Somogyi Néplap, 1982. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-27 / 73. szám
Weöres Sándor Grsca a géniuszról Eeyeáiil ballagok éjben, sötétben. Mecset gyújt valaki a messzeségben. Falusi házéban kanócot éget, mely alig fényit be á szobamélyet. Félhomályban tesz-vesz a mécs gazdája, épp csak semminél több pislogó lángja. De a vándoroknak' vezérlő fényjel, i mérföldekre látszik, ha. vak az éjjel. Csillogása jelzi falum irányát, mint hatalmas máglya, az éjszakán át. Uí könyvekről Ortutay Posztumusz kötete Immár négy éve. hogy meghalt a magyarországi folklórkutatás • kiemelkedő egyénisége. Ortutay Gyula. Nem érhette meg legfontosabb írásainak gyűjteményét közlő kötete megjelenését, nem fejezhette be a magyar népi szájhagyományok tudományos kutatásainak megírását sem. Ortutay Gyula első írása 1930-ban az Ethonographia című folyóiratban, jelent meg: Népdalok. Egyik utolsó munkája pedig a következő címet viselte: A szocialista nemzeti tudat erősítése, a hazafiság apolasa. Ortutay. néprajztudós. politikus és közéleti személyiség volt. Szegedi egye- emi évei alatt Radnótival és másokkal megalakította a* jzegedi Fiatalok Művészeti kollégiumát; első könyve 23 éves korában jelent meg Szegeden (A magyar lélek alapvonásai népi kultúránkban). Alkotó és közéleti tevékenysége 1945-től bontakozott ki; a felszabadulás évében a rádió és az MTI elnöke, 1947-től három évig v allás- és közoktatási miniszter, egyetemi tanár, parlamenti képviselő, majd 'az Elnöki Tanács tagja. Posztumusz kötetként jelent meg A nép művészete című — a Gondolat kiadónál. C§ak azok a népművészetről és népköltészetről szóló legfontosabb elméleti és módszertani írásai kaptak itt helyet, amelyek nagy összefoglaló művein kívül esnek. A szájhagyományozás törvényszerűségei című alfejezet tartalmazza azokat a legfontosabb elméleti és módszertani írásait, melyek az egyes nemzeti folkjórkutatások és hatások összefüggéseiről szólnak. A kötet szerkesztői ■ — Bodrogi Tibor és Dömötör Tekla — egy begyűjtötték és feldolgozták Ortutay szellemi munkájának termését, mindazokat az írásokat, amelyeken nemzedékek nevelődtek. A mesék elmaradtak U Beszélgetés Simon ffy Andrással Kompország katonái című regénye tavaly jelent meg több mint 80 000 példányban. Sikerkönyv! ífója. ezzel a művével a kortársi magyar próza élvonalába került. 1973-ban jelent meg az Egy remek nap című navel- láskötete. Ennek fülszövegében, életrajzi adatai között írja: „1941 — Bombázzák Kassát, mire napvilágot látok, apám már a fronton.” . Ebből nyilvánvaló, hogy a Kompország katonái szinte egész életében íródott benne, nem csupán a könyv végén jelzett időbeh, 1974—80 között. — Nemzedéktársaiin közül tálán másokban is érlelődik hasonló témájú regény, dráma... Rájöttünk: nem maradhatunk ifjúvének csupán amiatt,' mert a hallgatag apák nemzedéke nem tudatosította bennünk, hogy az ő történetük szerves folytatása vagyunk mi, a fiaik. A Do- berdó-mesék elmaradtak. Emlékszem, 1970 táján döbbentem rá végleg pincékbe zárt, drót mögé terelt gyerekek fotói láttán, hogy hiszen ezek a gyerekek én voltam, a háború az en háborúm is volt, és az én háborúm is fontos, jogom van hozzá, hogy az én történetemhez elmondják nekem az apak az ó sorsukat. A döntő lökést a ,könyv megírásához az adta, hogy harminchárom evesen még mindig fiatal íróként; Kiskorú állampolgárként kezeltek, míg apam ennyi esztendős korára már férfivá érett, az ország sorsába szóit — szólhatott — bele. Ereztem, ha nem tudom szóra bírni apa- mat és nemzedékét, ha nem írom meg az ö igaz történetüket, nem jutok tova ob. — Hat évig készült a könyv. Ez a: ra utal, nem volt könnyű üoiga. — Nem nagyon szóltam a tervemről senkinek. Bizonytalan nyomokon haladtam, kitartóan jártam lakásról lakásra ... A legnehezebb talán az volt: bemerni magam egy más világ régvolt fiataljainak gondoikouaamodjába. igéimé, bármilyen , furcsa, egyszerű megszólítási problémákká! is küszköd lem .. Aztán, amint megnyíltak a fiokok, joiesően tapasztaltam: jóllehet, hallgatag ez a nemzedék, emlékeiben, dokumentumaiban is állhatatosan őrzi a múltat. Eioeszé- ieseikból nyilvánvalóvá vált szamomra: a történelmet emberek alakítják, s a történelem is alakítja az embereket Tanulmányainkból ennek a kettősségnek az érzékeltetése elmaradt, mint- -ha nem alternatívák közül való választások sorozata lenne az egyéni, a közösségi sors is. Különös élmény volt rájönni, hogy egy családi történet, adott esetben a mi családunk története köré miként fonódhat az ország, s ezzel együtt egy kicsit Európa története is. ’ — Nem óvta senki ettől a darázsfészektől? — Mintha az idősebbek meghatódtak volna: mégis jött egy szőrös, szakállas, harmincas fiatalember, aki érdeklődik a sorsuk iránt. Egyébként szégyelltem magam emiatt, nemzedékem nevében is, hogy évtizedekig kellett várni ránk __ Nem é rzem mentségünknek, hogy annyi elnagyolt „igazság” mellett a másodízben való szégyenkezésre, és az ezzel járó szorongásokra is megtanítottak bennünket, mondván; ez a nép fasiszta és Hitler utolsó csatlósa volt. Ezt a képlelet sohasem tudtam elfogadni, hiszen még az általunk megtámadott Szovjetunió is — már a háború alatt — hangsúlyozta, hogy nem népek ellen, hanem azok népi-nemzeti érdekeket eláruló, tehát bűnös vezetői ellen harccá. A magvar nép sem voll, álfaIá - i osíthatóan fasiszta. Viszont a magyar példa azért fontos és tanulságos — s talán nemcsak számunkra —, hogy végre azt is elemezzük, elemezhessük. hogy a progresz- szív elemek milyen mozgási, cselekvési lehetőséggel rendelkeztek, rendelkezhetnek válságos történelmi pillanatokban — tehát azokban a bizonyos alternatív korszakokban. —Nem mindenki örül, ha az írók „történészkednek” .. — Köszönöm a közbeszú- rást. És örülök annak a véleménynek, amit épp történészek fogalmaztak meg: könyvem azt is példázza, hogy nem fantáziáié írók és dogmatikus történészek állnak egymással szemben, hanem egy lehetséges, együtt dolgozni, együtt gondolkozni akaró közösség felelős tagjai. Munkám közben is eat tapasztaltam. — Jelentkeznek olvasók újabb dokumentumokkal? *— Szép számmal kapok újabb dokumentumokat, leveleket, örülök a kisebb helyreigazításoknak, apró kiegészitó adatoknak is; ezeket egy esetleges második kiadáskor beledolgozom a könyvbe. Néha összeszorul a torkom, amikör például egy anya elküldi odaveszett katonafiai tábori lapjait, azzal: „Tudor*, magánál jó kezekben lesz!” A legutolsó lapot félig elfagyott kezzel írta az a fiú, de azért azt üzeni, jól van... A visszhanghoz tartozik, hogy sok helyre hívnak meg találkozóra, beszélgetésre. Legszívesebben középiskolákba noegyek (mennék gyakrabban is), mert azt tapasztaltam, hogy a gyerekeket érdeklik közelmúltunk sorsfordulói. hiszen önmagukat akarják megérteni. .. Arctalan történelmet tanítanak nálunk, vedig vigyáznunk kellene, hogy a gyerekeink ne váljanak tájékozatlan emberekké, tudatlanokká, akik könnyen megteveszthetők. — Mi maradt ki a könyvbői? ( — Három másik könyv. De ha azt kérdezi, ki kellett-e hagynom belőle valamit, az a válaszom: semmi nem maradt ká Amikor elkészültem vele, bevittem á Magvető kiadó igazgatójához, Kardos Györgyhöz, Épp háromnapos húsvét von, otthon ezalatt elolvasta a hatszáz oldalas kéziratot. Két. tényeket, adatokat érintő megjegyzést tett; utánanéztem, mindkettőben igaza volt. A három „kimaradt” regény közül az egyik a budai önkéntes ezred története. A másik: a hatalmas tömegű ember Nyugatra sodródás*. És hát egy regény a gyerekekről, a háború gyerekeiről, mert ez végül is elmaradt. — Azt jele**« ez, hogy a Kompország katonáinak folytatása következik? — Talán. De nem akarok kizárólag ennek a temanak a hegedűse lenni. Ezzel a könyvvel fölmutatná és felszabadítani akartam: ezt nevezhetjük, gondolom, írói, társadalmi feladatomnak . . . Házam — hazám dolgaiban tisztán látni vágyó gazdai szándékkal... Az idén lettem negyvenéves. Más se fiatalodott. Ideje .hat, hogy jó házigazdák lehessünk végre. Európában pedig jó társbérlők. 6 I. A zene mindenkié Az Astoria-szátló halijában már készülődik a rádió stabja szokásos déli programjának lebonyolítására. A ..Ki nyer ma?” műsorvezetője ezúttal Czigány György. A műsor előtt kerítettünk sort erre a beszélgetésre. — Azzal, hogy a tévében adminisztratív . vezető lettem. egyáltalán nem változott mdU a zenei ismeretterjesztéshez fűződő kapcsolatom: továbbra is munkatársa maradtam a rádiónak — mondja beszélgetésünk kezdetén Czigány György, a televízió zenei és kulturális osztályának vezetője. — Szívemhez ma is közel áJrl a Ki nyer ma? népszerű műsora, ezért rendszeresen vezetem is. — A zene megszerettetéséhez melyik műfaj alkalmasabb? — Ebben a fontos munkában egyik műfaj sem nélkülözhető. Jómagam alkatomnál fogva inkább a rádiózást szeretem, a hangszóró előtt jobban érzem magam, mint a tv-kamerak társaságában; ennek ellenére tisztában vagyok a televíziózás kínálta ismeretterjesztést lehetőségekkel. Természetesen kellőképpen kell tudnunk differenciálni, s megfelelően alkalmas időben adni a különböző _ rétegműsorokat. Mondjuk: áz olyan zenei programoknak, mint a Karmesterverseny vagy a Röpülj páva! is volt, feltétlenül csúcsidőben kell elhangozniuk. — A rétegmüsor ele«« azt jelenti, hogy csak kevesekhez szól? — Nem is olyan nagyon kevesekhez! Bár kifejezetten rétegműsornak tekintünk például egy beszélgetést a magyar gregorián zene kutatásáról, mégis legalább olyan fontos műsor lehet, mint mondjuk a karmester- verseny. A felmérések szerint ennek a beszélgetésnek mindössze háromszázalékos volt a hallgatósága, de így is nagyon sok embert, nép- stadionnyi tömegeket érintett. A rétegműsorok közönsége különben sem véletlen verbuválta nézők vagy hallgatók, mindig is tudatos vállalkozásban vesznek reszt. — Tapasztalata szerint hátrány-e vagy előny, ha a zenei ismeretterjesztő vezetői pozíciót tölt be? — Vezetőként is úgy )á- ■ tom, mint egy alkotóműhely tagjaként. Ügy gondolom, nem rossz, ha egy művészeti információkkal foglalkozó intézmény vezetői maguk is alkotó emberek, mert így nagyobb áttekintésük van az irányításhoz. Személyesen tapasztalhatják a buktatókat, és demokratikuFérfl — csókával. Kondor Béla festménye. / (A művész Vigadó-galcriabeli emlékkiallHásónak anyagából.) A férfijogok közül a választás jogát értékelem a legtöbbre, vagyis azt, hogy a férfi választ magának elet- társat, vagy ahogy a régiek mondták, menyasszonyt. Sajnos, nekem soha nem volt valami nagy a választék. Amikor először voltam szerelmes, és meg akartam nősülni, megértettem, hogy nem tudok választani, mert nem volt meg egy menyasszonyom. Ha lett volna még egy, akkor választhattam volna. így csak egy megoldás kínálkozott: meg egy lanyha bele kell szeretni... tEz könnyebben sikerült, mint. gondoltam. Csak azt nem láttám előre, hogy amiko-r beleszeretek a másodikba, kiszeretek az elsőből, így tehát megint nem . tudtam választani. Hiszen megint csak egy menyasszonyom. volt. Mit telhettem volna? Szerencsére t»z én kis drágámnak volt egy nagyon szép bot átnője. Elhatároz tam, hogy öt is szeretni fogom, Természetesen csak a választás kedvéért. Ám ennek sem örülhettem soká: amikor beleszerettem, az eddigi menyasszonyom megint közömbössé/ vált. Ügy látszott, egyszerre csak egyet tudok szeretni. Pedig mindenkeppen meg akartam nősülni — mihelyt választani tudok. Hiszen néhány évet már így is visz- szahozhatatlanul elpazaroltam. Ekkor ismerkedtem meg Bozsenával. Olyan szép volt, hogy feladtam addigi elveimet, Elhatároztam: elveszem Bozsenát, tekintet nélkül arra, hogy van-e választási lehetőségem Vagy nincs. Névnapjára virágot vettem neki, de egyúttal a jegygyűrűt is magammal vittem, és egy kytyaköiyköt is, ajándékba. Bozsena nyitott ajtót. — Bozsenka! — mondtam oiyan izgatottan, hogy nem ismertet* a saját hangomra. — Bozsenka! Akarsz az én.., Beleegyezett, még mielőtt végig mondhattam volna. Odaadtam neki a virágot és a jegygyűrűt. — Ez pedig — mondtam, . fölemelve a kutyakölyköt —, ez Katapulka. Ez lesz a mi kis kutyánk ... Örülsz neki? — Szó sem lehet róla, hogy nekünk kutyánk legyen! Üt álom a kutyákat. Válassz! En vagy ez a Bátya.' — jelentette ki elleni- mondást nem túró hangon Bozsenka. Nem hittem a fülemnek. Vegre eljön, a lerietöség, amikor választhatok. És éppen akkor, amikor mar úgy döntöttem, hogy szakitok addigi elveimmel... Azóta öt év telt ei. Most már biztos vagyok benne, hogy jól választottam. Kata- piIlkát mindenki irigyli tőlem. És ráadásul • hűséges kutya: soha nem fog elhagyni. mpee«* Jan« lertMttoa) •«abban gondolkodhatnak. cselekedhetnek. A morális bátorságuk is nagyobb lesz a kockázatok vállalására, s nem lesznek bebiztosítva az esetleges kudarcokkal szemben; ezeket nekik is vállalniuk kell. — Mi lehet a kiindulási elv a zenei ismeretterjesztésnél? — Az alapvető feladatunk a művészi élményadás és a nevelés. Akkor le'sz igazi a didaktikus szándék, ha megfeledkezünk e szándékról az élmény átadásának hevében. — Mit lehet mindezért tenni ? — A rádió megifjodott gárdája igazán mindent elkövetett ennek érdekében, és rengeteg ötlettel jelentkezett. Ilyen például a Dupla vagy semmi vagy akár a Ki nyer ma? is, amelyet nemcsak a zeneértő és kedvelő értelmiségiek követnek figyelemmel, de a zeneileg képzetlenek is végighallgatnak. Valameny- nvi műsorunknál arra törekszünk, hogy fokozzuk * hallgatóság aktivitását. — Tehát mindenkihez el lehet juttatni a muzsikát? — Ügy vélem, igen. Ám rendkívül fontos annak > nimbusznak a szétoszlatása, hogy a zene az egyszerű ember számára „más világ”; a zenéhez bárkinek köze lehet Hadd idézzem Kodály Zoltán szavait; „A zene mindenkié!“ — Tehát mmőenkihez el renctaltan keli adnunk a zenét. — Van rétegződés, e* magától értetődő. Az egyik réteg számára csupán fölvillantja a zenét, míg egy másik rétegnak már * # zen« szerkezetét, indulatait is átadjuk. Ezért szerkesztünk bonyolultabb műsorokat is. Én' hiszek abban, hogy elérhetőek a zene élvezetének magasabb fokozatai is. Évek során barátommá lett egy esztergályos, aki valamikor magyarnóta-rajongó volt de a zenével való ismerkedése pévén kinyílt előtte a világ és fölébredt benne * szellemi érdeklődés, a minőség iránti vágy. Azóta is beszámol nekem a zenével való találkozásairól. — Vannak-e akadályai a zenei ismeretterjesztésnek? — Mindenesetre jő lenne, ha mindenki eljuthatna egy bizonyos alapfokú zenei készség kifejlesztésihez, de a nehézségek már az iskolai oktatás során elkezdődnek. Ráadásul ez az egyénektől i« függ, hiszen vannak olyanok, akiknek a fogékonyságát rendkívül nehéz előbbre mozdítani. Az ilyen esetekben be kell csempésznünk a jobb minőséget. Ám mindezt továbbra is úgy, m hogy elsősorban zenei élményben részesüljenek, és ne kizárólagos ismereteket szerezzenek. Az érzelmeket kell megmozgatnunk az emberekben. A televízió es a rádió ezért rendkívül sokat tehet. Általános értékű receptek persze nincsenek a zene befogadta tására; minden kornak meg kell találnia saját módszereit. — Mennyire lehetünk optimisták az eredményeket illetően? — Én optimista vagyok. Nálunk, a hajdani elmaradottsághoz képest, az elmúlt évtizedekben nagyon sok minden történt a zene megszerettetéséért, befogadtatá- saert. Más országokhoz viszonyítva jól állunk. Sokfelé járva tapasztaltam, hogy szót érthetünk a hazai közönséggel. Én soha nem ereztem elkedvetlenítőnek ezt az ismeretterjesztő munkát... No persze nem tudom átfogóan értékelni eredményeinket, de erre a feladatra pazaroltam erőm jó részét. Nekem üdítő vállalkozás volt S hajlandó vagyok hinni * szociológusoknak, tömegkommunikációs központoknak az eredményeket illetőc en. A rádió és a televízió nagy lehetőséget kínál ehhez a munkához, es eert ki is használjuk. S*. B. Mária Csubaszeková VÁLASZTÁS
