Somogyi Néplap, 1982. április (38. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-03 / 79. szám
t Ivan Canev Testvéri sírhalom *» Golyók süvöltöttek, nem ára fanfárok zengtek, amikor megcsendült a piros pillanat. Nem volt közük;lek senki e hant alatt, kJ nagynak látszott, hősnek avagy szentnek. Nem kóstolván menyecskék melegét sem, korgó gyomrotok tan háláira éhezett? Most a földben mind együtt fekszetek: testvér-ölelés gyűjtött egvuve leim. A fecsegők, á mohó ostobák s a kétszínűét giigha értik meg, nem jő oly kor, hogy nem azért pusztultatok ama völgyben, dombon, hogy ők önelégülten, dőzsölve éljenek; hanem: hogy édes a kenyér, ha becsületes, * s hőstett az élet is, ha tiszta, szép. ... Most; hallgattok a felhőtlen magas ég alatt, béke és csönd legyen veletek. De sírásom nektek mit is jelenthet? Elmegyek úgy, ahogy jöttem, némán, lassan. Csak a tücskök maradjanak itt, hallhassam kürtöseit testvériségeteknek. (Bolgárból massy József) Alvagyi Sajhiev Anyám, énekelj Anyám, énekelj bölcsődalt nekem, ©'erek vagyok, azégt kérlellek téged. . Az évek elfutottak hirtelen, én megnőttem, — dehát nem ez a lényeg. * ' Látod, megtanultam, hogy jobb legyek, megtanultam, ahogy kívántad, hinni És mo6t várom altató éneked, szeretném vele múltam visszahívni Akit a jóság és a hit vezet, tövises meredély annak az útja. Anyám, nyújtsd felém régi éneked a szavak lelke járjon, által újral Anyám, énekelj... Lásd, ébren vagyok, szükségem volna altató szavakra. Anyám, énekelj... Azért hallgatok. Sok éjszaka csöndjét őrzöm magamba. Az éj — csillagos kendője az ég, ragyog benne a sok-sok gondos öltés — őrzi anyám törékeny énekét, és rettegi a durva ágyúdörgést Csanádi Imre Egy présház falára Itt áüt a front, hónapokig itt zengtek a mezők, ágyúk néztek farkasszemet, halált ökrendezók. Erőd nőit akkor ez á hegy, ukránok fészke volt, lenn meg, a lágy halmok mögül, német fegyver csaholt. Hej, Puszta-La ja, — nagyapám még ott cselédkedctt; aklaiból a szolga-műit ’ verette a hegyet. Felett múltronló ütegek szavával szerteszét, melyút, havas dombhát, orom bongta ítéletét. Lőrés volt a présház falén * tátongó üreg, Puszta-Ivóját figyelte — ma kihűlt helyén mereng. Mit látsz, fal odva? mit kutat kihunyt tekinteted? a vért még mindig? füstöt és sűrűn holttesteket? Mi néked a kék fáiylú táj ott távol? terpetők? — Foltokban a hó elvonul, sóhajt, munkál a föld, annyi küzdelmes év után sóhajt, munkál a nép, traktor dadog, szaggatja föl hörgő csaták helyét. Kis földek, csip-csup mántlikdk eggyé simulnak ott. Simulnátok bár el velük, baráidás homlokok. V ■ Révész Napsugár rajza P énteken fél ötkor hozta az új gépet egy svéd kamionos. Nagyon kedves kölyök volt, de egy szót sem tudott magyarul. Azért svéd, gondolta Bodó . . . Mindenki hazament már, a portán meg éppen a reszketős Erzsiké ült, aki azonnal pánikba esett, így aztán Bodó vette el a kölyök fuvarlevelét, ráütötte a pecsétet és böngészni kezdte az árulistát. A fiú a legelső tételre mutatott, ahol egy „R” betű állt a rubrikában, mellette hat szám, az összes többi németül. Majd megnézzük a dobozon. gondolta Bodó. Azt hitte, valami számítógép. — Da vaj! — mondta a fiúnak, azzal fői másztak a kocsira. A kölyök egy akkora ládára mutatott, amelyben elfért volna egy pianínó. A szentségit, mondta Bódé. Nem mondtad, hogy narancsot hoztál, pajtás! Bement az öltözőbe a fiúkért Éles már a zuhany alatt állt, csupa szappan volt a képe. Princ akkor vette Je a gatyáját. Szó nélkül felöltöztek, és becipelték a lá- dá„t a hangárba. Csak másnap tudták meg, hogy az ő gépük, egy. önjáró hidraulikus emelő, duda. lámpa és minden vacak volt rajta, azonkívül vagy tíz indítógomb. Tanácstalanul álldogáltak a gép előtt. 0(dajött a művezető, körbejárta a gépet, megnyo- mogatta az ülés rugóját — Szólok a főmérnöknek — mondta. — Nem olyan veszélyes — szólt közbe Princ. — Ezek itt az előrekapcsolók. A többi hátra kapcsol. Felült a gépre, és beindította. í — Azért majd délben ide- küldöm a főnököt — mondta a művezető. Leüllek reggelizni, de Bo- donak valahogy elment az étvágya. — Ezt te honnan tiadtad? — kérdezte Princtől: — Mit ? — nézett rá Princ. — Hát ezt az egészet Princ retket evett: úgy ropogott a foga alatt, mint a kukorica. — Egyszerű — mondta. — Ott van a papíron. Egy hibrid áramkör vezérli az egészet. Éles fölállt, és elment egy pohár vízért. Reggel óta fájt a feje. Bodó nem szólt többet. de nehéz lett a szíve. A szállítóbrigád fogalom volt a vállalatnál. Tíz év alatt mindenféle ember megfordult itt, még egy taCsörsz István Az indián nár is, akit kirúgtak az iskolából. Maradtak hárman. Amíg nem iratkozott be az esti iskolába, Princcel. nem volt semmi baj. Úgy számíthattak egymásra, mint a testvérek. Még jobban. Ha költözés volt, akármi, karácsony este is elmentek, segíteni egymásnak. Bodónak volt egy kis horgásztanyája Ráckevén} bármelyiküknek odaadta a kulcsot, csak azt , kérte, hogy csináljanak rendet, amikor eljönnék, B arátok voltak tíz éve, igaz barátok, s ezért fájt most Bodó szíve, hogy a Princ el akar menni. Máskülönben miért tanult volna elektronikát? Éles komor arccal hozta a vizet. Járás közben jobbra tartott. Reggel óta bevett már egy marék Algopyrint. — Quarellnt vegyék be! — mondta Pring. — Az micsoda? — kérdezte Éles. Majdnem a láda mellé tette a poharát. — Az jó erre — felelte Princ. — Az orvos mondta neki, hogy az Algopyrín jó — szólt közbe Bodó. Nem is szólt meg ilyen dühösen Princhez.. — Na, és jó? — kérdezte Princ. — Neked kívánom — mondta Éles. , Másnap felirattá a Quare- lint az üzemi orvossal, elrágott két tablettát, de továbbra is fájt a feje. ■ Bodó egy kicsit megköny-. nyebbült. Princ felesége ápolónő volt, biztos ő ajánlotta ezt a gyógyszert. Az orvosnak viszont diplomája van, gondolta. Szombatim Princ vizsgázott, így aztán Bodó és Éles nélküle mentek | Ráckevére. Éles sokat emlegette Prin- eet, mert még mindig szedte a Quarelmt, és jobban érezte magát. Bodó az egészre nem mondott semmit. 1 Nem volt kapásuk egész hétvégén, pedig a szomszéd tanyán négy pontyot húztak ki már szombat délután. Kettőt a szomszéd átadott nekik; megsütötték, sört ittak rá, és fenn voltak éjfélig, mint máskor, de valahogy akadozott a beszélgetés. . A szentségit; morogta Bodó. amikor lefeküdtek, és utálta a világ összes esti iskoláját. Pláne jelesre vizsgázott. Hazavitt egy 'üveg bort, az asszony disznóhúst sütött. Princ sose szerette igazán a halat, és a disznóhús jó volt. Csak éppen megszokták, hogy szombaton mindig halat esznek. — Mesélj a vizsgáról! —; kérte az asszony. \ — Már elmeséltem — felelte Princ. Az asszony nem firtatta tovább a dolgot. Azt javasolta, hogy feküdjenek le ■korán. , — Fáradt vagy, simogatta az asszony Princ homlokát, aludj! A következő héten nem - ment el az iskolába, helyette óriási murit csaptak Bodóékkal Ráckevén. Igaz, hogy csak egy halat fogtak, de az akkora volt, hogy evezővel verték agyon. Bodó a gyerekkoráról mesélt. Éjjel kettőkor még egymást noszogatták, hogy aludni kellene. A szél szemükbe vágta a . tábortűz füstjét. Princ ösz- szekormoztg az arcát. Olyan vagy, mint egy indián, röhögött Bodó, és utána napokig Indiánnak szólították Princét. Princ egy kicsit szemérmesen, egy kicsit dühösen tűrte, és boldog volt. ÖtenOtottaa Vlagyimir Molcsanov . Mátyás Ferenc Makacs hajlam Hányán mentettük népünket Mohács óta, s mentjük száj as kod ássál manapság is, ó, balga költők, spártai jelleműek, kik hadsereggé növekedtünk a felkorbácsolt időben, — s nézd a térképét, véletlen csupán, hogy leieden lángot nem vet a zöld babérkoszorú. •S mégis, a rímekbe szedett istentelen imák,, szent káromkodások láthatatlan ereje több volt a hasztalan elfolyt vérnél. — a szellem lázadása, e makacs hajlam tett valamit e rokontalan kis nyelven azért, hogy mégis él a magyar! testvéri szövetségben a józan nepek kozösse&ebea. Palotai Boris NAPLÖFÉLE Egyperces Örkénnyel Nemrég még a Balatonban úszkáltunk Örkénnyel. Mesz- szire beúsztunk, a partról csak a szalmakalapja látszott, meg a fürdősapkám pöttömnyi foltja. Ugrattuk egymást, mint rendesen. — Légy szives, ne fecsegj'. Csak akkor jutok szóhoz, ha lélegzetet veszel. Nem szoktál lélegzetet venni? Pár perc múlva arra kért, mondjak el egy verset. Ha végigmondom, kapok egy lángost. Mihelyt nem érzi lába alatt a talajt,* versekbe kapaszkodik. A Kései siratót kezdtem el. Á harmadik szakasznál nem jutottam tovább. Így jártam a többi verssel is. Csupán egy-egy sorra emlékeztem. Örkény megjegyezte: — A lángos ugrott; be kell érned a deli kacsasülttel. — Kaján félmosollyal tette hozzá: — Nyugodj bele, tneszcsedik az agyad. HiHelen eszembe jutott Kegyeletül a gránit-talapzaton Terítve szegfűcsokor meg rózsa, A zöld obeliszk balzsama ragyog, A tisztelgő nyírfák — mintha sorfai volna. Elnémultunk mindketten egy percre, A fiatal kezek összefonódtak, Remegtek a virágok megdermedve, És szerte a földre inllámokat szórtak. A szent hamvak felett fölemelkedett A kőlapon a bánat magasába A bátorság tüze — aztán átlebegett A kegyetlenül szigorú tisztaságba. gémétéMee Bttnmu Endre; „Fejjel lefelé Születésének 70. évfordulójára Hetven esztendeje született Örkény. István Kossuth - díjas drámaíró és elbeszélő,- s 1979. június 24-én halt meg. .Forgatókönyv című tragédiáját a Vígszínház, Macskajátékját a Pe^ti SzinSomlyó Zoltánnak A szűk Könyök utcán című verse. Elejétől végig elmondtam. — Visszavonom a mesze- sedést. Honnan tudtad, hogy ez a vers ... Várj . . . szépen fejezem ki magam: a szivemhez nőtt? Egy évvel később a kórházból hívott föl Zsuzsa. Örkény már túl volt az operáción, meggyötörtén, kínlódva javítgatta utolsó művét a Forgatókönyvet. — István jobban van. Sok szeretettel ölel. Zsuzsa hangján éreztem, Pista megnyugtatására szánta a telefonüzenetet. Felsrófolt volt a hangja, túl élőnk. A lakáson hívtam föl késő este. — Tényleg jobban van István? ■ Fakó csend. Nagysokára szólalt meg Zsuzsa: — Azt hiszem ... — Meglátogathatom? — Ne '... ne ... ! Talán egy percre benézhetsz hozzá. — Habozó szünet. — De igazán csak egy percre. ., Másnap ott álltam Pista ágyánál. Egy idősebb ápolónő az infúziótartályon babrált. Zsuzsa kristályvízért szaladt a büfébe. Örkény felpócolva feküdt mozgékony arca fintorba torzult. Gyámoltalanul néztem kifakult szemét. Nem kérdezhetem meg tőle: „Hogy vagy?” Csak egy percig maradhatok. Mi fér egy percbe? — Beugrottam hozzád, hogy elszavaljam a szívedhez nőtt verset. S már mondtam is. — „A szűk Könyök utcán hazamegyek, most hajnali három óra, Isten vezess a jóra.” Akadozó nyelvvel folytattam. ' A fájdalom mintha elcsitult volna benne. Kisimultak a vonásai, valami mosolyféle suhant át az arcán. —1 Már itt sem vagyok. Viszlát, Pista! Elszorult torokkal siettem végig a folyosón. Az ápolónő utánam jött. — Tessék értem is imádkozni. Súlyos isiászom van. Hiába szedem a gyógyszereket. Talán az az ima.IC. hogy is tetszett .. ? » Döbbenten meredtem rá. Arra gondoltam, milyen remek egyperces novellát írna belőle Örkény. ház játssza-, kfkrrvrá sorban megjelennek. „Szíveskedjék terpeszállásba állni, mélyen előneha- joini, s ebben a pozt búrában maradva, a két Iáiba közt hátratekintem. Köszönöm. Most nézzünk körül, adjunk számot a látottakról. íme, a világ fejtetőre állt!” önkény István születésének hetvenedik évfordulóján egyáltalán nem szentségtörés az írónak a groteszkről szóló írásából idéznünk. Elvégre ki kapja meg 1970-ben Franciaországban a Fekete Humor Nagydíját? A groteszk a' társadalmi visszásságok ábrázolásának régi jó eszköze. Örkény Istvánnál is. Miért ne illene hozzá? Örkény István „fejjel Je- felé”-vaió élete, életműivé végső kórházi ágyán befejezett Forgatókönyv című tragédiájával kezdődik, majd további drámák következnek — ne felejtsük: visszafelé! ——, a Vénrokonok, a Pisti a vépávataríban, a Macskajáték, a Tótékból készült film, az Isten hozta őrnagy úr!, aztán a Tóték című dráma, az Egyperces novellák, elbeszélések, az ötvenes években ripontutaik Dunaújvárosba (Sztálinvá- rosba) az új, a szocialista Magyarország fölfedezésére, 1992-ben a Lila tinta című nevezetes, vitát kavaró elbeszélése, 1047-ben. a Lágerek népe, hadifogságának naplója, 1946-tól 1948-ig szovjet hadifogság: 1941-ben első elbeszéléskötete, a Tengertánc; 1937-ben első számottevő írói jelentkezésé a Szép Szóban; 1934-ben gyógyszerészdiplomát szerez, aztán leérettségizik, középiskolába. elemi iskolába jár, végül 1912. április 5-én Budapesten egy jómódú patikus fiaként megszületik. Ezelőtt hetven esztendeje. Halála is olyan közeli még, hogy terjedelmes élétrpűvét csak most kezdi, fölmérni az irodtóomtudomány. Sok vita folyt körülötte, az azonban, biztos; Örkény István, a metszőén éles elméjű író igazi humanista, századunk jelentékeny, nágyon is komoly alkotója. Győri László \ Vasas Károly rajza Az örök fűznél
