Somogyi Néplap, 1982. április (38. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-07 / 81. szám
Gyorsított ügyintézés Szolgálat a lakosságért A kaposvári városi tanács ügyfélszolgálattá irodája előtt öles betűkkel tábla adja tudtul a fogadási időt. Eszerint hétfőtől csütörtökig reggel fél 8-tól délután fél 5-ig, pénteken fél 4-ig van ügyfélfogadás. A szombat természetesen szabad. A szakigazgatási szervek fogadási ideje kissé bonyolultabb: hol délelőtt van, hol délután. Kedd és csütörtök az előadók napja, a kérelmeket, panaszokat, akkor unté zik. Ehhez a rendhez viszont nem mindenki tud alkalmazkodni. Szerencsére ott az ügyfélszolgálat». — Hozzánk tartozik az ingatlanszerzési, építési nyilatkozatok kiadása, a hatósági bizonyítványok, a munkakönyvek, a különböző nyomtatványok kiállítása, a jövedelem és a mezőgazdasága ingatlan vásárlásának bejelentése. A talált tárgyakat is mi vesszük át — mondja Nagy Elődné főelőadó. — Felveszünk közérdekű bejelentéseket és többeket érintő panaszokat Is. — Hogyan segíthetnek azokon, akik sürgős ügyeikkel csak a fogadási időn kívül tudnak a tanácshoz fordulná? — Ha a bejelentés sürgős intézkedést kíván, értesítjük az illetékest, s az intézkedik. — Gyakran kifogásolják a tanácsi ügyintézés lassúságát.» — Sokat változott a helyzet e téren. Tanácsi határozat értelmében az ügyintézést gyorsítana kell, anélkül, hogy a színvonal romlana. Szakigazgatási szervenként eldöntötték, hogy milyen jellegű ügyet hány napon belül kell elintézni. Csak néhány példa: azonnal intézzük a hatósági bizonyítvány kiadása, a talált tárgyak átvételét, az árverési hirdetmény kifüggesztését, nyolc napon belül a szabálysértési tárgyalás kitűzését, tizenöt napon belül lebonyolítjuk a birtokvédelmi, békéltetési eljárást. Történtekbe egyéb változások is az ügyintézés menetében? — Igen. A születési anyakönyvi kivonatot újabban a kórházba küldjük az anyának, nem kell az okmányért hozzánk jönnie; a szülők személyi igazolványába a gyermeket azonban a tanácson írathatják be. — Milyen ügyben keresik fel önöket a leggyakrabban? — Elsősorban különféle nyilatkozatokért. Ezekből évente ezerháromszázat adunk ki. Mert akárhol is építkeznek az emberek, ha az állandó lakásuk Kaposváron van, itt kell igazolni a jogosultságot Amikor az ügyfélszolgálat megalakult — 1976-ban —, a tanácsi osztályok átadták nekünk azokat az ügyeket, amelyeket egy helyben is el lehet intézni s nem kell irodából irodába futkosni. Az embereknek pedig sok az ügyes-bajos dolguk, az elintéznivalójuk. A legforgalmasabb nap itt a hétfő, s mintha ebből az következne: a hét végén ráérnek azon gondolkodni, hogy mit is kell még elintézni. Előfordul olykor, hogy az utcáról fut be valaki, mert a közeiig telefonfülke nem működik és sürgősein taxira lenne szüksége. Még az ilyen kérést is teljesítik, bár az ügyfélszolgálat nem „univerzális” intézmény. A. A. Ültetvények a hegyháton Tíz vagon málna (Tudósítónktól^ A Magyar Hűtőipari Vállalat zalaegerszegi gyára néhány év óta kapcsolatban van a csurgói áfész-szel. Megegyezésükre ' a szövetkezet málnát, illetve piros és fekete ribiszkét termeltet és szállít részükre. A termelési kedv fokozása érdekében az áfész az utóbbi három évben 100 ezer máin a.sarjai és 6 ezer feketeribiszke-t»vet helyezett ki kedvezményei áron az előírt állami támogatassa! a termelőidnek. A szövetkezet körzetében mintegy félezer gazda a kertekbe és olyan területekre telepítette ezeket a fontos bogyós gyümölcsöket, amelyek nagyüzemi eéiokra gazdaságosain nem használhatók. így aztán Porrog és Porrogszentkirály hegyhát- jaira. a zakányi dombos területekre, a csurgói szőlőhegyre és Iharosberéiny erre alkalmas reszel re kerültek az ültetvények. A gazdák három, illetve öt évre kötöttek szerződéseket az áfész-szel. hasznosítanak, de a málna és ribiszke telepítesere alkalmasak. A termeltetés és felvásárlás összességében eredményes munkáját bizonyítja, hogy tavaly a tervezett 31 millió helyett 35 millió forint értékű árut vásárolt meg a szövetkezet a kistermelőktől. Több mint kétmilliós nyereséget hozott ez a tevékenység. A termelés fejlesztésére negyedmillió forintot fordítottak. Az idén 35 millió forint értek felvásárlása a cél, többek között 60 \iigan uborkát — tam- rendszeres megoldással — 15 vagon nyulat, 13 vagon mézet, 14 vagon gesztenyét, 30 vagon exportalmát, egymillió tojást, 8 vagon szárazbabot és 10 vagon cseresznyét és meggyet várnak a környék kistermelőitől. 24 millió liter tejből Azt mondják, a marcali sajtüzem családok munkahelye. így igaz. Ha körülnézünk, különböző beosztásokban, brigádokban olyan házaspárokat találunk, akik évek óta itt dolgoznak. Olyan kedvező a munkahelyi légkör, hogy aki egyszer itt elkezdte a munkát, az innen is megy nyugdíjba. — örüfők, hogy ilyen vélemény alakult ki rólunk. Valóban sok igazság van benne. Horváth Lajos érlelőmester harminchét esztendeje dolgozik nálunk, Szenté Lászlóné — Panni néni — negyedszázada van a laborban, Hajdú László és felesége csaknem ivarmrnc esztendeje dolgozik ft sajt- gyártásban. S még jó néhányat említhetnénk, aki 15—20 éves törzsgárdata- gunk. Sipos János üzemvezető szavai ezek. Az ő személyes példája is ösztönzően hat az emberekre: harminckilenc évi tejipari szolgálat áll mögötte, s ebből harminckettőt a marcali sajtüzem élén töltött eh Nem könnyű az itt dől- • gőzök munkája. Sok má- zsányi terhet emelgetnek naponta, amíg a tejből a kész termék, a sajt (elhagyhatja az üzemet. Tavaly 23 millió liter tejet dolgoztak föl, 136 milliós tervüket 140 millióra teljesítették. — Nehezen indult a múlt év. Nem volt megfelelő igény az eiső hónapokban termékünk iránt, azután megváltozott a helyzet A növekvő belföldi igény kielégítésére kezdtük el márciusban gyártani a trappista sajtot. Az idén 24 millió liter tej földolgozása vár ránk. Ebből 150 vagon Balaton és 30 vagon trappista sajt készül — tájékoztat az üzemvezető. Hét esztendeje laboráns az üzemben Leetőssy Sándor ne, aki egyúttal a József Attila brigád vezetője, s a pártszervezet részéről pártfogolja az üzem öt szocialista brigádját. Így fogalmazza meg nagyon sok tejipari dolgozó véleményét: — Kicsit fáj, hogy amikor arról beszélnek, hogy a vasútnál, a kórházban, a tűzoltóknál ünnepen, éjszaka is dolgoznak, a tejipart soha nem említik. Pedig itt sincs soha ünnep. Azért érdemelnek brigádjaink elismerést, mert nehéz rmm- ’ kajak ellenére készségesen vállalkoznak, ha üzemünkért vagy a városért társadalmi munkát kell végezni — mondja. Tavaly a kisegítő iskolában 5000 forint értékű társadalmi munkát végzett a Petőfi és a József Attila brigád. Dolgoztak a Mikszáth utcai óvodánál, segítettek a városrendezésben, részt vesznek a Tiszta Marcaliért mozgalomban, az üzemben pedig az exportra menő sajt előkészítésében, a csomagolásban és másban a saját munkájuk mellett. A mozgássérültek barcsi óvodájának javára az üzem dolgozói egynapi keresetüket ajánlották fel. Közben szinte szünet nélkül érkeznek a hatalmas tejszállító autók. Egy-egy nap 75—80 ezer liter tej, s ebből műszakonként 6500— 7000 kiló sajt készül. 8b. L. Tanfolyam gyárban Ezeknek a gyümölcsöknek a szedése jelenti az igazi nagy munkát a gazdáknak. Az érés idején szinte éjjel és nappal ott kell munkálkodni a málnabokrok, a ribiszketövek mellett. Az új telepítések már az első évben hoznak némi termést. Az adatok beszédesek: 1978-ban négy vagon málnát vásároltak fel, 1981-ben már ennek kétszeresét, és a szövetkezet vezetői ebben az évben. azt várják, hogy a gazdák 10 vagon extra gu- ruiómalnát szedhetnek le és adhatnak el a szövetkezetnek. Fekete ribiszkéből 1978- ban 50 mázsa volt a termés, ebben az évben már 250 mázsát várnak ebből a fontos gyümölcsből. A megegyezés szerint a felvásárolt málnát és ribiszkét a zalaegerszegi gyár hűtőkocsikban szállítja el, és e« teljes mennyiségben exportcélokat szolgál. Értéke várhatóan 4 millió forint lesz. A szövetkezet a kistermelőkkel összefogva tovább kutatja azokat a területeket, amelyeket jelenleg nem Kékes, vöröses fény villog, szikrák repülnek szerte a Budapesti Vegyipari Gépgyár tahi gyárának tanműhelyében. Vaslemezekkel elválasztott, lekerített fülkékben tucaiuojá hegesztő szorgoskodik. Vastag lemezeket illesztve egymáshoz úgynevezett próbatáblákat, vizsgamunkákat készítenek — Első alkalommal rendeztünk hegesztőink részére gyárunkban tanfolyamok hogy másodosztályú minősítő vizsgát tehessenek. Egy hétig előadásokat hallgattak, most pedig gyakorlatból tesznek vizsgát. Eddig erre csak Budapesten volt lehetőség. de a Gépipari Technológiai Intézet segítséget nyújtott nekünk, hogy dolgozóink helyben tanulhassanak és vizsgázhassanak — mondotta Horváth Gyula igazgató. Tizenegyein jelentkeztek a tanfolyamra, köztük a képünkön látható Szántó János és Simon János. Érdemes, hiszen a másodosztályú minősítés megszerzése, illetve a sikeres vizsga után órabérük 1 .JO forinttal emelkedik. Sok szakember tanul, képezi tovább magát a BVG tabi gyárában. Van közöttük első osztályú — különleges, kényes feladat elvégzésére is alkalmas — hegesztő, és olyan is, aki a lakatos szakma mellé most szerzi meg a minösttetUie- gesztöi -oklevelet. Hajtóerő Z avarban voltam. Évek óta nem emlékszem, hagy olyan nagy szükségen» lett volna „harapófogóra”, amellyel szavakat, mondatokat, epizódokat tudnék kihúzni partnereimből, mint most. A több órás párbeszéd mégis egy olyan szép, népi foganlatású dalra emlékeztetett, amelynek versei az istennek se akarnak előtörni az emlékezetből, mindig csak a refrén „ugrik be” — rokonszenvesszépen. megnyerő hangulatot árasztva. Ez az ismétlődő strófa így hangzott: „Semmi az egész, csak többet akarunk”. Az elhárításhoz kézmozdulat, kifejező gesztus sem kellett; a hangsúly próbált minduntalan lebeszélni arról, hogy bármiféle jelentőséget tulajdonítsak tizenkét — s nyomukban több száz! — ember tetteinek. „Ott vagyunk, ahol kell, csináljuk — ennyi az egész,. Olyan egyszerű emberi dolog ez, hogy kár is szót vesztegetni rá.” Nem hagytam magam lebeszélni. És most, ahogy haza- terve jegyzeteimet lapozgatom, máshol gyűjtött apró megjegyzések. szófoszlányok jutnak az eszembe. Hányszor hallottam már a „feleimet”: mi lesz veled, szocializmus? Milyen gyakran találkoztam aggályoskodókkal: most mar mindent kiadunk maszekba? Hová vezet ez? Eltorzul a gondolkodás. oda lesz a közösségi szellem. Mert ugye, a kisiparosok is megtűrt jók. Rendben van, nem tudjuk néikülöwmi őket. De hol vannak belőlük a szocialista jellemvonások ? És akkor egyszer csak elvetődöm egy adíg több mint hatszáz lelkes kis somogyi faluba, ahonnan hírét vettem, hogy valami újszerű esemény zajlott le, de ennek efcőamé- nyei talán még figyelemreméltóbbak. Vöt són jártam. ' Először azt hallottam: szocialista brigádot áUtkitott tizenkét kisiparok. Meglepő volt, fölkeltette érdeklődésemet. Csakhogy sokkal óvatosabbak, szerényebbek voltak- az esetleges megszólást elkerülendő kisipari munkabrigád nevet írták be a jegyzőkönyvbe, amely hét pontban rögzíti szándékukat. Figyelni kell rájuk, mert együtt vannak. Nem attól, hogy brigádot alakítottak, hanem azért jutottak idáig, mert évek óta egyek — egymásért, a falujukért. Miért hiszik még ma is oly sokan, hogy a kisiparosság elkülönült, szinte idegen test a társadalomban? Miért gondolják, hogy rájuk nem hatnak eszméink, életmódunk változásai? Hiszen ma már az a fogalom is — bár rosszízű, félrevezető kifejezésnek tartom, hogy „maszek” — más tártál ómmal telítődik meg. Szóval munkabrigádot alakítottak, önként és »dk mindenre elkötelezték magukat. Jegyzőkönyvükből, szándékukból csak vázlatosan tárhatok föl egyet s mást, de hiszem, hogy sokatmondónk, követésre méltók. Emelik a szolgaitatás színvonalát; megrendelőikkel előzékeny, jó kapcsolatot teremtenek, kifogástalan munkát ígérnek a lakosságnak. Gyorsjavító szolgálatot vezetnek be: egymás munkáját is támogatják. Egyéni és brigádmunkában — mint eddig már oly sokszor — társadalmi munkát végeznek a községíejlesz- tés érdekében. Politikai, szakmai továbbképzésen vesznek részt, látogatják a rendezvényeket, összehangolt kulturális programokat: kirándulásokat, színházlátogatást, társas utakat, közös összejöveteleket szerveznek, és így tovább. Rögzítették a KlOSZ-szal kapcsolatos kötelezettségeik szervezett, egységes teljesítését is, és évente értékelik tevékenységüket. Demokratikusan brigádvezetőt választottak Tóth Pál autószerelő kisiparos személyében. M indezt — néhány rossz példa ismeretében — üres, formalista kinyilatkoztatásnak is hihetné az olvasó. Csakhogy előzményként annyi közösségi tett bizonyítja összefogásukat, tettrekészsegüket, hogy a gyanú árnyéka sem férhet hozzájuk. Ha így van, akkor tessék mondani : milyen körben él. miféle jellemvonásokat hordoz ez a kis közösség? Tetteik csak nem idegenek a szocialista magatartástól. a közösségi élettől, a humánus, mindent egymásért felfogástól? Kérem, csak akkor válaszoljanak a kérdésre, ha már olvastak valamit cselekveséikről is.... Jó néhány éve jacta-m már Vörsön; akkor óvodát építette«. a íaiu lakéi. Semmi az egész, csak többet akarunk.") A kisiparosok tenaiiakarásukkai az egész falut megmozgatják. Felújították a művelődési otthont, méltó keretet teremtve a színvonalas kulturális élet számára. A halóttas- háztol a járdaépítésig, a játszótér kialakításától a fásításig szinte semmi sem történik Vörsön a kisiparosok, a lakosság társadalmi összefogása nélkül. Legutóbb épp a tűzoltónvú- zeum szakipari munkáit végezték el, de hát nemcsak szakmunka, hanem segédmunka is van bőven. A fafűrészelőnek, a szabónak, a kőművesnek vagy a parkettázónak; a villanyszerelőnek, az autószerelőnek, a fuvarozónak vagy a koszorúkészítőnek nem esik le a gyűrű az ujjarái., ha ásót, talicskát vagy éppen lapátnyelet kell fogni. (De „semmi az egész, csak többet akarunk.”) Tóth Zoltán mozgássérültnek közös „alapból” vettek rokkantkocsit, megjavítottak, ünnepélyesen adták át De megrendezik az öregek bálját — együtt a Vöröskereszttel, a népfronttal —, beteget szállítanak orvoshoz, kórházba, ha éppen kocsijuk is van. __Szóv al ki tudná lelkiismeretfurdalás nélkül kétségbe vonni, hogy valóban egy szocialista töltésű közösség kiaiakuJásanak tanúi vagyunk? Magam sem a kétkedés ördögének sugallatÄttf, de kíváncsian tudakoltam: mi a mozgató rugó, honnan erednek az ötletek, mi a magyarázata, hogy ennyire együtt van a falu? Nos, hat nem titok: szeretik, féltik ezt a kis Bala- ton-közeli „ékszerdobozt”. Kincseik vannak, hagyományaik, a nepélet ma már ritkán íölleihető emlékei. S amikor például Tóth Pál ideköltözött Vörsre (felesége is hajtóerő: könyvtáros, tiszteletdíjas népművelő, a pávakör vezetője, amatőr muzeológus, a Vöröskereszt titkára, hogy többet ne mondjak); 6 volt az 1065. Ma 640 embert számlálnak a faluban. A fiatalok elmennek, idősebbek jönnek más megyékből is elhagyott házat venni, mert élni, boldogulni lehet itt, ha valaki dolgozni is akar ... Végtére is honnan a nagy buzgalom? Miből tudják, hogy mikor mit kell tenni? A lehető legjobb értelmű — engedjék meg ezt a kifejezést — szocialista összetartozás tanúja voltam. Azt mondta a brigádvezető: a pártvezetöség összetételéből adódik a siker. Ott beszélünk meg mindent (maga is pártvezetőségi tag!), s azután már nem kell mozgatni a kisiparosokat, jönnek maguktól, s a felbuzdulást látva megmozdul az egész falu. „Csők kevés az idő — mondták. — Magunknak csináljuk, örömmel; gyerekeinknek,, unokáinknak. Hogy sokat tevékenykedünk? Ez igaz! („Semmi az egész, csak többet akarunk”) „Am hogy nri minden készül nálunk, az csodálatos ...” Életérzésük a megkapó szerénység és a jogos büszkeség ötvözete. Hiába mondanám most. hogy évente többszázezer forintra rúg közösségi cselekvéseik értéke. A szellemet, az indítékok és tettek embert formáló, közösséget teremtő erejét nem lehet pénzben kifejezni. J óban és rosszban együtt vannak a vőrsi emberek. Azt mondták nekem: hálásak a sorsnak, hogy egymásra találtak. És őrzik, szépítik, fejlesztik falujukul, s az emberre eredendően jellemző összetartozás érzését. A hajtóerő bennük van. Javeri Béla Száznyolcvan vagon sajt
