Somogyi Néplap, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-01 / 101. szám

Vasas szívvel Előző este későn, tíz óra után fejezte be a munkát Szilágyi József, a Kaposvári Elektroncsőgyár fiatal szak­munkása, másnap reggel azonban már hat óraikor ott volt gépé mellett a szer­számkészítő műhelyben. — Most egy koordináta­fúrógépen vagyok. Ezen a gépen ketten dolgozunk Nagy Péterrel, ő most ta­nulmányi . szabadságon van. Ilyenkor, ha vaimilyen sür­gős munkát kell elvégezni, helyette is dolgozom, hogy ö nyugodtan tanulhasson, ké­szülhessen az érettségire. Amikor én voltam hasonló helyzetben, Péter készsége­sen vállalkozott, s elvégez­te, amit vártak tőlünk ... Valamikor agronómusnak készült, elvégezte a mező- gazdasági technikumot. Az­után élete, sorsa másként alakult. Ma már egy olyan gyári munkásközösséghez tartozik, amelytől nem tud­na, de nem is akar elsza­kadná. — Vonzódtam a vasas szakma iránt. Ezért jelent­keztem ide az Izzóba szer­számkészítő tanulónak 1969- ben. Amikor sikeresen le­tettem a vizsgát, úgy érez­tem, ez a tudás még kevés. Megszereztem az esztergá­lyos szakmát, ezt követően pedig a forgácsoló szaktech­nikus képesítést. Tevékenyen részt vett és részt vesz ma is a gyár if­júsági szervezetének életé­ben. KISZ - ti lkanként sokat lett a mozgalmi munka, a kulturális és a sportélet föl- lendítéséért. Tagja az ifjúsá­gi klub vezetőségének. — Szorgalmas munkájá­val, magatartásával kiérde­melte, hogy hat esztendeje a kommunisták soraiba fogad­tuk, a legutóbbi választáskor pedig bekerült a pártvezető- sógbe. Tömegszervezeti fe­lelősként is megfelel a bi­zalomnak — mondja róla Bójás Gyula, a gyár párt- vezetőségének titkára. Szilágyi József egyike azoknak a fiatal szakembe­reknek, akik tudják: nem elegendő az, ha csupán szak­májukat ismerik kifogásta­lanul, így politikai művelt­ségüket is gyarapítják. El­végezte a marxista középis­kolát, most az esti egyetem első éves hallgatója. Szenvedélye a fényképezés. Ha a gyárban valamilyen ünnepség, rendezvény van, új gépet szerelnek föl, vagy valamilyen kulturális, sport­eseményt tartanak, ő nem hiányozhat ezekről. Ezért ' vállalta el a gyári íotószak- liör vezetését, és készségesen segít másokkal is megis­mertetni, megszerettetni ezt a szép szenvedélyt. Még egy újabb szakmát szerez, mo­zigépész tanfolyamra je­lentkezett, Ennek is hasznát veszi, ha a gyárban akarnak majd filmeket vetíteni. Az idei május 1-e emlé­kezetes marad számára. Ha­gyomány az elektroncsőgyár­ban — mint nagyon sok más üzemünkben —; hogy bensőséges ünnepségen kö­szöntik a munkások nem­zetközi ’ seregszemléjének napját. Egyúttal pedig ki­tüntetik, elismerésben része­sítik a munkában kiemelke­dőt végzőket. Kicsit meglepődött, ami­kor a tegnapi ünnepségen a névéit hallotta. S főként, amikor átadták neki A szakma ifjú mestere kitün­tetést. Életében ez az első kitüntetése. — Nagyon jólesett. Ez to­vább erősíti a gyárhoz való tartozásomat. Itt kezdtem a szakmát tanulni, itt váltam szakemberré, s itt lettem kommunista. A tanulást nemcsak lehetővé tették, ha­nem ösztönöztek is arra, s minden föltételt megterem­tettek. Az esti egyetem után elvégzek egy hegesztő tanfo­lyamot, hogy még többet ad­hassak a gyárnak. Szilágyi Józsefből nem hi­ányzik az a vasas szív. Szalai László HAJNAL A TELEPEN Fél négykor még inkább éjszaka, mint hajnal van. A somogybabodi tsz túri tehe- nésizeti telepén mór világí­tottak a fenyek. Az ország­úiról nézve olyan volt az istálló, mint távolban hala­dó, éjszakai személyvonat. A négy állatgondozó kö­zül kettő már javában se­rénykedett. — Nem fér bele minden a munkaidőbe, ezért jöttünk ma előbb — mondta Kovács János, aki négy éve dolgo­zik a Telepen. — Miért nem napközben „túlóráznak”? — Azt nem lehet. Olyan­kor pihennek a tehenek, s ha zavarják őket, észreve­hetően apad a tej. Elég egy hangosabb szóváltás vagy valami szokatlan zaj, máris 50—100 literrel kevesebb kerül a tartályba. — Ügy hallottam, koráb­ban rakodóként dolgozott a tsz-ben. Ott nyilván nem kellett háromkor kelnie. — Szükségem van a nap­közbeni szabad órákra. Nemrég építkeztünk, még nincs kész egészen... Sok munka van az otthon körül is. A fejők ötre járnak, Hencz Istvánná azonban már fél órával előbb érke­zett, sírva. — Éjfélkor jött szólni az orvos, hogy a fiamait motor­baleset érte. A kaposvári kórházba vitték. Azt sem tudom, mi van vele. Szem­huny ásnyit sem aludtam. — Miért jött be mégis? Szabó-varró tanfolyam Karódon Gondosan összeállított munkaterv szerint dolgo­zik a karádi áfész kilenc­tagú nőbi­zottsága. Özv. Tóth Józsefné, a nőbizottság elnöke tagja a szövetkezet igazgatóságának is, így közvetlenül tájéko­zott az ellátás, a termelte­tés. a felvásárlás, a szolgál­tatás és az ipar minden kérdésében. Az itt elhang­zottakat természetesen közli a nőbizottság tagjaival, akik viszont elmondják az einök- asszonynak, hogy milyen ta­pasztalataik vannak ezeken a területöken. Legutóbb pél­dául a tápellátás igényeinek növekedéséről, felvásárlási és termélitetési kérdésekről adtak hasznos információkat. Sokat tesz a szövetkezet nóbizottsága azért, hogy a családok a körzetükhöz tartozó községekben minde­nütt megtermeljék a saját szükségletet szolgáló zöldsé­get, gyümölcsöt, és ha lehet, ezzel a tevékenységgel az ellátás javításét is segítsék. Az utóbbi évek munkájá­ból kiemelkedik az a főző­tanfolyam, amelyet a szö­vetkezet segítségével szer­veztek a karádi vendéglő­ben. Az volt a cél, hogy a nők második műszakját megkönnyítsék. Ennek ér­dekében tanulták meg az egyszerűbb ételek gyors ké­sei tését; konzerveket és fél­kész termékeket használtak fel. Hasonlóan dicséretes módon ápolja a népi hagyo­mányokat a nőbizottság. A dédmamálkitól és ükimamák- tól származó eredeti karádi hímzést tanítják meg a mai fiataloknak. Mintaterítőket készítenek e motívumokkal, és átadják őket a tájház­nak. Sok asszony örült an­nak a szabó-vairró tanfo­lyamnak, amelyet ugyancsak a szövetkezet szervezett. Az arany minősítésű pávakor és a táncegyüttes munkájához anyagi és erkölcsi támoga­tást adnak. A nőbizottság elnöke például a megalaku­lás tói kezdve ott énekel a kórusban. CSUPOR TIBOR KIS-BALATONI BARANGOLÁS A korábban helytelenül kiparcellázott parti telkek tulajdonosai alámosott, el- habolt kertjeiket és épüle­teiket panaszolták. A két- három évtizedes rossz par- •ellázási gyakorlat másutt s visszaütött: a vállalati s magántelkek egyenesen a óba nyúltak, elzárva a Ba- atont a nagyközönségtől. A ervezők, vízügyi szakembe­rek úgy gondolták: a part­védőmű mögötti feltöltéssel értékes közterületek nyerhe­tők. Kényszerítő erővé vál- ak oktalan presztízsmeg­fontolások is. Csak így épül­hetett az északi parton 36 kilométeres partvédőmű, ott, ahol az elhabolás egyálta­lán nem fenyeget. A hetvenes évek végéig az összesen 197 kilométer hosszú part déli felének tel­jes beépítését tervezték bio­lógiai sivatagot jelentő kő- és betonfallal. (72,5 kilomé­ter már kész!) S ez alapve­tően mepváltoztatja a hul­lámok viselkedését A kőfal ugyanis — a korábbi álla­pottal szemben — megállít­ja a hullámokat Ennek kö­vetkeztében a hullám nem hal el, nem szellőzik át, nem ejti ki hordalékát és a magával cipelt szennyet, szemetet Az immár kemény felületen megtörik, onnan visszaverődve „üstöt” mélyít a kőfal elé. Csöndes időben a mélyedésekben összegyű­lik a finom üledék, a híg iszap. Benne a heves hul­lámzás ellenére megtelepül a hínár, leggyakrabban a fésűs békaszőlő. Ha a kőfal szögletet öblözetet alkot, megtörve a déli • vízépítette, maturus part egyenes vona­lát nádas veti meg ott a lábát Keszthely és a déli part többi, oly lelkesen emlege­tett fövenyfürdője a hullá­mokat partra futtató homok­háton létezett. A parti építkezések, az át nem gon­dolt partalakítások szetron- csolták ezt a tavi életben oly fontos parti sávot. A művet a „védő” kőfalak megépítése tetőzte be. A part megváltozott kinetikai viszonyai és a balatoni iszap, hordalék mennyiségé­nek rohamos gyarapodása egymással párhuzamosan, egymást erősítő, fokozó ha­tások. Az eredményt ismer­jük: gyorsan iszaposodnak a strandok és általában a Ba- laton-part. Az iszap gyarapodásával új — eddig kevésbé ismert — biológiai folyamatok in­dulnak meg a tóban. Mint láttuk, a vízmélység radiká­lis csökkenése után kezdő­dött 1880 után a rohamo­san előretörő hinarasodás. E század hatvanas éveinek kö­zepén további mocsári fa­jok jelentek meg a Balaton­ban. Nemcsak a keszthelyi öbölben, hanem a többi me­dencében is terjednek. (Kó­lókén, átokhínár, fésűs bé­kaszőlő, bojtos békalencse stb.) Terjeszkednek a nádasok is. 1900-ban még azt írta a Balaton növényföldrajzát kutató Borbás Vince a déli partról: „A puszta part szé­lét egész Balatonszentgyör- gyig változatlanul szemlél­hetjük...” Vagyis sehol sem zárja el nádas a Balaton ví­zének szélét. A századfordulótól a so­mogyi oldalon itt is, ott is megjelentek az apró nád­foltok, . kisebb-nagyobb nádsűrűk. Később e foltok tekintélyes mezőkké olvad?, tak össze. Igazi nádrengeteg hullámzik ma Fonyód-Béla- telep és Berény között. A húszas években mélyítették a badacsonyi kikötőt, f a fölszaggatott fenékről sok rizóma szabadult el. Ezeket a hullámok átsodorták a szemközti partra. A nád gyorsan megtele­pült, és növekedésnek in­dult. Egyes föltételezések szerint fejlődéséhez teteme­sen hozzájárulnak a Nagy- berekből a turzás homokré- tegén átszivárgó, szerves anyagokban gazdag berekvi­zek. A nád további térfoglalá­sa várható a Balatonban. A déli part sekély, a nádast csak a hullámok ereje aka­dályozza meg, hogy tovább haladjon a vízben. A folyók, állóvizek nö­vényzete önmagában is ál­landóan változik. A növény- társulások saját létföltételei­ket fokozatosan kedvezőt­lenné teszik: a tóba hullt anyagoktól töltődik a fenék es földúsul a víz tápanyag- tartalma. S az új állapot már más vegetáció megtele­pedésének kedvez. A hatva­nas években a keszthelyi öbölben s újabban a szigli­geti medencében a változás határozottan a mocsári nö­vényzet előretörésének irá­nyába mutat. Mindez csak lassú, évez­redes folyamat volna, ha a környezetből nem érkezne elképesztő bőségben táp­anyag. A Zalán végzett mé­résekből kitűnt, hogy éven­te átlag 70 ezer tonna lebe­gő szerves anyagot szállít a folyó a Balatonba. (Folytatjuk.) — Hogyne jöttem volna! Az állatokat nem hagyha­tom. A többiek örülnek, ha a sajátjaikat győzik. Külön­ben nyolc előtt még csak telefonálni sem tudok. Az asszony huszonhárom éve dolgozik az állattenyész­tésben. Aznap is ellátta a dolgát, amikor öt éve a férjét megtaposta egy bika. A férfi azóta rokkant nyug­díjas. Henczné így lett csa­ládfenntartó. öt óra előtt már szürkül. Teknős János éjjeliőr sze- delőzködött. — Ne gondolja, hogy az éjjeliőr csak üldögél. Az éltetéstől a kitrágyázásig sok mindent el kell végez­nie. — Mennyit kap egy éjsza­káért? — Valamivel több mint száz forintot. — Úgy tudom, a faluban kétszer ennyit is fizetnek egy napszámra, s ott még csak éjszakázni sem kell. — Igaz, csakhogy úgy nem találnék minden napra munkát. Az itteni bér sze­rényebb, de biztos. Az én koromban az ember már a nyugdíjra is gondol. Balogh József állatgondo­zó a teheneket csutakolta. — Nézi azt valaki,' hogy milyen tiszták az állatok? — De még mennyire! A műszakvezető vagy a telep­vezető naponta végigjár. Ahol szépek az állatok, ott a gondozó tehenenként öt forinttal kap többet, ahol viszont kifogás van, az alap­bért is csökkentik 10—20 százalékkal. — Kialakult-e verseny a négy sor állat gondozói kö­zött? — Nemigen — válaszolta a férfi bizonytalanul,* hosz- szas habozás után. Biztosra vehettem, valójában minden­napos a vetélkedés. Fél hat körül ért be Józó István, a 26 éves műszakve­zető. — Háromnegyed ötkor in­dul a buszom Gamásról. Mire hazaérek, este nyolc óra van. Egy hétig megy így, a következő hetem sza­bad. — Fiatal szakemberek gyakran panaszolják, hogy az iskolában minden szak­tárgyból kitűnőre vizsgázók közül is sokan megbuknak a gyakorlatban emberisme­ret vagy éppen vezetéslé­lektani tapasztalatok hí­ján. — Hat éve vagyok a te­lepen. Hamar rájöttem, hogy minden emberrel más nyelven kell beszélni. Van, aki a közvetlenebb hangot várja el vagy azt, hogy minden mondatban benne legyen a Jegyen «íves". Mással határozottabban kell beszélni. Ma már csak el­vétve fordul elő összeütkö­zés. Úgy tapasztalom, sokat javult a munkafegyelem. Pár éve nem így néztek ki az állatok... Pusztai Józsefné közben a tehenek „farkabojtját” kezd­te mosni egy vödörbőL — Ezt miért csinálják? — Minden lehetséges mó­dom törekszünk a tisztaság­ra. Eddig mjndig első osztá­lyú volt a tejünk, jövőre azonban bevezetik a csira- szám szerinti minőségi át­vételt. Nem árt készülni a nagyobb követelményekre. Eddig elsősorban a literekre figyeltünk, a bért is a ki­fejt tej alapján kaptuk. A hosszasan kígyózó üvegcsővezetékben épp nap­felkeltekor kezd zubogni a tejpaitak. Az istálló végéből zeneszó hallatszik.... — Csak nem a Deltában látott „zenés fejessel” pró­bálkoznak? — Ugyan, dehogy — vá­laszolja Vaíkó László állat- gondozó. — Egyszerűen csak szeretem a zenét. Könnyeb­ben megy a munka. ?— Ki­derül, a férfi a felsőmocso- ládi „banda” dobosa, ső,t — ha kell — hegedűse egy sze­mélyben. — Gyakran hívnak ben­nünket lakodalmakba, tánc- estélyekre. Hat-nyolc órát végigfújni fizikailag is ne­hezebb, mint vasvillázni. Bármeddig tart is a mulat­ság, hajnalban jönni kell. — Nem sok ez együtt? — Ugyan, hiszen ha most délelőtt hazamegyek, - csak akkor jön a háztáji. Sok­félét kell csinálni, ha bol­dogulni akar az ember. Ceglédi Géza főállatte­nyésztő büszkén mutatta meg a szomszédos új istál­lót, melynek benépesítését a következő hetekben kezdik. Beszelt a takarmányterme-, les ésszerűsítéséről, az ön- költségek mérséklése érdeké- ' ben tett kezdeményezésekről, a takarmányozás gépesítésé­ről, a nagyobb húzóerejü. mi­nőségi munkára ösztönző bé­rezéssel kapcsolatos tervek­ről. Szavaiból kitűnt, hogy Somogybabodon is forctuió- ponthoz ért és gyors fejlő­désnek indult ez a sokáig mostoha ágazat. A jelenle­gi 2200 literes tej-hűtőtar- tály mellett már ott áll egy 5000 literes is. Hazafelé jövet fél nyolc­kor találkoztam a _ tejipar túrakocsijával. Még délelőtt a feldolgozóba került a haj­nali tej. Bíró Ferenc Kitüntették a Volán 13. sz. Vállalatot Nehezebben, le ereiméig! A múlt évi jó munkát ün­nepelték tegnap délután a Volán 13. sz. Vállalat dolgo­zói. Eredményeik alapján a vezérigazgató és a bizalmi testület nekik ítélte a tröszt dicsérő oklevelét. A kitünte­tést dr. Csúcs András főosz­tályvezető adta át Kaposvá­ron. Az eredményt — hangoz­tatta ünnepi beszédében dr. Bors István igazgató — az hozta meg, hogy a múlt évi tervüket az óvatos mértéktar­tás és a gazdasági egyensúly­ra való törekvés jegyében készítették el. A lehetősége­ket azután év közben jól használták ki. Ezt a kezde­ményező készség, a rugalmas üzletpolitika, a belső szerve­zettség erősöuése tette lehe­tővé, és jól segítette a szo­cialista bi'igádmozgalom. A személyszállítás teljesítménye 4,6, az áruszállításé pedig 6,9 százalékkal emelkedett az előző évihez képest. Ez s a takarékos költséggazdálkodás végül oda vezetett, hogy ki­lencmillió forinttal nőtt — ISSO-haz viszonyítva — a nyereség, s lehetővé vált, hogy — a törszti átlagot messze meghaladóan — 7,3 százalékkal növeljék a bére­ket. — Eredményeink azt tanú­sítják — mondta az igazga­tó —, hogy a gazdasági ne ­hézségek ellenére, eddig szunnyadó erőket sikerűit mozgásba hozni, az egész kö­zösség javára. Elsősorban az újítókra gondolok, alak or­szágos jelentőségű kísérletet folytattak a ZIL tehergépko­csik dízelesítésére. Ennek az újításnak az alapján döntött úgy a Gazdasági Bizottság, hogy 1982-ben ezer ZIL te­hergépkocsit kell dízelesíteni a kaposvári módszerrel. A vállalat gazdasági ered­ményeihez egyik közösség többel, a másik kevesebbel járult hozzá. Ezt figyelembe véve értékelték az egységek munkáját. Az Élüzem címet — a vállalat vezetése a szak- szervezeti bizottsággal ívözö- sen — a darabáru és szállí­tási üzemnek ítélte oda. Igaz­gatói dicséretet és az szb el­ismerő oklevelét, a műszaki üzem, az szb és az igazgató dicséretét pedig a csomagoló­üzem kapta meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom