Somogyi Néplap, 1982. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-27 / 73. szám
SZÍNHÁZI VILÁGNAP Ma este, mint a világ minden színházában, a Csiky Gergely Színházban is elhangzanak majd Lars a.f Malmborgnak, a Nemzetközi Színházi Intézet főtitkárának köszöntő szavai. A kaposvári teátrumban Jordán Tamás Jászaí-dijas színművész tolmácsolja a színházi világnapra fogalmazott üzenetet: Minden népben él a vágy, hogy a színházban embertársaik megelevenítsék számukra konfliktusaikat, esendöségüket, az emberi együttérzést és szeretetet. Az 1TI (Nemzetközi Színházi Intézet) művészi közösség, amelyet az a meggyőződés vezet, hogy a világ népeinek békés együttműködése a színház területén az emberiség haladásai. a gyűlölködés elleni védekezést segíti'’. Ma azokat ünnepeljük, akik ezt a hidat építik. Azzal, hogy más népek drámairodalmának javát velünk megismertetve teremtenek bennünk érdeklődést, rokons zenoet — eredményeznek esetenként megértést — más nemzetek dolgai iránt. . Ugyanakkor tükröt is tartanak elénk. Az utóbbi években — Gothár Péter, a kitűnő rendező fogalmazta meg igy egy közönségtalálkozón — a tiszta beszéd, az őszinteség igénye fokozottan nyilvánul meg. Nincs tabu, nem tilos az őszinteség.’ Ezen a napon a ma- gyar színjátszásnak nem a tábornokaira, hanem a közkatonáira hívom föl a figyelmet. Azokra, akik nélkül nincs színház. Azokra, akik itt, a Csiky Gergely Színházban is a „semmiből” jöttek — azzal a szép szándékkal,, hogy a lömegjelenetek- ben egy-egy élő ,,panel" Legyenek: akik azt vállalták, hogy kórusban kiáltsák azt az egy mondatot, amit a szerző, a rendező rájuk szabott. Itt és most valami fontos történt velük ebben az évadban: közösségként néhány darabban ők a kovász. Nem, nem is kovász— Ök egy- egy produkciónak a fundamentumig. Az az alap, amelyre ai egész előadás épül. A „nagy színészek” játéka. Olykor szemére veti a színházban nem járó vagy esetenként oda látogató ismerőse e jegyzet írójának: „Túl sok nevet sorolsz a kritikád- banT Az elmarasztalás dicséret! Azokat dicséri, akik közkatonaként — de marsallbottal a tarisznyájukban — megállják helyüket ott, « színpadon. A csodálatos Marat halálában vagy az időközben beérett, letisztult IIL Fichárdban. Mert ezekben egyszeresük — talán sokaknak váratlanul — felragyogtak, beteljesítették azt, amiért vállalták ezt a keservesen gyönyörű életet Akiket most említek, azok között vannak olyanok, akik rrCár rég nem közkatonák. Nem ismerem a státusukat, de tudom: Hunyadkürti György, Karácsony Tamás, Krum Adám. Gyu- ricza István, Serf Egyed, Tóth Eleonóra, Cse lényt Nóra, Kosa Béla, Lakács Csilla, Nagy Mari sth. képes arra, hogy odaszögezzen a székemhez; mélám egy-egy — vagy az összes — alakit ózok önéül got érdemet Meikülük, meg a „névtelenek" néH- . k Cd, nincs igazi színház! Ha köemimk as inak sntrántnk már maad 4a 4B megnyüvándtá Mutti in nsk is köszMMl Sá torkolat járnák aaóamenyn íjie v. Fából faragott surále vagy éppen ravasz, néha köff m Stfn*ogy tmrasmi ssáim• A Balogh-szalon és József Attila Surále, az erdei ember a tatár népmesék egyik ismert figurája. Ahszán Fathuddi- nov fafaragó művész ót választotta művészetének főhősévé. Surále minden mesében más-más alakban jelenik meg, attól függően, hogy a jótettekért akar-e jutalmazni vagy a szívtelen-, ségért büntetni. A művész keze alól is mint jólelkű tekedő, máskor nevetséges vagy álnok ember kerül ki. Ahszán gyermekkorától szívesen foglalkozott fafaragással. A,főiskola befejezése után hivatásos szobrász lett. Szülővárosa, Nyizsnye- kamszk parkjait és tereit az altala életrekeltett mesealakok díszítik. Két aktualitása is a most megjelent Somogynak, megyénk kulturális folyóiratának. Az ötéves városról, Marcaliról készített ösz- szeállítást a szerkesztőség, s szintén köze van annak az írásnak is a megye fiatal városáhbz, amelyben Horváth György Bernáth Aurél munkásságáról tesz jegyzet- nvi vallomást. A kiemelt írások mellett sok érdekes olvasnivalót találni a , Somogy legújabb számában. Egy kaposvári születésű — Gulyás Pál életrajzi lexikona szerint — irodalmár-ász- szony. Balogh Vilma és József Attila kapcsolatáról, a Balogh-szalonrói közöl tanulmányt a Szegeden élő irodalomtörténész, Lengyel András. A különös életű asz- szony lelkes József Attila- rajongó volt, a feminizmus eszméit magaéva téve számos lapban jelentek meg írásai. A Thálía Társaság tagjai között forgott, színházi tevékenysége is jelentős volt. A társaság három darabot az ó fordításában mutatott be. S nemcsak fordított, hanem játszott is __ N eve és személye a húszas évek elején újra előtérbe került a Balogh-szalon és a Kékmadár című folyóirat révén. Mi is volt ez a Balogh-szalon? Új utakat próbáló fiatalok összejöveteleit szervezte a „ház asszonya”, köztük volt József Attila is. Afféle műhelynek is tekinthetjük közösségüket. A hiányzó fórumokat, az irodalmi élet hiányzó intézményeit helyettesítette, majd — továbbfejlődését mutatja — a Kékmadár folyóiratra is szert tettek. A folyóiratban, az újjáalakított lap első számában jelent meg József Attila Lázadó Krisztus el- mű verse, korai költeményeinek egyik legjellegzetesebbje. A könyv művésze, Szánté Tibor, az elismert tipográfus vall pályájáról Laczkó ' Andrásnak, a Somogy főszerkesztőjének. Nemcsak a könyv előállításának művészi tervezője szólalt meg az interjúban, hanem az irodalmi élettel együtit-tartó személyiség is. A folyóirat versei közöl elsőként kell említeni Illyés Gyuláét, aki Noszlopy Gáspáréit hősi emlékének áldoz új művében. Kerék Imre versfordításait Is a folyóiratban olvashatjuk a költő bevezetőjével. „Nemcsak kiadói megbízásra fordítok verset. Legtöbbször inkább a fölfedezés, a kaland .izgalmától hajtva, saját szakál- lamra, is. A fordítás számomra a lehetetlen örökös kísértése, az esetleges kudarc kínzó tudatával együtt öröm és gazdagodás, önmagam . megsokszorozása; s mindenekelőtt: a nagy elődök által ránk hagyományozott kötelesség, népünk kultúrájának szolgálata, gazdagítása” — írja Kerék Imre. Jeszenyin, Paszternák verseiből is .olvashatunk fordításában. A művelődési miniszter dr. Malonyai Dezsőt, a Népszínház igazgatóját. Vámos Lászlót, a Népszínház művészeti vezetőjét, valamint Sziládi Jánost, a Nemzeti Színház igazgatóját fölmentette tisztsége alól. Egyidejűleg dr. Malonyai Dezsőt a Nemzeti Színház igazgatójává, Vámos Lászlót a Nemzeti Színház művészeti vezetőjévé kinevezte. Székely Gábort, a Nemzeti Színház főrendezőjét és Zsámbéki Gábort, a Nemzeti Színház vezető rendezőjét — jelenlegi munkakörükben megHogyan élt egy vidéki költő, pontosabban Takáts Gyula; erről nyújtanak képet Aíó- riczhoz és Babitshoz írott levelei, melyekből hatot oL v vashatunk a Somogybán. — Levelem alaphangúiétól la'lán csak az értheti meg, aki maga is élt egy vidéki kisvárosban. Én valóban ott élek, s mint költő * eléggé egyedül és kitaszítotton ... — irta a fiatal költő Babitsnak 1937-ben. Szívesen olvasunk a hajdani népszokásokról; most • tavasziakból állított össze egy csokrot Várkonyi Imre, Húsvéthoz közeledve érdemes is megtudni belőle, milyen szokások szerint ünnepeltek régen. A húsvéti tojás festéséhez pedig pár ötletet is kapunk. A Somogy az alkotóműhelyek közül ezúttal a Csiky Gergely Színházba, invitálja az olvasót: a színház közelmúltjáról és jelen törekvéseiről számolt, be Gzsiás Erzsébet. hagyva — megbízta egy ?953. január 1-ével létesülő önálló színház előkészítésével. A fentiekkel összefüggésben olyan döntést hpzott, amelynek értelmében a Nemzeti Színház kamaraszínháza a Várszínház, a Népszínház központja a Józsefvárosi Színház lesz, az új színház pedig, a Katona József Színházban létesül. A Nemzeti Színház és a Népszínház péntek délelőtt tartott társulati ülésén jelentette be a személyi cs szervezeti változásokat a Művelődési Minisztérium képviselője. Ahszaa Fafhuddinov munka közben Fathuddinov egyik műve: „Surále és a szegényember" A harmincas évek végén H B. Nemzeti Színház, Népszínház Személyi és szervezeti változások Az öreg ismét egyedül maradt a papírral. Csak most más viszony da került vele, mint eddig barmikor most vallomás helyett va Ha - nia kellett volna. És vallani 6 még sohasem vallott. De most itt a papír, és vallani kéne. Vallani magától, magáról, ameddig nem faggatják. „1901-ben születtem, ...” A golyóstoll nem passzol a kezébe,' „a már legates, az a jó” — gondolja az öreg, legszívesebben venné a kabátját, útnak indulna az üzletbe, ahol a kék köpenyes eladótól tollhegyet, tollszárat és tintát kérne, mint ahogy már annyiszor elképzelte: kézen fogva kis- unokájával, nagypapás járással. De kisunoka nincs, nem is volt, vallani pedig golyóstollal is lehet. Lehet-e a magányról vallani ? „Iparoscsalád gyermeke vagyok, apám asztalos volt, hat gyermeke közül öten éhink. Békés megyében, Debrecenben, de még a Dunántúlon is van belőlünk. 1961-ben elváltam első feleségemtől..." Az öreg elfelejti, hogy tizenéves kora óta dolgotok, a fával baaátikoaott meg, mint az apja, mert a fa — mint tudják — a leg- engedelrnesebb anyag a világon. Arról tehát nincs mit írni. Dologgal él az ember. A magány, az inkább fitt laügoetattta am emelget. JSek nnneVnt «adok, éráéra, ant kefflett volna tennem aaI helvett, de mára ra éam «raléfcenetana, eaafc *ö löeteges áoi&ok. tatnak lokán lüktetnek m a>A é hogy tessék, hittétek-e^ fiáttg az öreg ácsmester Iái ki Régi reflexek Fogához verte a pénzt az öreg, így mesélik. Tudom: úgy élt gyermekkorában, hogy nem tudta előre, milyen nap virrad, húsos-e vagy éhes. A tortát nem ismerte, a cukorkát búcsúk idején ízlelte meg egyszer — jaj, az ünnep volt! —, amikor a vakbelét kivették. Nem érdekelte őt a cukor, lefoglalta az, hogy most az egyszer ő a középpont, mindenki őt figyeli, lesik a szavát, s nem érzi orrában az otthoni kopott sparherd füstös melegét Ügy dolgoztam, ahogy ettem. Ügy éltem, ahogyan éltem" — írja-írja az öreg a nxxst — későn — fogant bölcsességeket, s meglepődik, hogy mennyi szó ragadt az agyaba, ő eddig ezeket alig hasznaiba, nemigen kellettek neki. Mi tanította ét meg élni? A szükség, mint a szüleit. És elavult babonáik, porlepte aranyigazságok, a Tolnai Világlapjából nyert pár ideál, meg néhány katonadal szövege. Csák • magány ne kéredakedett volna be hcrak. Akkor nem történt volna aera- raL Ügy jó tini. Ha nem történik, semmi. Semmi várattad. Elválni nem caaba- ftott min, nem erdőitek rosea mát aa a véti aseszrmy: áx*»po*t, főzött, te- kariMM; Máé, ami te*. dttfc üdúira akart. táborai hraaá Udan te fcbf — i^aMAwIüÉIi m. mnaé nem értette, hogy mi a fene esti Ch mmnte mm ádóteWb*. sötétbarna bútorokat az 5 ked véért vette, meg a vitrint is — mert az asszony cselédkorában ilyet látott az uraságnól —; van televízió, aiz élethez tehát már csak kenyér kell, s néha egy csepp bor. Elmentek egyszer a fcöze- 5 strandra, szép fürdő vöd, pázsitos, de az öreg idege- nüa botorkált annyi ember között Fürdői utdrágosan. Más dolog gatyában dolgozni, s más céltalanul sétálni, vútoe menni, csak azért hogy lubickoljon valaki. Hihetetlenül nézte a napozókat Egykettő, pakoltak, és mentek kifelé. A bisztróban meleg, állott sört ittak, s akkor az öreg úgy érezte, most bizonyíthatja az asr- saony előtt az igazát: „Látod, otthon a jégszekrényben a finom hideg sör!" Mire az asszonyban elpattant valami, sírt hazafelé menet hullottak a könnyei. Két évig veszekedtek még a négy fal között, aztán elváltaid Megnyugvást érzett az öreg; úgy tesz ezután, ahogyan a kedv* tartja, nem tartozik számadással senki Nem a f5et>e htánysott. Nena a «toppolóí* tóhoz sev- cegéae. Taton as asszony korboéáea? Nem, caupón a jelenléte. Mondja a unttm it, a* ágyban sóhajt egyet aa kötete miatt, aa üreg a teádét fájlalja, «ten etet Rák. „Takarékban a ark Régebben olvasni kezdte a hirdetéseket, játékból: mit vegyen? El-elment a meg, adott címre, jót beszélgetett, telt az idő, aztán drágáilot- ta a megajánlott áfát, mondta, gondol rá egyet. Még a kabátját is rásegítettek- Egyszer megakadt a szeme egy házassági hirdetésen: nekj való asszony, idős, egyedülálló, háza vsai, ezekszeri nt nem a pénz kell neki, hanem a szeretet. Hát abból volt az öregnek feleslege! Vallomást frt a Ínyeiében; nem vallott, vallomást írt, úgy kérte, találkozzanak. Két éve, hogy megesküdtek. Nem volt nagy ünnep, két vénember kézfogója inkább különcség. Eladták a házakat, a férfi pénzéből újat, szebbet veitek. belterületit Megegyeztek, hogy a fete házat as asszony nevére írják, aki. vi- sznot befizeti az átírási ®tá- zaiék felét. Csakhogy nem fizette. As ügyvéd hívta az öreget: mi van a pénrael? Az öreg kérdezte «az asz- mnnyt mi van a pénzzel? Nincs „Hét eladtad a házat, ahol a pénz.?!“ — emelte hangját az öreg, de az assaony egy ftjftónl eesn attoart. adni. OcMteaatil már ato asm vett. Stoppolnia aereegő tát, konyhai fahtod ifi- aaftve gének regimentjét söpörte el a kát idős ember toeaaaSto- dtea. Mindkettő «Matte őst. anaa twngnfi. mait annak ■tejéé, az «iső wwwy.'il. fctnaÉmfó ante, mmm te» ao ha lakatot a szájára. A viták már sértésre mentek. Forgott az öreggel a világ. Ki-kiment a lottózóba, amíg aa öt számon, gondolkodott, addig volt nyugalma. Viszik a pénzét, kisemmizik, aztán eldobálják, mint egy lyukas cipőt — a testébe ette magát a Jcétségbeasés. Mindennap máshová rejtette a maradék pénzéről szóló takarékbetétet, az asszony helyett azt babusgatta. Vallani kellene. Ott a papír az öreg előtt, néhány elkapkodott mondat rajta a hosszú, kanyargós betűkkel, aztán semmi több. Feláll, kabátot vesz, zsebébe csúsztatja a 40 ezer forintról szóló betétkönyvét, elanduL Faggassák inkább. Asszonya immár mozdulatlanul fekszik az ágyon. Piros, zöldkockás ruhájában, kötött pulóverében és a kék melegítő nadrágban . Az öreg az ajtóból visszanéz, de csak a földre lógó kéz ujjam számolja a gyűrűket: a négy aranygyűrűt Az egyiket ő vette. Egy órán át tartott, amíg béért a közeh rendőrőrsre. • • • — A vita hévében a sze- , nencsétSen öreg fölkapta az asztalon levő szódásüvegét, azzal vágta fejbe a feleségét, aki a sezSomra esett, és a sérülésbe belehalt A házat 330 ezer forintért vették — mondja a nyomozótiszt. — A nő nem adott hozzá semmit. Érdekes,, mostanában történt néhány ilyen tragédia. Ax idős emberek megházaeodnak. de nem a párjukban, hanem az ösz- svespórótt pénzben bíznak. Tudja, a régi reflexek... Az öreget börtönkórházban ápolják. A szíve... Tamás Ervin I- I
