Somogyi Néplap, 1982. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-10 / 34. szám
Pártnap Nagyatádon Kérdések, érvek, vélemények A lehetőségeket azért kínáljak fel egy tanácskozáson, hogy éljünk is vele — nyilván így gondolta tegnap a nagyatádi pártbizottságon rendezett pártnap egyik résztvevője, Büki László háromfai tsz-tag. Nem tekintette üres udvariaskodásnak az ülés elnökének felszólítását: akinek kérdése vagy véleménye van, mondja el. Sok mindenről beszélt, szépen sorra véve, mintha több társa gondolatait is tolmácsolta volna. Pedig nyilván senki nem bízta meg ezzel, főként pedig aligha kérte fel bárki arra, hogy bírálja meg a mező- gazdaság irányítóit, mondván: csak úgy lehet követelni a fizikai dolgozóktól, ha az ágazat legfelsőbb vezetői .következetesen és szigorúan végrehajtják a párt- határozatokat. A felszólaló nem készült a pártnapra, de hogy a befogadás és a belső vita egységének igényével hallgatta Zsuffa Ervinnek, a Központi Bizottság gazdaságpolitikai osztályvezetőhelyettesének tájékoztatóját, bizonyította több pontból álló észrevételeivel, érdeklődő mondataival. Fenntartásai — melyeket többek között az állatkihelyezési akcióval, a népgazdaság hitelfelvételi politikájával, az ötnapos munkahét bevezetésével, hatásával, a mezőgazdaságban alkalmazott egyes alacsony órabérekkel, nyugdíjrendszerrel, az energiamegtakarítással Az árualapok növelésére, a hiánycikklisták szűkítésére az idén 63 szövetkezeti kisüzem létesítéséhez nyújtanak a szövetkezeti ' közős alapból támogatást a Szö- vosz és megyei szövetségei, összesen mintegy 300 millió forint értékben. A beruházások kifizetődőnek ígérkeznek, ezek az üzemek — sza untassak szerint — évente 1,3 milliárd forint termelési értékét állítanak majd elő. A leendő üzemek nagyobb részét élelmiszerek gyártására rendezik be. Más üzemekben olyan termékek készülnek, amelyeknek előállítása — a nagy kézimunkaigény miatt — nagyüzemi körülmények között gazdaságtalan lenne. Megint mások a háttéripar erősítését szolgálják; nagyobb ipar- vállalatoknak „dolgoznak be”. A benevezett üzemek között nem egy olyan is akad, amely az exportlehetőségeket növeli. A kisüzemi beruházások azért is kifizetődnek, mert sokfelé már meglévő épületeket alakítanak át, és rendeznek be a termelésre. Gyakran a szövetkezetek saját építőipari kapacitásukat veszik igénybe, az építésekhez, árni az átfutási időt is gyorsítja. Az áfész-ek szívesen vállalkoznak élelmiszeripari kisüzemek létesítésére. Ezek a helyi adottságokat jól kihasználják, rendszerint a közeli állattartó telepekről kapják a nyersanyagot, s a feldolgozott termékeket is saját körzetükben, üzemi konyhájukon, áfész- vendéglőkben, -boltokban értékesítik. Így az önköltség is kedvezően alakul, s a helyi választék is bővül. Ilyen sertésfeldolgozó kisüzem létesül a többi között Kapuváron, baromfifeldolgozó üzem épül Kiskunfélegyházán. A tervezett édesipari kisüzemekben rendszerint úgynevezett lisztesárut, különféle süteményeket készítenek majd. E termékekből ugyanis az ipar évek óta nem képes lépést tartani az ígéri yqUt&l ... Szűkös a diabekapcsolatban megfogalmazott, — vitára 'ingereltek, választ igényeltek. Akárcsak Kovács Istvánnának, a ber- zencei tsz pártvezetősége titkárának szenvedélyes szavai, melyekkel azt bizonyította: nincs érdekegység a zöldségtermeltető — feldől ■ gozó — vállalatok, üzemek és az előállító, gazdaságok között. Ez pedig igen rövid időn belül káros következményekhez vezethet. Nyilvánvaló, hogy mindketten olyan kérdéseket feszegettek, melyek gyám un kerülnek szóba a napi munka folyamán és a legkülönbözőbb tanácskozásokon. Vagyis nemcsak a maguk, hanem a nagyatádi járás mezőgazdasági üzemeiből jelenlevő mintegy kilencven fős hallgatóság, illetve otthon maradt társaik gondolataiból, kételyeiből, töprengéseiből adtak ízelítőt. És kétség nem férhet jobbító szándékukhoz. Hiszen Büki László például a termelőszövetkezetek féltve mondta el aggályait a termelés, a gazdálkodás szét- darabolásának veszélyeiről, hangsúlyozva a nagyüzem bizonyítottan meghatározó szerepét az ágazatban. De erre utalt az energiatakarékossággal kapcsolatos és más megjegyzése is. Azt hiszem, az előadó örült a kérdéseknek, naég akkor is, ha az egyik bíráló megjegyzést önmagára is értette. Hiszen belőlük némi — persze, korántsem teljes kisüzemek tikus készítmények választéka is, ezért több helyen ilyen termékek előállítására rendezkednek be, például Dombóváron. Az új áfész- édesipari üzemek átadása után a lakosság évente ösz- szesen 8—9 ezer tonnával több édesipari áruhoz jut. A hiánycikk-listák állandó szereplői a különféle gpró használati tárgyak, amelyek kis értéküknél fogva nehezen találnak gyártóra. A leendő áféez-üzemek közöst e termékek egy részének előállítására is akad vállalkozó. Edelényben és Panka- szon olyan faipari üzemek létesülnek, amelyekben a vállfától lapátnyélig készülnek a háztartási kellékek. — képét kapott arról, hogy milyen kérdések foglalkoztatják a mezőgazdaságban dolgozókat Somogybán, miként vélekednek a párt gazdaságpolitikájáról, hogyan értelmezik, minősítik az elmúlt időszak rendelkezéseit. De azért is fogadhatta szívesen a megjegyzéseket, mert így módjában állt kiegészíteni az egyórás tájékoztatóját, melynek során — bármennyire is figyelembe vette a hallgatóság ösz- szetételét — részletekre nem tudott kitérni. A válaszadás során viszont lehetőséget kapott arra, hogy — elismerve a megjegyzések, a kérdések tartalmának neivi- álló elemeit — meggyőző, világos okfejtéssel oszlasson el tévhitéket, tájékozatlanságból eredő íelfogásoxat, oktalan aggodalmakat, és sommás, de helytelen ítéleteket. nézeteket cáfoljon meg. Ennek során úgy mutatott rá egyes közgazdasági fogalmak jelentésére, folyamatok összefüggéseire, jelenségek kapcsolataira, hátterére, indítékaira, hogy az előadását megelőző tájékozódó beszélgetésből, illetve az állami gazdaságban tett látogatásából vette a helyi példákat. Így, ha nem is győzte meg teljesen a felszólalókat érveivel, egyrészt minden bizonnyal legalább továbbgondolkodásra késztette őket, másrészt megerősítette őket abban, hogy egyes megjegyzéseiknek, aggályaiknak igenis van alapja, és a feltárt ellentmondósok megoldásával foglalkoznak az illetékesek, de természetesen sokat tudnak tenni a jelenlevők is. A két felszólaló — aki, ha jól számoltam, összesen kilenc témát érintett — szándéka ellenére módszertani példát is adott. A tájékoztató előadástól a párbeszéd, a konzultáció irányába vitte a nagyatádi pártnapot, amely talán meg sokoldalúbb, értékesebb és hasznosabb lett volna, ha többen is elmondják véleményüket a hallottakról. Hogy észrevételeknek nem voltak híján, azt nemcsak abból tudom, hogy az előadás elevenbe vágó kérdései manapság mindenkit foglalkoztatnak, hanem azokból a megjegyzésekből, vitafoszlónyokból is, melyeket a teremből kifelé menet elcsíptem. 1290 tonno Pfanni burgonyapehely A Szentlöoncd Állami Gazdaságban feiepült egv évi 1200 tonna kapacitású bur- gonyapeheiy-gyártó üzem. amely rövidesen megkezdi termelését. Az új üzem kapacitása később kétezer tonnára bővíthető. Az állami gazdaság a burgonyatermesztési rendszer gazdája, s régóta arra törekszik, hogy burgonyát magasabb fokon feldolgozzon. A gazdaság most az In- tereooperation Kereskede- Lmfejlesztesi RT közreműködésével együttműködési megállapodást kötött a világszerte ismert müncheni ' Pfanni Werk céggel. Az NSZK-beh vállalat korábban korszerű burgonya- pehely-készitő technológiát fejlesztett ki, és foglalkozik b u rgon y aneme - sítéissel és -szaporítással is. A Pfanni mint a kontinens legnagyobb ilyen jellegű cége, átadta magyar partnerének a burgonyapehely- gyórtás know-how-ját, és ahhoz is hozzájárult, hogy a burgonya pelyhet, illetve az abból készült termékeket az ő márkanevével hozzák forgalomba. A burgonyapehely iránt hazánkban régóta nagy a kereslet, hiszen a sütőipar és a vendéglátóipar rendszeres felhasználója ennek a cikknek. A burgonyapehely- ből egész sor korszerű készétel is készül. Korábban ezt az alapanyagot a magyar külkereskedelem importálta. A gazdaság tervei szerint a hazai igények kielégítésén túl a burgonyape- helyből konyhakész termékeket is exportálni fog. Harmincezer nutriaprémet értékesítenek Megduplázza prémter- melesét, s az idén már harmincezer nutriaszórmét értékesít a Sárszentmihálvi Állami Gazdaság. A Fejer megyében gazdálkodó mezőgazdasági nagyüzem csaknem kétezer tenyésztővel — többek között négy termelőszövetkezettel, négy állami gazdasággal es harmincöt szakcsoporttal — tart tenyésztői kapcsolatot, alapanyaggal látja el partnereit, s visszavásárolja tőlük a prémérett állatokat. A nutriaprémből rendkívül gazdag színválasztékot kínálnak vásárlóiknak a sár- szentmihályiak: a legdivatosabb árnyalatú grönlandi zafírtól a kubai barnáig és a majdnem hófehérig szinte minden árnyalatot megtalálhatnak a prémeket felvásárló vállalatok: a Május 1. Ruhagyár és a Pécsi KeszP. L. tyügyár. Hesston bálázók sorozatban A szolnoki Mezőgép Vállalat sorozatban készíti az eddig Importból beszerzett Hesston 5580 típusú kürbálá/ü szalma- és takarmány betakarító gépeket. A hazai igény kielégítésére a vállalat megvásárolta a gép licencét, és ebben az évben ötszáz darabol készítenek belőle. Ezzel az importbeszerzés megszűnik, es egyben hatmillió dollárt takarítanak «Mg Hiánycikkeket gyártó szövetkezeti Mese a kártékonyságról E zúttal mesel mondok, mini egykor Lancelotrót. ámbár hőseink most ügyesebben álcázzák magukat. Az állatvilágot tanulmányoztam, s eközben bukkantam ra főszereplőinkre, akiknfek semmi közük az emberi társadalomhoz, csupán magatartásukban fedezhető fel egynémely „jellemvonás”, amely gyanúi kelthet az emberekben. A történést azonban kár volna átültetni mai valóságunkba. De hogy ne papoljak sokat, figyeljék a párbeszédet. Az erdő süppedő avarjába rejtőzködve azt kérdezte a Féreg — testalkatra nézve jóval nagyobb, észjárását tekintve okosabb — társától: „Mondja, kérem, nincs önnek véletlenül valami jó ismerőse az apró állatok főhadiszállásán?” A Rovar fölényes mosollyal nézett rá, és hatalmának teljes tudatában kérdéssel válaszolt: „Nocsak! Önnek meg nincs protektora'?” Láthatóan meglepődött, es lebiggyesztette a potrohát. A Féreg bocsánatkérő mosolyt öltött, és hallgatott. Lábuk alatt csendesen zizegett az avar; baktattak újabb és újabb kibúvókat keresve a száraz levelek, s képzeletben az erdő törvényei között. Eltöprengtek. A Féregnek eszébe jutottak azok az epizódok, amelyeket társai meseltek: ki kinek a közbenjárására szerzett előjogokat sok millió társával szemben. Olyankor is, ha jó helyen, olcsón akart odút, fészket, téli vagy nyári szállást építeni; akkor is, ha különleges ínyencségekre fájt a foga, vagy ha egyszerűen csak a közeli iskolába akarta beíratni csemetéit. Feszengett kissé, aztán arra gondolt: ha sok féregnek lehet már protektora, akkor ő miért kinlódja végig az életét? Közelebb húzódott a Nagy Rovarhoz, és váratlanul megszólalt: „Megnézhetnénk az éléskamrámat. Bekapunk valamit, iszunk rá egyet, és talán könnyebben dűlőre jutunk.” „Ez beszéd!”J— mondta a másik, és alig telt el egy fél éjszaka, felelősségének teljes tudatában lerészegedett a sárga földig. Közben akadozva egyre csak azt hajtogatta: „A kapcs ... a kapcsolat... igen, a kapcsocsolcsolat, édes fiam..., az a lényeg.” Másnaposán ébredtek. A Féreg akkor elmondta kálváriáját. Mielőtt azonban világossá válna az esemény, tudnunk kell, hogy a férgek apró, kártékony, élősdi állatok; a gerinctelenek törzséhez tartoznak. Beste férgeknek is nevezik őket. (Most csak ennyit a természettudományról.) Szóval... azt mondta a féreg: „Hónapok óta kínlódok, senki sem akar megérteni. Van egy kis nyári lakom a halastó partján, kinőtte a család. Nem tudok külföldi vendégeket sem fogadni, ha kivirul a nyár.. . Megvettem az anyagot, és a kamrában legalább hatszor dorbézolt a tervező, mire megfirkantotta a bővítés rajzait. Akkor elmentem az Erdei Hatósághoz. Nem adtak engedélyt. Mutatták a papirt, hogy a főhadiszállás Legeslegfőbb Feje megtiltotta a bővítést. Állítólag azért, mert nincs csatorna... Az erdő törvénye szigorú törvény. Elutasították a kérelmét. Csakugyan nincs kiút? A Féregnek sírássá vált a hangja. A Hagy Rovar megpödörte a csápját, és huncutul azt mondta: „Csak semmi kesergés, kedves barátom! A Legeslegföbb Fejet nem ismerem, pedig egyszer már be akartam mutatkozni neki. De a Legrovar igen jó barátom. írunk neki egy levelet. Ha 6 szól a főhadiszállás Legeslegföbb Fejenek, akkor aligha marad el a hatás .. M em hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a rovarok osztályában félmilliónál több fajt ismerünk, áttekintésük tehát meglehetősen bonyolult. Latinul Insecta a gyűjtőnevük, de némi önkényes jelentésváltoztatássaí egyszerűen Sectának is nevezhetjük őket. A protektorok és a protekciósok szektájának. Képtelenség volna kimutatni, hogy az erdő sűrű vadonjábani melyik „szakcsoport” született meg előbb. De szent igaz, hogy létezik, nekem elhihetik. Különben nem kapott volna a Nagy Rovar a Legrovartól pecsétes levelet, amelyben arról értesíti: Legeslegföbb Fej a Féregnek, főhősünknek mentesítést adott az erdő törvénye alól. így hát sürgősen értesíteni kell az Erdei Hatóságot; új eljárás keretében adja meg az engedélyt Férgünknek, de aztán mindenki mást utasítson vissza, mert a törvény az törvény! Azt megszegni nem lehet! A rovarokról egyébként tudjuk, hogy testük huszonegy szelvényből áll, s három részre: fejre, torra és a mar említett potrohra tagozódik. Két pár szárnyukon úgynevezett érző szőrök, sertek, esetleg érzőkupok lehetnek. Ez utóbbiakat azonban nyugodtan kétségbe vonhatjuk a természettudomány állításával szemben, hiszen a fenti esetben is azt tapasztaltuk, hogy érző szőrjeik már olyannyira elszőrösöd- tek, hogy képtelenek érzékelni az erdő megváltozott levegőjét. De ha arra gondolunk, hogy a rovarok közül egyeseknek bűzmirigyeik is vannak (ezek kimondottan hányingert keltenek), akkor már semmin sem csodálkozhatunk. Nos hát elmesélhetném, hogy a Nagy Rovar kellő ellenszolgáltatást — es nyáron kétheti ingyen üdülést — kapott bevált jótanácsaiért a tóparti nyári lakban. A Legrovar beírta -az esetet emlékkönyvébe, mint heti jótéteményét; és nem csodálkozhatnánk azon, ha a Legeslegfőbb Fej nem is tudná, hogy titkárnője milyen papírra kérte az aláírását. A Fereg azonban elérte a célját, es naphosszat meséli barátainak az esetet: „Féregtársaim! Ne keseregjetek! Mindenre van megoldás. Igaz, az erdő törvénye szigorú és kerlel- hetetlen. De csak annak a számara, aki a sűrű avarban bujkálva „elfelejti” megkérdezni a Nagy Rovart: mi a teendő? Vannak, akik ordítanak, mint a faba szorult féreg. Es jóval többen azok, akik úgy hallatjak a hangjukat, mint akik semmiképp sem akarnak fába szorulni, s netán megalázó féregként közeledni a Nagy s a Legnagy Férgekhez. Ök jóval többen vannak, mégis ök látszanak gyámoltalannak. Mert tisztelik az erdő, a. természet törvényét; tudják, hova tartoznak, s a nélkülözhetetlen kereteken beiül akarnak élni, alkotni, boldogulni. Csakhogy, félreértés ne essék köztünk: ezek már nem az Insectához, az ízeltlábúak törzsének osztályához tartoznak. Az erdő nemes vadjai ők, akik sohasem fognak elkorcsosodni. Még akkor sem, ha sok más kártékony és élősdi rovar átmenetileg többre jut, látszatra gazdagabb és fölényesen elégedett ... Megzörren az avar. A Féreg és a Nagy Rovar ebéd utáni sétára indultak. Nagy lakoma volt, ínyencségekkel, itallal, nőstények táncával tarkítva. Kéjesen karoltak egymásba, és mindkettőjük arcán fölényes mosoly ült. Ünnepelték a sikert, a szekta erejét, belső tartását, tagjai össze- kacsintásának mámorát. De megzörrent az avar. Kecses testű, hosszú lábú őz közeledett. Óvatosan , megfontoltan lépdelt. Ment a patak felé lassú léptekkel; láthatóan érezte, élvezte az élet, az erdő szépségét, örömét. Nem keresett Férget és Nagy Rovart, talán nem is tudott róluk. Ahogy baktatott a zörrenő avaron, szinte észrevétlenül taposta őket a földbe, örök sírjukba. Ott mar nincs protektör, aki valaha is életre kelthetné őket... H át ez volt a mese a kártékonyságról. Ezernyi élősdi sok ezernyi esetéből csak egyet meséltem el, mert tudom: az olvasó kiegészíti majd a történetet saját élményével. És azutan őzkent lépdel kimérten, megfontoltan a tiszta forráshoz... ütwí Bél*