Somogyi Néplap, 1982. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-20 / 67. szám

Sxépen magyarul — srepcnembeHTl Nyelvhasználat és emberi magatartás A* utóbbi években egyre gyakrabban jut eszembe egy egyetemi élményem. Néhai Jsrtmprofesszorom így kezdte az egyik délutáni előadását: „Rettenetes az, hogyan bé­riéinek a gyerekeink." El­mondta, amerre jött. min­denütt az iskolából ■kiabálya hazatérő vagy a tereken lár­mázva játszadozó gyerekek­kel találkozott, s a beszéd­jükből, kiabálásukból tisztán «•rak egy kifejezés volt hall­ható: „Te hülye!” Nem ha­ragudtak egymásra, nem veszekedtek, megsem tudtak egymáshoz másként szólni. Ma már inkább csak a > -M éves labdazo gyere­kektől hallja az ember: „Add már a labdát, te hü­lyét Hová adtad, te hülye? Lődd már rá, te hülye!” — mondatokat. Megritkult ez a kifejezés De nem azért, mert a nevelésünk elérte már azt, hogy látják a gyerekek a helytelenségét Hanem azért, mert átvette a helyét egy sereg más, durvább, sér­tőbb szó, kifejezés. Utazom a vonaton. ' Négy egymással szemben ülő fia­talember meséli egymásnak a munkahelyi élményeit Nagyokat nevetnek közben, a térdüket csapkodják jó­kedvükben, s két mondat között vagy a mondat vé­gén jön az a bizonyos, kö­zösülésre felhívó kifejezés. Mind a négyem olyan han­gosan beszélnek, hogy a sza­kasz minden utasa hallhatja. Végigmegyek a főiskola fo­lyosóján, óráról jönnek ki éppen a hallgatók, és sokan ebédelni indulnak. Két nő­hallgató a kijárat előtt be­fejezi a beszélgetését. Az ■dotes mondata az egyiknek ez: „Mondd meg neki, men­jen az anyja ...!” Hallom én is, * hallotta meg leg­alább tíz hallgató. Vizsgaidőszak. Fiú- és nő­hallgató várja a jó barátot. „Mit írt be az indexedbe az a vén k ... 'y” „Közepest.” „Le va-n ...!” Megint egész környezetük hallotta. Autóbuszon, utcán, mun­kahelyen csak ügy röpköd­nek ezek vagy ezekhez ha­sonló durva, sikamlós és trágár szók, kifejezések. Fiúk és leányok, férfiak es nők ajkáról egyformán. Sokan azt vallják, hogy a dühös, az elkeseredett ember így könnyíthet magan. A felso­rolt esetekben a trágár sza­vakat használó nem volt sem dühös, sem elkeseredett. Vajon mit mondtak volna akkor, ha valóban dühösek lettek volna, vagy veszeked­tek volna? El tudjuk képzel­ni, hiszen mindnyájan tanúi lehettünk már utcán, vona­ton vagy munkahelyen effé­lének. . A legnagyobb baj az, hogy a durva, trágár stílust a leg­több ember természetesnek veszi már, mintha ezek a szavak polgárjogot nyertek volna a mindennapi beszéd­ben. Pedig az egyenlő mér­tékkel szabott demokratikus jogok sem adnak senkinek sem jogot arra, hogy a vo­naton, a szórakozonelyeken, a munkahelyen, a nyilvá­nosság előtt, anol masok is hailjak, ezeket a szavazat, kifejezéseket használjak. Szűk barati körben ki-ki úgy beszélhet, ahogy akar, a nyilvánosság előtt azonban nem. Sokan elfelejtik azt, vagy talán nem is tudtak, hogy az emberi magatartás­nak a nyelvi raagaiarUs, a beszéd szerves részé. Aká durva, trágár szavakat hasz­nál, akinek mocskos a be­széde, annak angnanem ilyen az érzésviiága, az egesz gon- dolkodá.smóuja es az emberi maga la riasa is. Kacll M Iktili M«thárui Kegős Ferenc rajza M indig lelkes csodálója voltam a tudomány legújabb vívmányai­nak. Feszült aggodalommal figyeltem a lombikbébiről érkező híradásokat, s csak azt sajnáltam. hogy létre­jöttét nem előzte meg a rák elleni szérum felfedezé­se. vagy a világ sok orszá­gában nemzeti divattá vált éhezés megszüntetése. A maszi nak azonban olyan egyértelmű odaadással ör­vendtem, mini apró gyer­mekkoromban a Mikulásnak vagy az iskolai szénszünet­nek. A maszi — korábbi né­vén nyucska — tulajdonkep­pen egy állathibrid, melyet az Egyesült Arab Emírségek kutatói macskából és házi- nyulból kereszteztek. A; új állat. — nala nagyobb álla­tok is vannak — még nem szerepel a különféle bioló­giai lexikonokban. Feje a ci­cához. testének többi része • nyálhoz hasonlít. Kedvenc rtedele a hús, amit rizskö- ratlel es főzelékkel fogyaszt. Őszintén örülök a maszi- mnk. Vegre egy élőlény, ami­nek tu eg in logon semmi haszna nincs; teljesen érdek nélkül jött a világra. Nem használható fel katonai cé­lokra. mint egyes, eléggé el nem ítélhető delfinek, s nem OTP-tartozás esedékes tör­lesztéseként született meg, hogy majdan azután veszé­lyeztetett fiatal váljon belő­le. A maszi magáért van. A maszit budapesti iro­dájában kerestük fel. — Korábban nyucskának hívtak, de magyarosítottam — mondja a maszi, miköz­ben hátradől kényelmes ka­rosszékében. Titkárnője, l'gérkc, mar hekészítette a kávét, most éppen kelleme­sen dörmögő medvehangján szingaléz heyyi dalokat ene- kel. , — Egérkét is úgy keresz­teztük •— mondja büszkén a maszi — az egyik ükapja jegesmedve volt, a másik nádi lippanes. — Értem — mondtam ne­ki, mert nem akartam, hogy megakadjon a gyümölcsöző­nek induló beszélgetés. — Jól van? A maszi •félreértette a kér­dést, hm ha szerette a húst, ő sem volt take Léiét. Orsoroi £jm* Idő robbanás Ne írj — kiálts Rohanó fék között ág « délután. Vizek verekszenek, pere süvölt A föld visszafojtott léttömeg. Eget tágít az idörobbanás. Füvek tolakszanak több életért. Színhegyek. HangmezóK Testek úsznak habzó sejttengeren. Kérdőjeleket épít a nemtudás. Földrészek húsa. Húsok földrészei. Befelé-csodákat nemzeni élünk. Ne írj — kiált* Kerék Imre Varázsige galagonya som berkenye kölyökkorom zöld édene csillag-vér cseppek bársonya berkenye som galagonya halálomig bennem smog madarat-termő ágatok s mint parázsigét mormolom berkenye galagonya som Új könyvek Az termőt években talán egyszer sem volt olya« bő­séges választék művészeti könyvekből, képes albumod­ból a téli könyvvásáron* mint az idén. A Oorvina Kiadót dicsérik azok az albumok, melyek a téti könyvvásárra készültek, és meg is jelentek idejében. Nem csekély az érdeklődés nálunk a könyvművészet iráni.. Matatják ezt a Bib­liotheca Comma na, a Ké­pes Ki ón i-ka. a Magyar An­jou legendárium című euró­pai színvonalú albumok nagy sikerei is. E kötetek nagy részenek összeállítója, szerzője és szerkesztője, Csapodtné Gárdonyi Klára math túllépett a hazai histo- rflonmon. s egy nendkivtil ér­dekre. s tegyük hozzá rögtön, igen somp kötetet adott ki tudós műhelyéből Az euró­pai kódearfestő-múvészet cí­mű album a keáratosság ko­rának legszebb nrati tanóráit doJgoaEäa fei. Válogatása tér­ben és időben szeles körű. A Vatikánétól Mádndig. a British Múzeumtól Krakkóig gyűjtötte egybe a legszebb lapokat, köztük olyan világ- hirűeket ». melyek megte­kintésére meg a legbentfen- tesebb és legeröszakosabb világot járó turistáknak sincs módjuk. A gótika, majd a reneszánsz kódexfestő művé­szet legszebb lápján eleve­nednek meg a kötetben. Csapodiné bevezető tanul­mányában széles képet ad erről a nem jelentéktelen művészetről, nem feledkezve el azokról a nem európai ha­gyományokról sem, melyek befolyásolták kialakulását. Könyvszerető, igazi bibliofi­leknek való szenzáció Bárány Tamás Félszárnyú pegazus* Mesterházi Lafos: A Kronidész-rejtély (Irodalmi paródia) Agenór király — műt csi­náljunk, így hívták! — gyö­nyörű leánya, a szépséges Europé kdrálykisasszony gyakran járt ki a tenger­partra, s ott fürdözótt. tán­colt, szórakozott a rabn,ői társaságában. (Emlékezik a kedves olvasó Navuszi kaára? Ö is királylány volt, ő is szórakozni és mosni járt a tengerpartra, amikor Odüsz- szeuse kilépett a tengerből... Akkoriban még ilyen házia­sak voltak a királylányok!) Akkkertosz, a király váro­sának gulyása, gyakran te­relgette arra a csordáját, s mindig megcsodálta a gyö­nyörű kis' királykisasszonyt. De meg csak a közelébe sem mert menni, természetesen, hisaen akkoriban 'is megvol­tak már a társadalmi korlá­tok. Meg aztán, mint afféle ridegpasztor. ki az év nagy részei legelőkön. barmok közt tölti, faragatlannak is érezte magát, pailérozatla« tuskónak. Hogy is váltott volna szót azzal a gyönge úrilánykával? S ugyan miről is beszélgettek volna! Tán a csordától? Ugye. meg elgon­dolni is nevetséges? Történt egyszer, hogy a W- , rálylány egyedül jött le a tengerpartra, s kihasználta a jó alkalmat, hogy egy jót ússzék a tengerben. Igen ám, de hogyan? Ha khiton- ját — ma komáménak mon­dénok — magán hágj'ja, az vizes lesz, és anyja .észre-ve­•A sratírűrOl. tersadalombtrá­ló regényeiről, elbeszéléseirZt lé­mért. neos/.erű írónak kxxzke<i - veitek pályatársairól irt paróchai is. Bárány Tamást hatvanadik születésiig óján ke paródia: avat köszöntitik. szi. hogy fürdött. márpedig ez — egyedül, kísérő nélkül — szigorúan tilos neki. hisz' annyi veszélyt rejt a tenger. Nem marad más — döntötte el magában —, mint az, hogy meztelemre vetkezik, s úgy mártózik meg a hús vízben. Gyorsan ledobta hát ruhá­ját, s még a khitónból is ki­bújt. Ügy állt s nyújtózko­dott ott a telivér napsütés­ben, ahogy Zeusz megterem­tette. Tizennyolc éves volt. feszülő, bársonyos bőién csak úgy csillámlott a napfény. Ez már sok volt szegény Aklikartosznak. aki a bokrok mögül leste. Akkor már fel éve nem látott asszonyt, s most egysKenien megörült a látványtól. Elbődült, és rá­vetette magái Europera. Az. szegény, védekezett egy da­rabig. de aztán megadta ma­gát a sorsnak, illetve hát a bivalyerős pásztornak. Sőt! Kis idő múltán annyira meg- tel.szett neki az ismeretlen játéik, hogy elragadtatásában, két mély sóhaj közt, így ki­áltott:. — Isten vagy? Amikor hazatért, s anyja — zilált haját, csóktól gyö­tört nyakát megpillantván — megkérdezte; mi történt vele a parton,- pirulva vallotta be, hogy egy isten a kedvesévé tette. — Zeusz K/ronidész. azaz Kronosz fia Zeusz! — bólin­tott a mama magától értő­dőm. Md sem volt neki ter­mészetesebb ugyanis, mint az. hogy lányát maga az is­tenek királya kívánta meg. Egy ilyen gyönyörű fruskát, aki szakasztott olyan, mint ő volt valamikor?! Ez csak nyilvánvaló! .Amikor a lány gömbö­lyűd ni kezdett, a botrányt el­kerülendő, titokban Kréta szigetére vitték, s ott férjhez sózták a legmulyébb kdrály- iihoz. Zeusz apaságát persae nem mondták el Krétában, nehogy a királyfinak ala- c.sonyab b rend űségi komple­xusa támadjon. Ám a dolog valahogy mégis kiszivárgott. .. Tud­ják, milyen az anyai büsz­keség! LÉDA Ugyanaz, libapásztorral. Itt azonban már nem szűzláninyal, hanem tapasz­talt asszonnyal, Tündareiosz király feleségével van dol­gunk, úgyhogy a jóhiszemű­séget megkérdőjelezhetjük. Ám mit mond egy király-: né a férjének, ha ikreket szül neki, de sehogyan sem stimmel a naptárban a visz- szaszámolás? — Zeusz volt. fiacskám! Kérdezd meg tőle a delphoi jósdában-! Unom már az örö­kös félteken ykedesedet, tu­dod?! Benke László Gyerekkor Tejkoromtoan mesék kellős közepében este mikor cstllag lobbant az ón anyum gyufát gyújtott s magasodva szentként szépen fölmutatta mint ar. Urat úgy vitte föl azt a lángot leikéből az árnyat okivá Kény! lAsteó rajra — Egérke? Azt hiszem, igen. Néha zavarja, hogy huszonöt lába van. egyik üknagynénje félrelépett egy \ galléros páviánnal, akinek véreben viszont egy százlá­bú génjei úszkáltak, így jött ki a huszonöt. MASZI Közben el készült a kávé. vizet kereszteztek szenpo*- ral. s az egészet felforralták. — Nem Egérkét kérdez­tem, magát. Mi a vélemé­nye a kisvállalkozásokról? A maszi egy percre ijed­ten tekingetett összevissza a szobában, de miután meg­győződött arról, hogy a lég­kondicionálásán kívül nincs benn rajiunk kívül senki, egy kicsit megnyugodott. — Tudja, ez most divat — makogta olyan arckifejezés- tei, hegy mar got variam, hn/norosa n apró bogyököt fog potyögtetni. — Mindenki dicséri, ez a sikk. Nekem fenntartásaim vannak. — Nocsak?' — mondtam. hátha előbukkan belőle az ember. Kis készüléket vett elő a zsebéből, néhány gombot megcsavart rajta, majd in­gerülten odavágta az asztal sarkához. — Automata Bátorságiej­lesztő Készülék — mondta. — Sajat találmány, de most nem működik. — Hogyan itétí meg a nemzetközi helyzetet7 — kérdeztem a maszit, aktról tudtam, hogy semleges. Ügy nézett rám, mint aki­nek az anyját szidjak egy ötvenméteres, az átlagosnál hidegebb vizű uszodában. — Én maszi vagyok, nem politikus. Ne kérdezzen tő­lem ilyeneket, ön is tudhat­ja, hogy kedvenc eledelem a hús, amit rizskörettel és főzelékkel fogyasztok legszí­vesebben. Látszott rajta, teljesen magúba zárkózik, mégis megpróbáltam fairtgw. — Mit javasol a ma gyar- országi lakásgondok megol­dására 7 — Én maszi vagyok — mondta. • — Hogyan lehetne orvo­solni a világgazdaság meg­annyi szerkezeti problémá­ját? — Maszi vagyok. Teljesen bedilizett már ettől a néhány kérdéstől is. Meg egy utolsóval azért megpróbálkoztam. — Mondja csak. magát ku­tatók százai, költséget és fáradságot nem kímélő mun­kával létrehozták. Mi értel­me van magának, s mi az érdeke magában az Egyesült Arab Emírségeknek? A maszi tekintetében egy pillanatra mintha felcsillant volna vala­mi. — Hát ez az — mondta. — Én tulajdonképpen való­színűleg nem is letezem. Az Egyesült Arab Emírségek pe­dig eppen abban bíznak, hogy ha kiderül rólam, hogy kacsa vagyok, olajra lépek amit ők kitermelnek, és jo haszonnal értékesítenek a miapruaeon. Féld & Péter föl a szegre istállónkban gerendára fölakasztott lámpásunkra Énnekem még nem volt árnyam lámipafen yben mesék kellős közepéén tejre vártam faküszöbön üldögéltem úgy vártam az édes tejet • anyám keze lüktetésed, tehéntőgyek szsép zenéjét Az én anyám azt mesélt« minden este mondogatta habzik a tej fejőken Köen Jézus lesz a jászolunkban lámpa eg a fejünk felett . S ki volt' et7. a holdas árnyat ki lépte át küszöbünket mesek kellős közepében ki itta él meséinket édesanyám mért nem mondtad hogy a hóhér hóhérunk is tejet iszik fejőkéből SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
Oldalképek
Tartalom