Somogyi Néplap, 1982. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-10 / 34. szám

Pártnap Nagyatádon Kérdések, érvek, vélemények A lehetőségeket azért kí­náljak fel egy tanácskozá­son, hogy éljünk is vele — nyilván így gondolta tegnap a nagyatádi pártbizottságon rendezett pártnap egyik résztvevője, Büki László há­romfai tsz-tag. Nem tekin­tette üres udvariaskodásnak az ülés elnökének felszólí­tását: akinek kérdése vagy véleménye van, mondja el. Sok mindenről beszélt, szépen sorra véve, mintha több társa gondolatait is tolmácsolta volna. Pedig nyilván senki nem bízta meg ezzel, főként pedig alig­ha kérte fel bárki arra, hogy bírálja meg a mező- gazdaság irányítóit, mond­ván: csak úgy lehet köve­telni a fizikai dolgozóktól, ha az ágazat legfelsőbb ve­zetői .következetesen és szi­gorúan végrehajtják a párt- határozatokat. A felszólaló nem készült a pártnapra, de hogy a befogadás és a belső vita egységének igényével hallgatta Zsuffa Ervinnek, a Központi Bizottság gazda­ságpolitikai osztályvezető­helyettesének tájékoztató­ját, bizonyította több pont­ból álló észrevételeivel, ér­deklődő mondataival. Fenntartásai — melyeket többek között az állatkihe­lyezési akcióval, a népgaz­daság hitelfelvételi politiká­jával, az ötnapos munkahét bevezetésével, hatásával, a mezőgazdaságban alkalma­zott egyes alacsony órabé­rekkel, nyugdíjrendszerrel, az energiamegtakarítással Az árualapok növelésére, a hiánycikklisták szűkítésére az idén 63 szövetkezeti kis­üzem létesítéséhez nyújta­nak a szövetkezeti ' közős alapból támogatást a Szö- vosz és megyei szövetségei, összesen mintegy 300 millió forint értékben. A beruhá­zások kifizetődőnek ígérkez­nek, ezek az üzemek — sza untassak szerint — évente 1,3 milliárd forint termelési ér­tékét állítanak majd elő. A leendő üzemek nagyobb részét élelmiszerek gyártásá­ra rendezik be. Más üze­mekben olyan termékek ké­szülnek, amelyeknek előállí­tása — a nagy kézimunka­igény miatt — nagyüzemi körülmények között gazda­ságtalan lenne. Megint má­sok a háttéripar erősítését szolgálják; nagyobb ipar- vállalatoknak „dolgoznak be”. A benevezett üzemek között nem egy olyan is akad, amely az exportlehe­tőségeket növeli. A kisüzemi beruházások azért is kifizetődnek, mert sokfelé már meglévő épüle­teket alakítanak át, és ren­deznek be a termelésre. Gyakran a szövetkezetek sa­ját építőipari kapacitásukat veszik igénybe, az építések­hez, árni az átfutási időt is gyorsítja. Az áfész-ek szívesen vál­lalkoznak élelmiszeripari kisüzemek létesítésére. Ezek a helyi adottságokat jól kihasználják, rendsze­rint a közeli állattartó tele­pekről kapják a nyersanya­got, s a feldolgozott termé­keket is saját körzetükben, üzemi konyhájukon, áfész- vendéglőkben, -boltokban értékesítik. Így az önköltség is kedvezően alakul, s a he­lyi választék is bővül. Ilyen sertésfeldolgozó kisüzem lé­tesül a többi között Kapu­váron, baromfifeldolgozó üzem épül Kiskunfélegyhá­zán. A tervezett édesipari kis­üzemekben rendszerint úgy­nevezett lisztesárut, külön­féle süteményeket készítenek majd. E termékekből ugyan­is az ipar évek óta nem ké­pes lépést tartani az ígé­ri yqUt&l ... Szűkös a diabe­kapcsolatban megfogalma­zott, — vitára 'ingereltek, választ igényeltek. Akárcsak Kovács Istvánnának, a ber- zencei tsz pártvezetősége titkárának szenvedélyes sza­vai, melyekkel azt bizonyí­totta: nincs érdekegység a zöldségtermeltető — feldől ■ gozó — vállalatok, üzemek és az előállító, gazdaságok között. Ez pedig igen rövid időn belül káros következ­ményekhez vezethet. Nyilvánvaló, hogy mind­ketten olyan kérdéseket fe­szegettek, melyek gyám un kerülnek szóba a napi mun­ka folyamán és a legkülön­bözőbb tanácskozásokon. Vagyis nemcsak a maguk, hanem a nagyatádi járás mezőgazdasági üzemeiből jelenlevő mintegy kilencven fős hallgatóság, illetve ott­hon maradt társaik gondo­lataiból, kételyeiből, töp­rengéseiből adtak ízelítőt. És kétség nem férhet jobbí­tó szándékukhoz. Hiszen Bü­ki László például a terme­lőszövetkezetek féltve mondta el aggályait a ter­melés, a gazdálkodás szét- darabolásának veszélyeiről, hangsúlyozva a nagyüzem bizonyítottan meghatározó szerepét az ágazatban. De erre utalt az energiatakaré­kossággal kapcsolatos és más megjegyzése is. Azt hiszem, az előadó örült a kérdéseknek, naég akkor is, ha az egyik bíráló megjegyzést önmagára is ér­tette. Hiszen belőlük némi — persze, korántsem teljes kisüzemek tikus készítmények válasz­téka is, ezért több helyen ilyen termékek előállítására rendezkednek be, például Dombóváron. Az új áfész- édesipari üzemek átadása után a lakosság évente ösz- szesen 8—9 ezer tonnával több édesipari áruhoz jut. A hiánycikk-listák állandó szereplői a különféle gpró használati tárgyak, amelyek kis értéküknél fogva nehe­zen találnak gyártóra. A leendő áféez-üzemek közöst e termékek egy részének előállítására is akad vállal­kozó. Edelényben és Panka- szon olyan faipari üzemek létesülnek, amelyekben a vállfától lapátnyélig készül­nek a háztartási kellékek. — képét kapott arról, hogy milyen kérdések foglalkoz­tatják a mezőgazdaságban dolgozókat Somogybán, mi­ként vélekednek a párt gaz­daságpolitikájáról, hogyan értelmezik, minősítik az el­múlt időszak rendelkezéseit. De azért is fogadhatta szí­vesen a megjegyzéseket, mert így módjában állt ki­egészíteni az egyórás tájé­koztatóját, melynek során — bármennyire is figyelem­be vette a hallgatóság ösz- szetételét — részletekre nem tudott kitérni. A válaszadás során viszont lehetőséget kapott arra, hogy — elis­merve a megjegyzések, a kérdések tartalmának neivi- álló elemeit — meggyőző, világos okfejtéssel oszlasson el tévhitéket, tájékozatlan­ságból eredő íelfogásoxat, oktalan aggodalmakat, és sommás, de helytelen ítéle­teket. nézeteket cáfoljon meg. Ennek során úgy mu­tatott rá egyes közgazdasági fogalmak jelentésére, folya­matok összefüggéseire, je­lenségek kapcsolataira, hát­terére, indítékaira, hogy az előadását megelőző tájéko­zódó beszélgetésből, illetve az állami gazdaságban tett látogatásából vette a helyi példákat. Így, ha nem is győzte meg teljesen a fel­szólalókat érveivel, egyrészt minden bizonnyal legalább továbbgondolkodásra kész­tette őket, másrészt megerő­sítette őket abban, hogy egyes megjegyzéseiknek, ag­gályaiknak igenis van alap­ja, és a feltárt ellentmon­dósok megoldásával foglal­koznak az illetékesek, de természetesen sokat tudnak tenni a jelenlevők is. A két felszólaló — aki, ha jól számoltam, összesen ki­lenc témát érintett — szán­déka ellenére módszertani példát is adott. A tájékozta­tó előadástól a párbeszéd, a konzultáció irányába vitte a nagyatádi pártnapot, amely talán meg sokoldalúbb, ér­tékesebb és hasznosabb lett volna, ha többen is elmond­ják véleményüket a hallot­takról. Hogy észrevételek­nek nem voltak híján, azt nemcsak abból tudom, hogy az előadás elevenbe vágó kérdései manapság minden­kit foglalkoztatnak, hanem azokból a megjegyzésekből, vitafoszlónyokból is, melye­ket a teremből kifelé menet elcsíptem. 1290 tonno Pfanni burgonyapehely A Szentlöoncd Állami Gaz­daságban feiepült egv évi 1200 tonna kapacitású bur- gonyapeheiy-gyártó üzem. amely rövidesen megkezdi termelését. Az új üzem ka­pacitása később kétezer ton­nára bővíthető. Az állami gazdaság a burgonyater­mesztési rendszer gazdája, s régóta arra törekszik, hogy burgonyát magasabb fokon feldolgozzon. A gazdaság most az In- tereooperation Kereskede- Lmfejlesztesi RT közremű­ködésével együttműködési megállapodást kötött a vi­lágszerte ismert müncheni ' Pfanni Werk céggel. Az NSZK-beh vállalat koráb­ban korszerű burgonya- pehely-készitő technoló­giát fejlesztett ki, és foglalkozik b u rgon y aneme - sítéissel és -szaporítással is. A Pfanni mint a kontinens legnagyobb ilyen jellegű cé­ge, átadta magyar partne­rének a burgonyapehely- gyórtás know-how-ját, és ahhoz is hozzájárult, hogy a burgonya pelyhet, illetve az abból készült termékeket az ő márkanevével hozzák for­galomba. A burgonyapehely iránt hazánkban régóta nagy a kereslet, hiszen a sütőipar és a vendéglátóipar rendsze­res felhasználója ennek a cikknek. A burgonyapehely- ből egész sor korszerű kész­étel is készül. Korábban ezt az alapanyagot a magyar külkereskedelem importál­ta. A gazdaság tervei sze­rint a hazai igények kielé­gítésén túl a burgonyape- helyből konyhakész termé­keket is exportálni fog. Harmincezer nutriaprémet értékesítenek Megduplázza prémter- melesét, s az idén már har­mincezer nutriaszórmét érté­kesít a Sárszentmihálvi Ál­lami Gazdaság. A Fejer me­gyében gazdálkodó mezőgaz­dasági nagyüzem csaknem kétezer tenyésztővel — töb­bek között négy termelőszö­vetkezettel, négy állami gaz­dasággal es harmincöt szak­csoporttal — tart tenyésztői kapcsolatot, alapanyaggal látja el partnereit, s vissza­vásárolja tőlük a prémérett állatokat. A nutriaprémből rendkí­vül gazdag színválasztékot kínálnak vásárlóiknak a sár- szentmihályiak: a legdiva­tosabb árnyalatú grönlandi zafírtól a kubai barnáig és a majdnem hófehérig szinte minden árnyalatot megtalál­hatnak a prémeket felvá­sárló vállalatok: a Május 1. Ruhagyár és a Pécsi Kesz­P. L. tyügyár. Hesston bálázók sorozatban A szolnoki Mezőgép Vállalat sorozatban készíti az eddig Importból beszerzett Hesston 5580 típusú kürbálá/ü szalma- és takarmány betakarító gépeket. A hazai igény kielégítésére a vállalat megvásárolta a gép licencét, és ebben az évben ötszáz darabol készítenek belő­le. Ezzel az importbeszerzés megszűnik, es egyben hatmillió dollárt takarítanak «Mg Hiánycikkeket gyártó szövetkezeti Mese a kártékonyságról E zúttal mesel mondok, mini egykor Lancelotrót. ám­bár hőseink most ügyesebben álcázzák magukat. Az állatvilágot tanulmányoztam, s eközben bukkantam ra főszereplőinkre, akiknfek semmi közük az emberi társa­dalomhoz, csupán magatartásukban fedezhető fel egyné­mely „jellemvonás”, amely gyanúi kelthet az emberekben. A történést azonban kár volna átültetni mai valóságunkba. De hogy ne papoljak sokat, figyeljék a párbeszédet. Az erdő süppedő avarjába rejtőzködve azt kérdezte a Féreg — testalkatra nézve jóval nagyobb, észjárását tekintve oko­sabb — társától: „Mondja, kérem, nincs önnek véletlenül valami jó ismerőse az apró állatok főhadiszállásán?” A Rovar fölényes mosollyal nézett rá, és hatalmának teljes tudatában kérdéssel válaszolt: „Nocsak! Önnek meg nincs protektora'?” Láthatóan meglepődött, es lebiggyesztette a potrohát. A Féreg bocsánatkérő mosolyt öltött, és hallga­tott. Lábuk alatt csendesen zizegett az avar; baktattak újabb és újabb kibúvókat keresve a száraz levelek, s kép­zeletben az erdő törvényei között. Eltöprengtek. A Féregnek eszébe jutottak azok az epizódok, amelyeket társai meseltek: ki kinek a közbenjárására szerzett előjogokat sok millió társával szemben. Olyankor is, ha jó helyen, olcsón akart odút, fészket, téli vagy nyári szállást építeni; akkor is, ha különleges ínyencségekre fájt a foga, vagy ha egyszerűen csak a közeli iskolába akarta beíratni csemetéit. Feszengett kissé, aztán arra gondolt: ha sok féregnek lehet már pro­tektora, akkor ő miért kinlódja végig az életét? Közelebb húzódott a Nagy Rovarhoz, és váratlanul megszólalt: „Meg­nézhetnénk az éléskamrámat. Bekapunk valamit, iszunk rá egyet, és talán könnyebben dűlőre jutunk.” „Ez beszéd!”J— mondta a másik, és alig telt el egy fél éjszaka, felelősségé­nek teljes tudatában lerészegedett a sárga földig. Közben akadozva egyre csak azt hajtogatta: „A kapcs ... a kapcso­lat... igen, a kapcsocsolcsolat, édes fiam..., az a lényeg.” Másnaposán ébredtek. A Féreg akkor elmondta kálvá­riáját. Mielőtt azonban világossá válna az esemény, tud­nunk kell, hogy a férgek apró, kártékony, élősdi állatok; a gerinctelenek törzséhez tartoznak. Beste férgeknek is neve­zik őket. (Most csak ennyit a természettudományról.) Szó­val... azt mondta a féreg: „Hónapok óta kínlódok, senki sem akar megérteni. Van egy kis nyári lakom a halastó partján, kinőtte a család. Nem tudok külföldi vendégeket sem fogadni, ha kivirul a nyár.. . Megvettem az anyagot, és a kamrában legalább hatszor dorbézolt a tervező, mire megfirkantotta a bővítés rajzait. Akkor elmentem az Erdei Hatósághoz. Nem adtak engedélyt. Mutatták a papirt, hogy a főhadiszállás Legeslegfőbb Feje megtiltotta a bővítést. Állítólag azért, mert nincs csatorna... Az erdő törvénye szigorú törvény. Elutasították a kérelmét. Csakugyan nincs kiút? A Féregnek sírássá vált a hangja. A Hagy Rovar meg­pödörte a csápját, és huncutul azt mondta: „Csak semmi kesergés, kedves barátom! A Legeslegföbb Fejet nem isme­rem, pedig egyszer már be akartam mutatkozni neki. De a Legrovar igen jó barátom. írunk neki egy levelet. Ha 6 szól a főhadiszállás Legeslegföbb Fejenek, akkor aligha marad el a hatás .. M em hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a rovarok osz­tályában félmilliónál több fajt ismerünk, áttekinté­sük tehát meglehetősen bonyolult. Latinul Insecta a gyűjtőnevük, de némi önkényes jelentésváltoztatássaí egy­szerűen Sectának is nevezhetjük őket. A protektorok és a protekciósok szektájának. Képtelenség volna kimutatni, hogy az erdő sűrű vadonjábani melyik „szakcsoport” született meg előbb. De szent igaz, hogy létezik, nekem elhihetik. Külön­ben nem kapott volna a Nagy Rovar a Legrovartól pecsé­tes levelet, amelyben arról értesíti: Legeslegföbb Fej a Fé­regnek, főhősünknek mentesítést adott az erdő törvénye alól. így hát sürgősen értesíteni kell az Erdei Hatóságot; új eljárás keretében adja meg az engedélyt Férgünknek, de aztán mindenki mást utasítson vissza, mert a törvény az törvény! Azt megszegni nem lehet! A rovarokról egyébként tudjuk, hogy testük huszonegy szelvényből áll, s három részre: fejre, torra és a mar em­lített potrohra tagozódik. Két pár szárnyukon úgynevezett érző szőrök, sertek, esetleg érzőkupok lehetnek. Ez utóbbia­kat azonban nyugodtan kétségbe vonhatjuk a természettu­domány állításával szemben, hiszen a fenti esetben is azt tapasztaltuk, hogy érző szőrjeik már olyannyira elszőrösöd- tek, hogy képtelenek érzékelni az erdő megváltozott leve­gőjét. De ha arra gondolunk, hogy a rovarok közül egye­seknek bűzmirigyeik is vannak (ezek kimondottan hányin­gert keltenek), akkor már semmin sem csodálkozhatunk. Nos hát elmesélhetném, hogy a Nagy Rovar kellő ellen­szolgáltatást — es nyáron kétheti ingyen üdülést — kapott bevált jótanácsaiért a tóparti nyári lakban. A Legrovar be­írta -az esetet emlékkönyvébe, mint heti jótéteményét; és nem csodálkozhatnánk azon, ha a Legeslegfőbb Fej nem is tudná, hogy titkárnője milyen papírra kérte az aláírását. A Fereg azonban elérte a célját, es naphosszat meséli bará­tainak az esetet: „Féregtársaim! Ne keseregjetek! Minden­re van megoldás. Igaz, az erdő törvénye szigorú és kerlel- hetetlen. De csak annak a számara, aki a sűrű avarban bujkálva „elfelejti” megkérdezni a Nagy Rovart: mi a teendő? Vannak, akik ordítanak, mint a faba szorult féreg. Es jóval többen azok, akik úgy hallatjak a hangjukat, mint akik semmiképp sem akarnak fába szorulni, s netán meg­alázó féregként közeledni a Nagy s a Legnagy Férgekhez. Ök jóval többen vannak, mégis ök látszanak gyámoltalan­nak. Mert tisztelik az erdő, a. természet törvényét; tudják, hova tartoznak, s a nélkülözhetetlen kereteken beiül akar­nak élni, alkotni, boldogulni. Csakhogy, félreértés ne essék köztünk: ezek már nem az Insectához, az ízeltlábúak tör­zsének osztályához tartoznak. Az erdő nemes vadjai ők, akik sohasem fognak elkorcsosodni. Még akkor sem, ha sok más kártékony és élősdi rovar átmenetileg többre jut, látszatra gazdagabb és fölényesen elégedett ... Megzörren az avar. A Féreg és a Nagy Rovar ebéd utáni sétára indultak. Nagy lakoma volt, ínyencségekkel, itallal, nőstények táncával tarkítva. Kéjesen karoltak egy­másba, és mindkettőjük arcán fölényes mosoly ült. Ünne­pelték a sikert, a szekta erejét, belső tartását, tagjai össze- kacsintásának mámorát. De megzörrent az avar. Kecses testű, hosszú lábú őz közeledett. Óvatosan , megfontoltan lépdelt. Ment a patak felé lassú léptekkel; láthatóan érezte, élvezte az élet, az erdő szépségét, örömét. Nem keresett Férget és Nagy Rovart, talán nem is tudott róluk. Ahogy baktatott a zörrenő avaron, szinte észrevétlenül taposta őket a földbe, örök sírjukba. Ott mar nincs protektör, aki valaha is életre kelthetné őket... H át ez volt a mese a kártékonyságról. Ezernyi élősdi sok ezernyi esetéből csak egyet meséltem el, mert tudom: az olvasó kiegészíti majd a történetet saját élményével. És azutan őzkent lépdel kimérten, megfontol­tan a tiszta forráshoz... ütwí Bél*

Next

/
Oldalképek
Tartalom