Somogyi Néplap, 1982. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-18 / 65. szám

Fegyelem, pontosság Feladatok a növényvédelemben Alkalmazástechnikai be­mutatóval egybekötött nö­vényvédelmi tanácskozást tartottak tegnap Kaposváron a Somogy megyei Növény- védelmi és Agrokémiai Állo­máson. A megye' növényvé­dő sízakembérei számára • a tanácskozást közösen szer­vezne az Agrártudományi Egyesület megyei szervezete, a termelőszövetkezetek me­gyei szövetsége, a KSZE nó- vénytsermeéztesi rendszer és a házigazda növényvédő ál­lomás. Elsőként dr. Jasinka János, au állomás főmérnöke is­mertette a növényvédelem 1962. évi célkitűzéseit. Köz­tudott. hogy a népgazdaság egyensúlyi gondjainak eny­hítésében . igen jelentős sze­repet vállal a mezőgazda­ság, amelynek külkereske­delmi meríege évről évre ak­tívummal zárul. Az agrár- termelés eredményességére jelentős hatással van a nö­vényvédelem : fontos szere­pet játszik a mennyiségben es a ' minőségben, s nem utolsósorban hat az exportr képessegére is. Dr. Jasinka János részlete­sen ismertette az egyes kár­tevők veszélyének varható alakulásét — a táblák je­lenlegi állápota' alapján. Fel­hívta a figyelmet a liszthar- mat-fertőzöttség viszonylag nagy fokára, amely a hosz- szú téllel, a vegetáció meg­indulásának eltolódásával függ össze. A .lisztharmat el­len így már a tavasza nö­vényvédelmi kampány során védekezni kell, kedvező árú, ám megfelelő biológiai vé­dettséget nyújtó szerek Se­gítségével. A sárga- és vö- rösrozsda-fertőzöttség még soha nem volt ekkora a me­gyében — most 12 ezer hek­tár van megfertőzve —, s ez a megfelelő idő hatására „járvánnyá” szélesedhet. Ezért fontos, hogy a szak­emberek körültekintően, táblaszinten tájékozódjanak a területek állapotáról, s úgy adják be mielőbb az igény­lést. A sárga-, és vörösrozs­da ellen ható szerekből ugyanis nem százszázalékos az ellátottság az idén. Központi kérdéssé vált a mezei pocok problémája is. A tavalyi időjárás kedvezett ennek a kártevőnek, és szep­temberben — októberben már tömeges szaporodását figyelték meg a táblákon., A mezei pocok elleni védeke­zés különös figyelmet igé­nyel, ugyanis az ellene hasz­nálatos szerre a myulak is ér­zékenyek. Így lényeges, hogy a védekezés idején a terme­lőüzem együttműködjön, a vadásztársasággal . —< az amúgy is ritka vadállomány megőrzése érdekében. Szó esett a raktári kárt©-’ vökről, amelyek amellett, hogy mennyiségileg okoznak kárt, könnyen meghiúsíthat­ják a termények exportját is. S meg egy fontos kér­dés: a környezetvédelem. Köztudott, hogy minden ke­nu-kaira potenciális méreg és hat a környezetre: a nö­vényvédelem veszélyes üzem. Ezért alapvető a technoló­gia pontos betartása, az itn- tegrált növényvédelem adta lehetőségek maximális ki­használása, a dózisok pontos betartása. Hoffmann László, a So­mogy megyei Növényvédel­mi és Agrokémiai Állomás gyombiológusa a főbb kul­túrák gyom« Hasában alkal­mazható új technológiai el­járásokat ismertette. Föl­hívta a figyelmet két té­nyezőre, amely alapvetően meghatározza a gyomirtás hatékonyságát Az egyik a szerek pontos ismeretó, a másik a kijuttatás egyenle­tessége. Nagy József, az állomás műszaki vezetője a növény­védő gépekkel kapcsolatos tennivalókról, és az új fej­lesztéséről bészélt. Csenjci Im­re, a szekszárdi KSZE-rend­szer fejlesztési osztályveze­tője pedig a szántóföldi nö­vényvédelmi gépek aJ-katana- zástechmkajáról. tartott tájé­koztatót Mózes Zoltán, a KSZE-rendszer fejlesztő mér­nöke a vízkernenység okoz­ta szerhatékonyságá problé­mákkal és azoknak elhárí­tásával foglalkozott előadá­sában. Az előadásokat hozzászó­lások és kérdések követték, majd gyakorlati, alkalma­zástechnikai bemutatóval zárult a tanácskozás. CSUPOR TIBOR H!§”iüLiTeü! BARANGOLÁS Nádország Nyárvégi melég .volt A csónakmotor döreje szétrobbantotta a párába fulladt táj csöndjét. A . ha­jótestről fehér sapkás hul­lámok tülekedtek a part felé. Rohantunk a magasra hányt töltések között, Ké­nyelmetlen érzéssel néztem hátra az ülésen; illetlennek éreztem a tempót itt, a messze hullámzó nádtenger közepén. A csatorna vizét buja, zöld rengeteg nőtte be. Sal- langos, szeldelt, fonalas hí- nárlevélkék sokasága, száz­ezernyi élet a vízben. A nö­vények sűrű gubanca gúzs­ba köti a csónak csigáját, s lefullad a motor. Egyik kí­sérőén, Fttfó Elemér dühö­sen küszködik a csavarra tekeredett szívós növényi szárakkal. Nincs könnyű dolga. A meleg vízben bur­jánzó hínár emeletesem ki­tölti a medret Futó Elemér szitkot morzsol szét a fogai között: — Ez így megy naponta. Nem tudunk mit kezdeni vele. Makacs, szapora vízi­növény. Valami amerikai •aj is keveredett a hazaiak közé. És terjed a Zala felé... Mondandója másik felét elnyeli a megszabadult mo­tor hangja. Siklunk tovább a hévízi csatornán, a zöld rengeteg fölött. A parton glédában barna buzogányok, ölnyi kákások foltjaival váltakozva. A víz szélén zsombéksás dombok, a le­hajtó éles levelek alatt -el­tűnik a parti szegély. Egy kanyar után szapora szárnyalással kiskócsag vág a levegőbe. Karcsú teste SHiirrte anyagtalanul lebeg a fefhóöeo egen, apró madár­fejének kíváncsi, ijedt te­kintete szüntelenül ránk villáin. Megelégelve az ék­telen zajt, megcélozza a be­rek közepét A kék égen so­káig látszik a távolodó, hó­tiszta folt Hamarosan a Zalán hala­dónk, árral szemben. A szé­les mederben szennyes ár vonul lefelé. Alaktalan roo- szattomneg, korhadó levél mindenféle szemét uszadék utazik a felszínen. Néhány tőkésréce lubickol a folyó­ban, kényeskedve, okos, fi­gyelő szemük rajtunk pi­hen. A töltésen vén, eső verte kilátó. Mohos oldala fino­man remeg a föltámadó szélben. Gerendáit fehérre csíkozta a vonuló madarak ürüléke. Tetejéről kitárulkozik a lápvidék. Kapkodva forga­tom a távcsövet. Mindenütt zöld nád, sás és nádasok. Östermészet a civilizált táj közepén. Csönd­be süppedt, óriás sík vidék. Nádország. Motorzaj, vonat­zakatolás, diszkózene, kaca­gás igen távoli, hívságos dolgok itt,, nádországban. Pedig a zajok epicentruma, a fárasztó és elviselhetetlen mai Bábel közel van: a ki­látóról látszanak a keszthe­lyi szállodák és a herényi üdülők. De a dübörgő deci­belek mar nem érnek idáig. Tágas panoráma nyílik fontról. Nádországot mintha Mindent közösen építettünk M megtörté nagy csőié®! Az alacsony, sárga vaske­rítés egybefűzi a két — még vakolatlan — házat. A hajszálra azonos, modern, kétszintes épületeket csak egy -kocsibejárónyi út vá­lasztja el, amely az ugyan­csak közös belsőséghez ve­zet. Az egyik lakás csupa üveg halijában egy csöppnyi fi­úcska elhúzza a függönyt. Vidáman, ugrálvaj integet. — Az egyik unokám — mondja büszkén Kisgyura József, a somogyszobi párt­vezetőség s egyben a terüle­ti j alapszervezet titkára. — A kisebbik fiaméké, akivel együtt lakunk. A loggiákon, a bejárati aj­tóknál festetten tartóoszlo­pok várnak üvegbetétre, te­tőre. — Minden mozzanatot közösen végzünk. Így volt ez az alapozásnál, és így lesz a befejező munkáknál, a vakolásnál is. Az ebédlőinek szolgáló elő­térben sarokgarnitúra, a fa­laidon a tapéta mintái kö­zött festett tányérok, virág­tartók tarkasága. A konyha kicsi, félt ír tőle a feleségem — mondja a házigazda. — De biztat­tuk, hogy nem ott étkezünk, hanom ebben a helyiségben. Hamar v megszokta a kényel­met. Az utcára néző, tágas szo­ba a fiataloké. Az egyik sa­rokban kétszemélyes heverő, mögötte egzotikus tenger­partot idéző poszter kéklik. — Az emeleten van a für­dőszoba és a kamra. Meg két szoba. Az egyik a mi­énk, a másik a Ti bibéé, ha egy" kicsit nő még — mond­ja a nagymama, a tsz nya&~ dtrasa. Lehet, hogy a házigazdát sokan hó gyük a községben, mert ilyen két szép házak tudott építeni egyszerre. Még akkor is, ha tudják: a tégla meg a faanyag jó ré­sze bontásból származik. De egy építkezés nem csapán pénzkérdés. — A fia talok at meg fcsfi érteni, és nemcsak nekik, hanem nekünk idősebbek­nek is alkalmazkodnunk kell életmódjukhoz, ízlésükhöz, törekvésükhöz. Egyébként mindkét fiam — az egyik buszsofőr, a másik motor- szerelő a kőzett állami gaz­daságban — letelepedhetett vokrta másutt, esetleg vá­rosban, de itt érzik jő? ma­gukat. Együtt, a nagycsaíád- ban. És tudják, hogy így, késará metszették volna sze­letekre. Ezüstös csíkok szab­dalják szét testét, folyók, kisebb vízfolyások sietnek gátak közé szorítva a Zajá­ba, majd egyesülve a Bala­ton felé. Középen a Zala. Medre óéiról fogadja be a Határ­árkot, a Marótvólgye-csa- tomát, a Cölömpös-árkot, s északról az egyesített pá­ti oki—hévizi csatornát. A Zala északi és déli oldalán, Nádország szívében csillog némi nyílt víz. A Kis-Bala- ton. A két víztükör alig nagyobb a közönséges liba- usztatoknál. Közepükön gé­mek sétálgatnak kényelme­sen, hosszú lábukon. Távol enyhe lankák, ke­rek dombhajlatok, szőlőhe­gyek övezik a tájat. Nyuga­ton a pogányvári dombok, északon a keszthelyi erdő­ség koronázza. Keleten ezek­hez csatlakoznak a marcali dombvidék idáig nyúló hosz- szú völgyei. Mint kerek ci­pók követik egymást a deli dombocskák., fürtöt-mustot nevelő szőlőhegyek, A tájat északkeleten hatalmas ab­lak, a Balaton végtelen víz­tükre zárja le. Éles hang vág a szélbe. A guvaté. Valahol alattunk, a nádtgrzsak között, kéretlen látogatót üldöz á kis madár- furia. Amott dühös varjú­csapat ..kerget” egy barna réti héjat. (Folytatjuk) összefogva többre megyünk. Főként, hogy a menyeim is jól megértik egymást. A munkától egyikünk sem fél;' ezen a két házon sok min- deht magunk készítettünk. De ha a hegyre kell menni kapálni vagy majd ha ezt' a rétet feltörjük a ház mö­gött, akkor is lehet számí­tani a család minden tag­jára. Közben megjön a nagyob­bik unoka. Szülei munkában vannak, természetes, hogy a nagymamához nyit be elő­ször. Kis unokatestvére gyorsan lecsap rá, kézen fogva húzza a játékai felé. A házigazda málnaszörp­pel kínál. Szabadkozik: — Ne haragudjon, de nem. fogyasztunk szeszes italt, így nem is tartunk itthon. Nem készültem , családi látogatásra. A sötét, eldu­gott kis pártirodában foly­tatott beszélgetés során ke­rült szóba vendéglátóm ma­gánélete, ami egy falusi párttitkár esetében nyílt ti­tok az egész lakosság előtt. Módja, formája befolyásol­ja, mennyiben fogadják el szavát. Kisgyura Józsefet néni hajdani nyomorúság emléke vitte a mozgalomba. Tizen­nyolc h<údon gazdálkodott, amikor 1951-ben ott volt a 3. típusú szövetkezeti cso­port alapítód között, majd 1956 októberében azon az emlékezetes megbeszélé­sen, amelyen a mér csak nyolc családra apadt kis közösség arról akart dönte­ni.: hogyan védjék meg cse­kélyke - vagyonukat. Mások határoztak helyettük: rájuk szakították az ajtót és kény- saerííették őket a feioseiáa- ra. Próbálom kftapmtanf, mi­lyen erők mozgatták akara­tát, táplálták bitet, adtak tartást ahhoz, hogy csaknem az egész faluval _ de kü­lönösen gazda társaival — szembeszáll jón a változást ígérő újért. — Nemcsak veífBc. má­ban az újjászervezett tsz elnöke lettem, s az egykori cseiédemberek sem álltak mellém, amikor dolgozni kellett volna. Csak később jöttem rá: a lélegzetűd szü­netet nem hagyó tennivalók sokaságában, nem voK fi­gyelmünk arra, hogy beszél­gessünk velük. A túloidakm állók, persze, ráértek- — Nem rájuk keltett volna hallgatnunk. Neked veit iga­zad, Jóska — mondta ké­sőbb az egyik hangadójak. A jóreszt módosabb gazdák­ból álló vezetőség ugyanis megmakacsolta magát, és az istennek sem ,voM hajlandó hozzájárulni semmiféle hitel fiúvételéhez. Anélkül pedig nemigen ment a szekér. Sőt: később megindult lefelé— — Akárhogy is számolom, jó harminc éve valamilyen poszton vezetője a község­nek. Volt tsz-elnök, brigád­vezető ‘és tizenhét év óta párttitkár. Nem fáradt el? — Az embert szellemileg, testileg is fiatalom és egész­ségben tartja, ha mindig akar valami újat, többet, meg tudja mutatni, mire ké­pes. Én ebben a községben elsőként vetettem hibridku­koricát ötven holdon — nem is hittek a sikerben a sűrű sortávolság miatt —, és büszke vagyok arra, hogy volt egy huszonöt literes te­henem, amely 6,2 százalékos zsírtartalmú tejet adott. Mindig érdekeltek a korsze­rű eszközök, eljárások, és őszintén hittem a nagyüze­mi gazdálkodás jövőjében. Akkor is, amikor friss el­nökként egyedül méreget­tem a táblákat, mert senki nem volt hajlandó segíteni— Én a pártba megszólitás nélkül léptem be. Mert bi­zalmat éreztem. Mint elnö­köt, brigád vezetőt gyakraa meghívtak a különböző ren­dezvényekre, megbeszélé­sekre, és megkérdezték a véleményemet S hallgattak is a szavamra. 1964-ben, az akkor induló egyéves párt­iskolára küldtek, hazajő­ve megválasztottak titkár­nak a tsz-ben. Később el­végezte na az esti egyetemet i&. . Három alapszervezet, ösz- szesen 60 taggal tartozik irányítása alá. Az elisme­rés és a tisztelet hangján beszél segítőiről, a. helyi tö­megszervezetek és a moz­gatónak helyi vezetőiről, a vezetőségi tagokról. „A vas­utasoknál szigorú fegyelem van.” „Jó kis csapat a bol­hás! _A területiben minden réteg képviselve van, és ez érződik a község égést fejlődésén—” A legnemesebb emberi te lajdonságok egyike « feie­lósségvállalás készsége egy* közösség ügye iránt. De van még egy jellemvonás, »mely átmeiegíti a még <úy hiva­talosnak látszó étotínozzana- tokat is: képesség mások sorsának, bajának, elesettsé- gének átélésére. Tálán nem tekinö a magánélet rejtett átkai kifecsegésének Kis­gyura József, ha nem hall­gatom et aast, amit házuk felső,, vendégfogadó térségé­ben súgva mondott, amíg párja össaefteapkodta a ga­léria koriírtján száradó na- hásteaÉi: — A feleségem nagyon szegény lány volt. Már nyolcévesen a cséplő mellett dolgozott, a polyvalikban. Tudja, mi volt az? Akkor nem kell mondanom. Már kisiskolás korában, egy osz­tályba járva megesett a szi­vem rajta. Ebből az érzék­ből szerelem lett: életre szó­ló megértés, amely ellenállt a legnehezebb idők próbái­nak is. Paál László MEGKEZDTEM üveges és képkeretező kisipari tevékenységemet Nagyberkiben a szoigáUatóbázban Nyitva: fél 9-től 14 óráig. Várom tisztelt megrendelőimet. i SZABÓ KAROLT (1268)' A „BALATON” FÜSZÉRT raktárháza fölvesz képesített és képesítés nélküli férfi raktárosokat, takarítónőket Jelentkezni lehet: Kaposvár, Raktárház u. 7. (.Jutái útról 1-es autó­busszal.) (204436) Tájékoztatom az érdekelteket, hogy a megyei kárlázban Kaposváron a látogatási rend 1982. április 1-től a következőképpen alakul: szerdán: 15-től 16 óráig, pénteken: 16-tól 17 óráig, vasárnap és ünnepnap: 10-től Í1 óráig. FŐIGAZGATÓ FŐORVOS • (86209)

Next

/
Oldalképek
Tartalom