Somogyi Néplap, 1982. április (38. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-03 / 79. szám

Kongresszusra készül a Vöröskereszt **u“ Interjú Hantos János főtitkárral A kfíEŐmség mMoigá/jfiáhmn Egyidős a felszabadulással „Nálunk azért van szódavíz” Több mwnt hűez éve dolgozik » Sefag barcsi gyárában Fehér­vári Györgyné, a hagyományos par­kettaüzem mű­vezetője. Munká­ja és közéleti te­vékenysége elis­meréseként a Munka Érdem­rend ezüst" foko­zatát; kapta meg. Amikor a gyár­ban kerestük, épp szabadnapos volt, ám a portás mégis látta bemenni. Olyan útbaiga­zítást kaptunk: kérdezgessünk mindenkit, hogy látták-e a Terit, s akkor biztosan megtaláljuk. Így, a keresztnevén emlegeti minden­ki, s a válaszokból az 1* ki­derült, hogy népszerű em­ber után kutattunk a gyári labirintusban. Épp egy vita kellős közepébe cseppen­tünk, jutalmakat osztottak el. Így fogadott: — Jobb időpontot is ta­lálhattak vcjlna. Viszonylag kevés pénzt kell eloszta­nunk, jól és igazságosan. Ez sohasem volt könnyű. Egyidős a felszabadulással, 37 éves — születhetett vol­na könnyebb időszakban is™ — Bizony születhettem volna. Apám ötvenkettőben meghalt, én 59-ben végez­tem el az általános iskolát Fodrász vagy kereskedő szerettem volna lenni, de elsőre nem jutottam be a* iskolába. Dolgozni kezdtem, s' azután már lemondtam a tanulásról. Szükség volt a keresetemre. Két évig át­meneti munkákkal teit az idő, majd 1961 november 9-én léptem be ide. Szabad­téri nehéz munkán voltam, hatórás munkaidőben Ami­kor elértem * nyolcórás kor­határt akkor tettek át a parkettagyártóba. — Félig-meddig még gye­rek volt, nem szegte ked­vét, hogy rögtön « munka nehezét ismerte meg? — Nem. Ügy gondoltam, majd munka közben tanu­lok meg mindent, amit csak lehet. 'A parkettaüzemben segédmunkás voltam, de már lestem, hogy miként le­het „megszelídíteni” a gé­peket Amikor * gépsorra kerültem, akkor már szinte minden masina fortélyát tudtam. Szerettem ezeket a zajos szerkezeteket. A gép­mester hosszabb időre meg­betegedett, engem raktak a helyére. Közben sikerült szakmát szereznem: gépi famegmunkáló szakmun­kásvizsgát tettem. — Hogyan lett művezető? — Majdnem véletlenül. 1974-ben cserélték le a régi gépsort, s az akkori műve­zető is leköszönt. Feri bá­csi, az üzemvezető odajött hozzám, és azt mondta: „Te leszel a művezető.* Nem cifrázta. Kértem három nap gondolkodási időt, azután igent mondtam. — Min gondolkodott? — Féltem. Középiskolai végzettség, magasabb szak­ismeret nélkül hogyan lás­sam el a munkát? Ez járt a fejemben. Azután úgy gondoltam: a szakmát tu­dom, a társaim szeretnek, csak elirányítgatom azokat, akik rám lesznek bízva. Idős, kedélyes«« köszönő, termetes ember nyitotta ránk véletlenül az ajtót. — Ö a Feri bácsi, aki ki­szemelt. Már nyugdíjas. A bácsi kicsit meghökkent — Épp azt magyarázom, hogy maga talált alkalmas­nak a művezetőségre. — Én, én. Legalábbis a szádat tekintve alkalmas voltál — nevetett az öreg, azután elköszönt — Ezt megkaptam. De hát igaz. Itt asszonyok dol­goznak, néha az dönt: W tud hangosabban és folya­matosan. beszélni. — Ez a „nagyszájitság” segítette közéleti funkciók­hoz? — Tulajdonítsuk annak. Örök életemben szókimondó voltam. Társaim sokszor küldiek, hogy beszéljek he­lyettük. Azután hivatalosam is megválasztottak ennek- annak... Most nőfelelös va­gyok, szakszervezeti . bizott­sági tag is. Egy ciklusban tagja voltam a SZOT-nak. Azután fiatalítás miatt nem jelöltek. 'Nem értettem, és bántott is. Mit .kendőzzem: nem egészen „alulról” in­dult, hogy kimaradtam. Ak­kor kellett abbahagynom, amikor beletanultam, s kezdtem pontosan tudni, hogy mi is a feladatom egy' országos szervezetben. Nem vagyok sértődött, ma is szí­vesen vállalok bármit, ha a közösség megbíz vele. — Városi és megyei ta­nácstag. Tehát maradt még bőven közéleti feladata. — Szerencsére. Hozzá rn- nőtt az ilyesmi. . Szívesen szólok gondjainkról és örö­meinkről közéleti fórumo­kon, mert úgy gpndolom, is­merem az emberek apróbb- nagyobb vágyait, s tovább is tudom adni. Kisebbségi érzésem nincs, de azt egyre többször érzem, ■ hogy hiány­zik a több ismeret, a na­gyobb tudás. — Néha talán terhes ■ közéletiség? , — Nem! Szívesen csiná­lom, amit vállaltam, és elé­gedett . vagyok az életemmel. Különösen akkor örülök, ha látom' az eredményt. De — hiába tagadnám — néha időzavarba kerülök. Ha va­laki megbetegszik, be kell állni helyette a gépre. De el kell menni a tanácskozá­sokra is. Olvasni is kellene. Olyan műsor van a tévé­ben, amiből okosodhatok. Színházba is kellene menni, az viszont ritkán jön hoz­zánk Barcsra. — Említette a tévét Most megy egy vidám sorozat; közéleti mucikát végző nő a főszereplője. — Nézzük. A lányom, ■ férjem és az édesanyám közben mondogatják: „Mint­ha téged látnánk”. De azért nálunk mindig van otthon szódavíz, nem úgy, mint a tévés családnál™ Lutfiár Péter CSUPOR TIBOR KIS-BALATONI BARANGOLÁS Jelentős eseményre készül a Magyar Vöröskereszt Az alapszervezetekben vezető­ségválasztó taggyűléseken tekintik át az elmúlt öt év munkáját. Ezzel megkezdő­dött a kongresszusra való felkészülés. A héten többek között Igáiban adott számot tevékenységéről a szervezet. Ezen a taggyűlésen részt vett és felszólalt Hantos János, a Magyár Vöröske­reszt főtitkára. Egynapos somqgyi programjának szü­netében beszélgettünk a szervezet életéről. — Megtisztelő számomra, hogy a kongresszus előkészí­tése idején képet kaphatok tevékenységünkről. A Ma­gyar Vöröskereszt munká­ját jelentős társadalmi meg­becsülés övezi. A szocializ­mus építéséhez szorosan kapcsolódik a Vöröskereszt aktivistainak tevékenysége. Szolgálatuk elismerésekép­pen tavaly, szervezetünk centenáriuma alkalmából az Elnöki Tanács a Munka Vörijs Zászló érdemrendjét adományozta a Magyar Vö­röskeresztnek. Minden akti­vistánk magáénak érzi ezt a magas kitüntetést. Mun­kánkra, feladatvállalásunk­ra ösztönzően hatott ez az elismerés. Általában is el­mondhatjuk, hogy az el­múlt öt evben sok szép kez­deményezésünk bontakozott ki. Két területről külön is szeretnék szólni. A gyer­mek- és ifjúságvédelemről és a rokkantak, a fogyaté­kosok társadalmi gondoskor dasaról. Jellegzetesein hu­manista tevékenység az, amit értük teszünk. A So­mogy megyei szervezet kez­deményezőképességét dicsé­ri, hogy egy országos ta­nácskozáson hívta föl a fi­gyelmet a nevelőszülők — nem lehet eleggé hanjsú lyozni, hogy mennyire fon­tos — szerepére a gyermek­es ifjúsagvedelemben. Nagy mértékben rajtuk áll, hogy zökkenőmentesen illesz­kednek-e be a gyerekek a társadalomba. A rokkantak nemzetközi éve előtt is fog­lalkozott a Vöröskereszt a beteg, mozgássérült, fogya­tékos gyerekek .gondjainak enyhítésével. Vas megye Tanúja voltam egy „hely­zetértékelő” beszélgetésnek az egyik észak-somogyi ter­melőszövetkezetben. Több vezető ült együtt, és a gaz­daságban pillanatnyilag ren­delkezésre álló munkaerőt vették szamba. Adatokat so­rakoztattak egymás álá,‘ ösz- szegeket átlagoltak, s a vég­eredmény: a közösben dol­gozóknak mintegy egyhar- mada harmincöt- éven aluli fiatal, s a munkáknál figye­lembe vehető férfiak és nők átlagéletkora igencsak ked­vező képet mutat Valaki megjegyezte, hogy az utóbbi egy-két évben szembetűnően csökkent a nyugdíjba vonu­lók, s köztük is főként a korhatárt §bben az időszak­ban elért férfiak száma. A megjegyzéshez senki sem fűzött kiegészítést. Az sem látszott indokoltnak, hogy bárki oknyomozasba kezdjen. Elgondolkodtam a hallot­takon, es elkezdtem számol­ni az éveket — visszafelé. Nyolcyankettőt írunk. Az a férfi, aki termelőszövetke­zetben dolgozik, és az idén menne nyugdíjba, negyven évvel, aki pedig két éve nyugdíjban van, negyvenkét évvel ezelőtt élte legényko­rát Mikor is? 1942-hen vagy 1940-ben... Akkor voltak ők húszévesek. Es hol volt ak­kor a húszéves falusi fia­talság? De szívesen is szán­kezdeményezte a mozgássé­rült gyerekek nyári üdülte­tését; 1981-ben tizennégy megye csatlakozott hozzá­juk. A somogyi kezdemé­nyezést, a barcsi egészség- ügyi gyermeklétesítmény bővítését nagyon jelentős vállalásnak tartjuk. Az ötödik kongresszus ha­tározatai közül kiemelhetjük a különleges segélyszolgálat megszervezését. Speciális mentőszolgálatokat hoz­tunk létre barlangi, hegyi, sekélj'vízi mentésre. Üj elem a munkánkban, hogy az ed­diginél nagyobb hangsúlyt fektetünk az elsősegélynyúj­tásra. ’ Korszakos jelentősé­gű intézkedés van kidolgo­zás alatt; a gépkocsivezetők hatékonyabb képzését ter­vezzük. A Magyar Vöröskereszt és a KISZ megállapodást kö­tött középiskolai vöröske­resztes alapszervezetek létrehozására. Már csaknem nyolcszáz ilyen alapszerve­zetünk van; ötvenezer fia­tal kapcsolódott be a mun­kába. Jó tapasztalatot mondhatok róluk: ' részt vesznek az elsősegélynyúj­tásban, számíthatunk rájuk az idői emberek házi szo­ciális gondozásában is. A középiskolai alapszerveze­tekben még szervezettebbé vált a családi életre nevelés. i A Vöröskereszt kiveszi ré­szét a polgári védelemből is. A centenárium tiszteleté­re országos vetélkedőt szer­vezett, s ezen Somogy si­kerrel szerepelt. Az igalíak a negyedik helyet szerezték meg. A véradó mozgalom min­dig nagy sikereket ért el. Zökkenőmentesen tudjuk biztosítani a lakosság folya­matos vér- és vérkészít­ménnyel való ellátását. — Többször említette « somogyi vöröskeresztese­ket. Az országos vezetőség milyennek ítéli megyénk aktivistáinak a tevékenysé­get? / — Megalapozott, eredmé­nyes munkát végeztek az elmúlt öt évben a somogyi alapszervezetek. Részlete­zés nélkül mondhatom, hogy megyéjük évek óta a Vörös­tott, aratott volna, mulatott volna farsangban, ropta vol­na a táncot a szüreti mu­latságon! Ehelyett a frontot járta távoli földeken, ahol a halál aratott, s telt kalá- szú búzából kötött kévék helyett elesett, vérző baj­társat ölelt számolatlanül. Es írta a tábori postai leve­lezőlapot —i ami talán so­hasem jutott el szeretteihez — arról, hogy ő még élet­ben van, s tatán egyszer ha­zajut ' majd ... Hazajutott. Lerongyolódva, testileg és lelkileg összetör­ve, -de hazajutott, és most ott van a friss nyugdíjasok vagy a nyugdíjba készülök között. És akik nem tartot­tak — nem tarthattak — ve­le? Akik még a hadifogsá­gig sem jutottak el, mert a szerencse elpártolt mellőlük? Ok azok, akik ezekben az években nem növelték, illet­ve nem növelik a nyugdíjba vonulók számát. A hadiöz­vegyekét pedig ma már szinte senki, sehol nem jegyzi. .. Ezek az évek visszajelez­nek egy korosztályra. Arra, amelyik háborút viseltekből áll, s amelyet 'megtizedelt a háború. A' túlélők azóta nyugdíjéveket gyűjtöttek, a többiek több tízezer család­ból hiányoztak, s most egy adat kapcsán kopogtatna«.. Az utóobi eg,; -ke't , évben szembetűnően esőteken t a nyugdíjba vonulók, s köz lük is főként a korhatárt eoben az időszakban élért férfiak szama™ kereszt fontos bárt»«, "év­kor fontos „kísérleti tere­pe”, néhány nagyszerű el­képzelés bölcsője. Hadd szóljak a házi betegápolás­ról. Ha nem tudjuk is tel­jesen átvállalni ezt a fel­adatot, sokat tehetünk a rászorulókért. Arra törek­szünk, hogy a család minél több tagja legyen képes ilyen feladatok ellátására. Próbáljuk meg, legalábbis részben tehermentesíteni a kórházakat ez alól. Nincs még kidolgozott, paragrafu­sokba öntött formája ennek, de kísérletezzünk! Akár tiszteletdíjasokat is bevon­hatunk e munkába. A házi betegápolást egy új szolgál­tatásnak is tekinthetnénk. — Ha már a terveknél tartunk: mit vár ön a hato­dik kongresszustól? — Azt várom, hogy a hatodik kongresszuson na­gyobb hangsúlyt kapnak a társadalom szociális problé­máinak megoldásara irányu­ló törekvések. Végezetül: a Magyar Vö­röskereszt megbecsült tagja nemzetközi szervezetinek. Manilában önt megválasz­tották a Nemzetközi Vörös­kereset állandó bizottsága alelnökének. — Tavaly, a centenárium alkalmából Budapesten tartották a Hl. európai re­gionális konferenciát. Az itt elfogadott „budapesti javas­latokból” Manilában határo­zatok szüléitek. Ezt nagyon fontosnak tartjuk. Számom­ra is meglepő volt a latin­amerikai országok érdeklő­dése a Magyar Vöröskereszt tapasztalatai iránt. Rangun­kat az itthon végzett mun­ka alapozta meg. Számíta­nak ránk a nemzetközi se­gélyakciókban i*. A nem­zetközi bizottság négy ma­gyar egészségügyi csoportot küldött Kambodzsába; a Li­ga Angolába és Mozambik- ba delegálta képviselőinket. A nemzetek megsegítésében sokat tettünk. Az idén mintegy húszmillió forint értékű segélyt küldtünk Lengyelországnak a Nem­zetközi Vöröskereszt-ak­cióhoz csatlakozva. Szerve­zetünk megbecsült tagja a vörös kérész lesek nagy’ csa­ládjának. m. k. Sápi Károly 190S nyarán Zailalövönéil egy régi malom vizsga la-;a közben XV. szá­zadi edényt talált négy mé­teres folyami hordalék alatt. Megállapítani persze lehetet­ten, mikor szaporodott meg a hordalék-tömeg a cserepek fölött, eligazíthatnak azon­ban a í'oglár-völgyéhen tör­téntek: a nemese páti hegyiek estjeinek XVIII. század végi kiirtása miatt nem egészen ötven év alatt e !m oósa rako­dott a jó fütermö völgy. ...majd a Zala... 1863-ban elkészült a bala­toni zsilip és- kijelölték Sió­fokon a „0” pontot, valami­vel több mint 104 -meterrel az Adria alapszintje födött. Ez tett a Balatoninak új, a maihoz hasonló vízállása. így a tóból sok ezer köbméter víz távozott, .szintje több mé­ternél csökkeni!, Vízitéirfoga- tának csaknem a felét el­veszítette a tó. E rövid, to­vábbi mondandónk miatt igen fontos kitérő után tér­jünk' vissza a Zalához! Ves­sünk meg egyszer pillantást az , Alsó-Zala-vöLgyre az 1832-ben készült megyes. Vízi Lerra«- esgutseees/eAl A Zala eíérve völgyet le­lassult es a esányi malmo­kon tud beleveszett a berek - tengerbe. Bujkált a bozót­ban. A sármelléki, eszterga- li, bárandi, ezabari, za la vári határban a vízfolyás egészen eltűnt a bozót alatt, újra fel­bukkant, és ismét az ingó­lap alá merült. Ahány XVili—XIX. századi térkép, annyiféleképpen rajzolja meg a tolyónak ezt a kri­tikus szakaszai, A „szemlátomást föld alá való vív. elbukást" Barand- ná;l lehet jól látni, ahol a folyó zuhatagosán búvik az ingóláp ala és a hatan cipelt agakét, kisebb fákat is „bk­jába” csavarja. „Föld színé­re jövését különöse* láthat­ni, a zalavári határban”, ami­kor is leien a „kiugró liknát" ritkán fagy be a víz az „ug­rási erőlködés" miatt. Itt még a csónakot is könnyen föl fordít ja. A folyó — körülbelül az Also—Zala-völgy medencé­jének derekán. Hídvéginél — keletre fo; dúlva a Balaton­ba torkollt. De ettől délre sem szakadt vege a vízi vi­lágnak: a mocsár tovább teriedt a völgyben Kontar- vaonssig. Galambokig É lap néhány «vttzed «autws weg képp eltűnt képét a Vízi Le­írás rögzítette, s Pais László rekonstruálta. Öt követve idézzük föl a páratlan érde­kesség ű tájat. „Poshadt. víz, sás, ónáda­sok, berekfák, fűzek, mocsá­ri, tölgy, itt-ott bükk nagy keveredésben, nincs határ és nincsenek választóvonalak. Csak a régi, szélmarta saint erdő borította szigetei emel­kednek ki kissé. Rozs, Fe­kete, Bükkös, Laska, del­iért, Babos szigetek, egyik- másdk varromot hord: Po- gámyvár vagy a vár emlékét szívében őrzi: Kányavár. Kisvízkor regen elpusztult malmok maradványai mu­tatkoznak. A bűzhödt pos- ványságban békák tanyáz­nak; gólyák, gémek,, bíbicek, népesítik be a nádasokat, a réteket, róka lapul a bozót­ban, vidra, borz, őz keres búvóhelyet, s erdei (vad­disznó) csörtet a vadász elöl. A kövér, jóízű rákokat a bécsiek kedvelt SzaJo rák­jait a szentgyörgyvári pia­con vásárolják össze. A kör­nyékbeliek a téli fá jászé időben megjárják a bozótot es fát döntenek, ilyenkor végzik a nádlást is, hogy le­gyen miből házfalat, tetőt rakni. Nem viszi üfesen a csikasz a gyékényből font puttonyt, nem hiába keit ko­rán a vejszés sem, hogy a tolvajok előtt járja végig a rekesz réseket.. A berek még patikája is a zalavölgyi em­bernek: a mocsarak nadá- lyai az érvágást helyettesítik. A folyóba ömlő patakok mind jobbról, mind balról el meztelent tett. erdöirtásos dombokról jönnek, sok ho­mokiét és iszapot hoznak, a völgyet mod nélkül teitoHak; gyakran két-három duzzasz­tott malomhaiastó is van rajtuk”. (A Zalavár, Híd- vég szakaszon tíz malom ke­rekét forgatta a Zala.) A Vízi Leírás seiiletósének idején már küszöbön állnak az események, amelyeknek következményeként az elmo- csarasodoét Zala-vöigye megszelídül, és mezőgazdasá­gilag hasznosítható területté válik. A Kis-Balaton pedig — erősen összezsugorodva — hatalmas, síkláppá. Sőt ezek az események valójában már meg is kezdődtek a Beszé­des-féle Sárvíz—Sió-szaba- lyozással. A Zala szeszélyes járásá­nak okait pontosan fölmer­ve ültek össze 1829-ben az Alsé-i-Zala-völgy közbirto­kosai, hogy az állandóan el­öntött réteket ármentesit- sék, a vad bozótot lecsapol­ják éc a Zalát biztonságos mederbe tereljék. Hatalmas feladat volt a 4006 hektár­nyi mocsaras terület lecsa- polása. A szabályozás — egyelőre hevenyészett — ter­vét Bajom y István készítette el, de a munka csak. két év múlva kezdődött. Pedig a lelkesedés megvolt, minden­ki vállalta a tetemes költ­ségeket a „magános önha­szonnak”. a gazdaságbeli elő­menetelnek s a marhate­nyésztés nagyobb terjedésé­nek kedvéért". A társulat ülés jegyzőkönyvét olyan ne­ves tevékeny, birtokaik re­vén a környéken érdekeik közéleti férfiak is aláírták — Széchenyi István gróf. De­ák Ferenc, Gsányi László —, akik nem sokat haboztak, ha cselekedni kellett. Összefüggések a, f. f.FolytatjukJ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom