Somogyi Néplap, 1982. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-18 / 65. szám

Heuréka és nosztalgia ANNA ENNE Fi lm jegyzet csoíódó müvek Kjisorolása- kor. Császár Mariann a költő nagyepikai alkotásait tanul­mányozta. — Most a verseny után már föl lehet mérni; milyen ismeretei vannak általában a gimnazistáknak Aranyról? — Nagyon kevés és na­gyon felszínes. Mindössze három-négy órán foglalkoz­tunk a költővel, ezért hatott számunkra sok minden az űjdoaisag erejével. Rájöttem például, milyen sok életrajzi vonatkozása van a Toldinak. Minden Bort, minden „be­tűt” figyelmesen kellett el­olvasni, hogy később ne jöj­jünk zavarba a versek fölis­merésekor, ahol még egy kötőszó is számít. — Hogyan tudták beosz­tani az időt a tanulás mel­lett? — , Nehezen. Az órákra mindennap készülni kellett, matematika- vagy fizikaórán nem hozakodhatunk elő az országos Aranyversennyel. Ilyen jó eredményre senki sem számított. Úgy indítot­tak útnak bennünket, hogy csak utolsók'ne legyünk. Vé­gül sikerült, bár a győzelem csak a döntő kérdésnél dőlt el. Előtte ( holtversenyben voltunk a kaposvári. Táncsics gimnázium csapatával. Remetei Beáta amolyan úniverzális ember: foglalko­zott énekkel, sporttal, jelen­leg versenyszerűen sakkozik, németből fordítási versenyre készül, s magyar—történe­lemből akar fölvételizni. — A kisepika témaköre volt az enyém, erről az is­kolából semmit nem tanul­tunk. Igazi „csemege” volt az Arany és Petőfi barátsá­gát bizonyító levelek olva­sása, erről a kapcsolatról csak felületesen hallottunk. Eéltünk, hogy az Arany ne­vét viselő iskolák előnyben lesznek, de a házigazda fő­városi gimnázium csapata például csak a középme­zőnyben végzett. Bár na­gyon örültünk az első he­lyezésnek, ám csalódás is ért bennünket: a jutalom köny­vek, lemezek mellett nem kaptunk egy oklevelet, vagy emléklapot sem, ami bizo­nyította volna a szereplésün­ket. . Ha oklevél nem mutatja is a dicsőséget, »melyet a lá­nyok iskolájuknak szereztek, a ludas az övék marad. Izmcnyi Éva Kaposvári gimnazisták sikere megyei pedagógiai intézet a kísérlet indításával egyidő- ben hozzálátott külön a ta­nítók és külön a tanárok átképzéséhez. Lerakták az új matematikatanítás mód­szertani alapjait. Ahogy Horváth Lajos mondta: i — Számítottunk arra, hogy a gyakorlatba - nehe­zen ültethető át. Épp ezért a mindennapok munkájá­ban még vannak fogyaté­kosságok. Hol tart jelenleg az új matematikatanítás? Kozép- űton, mivel az eredmények közepesek. Ez a minősítés korántsem ’ olyan gyenge, hogy alátámaszthatók len­nének veJe azok a vélemé­nyek, amelyek „előre meg­jósolták”, hogy nem vagy nehezen fog menni... Ám az mindenképpen megállapít­ható, hogy a pedagógusok matematikai műveltsége so­kat javult. Azok a pedagó­gusok, akik alkotó módon fogaáták be az új tantervet, az átlagosnál jobb ered­ményt értek el; az ő tanu­lóik megszerették a mate­matikát. A nevelők zöme. elfogadva az újat és sokat Minden versenyt az esé­lyek latolgatása előz meg. Így indult útnak Kaposvár­ról az' a három gimnazista .lány, aki az Arany János :i'odaírni versenyre készült. Reményük kevés volt, izga­lom annál több. Az Arany János nevét viselő gimnázi­umok, illetve Unesco-közép- iskoiak — köztük a kapos­vári Munkácsy Mihály gim­názium — tanulói jelentkez­tek a lelhívásra. összesén 18- an. Hazafelé már a vona(ke­rekek kattogása is vidámabb volt. A kis csapat a győzel­met hozta magával. A gim­náziumi . évek legnehezebb időszakában — az érettségi es az egyetemi felvételi előtt — vállalkoztak a versenyre. Nagy Nóra, a szegedi Jó­zsef Atti la Tudomónyegye­iemre jelentkezett magyar— orosz szakra. — Mindhármán önállóan készültünk, Csupán a téma­körökét osztottuk föl egy­más között, s az már a lel­kiismeretre volt bízva, hogy mit sajátítunk el. Egy hóna­punk volt a könyvtárban föllelhető, • Arany munkássá­gával kapcsolatos anyagok átnézésére. Én a lírával fog­lalkoztam; sok, számomra új dolgot fedeztem- föl. Arany nagykőrösi . korszakáról pete dául szinte nem is tanul­tunk, pedig nagyszerű ver­sek születtek akkor. Termé­szetesen nem elég' az élet­művet ismerni, rengeteg ta­nulmányt, értékelést is ol­vastunk; a legnagyobb segít­séget Nemeth G. Béla vers­elemzései nyújtottak. Ezek nemcsak érthetőek, hanem olvasmányosak is. Nem csuda, hogy az etoő napokban megijedtek a lá­nyok, látva a témájukhoz kapcsolódó hatalmas irodai­mat. Az öínálló, minden irá­nyítás nélküli fölkészülés egyébként is sok veszélyt rejt magában, hiszen nem könnyű kiválogatni a való­ban szükséges ismereteket. A versenyen pedig alapos tudást kívántak az idézetek fölismerésénél, a verssorok kiegészítésénél, folytatásá­nál, az adott témahoz kap­Ar erdőberényl fafaragónak, I.avofha Gézának ati. idén nyílik első kiállítása a Fővárosi Művelődési Házban. Lavolha falusi tanító volt, s huszonhét év után egészségi állapota ■*>*** ** kellett hagynia a tanítást; azóta fafaragással foglalkozik a Tokaj-Hegyaljai Ál­lami Gazdasági RorUnmbinát dolgozójaként. Hat év alatt ”a tanítóból lett művésznek Hász szobrát Vásárolta meg a sát »-.pataki múzeum (MTl-foló — Horváth ßva Je Its.)' Megkedvelték a matekot a gyerekek Archimedes éppen a für­dőkádban ült, amikor rájött „a törvényre”, és így kiáltott föl: „Heuréka!" (Megtalál­tam!) Az iskolapadban ülő gyerekek az „új matek” ta­nulása közben hasonló örö­möket élhetnek át, mivel problémamegoldó gondol­kodásra készteti őket a pe­dagógus, illetve a tananyag. Tíz éve. az ' 1971—72-es tanévben hat somogyi álta­lános iskolában vezették be a kísérleti matematikataní­tást. Néhány évvel ezelőtt a kezdeti lépésekről beszél­gettünk Hajdú Tiborral, a tanítóképző tanszékvezető­jével és Horváth Lajos főis­kolai adjunktussal. Most már a tapasztalatokat is összegezhetjük. Ezt tette egyébként Merő László, a főiskola nyugdíjas igazgató­ja is, amikor az iskolai szemlében közzétett^ e kí­sérletről alkotott véleményét. Ogy látszik a szülők ke­vésbé elégedettek az ered­ményekkel es sokan féltik a tanulókat is a megterhe­léstől. A szülő mérgében föl­ad egy szorzási feladatot — hogy alátámassza • vélemé­nyét —, s a gyerek, lám, el­téveszti .......Pedig ha álmom­b ól ébresztettek föl, akkor is fújtam az egyszeregyet...” Természetesnek kell tar­tanunk — de nem elfogad­hatónak — ezt a magatar­tást, hiszen a szülő nosztal­giával gondol a régi iskolá­ra, s az akkori követelmé­nyek szerint kéri számon a gyerektől a matekot. Nem­csak a szülői házban forául elő ilyen, olykor az iskolá­ban is — s ez is a tapaszta­latok tárába tartozik. A téve érte, nehezebben jérik be” — sokan még. küszköd­nek. magukban régi .szemlé­letük átalakításáért, és az új tananyag teljesebb bir­tokbavételéért. Néhány- iskolában még együtt él a megtagadott és az új. Súlyosabb hátrányt jelent ■ pedig a gyerekeknek, ha a mai követelményekhez nehezebben igazodó tanító lassacskán halad a négy éve kijelölt úton. Sokan megkérdezték: a gyerekek hány százaléka ké­pes az új matematika befo­gadására? — Egyértelmű választ kaptunk: — Minden iskolaérett gyermek megfe­lelhet a megváltozott köve­telményeknek. A pedagógu-' som múlik, áll vagy bukik, hogy valóban értik-e a ma­tekot az iskolapadban ülők. — Faltörő kosnak nevez­tük néhány évvel ezelőtt az oktatásban a matematikai kísérletet; ez azt' jelentet­te. hogy a tantárgyak közül elsőként állta ki a próbát az új matematikai koncep­ció, a tanterv. Azóta követ­te néhány újább tantárgy. Azaz: a pedagógusok na­gyobb részének önmaga megújitásáfa is kellett vál­lalkoznia. — Hogvan segítette elő a matematika az alkotó sze­mélyiség kibontakozását? Hajdú Tibor: — Az új matematikai taníervnek leg­nagyobb értéke, hogy a gye­rekek alkotó személyiségét ’feji esz fi. Hogvne lenne hat­ványozottan így a nevelők­nél ! Mind nagyobb szerepe van a tanításban az alko­tásnak; a gyerekeket már feladatok alkotására készte­ti, és a pedagógus is csak ily módon készülhet föl órá­jára. Az „új matematika” be­vezetésének eredményei nem azon mérhetőek, hogy me­lyik tanévben kezdődött. Év­tizedekre van szükség a tel­jes kibontakozásához. — Mit kell érte még ten­ni? Horváth Lajos: — A ma­tematikai ismeretek további gyarapítása mellett fontossá vált a módszerek fejlesztése. Vannak olyan jelek is. hogy — épp a kiváló • pedagógu­sokban — megelégedettség lett úrrá. Ez sematizálja a' módszertani kultúrát. So­kan elkezdték mechaniku­san másolni az eredményes módszereket. Ez sem járha­tó út, mert minden tanító­nak a saját tanulóira kell „szabnia” a feladatokat a módszereket. A kritika nél­kül átvett módszerek nem növelik a hatékonyságot Újabb tíz evet „jósolnak” a szakemberek az új mate­matikatanítás eddiginél zökv- kenőmentesebbé tételére. S addigra már a szülök sém a régi szemüvegen nézik gyerekeik malekfüzetét, hi­szen akkorra már ők is ezt tanulták ... H. B. amikor hirtelen megpillant az elegáns. vendéglőben egy francia családot Pillantása, fixálódik az idegen házaspár lányán; szinte hipnózisba jut. A néző egyelőre nem érti. miért válik Anna le- rázhatat.lan bogánccsá: szí­vós kitartással veszi üldö­zőbe a családot, mely a „kötelező” programot teljesí­ti, amikor Halászbástyáról pillant a túlsó parti város­részre. f u tóv ersen y szer ű gyorsasággal tekinti meg a Nemzeti Galéria kincseit stb. Anna még a gőzfürdőbe is utánamegy a francia nőnek es láni-ának. .. Ez már több, mint kellemetlen nekünk, nézőknek is. Ferde hajlamot sejtenénk, ha egyszeresük ki nem derülne: Anna a lányát fedezte föl abban a barna hajú. kedves teremtésben... Ötvenhat zűrzavarában vesz­tette el Becsben mint cse­csemőt. Mészáros Márta és Herná­di Gyula megalkotta a for­gatókönyvvel a „magameg­fagyott gyermekét”. Halott film ez: egyetlen kockájának sincs hitele, s a „városnéző sétáik” Budapesten és Pá­rizsban is olyanok, mint egy rosszul sikerült reklámfilm-i képsorai, amelyeket nem kedvező évszakban vettek celluloidszalagra. Kitaláltak egy meghatni igyekvő tör­ténetet, s mivel a film ma­gyar—francia, koprodukció­ban készült, hőseink úgy in­gáznak Budapest és Párizs között, mint a Kaposméíőtoől Kaposvárra naponta bebu- szozó gyári munkásnők. Anna egy textiltervező inté­zet főnöke, de legalábbis di­Megismerték Arany Dánost A „magyarok’’: Mario Jose Nat és Jan Nowicki rektrisze. Élettársa meg — micsoda véletlen! — egy óriási fém gyár vezető mér­nöke. Ezek úgy „futnak ösz- sae” valamelyik párizsi mel­lékutcában, mintha, mond­juk, a patcai főutcán talál­koznának, s lévén egyutcás falu, el sem kerülhetnék egymást. Sőt... Anna azt kéri a belügyi tisztviselőtől, hogy neki rttég valutát se biztosítsanak! Miből él ez a nő Párizsban!? Csak egy foglalkozást tudnék említeni, de azokban az utcákban minden „piacénak" gazdája van, s fiatalabb is, mint Anna, akit — mivel magyar — • „természetesen” Marie- José Nat alakít, míg a fran­cia nőt (ugyancsak „kézen­fekvő”) Torday Teri játssza, aki annyira francia, ameny-. nyire hottentotta. A magyar entellektüelt, a mindenkori „nehéz embert” a magyar filmek ügyeletes értelmiségi­je Jan Nowicki adja ... De eladni a nézönlk nein tudja, miután ebbem a szerepkörben összes aduját kijátszotta már. Tehát: Anna „csak úgy”, megérzésre fölismeri huszon­két éve nem látott lányát. A francia nő menti, ami ment­hető: azonnal hazautazik a családjával Igenám, csak­hogy Anna hipp-hopp, már nyomja is a bimm-bamm esengftt a párizsi lakán attak­ján. S hogy a helyzet ne Te­gyem ilyen egyszerű, a lény akkor már . veseátültetésre vár valamely környékbeli h<«pitá)yban. Anna termé­szetesen azonnal jelentkezik donornak, s megmenti a lá­nya életét. Szó, mm some megható.,. Volna! Ha egyetlen pillanatig is irtto*. rülne Mészáros Martának el­hitetnie velünk ezt a „vacT” sztorit, amelybe« — ide ne­kem Freudot is! — később* kapcsolatából származó fia (Gálffy László) és a lánya egymásba szeretnék... Mi kell még? Mondjuk 56-ből egy haláltusát vívó férj Becsben, kevéske szex, mert Marie-José Nat már nem ugyanaz, aki volt, mondjuk A francia nő és a szerelem forgatásának idején. Kellí?) egy Hernádi Gyula közgaz­dász! vélelmeit szajkózó, re­former mérnökember, egy vaj puha francia ügyvéd, akit Lohimzky Loránd ala­kít. Andor Tamás is kell, mint operatőr, és mehet a fártkocsi! Csak egy dologra kell vigyázni: minden bel­ső felvétel lu xuskórn vezet­őén játszódjon, különben el­vesz az illúziónk, hogy „így élünk, éldegélünk mink it­ten, Pannóniában". T/Cskó Láswhs In tér balett 82 Életünk — a művészet tükrében A szocialista országokban egyre több művészeti talál­kozót, fesztivált rendeznek. E fórumok közül különösen azok emelkednek ki, ame­lyek a legújabb művészeti eredmények bemutatását szolgálják, mivel e művek bemutatásával és megvitatá­sával rajzolódhatnak ki a szocialista művészet fejlődé­sének körvonalai. A táncművészet — ezen belül a balett — napjaink dinamikusan fejlődő művé­szeti ága. Sokoldalúan, ér­zékenyen, minden nemzet számára közérthetően ref­lektál a jelenkor gondolat­éi; érzeleímvilágára. Tükrözi az emberiség — és konkré­tan az adott ország társadal­mának — eszményeit, az egyéni és közösségi élet re­ményeit, gondjait, problé­máit — ily módon a művé­szet tükrében bepillantha­tunk egymás életébe, jobban megismerhetjük azt. A magyal- és a szocialista országok balettművészeté- nek jelentős eseménye a kortárs-balettanűvészeti ta­lálkozó — közismert nevén Interbalett —, amelyet 1979 után ezúttal' másodízben rendeznek meg Budapesten. Az Interbalett '82 célja az, hogy elősegítse a táncművé­szetben jelentkező modern művészeti tendenciák megis­mer tetéjsét, hogy a legfris­sebb eredményekből adjon ízelítőt, az egyes országok nemzeti koreográfusainak olyan műveiből, amelyek közvetlenebbül szóinak a ma emberéhez. Célja az is. hogy tágítsa az alkotó «* előadó­művészek szemléletet, adjon ösztönzést további humanis­ta szellemű, mához azok) művek megszületéséhez, és szolgálja á kortárs táncmű­vészet es a közönség kap­csolatának további erősíté­sét. Ennek érdekében az ér­kező vendég együttesek és Magyarország is öt évnél nem régebbi nemzett balet­tekből állítják össze prog­ramjukat. Nem tradicioná­lis művek felújítása szerepel a programban, hanem kór­tere alkotások, hiszen est szolgálja az Intertxúiett ki­tűzött célját. A művelődési wrtntezter meghívására hazánkba ér­kező bolgár, csehszlovák, ku­bai, lengyel, NDK-beli, ro­mán és szovjet együttesek a Vígszínházban, iUetve az Operettszínházban lépnék föl egy-egy előadáson. Eaerv- kívül Debrecen, Miskolc, Pécs, Győr, Szolnok, Székes- fehérvár és Tatabánya kö­zönségé láthatja egy-egy ba­lett-társulat műsorát A szocialista országok együtte­sei mellett ezúttal az Atee- baletto nevű olasz társulatot is vendégül lát juk. Hazánkat három balett­együttes képviseli. A pécsi és a győri balett bemutatko­zásán kívül az Erkel szín­házban tartják meg az in tea-balett záróé! őadását, s műsorában az Állami Ope­raház balettegyüttese lép föl.

Next

/
Oldalképek
Tartalom