Somogyi Néplap, 1982. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-27 / 73. szám

— wmrwflw <Mt- tegwa an, ügyeiő * imfaroíonba. Valamelyik Twnopoe összeeagedte a föjagónyt. Tompán csattant a nézőit tapsa; Juan is a függöny elé lépett a többiek utón. ö volt a főszereplő, ő lepett tó utolsónak. Vas- •tó* • • ■

A7, öltíwőbm Bon Jusn ■»egkórmyébbüive szedte »le isssadt testéről a ruhát.

Don Carlos rágyújtott egy tógarettara, Don Du is mosakodott. Hárman voltak az. Öltözőben, egyikük sem szolalt meg. Amint Eton Juan felöltözött, egyik kollégája szólt be az ajtón: — Egy lány var « portó n.

— Lány vagy asszony? — kérdezte .Don. Carlos, es Do« Jüanra nézett.

— Nő.

— Az. a jobbik eset ■— mondta Don, Luis a törülköző mögül, és vörösre dörzsölte áz arcát.

Do« Juan elbúcsúzott tófűk, és. a színház mwvészbe- jágwtán kiment az épületből.

— Szervusz! — mondta a bő, aki iá vart. Középkorú vott, talán valamivel fiatalabb, mint a férfi, aki mellette állt A férfi kiesat meghajolt a besnutátkozo kattogásnál.

Don Juan meglepett zavarnia! üdvözölte őket. Csak a nőt ismerte, még főiskolás kórsából. Közös menzára jártak a boicsészhallgatókkai; a lány akkor orosz—magyar samtene tanárnőinek készüli. Hajnalig tartó, visitozó sae- rietkeiatísiekked saerette akkor Dem Jüant.

—: Már öt éve ide köhtözr tümk a férjemmel — mondta a nő, és toporgott, rmot akinek fázik a iába. — Ma este emútettem a férjemnek: meglepjük egy régi ismerö- snmet, és eljöttünk megnézni téged. Az idén kerültél ide, maims me,. a t»i cts vidéki vá- ooskánkba, igaz?

— Igen — mondta Don Jean, és úgy erezte, az. asz- saony erőlteti a többes számot. — Parancsoljatok a büféibe. be a színházba, tálán egy kávét, vagy valami...

— Nem, nem — ttibakoeoít a férfi —, inkább mi hívnánk meg téged. Hozzánk, ha nincs programod ma estére.

— Nines.

—- Hát altkor menj&nfe.

Ezetötsstazas Zsiguli állít a Süppedő hóban, a főbejárat előtt. A férfi kedélyeskedve vezetett. Ostorlámpák fénye szóródott a havas, új lakótelep snégy-öt emeletes házal között

A

hogy megérkeztek az

.egyik második. emeleti lakásba, a feleség rögtön a konyhába ment A férfi magasabb hőfokra áili- totta a villanykályhát, és vidéki pálinkával kínálta Don Jüant.

— Szóval ebben az évben szerződtél ide? — kérdezte a férj. miutón megtótók a kupica palinkat.

— Igen — mondta Don Juan.

— Jó kas város ez, eiYú- heted nekem.

— Persze.

— Sok ■ az összefonódás, mindenki ismer mindenkit. No, de hoj nem így van ez? • Persze, a ti világotok egészen más.

— Más. Mi országosan vagyunk tanyasiak.

— Ezt nem éltem, kérlek. — Pedi g egyszerű. Az egész szakma egv nagy tanya. Ha a? egyik helyről a másikra mész, valamelyik ajtóban biztos lehetsz, hogy belebotlasz valakibe, akit ismersz.

— Aha, értem. Hát persze, ti is mind úgy együtt.. .

— Igen, mi tó; úgy mind, együtt.

— Nálatok is sok a fúrás- íairaglás, mi ?

— Itt van csak igazán. A legtöbb színész —- hisz itt vidéke« se rádió-, se televízió-, se filmszereplés vagy c$ak ritkán —, szóval itt aztán vagy kap szerepet vagy nem, ezért á legtöbb kénytelen a tvndeaSkét, együtt Istók, kártyázik velük, a háltuk mögött pedig sajidja őket, mint a bokrot. A rendező meg elvisel néhányat, közülük, de s-zemetetröl szó sincs. Jrete- hetségbelenezi; jó, ha csak a háta mögött. A főrendező utálja az igazgatót, az igazgató a főrendezőt, a tanácsnak felesleges kölönc a színház, a színház kínlódik a tanáccsal.. ., szóval magyar vidék.

Györffy László

Fénytörés

— Hát igen, bajok mindenütt vannak, de a legfontosabb a család. Néked van?

— Van.

— Az a legfontosabb, kérlek. A családi összetartozás a legfontosabb. Nekünk is két nagy gyerekünk van, kilenc- es hatévesek. Mondhatom, jól megvagyunk. Hat akkor: egészségedre!

Ittak.

A

ztán a férfi felállt, megmutatta a másik két szobát, konyhát, fürdőszobát, még a vécét is. Az asszony hozta a vacsorát __

— Szereted a zenét? — kérdezte vacsora utón a férj. — Igen.

— Van néhány négerdasesszlemezünk — mondta az asszony, és a néger szót tócsát megnyomta. — Nemrégen vásároltuk őket Pesten. Azokat tedd fel —■ intett a férjének az asataj fölött rebbenő kézzel, mintha egy legyet hajtana odébb.

Don Juan az asszonyra nézett, kereste a tekintetét, de az úgy tett, mintha nem venné észre.

— A dzsessz nekem, kér- lekssaépen, a függetlenség zenéje — mond tó a férfi, és föltette az égyik lemezt.

— Szereted ? — keretezte Etorn J uan.

— Mit? ’

— Természetesem a (tessesszit. — Az asszony most elértette Don Juan burkolt célzását. Magába« mosolygott

— Szeretem a függetlenséget -— folytatta a férfi, és lehúzta a cipőjét. — Megbocsátasz, kicsit fáj a labain ebben a cipőben. Persze a ftiggetlenseget úgy értem, hogy a házasságom belül rnindeníki megőrizhesse az egyéniségét — mondta, miközben átment a másik szobába.

— Hol laksz? — kérdezte az asszony.

— A színéstórázban. Mint mind aryiyián, akik nem telepedtek le egy városban.

— És nem tudtál vagy nem is tudsa felikerülni Pestre?

— Nem. Nincs és nem is lesz protekcióm. Valamelyik vidéki városban fogom befejezni.

— Pedig egy-két filmben is láttalak, meg a rádióban is hallani nemegyszer.

— Néha én is kapok egykét húscafatot az országos koncból.

— Elég keserű lettéi.

— Sosem volt túl vidám az alaptermészetem.

— Velem azért vidám tó voltál.

— Tizenöt évvel ezelőtt .. . Látom, szépen élték.

— Ez csak a látszat. Tudnék néked mesélni. Most például a papucsát keresi teljes gőzzel, mert sosem tudja, hova dobta.

— Te mit csinálsz? Tanítasz?

— ígért; egy általános _ iskolában. Oroszt Ááianck) délelőttös vagyok... Meg1 rázásodtól ?

— Igen.

— Gyerek?

— Egy fiú. Nyol ceres. Az

anyja neveli.

— Hogyhogy?

— Mit gondolsz, ha egy héten a szünnapomon hazamegyek, mit nevelhetek azon a gyereken ?

— Nem irigyellek. De így legaiabb te aztán tényleg független vagy.

Don Juan az asszony' keresztbe vetett lábai alól sejtelmesen kivillanó combjára nézett. Aztán az arcára. — Az aa-ca ugyain egy kicsit megtört — gondolta —, de a. leste... És eszébe jutottak a tizenöt évvei ezelőtt, ' éjszakáik, a mostani nyomorult kilenc négyzetméteres színészházi .szobája, s miközben nehány másodpercig a közöttük lebegő Ráy Char- 1 íes-lemez üvöltését hallgatta, hirtelen mozdulattal kiitta a bórospoharát. majd felugrott, es elzárta a lemez- játázóL

— Mit csinálsz? — azasz- saony egy íeher műszőrme- vei borított fotelból teljesen értetlenül meredt rá.

— Ne haragudj, késő van; fáradt vagyok.

— Egyszer azért WWúvöat- nál az iskolába«. A Malom utcai általános. A gyerekek napközisek, délutánonként .olykor szabaddá tudom tenni magam.

Ekkor jött vtósKB a férj. Don Juan hirtelen. mene- küIésszerűen búcsúzott tőlük. Odakint tétova pelyhekfoen, a lakótelep Iampámnak fényében, feketéinek látszó pely- hekbeai havazott. Félórai gyaloglás utón, egyszer el is tévedt, hazaért.

Szokásos elalva« előtti ól- vasas közben ama gondolt, hogy másnap mosnia kell. Már igencsak összegyűlt néhány apróság — alsónadrág, ing, zokni — amit nem szokott hazavinni a feiesege- nek.

A

lig saemderedett el,

amikor a folyosó felől , hangos röhögés és besaédfoszlányok riasztották. Aztán ajtók csapkodása, futó lábak zaja, ismét röhögcsélés, majd ketten iszonyú ordába lássa! vitatkozni kezdtek. — A jó úristent ezeKinek ! —. gondolta.

, Tudta, , a színtiéas. klubjából jöttek háza néhánvan. többkevesebb alkohollal kábítva magukat.

Átfordult a másak oldalára, s fejére húzta a paplant. Perceik múlva az egyik szomszédoe szobából, a vékony rabiclaiop át, hangosra állított rádióból dzsessz- zene ' harsogott, a háttérben félig érthető besze 1 gesesí osz- Tanyok.

Fölugrott, a szekrényben, egy kis műanyag tásakban tartott orvosságai közüli kivett egy altatót lenyelte. Még jó ideig hallgatta a szomszédból a dzsessz- zenét^ a hangos beszélgetést, s úgy érezte, mint akit. lekötöznek, és az orra előtt hadonásznak egy bicskával.

Nehezen aludt el, sokáig forgolódott.

Csontváz. Jan Leth dán szobrászművész alkotása.

(Budapesten a Műcsarnokban rendezett nemzetközi kiállítás anyagából.)

Gyurkó Géza

Nem lettem válogatott

Ki nem szeretett volna még soha válogatott lenni ? Akár élelmedebt korában is. Alighanem mindenki kacérkodott ezzel a gondolattal. Az is, aki most azt mondja, hogy é aztán nem, ő aztán sohq...

De nem ás erről akarok

én írni. Hanem arról. hogy miért nem lettem én igazán válogatott labdarúgó.

Pedig lehettem volna.

Rajtám volt már a címeres mez is, és egy teljes percig tízezrek válogatott labdarúgójának is véltek, láttak, hittek.

És mégsem lettem az. Ezt akarom elmondani. Illetőleg azt, hogyan lettem az, ami egy perc múlva már nem voltam.

Amikor társaimmá! együtt kifutottam a stadion zöld gyepere, jóleső bizsergés öntött el a szurkolóik tömege láttán, lelkesedésük hallatán. Tudtam, hogy manden egyes neaó miattam i s . jött, engem i s biztat, engem i s tisztel most. Bízik bennem, hisz nekem. Ugyanolyan vagyok számára pontosan, mint a többiek. Magas, nyúlánk, nem elhízott, kissé korán őszülő ugyan, de azt mesz- sziről am úgysem látni ...

Így gondoltam.

Még úgy, hogy a mezem pontosan olyan, mint a csapatkapitányé. aki már ötvenszeres válgatott, míg én most öltöttem föl először a meggypirosat ' '••■m L

tökéletesen olyan, mint az övé, sőt meg a iaDiuerelüiiA is egyforma. Stopli van az

én cipőm talpán is, akárcsak az övén. Aki pedig már ötvenszer húzta föl és vette le, míg én csak most először, mimt válogatott. Igen: a nadrág is. Hófehér, vasalt, vakító, comörészen a szám . messzire hirdeti a posztom* — amelyet a pályán sem kell betartanom és betölte- nem, mert változtatnom kell majd a helyemet az utasítások szerint, akárcsak a pályán kívüli életben teszik ezt utasítás nélkül —■, és azt, hogv a nadrágba egy új válogatott focista bújt bele. Először.

A közönség zúgott, moraj- lőtt, mint a tenger. Izga - tottan várta a bíró közelgő sípjelet.

Puha, laza futás. Megpöc- cintem, csak úgy, orrhegy- gyei, a feketepettyest. Lágy. passz a belsővel a beáilós- nak, az csúsztatja egy kicsit. hogy fussak utána.

Futok. Senki sem zavar. Senki sem aJl elém.

A labda sem gyors. Utol is «'em. zihálás nélkül, még az alapvonal előtt

Fölnézek.

Ellenfél míves még: nem is leivet, hiszen a bíró még csak most ballag kifelé a játékotóci járón. Felpörgetem, pontosan úgy, mint ahogyan a csapatkapitányom teszi mérkőzése közben, amikor a hátvédje támadja, aztán a visszahulló labdába könnyedén belefejelek. Eltalálom.

A közönségnek tetszik, amit csinálok. Amit csinálok. azt egy válogatott csinálja, aki tudja is csinálni.

Ungvári Tamás

Rút szibarita váz

I>urko Gábor rajza.

A dél-olaszországi Barit kellett elérnem — meghatározott időre —, de a tűző nap úgy átmelegítette a kocsit, hogy bizony le-lesza- ladt a gázpedálról a lábam. Bariba érve pedig a. város helyett a Tarantói-öbölnek vettem utamat, s akkor jutott eszembe, hogy magyaráztam. én már ezt a Ta- rantóí-öblöt hajdanán, a középiskolai katedráról növendékeimnek, akik mindenáron tudni akarták, hogy ki volt a rút szibarita váz. Igen, amerre gépkocsim most halad. ott virágzott hajdan az időszámításunk előtti nyolcadik században • alapitottj görög város Itáliában: Syba- - ris. Kedvezd helyzete volt mint kikötővárosnak: akik nem akarták megkerülni Szicíliát hajóval s elkerültek volna mindig szívesen a ma is veszedelmes Messinai-szo- rost, ott rakták ki értékes portékájukat.

Nem kellett dolgozniuk a szibarita előkelőknek: kereskedtek hat _szépen, abból a ktnaböl, mélyért szmte

házhoz (vámházhoz, rák tárházhoz) jöttek a szomszédos népek. A szibarita előkelő így csak este kelt föl Athe- neus hiteles beszámolójában, ám elébb az ágyához vitték az ezüst bilit.

Sybarisban találták föl (minden egyéb híreszteléssel szemben) a szaunát, s ugyancsak az estebédhez kötelezően hordott parókát is. A rabszolgák ércsúlyokat húztak a lábukon, hogy gyors mozgásukkal ne zavarhassák a gazdáikat. S még a lovakat is zenére tanították mozogni.

Végül is ez lett a vesztük.

Croton városával keveredtek vitába. Ám amikor á döntő csatara került a sor, a szomszéd város hadvezetése egy káprázatos hadicsellel elveszejtette a szibaritá- kat. Az ellenség kitudta azt a dallamot, a mire a szibarita lovak táncba kezdenek, s az elpuhult támadok lovas seregét ez a zene fogadta. Táncba kezdtek a lovak, és halálra taposták a gyalogosoké — így *&ol a kajaam

följegyzés, és én így tanítottam ezt egykor a tanítványaimnak.

Sybaris nyomát különben hiába keresi a mai utas. Nyomtalanul eltűnt a föld színéről.

Az elpuhutt Sybarisnak nem volt egyetlen filozófusa, egyetlen költője, és bár rendeztek benne olimpiai játékokat, nem volt egyetlen kiemelkedő sportolója sem. A győztes Crotonnak azonban épp a haditervek elkészítésénél egy filozófusi bizonyos Püthagorasz segített. Amiből, persze, nem következik semmi kézenfekvő tanulság — mert hiszen időközben Püthagorasz városa, Croton is eltűnt a föld színéről.

■ Nagyon egyszerű lenne hát az emberi történelem, ha minden szibarita népet elpusztítana tüstént, és minden filozófust megjutalmazna. Annyi azonban mégi.- bizonyos, hogy a lovaka táncolni tanítani nem erde

Mert ,ha nem tudná, akkor nem is lehetne válogatott sem. Ez világos. Egy válogatottban ■ lehet valamit rosszabbul tudni, jobban csinálni, de nem tudni, nem csinálni, az elképzelhetetlen. Akkor nem lehetne válogatott. S miután rajtám van a mez, ugyanaz, mint a többi válogatotton, azon is, aki mint -csapatkapitány már ötvenszer, míg én csak egyszer ... Ezután en is mindent tudhatok, amit ők tudnak. Lehet, hogy még többet is.

Legalábbis én úgy érzem.

Most!

Még néhány perc és ors.,ag világ előtt megmutatom, hogy az, akire ráhúzták a válogatott mezét, az - válogatott is. Labdarúgó. Ha rajtam ugyanaz a mez van, ugyanolyan cipő, nadrág, 'sportszár, mint rajta, aki már ötvenszer, ha nekem is van két lábam, mint neki, akkor nyilvánvalóan én is— így ’vélheti a sokezres közönség is, amely engem figyel, bennem bízik, tőlem várja, hogy ...

A himnuszokat eljátszotta már a zenekar. Ugrálok. Lazítok. Mint a többiek. Ruganyosán, magyar mezben, a magyar válogatottban,

amelynek a középcsatára néhány pillanat múlva útj ara indítja a labdát. Hogy győzzünk.

És a labda útjára i«dwl.

Hosszú, elegáns szöktetés részünkről; de az ellenfél középpályása szerel, s már ugratja is ki a balscaélsőt.

Úristen, az én oldalamon jön! De mennyire, hogy jön ...

Már egy perce tart a játék, hatvan másodperce vagyok magyar válogatott labdarúgó, amikor jön a bal szélső, a bal szélen jön, felém jön; ezt nekem kell szerelnem, hogy ne menjen tovább.

Félve jön, látom az arcán. Fél tótení, a válogatott labdarúgótól, — fél a mezemtől, fél az akciótól. De jön. Nem tehet mást.

Hátrálok. Én sem teltetek mást.

A közönség fütyül, ö* sem tehet mást. Aztán mire észbe kapok, a lábam között elrúgja a bőrt, hogy a meghökkenéstől hanyatt esem, ás már gól is.

Labdához.sem értem.

Egyetlen perc telt el. És már le is cseréltek. _ Ennyi kellett ott, a pályán, a sokat szidott labdarúgók között, hogy kiderüljön: hiaba rajtam a z a mez, nem vagyok a z, aminek hisznek. Se válogatott, se focista.

Hát ez és ennyi a történet.

Hogy ez példabeszéd akar lenni? Ugyan kérem; nem vagyok én biblikus alkat.