Somogyi Néplap, 1982. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-13 / 61. szám

Á «mt egyet a ***»■ IMml áartá» még «Ml A «NbB Int a Mfeá». ban már az cW hangnsSÍ ►Arámii vjgyogffott:. fene. ér deaacs writ megpiszkálnia a drótokat, most nem tod a **»vtcenty4 bajókürtként dwdaim. Hajnali három ára. Már megítta teáját, íróasztalánál ál, munkára készen, csak­hogy a kinti nyökögés nem szűnik meg. (De kiadósán nyomkodja az a szesztest- rét,. aki hazafelé menet a kapatelefonok gombjain klimpíroz!) Gépiesen maga elé húzza az írógépet, de a befűzött papír az átütött sorokkal elkedvetleníti ezért szivar wtán tapogat. Bugyborékoló ________ h angon még egy- ------------­r e fuldoklóit az előszobában a ka­putelefon. Valaki egyfolytában nyomja, nyomkod­ja. Az édesanyád szemit, te! -rr. mor­molta ő magában. Meg, hogy; nyomd, ki tudja, meddig nyomha­tod ...A fenébe is! Megy az idő. Leg­alább, negyedórája szórakoztatja ma­gét evvel a haj na- li részeggel, csak- _____ hogy ne kelljen “~—— dolgoznia. Vala­mi lerobbant vén piás eö- vekelt le vagy egy lobon- cos ifjú, a lakással rendel­kezők gyűlölője? Mindegy. Próbált beleolvasni a a. . tegnap reggel abbaha­gyott gépiratba, amikor odakintről, az öreg bérház körfolyosójáról zajt hallott Lépteket. Újra és újra körbe megy valaki a gan­gon. Lakó nem lehet, az csak hazátalálna, akármi­lyen tájt _ siker. Különben is egyenletes józansággal kopogó és mégis óvatos lép­tek. Mit keres az illető? És kf az? Fölberregett előszobája bejárati ajtajának csöngője. A „kit keresnek” kérdése hamar megoldódott. És máris újabb kurta csönge­tés. J GÁLL ISTVÁN Éjszakai csöngetés ; já3>íh •wuaiR'cm a*» zi varját megropog- tatva. rágyújtott. Ki» ^ 'lehet az? A lenti ka­pu zárva, azon egyik mar­ha barátja se jöhetett be. Mert azok küldtek már hozzá eladó szelindeket ki-’ nálötps meg < 'fél teherautónyi ..megspórolt” tűzifát, s hi­ába érpsködött, hogy gázzal lüt, a drabalis lehordóa vércres szemmel néztek rá, es kapott meghívót Iksz nagykövetségtől, hogy nem­zeti- ünnepükön jelenjen meg, mert kitüntették a harmadosztályú Elefántér­demrenddel, ami ötszáz fo­rinttal- jár, (Ennél a beug­ratásnál mohóságában majdnem bedőlt: felhívta a követséget, hogy létezik-e Elefántrend ?) Hátha táviratot hoztak? —. villant az eszébe. De nem. Ekkora' buzgalmat a magyar postától nem tételez föl, amióta a táviratokat is a levélszekrényébe dobják be, hadd aszalódjanak. Kint az apró csöngetések mellett a kilincset is ráz­ták,. Vagy babrálnak a zá­ron? . Szivarjából izgatoltab- ban pöfékelt. Hát perszg! Betörő. Csön­get, és .hal kimegy valaki, fal szöveget motyog, közben mpg.. már, varázsolgatja a zárat, váliával nyomja be a kékszárnyú ajtót, és próbál­gatja, .. bogy rig!;húzással nem., tudna-e bejutni. telefonja, és nem távbeszé­lő-készüléke. Szivesen nyit­na vitát a köznyelv és a hivatalos nyelv közti kü­lönbségről, de látogatói — valószínűleg — nem nyel­vészek. Tétován befelé tes­sékelte őket. — Talán mégse Itt az aj­tóban. Erre, ezen a hosz- szú előszobán keresztül, ezért nem hallottam a ka­putelefont ... Elszólta magát. De ezen nem rágódhat, mert amíg időt nyert, agya azt a kér­dést őrölte, hogy mit kö­vethetett el — kit és hol ütött el, és hagyott cser­ben? Tudtán kívül, termé­szetesen. De semmi se ug­rott be. Óvatos vezető, éj­jel meg sose autózik. A nyomozót ezek utáa nem "ifélléft ' erőltetni, lé- csüccsent az egyik fotelba, és elfogadta az elébe tolt cigarettát. A rendőr áknél- kodva sétált a falakat bebo­rító könyvpolcok előtt, ahol négy méter magasan ezer és ezer kötet. — Ezt mind el tetszett olvasni az elvtársnak? Jobb a beismerés. Mind­járt az elején. — Nem, kérem. Egy ré­szét, gyanítom, nem is ér­demes elolvasni. Csak még mindig nem tudom, melye­ket nem. De tulajdonkép­pen ... ? A hálószobából pizsa­másán, álomtól püf­fedt arccal kibolorkált a . felesége. És — furcsa­mód, szinte örömteli han­gon közbeszólt. — Feltörték az autónkat. Ugye? Hát persze! ö már kom­binál. Meg hogyan moshat­ná ki magát, ha mégis va­lami közúti disznóságot kö­vetett el ... De miért vi­gyorog a felesége? A fiatal nj'omozó felhúz­ta a szemöldökét, a pely- hedző bajuszú kisrendőrre nézett, aztán újra az asz- szonyra. — Miért tetszik ennek örülni? — Mert ha maguk be­csöngetnek éjszaka, manap­ság az csupán ezt jelent­heA ffenri magét. ezt már — . tjwri» rágtak a ke majefcat — Bandit árghigó ugatasa Älverte a fatert — a SAS-behívót kerékpáros futár hozta az apjának a tatai katonai kiegészítőről, mert bár kétévi frontszol- gált után nemrég elenged­ték, á sebtiben összeállított utászszázad egyik hadnagya kidőlt, márpedig valakinek föl kell mászni a Kárpá­tokba induló vonatra; fele­sége apja ez idő tájt a munkaszolgálatot unta meg, és a háború trtolsc évében otthon lapított, ösz- szekészitett kis csomaggal, hogyha megverik a konyha­ablakot, a szobából kilép a gangra és a hátsó lépcsőn _________ eltűnik a pesti é jszakában (vé­gül csak nem tudta elkerülni Mauthausent); aztán a Viking SS-hadosztály ugyancsak éjjel érkezett, á be­kerített főváros ostromgy úrű j é- nek áttörésére az Ardennekböl, bekopogtak, és már harsogták is; „los, los”, meri nekik keltett az ágy, a sezlon, az éléskamra, az---------------- egész ház; de el­kámpicsorodott képét látva az egyik német nagy tabla cso­koládét nyomott a marká­ba, amit önérzetese* vissza­lökött, nem gyerek ő már, igazgatta leventesapkáját, és a szőke legény szívből nevetett (olyan furcsa erre a kedves jelenetre ma visz- szaemlékeznie); feleségét anyjával a sárgacsillagos házból éjjel zavarták el az utcára, hogy gettóban a he­lyük, és csak egy váratlan légitámadás mentette meg őket a legrosszabbtól ... öt­venegyben ő katona volt, kapuőrségben feszített ha­tár menti városban, amikor a szemben levő házból te­herautókra pakolták föl az ott lakó régi tiszteket, és a volt ezredesek engedelmesen kecmeregtek föl a gépkocsik - platójára, csupán „ egyikük felesége nem kért a továb­biakból, s kiugrott az eme­leti ablakból, letakarták hát újságpapírral, és őriznie kellett, amíg hajnalban el nem takarították a nyomát is. Felesége családja ugyan­ezen időben a kitelepítéstől félt, A férfi és ff asszony egymást nézte. Mióta ők összeházasodtak, húsz év óta nincs mitől fél­niük. De a frász ott van bennük. És immár ott is marad, mindörökre. Leg­alábbis ezt hitték a mai na­pig. Mindezt most megcáfolta. hogy a felesége mosolygott, mielőtt még tudta volna, hogy mi történt. Mert tud­ta, hogy mi nem történt, — Hálisten, maguk ezt nem értik — ismételte meg a két fiatal rendőrnek, és visszafordult a szobájába aludni. Műkedvelő szín játszócsoport. Gelegi jn. Ódon festménye (A Műcsarnokban rendezett mongol képwmvflrré»we«tf kiállttá« Gáldonyi Béla „Hogyan tanul, szomszéd?” — Ne siessen annyira-. . . várjon. és mondja már meg, hogyan tanul, szom­széd? A lépcsőház alján csíptek nyakon a szavak; és a szomszéd csakugyan arra volt kíváncsi: hogyan tanu­lok. — Hát. .. — Na, ki vele, semmi mellébeszéles, vagy a fiától eltűri, hogy mellébeszéljen? Ugye, magának is elsős fia van, és együtt jár a Kar- csikámmal ? — Igen, oda . .. együtt. .. — hebegtem és megfordul­tam, de a vallató szavak visszafordítottak. Szomszé­dom nem engedett ki a kar­maiból. Ügy faggatott, mint egy gyanúsítottat a 36. be­törése után. — Szóval hogy megy a ta­nulás, apuka ? — Megy, megyeget. Már értem. ,a bontások techniká­ját, már piros pontom is van — próbáltam kedélye­sen elütni a dolgot, hátha így hamarabb megszabadu­lok szorongatott helyzetem­ből. Bontás, csakugyan, a fiam befejezte tegnap a 10- es bontását. Elfelejtettem megnézni a füzetet. És a ceruzák... „apuka, a fia ceruzái nem hegyesek!” — kaptam az intelmet tegnap­előtt az „üzenőfüzetben”. De már arra is figyelmez­tettek, hogy „a fia nem vitt hajtogatáshoz újságpapírt”. Szerencsére más gyerekek kettőt is vittek. Szégyen­szemre az én fiam kölcsön újságpapírt hajtogatott. És baj volt már a radírokkal. Egyszerűen összerágja a gyerek, és isten tudja, mit művel velük, de kétnapon­ként elfogyaszt egy elefán-, tosat. Nem elég, hogy a tanító néni intelmei miatt pironko­dom naptonta, most még a szomszéd sem hagy nyugto­mat. — Nem kell szégyenkez- nié — vígasztalt a szomszéd, akinek három gyermeke van, három iskolás, általá­nosba járnak, es a legna­gyobb jövőre végez. — Én a fekete pontokat se taga­dom le. A múltkor környe­zetismeretből kaptam feke­tét, most meg ragasztásból. — Nekem a feleségem is fekete pontot adott, mert a ragasztóval összekentem az asztalterítőt, az ördög vigye a Technokolt. — Maga is . .. nahát... én is pontosan úgy. A térítőt . leküldtem a fiammal a ku­kába, és vettem egy mási­kat. Szerencsére ugvan- olyat kaptam, mint a régi. így a feleségem. . . szóval egy „fekete pontöt” meg­spóroltam 68 forintot. Te­hát 'maga is ... ki gondolta volna! így beszélgettünk a lép­csőház aljában. Először csak ketten, később négyen, és végül öten lettünk. Édes­apák, akiknek a gyermekei felhajtják a munkát, a fél­adatokat. Hazacipelik az is­kolatáskában, és nesze, be­dolgozó apuka, oldd meg, vé­gezd el, csináld meg, ha tu­dod. — Ha hiszi, ha nem. én esténként, amikor a gyerek már elaludt, kiveszem a könyveit, és megnezem. hogy mire számíthatok a kö­vetkező napokban. — Az semmi! — szólt a felső szomszéd, aki szemét­tel igyekezett volna a ku­kához. — A kollégám, a megyeszerte ismert rajzoló, dekoratőr elvállalta a fiától az úttörősátor rajzának pon­tos megszerkesztését. Hár­mast kapott ra. de csak azért, mert a fiának a raj­zai korábban mind ötöst ér­tek. — Kegyel etnbármas egy rajzolómúvésznek. — Az én feleségem fcs he- bőgött a munkájával — új­ságolta a nyolcadikról ér­kező lakótárs, akit az üres üvegekkel távolítottak «é otthonról, mert a felesége (amatőr varrónő) ruhát pró­bál a barátnőjével. —; Sió­val a gyerek azt a felada- tot hozta haza, hogy ejtő­ernyőt kell varrni, de nem Neumann varrógéppel, ha­nem tűvel, cérnával, öt uj­jal. Na, a feleségem kivö- nuit a konyhába és meg­varrta. Este a gyerek nevet­ve jött haza. „Azt mondta a tanár néni, hogy máskor kérdezzem meg anyukámtól, hogyan kell tűvel, cérnával varrni!” A szemetesvödörrel. az üres vermuthos-, sörösüve­gekkel elvonultak a levizs­gázott apák. Már-már szerencsésnek éreztem magam, hogy ennyi­vel megúsztam, amikor kaptam az újabb kérdést'? — Igazán bevallhatja, mennyi fekete pontot gyűj­tött már össze? Eh, szabaduljunk min« előbb: — Ügy nyolcát vagy töb­bet; ‘nem számoltam ponto­san, mert néha a gyerek is hoz egyet-egyet a maga munkája után. A szomszéd fölkacagott. — Nyolcát? Jobban kefl tanulnia- apuka,, mert arz év végén osztályismétlésre uta­sítják a fiát... — és «vo­nulóban még visszaszólt. — Nekem még csak öt fekete pontom van és egy piros. Lesújtó tekintettel végig­mért, mintha csak azt mondaná: Ilyen apának a gyerekétől mit várjon az ember? Mert ugye mégis­csak én vagyok jelenleg a legrosszabb tanuló apa a lépcsőházunkban ... IHtrko Gábot rajra Sz. Komisszarenkm Elbeszélés szavak nélkül Ezen a nevezetes napon Katyerinov, a novellista a nap első sugaraival ébredt, s azonnal, csak úgy, éhgyo­morra nekifogott.., Először is egy kis agymozgató játék, mielőtt még belekezdene az alkotómnkába. — Nyugodt vagyok — szuggerálta magának. — Minden a legteljesebb rend­ben van, s lesz ez jobb is. Még néhány pillanat, és megjelenik as ihlet, hogy „Apollónak szóló szent áldo­zatra” szólítson, miként a klasszikusok mondanák. Kopogtak az ajtón. — Ki az? — billent ki el­mélyedt hangulatából. — En vagyok, Apolló! — hallatszott az ajtó mögül. Apolló Kaskin. a szomszéd, egyébként irodalmi kritikus. — Szóval írunk, íroga­tunk? — köszöntötte szom­szédját szokás szerint.. — Hat' ki írjon helyet­tem. talán Puskin? — fe­lelte ő is szokásosan. Apollónak nem tetszett tsz elbeszélés. — Nincs benne napsütés — summázta mindjárt az elején. — Víz van benne elég. no és a szokásos elbe­szélések minden felesleges kelléke is. Nem lehetne le­rövidíteni? —• Lehet — bólintott be- leegyezöen Katyerinov, mi­közben ismét a klassziku­sokhoz fordult gondolatban: „A rövidség a tehetség édestestvére.” Ami már most a Kontroli- vizsgálat című elbeszélést il­leti, Apolló az első szusz­ra azt javasolta, hogy meg kell húzni a felére. Aztán úgy hatott, hogy meg kell rövidíteni rajta. — Jó, jó. de hát akkor mi marad belőle? — idegeske­dett Katyerinov. — Elbeszélés szavak nél­kül! Csend támadt. De olyan, mint a legible tettebb pilla­natban. Apolló köhintett egyet, s belefogott, hogy meggyőzze szomszédját. — A legnehezebb műfaj nem a próza, s még csak nem is a dráma, hanem ez ... A művészi önfegye­lem. Egy gyönyörű napon az­tán Katyerinov rájött, hogy ;valóban, ő már régóta sze­retne valami teljesen uj Utat járni az irodalomban. Eleinte azért nem sikerült a dolog. Előfordult, hogy le­ült az asztalhoz, maga elé húzta a fehér papírt, s a kér ze már mozdult is, hogy írja egymás után a sorokat. De ilyenkor mindig eszebe ju­tott Apolló. „Ezt tessék sür­gősen abbahagyni! Egyálta­lán nem kell ezt csinálni Ez alkotói szempontuól tel jesen káros T" ö pedig fog­ta és eltépte a papírt. Idővel aztán komoly rtt- tinra tett szert. Már igen tehetségesen nem írt, s nemcsak prózát, hanem lí­rát, drámát sem, amivel az olvasók kegyeit hajkurászta volna. Mostanában Katyerinov ereje teljében van. Hírnévre tett szert, s a közelmúltban így nyilatkozott egy interjú­ban: — A múlt héten ismét nem írtam meg egy elbeszé­lést, előtte pedig egy mási­kat. Terveim közt szerepel, hogy egy regényt nem írok az ev végéig. Az is lehet, hogy kettőt. Az az alapel­vem, hogy „egy napot se tollvonással!” Apolló, ahol csak lehet, nagy hírverést csap Katye­rinov módszerének, es igyekszik másokat is, akik folyton a múzsákat molesz­tálják, rávenni Katyerinov követésére. Foiditotba: Konczek József Ha ő #»e* tmrtna ■ritt ___ FTfcrrifca mega elől m í rógépet a megszűletiM égyw akaró regény elme­tat «óraival Szája «orkába eMpv* a szivart kioeont a hallba. A* ajtó ftvegén át egy rendőr árnyéka látszott. Mögötte még valaki civil­ben. A hatósági emberek be­nyomultak, a rendőr tisz­telgett, a t civil rahás nyo­mozó kezet nyújtott, és be­mutatkozásként „Valami­lyen Bélát” morogva neki­szegezte a kérdést; — Van önnek egy itéti- ; zenki lencöt ven négy rend- 1 számú személygépkocsija? i Neki autója van. Meg ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom