Somogyi Néplap, 1982. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-20 / 67. szám

— Érdekes, rriny^n üres ez a bu*z! — jegyezte meg Velencébe tartó útitársam, amikor utánam fölszállt a velencei távolsági autóbuszba. — Azt hittem, állni is fognak — magyarázta a feleségéhez fordulva.

A felesége ugyanolyan fennhangon kijelentette:

— Én nem azt hittem.

— Kár — folytatta zavartalanul és összefüggéstelenül az úti társ —. hogy mostan már estig a koffer nem a mi kutyánli köiyk«

— Miért? — kérdezte az afisaonyka értet lén ül és ó vatlanul.

— Azért — felelte türelmesen és oktatólag a férje —, mert ezek irt né.n ingják neked a szép szentedért ötpercenként- kic.cukogat.ni a osomagteret. Az aigopyrittt hova tetted

— A kofferba — adta meg a felvilágosítást a szép szemó asszony.

És en tudtam ebből, hogy ftt elkezdődnek a Dolgok.

— Azt hittem, az Erzsébeten meigyünk át, et> úgy rá a sztrádára, mert úgy jobb — nyilatkozta a férj, amikor valóban nem az Brzsebet- hKlon mentünk at, es iá a sztrádára, hanem másképp mentünk rá a sztrádára, ment úgy se volt rossz.

— Miért nem szóltál a sofőrnek? — biztatta a szép sssetnű, egyébként csunyak-skat asszony a hites társat.

— Nem érdemes — tor- teoöta le a férj, és tömpe uj- jával zsírosán csillogó haja- tövét vakarta. — Ezeknek is kibeszélhetném a tüdőmet «aárazra. Mennek, amerre megszokták; neki a mezőnek. a benzin ezeknek any- nyi, mint mikor, te kenyeret Piri tsz.

— Olyan kevésbe kerül? — mondta az asszonyka. — Az szinte semmi.

— Semmi hát! — visszhangozta öblösén az üstökös, majd mindaddig ullando forgómozgást végző szemét Je- kummva álomba merült. Az asszonyka (azzal a .szé.opel) egy darabig «jég bámulta a rosszul megközelített balatoni sztráda méilett a táját. Aztán Q is szunyókálni kezdett.

Csak a halár előtt riadtak fői. mikor a váltósofőr ösz- szeszedue az útleveleket.

— Visszakérem — viccelt mz okmányok, átadásakor a férjecske. — De csak az enyémet. A feleségem ónagy- sege úgyis disszidálni akar, s ez együtt jár azzal, hogy megfosztják az állampolgárságától.

— Dénes! Ne kezd már. Dénes — figyelmeztette (nyilván tapasztalatok alapján) a felesége, és egyenesen hozzam fordult:

— Ugyan, szóljon már rá! Ez a hülye ilyenkor mindig ezt csinálja velem. De utolsó eset, • hogy egy ütt megyek vele valahova.

Ks én rájöttem, hogy az elkezdődött -Dolgok folytatódná fognak, bár — barátságos és kényszeredett mosolyommal — csak annyit jegyeztem meg:

* Iszlai Zoltán írása a Köjtporvti Sarbószolfíáíat lí*«l. évi elbógy.é- lé«DÁlyázatanII.- díjat nyert.

BENKE LÁSZLÓ

A kereső

Mrt is keresek? Nem tudom Talán a boldog holnapom. Igen. A boldog holnapom szeretném hinni,

s nem tudom.

Egy lényt. keresek, meglehet. Kiért a szí vem megrepedt. Kiért a szivem megrepedt, szivem felével el.szeielt.

A férfihomlok, elborult. Ifjúság,- gyöngyöd elgurult. Világov kene gyújtani! Kerülne elő Jutka ifi.

Kerülne elő... s énvelem legalább egyszer égne el!

S azutá'n: áldja istenem, hazavár három gyermekem.

— Hat maysBi be sei» vra- gyttnk mutatva.

— Doktor Rác — lotete képembe kezét a Dénes —körzeti. Jelenleg két hétre má* körzetbe -bosztva. Önök la?

— Isten ments! — t» Ka - koztam őszintén. — Két orvos azért sok lenne egy' buszon, nem ?

— Doktor Rác Dénesné — tette le keményen parnás kezet kezembe doktor Rác Dé- nesné. — A múltkor, Szófiába mikor mentünk, akkor a repülőgépen tizenhét orvos utazóét.

— Jutalom, Aranypart — világosított fel tárgyilagosan a férje. — A kedves neje? Szabad a nevét?

A mellettem ülő — nalwu legalább harmincegy évvel idősebbnek 'látszó, méla, fél- szemii — spanyol donna sze tárta a kezét, és tovább olvasott egy angol útikönyvet:

iá arsg-wan

mér kühne a kene — én például Zalaegerszegen laktam

akkor. Ott erről szó sem volt.

— Háfesten, magse olyan kicsi a világ — próbálom ie- lohaaztarM őket. — Meg Magyarországon belül äs lói lehet kerülni a rengéseket.

— Ha tudjuk, hol reng — zárja le témánkat elégedetten a doktor. — Különben, ha legközelebb megállunk, már meg tudóin kínálná egy pohár Ch-iantival. Beszerezzük.

— Aha. És a ribizliborod- dal mi lesz? — veti ködje lapos pillantással az asszony.

— Ek-i-göltet velem négy Iáiért. Erre most nyakra-főre Ohiantit vásárol.

— Én azt is szeretem — mondom, mert szeretnek bé- kesseeet.

— Na latod! Varrnak még

Iszlai Zoltán

Olasz zöldség*

— Nein a felesége, te ts- tenálka! — bökte meg az ő

í'alesege a doktort. ’— Nem is érti. nem látod? Biztos elvált, nem? Én is szívesen elválnék ettől.

Így mendegéltek a Dolgok.

Átestünk a vám vizsga laton. a busz nekilódult, doktor Rác pedig kitekintett az ablakán.

— Zöld a fű —tudósította

környezőiét fennhangon.

— Zabosbükköny. Ez za- basbükkony, nem látod? — fészkelődön idegesen az asz- kzony.

— Tőlem — legyintett szé- lesképü ura röviden. — De azért én ázt hittem, hogy itt zöldebb lesz nekik. Mégiscsak farmerek, hogy ügy mondjam; nem téesa.

Több tárgya nem lévén, a Fella folyó! g megint bóbiskolt. Ott a pótsoíör belekrá- kogta ' a mikrofonba, hogy amit két oldalt látunk: íöldrengesi maradványok.

— És mégis mozgott a Főid! — kiáltotta már erre stentori hangsúllyal a doktor. — Persze olyankor lelassul itt az autóbuszíorga- lom.

— Sokszor van erre földrengés? — von felelősségre gőzben engemet doktorné Dénes a második csatornán.

— Miért? — kérdezem, egyelőre beletörődvén abba, hogy ezen az útszakaszon o az én kis tárwalkodónöm.

— Mert akkor én megyek.

— Hová? — csússzam ki a sétámon önkéntelenül. •

— Haza.

— Ha lesz rá időd! — inti le férjemu ram. — Nálunk Hacasztin, ötvenhatban, ennél nagyobb volt.

— Igen? — vág vissza dühösen a bogárazemű, hogy

emberek — dicsér képem a doki, bar őszinteségemmel igazam nem akartam a pártjára kelni.

Az asszony ram is formed:

— Könnyű magának. Nem maga van arra kényszerítve, hogy hálom hétig paszíroz- zon. Aztán úgy meghízunk tőle, hogy az őrület. Csak ránk kell nézni. Maga nem nézett még ránk?

Szerintem nem rémesen kövérek. Ám ha ribiziiboiuk fokozza őrületüket, ebbe nincs ok-om kételkedni: nem is merek.

— Ne vegye masára! Ez a szemrehányás nekem szól, kifejezetten — világosítja meg elmémet Rác, a szövetsége,sem. — Ilyenkor szoktam elmondani. a körzetben, közismert vicceimet. Az autómról meg a feleségről.

— Éspedig? — vicsorított vésztjósloan az asszonyka.'— Kiváncsi vagyok, nem szégyened-e itt is elsütógetni a szeliemessegeidet.

Hites ura nem saégyellette. Ugyanis magunk .közt voltunk az autóbuszon. azt hiszem, mar a harmadik napja. Az első vicc úgy szólt, hogy doktor Rácné ideges. Miért ideges? Mert esiesjesi csiipi valami. Csak azt nem lehet tudni, hogy mi. Amíg nem sikit, meg általában poloska. De ha sikít? Nos, akkor az. ámi csícsi csípi, az nem lehet más, mint polos.

— Értem? — kérdezte a vicc előadása-után a doktor. Én nem éltettem, hogy már oly régen utaztunk együtt, mégse ütötte meg őt senki agyon. Az autóról szóló alap- vicce meg épületesebb volt. Ehhez először meg kellett tudnom. hogy tizenkilenc éves Volks wagen je van. Ennél több éve csak a felesége van meg neki. Az utóbbival járt kevefibé jobban

Németh Miklós mátrait*

Kncffet íwS&wwfcas*

— miftemlékfenyksépemés ürügyén — kerülni fogom őket. így azitán —, mert azért a kitérésben én is ügyes vagyak —. csak a tizenegyedik napon szálltak rám ismét. FeWilagositattak arról, hogy miért nem ember az elasz. Miért? Mert csak olasz. És miért csak? Azért, mert egy teljes órát tart. amíg megérti. hogy mi a fröccs: két- harmadresz bor és egyhar- madiész szódavasszer. Ez az. amit egy bormániás olasz nehezen ért meg.

Rövidesen Umbma tartományába értünk társas gépkocsinkkal. U mb r iáról — idegenvezetés következtében

— doktor Rác megtudta, hogy a legzöldebb olasz tartomány.

— Tudod, ki az, aki ezt elhiszi? — fordult feleségéhez kétliteres íonatos 1 üvege mellől, melyben saját kesz.it- tetésü Chianti-fröccsét tartotta a meleg ellen.

Az asszony legyintett. Kivette férjé kezéből az izzadtnyakú italforrást. Hosz- szasat kortyintott.

— Jól megmagyaráztad nekik, mi a fröccs. Nem fogjak elfelejteni! — krákogta . nedves szájjal, elégedetten.

— Kétharmad bor, egy harmad szódavasszer. Jó az ebben a melegben.

— Ribizli vei még jobb — szögezte le a doki. — Minden jó, ha a vege k>.

Ideiglenes kibékülésük oka megsem csupán a — hizlaló

— ribizli, vagy bármilyen bor szemmellátnatólag közös pia mormon történő kedvelése volt. Lelkinyugalmunk helyreállt táséhoz az a körülmény is hozzájárult, hogy átestünk a vámvizsgálaton, ahol is senki nem vette zokon — igaz, észre sem —, hogy doktor Rác Dénes ajándékba va la hon net három működő nyílpuskáit és valakinek öt kiló műcsoníot hozott.

— Ez a aöld, ez igen —nézett ki a doki az ablakon. — Erre mondtad te, hogy za- bostoükköny? Hát akkor Umbriaban, az mi volt?

— Á, nean érdeke» — felelte az asszonyka — zabois- bükköny, -— es cteásán élte párjába karolt. (

Szakmai probléma doktor

Rác felé az úton egyetlenegyszer merült fel. Égj’ tömzsi mérnök — (a vámvizsgálatnál elszedték tőle Sony- sziettjét) a széklete felett aggódott. Szakemberhez fordult, hogy akkor az minek a jele, ha zöld.

— Nem izgalmas — mondta á doktor. — Ezzel nyugodtan leitet várni, amíg hazaérünk. Persze, ha fekete lenne, nem mondom., Az más lenné. Vagy ha sápadt, mini a kutyagumi. Akkor bizony közvetlenül kellene ide az orvos.

Pestre érve áz autóbusizál- lomáson — a tömzsi és sá- § padt mérnökkel az éien — ki-ki taxiért kajtatott. Doktor Rácék nem. Doholási akadalyt képezve mindenkitől elbúcsúzkodtak.

Nekem — búcsúzóul —

ezt mondották;

— Hát, isten, isién. Jól megnéztük Olaszországot.

Kongmin király sírja

Erdők koszorúzta fennsíkon, távol a városok zajától nemes egyszerűségű síremlék áll. Észak-Korea egyik legszebb és teljes épségében megmaradt műemléke, a Korío dinasztia 31. királyának és királynéjának sírja.

Amikor az 1352-től 1374-ig uralkodó Kongmin király mélységes bánatában ide te- mettette fiatalon elhunyt feleségét, még itt hullámzott a tenger. A habokból kiemelkedő hatalmas sír államai — és kőtigrisek — az erő jelképei — sorakoznak egymás mellett. A sírhalorn alatti szinten áldozati asztal. Az előttük- álló kőlámpásokban illatos füveket, olajokat égettek a temetéskor.

Az alsó szinteken négynégy óriási kőszobor vigyázza a királyi pár álmát. Alul állnak a vértes, fegyveres katonák, fölöttébb a kőpalástba öltözött papok — a korabeli hierarchiát idézve.

Óriás köszobrok

Wtson emléket a feledhetetlen királynénak ■>— így rendelkezett. S oda építtette mellé saját sírkamráját is.

A hatalmas kettős sír hét és fél tonnás négyszögletes kőlapjait később félgömb alakban földdel fedték be. Ezek — a kelet-nyugati irányban egymás mellett fekvő — egyszerű földhalmok uralják most a három- teraszos emlékművet. Mindegyik sírt tizenkét derékszögű faragott köszegény vészi körül — az év tizenkét hónapját idézve. • Lótuszmotívumok, felhők és egy-egy őrző istenség képe díszíti a kőtömböket. A sírköveket ugyancsak faragott kőkeretek zárjak közre. Kőbárányok — a békesség szimbóT.envűgözó méretek, klasszikus egyszerűségű formák. Míves faragások és elnagyolt mesterművek. Fenséges, lélegzetelállító látvány. A középkor nehézveretes remekműve.

A sírkamrák — amelyek ma nem látogathatók — varázslatos falfestményeket őriznek. A keleti, nyugati és az északi falakra tizenkét istenség álló, teljes alakos másét festette a 14. századi művész. A keleti öltözetű, palástot, magas koronát viselő istenségek kardot, jogart tartanak a kezükben, s felhőkön lépegetnek. Koronájuk állatfejekkel díszes. A mennyezetet a nap, a hold és a csillagok képe borítja.

Kép és szöveg: Kádár Márta

Mester Attila

Gondolatok a tégláról

Ülök egy hivatalban, ahová behívtak (sőt behívattak). A levélből, amit szorongva bontogattam, végül is kiderült, hogy semmiféle főbenjáró bűnt nem követtem el, s nem haytam át semmi- igen szabályt. Mégis meg kell jelennem — óra, pere —, mert a tanácsomat akarják „kikérni” bizonyos szakmai ügyben, illetve kamatoztat ni óhajtanák, ama az évek folyamán különböző alsó-, közép- ét felsőfokú oktart as formájában az állam „belém invesztált”, (Csinos las összeg, tudom, fótemie- getése pedig szerfölött praktikus. Főnökeim főleg ingatag érveket szoktak megtámogatni ilyen módon.)

Ütök tehát a hivatalban — amelynek packazásait Ham- Imt-korom óén ismerem —, s várom, hogy kamatozhassak. .4 hivatalnokok fésülik

egymást, cipőt próbálnak, esznek. Természetesen dolgoznak is.

Közük velem például, hogy aki hivatott, momentan nincs bent. Valami dolga akad k

Nekem nincs egyéb dolgom, tehát várok.

Ülök, és kibámulok a nyitott ablakon.

A hivatal udvarán valamit bontanak. Fiatal ember kezében köműveskalapacs, kopott pufajkán térdel, és tég- '■lát pucol. Előtte régi, nagyméretű téglák, egyiken-má- sikon látni készítőjének bepréselt ovális bélyegét, háta mögött halomba gyűlnek a gondosan megtisztított fél, negyed és háromnegyed darabok. Mert a kőműves, miután pontosan célzott kalapácsütésekkel leveri a szép egészséges téglákról a rákövesedett maltert, nagy Ívben a háta mögé dobja, hogy csak úgy puffan.

S természeteden törik is: Mióta itt ülök, még mindegyik eltört. Pedig jóízűen dolgozik a mester, komótosan, akkurátusán, takarékos mozdulatokkal.

Kopp-kopp. Énekelni lehetne hozzá. S aztán puff, hátra. Micsoda önpusztító*.Gogol kéziratait látom lángolni, s a meghasonlott Van Gogh vásznait hasadozni. Mert ez az ember átkot. Ilyen míves mozdulatokkal csak alkotni lehet. Térden dajkálja a téglát, kabátujjá- val törli, épp csak hogy rá nem lehel, s azután ...

Nem, ezt nem lehet nézni.

Elfordulok az ablaktól. Akit várok — óra, perc — nem jön. Aki behivatott, , mert bizonyára szüksége van a véleményemre, elfelejtette, hogy élek.

Lehet, hogy nem is fontos a fal, amely ezekből a téglákból épülne majd? $

az ügy sem, amelyhez én lentf

nék most a tégla? ,