Somogyi Néplap, 1982. április (38. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-28 / 98. szám
Itt eljárók, amott bejárók Ingatag még az ingázók helyzete A falusi estéken késeinek számít már a 7 óra. hisz az állatokat etetni kell, a kertben akad munka, hogy a hétköznapi teendőkről már ne is beszéljünk. A somogy- szobi népfrontosok mégis bizakodnak: több mint 120 meghívót küldtek el erre a hétfői 7 órára. Eljárókkal szeretnének találkozni, hogy közös gondokról beszélhessenek. Somogyszobról közel 400- an járnak el Csurgóra, Kaposvárra; illetve Nagyatádra, ahol a nagyobb munkahelyek több bért, jobb megélhetést biztosítanak. Csupán a dél-somogyi városban 226-an találtak munkalehetőséget, ki 3 műszakban, ki csupán reggel 8-ra jár — busszal, vonattal vagy saját gépkocsival, illetve motorral. Életük java részét Nagyatádon töltik. Wit- linger Ede bácsi mondta néhány hónappal ezelőtt: So- mogyszob Nagyatád szálláshelye lett. S van is ebben valami igazság, hisz moziba, színházba menni, vásárolni inkább a városban szoktak az eljárók. Talán éppen ezért a 7 órai randevúra alig tpbben. mint 20-an jöttek el. De aki eljött, annak bőven volt mondanivalója. A helyi népfrontbizottság alelnöke arról beszélt, hogy legutóbb 1978-ban tartottak ilyen fórumot, s amit akkor felvetettek az eljárók. At. oktatás mellett általános iskoláinkban arra is szentelnek időt, hogy művészeti tevékenységgel elősegítsék a tanulók személyi- ségformálását. Így a tehetséggondozás ügyét is szolgálják. Tavaly első alkatommal léptek színpadra A kárókatona halásztudományával ugyanis fölényesen „vezet” a többi faj előtt, s azoknak erős táplálékkon- kurrense. Maró ürülékét nem bírják a fák, igen gyorsan elszáradnak a „meszelés” miatt. A kiszáradt füzek, égerek ágait hamar letöri a vihar, sőt az egészet kidön- ti. A kormoránok ilyenkor új fára telepszenek, s minden kezdődik elölről. Igv velük szemben másként kel- létt eljárni. Rendszeresen elzavarják a madarakat, ha a Diás-szigeti ligetben akarnak megtelepedni, s időnként az irtásukat is elrendelik. 1964-ben egy ilyen irtásnál kevés kárókatonát találtak el a fütyülő golyók. Az óvatos madarak csak azt próbálták gyógyítani is. Jóval az ankét előtt, hallottam Friedrich József tanácselnöktől : a legtöbben a közlekedésről beszélnek majd. pedig erre nemigen lehet panasz. Napjában 17 vonat és 5 autóbuszpár viszi-hozza az utasokat. A tanácselnöknek mégis igaza lett. Gazda Imre, az állomásfőnök ugyanis ismertette az- új menetrend fontosabb változásait, s ez kisebb-nagyobb indulatokat váltott ki. A konzervgyárba eljáró Varga Jánosné társai nevében arról panaszkodott, hogy reggel olyan korán megy a busz, hogy a 6 órai műszakkezdéshez már reggel negyed hatkor bent vannak. Nem kellett hivatalból reagálni a felvetésre, hisz a danüviás Herjet Károly is elmondta a magáét: lehet, hogy a konzervgyáriak, túl korán érnek be, de például a cérnagyáriak csak az utolsó pillanatban juthatnak be így is a kapun. Tudomásul kell venni, hogy több emberről, több érdekről van szó. Szóba került a társadalmi munka is. Ki és hol dolgozzon a köz érdekében? Ha valaki a faluban végez önzetlen munkát, akkor a gyárban néznek rá rossz szemmel, de fordítva is igaz. Látszólagos megoldás, hogy a faluért vállaltakat beszámítják a szocialista brigádok vállalásaiba is, hisz ha önálló műsorral a kaposvári gyakorlóiskolások. Sikerül-e tartóssá, igénnyé válnia e kezdeményezésnek? A kérdésre igenlő választ kaptunk hétfőn este, az újabb bemutatón. Pedagógusoknak. gyerekeknek — a fölkészülés résztvevőinek — és természetesen a hozzátartozóknak, a szülőknek nagy élmény volt rivaldafényben látni a szűkös tantermi próbalehetőségek után a kész produkciót. Sokszínűség jellemezte az estet: szinte valamennyi műfaj „megszólalt” itt. Néhány általánosítható tapasztalat: az amatőr művészeti tevékenység jól szolgálja a tanulók személyiség- fejlesztését. A szereplők figyelmét olyan „szabadon választott” versekre, mesékre, népdalokra, zeneművekre terelték, amelyek kamatoznak majd a tanulásban. Sikerül megszólaltatniuk azokat a kisdiákokat is, akik a tanulás során hátra húzódnak. S nem egy fegyelsokára tértek vissza fészkükre, s ez sok fióka pusztulását okozta. Igaz, a következő évben minden korábbinál nagyobbra emelkedett a számuk, jelezve, hogy a kormoránok világában más, az ember számára érthetetlen törvények érvényesek. A kis-balatoni természet- védelmi munka len.vege az őrzés, megóvni, megőrizni, háborítatlanul megtartani azokat az értékeket, amelyek különleges természeti környezetben kialakultak, s melyeknek révén szorosan kapcsolódik a környezet fennmaradásához. Ez persze, nem megy könnyen. Az eredeti elgondolás szerint a lermeszetvédelmi tea gyári meg az otthoni munka egybeesik, akkor nem lehet vitás, hogy ki és hova* megy: elvégre a munkabér, a fizetésemelés vagy a jutalom sohasem a so- mogyszobi tanácstól függ. Beszédtéma volt a kereskedelmi ellátás is: bár sokan a városban vásárolnak, elégtelennek tartják az otthoni felhozatalt. Megnyugtató hír: a tanács és az áfész hamarosan tárgyaló- asztalhoz üt. Felsorolni is nehéz lenne. hogy mi mindenen vitatkoztak a somogyszobiak. egyetlen dolog mégis a köz elé kívánkozik: az óvoda. Az eljáró szülőknek sok gondot jelent a gyerekek korai elhelyezése; gondolni kellene a korábbi nyitvatar- tásra is. Igazuk van a szülőknek — ezért is válaszoltak úgy a vezetők, hogy keresik a megoldást. Az eljárókat vagy bejárókat nem hasztalan dolog tárgyalásokra, fórumokra hívni, hisz a közös gondok megismerése csak segíthet. A kezdeményezésért a nép- frontosokat illeti dicséret, akik a napokban nemcsak Somogyszobon tartottak ilyen rendezvényt, hanem tegnap délután, a Danuviá- ba hívták a gyár és a környező községek vezetőit, no és természetesen a dolgozókat. N. J. mezetlen gyerek is helytáll szerepében. Megfigyelhettük az esten' azt is. hogy az ének-zenei anyanyel vet a tanulók jobban ismerik a szóbeli kifejezésnél. Az énekkarról itt most külön szólni fölösleges, hiszen oly sok szerepléséről írtunk már. Az osztályonként összeállított műsorszámok ízelítőt adtak a gyerekek világáról, s ebben örömmel fedeztük föl a népdalokat, a klasszikus zeneműveket. Nem feledkeztek meg Kodály Zoltán születésének századik évfordulójáról sem. A vers- és prózamondókkal, úgy érzem, többet kell foglalkozni. Bizonyára nem mondok újat az'' iskola nevelőinek, hiszen az órákon a szóbeli feleletek is jelzik ezt a gondot. Alkalom lehet tehát a szaktantárgy földolgozása is a szóbeli kifejezés „csinosítására”. Pető Csilla Mici mackó-részletét nem véletlenül kísérte oly lelkes taps — élmény volt hallgatni szép, kifejező mesemondását. H. B. rület magjának teljesen érintetlennek kellett volna maradnia. Később bebizonyosodott, hogy ez az elképzelés nem jó. Az évről évre megmaradt nád beros- kadt a vízbe, elrothadt, gyorsította a föltöltődést. Azóta a nádarató gépek rendszeresen levágjak az érett nádat. kivéve azokat a területeket, ahol a kócsag fészkel. Hiszen avas nád nélkül nem maradna itt meg egy kócsag sem. A madárvédelem érdekeit erősen sújtotta a gyöngyös —hévíz—páhoki vízfolyások övcsatornában való egyesítése. A hévízi forrás meleg vize (melegárok) télen sosem fagyott be. Menedéket találtak a récék, gémek, s más vízimadarak, amelyek télire itt rekedtek. Az egyesített övcsatornának ez a szerepe már nincs meg. A hideg víz lehűti a meleget, s télen hamarabb befagy. Pótolhatatlan természeti adottság szűnt meg ezzel a Kis-Balatonnál. 1953-ban Fenékpusztától Hévízig árvízjelzó telefonvonalat húzott a vízügyi igazgatóság a töltéseken. Ez a CSUPOR TIBOR KIS-BALATONI BARANfiOLÁS Kinyílik a mesevilág A gyakorló általános iskola önálló estje Az utolsó kiumpás Lábbeli — fából nehéz” munka a klumpafaragás. Odakészítjük a bak mellé a másik alkalmatosságot is, az alacsonyabb bakot, amelyen egy vashörog is van; ebbe kapcsolja be a mester a kést, amellyel a baltázás után kialakítja a klumbe formáját. — Vastag fehét zoknit, szőke-1 húztunk a klumpa alá. Klumpa/.ok- nit. Aztán ha az is, akárcsak a bőr lábbelinek. Nyolcas, kilences, tizes. A tíz és feles felelt meg a 40-es ci- pőméretű embernek. A nagyolás, a faragás, a kanálfúró használata után még sok minden hátravan a talpcsiszolásig. Azt az utolsó munkát tolókéssel végzi, ami olyan ráspolyíéie. — Amikor a nyersfa klumbe készen van, föl kel akasztani a füstre, akár a kolbászt. Hadd száradjon, hadd füstö- lődjön! Négy-öt pár összejöttékor szoktam alágyújtani . .. Azért megvolt ám az ára az első klumpának! Aki először Gyuri-korában mesterelte Rippel György az első klumpát. Igaz, házasember volt, de még nem hívták Gyuri bácsinak, mint mo6t, hogy megíehéredett a haja. A szeme azonban olyan világos- derűs, akár húszéves korában! Klumpát már csak ő tud készíteni Szulokban. Klumpa — klumbe, ahogy ők mondják. Akkoriban, a negyvenes években öt kemény pengőt is elkértek egy párért. Rippel György meg sajnálta rá a pénzt. Farigcsáló ember volt: földművesnek értenie kell a kapanyél egyengetéshez, a kocsirúd, a lőcs. a fürgető reparálásához is, ha nem akar az iparosnál eladósodni. Neki rájárt a keze a famunkákra. Megpróbálta a klumpakészítést. Az első nem sikerült. — Nem is sikerülhetett. Mert nem mindegy ám, milyen fából faragja az ember! A jó puha hárs vagy a fűz az igazi. Az olyan meleg tud lenni, hogy télen, amikor trágyát teríteni indul a gazda, nem fázik a lába a szánkó bakján! Hogy szavamat szavamba ne öltsem: nyers . fát kell használni. Az ember kivágja a fa szívét, ott belül azt, az eret, azután kezdhet hozzá. Téli munka az, amit most ebben a nyers tavaszban kedvünkért — mint hírmondója ennek a mesterségnek — Rippel György fölelevenít. Kint vagyunk a hosszú ház udvarán, ott állítjuk föl a bakot, amelyet ők poíc-nak mondanak. Sárgás, barnás tyúkok kapirgálnak. A kisunoka, Esztike is ott játszogat a papa körül. Ha este feljönnek a csillagok, azt szokta mondani: „Papa, ott a karácsonyfa !” Előkerülnek a tél óta nem használt szerszámok. A balta, a cigányfúró, a kanálfúró, a tolóké.? . .. A mester — amolyan háziiparos, mert ezért nem járt mesterlevél — félkész klumpát ékel ki a bak bemélyített vájatában. A rögzített munkadarabot aztán könnyebb megmunkálni. Könnyebb? Sok verejtékcsöpp hízott patakká az! alól a kék bársonysapka alól, amint lefelé igyekezett a homlokáról. Mert „kéznek műszakilag valóban szükséges alkotás természetvédelmi területen fölösleges és haszontalan. ■ A betonoszlopokra szerelt puszta huzalok látványa lehangoló a tájon. Ködös, borús időben pedig számos madár jár szerencsétlenül, fönnakadva a drótokon. Ma, az URH- adóvevők korában a beton- póznák és a huzalok ottlétét sem indokolja semmi. Le kellene bontani minél előbb! Nagy nehezen sikerült megfékezni a tavaszi nádégetéseket, és a területet jól ismerő orvhalászokat is kiszorították. Gyakran kell eltanácsolni hívatlan kíváncsiskodókat vagy a Zalán fölfelé evező „természetkedvelőket”. Miért ez a sok gond, szenvedély a madarak ügyében? Nemcsak költői kérdés ez, ma is gyakran — szó szerint — felteszik. S nem is akárkik. A gazdasági szakemberek és természetvédők évszázadok ellentéteinek mai képviselői. Sok érv hangzott már el, pro és kontra. Leírták, elmondták, hogy a vadon élő állatok 1Ö- mege és fajgazdagsága hiDolgozik a kanálfúró, ember bekloppogott a gazdaságból. a klumpát az ajtó előtt hagyta, és tiszta lábbal léphetett a konyhába. Megvolt az előnye ennek a viseletnek ! Valóban. Az asszonyok hordták a bőr felsőreszű paucsklumpát is. Erre nem járt rá a mester keze: ő a fát kedvelte világéletében. Szemmértékre dolgozott. Meg aztán voltak számai a klumpának próbálta, annak olyan bőrke- ményedés lett a sarkán, hogy még! Aztán hozászokott a láb. Hárságyra, más németlakta községekbe is eljutott a Rip- pel-féle klünipa. Ma már viszont nincs keletje. Egyet- egyet azért elkészít telente. Többet nem is vállalna. Hatvanöt éves, téesznyu^díjas. • Leskó László Gycrtyás László felvételei I790.es kiadású Török áfium Zrínyi-kötet Marosvásárhelyről Az erdélyi Marosvásárhelyen 1790-ben kiadott Török áfium ... című Zrínyi-mű egyik példánya került Szigetvárra. A várbaráti kör több mint két évtizede gyűjti a Szigetvárral, illetve a Zrínyiekkel kapcsolatos tárgyi és írásos emlékeket — ennek eredményeként gazhetetlenül becses géntartalék. háziasított haszonállataink eredményesebb tenyésztésének biztosítéka lehet. Tehát gazdaságilag hasznosítható érték. Elmondták, leírták, hogy a természeti környezet gondosan kiegyensúlyozott rendszer, amelynek fenntartásában minden állatnak fontos és meghatározott szerepe van. A faj kihalásával gyengül e rendszer (ökoszisztéma) kiegyensúlyozott megtartó ereje. Egy közeli példát véve szemügyre: a halgazdaságok nem örülnek tavaikat szorgosan látogató gémeknek. Pedig a szürkék és a kócsagok leginkább a kisebb keszegféléket szigonyozzák meg, melyek az értékesebb nemeshalaknak — például a pontynak — a táplálékkon- kurrensei. Ráadásul a keszegek közül is csak a kevésbé életképes betegek, a fejlődésben visszamaradtak kerülnek „csőrvégre”. Ilyenformán a gémek természetes szelekciót végeznek a halastavakban. (Folytatjuk.) dag történeti gyűjteményük van. A költő és hadvezér Zrínyi'Miklós 1660 táján írta A török áfium. ellen való orvosság című röpiratál, amely — mai értékelésünk szerint is — publicisztikai remekmű. Ebben szerepel a híres jelmondat: Ne bántsd a magyart! A XVII. században kézzel írott másolatokban terjedt a mű, majd a Rákóczi-sza badsagharc idején — 1705-ben — kinyomtatták Bártfán. A Szigetvárra került példány. ennek a második kiadásából való. Üjbóli megjelentetésének politikai időszerűséget minden bizonnyal az előző évben kitört francia forradalom adta. A Zrínyi-mű a jövőbe vetett hit és a nemzeti büszkeség érzését erősítette a kétszáz évvel ezelőtt élő olvasókban. A Marosvásárhelyen nyomtatott könyv hányatott sorsáról vall, hogy egy része megégett. Érdekessége e könyvritkaságnak, hogy tartalmazza azt az utóiratot, amelyet még a XVII. században csatolt a Török áfiumhoz az egyik ismeretlen másoló. A latin és magyar nyelvű epigramma tehetséges verseiére vall, mondanivalója: „a vitéz magyar bán”, azaz Zrínyi Miklós cselekvő hazafiságá- nak példamutatása. SOMOGYI NÉPLAP
