Somogyi Néplap, 1982. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-13 / 61. szám
Á «mt egyet a ***»■ IMml áartá» még «Ml A «NbB Int a Mfeá». ban már az cW hangnsSÍ ►Arámii vjgyogffott:. fene. ér deaacs writ megpiszkálnia a drótokat, most nem tod a **»vtcenty4 bajókürtként dwdaim. Hajnali három ára. Már megítta teáját, íróasztalánál ál, munkára készen, csakhogy a kinti nyökögés nem szűnik meg. (De kiadósán nyomkodja az a szesztest- rét,. aki hazafelé menet a kapatelefonok gombjain klimpíroz!) Gépiesen maga elé húzza az írógépet, de a befűzött papír az átütött sorokkal elkedvetleníti ezért szivar wtán tapogat. Bugyborékoló ________ h angon még egy- ------------r e fuldoklóit az előszobában a kaputelefon. Valaki egyfolytában nyomja, nyomkodja. Az édesanyád szemit, te! -rr. mormolta ő magában. Meg, hogy; nyomd, ki tudja, meddig nyomhatod ...A fenébe is! Megy az idő. Legalább, negyedórája szórakoztatja magét evvel a haj na- li részeggel, csak- _____ hogy ne kelljen “~—— dolgoznia. Valami lerobbant vén piás eö- vekelt le vagy egy lobon- cos ifjú, a lakással rendelkezők gyűlölője? Mindegy. Próbált beleolvasni a a. . tegnap reggel abbahagyott gépiratba, amikor odakintről, az öreg bérház körfolyosójáról zajt hallott Lépteket. Újra és újra körbe megy valaki a gangon. Lakó nem lehet, az csak hazátalálna, akármilyen tájt _ siker. Különben is egyenletes józansággal kopogó és mégis óvatos léptek. Mit keres az illető? És kf az? Fölberregett előszobája bejárati ajtajának csöngője. A „kit keresnek” kérdése hamar megoldódott. És máris újabb kurta csöngetés. J GÁLL ISTVÁN Éjszakai csöngetés ; já3>íh •wuaiR'cm a*» zi varját megropog- tatva. rágyújtott. Ki» ^ 'lehet az? A lenti kapu zárva, azon egyik marha barátja se jöhetett be. Mert azok küldtek már hozzá eladó szelindeket ki-’ nálötps meg < 'fél teherautónyi ..megspórolt” tűzifát, s hiába érpsködött, hogy gázzal lüt, a drabalis lehordóa vércres szemmel néztek rá, es kapott meghívót Iksz nagykövetségtől, hogy nemzeti- ünnepükön jelenjen meg, mert kitüntették a harmadosztályú Elefántérdemrenddel, ami ötszáz forinttal- jár, (Ennél a beugratásnál mohóságában majdnem bedőlt: felhívta a követséget, hogy létezik-e Elefántrend ?) Hátha táviratot hoztak? —. villant az eszébe. De nem. Ekkora' buzgalmat a magyar postától nem tételez föl, amióta a táviratokat is a levélszekrényébe dobják be, hadd aszalódjanak. Kint az apró csöngetések mellett a kilincset is rázták,. Vagy babrálnak a záron? . Szivarjából izgatoltab- ban pöfékelt. Hát perszg! Betörő. Csönget, és .hal kimegy valaki, fal szöveget motyog, közben mpg.. már, varázsolgatja a zárat, váliával nyomja be a kékszárnyú ajtót, és próbálgatja, .. bogy rig!;húzással nem., tudna-e bejutni. telefonja, és nem távbeszélő-készüléke. Szivesen nyitna vitát a köznyelv és a hivatalos nyelv közti különbségről, de látogatói — valószínűleg — nem nyelvészek. Tétován befelé tessékelte őket. — Talán mégse Itt az ajtóban. Erre, ezen a hosz- szú előszobán keresztül, ezért nem hallottam a kaputelefont ... Elszólta magát. De ezen nem rágódhat, mert amíg időt nyert, agya azt a kérdést őrölte, hogy mit követhetett el — kit és hol ütött el, és hagyott cserben? Tudtán kívül, természetesen. De semmi se ugrott be. Óvatos vezető, éjjel meg sose autózik. A nyomozót ezek utáa nem "ifélléft ' erőltetni, lé- csüccsent az egyik fotelba, és elfogadta az elébe tolt cigarettát. A rendőr áknél- kodva sétált a falakat beborító könyvpolcok előtt, ahol négy méter magasan ezer és ezer kötet. — Ezt mind el tetszett olvasni az elvtársnak? Jobb a beismerés. Mindjárt az elején. — Nem, kérem. Egy részét, gyanítom, nem is érdemes elolvasni. Csak még mindig nem tudom, melyeket nem. De tulajdonképpen ... ? A hálószobából pizsamásán, álomtól püffedt arccal kibolorkált a . felesége. És — furcsamód, szinte örömteli hangon közbeszólt. — Feltörték az autónkat. Ugye? Hát persze! ö már kombinál. Meg hogyan moshatná ki magát, ha mégis valami közúti disznóságot követett el ... De miért vigyorog a felesége? A fiatal nj'omozó felhúzta a szemöldökét, a pely- hedző bajuszú kisrendőrre nézett, aztán újra az asz- szonyra. — Miért tetszik ennek örülni? — Mert ha maguk becsöngetnek éjszaka, manapság az csupán ezt jelentheA ffenri magét. ezt már — . tjwri» rágtak a ke majefcat — Bandit árghigó ugatasa Älverte a fatert — a SAS-behívót kerékpáros futár hozta az apjának a tatai katonai kiegészítőről, mert bár kétévi frontszol- gált után nemrég elengedték, á sebtiben összeállított utászszázad egyik hadnagya kidőlt, márpedig valakinek föl kell mászni a Kárpátokba induló vonatra; felesége apja ez idő tájt a munkaszolgálatot unta meg, és a háború trtolsc évében otthon lapított, ösz- szekészitett kis csomaggal, hogyha megverik a konyhaablakot, a szobából kilép a gangra és a hátsó lépcsőn _________ eltűnik a pesti é jszakában (végül csak nem tudta elkerülni Mauthausent); aztán a Viking SS-hadosztály ugyancsak éjjel érkezett, á bekerített főváros ostromgy úrű j é- nek áttörésére az Ardennekböl, bekopogtak, és már harsogták is; „los, los”, meri nekik keltett az ágy, a sezlon, az éléskamra, az---------------- egész ház; de elkámpicsorodott képét látva az egyik német nagy tabla csokoládét nyomott a markába, amit önérzetese* visszalökött, nem gyerek ő már, igazgatta leventesapkáját, és a szőke legény szívből nevetett (olyan furcsa erre a kedves jelenetre ma visz- szaemlékeznie); feleségét anyjával a sárgacsillagos házból éjjel zavarták el az utcára, hogy gettóban a helyük, és csak egy váratlan légitámadás mentette meg őket a legrosszabbtól ... ötvenegyben ő katona volt, kapuőrségben feszített határ menti városban, amikor a szemben levő házból teherautókra pakolták föl az ott lakó régi tiszteket, és a volt ezredesek engedelmesen kecmeregtek föl a gépkocsik - platójára, csupán „ egyikük felesége nem kért a továbbiakból, s kiugrott az emeleti ablakból, letakarták hát újságpapírral, és őriznie kellett, amíg hajnalban el nem takarították a nyomát is. Felesége családja ugyanezen időben a kitelepítéstől félt, A férfi és ff asszony egymást nézte. Mióta ők összeházasodtak, húsz év óta nincs mitől félniük. De a frász ott van bennük. És immár ott is marad, mindörökre. Legalábbis ezt hitték a mai napig. Mindezt most megcáfolta. hogy a felesége mosolygott, mielőtt még tudta volna, hogy mi történt. Mert tudta, hogy mi nem történt, — Hálisten, maguk ezt nem értik — ismételte meg a két fiatal rendőrnek, és visszafordult a szobájába aludni. Műkedvelő szín játszócsoport. Gelegi jn. Ódon festménye (A Műcsarnokban rendezett mongol képwmvflrré»we«tf kiállttá« Gáldonyi Béla „Hogyan tanul, szomszéd?” — Ne siessen annyira-. . . várjon. és mondja már meg, hogyan tanul, szomszéd? A lépcsőház alján csíptek nyakon a szavak; és a szomszéd csakugyan arra volt kíváncsi: hogyan tanulok. — Hát. .. — Na, ki vele, semmi mellébeszéles, vagy a fiától eltűri, hogy mellébeszéljen? Ugye, magának is elsős fia van, és együtt jár a Kar- csikámmal ? — Igen, oda . .. együtt. .. — hebegtem és megfordultam, de a vallató szavak visszafordítottak. Szomszédom nem engedett ki a karmaiból. Ügy faggatott, mint egy gyanúsítottat a 36. betörése után. — Szóval hogy megy a tanulás, apuka ? — Megy, megyeget. Már értem. ,a bontások technikáját, már piros pontom is van — próbáltam kedélyesen elütni a dolgot, hátha így hamarabb megszabadulok szorongatott helyzetemből. Bontás, csakugyan, a fiam befejezte tegnap a 10- es bontását. Elfelejtettem megnézni a füzetet. És a ceruzák... „apuka, a fia ceruzái nem hegyesek!” — kaptam az intelmet tegnapelőtt az „üzenőfüzetben”. De már arra is figyelmeztettek, hogy „a fia nem vitt hajtogatáshoz újságpapírt”. Szerencsére más gyerekek kettőt is vittek. Szégyenszemre az én fiam kölcsön újságpapírt hajtogatott. És baj volt már a radírokkal. Egyszerűen összerágja a gyerek, és isten tudja, mit művel velük, de kétnaponként elfogyaszt egy elefán-, tosat. Nem elég, hogy a tanító néni intelmei miatt pironkodom naptonta, most még a szomszéd sem hagy nyugtomat. — Nem kell szégyenkez- nié — vígasztalt a szomszéd, akinek három gyermeke van, három iskolás, általánosba járnak, es a legnagyobb jövőre végez. — Én a fekete pontokat se tagadom le. A múltkor környezetismeretből kaptam feketét, most meg ragasztásból. — Nekem a feleségem is fekete pontot adott, mert a ragasztóval összekentem az asztalterítőt, az ördög vigye a Technokolt. — Maga is . .. nahát... én is pontosan úgy. A térítőt . leküldtem a fiammal a kukába, és vettem egy másikat. Szerencsére ugvan- olyat kaptam, mint a régi. így a feleségem. . . szóval egy „fekete pontöt” megspóroltam 68 forintot. Tehát 'maga is ... ki gondolta volna! így beszélgettünk a lépcsőház aljában. Először csak ketten, később négyen, és végül öten lettünk. Édesapák, akiknek a gyermekei felhajtják a munkát, a féladatokat. Hazacipelik az iskolatáskában, és nesze, bedolgozó apuka, oldd meg, végezd el, csináld meg, ha tudod. — Ha hiszi, ha nem. én esténként, amikor a gyerek már elaludt, kiveszem a könyveit, és megnezem. hogy mire számíthatok a következő napokban. — Az semmi! — szólt a felső szomszéd, aki szeméttel igyekezett volna a kukához. — A kollégám, a megyeszerte ismert rajzoló, dekoratőr elvállalta a fiától az úttörősátor rajzának pontos megszerkesztését. Hármast kapott ra. de csak azért, mert a fiának a rajzai korábban mind ötöst értek. — Kegyel etnbármas egy rajzolómúvésznek. — Az én feleségem fcs he- bőgött a munkájával — újságolta a nyolcadikról érkező lakótárs, akit az üres üvegekkel távolítottak «é otthonról, mert a felesége (amatőr varrónő) ruhát próbál a barátnőjével. —; Sióval a gyerek azt a felada- tot hozta haza, hogy ejtőernyőt kell varrni, de nem Neumann varrógéppel, hanem tűvel, cérnával, öt ujjal. Na, a feleségem kivö- nuit a konyhába és megvarrta. Este a gyerek nevetve jött haza. „Azt mondta a tanár néni, hogy máskor kérdezzem meg anyukámtól, hogyan kell tűvel, cérnával varrni!” A szemetesvödörrel. az üres vermuthos-, sörösüvegekkel elvonultak a levizsgázott apák. Már-már szerencsésnek éreztem magam, hogy ennyivel megúsztam, amikor kaptam az újabb kérdést'? — Igazán bevallhatja, mennyi fekete pontot gyűjtött már össze? Eh, szabaduljunk min« előbb: — Ügy nyolcát vagy többet; ‘nem számoltam pontosan, mert néha a gyerek is hoz egyet-egyet a maga munkája után. A szomszéd fölkacagott. — Nyolcát? Jobban kefl tanulnia- apuka,, mert arz év végén osztályismétlésre utasítják a fiát... — és «vonulóban még visszaszólt. — Nekem még csak öt fekete pontom van és egy piros. Lesújtó tekintettel végigmért, mintha csak azt mondaná: Ilyen apának a gyerekétől mit várjon az ember? Mert ugye mégiscsak én vagyok jelenleg a legrosszabb tanuló apa a lépcsőházunkban ... IHtrko Gábot rajra Sz. Komisszarenkm Elbeszélés szavak nélkül Ezen a nevezetes napon Katyerinov, a novellista a nap első sugaraival ébredt, s azonnal, csak úgy, éhgyomorra nekifogott.., Először is egy kis agymozgató játék, mielőtt még belekezdene az alkotómnkába. — Nyugodt vagyok — szuggerálta magának. — Minden a legteljesebb rendben van, s lesz ez jobb is. Még néhány pillanat, és megjelenik as ihlet, hogy „Apollónak szóló szent áldozatra” szólítson, miként a klasszikusok mondanák. Kopogtak az ajtón. — Ki az? — billent ki elmélyedt hangulatából. — En vagyok, Apolló! — hallatszott az ajtó mögül. Apolló Kaskin. a szomszéd, egyébként irodalmi kritikus. — Szóval írunk, írogatunk? — köszöntötte szomszédját szokás szerint.. — Hat' ki írjon helyettem. talán Puskin? — felelte ő is szokásosan. Apollónak nem tetszett tsz elbeszélés. — Nincs benne napsütés — summázta mindjárt az elején. — Víz van benne elég. no és a szokásos elbeszélések minden felesleges kelléke is. Nem lehetne lerövidíteni? —• Lehet — bólintott be- leegyezöen Katyerinov, miközben ismét a klasszikusokhoz fordult gondolatban: „A rövidség a tehetség édestestvére.” Ami már most a Kontroli- vizsgálat című elbeszélést illeti, Apolló az első szuszra azt javasolta, hogy meg kell húzni a felére. Aztán úgy hatott, hogy meg kell rövidíteni rajta. — Jó, jó. de hát akkor mi marad belőle? — idegeskedett Katyerinov. — Elbeszélés szavak nélkül! Csend támadt. De olyan, mint a legible tettebb pillanatban. Apolló köhintett egyet, s belefogott, hogy meggyőzze szomszédját. — A legnehezebb műfaj nem a próza, s még csak nem is a dráma, hanem ez ... A művészi önfegyelem. Egy gyönyörű napon aztán Katyerinov rájött, hogy ;valóban, ő már régóta szeretne valami teljesen uj Utat járni az irodalomban. Eleinte azért nem sikerült a dolog. Előfordult, hogy leült az asztalhoz, maga elé húzta a fehér papírt, s a kér ze már mozdult is, hogy írja egymás után a sorokat. De ilyenkor mindig eszebe jutott Apolló. „Ezt tessék sürgősen abbahagyni! Egyáltalán nem kell ezt csinálni Ez alkotói szempontuól tel jesen káros T" ö pedig fogta és eltépte a papírt. Idővel aztán komoly rtt- tinra tett szert. Már igen tehetségesen nem írt, s nemcsak prózát, hanem lírát, drámát sem, amivel az olvasók kegyeit hajkurászta volna. Mostanában Katyerinov ereje teljében van. Hírnévre tett szert, s a közelmúltban így nyilatkozott egy interjúban: — A múlt héten ismét nem írtam meg egy elbeszélést, előtte pedig egy másikat. Terveim közt szerepel, hogy egy regényt nem írok az ev végéig. Az is lehet, hogy kettőt. Az az alapelvem, hogy „egy napot se tollvonással!” Apolló, ahol csak lehet, nagy hírverést csap Katyerinov módszerének, es igyekszik másokat is, akik folyton a múzsákat molesztálják, rávenni Katyerinov követésére. Foiditotba: Konczek József Ha ő #»e* tmrtna ■ritt ___ FTfcrrifca mega elől m í rógépet a megszűletiM égyw akaró regény elmetat «óraival Szája «orkába eMpv* a szivart kioeont a hallba. A* ajtó ftvegén át egy rendőr árnyéka látszott. Mögötte még valaki civilben. A hatósági emberek benyomultak, a rendőr tisztelgett, a t civil rahás nyomozó kezet nyújtott, és bemutatkozásként „Valamilyen Bélát” morogva nekiszegezte a kérdést; — Van önnek egy itéti- ; zenki lencöt ven négy rend- 1 számú személygépkocsija? i Neki autója van. Meg ?
