Somogyi Néplap, 1982. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-26 / 72. szám

-i _________ T AVASZI ÜLÉSSZAK A PARLAMENTBEN (folytatás az 1. oldalról) BÚ jogi szabályozás mellett kapjon nagyobb teret a szö­vetkezeti jogszabályozás! A rendeleteket előkészítő munka javítására kétségtele­nül történték intézkedések, gondolok itt a termelőszö­vetkezeti törvény legutóbbi módosítását megelőző társa­dalmi vitára. A dolognak mindösszé annyi a szépség­hibája,- hogy jó néhány elő­remutató módosítási javaslat a véglegesített jogszabályi szövegből kimaradt, annak ellenére, hogy a vitában részt vevők többsége egyet­értett vele, és igényelte az említett' részek módosítását. Véleményem szerint a tár­sadalmi vitának csak akkor van értelme, ha az elhang­zott és több oldalról meg­erősített javaslatok a jog­szabályba bekerülnek vagy elutasításuk esetén vissza­jelzést kapónk ennek oká­ról. Javaslom, hogy a jövő­ben a jogalkotók bővítsék tovább azt a jogszabályi kört, amelyet a hatályba • léptetés előtt, az előkészítés szakaszában az érintett gaz­dálkodó szervek képviselői­vel megvitatnak, véleményü­• két kikérik. Nemcsak a termelőszövet­kezetek problémája, hogy nagyon fontos rendeletek az év utolsó napjaiban jelen­nek meg és rögtön január 1-től hatályba is lépnek. Ilyenkor a gazdálkodó szer­vek nem tudnak felkészülni arra, hogy a hatályba lépést követően azonnal a rende­letnek megfelelően szervez­zék a munkát. További ne­hézséget okoz, hogy a hi­vatalos lapok, például a Ma­gyar Közlöny, több hetes késéssel jutnak el hozzánk. Így aztán marad a sajtó, a rádió, a televízió, csakhogy újságcikk szövegére sem üzemi tervet, sem belső sza­bályozást nem lehet alapoz­ni. Keresem tehát az, hogy a gazdasági szabályozó rend­szert módosító nendelkezése- ket. valamint az azonnali végrehajtást igénylő jogsza­bályokat is legalább annyi­val hatályba lépésük előtt ' hirdessék ki, hogy végre­hajtásukra az üzemek föl­készülhessenek vagy lega­lább a hivatalos lapok, köz­lönyök rendelkezésükre áll­janak. Klabuzai Miklói , A körültekintő jogalkotó munka ellenére még mindig előfordul, hogy egy-egy jog­szabály a gyakorlatban nem váltja be a jogalkotó aka­ratát. Tudomásunk van ró­la, hogy a jogalkotási eljá­rás bizonyos időn belül nem teszi lehetővé az ilyen jog­szabályok hatályon kívül he-1 lyezését vagy módosítását. Éz hibás gyakorlat. Senki, így a jogszabály előkészíté­sét végző szakemberek sem tévedhetetlenek, ezért véle­ményem szerint nem volna szabad adminisztratív úton gátat emelni az elé, hogy ilyen tévedéseket gyorsan korrigáljanak. A gazdaságirányítás jelen­legi formája a szabályozó- rendszer révén az üzem te­vékenységének közgazdasá­gi eszközökkel való befolyá­solására törekszik. A jog­szabályi formában megjele­nő gazdasági szabályozók a támogatások éa elvonások alkalmazásával befolyásol­ja az üzemek döntéseit. Min­den termelőszövetkezet arra törekszik, hogy e keretek között maximálisan kihasz­nálja azokat a lehetősége­ket, amelyeket az állam biz­tosít és belső adottságai le­hetővé tesznek. Az üzemek ezt a döntési szabadságot igénylik munkájuk során. Talán épp ezért fogadjuk megütközve azokat a direk­tívákat, amelyekben az. üze­meket olyan gazdasági dön­tésekre sarkallják, amelye­ket a szabályozórendszerrel (pl. az árakkal) lehetne be­folyásolni. Még ellentmon­dásosabb a helyzet, ha a direktíva a szabályozók el­len hat. A képviselő ezután arról beszélt, hogy a nem jogász szakembereknek sokszor okoz gondot a jogértelme­zés, az állásfoglalások elté­rése. bizonytalansága. Majd arról szólt; nagyon sok a jogszabály, gyakran módo­sítják a rendelkezéseket. Rá­adásul' 'ezek egy része állás- foglalások, iránymutatások, körlevelek formájában jele­nik meg, amelyekhez ’ az üzérnek nem jutnak hozzá, az ellenőrzés során mégis törvényként kérik számon alkalmazásukat. Végül Klabuzai Miklós a gazdasági társulások jogi szabályozásáról szólt. A somogyi képviselő után Sándor Dezső (Borsod mj, az Bdelényi Nagyközségi Kö- ,zös Tanács elnöke méltatta azt a tényt, hogy (áisatlai- rmmk dinamikus fejlődését 10 év alatt 55 törvény meg­alkotása, illetve módosítása segítette. Ugyanakkor hiá­nyolta,, hogy a miniszteri be­számoló nem foglalkozott a jogalkalmazás helyzetével, eredményeivel és gondjaival. Dr. Markója Imre — na­pirendi zárszóként — a vi­ta egyik fontos» tanulsága­ként megemlítette: ma mar világosan látszik, hogy a szocialista építés során nö­vekszik. a szocialista állam es jog szerepe. Nem szabad azonban sem túlbecsülni, sem alábecsülni ezt a szere­pet. Szóit arról, hogy admi­nisztratív korlátok nem aka­dályozzák — ha szükséges — a jogszabályok megvál­toztatását, erre akikor kerül sor, ha a gyakorlati tapasz­talatok bizonyítják, hogy erre szükség van. A minisz­ter kitért Sándor Dezső kép­viselő bírálatára: az észre­vétel jogos — mondta —, hozzátéve: a jogalkotást és a jogalkalmazást valóban dialektikus egységben kell szemlélni. Az országgyűlés az igaz­ságügy miniszter beszámo­lóját, valamint a felszólalá­sokra adott, válaszát jóváha­gyólag tudomásul vette.. Kat követően az országgyűlés a jogi-, igazgatási és igazság­ügyi bizottság javaslata alapján határozatot hozott a .jogalkotásról. Ezt. követően — az elfo­gadott napirendnek megfe­lelően — Pozsgay Imre mű­velődési miniszter számolt be a közművelődésről szoló, 1976. évi V. törvény végre­hajtásáról. Pozsgay Imre beszámolója A művelődési miniszter bevezetőben kiemelte: a közművelődési törvény to­vábbra is időszerű. Öt esz­tendővel ezelőtti meghoza­talakor is hosszabb időszak számára szánták, iránymu­tatásul. Azon a felismerésen alapult, hogy a társadalmi­gazdasági fejlődés előreha­ladtával mind nagyobb sze­repet kap a kultúra. Nem­csak a harmonikus és teljes élét, a gazdasági haladás is csak akkor lehetséges, ha a" kultúra színvonala emelke­dik. Az okok, amelyek a közművelődési törvény meg­hozatalát szükségessé tették, ma Ugyanúgy fennállnak, mint öt évvel ezelőtt, sőt SOMOGYI NÉPLAP bizonyos vonatkozásban még erőteljesebben érvényesül­nek. A miniszter hangsúlyozta: a kultúra fejlődése nemcsak az anyagi ráfordítástól függ, hanem a szellemi beruházás­tól is. A jelen, helyzet ép­pen arra ösztönöz, hogy egy­re inkább a szellemi erőkre, a lakosság már kialakult művelődési igényére, a kul­turális élet belső fejlődésé­ből adódó lehetőségekre építsünk. A kultúra nem szűkíthető le a műveltség terjesztésére, közvetítésére. Fontos feladata a szocialista életmód, életforma és ma­gatartás kialakításának segí­tése. a szocializmus eszméi­vel és céljaival való értelmi- érzelmi azonosulás elérese, a közösségi szellem, a cse­lekvő eró fejlesztése, a kul­túra demokratizálásának folytatása. E tevékenységben jelentősek a változások ez állami irányítás rendszeré­ben: létrejöttek a művelő­dési, közművelődési bizott­ságok, a minisztériumok is megteremtették ágazatuk közművelődési irányításának alapvető feltételeit, s a kor­mányzati munka átfogó kor­szerűsítésének részeként e célt szolgálja az 19í!0-ban létrejött Művelődési Minisz­térium. A közművelődés szerepéről Pozsgay Imre elmondotta: mind szélesebb körben hó­dít az a felfogás, mely sze­rint az oktatási-nevelési in­tézmények alapvető közmű­velődési feladata a művelt­ség megalapozása és fejlesz­tése, s jelentős eredmény az iskolázás lehetőségének ki- terjesztése. A gondok közül az egyik legjelentősebb, hogy az iskola nera elégge nyi­tott, és nem kellően ala­kítja ki az egész életen át tartó tanulás iránti vágyat. Az iskola mellett az önmű­velésre a példát a család ad­ja ma "is: egyik alapvető tö­rekvés, hogy a szülői ház­ban, az iskolában és a köz­művelődésben folyó nevelés összhangban legyen egymás­sal. A miniszter kiemelte: az értelmiség népművelő mun­kásságának nálunk nagy ha­gyományai és történelmi gyökerei vannak. A haladó magyar értelmi­ség — a nemzeti történel­műnk különböző korszakai­ban — mlndág is feladatá­nak tekintette, hogy részt vállaljon a kultúra fehér foltjainak felszámolásáoan. Az elmúlt évtizedekben megsokszorozódott a hivatá­sos közművelődési szakem­berek száma. A közművelő­désben azonban nemcsak a hivatásos népművelők, könyvtárosok vállalnak aktív szerepet. Számottevő értel­miségi csoportok tekintik, kötelességüknek az egyete­mes és a nemzeti kultúra értékeinek terjesztését.. A szocialista értelmiség funkciói nem korlátozódhat­nak a szakismeret hasznosí­tására. A társadalom szük­ségletei és kinyilvánított céljai egyaránt igénylik a szervező-vezető, a kultúra­közvetítő funkciók megala­pozását és a gyakorlatban való «érvényesítését. Be kell vallanunk, hogy az eredmények ellenére miég viszonylag jelentős nagysá­gú értelmiségi csoportokat nem sikerült folyamatosan bekapcsolná a közművelődési tevékenységbe. Különös je­lentősége van az egyetemi - főiskolai hallgatók, azaz a leendő értelmiség közműve­lődést munkára történő fel­készítésének. Ki az értelmiségi? Több, mint olyan ember, aki tel­jesített bizonyos tanulmányi feladatokat — diplomát szerzett, —, s , akit nagyobb személyes tudás és alkotóké­pesség különbözteti meg másoktól. Olyan ember, aki túl jutott a látszaton, aki képes felfogni a jelenség mögötti lényeget és tudása alapján hisz a haladásiban. Ügy vélem, az egész ér­telmiséget a közművelődés hajtóerejének kell tekinteni. Hogy ez az erő működjön is, ahhoz közösen kell ke­resni a lehetőségeket, meg­teremteni a feltételeket és a legalkalmasabb formáikat. Mai viszonyaink között a népművelő és a közművelő­désbe bekapcsolódó értelmi­ségi a társadalmi haladáshoz nélkülözhetetlen politikai •kultúra terjesztéséinek iösze- í’eploje. Nem mindegy tehát, hogy mit értett meg abból a világból, amelyben főszere­pet szánnak neki é» hogyan érzá magát abban a társada­lomiban, amelynek értékeit meggyőződéssel hirdetnie kell. A szocializmus nemcsak akkor lehet az emberek sze­mében vonzó, amikor sikert sikerre halmoz, hanem- a . nehézségek idején is. Ha az emberekben sikerül feléb­reszteni a felelősségtudatot azok iránt az értékek iránt, amelyeket az új társadalom már létrehozott, ha sikerül ezen értékek megvédésében valóságos és személyes tö­rekvéseikkel egybevágó fel­adatot adná számukra, ha sikerül a nemzeti múlt érté­keit a nemzeti jelen é" jö­vő sorskérdéseibe ágyazni. MÚZEUMI INTÉZMÉNYEK SZAMA 487 MÚZEUMOK KIÁLLÍTÁSAI 1975 19BO AiAtogatók szAma 1975 .1980 11,9 16,2 millió 1975 1980 ".V 65741 110115 atírlatvezetések szama , I » « V I’ ÍN Ö ”1M111 ' t ’ 1 ' >11 i ‘,> akkor sikerülhet egy «(ész országot a nehézségek ide­jén is — a haza és haladás kettős követelménye síze- rint — előnevinrvi. A kulturális politika, mint az egyiik fontos részterület irányításának elve, az egész ország biztonságos haladását. kívánja szolgálni. S kény­szerű gazdasági gta^yiálás vagy égyensúlykenesés köb­ben is megvan számos terü­leten a haladás lehetősége. A reformgondolat nem ra­gadhat meg és nem is ra­gad meg a gazdaság világé­ban. Megvan a lehetőség a szellemi építkezésre, a párt ppp^rarranyilaSltoTwta alapját» a társadalmi haladás re- formteii-vének elkészítésé­re, amelyben újra gondol­hatjuk. az eddig meg non gondolt dolgokét. A saocia- lizmus a biztosíték, hogy Magyarország nem válhat többé a hanyatlás területé­vé Az iskola és a közmű­velődés pedig arra szol Bál, hogy mindenki közreműkö­désével olyan, emberek élje­nek ebben • hazában, akik rugaszkodnak ehhez a föld­höz és van érzékük az idő­höz, történelemhez, az érték­hez és a mértékhez — mon­dotta végezetül Pa Vita a közművelődésről Barát Endre (Pest m.), art MSZMP szentendrei városi bizottságának első titkára, az országgyűlés kulturális bizottságának titkára a tes­tület véleményét tolmácsol­va elmondotta: a közműve­lődést szolgáló párthatározat nyomán jelentkezett nagy­mérvű társadalmi ■ mozgat sokhelyütt nem követte kel- . lő ütemben magának a köz­művelődésnek a fejlődése. Kevés fiatal értelmiségi lá­togatja a művelődési háza­kat, könyvtárakat, klubokat. Medvetzky Antalné (Ba­ranya m.), a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola docense javasolta: vizsgálják felül a kulturális élet gazda­sági mechanizmusát, s még nagyobb felelősséggel dönt­senek a kulturális beruhá­zásokról. Bognár Rezső (Hajdú-Bi- har m.), akadémikus, a deb­receni Kossuth Hajós Tudo­mányegyetem tanáru indít­ványozta, hozzanak leire Debrecenben könyvkiadói vállalatot, kérte egy egész Kelet-Magyarorazágot szol­gáló tv-smdio létesítésének megfontolását is. Szurgyi Istvánná (Szolnok m.), a Rákócziiálvi Általá­nos Iskola igazgatója felszó­lalásában megemlítette, hogy egy-egy településen egymás mellett tevékenykedik taná­csi, szakszervezeti, vállalati könyvtár vagy művelődési otthon. Egységes irányítás, mellett munkájuk jobb és gazdaságosabb lehetne. Dr. Várkonyi Imre (Bács- Ki&kun m.), az Actio Catho- lica országos igazgatója szű- kebb hazájából vett példák­kal illusztrálta, hogy a köz- művelődésről szóló törvény céljait széles körű társadal­mi összefogással lehet és kell megvalósítani. Fábryné Dobat Ilona (He­ves m.), a Heves megyei Tanács Építőipari Vállalatá­nak technológusa a fejlő­dés jeleként értékelte, hogy a falusi néptánc- és népdal- csoportok ismét megpezsdült tevékenysége a népi kultúra ápolása mellett az új, szociá­list^ közösségek formálásá­hoz is hozzájárul. Gilányi János (Szabolcs- Szatmár m.), a nyíregyházi Széchényi István Közgazda­sági Szakközép Iskola Igazga­tója elmondta: többet kell tenni a falu, a kistelepülé­sek, az ingázó munkások művelődéséért Király István (Buda­pest), akadémikus, az Eöt­vös Loránd Tudomány- egyetem tanszékvezető egye­temi tanára szólt az úgynevezett szabadidős-ve­szélyről, arról, hogy az em-' berek idejük jelentős része­vei maguk gazdálkodnak. Kapinya Miklósáé (Tolna m), a Magyar Selyemipari Vallalat tolnai fonógyárának technikusa aláhúzta: az is­kola feladata, hogy felkelt­se és kielégítse a magasabb szintű tudás^ az olvasás, a közösségi elet iránti igényt a jövő munkásnemzedekenel. Szabó Mária (Veszprém m.), az Ajkai Timi'öldgyár öntvénytiszlítója a szocialis­ta brigádok művelődési vál­lalásairól kifejtette: azok gyakran ma is rendezvény-, - programqentriKusak, kevésbe differenciálták, Pál József (Győr-Soprorí m.), a Magyar Vagon- es Gépgya r fémipart alkati asz gyáregységének lakatosa el­mondotta : a köziműveAödeoi törvény nyomán, érzéke)held szesmééietvaltozas fönlos összetevője, • hogy a nrvunkás- miiveiodest ma már nem. korlátozzák a munkahelyi művelődésire, nem aaonosiL- ják azzal. Vallyon Aladárné (Csong­iád m), a csongrádi Kossuth Hajos Általános Iskola tana­ra megállapította: az üze­mek, vállalatok, termelőszö­vetkezetek vezetőt közül mind többen támogatják a művelődés ügyét. Gárdái Zoltánná (Komá­rom m.), az esztergomi Hell József Szakközépiskola igaz­gatója arról szólt, hogy a kulturált szórakozási for­mák továbbfejlesztésében a pedagógusok, a közművelő­dési s'zalvemberek segí tsége re siethetnének a vesudéglátó- iipair felölő« vezetői is, ha több ifjúsági cukrászdát, leá-zót, Keltemé* káobot ala­kítanának ki. Az országgyflM* tavaszi ülésszakának első napja be­fejeződött.. Az ülésszak ma délelőtt a közművelődési be- s/ámoló vitájával folytatja munkáját.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom