Somogyi Néplap, 1982. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-17 / 64. szám

Zöldség, gyümölcs — szerződéssel v Télvégi összegezés A Mezőgazdasági és ÉleL- mazesügyi Miniszteri umban eiioászí tették a télvégi ösäz- szesíxésit arról, hogy a me­zőgazdasági nagyüzemeit és a kistermelők az idén mi­lyen áruk, termények és termékek előállítására vál- Mboznaak. a szerződések egybevetése azt mutatja, hogy a gazdálkodók a köz­ponti tervekhez igazították saját elképzeléseiket, s így az országos tervelőirányzat, valamint a szerződésekben realizált „felkínálás” össz­hangban van. Csaknem va­lamennyi áruból lesz ele­gendő — legalábbis erről tanúskodnak a már aláírt megállapodások. Néhány termékre azonban utólagosan te kötnek szerződéseket, mkndenekelott a munkaigé­nyes zöldség- és gyümölcs- félekből várnak még áru- ajánlást, ezekből ugyanis jók a hazai és külföldi értékesí­tési lehetőségek és a keres­kedelem, valamint a tartó­sítóipar szívesen fogadja a többletet is. A gabonákra a szerződés­kötések csaknem mindenütt befejeződtek. A múlt évinél mintegy 8—10 százalékkal több terményt ajánlottak föl a gazdaságok — élve az idén. kedvezőbb értékesítési, anya­gi érdekeltségi lehetőségek­kel. Az oiajosnövények elő­irányzatát is rögzítették a szerződésekben; az adatok szerint a tervezettnél még valamivel nagyobb is lesz az idén a termőterület. A többi ipari növény, például a cu­korrépa és a dohány terme­lése iránt szintén élénk az érdeklődés, az ipar várható szükségleteit a szerződéses termelők fedezik. Minden évben a zöldség­es gyümölcstermeltetési megállapodásokat kíséri a legnagyobb érdeklődés. Az idén a kereskedelem és a tartósítóipar 1,2 millió ton­ik na zöldséget vesz át a gaz­daságoktól — ha az időjárás nem lesz szélsőségesen ked­vezőtlen. Nagyjából a tava­lyihoz hasonló a termelők kínálata — legalábbis „pa­píron” — ámbár egyes cik­kékből: például paprikából, uborkából több is elkelne. Az általános kép ezeknél a növényeknél sem kedvezőt­len, viszont, az ország bizo­nyos területein, a gazdasá­gok egy része nem szívesen kötött ezekre a növényekre szállítási megállapodást, s a kieséseket — az eddigiek szerint — az év folyamán majd távolabbról kell pó­tolni, ami bizonyos többlet­kiadással jáx. A gyümölcsszerzödések mennyiségi adataival elége­dettek a felvásárlók és a feldolgozók. Néhány fajból — például a barackból, szil­vából, körtéből és bogyós gyümölcsökből — az inasban rögza tett mennyiségen felül is szívesen fogadnának árut a vállalatok. Az állati ter­mékekből — húsból, tejből, tojásból — a termelők fede­zik a lakosság szükségleteit. A szerződésekben rögzített árukból exportra is jut. A Kaposvári Mezőgazda­sági Főiskola végzős hall­gatói részére kereken 190 pályázat érkezett be: az ál­talános állattenyésztési szakosoknak 164, a baromfi- és egyéb kisállattenyésztő szakosoknak pedig 26. összesen 97-en végeznek az idén a főiskolán, 69-en az általános állattenyésztő, 28- an a kisállattenyésztő sza­kon. A számok azonban még így is csalókák, hiszen a nagyállattenyésztők 62,3 szá­zalékának, illetve a kisál­lattenyésztők 21,4 százaléká­nak társadalmi szerződése, azaz a pályázatoktól függet­lenül biztos állása van. így végül is 44 hallgató válogathat az említett 190 pályázat között. Ez azt je­lenti, hogy egy hallgatóra 4,32 állás jut Szakok sze­Szovjet. mongol, osztrák és NSZK-exportra dolgozik az idén a Fővárosi Kézműipari Vállalat barcsi telepe. Az első félévben a szocialista országokba 23 ezer kötött, kétrészes kosztümöt, a tőkésországokba 12 ezer női ruhát készítenek Női ruha hat országba ÁLLÁS VAN BŐVEN Végző mezőgazdászok elhelyezkedési lehetőségei rinti bontásban: egy általá­nos állattenyésztő szakos fiatalra 6,6, egy kisáilatte- nyésztőre pedig 1,2. S ezek a számok tovább emelked­nek, a /pályázatok kiírásá­nak határideje ugyanis el­méletben lejárt, de több évi tapasztalatok, szerint a tan­év végéig még folyamatosan várható beérkezés. Tehát a végzősök az idén is, mint a korábbi években, válogathatnak a munkahe­lyekben. Az egy általános állattenyésztőre jutó állások száma hat és nyolc, a kis- álattenyésztök esetében ' egy és kettő között mozgott az elmúlt években is. Ez alól csak 1980 volt kivétel, mert átmenetileg megszigorítot­ták a pályázatok kiírásának feltételeit. A pályázatok 62,6 százar lékát a tsz-efc küldték be, a többi allami gazda­ságoktól, . mezőgazdasági jellegű üzemektől, intézmé­nyektől jött. A legtöbb pá­lyázati felhívás Bács-Kiskun megyéből érkezett (szám szerint 30), ám ezekre kevés a jelentkező, mivel a hall­gatók általában lakóhelyük­höz közeli munkahelyet vá­lasztanak, az említett me­gyéből pedig jelenleg nincs végzős diák a mezőgazdasá­gi főiskolán. A második he­lyen Somogy áll 22 pályá­zattal, á harmadikon Szol­nok és Zala megye (18—18). A társadalmi szerződés ilyen álláskínálatnál biztonságo­sabbnak látszik. E tekintet­ben Baranya megye áll az első helyen, utána pedig So­mogy és Tolna mezőgazda- sági üzemei kötötték • leg­több szérződést. Egy pártszervezet törekvése 99 Őszintébb, emberibb kapcsolatokat Kissé fáradtnak látszik Majnih László, a marcali gyógyszertár vezetője, mikor .beszélgetni kezdünk. Nem a hivatásáról, tevékenységé­ről, a havi négyszázezer fo­rintos forgalmat lebonyolító gyógyszertárról, hanem a pártmumkáról. « — Egy hete ügyeletes va­gyak — mondja. — Éjszaka többször is fölc&öngettek, s utána mór nem nagyon tud­tam pihenni. Bizony, fárasz­tó ez. No, de ez hivatásom­mal jár ... Majnák László a titkára a hetvenhárom kommunistát tömörítő 1-es körzeti párt- aiaipszervezetnek. — Az határozza meg a munkánkat, hogy alapszer- vezetőnkben a tagság több­ségé nyugdíjas. Sokan, be­töltötték már hatvanadik évüket, s jócskán vannak hetven, illetve a nyolcvan fokét. Többet mentesítettek — koruk vagy betegségük miatt — a pártrendezvények látogatásától is; ők érzéke­nyebbek másoknál, jobban igénylik a törődést. Ha raj­tuk kív-ül álló okok miatt ma mér nem is tudnak ak­tívan részt venni a párt­életben, szükségük van e kapcsolat fenntartására. Leveleket mutat. Reszkető kézzel írta küldője, egy 82 éves asszony: „A változé­kony időjárás Izületi fájdal­makat okoz. nehezen tudok járni . . . Amint egészségem lehetővé teszi, újból részt veszek a taggyűléseken Ilyen levél vagy pártcso- portbizalmiak útján küldött üzemet több is van a párt - titkár birtokában. bér, 42 esztendős. Korábban évekig a községi népfrontbi- zotitság elnöke volt Iharos- berényben, ott lett kommu­nista is. Mikor Marcaliba került, beválasztották _ a pártszervezet vezetőségébe, s tavaly április óta párt titkár. Szavaiból kitűnik: ő és a párfcvezetóség többi tagra joil látja, mit kell tenniük. — Létrehoztunk egy hét­tagú szociálpolitikai bizott­ságot — mondja —; ők Só­lyom József irányításával dolgoznak, rendszeresen föl­keresik otthonukban a bete­geket, tájékoztatják ókét, beszélgetnek velük életükről, gondjaikról. Arra törek­szünk, hogy a korábbinál is őszintébb, emberibb kapcso­lat alakuljon ki az idős* kommunistáik és a pártveze- tőség között. Rendszeresen visznek valamilyen apró ajándékot is, és ha látják, hogy anyagi gondjaik van­nak, javaslatot tesznek a ta­nácsinak szociális segély ki­utalására. A nyugdíjba menés, az el­válás a megszokott kom­munista közösségtől, bizony nem könnyű dolog. S ne­kik ezt is figyelembe kell venniük. — Alapszervezetünkben pártépítésre, fiatalok fölvé­telére épp sajátos helyzetünk folytán alig-alig van lehető­ség, a taglétszám növekedése főként a nyugdíjasok átje­lentkezéséből adódik. Ezért fogadásukra, az átadó párt- szervezetekkel való kapcso­latok erősítésére, hogy elő­segítsük mielőbbi beillesz­kedésüket, igen nagy gondot fordítunk. Mindenkivel be­szélgetünk, megismertetjük vele alapszervezetünk mun­káját. s korábbá megbízá­sát, figyelem.be véve bízzuk meg feladatokkal. . Szép, követendő módja a jnahóali 1-es pártalapszerve- zet tevékenysége. Terveikről a párttftkár azt mondja: — Űj elvtársi, baráti kap­csolatok kialakítására Is tö­rekszünk. A marcali párt­székházban nyugdíjas-klub­foglalkozásokat, összejöve­teleket rendezünk; itt dél­utánonként és esténként rendszeresen találkoznak, s, a kellemes környezetben be­szélgetéssel, olvasással, illet­ve televíziózással tölthetik az időt. Pártvezetőségünk egy-egy tagja rendszeresen „ügyeletet” tart, s ha va­lakinek kérésé, panasza, va­lamilyen kívánsága van, azonnal igyekszünk segíteni. Ezzel is szeretnénk elérni, hogy társaságra vágyó, idős tagoknak legyen olyan, he­lyük, ahol akár naponta ijs találkozhatnak. Szalai László Majnák László fiatal em­A levél őszinte felháborodásról árulkodott, s mint sőbb meggyőződtem róla: állítása igaz volt. Témá­ját „szocialista szövődménynek” is nevezhetném, amelynek az a lényege: hogyan használják ki sokan egy humánus társadalom megértő és segítőkész intézkedéseit- Idézek a levélből: „Hallottak-e már arról, Hogy Magyaror­szágon munka nélkül is lehet nyugdíjjogosultságot szerez­ni? Nemrégiben nyugdíjastalálkozóra hívtak. Nézegettem a jelenléti ivet, s kiderült: a meghívottak közül négy-öt sze­mély nem*jött el. Jól ismerem őket, tudom, hogy sohase dolgoztak az áf észnál. Gyanús volt az eset, gondoltam utá­najárok. Bizalmasan megtudtam, hogy ezeket az embere­ket (különböző középvezetők hozzátartozói) papír szerint évek óta alkalmazta az áfész, azaz munkakönyvük volt. Bért ugyan nem kaptak, azt mások vették föl, viszont nyug­díjjogosultságot szereztek. Álmodni sem mertem volna, hogy jól fizetett emberek igy kijátsszák a rendszert, becsap­jak az államot”. Volt még szó a levélben arról, hogy miként lehet tar­tósan szeretőt tartani fiktív másodállásban — közösségi pénzből (ez sem pletyka!), de,az előbbi téma jobban érde­kelt. Utánajártam hát, s , az állítás beigazolódott. Két alap­vető megállapításra jutottam: Az egyik: eléggé elterjedt, hallgatólagosan jóváhagyott gyakorlatról van szó. Magyará­zatára kész „ideológia” áll rendelkezésünkre. A másik: a módszer jogilag nem támadható. Nos, ilyen a szövődmény természete... \ Felszínre került tehát az a nem éppen, újkelfetű igazság, hogy sok embernek van munkakönyvé, amelyre más veszi föl a pénzt; birtokosa csak látszólag áll munkaviszonyban és nem dolgozik a bejegyzett munkahelyen. Másrészt: sokan mennek nyugdíjba olyanok, akik hiányzó idejüket ily mó­don egészítik ki vagy soha sehol sem dolgoztak a háztartá­son kívül. Mondják, hogy temérdek kis bolt, élelmiszerüzlet, kocs­ma van a megyében, ahol egy, legföljebb két embert alkal­maznak. A boltvezető sohase megy szabadságra, mert akkor be kellene zárni az üzletet. Ilyenkor valamelyik rokon vagy jó ismerős kiváltja a munkakönyvét, s a boltvezető az ő nevére vesz föl plusz fizetést — a szabadsága idején. Meg­dolgozik érte. Csak a „besegítő* nem, aki viszont személyes munka nélkül szerez nyugdíjjogosultságot. Nyugtattak: nem csalás ez, né higgyem. A módszert gazdasági kényszer hozta létre... Ekkor eszembe jutott: vajon miért csak a keres­kedelemben, a vendéglátásban van ilyen „kényszer”? Mi lenne, ha a posta, az orvosi rendelő, a MÁV, a gyógyszer- tár is fiktív személyekkel, vagyis munkakönyvvel helyette- sittetné „szabadságon levő” dolgozóit? Meg az is felötlött bennem: vajon ezekben a kis üzletekben olyan pihentető, olyan könnyű a munka, hogy a dolgozóknak egy életen át nincs szükségük szervezetük karbantartására, pihenésre, re­generálódásra? És javarészt miért vezető beosztású embe­rek hozzátartozói hasznosítják munka nélkül a munkaköny­vüket? A válasz egyszerű: 1. közel vannak a tűzhöz; 2. ki más engedhetné meg magának, hogy — mondjuk — a fele­sége ne dolgozzék? 3. kinek kevés mindig a pénz? (Rend­szerint azoknak, akik már megizlelték az anyagi javak bő­ségét.) V izsgálódás közben többször is szembetaláltam magam az indoklással: Nem a vezetők fantáziája szülte ezt a megoldást. A munkafolyamat egyszerűen nem teszi lehetővé a dolgozók tartós távollétét. Nyugodjunk bele? Hallottam olyan esetről, amikor egy ifjú házaspár dolgo­zott a kisvárosi üzletben, de egy harmadik fizetést is föl­vettek, mert — bejegyzés szerint — a 36 kilométerre élő anyuka volt a takarítónő. Máshol néhány év hiányzóit csak a néni nyugdíjjogosultságához, s a tudós jogász nem fukar­kodott a jó tanáccsal. Jelentkezzek be háztartási alkalma­zottnak valamelyik rokonánál. Nem kell dolgozni, fizetést sem kap, csak rendszeresen fizessék az SZTK-járulékot (kb. 350 forint,, amelyből .51 (!) a nyugdíj járulék), és min­den rendben lesz. Más példa. A rendelőintézetben jelentke­zett egy beteg, aki nem dolgozik, de munkakönyvé van, be­jelentett takarítónő az egyik általános iskolában. Csakhogy a takarítást a pedagógusok vállalták, ők osztoznak a fize­tésen. Azt kérte: ha már „jogviszonya” van, akkor írják táppénzre; mert az megjár. Igaz. Ehhez azonban munkál­tatói igazolás kellett volna. Arról pedig erőteljesen lebe­szélték a tantestület tagjai... Miféle módszer ez? Kinek hasznát? S nem tűnik föl, hogy mélységesen sérti azoknak az érdekét és igazságérzetét, akik egész életükben megdol­goznak — és fizetnek — az élet alkonyán megjáró nyug­díjért? Gondolom: tisztázni keltene néhány fogalmat. A nyug­díj nem szociális ellátás, hanem munkával szerzett jog. Igaz — és jó, hogy így van —, a szocialista társadalom biztosítja a teljes foglalkoztatást (néha csak a munkahe­lyet). De elvileg nem keveri össze a szociális juttatást, gon­doskodást a nyugdíjjal. Ha ezt tenné, saját intézkedéseit, törekvését döntené romokba. Mégis: akiknek mások mun­kakönyvére van igényük, azok több pénzre áhítoznak, akik­nek munkakönyvük van, de nem dolgoznak, azoknak több időre — a nyugdíj megszerzéséhez. S hogy ebbe a nagy káoszba miért nem tud beleszólni a jog? Valószínű azért, mert a más nevére fölvett bérek mögött is társadalmilag hasznos munka van. Csak éppen nem azoké, akiknek a ne­vére számfejtették a bért. Számos ellenvéleménnyel találkoztam. Hát akkor miért nem veszem észre, hogy a kétszemélyes (férj—feleség) bol­tokban nyugodtan otthon maradhat az anyuka; s ily mó­don a nagymosásért, a házi munkáért is az áfész fizet? Vagy: hányszor dolgozik meg a tsz-tag a házastársa mun­kanapjaiért? No, és mikor egy hatvanéves asszony lakatos- munkával (!) szerzett magának nyugdíjjogosultságot, csak éppen azt nem lehetett tudni, ki végezte el helyette a munkát és ki vette föl a bért? Igaz, ez a hölgy le is bu­kott. De milyen nehéz, csaknem lehetetlen a hasonló ese­tek nyomára bukkanni. A pénzügyi ellenőrzést" a szabályos kifizetés meg az elvégzett munka érdekli. Az SZTK-ellen- őrzést pedig a bejegyzés, az igazolás. Márpedig két „ tanú­val” nálunk a nem létezőt is igazolni lehet. Végtére is mindenütt minden rendben van. Csak az ügyetlenebbje csúszhat el egy banánhéjon. A társadalmi igazságosság mégis rendteremtést követek A jogszerzés e furcsa módja nemcsak erkölcsi károkat okoz: kedvezőtlenül befolyásolja a nagy kalapból kifizetett nyugdíjak összegét is. Ma 1760 forint a minimális nyugdíj Magyarországon. Nem sok. Az évi 2 szá­zalékos emelkedéssel sem lehet megváltani a világot. S bár az állam — erejéhez mérten — ezenkívül is igyekszik kar­bantartaná a nyugdíjakat, gyökeresen nem tudunk előbbre lépni. Azért sem, mert épp a fenti — hallgatólagosan tu­domásai vett — módszerek miatt is évről évre újraterme­lődnek az alacsony nyugdíjak. És kik háborognak ellene a legjobban? Leginkább azok, akik személyes munka nélkül szereztek jogosultságot. Szövődmény ez. „több jelenség, bonyolult, nem normá­lis és nehezen elemezhető kapcsolata." A bevezető levél után hallottam kirívóbb esetről ás. Az illető fölháborodva reklamált, mert nem hívták meg a nyugdíjastalalkozör». Pedig egész életében nem dolgozott — csak munkakönyvé volt és nyugdíjat élvez. Jávori Béla Szivsiráy

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom