Somogyi Néplap, 1982. április (38. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-22 / 93. szám

Szerelemre hívnak szép lányokat Ca rmina Burana - képekben pedig született egy német zene­szerző, akit Carl Orff- nak nevez­nek, és egyik leg­ismertebb műve a Carmina Bura­na; színpadra szánt zenemű, melyet oratórium- szerűen meg is le­het szólaltatni. Az eredeti iro­dalmi alapanyag és Carl Orff ze­néje egyaránt for­rása és inspiráló­ja volt Szentessy László grafikái­nak, melyekből kiállítás nyílt a Kaposvári Mező- gazdasági Főis­kolán. A kolostor­ban született ver­seket ma is szí­vesen olvassuk. Árad belőlük A torán fényes area Ac egykori benedick theo­rem bencés kolostorban 1305-ban fedezték föl a Carmina Burana címmel ismertté vált, a XIII—XIV. századból származó vers­gyűjteményt A latin és 6- német nyelvű versszőwegek a szereimért, a természet szépségeit, a bor örömeit dicsőítik. Csaknem száz év műlva az élet szerete- te. a kedvteli báj, a megélt örömök sütnek át a háttér­ben meghúzódó középkor fa­lain át Várnak már az ifjak víg csókokat. Szereimre himusk szép lányokat. Ó, áré s zzte, s szó, boldogságban, szereimben, vígam élm jó, száttté kzsvsst. szivet adni yöH — írja a költő, s képeket „hív" elő a grafikusban, Szenteaay Lászlóban. Híven követi a verseket rajzaival, organikusan kapcsolódik a vonal a természeti formák­hoz, amelyek kifejezőek. Az ismert Vénusz születése fes­tője kagyló-anyaméhet ábrá­zolt, Szentessy a virágmotí­vumokat alkalmazza elősze­retettel. Ezek a természeti szépségek formálják a gra­fikus keze alatt a lányok igéző testét is. Kilépnek a Carmina Burana szereplői a középkorból, és úgy érez­zük, hogy közénk jöttek. Itt vannak egy karnyújtásnyira, mint a valósággá lett álom. A testi örömök dominálnak a rajzokban, a szerelemre hívó szemek, ajkak betelje­sülést ígérnek.., A huszonnégy lapból álló sorozat egyes darabjai vers­részlet-címekét kaptak, meg­hagyva a költészet varázsát is. S talán buzdításul, hogy a rajzok láttán idézzük föl a teljes művet, a Carmina Buranát a versgyűjtemény­ből, illetve feltöltődve a szépségtől, a mámorítóan szép élményektől, hallgas­suk meg Carl Orff csodála­tos muzsikáját... H. B. SZÉPEN MAGYARUL — SZÉPEN EMBERÜL Ne „hivatalul”; magyarul! A rádiót bal3gafrva, űjság- ohwaeáskor vagy a tévé né- acre. közben nemegyszer kapjuk fői fejünket bosz- sankodva egy-egy hivata­losnak szánt. de valójában hávafcaloskodó, közhelyekkel, terjengő«, ködösítő kifejezé- sefckei telezsúfolt mondat hallatán, olvasván. A keres- kedefaná vállalat vezetője például így nyilatkozik: _Az eladónak nem az a dolga, hogy könyveljen, hanem hogy értékesítési tevékeny­séget bonyolítson.“ Biaonyá- ca «gért választotta ezt a kacifántos megoldást, mert tütnágosnn dísztelennek, a hivatalos stílusba non iHó- aefc érezte az értékesítési tevékenységet bonyolítson helyett az egyszerű értéke­sítsen vagy a még egysze­rűbb eladjon farinát. — Hagy példányszámú hetila­punkban egy vállalati igaz­gató válaszd egy panaszos leméire, többek között így: „... a meghibásodás elhárí­tását a mai' napig nem tud­tak rendezni”. Ügy látszik, emsébe sem jutott a válasz­adóénak egy olyan egyszerű, természetes megoldás, mint ^a hibát mindmáig nem tudtok elhárítani” vagy „Jct- javitnni” vagy .,megszüntet­ni" s*b. — Egy termosz használati utasításából való a következő mondat. „A hő­tár kemény tárgyhoz ütése, leejtése a termék törését vonja maga után.” Ha egy hottentotta cég ' írta volna így, talán nem volna jogunk megróni érte, de hogy egy magyar gyárban adjanak ki ilyen kórmönfontan megfo- galimaziott ismertetőt, az mégiscsak túlzás. Sokkal egyszerűbb és sóikkal világo­sabb lett volna a szöveg, ha az idézett tizenkét szó he­lyett mindössze ezt írják: A hötár törékeny! Azt hiszem, neun szüksé­ges tovább sorolnom a pél­dákat, hiszen hasonlókkal mindegyikünk naoonta ta- lálkoafk. Mindezek egy fur­csa nyelvhasználati kettős­ség i;iesztó tünetei. Számta­lanszor megfigyelhetjük, hogy a magyarul szépen, ízesen vagy legalábbis elég jól tudó emberek egyszeri­ben nyelvel, váltanak, mi­helyt hivatalos minőségük­ben kell szólniuk vagy írni­uk. Egyik közgazdasági szak­emberünk például baráti társaságban alighanem ezt mondta volna: ..A lakosság nagy részének nincs meg a közművesítés, bevezetéséhez szükséges pénze.” A televí­ziőtonn «Bontom agyaocffffi « következőképpen nyilatko­zott: „A lakosság nagy ré­szének nem áll rendelkezé­sére a közművesítés beveze­tésén szükségeltetett pénz­eszköz.” Tehát nincs helyett nem áfl rendelkezésre, szük­séges helyett szükségeltetett, pénz helyett pénzeszköz. A világos, természetes fogal­mazódd mondat helyett pe­dig egy mesterkélt, fontos­kodó nyilatkoaa*. Az percese szántén neon vokm jó, ha • magánélet és « közélet, a hivatali érintke­zés nyelve mindenestül egy­beesne. A társalgási nyeir.« magánélet nyelv* olyan W­A nagy- vagy nemes-kó­csag (leggy akr abban: kó­csag) gólyanagyságú, de a réteken sétálgató gólyánál jóval karcsúbb, kecsesebb. Vakítóan fehér tollazata mellett a gólya fehér ruhá­ja kifejezetten piszkos színű. Különösen szép az öreg ma­darak foszlott válltollú nász­ruhája. Ezekért makacs mo­hósággal törték magukait az emberek évszázadokig. Fe­jedelmi fófedöre készült be­lőle hajdan a nagy gonddal vigyázott, gyönyörűséges „kolcsag-toliforgó”. Ritkasá­ga miatt a toll sem lett köz­napi viseletté. Királyok, fe­jedelmek mellett főrendek hordták fövegjük mellé tűz­ve. Régi hagyatéki leltárak­ban meg-megemlitik az ér­tékes forgót — bizonyítván, milyen becses darab volt ez a házban. 1826-ban a keszt­helyi Festetich gróf külön szerződésit kötött a balaton­szentgyörgyi halászcéhhez a „kótyag-madarak” tollának gyűjtésére és beszolgáltatá­sára. A múlt század végi. e század eleji esztelen kalap­divat katasztrofális hatásá­ról már írtunk. A szüntelen vadászat, üldöztetés megpe­csételte a kócsag sorsát Eu­rópában. es a századfordu­lótól Amerikában is. Talán ezert választódtak ki Xaj.tá­zahnas »»vékát » megtűr, amelyek a hivatalos nyilat­kozatokból csakugyan kiríná­nak. A nines pénzünk he­lyett • barátomnak azt » mondhatom: nincs egy va­sunk sem. Ez nem hi véte­len, hanem magánhasználat­ra szánt fonna. De bízvást mondhatom, ha erőnek ere­jével arr* kényszerítenének, hogy a korábban idézett éa aj. utóbbi forma közül vá­lasszak, akkor még hivata­los nyilatkozatban te Inkább mt mondanám: nincs egy vasunk sent, mint azt hogy nem áü rendelkezésre a szükségeltetett pénzeszköz. Dr. Gréfay Löste« jkhdl sxáeedoÉron #t a legva­dabb, legbizalmatlanabb, leginkább gyanakvó egyedek. A kócsag a megközelíthetet­len, sűrű nádtengent kedve­lt Tavasszal megérkezvén az előző évről megmaradt sárgásbarna (avas) nádren­geteg fölött köröz, míg an­nak valamelyik zuga meg nem tetszik neki. Leszáll, s hozzáfog a fészeképítéshez. Ez viszonylag egyszerű mű­velet Az avas nádszálak tetejét letöri és többé-ke­vésbé szabályos koraiakban lehajtja. Az akkurátusán lehajtó, tömött nádszálakra építi fészkét Körben, lazán, mint a kocsikerék. Csak a közepén béleli valamelyest nádlevelekkel. Ott fészkel, kotlik, s költi ki borzas fió­káit. Legtöbbször 8—10‘ pár is együtt ül a fészken,- zárt telepen. Ehhez erősen ra­gaszkodnak a kócsagok. Gyakran látni a Zalavári­vagy a Vörsi-víz partján, olykor hasig vízben, amint szobormereven áll. A zala- parti kilátó tetejéről hosszú percekig figyeltem távcsö­vén az egyik foszlott váll- tollú öreg madarait Mozdu­latlanul gubbasztott a kis víz szélén. Végre két-három könnyű, hihetetlenül gyors, ruganyos lépéssel megindult, CSUPOR TIBOR KIS-BALATQNI BARANGOLÁS Virágok a dudva között A kutatáshoz hasonlóan a Kaposvári Tanítóképző Főis­kola oktatóinak ismeretter­jesztő és közművelődési te­vékenységében te fölfedez­hetünk sok progresszív vo­nást, egyszersmind sok lát­szatot is. A Somogy című folyóirat szerkesztésében né­gyen vesznek részt rendsze­resen, ennél valamicskével többen működnek a TIT megyei elnökségében és a szakosztályok vezetőségei­ben. Kánya János, a megyei szervezet titkára dicsérően szólt ötleteikről és kitartá­sukról, elismerően a főisko­lán szervezett TIT-tagcso- port érdemeiről is, ám hoz­záteszi : a mezőgazdasági fő­iskola tanárai és diákjai két­ségtelenül többet tesznek a tudományos eredmények népszerűsítéséért. Ha a hallgatók nevelésé­ben döntő szerepet kell ját­szania .a tudományos kuta­tási módszerek elsajátításá­nak — mert ki tudja, falu­ra kerülvén hányán szánják rá magukat idővel honisme­reti-helytörténeti, néprajzi, népzenei vagy természettu­dományos kutatásra, falu- monográfia készítésére — úgy a művészetekben szer­zett jártasság kétszeresen fontosnak bizonyulhat! a községben tevékenykedő ta­nító-népművelőnek ideális esetben a település lelkének is kell lennie, nemcsak eszé­nek. A lakosságot összetartó erőnek, a társadalmi cso­portképződés katalizátorá­nak. Kulcskérdés tehát, van-e tehetsége a spontán szóra­kozási formák megteremté­séhez, művészeti együttesed toborzásához és irányításá­hoz. Úgy tetszik, az ezzel kapcsolatos tapasztalatok jóval kedvezőbbek a tudo­mányos kutatással és neve­léssel kapcsolatban szerzet­teknél. A legfontosabb bázis — a népművelési szakkollégium. Évfolyamonként huszonöten- huszonbeten — összesen te­hát nyolcvanon — tanulnak ezen a kurzuson, a minden hallgató számára kötelező tárgyakon kívül művelődés- elméletet, művelődéstörté­netet, esztétikát és szakmód­szertanit, Arra a kérdésre, valamennyi szaktárgy okta­tására van-e megfelelően felkészült előadó, dr. Vár hő­nyi Imre főigazgató a kiasz­kígyói orma nyaka erőteljes mozdulattal lecsapott, és a szigonyhegyes csőr éles ká­vái között ott verdesett egy ezüstös csík. A zsákmány. A kócsag nehézkesen, imbo- lyogva — mint a többi gém­féle — fölrepült, s az észa­ki nádasok felé fordult. Ott, hol a fészke és benne csil­lapíthatatlan étvágyú kicsi­nyéi várták. Távozóban a ragyogó kék égen olyan volt, ment egy hófehér pillangó. A kócsag rejtett életű. vad, óvatos madár. A megközelít­hetetlen nádzugokban min­den szokatlan zajra, idegen jövevény láttára azonnal a levegőbe emelkedik. Méltó­ságteljes tartása, ragyogó fehér színe a régi lápi em­ber ajkán is tiszteletet fakasztott: a kócsagot nem nevén nevezte, mint a töb­bi madarat, „ö fehér, mint a hó. ö a legszebb madár a réten" — mondták róla áhí­tattal. Költőink rendszerint a nemes, a büszke jelzőt biggyesztették madarunk ne­ve mellé. 1948 óta rendszeresen kőit itt a nemeskócsag kisebb, nem különben szép és ke­cses atyafia, a kiskócsag. (Népies nevén: fattyúkócsag, fehér bakcsó.) Talán fele akkora, mim. nagyobb test­vére, jóval karcsúbb, tarkó­járól két-három bóbitatoll csüng ala. Az öregek hátán ugyancsak foszlott válltol- lak lengenek. Míg a nagy­kócsag lába végig barnásíe- kete, emezé szintén, de a lábujjak sárgák. Érdekes megfigyelni halá­szat közben. Hiányzik moz­gásából a géniek megfontolt komótossága. Élénkebb, szer­telenebb. Ide-oda iramlik, szikus diplomácia szabályai­nak szellemében kitérő vá­laszt ad. A „terepgyakorlat” lehetőségei azonban — leg­alábbis a megyeszékhelyen — kifogástalanok. A műve­lődési szakkollégium diákjai rendszeresen módot kapnak a gyermekcsoportok műkö­dési mechanizmusának ta­nulmányozására a Killián György Ifjúsági és Úttörő Művelődési Központban, va­lamint a Béke-Füredi lakó­telep szabadidőklubjában, sőt olykor — s egyre gyak­rabban —: klubok, szakkörök vezetésével is megbízzák őket, a megyei művelődési központ igazgatója, Király Zoltán szerint nem is ered­ménytelenül. Arra, hogy a főiskolások kisvárosokban és falvakban szerezzenek ta­pasztalatokat hosszabb gya­korlat során, a szigorú taní­tási rend miatt a kívántnál kevesebb a lehetőség. Az úgynevezett hátrányos helyzetű települések szociá­lis és kulturális gondjai iránti érdeklődést mutatja viszont az a tanévenként egy-másfél tucatnyi szakdol­gozat, melyet a közművelő­dési tanszék oktatói bírálnak el. A legfrissebbek közül ilyen címeket említ dr. Gu­lyás József tanszékvezető: Általános iskolai tanulók szabad idejének vizsgálata az aprófalvakban. A közmű­velődés állami- és pártirá­nyításának helyzete egy kis településen. A közművelődé­si intézmények integrálásá­nak lehetőségei és módjai. Az elmúlt évek országos tu­dományos diákköri tanács­kozásain a kaposvári foaa- kolasok több hasonló témá­jú dolgozatált ismerték ai dijakkal és jutalmakkal, s nem feltétlenül a szerzőkön és a pa trónusokon múlik, hogy a pályamunkákban fel­dolgozott ismeretek és ta­pasztalatok nem váltak köe- kinccsé. Izgalmas kérdés, hogyan vesz részt az intézmény hat­száz hallgatója megyeszék­helyünk művészeti életében. A „fogyasztásban” becsület­tel kitesznek magukért a ta­nítóképzősök : négyszázhar- minc színházbérletük van, de előadóesteken, hangver­senyeken is tömegesen je­lennek meg. „Művelik” te a táncot, a zenét szép szám­mal. Közönségünk sok korv­jobbra-balra szigonyoz, szár­nyaival csapkod. Melegkedvelő, mediterrán madár. Magyarországtól ke­letre te terjed, még Japán­ban is él. Kelet felé halad­va egyre följebb merészke­dik északra, föltehetően a kontinentális éghajlatú .ázsiai tájak meleg nyara miatt. Hazank a faj európai elterjedésének legészakibb hakara. Hosszá ideje nem köát a mocsárban a batla, ez a sze­szélyesen fészkelő, különös madár, ötven éve még ezer párra becsülték létszámát a Kis-BalatoanáL. Aztán kezd­tek elmaradozni. 1942-től csak néha találkoznak egy- egy kóbor madárral a meg­figyelők. Hasonlít a gémekbe«, ve­lük él, de mégsem tartozik közébük. Mindenekelőtt: a csőre nem kemény, szigony- szerű, hanem hengeres, és befelé hajlik, mint a kasza. A baüacsapatok hosszan el­nyúló S alakban repülnek, mintha óriási fekete gyász- szalag lebegne az egem. Meg­telepedve, a íesaek rakásnál • nem válogatósak. Szívesen rakják a nádtorzsákra, a le­tört szárakra a batlatanyát, de sok épül a rekettyebok- rokon is. Belsejét nádlevél­lel, sással, száraz fűvel, oly­kor apró ágacskákkal béle­lik. Ha fölriasztják, sajátos mozgással órákig irabolyog- nak a levegőben, közei a fészkekhez, igyekezvén a puskalövés hatósugaránál magasabbra emelkedni. Per­sze a mai, modern vadász- fegyvereknél ez már nem sikerül. (FvlyUttjmkJ certen és társadalmi ünnep­ségen élvezhette már a két énekkar produkcióit Heisz Károly és Klausz Róbert irányításával. S a dalos diá­koknak nemcsak a saját ha­zájukban sikerült prófétává válniuk: több országos fó­rumon mérettek meg már és jutalmazták őket aranyfoko­zattal. Hasonlóan dicsérete* eredményeket értek el a néptáncosok dr. Kocsis Mi­hály vezetésével. Rajzolni, festegetni egyelőre kevesebb hallgatónak támadt kedve, egy oktatói közösség azon­ban — Lettner Sándor irá­nyításával — nemrégiben részletes tervet dolgozott ki képzőművészeti szakkörve­zetők képzésére, remény van tehát a művészetek színké­pének kiteljesedésére. E té­nyek ismeretében vitathatat­lanul jogosnak látszik az a kedvező vélemény, mellyel Tröszt Tibor, a megyei ta­nács művelődésügyi osztá­lyának, helyettes vezetője summázta a népművelési tanszék kibontakozó tevé­kenységéit és a művészeti tö­rekvéseket. Bizonyára az üzemekhez, vállalatokhoz sem hívnák őket oly gyak­ran vendégszereplésre,' ha nem volnának megbízható partnerek. Íme, az érdeme­ket igazoló három tény as utóbbi hetekből: a művésze­ti együttesek nagy tetszést aratott szereplése Pécsett a főiskolák országos kulturális fesztiválján; a megyei mű­vészeti szemlén mutatott ki­emelkedő teljesítmények: * tanítóképző diákjainak első önálló estje a Latinca mű­velődési központban. Több jei mutat arra, hogy a főiskolán nem vallják „az én házam — az én váram” elvét. Sok hallgató tevékeny­kedik az intézménytől szer­vezési szempontból függet­len művészeti együttesekben, így a Vikár Béla Vegyeskar­ban, a Somogy Táncegyüt­tesben, s különösen a SÁÉV munkáskórusában. Nyilváno­sak a Kaffka Margit kollé­giumban rendezett előadá­sok, ankétok, viták, bemu­tatók is; eddig több mint hetvenre került sor. E soro­zatok közül a Gondolkodó magyarok című — a népsze­rű könyvszériát követő — előadásokat érdemes külön is megemlítenünk, melyeket akár így te jellemezhetnénk: mentőakció a veszett fejsze nyeléért Ismert tény ugyan­is, hogy hazánk az egyetlen olyan európai ország, amely­nek tanítóképzőibe« sem oktatnak történelmet. — Nem * Parkinson-törvény, hanem a kényszer hatásara tavaly óta — félállásban — közművelődén titkár műkö­dik a tanintézetben. Alkal­mazására csupán utasítást adott a Művelődési Minisz­térium, álláshelyet nem, hol­ott a feladatok egyre bonyo­lultabbak, a körülmények egyre kényszerítőbbek. Var­ga István, a fiatal munka­társ eddigi tevékenysége is egyre szebb reményekre jo­gosít. Sokszínű tehát a kép, mely a Kaposvári Tanítóképző Fő­iskola tudományos, ismeret- terjesztő és közművelődési tevékenységét mutatja, A televényben együtt növeked­nek a nemesített növények a gyomokkal, a Bajcsy-Zw- linszky utcai épületből egy­szerre éreztetik hatásukat a feudális csökevények és az országos vagy egyenesen eu­rópai értekek. Hogy a gyo­mok vagy a nemesített nö­vények bfzonrulnak-e erő­sebbnek? A botanika szabá­lyai szerint a dudva gyor­sabban növekszik, 'agresszí­van nyomja el a nala jóval finomabb, érzékenyebb, ezért, sebezhetőbb hajtásokat. A nemes virágok megmentésé­hez, fejlődésük elősegítésé­hez ezert olykor mestersé­ges közbeavatkozásra is szük­ség lehet. Lentre* András SOMOGYI NÉPLAP Reflektorfény ban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom