Somogyi Néplap, 1982. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-10 / 34. szám

Madridi találkozó (Tétytató* az 1. oldalról.) tesél. Csak akkor lehet szó a tárgyalások folytatásáról, a helsinki folyamat tovább- fejlesztéséről — mondotta —. ha ezeket a feltételeket teljesítik. Leo Tindemans belga kül­ügyminiszter, a közös piaci tizek nevében csak röviden érintette a madridi találko­zó előtt álló feladatokat, vi­szont igen hosszan foglalko­zott a lengyel helyzettel, tartalmát tekintve az ameri­kai külügyminiszter felszó­lalásához hasonló módon. A vitában felszólaló Hans- Dietrich Genscher nyugat­német külügyminiszter is elítélte a Lengyelországban végrehajtott intézkedéseket, de eltérően többi nyugati kollegájától, hosszasan mél­tatta a helsinki folyamat je­lentőségét, s a madridihoz hasonló találkozók fontossá­gát. Nemcsak akkor van szükség párbeszédre — mondotta —, amikor a lég­kör derűs, hanem akkor is, amikor fellegek borítják az eget Józef Wiejacz lengyel kül­ügyminiszter-helyettes fel-' stálalásában a NATO kül­ügyminiszterek beszédeit a lengyel belügyekbe való nyílt beavatkozásnak minő­sítette és rámutatott, hogy ezzel megsértik a helsinki záróokmány lényeges rendel­kezéseit. Nem tagadta, hogy a szükségállapot bevezetése magával hozta az emberi és szabadságjogok részleges korlátozását, de ezt szükség- szerű intézkedéseknek minő­sítette, amelyeket fokozato­san feloldanak, ahogyan a helyzet normalizálódik. A normalizálódás pedig csak akkor lehetséges, ha meg­szűnik az az aknamunka, amely a lengyel állam alap­jait vette célba. A lengyel válságból — hangoztatta — csak úgy lehet kijutni, ha mind az országon belül, mind azon kívül stabilitásra törekszenek. Leronyid lljicsov szovjet külügyminjszter-helyettes - felszólalásában erélyesen visszautasította a, .lengyel belügyekbe való nyugati be­avatkozási kísérleteket és szovjetellenes vádaskodáso­kat, amelyek sértik a helsin­ki záróokmány és az ENSZ- alapokmány megfelelő ren­delkezéseit. A szovjet kül­döttség vezetője emlékezte­tett rá, hogy a madridi ta­lálkozón nincs helye a hi­degháborút idéző politikai színjátékoknak. Figyelmeztetett arra, hogy éppen az Egyesült Államok az, amely beavatkozik a len­gyel belügyekbe politikai, gazdasági és ideológiai ak­namunkájával. Az a Wa­shington — mondotta — kí­ván mások fölött ítéletet mondani, amely világszerte olyan terrorrendszerek tá­mogatója, mint a chilei és a salvadori, és amelynek el­nöke éppen a madridi talál­kozó folytatásához időzítve jelentette . be, hogy újból gyártani kívánja a vegyi fegyvereket. lljicsov hangsúlyozta, hogy az ilyen amerikai magatar­tás veszélyezteti a madridi találkozót és vele az össz­európai folyamat egész me­chanizmusát. Washington az atlanti szövetséget is olyan eszközként kívánja felhasz­nálni, amellyel szövetsége­seit valóságos érdekeikkel ellentétes lépésekre kénysze­rítheti. A Szovjetunió nem kíván visszatérni a hideg­háborúhoz, érdekelt a mad­ridi találkozó sikerében, amelynek a jelenlegi nem­zetközi helyzetben nagy je­lentősége lenne — mondot­ta. A NATO-országok példát­lan lengyel- és szovjetelle­nes propagandakampánya miatt az elnöklő Wiejacz lengyel külügyminiszter- helyettes kora délután java­solta, hogy a plenáris ülést napolják el péntekre, a kö­vetkező plenáris ülés napjá­ra. Csehszlovákia és Bulgá­ria támogatta a javaslatot, a NATO tömbje és a semle­ges országok nevében szóló Ausztria viszont elutasította. A 35. ország képviselői ez­után zárt ajtók .-mögött folytatták a vitát « lengyel ügyrendi javaslatról. * * * A madridi találkozó sike­res befejezése jó hatással lenne nem csupán az euró­pai. hanem általában a nem­zetközi helyzet alakulására — hangoztatja az a nyilat­kozat, amelyet a Béke-Vi- lágtanács tett közzé a finn fővárosban a madridi talál­kozó munkájának felújítása kapcsán. A . madridi tanácskozás résztvevőitől a béke erői azt követelik, hogy állapodjanak meg az európai katonai enyhülési és leszerelési ér­tekezlet összehívásában. Egy ilyen konferencia jelentősen hozzájárulna a nemzetközi feszültség csökkentéséhez, a kölcsönös bizalom erősítésé­hez, és végső soron az euró­pai fegyveres erők és fegy­verzetek csökkentésének fo­lyamatához. A madridi ta­nácskozás valamennyi részt­vevőjének realizmusról keli tanúbizonyságot tennie, és együttműködési készségét kell bizonyítania — hangoz­tatja a Béke-Világtanács nyilatkozata. IC r§i '■ ii r i a munkarendet Kedden délelőtt Havanná­ban ülést tartott a Szakszer­vezeti Világszövetség végre­hajtó irodája és főtanácsa. A két ülésen a X. szakszer­vezeti világkongresszus elő­készületeit vitatták meg és megállapították a kongresz- szus munkarendjét. Kedden délután Gáspár Sándor, a' Szakszervezeti Vi­lágszövetség elnöke sajtóér­tekezleten tájékoztatta a ku­bai és a nemzetközi sajtó képviselőit az SZVSZ vég­rehajtó irodájának és főta­nácsának üléséről. Kiemelte á kongresszus példás előké­szítését, s ezért köszönetét tolmácsolta a Kubai Dolgo­zók Központjának, az ország dolgozó népének és a kubai kormánynak! Hangsúlyozta: minden készen áll arra, hogy szerdán délelőtt tíz órakor a havannai kongresz- szusi palotában több, mint ezer küldött részvételével megkezdődjék a földkerek­ség mintegy kétszázmillió dolgozóját képviselő X. szak- szervezeti világkongresszus. £ZYSI=kon£r6s§xü§ Mubarak és a széljárás Laker légitársaság Ezrek segítenek A nagy légiforgalmi társaságok megbuktatták a Laker brit repülőtársaságot, amely feláron szállította az utasokat Amerikába Hoszni Mubarak egyipto­mi elnök figyelemre méltó kőrútról tért haza hétfőn éj­szaka Kairóba. Szinte vala­mennyi fontosabb nyugat­európai fővárosban tárgyalt, s fölkereste Washingtont is, alwl a többi között Reagan elnökkel folytatott eszmecse­rét. Aligha véletlen, hogy a világsajtó megkülönböztetett érdeklődést tanúsított az el­nök tárgyalásai iránt. Kai­ró politikájában már koráb­ban — Mubarak színrelépé­se óta — bizonyos változá­sok észlelhetőek, s a tőkés világban tett látogatása ezért adott alkalmat a találgatá­sokra. Mind nyilvánvalóbbá vá­lik: Egyiptom szeretné visz- szaszerezni az arab világban elvesztett tekintélyét és arra törekszik, hogy eloszlassa a nagyfokú bizalmatlanságot. Mubarak szinte nyomban megválasztása után bizonyos gesztusokat tett az ellenzéki erőkkel szemben, s nyugat- európai, valamint ivashing- toni megnyilatkozásai egyaránt azt tükrözik: Sza- datnal jóval rugalmasabb politikus került az ország élére. Washingtoni megfigyelők például feltűnőnek találták, hogy Mubarak szinte emlí­tés nélkül hagyta Camp Da- vid-et, annál nyomatékosab­ban szólt a palesztinok jo­gairól. Hasonló következte­tésre jutottak a bonni tudó­sítók. Az egyiptomi elnök és házigazdája, Helmut Schmidt kancellár a közös sajtóértekezleten szüksé­gesnek látta hangsúlyozni: a közel-keleti válság rendezé­SOMOGYI NÉPLAP se csakis úgy lehetséges, ha elismerik a palesztinok ön­rendelkezési jogát és Izrael állam létét. S akinek netán kételye maradt Mubarak ha­tározott álláspontját illetően, azt még inkább meggyőz­hette az elnök részletesebb véleménye. Egyértelműen kifejtette — akárcsak több korábbi sajtókonferenciáján —, hogy a közel-keleti ren­dezés kulcsproblémája a pa­lesztin kérdés rendezése. Álláspontja értelmében a rendezés első szakaszában a Jordán folyó nyugati part­ján és a gazai övezetben ön­igazgatást jogot kellene ad­ni a palesztinoknak, s ezt követné a teljes önrendel­kezés biztosítása. Mi tagadás, Mubarak előd­je sokkal körmönfontabban fogalmazott, s aligha vélet­lenül nyilvánították Szada- tot a palesztin nép árulójá­nak. Ha Mubarak csakugyan kitart álláspontja mellett — amit mind nyugat-európai, mind washingtoni tárgyalá­sain nyomatékkai képviselt —, akkor elöbb-utóbb az arab világban is felülvizs­gálhatják a Kairóhoz fűző­dő kapcsolatok jelenlegi be­fagyasztását. Arról nem is szólva, hogy Nyugat-Európa több kormánya hasonló ál­láspontot képvisel, s ellen­tétben a palesztin-ügyben merev Washingtonnal — és persze Tel Avivval — sür­geti a palesztinok jogainak elismerését. Európai tárgyalópartne­reivel Mubarak alighanem közös nevezőre jutott. Wa­shingtonban viszont arról győzte meg vendéglátóit, hogy a Nilus partján új sze­lek fújdogálnak, s ezekre nem árt felfigyelni. Egy ősi arab mondás is erre int: a sivatagban csak az jut el céljához, aki jigycl a széljá- rasra. Gy, D, Bankárok, gyermekek, bő­kezű angolok nyúltak a zse­bükbe vasárnap, hogy meg­mentsék a múlt hét pénte­ken adósságai tengerében el­merült Laker légitársaságot. AZ alkalmazottaknak, akik szombaton önkéntes fizetés­csökkentést határoztak el, ezrek ajánlják fel segítségü­ket A légitársaság egyik pénztárosa elmondta, hogy az emberek 5, 10, 100 fontos adományokat nyújtanak a ' vállalatnak, két kisgyermek pedig 16 pennyt juttatott a zsebpénzéből, ahogy mond­ták: „Sir Freddie (a tulaj­donos) megmentésére”. Az adományok összege eddig megközelíti az 1 millió fon­tot. A cég összeomlása ellené­re az alkalmazottak vasár­nap még mindig munkában voltak, és az Atlanti-óceán két partján rekedt mintegy 5 ezer utas bajával foglal­koztak, elhatái-ozták, hogy kivonulnak a Downing Street 10., Margaret That­cher rezidenciája elé. A washingtoni szenátus hétfőn egyhangúlag megerő­sítette Walter Stoessel kine­vezését a külügyminiszter első helyettesévé. Stoessel ezt megelőzően politikai ügyekkel foglalkozó külügy­miniszter-helyettes volt. A hivatásos diplomata William Clarkot váltja fel tisztségé­ben, akit Reagan elnök a közelmúltban nevezett ki Richard Allen helyére nem­zetbiztonsági főtanácsadó­vá. Elutazott Phnom Penh hői az a szovjet katonai küldött­ség. amely Ogarkov mar­sallnak, a Szovjetunió hon­védelmi minisztere első he­lyettesének, * fegyveres erők vezérkari főnökének vezeté­sével háromnapos látogatást tett Kambodzsában. A dele­gációt fogadta Heng Samrin államfő, a Kambodzsai Né­pi Forradalmi Párt KB fő­titkára is. Nyolc halottat találtak hétfőn két egymotoros repü­lőgép összeégebt roncsai kö­zött az Egyesült Államok­beli Miamitól 40 kilométer­re. A két repülő Everglades városában szállt fel és eddig ismeretlen okból zuhant le a floridai mocsárvidéken. Az áldozatokat valószínűleg csak a roncsok kiemelése után tudják majd azonosíta­ni. A hatóságok elképzelhe­tőnek tartják, hogy a két gép összeütközött a levegő­ben. — Az utóbbi 56 év legsú­lyosabb szárazsága mialt katasztrófa sújtotta terület­nek nyílvánították Szicília szigetét. Az aszály több tíz­ezer hektáron semmisítette meg a zöldségféléket és a citrusültetvényeket. A káro­kat több tízmilliárd lírára becsülik. Palermóban, a szi­get közigazgatási központjá­ban. kénytelenek voltak be­vezetni az ivóvíz szigorú adagolását. A kapcsolatok fontosabbak... Szovjet-ja pán viszony Mind szovjet, mind japán részről nagyra értékelték a közelmúltban Moszkvában tartott, kétoldalú külügyi konzultációkat. És okkal, önmagában már az a tény rendkívül jelentős, hogv a kelet—nyugati elhidegülés jelenlegi időszakában sor került a két ország közötti párbeszéd felújítására. Sőt, elvi megállapodás jött létre arról, hogy a konzultáció­kat alkalmas időpontban folytatják, s nem kizárt, hogy folytatódnak a koráb­ban rendszeres külügy­miniszteri találkozók is. Kapcsolattörténet A diplomáciai viszony 1956 októberében történt felújítását követően a szov­jet—japán kapcsolatok poli­tikai és gazdasági téren egyaránt sikeres fejlődésnek indultak. A hetvenes évek közepén azonban megkezdő­dött a hanyatlás, a nyolcva­nas évek elejére pedig a vi­szony befagyasztása a hiva­talos kormánypolitika rang­jára emelkedett Tokióban. A apán vezetők ismét felme- legítettek területi követelé­seiket arra a négy kis észa­ki szigetre, amelyek a má­sodik világháború utáni rendezés keretében a nyuga­ti hatalmak egyetértésével, jogerős nemzetközi döntéssel kerültek szovjet fennhatóság alá. E megalapozatlan köve­telések teljesítéséhez kötöt­te Tokió a két ország közöt­ti békeszerződés aláírását, s elutasította azt a szovjet in­dítványt is, hogy kössenek barátsági és együttműködési megállapodást. Ezzel egyide­jűleg Japán szinte feltétel nélkül követni kezdte Wa­shington politikai, irányvo­nalát. Mivel az Egyesült Ál­lamok elfordult az enyhülés­től, Tokió is megváltoztatta a Szovjetunióval kapcso­latos politikáját. Ez az irányzat azonban nem a Szovjetuniónak, ha­nem magának Japánnak okozott kárt. Az Afganisztán ürügyén foganatosított ame­rikai szankciókhoz való csat­lakozás miatt Toldó hatal­mas üzletektől esett el. vesz­teségei dollármilliárdokra rúgnak. Gazdasági érdekeltség A szovjet—japán viszony ápolásában nagymértékben érdekelt, befolyásos japán gazdasági körök nyomására azután az elmúlt év őszén a tokiói kabinet megváltoztat­ta magatartását a Szovjet­unió irányában. Megkezdte a szovjetellenes szankciók felszámolását, engedélyezte többek között a szibériai földgázvezeték építésében való japán közreműködést és hitelnyújtást. A követke­ző számok jelzik, hogy mek­kora üzletről is van szó: a nyugat-szibériai Jaimburg és Nyugat-Európa között lefek­tetendő földgázvezeték épí­téséhez a tokiói Export-Im­port Bank 600 millió dollá­ros kölcsönt nyújt a Szov­jetuniónak. A szigetország korábban már 400 millió dol­lár értékben nagyméretű acélcsövek, valamint 200 millió dollár értékű csőfek­tető gépek szállítására ka­pott megrendelést a Szov­jetuniótól, s a tervek sze­rint egyébként a japán hoz­zájárulás mintegy három milliárd dollár lesz. Ráadá­sul Japán nyersanyagim­portjának egynegyedét a Szovjetunióból fedezi, s alig­ha nélkülözheti a szibériai szén-, fa- és földgázszállítá­sokat. Mindez magyarázza, hogy a mai japán politikában a realista vonások kerekedtek felül, s Toldó mindenekelőtt nemzeti érdekeinek érvénye­sítésére helyezi a hangsúlyt. Pedig a fő szövetséges, az Egyesült Államok részéről ismét nagy nyomás neheze­dik rá annak érdekében, hogy ezúttal az úgynevezett lengyel kérdés ürügyén kö­vesse Washington szovjetéi - lenes szankpióit. Eddig azon­ban ellenállt, s nem ment túl azon, hogy csupán „mér­legelje” további lépéseit a Szovjetunióval szemben. Szuzuki Zen ko kormányfő mindezt a közelmúltban így fogalmazta meg: „a jártán— szovjet kapcsolatok fonto­sabbak, mint a gazdasági szankciók” ... Hosszú távú folyamat Tokióban tehát, a jelek szerint, határozottan érdekel­tek abban, hogy a kelet— nyugati feszültség és a két­oldalú nézetkülönbségek el­lenére fejlesszék a kapcso­latokat Moszkvával. Aim a Szovjetuniót illeti, az elmúlt években számos kezdemé­nyezést tett a viszony javí­tására. Szovjet részről kívá­natosnak tartják a kétoldalú együttműködést, s hajlandók is biztosítani az ehhez szük­séges feltételeket. Moszkvá­ban mégsem táplálnak kü­lönösebb illúziókat, tudatá­ban vannak, hogy a szov­jet—japán közeledés hosszú távú folyamat. A valóban. jószomszédi kapcsolatok kialakítása ugyanis nem egyirányú ut­ca. S mivel a Szovjetunió ezzel kapcsolatos álláspontja elvi és következetes, a tar­tósan jó viszony megterem­tése .Japántól függ. Elsősor­ban attól, milyen mértékben tudja megőrizni Tokói poli­tikájának realista vonásait, mennyire tudja kivonni ma­gát a külső — mindenekelőtt amerikai — befolyás Hatása alól, amelynek célja, hogy Japánt a militarizálódás, a Szovjetunióval szembeni el • lenséges lépések veszélyes útjára taszítsa. r. u Jogászbál MILÁN VACSORA-EST február 27-én este 7 órakor a Dorottyában Az ünnepi menüt a pécsi Milán készíti. Milán coctail, kapros juhtúró, vegyestál rostélyon, szerb babgulyás, túrós maznik. Asztalfoglalás a Dorottya Szálló üzletvezetői irodájában, á 150 Ft, fásán

Next

/
Oldalképek
Tartalom