Somogyi Néplap, 1982. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-13 / 61. szám
Szirmvy Cadre Tavaszelő A fűzfa kopasz ága megremcg tavaszt álmodnak a*sápadt emberek barkát lobogtatnak, arany ló selymei fényben csillogó kiskacsa-pelyhet r ; kócos szél karikázik az úton a Nap elől nem tudja, merre bújjon f, minden m%iigtalan, moeorog, feszül . feltámad, iramlik — elnehezül L/ :■ j - ! . : £• újjászületni mindig oly csodás világra nyíló lázas lobogas ■s. fnife„ az ág rügye kipattan mintáns'élszárnyal a pillanattal.' könyvekről Metszetek Nemes Nagy Ágnes esszéi ne« költőiek sere műfaji, sem gondolati értelemben. Heves lendülete van írásainak, ugyanakkor pontosak, lényegre törők. A Magvető adta ki Metszetek címmel .esszéinek, tanulmányainak legújabb gyűjteményét. A ktatő ismeri mesterségének m mcteii csínját-binját a képalkotástól, a vers-mértanig, a Kávák divatjától a magyar jámbusig. Tanulmányai Kassákkal, Füst Milánnal, József Attilával és Rónay Györggyel foglalkoznak. Ä légmegkapóbb fejezetei a kötetnek az 'Életrajzi képek, (számtalan eddig ismeretlen ^zerb Antal- és Halász Gá- bbr-levelet közöl, melyeknek ő; volt a címzettje. Nemes Nagy szellemi csemegéit Irodalmi. szénaboglya címszó álS gyűjtötte egybe, melyek gondolati, nyelvészeti remeklések. Thomas Stearns EHot, századunk egyik legnagyobb költőjének esszéiből adott ki válogatást a Gondolat Kiadó Káósz ■ a rendben címmel. A Faber and Faber könyvkiadó igazgatója volt, közben ^‘'megalapította és szerkesztette a The Criterion .elrnű folyóiratot. Eliat nevéhez korszakos jelentőségű tanulmányok fűződnek. Legérdekesebb Shakespeare- ről alkotott, a közfelfogástól eltérő véleménye. A tökéletes és nem tökéletes kritikus, A kritika határai illetve A kritikus kritkája című' tanulmánya ma már klasszikusnak számítanak. A kötet Egri Péter válogatásában és elemző bevezetőjével jelent meg. N. Jelín —V. Kasajev Szociológiai felmérés E n és Igor a cirkuszban láttuk meg őt, s mint mondják, else látásra beleszerettünk. — Te, ez igen, ez egy klassz nő! — Vakarta meg távcsövével a tarkóját Igor. — Hogy kellene megismerkedni vele? — Menjünk oda hozzá a szünetben — javasoltam. — A, az nagyon nagy pimaszság lenne — háborodott fel Igor. — Csak úgy, ukmukfuk, minden indok nélkül odamenni egy ismeretlen nőhöz... Ez egészei) alpári módszer . ., — Már miért lenne alpári? — förmedtem rá. — A cirkuszban nincs helye kimértségnek, merev udvariasságnak. Sőt, ez a hely azért is kitűnő, ha tudni akarod, mert közvetlen, oldott hangulatot teremt, feloldja a feszéiyezettséget, a gátlásokat. Maradj, ahogy gondolod, én megyek ... — Menjél, csak, rajta! De figyelmeztetlek, ez nagyon illetlen dolog! Amint a légtomászok befejezték a számot, s a műsorvezető szünetét jelentett, kihúztam a zsebemből a tollat és a . noteszt, s odamentem a gyönyörű, ismeretlen nőhöz. — Bocsásson meg, kérem! Miért szereti ön a cirkuszt? Mi a neve, foglalkozása? A lány megdöbbenve fordul 'felem. — Elárulná, miért érdekli magát? — Tudja... — s k-omoly, elgondolkozó arcot vágtam — szociológus vagyok. Felmérést végzünk, többek közt vizsgáljuk a cirkusz nézőinek összetételét. Érdekel bennünket a nézők átlag- életkora, foglalkozása, címe és más adatai... Három grácia. Rckassy Csaba grafikája Kerék Imre Régi virágének-föredék Vénusz kertében nőtt Virágok Virága Ajakad bársonyán hajnal pirossága Éjfekete szemed Csillagoknak szállása Vigságom gyertyája gyűjtatlan gyulladó Nyakad ive vallad koromtalan tiszta ho Kdén A Ima fa ja ceppnyoroitkel — Hm — mosolyodott el bizalmatlanul a nő. — És miért épp velem kezdi? — Nem egyedül vagyok, egy egész csoport végzi itt a felmérést — vágtam közbe fölíelkesedve —, s ezt a sort véletlenül rám bízták . . — Ki bízta magára? — A felmérés vezetője. Ott ül ni, látja?. — És kezemmel a távolban alig látszó Igor felé mutattam. — Hát ha egyszer így van — egyezett bele a nő —, akkor végezzék csak a munkájukat. De kezdje » sor elején, ne a közepén! — Ügy gondolja? — kérdeztem zavartan. — Igen — felelte határozottan —, úgy logikusabb, nem? Ezekután nem maradt más, minthogy a kérdezős- ködést a sor elején, a lépcső mellett ülő idős férfinél kezdjem. Ügy megörült nekem, mint társalgó partnernek, hogy öt percet elrabolt tőlem, s alig tudtam megszabadulni tőle. A szomszédjánál kellett folytatnom. — Szociológus vagyok — mutatkoztam be a fagylaltő- ző hölgynek, aki a második széken ült. — Mi tetszett önnek legjobban a műsorból? — Hát látja — kezdte elgondol kon v a —, ha a bohóckodást vesszük, mint olyant.., — Érte« — szakította« félbe. — Foglalkozása? — Instruktorként dolgozom . .. — Köszönöm szépen — bólintottam, s a következő nézőhöz mentem. A lányig még sokan ültek. El se jutok hozzá a szünet végéig, meditáltam. A cirkuszművészetről — ki tudja, miért — mindenki' hosz- szan, részletesen nyilatkozott Ki kellett valamit találnom. A hölgy mellett ülő vézna férfitől egyszerűen csak azt kérdeztem meg, hány óra. A szomszédját még rövidebben elintéztem, megkértem, húzza beljebb a lábát, hogy el férjék. így már gyorsabba« ment. Közben két üres hely tátongott; a következő nézőtől azt kérdeztem meg, hol van a büfé. Már szinte a lány mellett voltam, amikor a szemem sarkából Igorra pillantottam, aki észrevehető irigységgel figyelte tevékenységemet. Nem azért, de neki ez soha nem jutott volna eszébe ... A két' utolsó nézőtől megkérdeztem, mikor lesz vége az előadásnak, s hogy jutok innen a Kolhoz térre. Néhány üres szék «tán végre a lány mellett álltam. — Hát ideértem, s most már kérném az ön adatait, — Rendben van — mosolyodott él akkor hát kérdezzen. Már nyitottan* a számat, de abban a pillanatban, teljesen érthetetlen módon ott termett Igor. Meghajolt a lány előtt, s felelősséget, • méltóságot sugárzó profesz- szori kifejezéssel fordult felém: — Sztyepánov mindenkit megkérdezett ebben a sorban? — Igen — felettem zavar* tan -*>, majdnem tninden- , kit... Már csak á hölgy ' adatai hiányoznak. * — Hagyja csak — utasított vezetői tekintélyét hangsúlyozva. — Folytassa a kérdezést a második sornál! A hölggyel majd én foglalko; zom. •' ' " C sak ámultam-bámul- tam rá, és semmit nem tudtam kinyögni. A meglepetéstől és dühtől nem jött hang a torkomba. — Na, gyerünk — sürgetett Igor, akiből, csodák csodája, minden félénkség elszállt. — Gyorsabban, mindjárt vége a szünetnek. Nagyot nyeltem, s magamban elátkozva az ilyen félénk, bátortalan és pofátlan al akokat, elindultam, hogy folytassa« a szociológiai fölmérést Sajnos, előbbi feltevésem beigazolódott. *A cirkusz a legkimértebb, leggátlásosabb embereket is feloldja, feszé- Ivezetlenné, közvetlenné teszi. (Fordította: Gryörke Zoltán) Nénikék a múzeumban Fejkendős öreg néni kék csoportja a főtéren, patinás műemlék házak gyűrűjében. Ballagnak a múzeumépület felé. Csöndesek, szótlanok. Megnyomta őket égj' kicsit a város nyüzsgése, zaja; idegenek nekik az ódon épületek. De csak egy ideig. Amikor kijönnek a világhírű kerámiák múzeumából, televannak élménnyel, egymás szájából kapják el a szót Láttak és felszívtak magukba valamit a körülöttük levő világ értékeiből, szépségéből. Valamit, amiről eddig jó esetben csak halvány sejtésük lehetett. Ugyanez a jelenség észlelhető a keszthelyi Festetich- kastélyban, a siklósi várban, a gyöngyösi Mátra Múzeumban vagy a Duna-kanyar lebilincselő panorámája láttán. Vagy szerte az országban bárhol, ahová az utazási irodák két-háromnapos programjában ablak nyílik egy eddig nem láthatott világra — a falu vagy a megye határain kívül. Vannak a csoportokban középkorúak is, de elsősorban az idősebbekre, a nyugdíjas tsz-tagok- ra figyeltem fel. Akiket — egyre több helyen — ma már évente legalább egyszer a szövetkezet vezetősége országjáró kiránduláson lát vendégül, a kulturális alap terhére. S van ennek a jelenségnek több nagyon fontos tanulsága is. Az egyik engem a kulturális forradalom kezdeteire emlékeztet, amikor „fölszámoltuk a művelődés korábbi monopóliumát". Azaz történelmi adósságot törlesztettünk, amikor például a tanulás összes zsilipjét megnyitottuk azok számára, akik osztályhelyzetük révén — ritka kivétellel — meg sera kísérelhették birtokba venni a tudást. Hasonló történik manapság is a falusi öregekkel. Ez a korosztály a háború előtt és alatt volt fiatal. Korán meggyötörte őket a nincs. A doni tragédia. A hadifogság. A földosztás örömében a „megnaramfcai, de mivei?" nyomasztó gondja; az ötvenes évek embertípró agrárpolitikája; a tsz-szerve- zés nagy lelki válsága, s az első tíz—tizenöt év, amikór ók szilárdították meg tétova lépések, kudarcok, hibák közepette — és jobbára a nagyüzemi út felkészültsége, szellemi kapacitása nélkül — a mezőgazdaság szocialista üzemeit. S amikor kezdett egyenesbe jönni az ügy, amikor megjelentek a hatalmas gépek, a termelés kvalifikált módszerei és szakembergárdái; amikor a fizikai munka is könnyebb és kevesebb lett — ők akkor léptek vagy dőltek ki a sorból, elérve a nyugdíjkorhatárt. Most csöndben, sokan kiáltó magányban, olykor talán egy kis (jogos) irigységgel szemlélik a mai terméshozamokat; a fiatalok gyors gyarapodását, a fóliákat, a virágzó háztáji gazdaságokat Aki bírja rrtée erővel, dolLigyija Plotnyikova A levél Kultya picén mérnök átadott Nyinocskának, a gép- írónőnek egy fogalmazványt, hogy írja le. Nyinocska legépelte. Égy levél volt. Két perc múlva Kultyap- kin ismét megjelent, s arra kérte Nyinocskát, hogy egy-két kisebb javítás miatt legyen szives legépelni az egészet. Nyinocska legépelte. öt perc telt el, és Kul- tyapkin közölte, hogy sajnos, elfelejtett utalni a levélhez tartozó mellékletekre, de már pótolta a hiányosságot. Nyinocska fogta és legépelte az egészet, a mellékletekre való utalással egyetemben. Kultyapkin öt perc elteltével azt mondta, hogy a vállalat neve, ahová a levél megy, időközben meg- müamtt. Nyinocska tehát új címzéssel fejelte meg a levelet, s természetesen leírta a teljes szöveget is. Most is csak öt perc tett el, Kultyapkin közölte, hogy a címzettet egész másképpen hívják. Ekkor Nyinocska a címzett helyes megnevezésével legépelte az egész levelet Kultyapkin javítása alapján. Öt perc csupán, s Kultyapkin megint bejött a leíró szobába. Azt mondta, ál kell írni ezt a levelet, ugyanis a főnök már három napja szabadságon van, a helyettese fogja aláírni, tehát akkor az ő nevét kell a levél alá gépelni. Nyinocska új papírt fűzött a gépbe, s megcsinálta, amit kért Kultyapykin. Odaírta a helyettes nevét. Kultyapkin most két perc múlva jött vissza, s mutatta, hogy s helyettes egynéhány a-pröárb vdNoetatást ejtett a szövegen. Újra kellett Írni. Nyinocska — a jeiöH javításokat figyelembe véve — leírta a levelet. Újabb öt perc tett et. Kultyapkin odalépett Nyi- nocskához, és rimánkodó tekintettel kezdte diktálni. Elküldjük önnek a Hogyan gazdálkodjunk « levélpapírral? című módszertani útmutatónkat. A mellékletek száma . .. Kiváló tisztelettel, dátum stb. Aláírás XY osztályvezető-helyettes. A levéllel bement a főnőkhöz. Ezalatt Nyinocska összeszámolta az elrontott leveleket és másolatokat. A visszaérkezett levélre ráírta, hogy a melléklet 24 darab. Utana borítékba tette, és elküldte a címzett nevére az egészet. (Fordította: Hímezek Jómét) gozgat benne. S lasswn Wn- mészetesssé válik előttünk is, ami nem is olyan, „természetes”. Az, hogy a fiatalabb generációk alig-alig veszik észre: mindezt ők, as öregek alapozták meg. Életükéi, két kezükkel, megrokkant egészségükkel. Jobb érzésű tsz-vezetők- nek újabban eszébe j**t mindez, s nemesak évente egyszer, a karácsony előtti „öregek napja” megszokott frázisai jegyében. Hanem azzal, hogy elviszik nyugdíjasaikat kirándulni. Országot . látni. Gondos, kimunkált program szerint, ismeretlen tájakra; történelmi Tárromokhoz, múzeumokba, képtárakba. Állatkertbe. Színházba. Szép és kultúráit éttermekbe. Termálfürdőkbe. Szegedre, Gyulára, Pécsre, Kőszegre, Sopronba, Horto- bágyra es Pusztaszerre. Romokat néznek, emlékműveket es szobrokat; festményeket és templomokat. Viss*- eres lábukkal végigsétálják a szegedi Dóra tér panteonját;, isszák magukba a szót a go- titra eredeti es új formáiról; Ozorai Pipóról és Kodályról, s tekintetükben ott a döbbent felismerés: alyaisten, mi erról eddig nem is hallottunk !.... De tudok egy kis baranyai község 40—50 asszonyáról (egy díszítőművészeti szakkör közösségét alkotják már jó másfél évtizedei, akik minden évben körbe járnak, megismernek egy-egy népművészetéül híres tájegységet. Seen mindazt, aminek a ratmtfat a párnákba, térítőkbe, hatókba mar bele hímezték. A városi ember megannte ta, közönyösen reagál a látványra: tsz-tagok a aurai rmokban. Hogy magában mát gondol egy részük, ac más kérdés. Mert egy-agy elejtett utalás, rosszízű kabaeé- gag ma is akad a „nyaram nyaraló” teamnetőszóvefár zetiekre. Elárulván ér ér- jesztvén sok-sok váraim ember elképesztő tájékozati*»- sagát arról, ami a városon (fővároson) kívül vem. Item vicc: sok» nem tódnak arról, hogy a „nagy nyári munkát”, az aratást na már negv-öt szakember és néhány kisegítő eévegzj pár bét alatt, s hogy a „xaantkák dandárja’ már régóta attain dott az őszi hónapokra. ]>a nem is fontos. A lépyepea az, hogy ma már aSwhe akad idegenfar galant nssac- zetességű hely az m iióybmi amit rendszeresen M na keresnének mezőgaactanágl termelőüzemekből nwvmtl ki randi liocsoportok. Meg nyugdíjasok, öregek. Éa es nagyon jó jelenség. Ösztönös mozgatom* látszik, hisse« senki nem adott ki rá „jeilraót”, megás a műveltség befogadásának wj formáit észlelhetjük, amikor a fain társadalmának számottevő rétegei a múzeumok és műemlékek értékeivel ismerkednek. S hálistennek, telik — nagy telhetne — is rá a taz-ek zsebéből. Ellentétből azzal a szemlélettel, amit nyolc—tát éve még állandó» ostoron tunk, amikor egy-egy kirándulás jogcíme alatt egy közeli hely borkóstolójába* vagy esetleg badacsonyi kiránduláson „egy siukkra” fenekére vertek a tsz kevéske kulturális alapjának. És nyilvánvaló, hogy manapság az emberi jóérzés, a* öregek iránti adósságtörlesztés, a fölébredő lelkiismeret is táplálja ezt a spontán mozgalmat. Wall inger finde« Keresztár/ Dezs6 Egy keserű jóbarátnak Ha az élet megkeserít, mert bantunak emöertarsmd, ha zűrzavar nyomaszt, adjon humorod ragaszt*. Nézz túl köznapi körödön, s elönt valami halk öröm: sérelmeden túljutottál, több lettél egymagádnál, mosolygásodban számtalan társad, híved derűje van: gyümölcsfa, bőven termo marnájA Veled az erdői
