Somogyi Néplap, 1982. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-02 / 27. szám

Bulgakov, a novellista

A Rákóczi-iii^ló festője

125 éve született

A nagybányai művésate- lep egyik alapító és vezer- egyónisége, Holiósy Simon i 25 éve, 1857-ben született.

A kor divatos életképein, zsanéréin nevelkedett ifjú festő, á müncheni Akadémián tánult; korai művei követik a kor festői divatját, de 1855-ben festett képe, a „Tengerihántás” egyszerre kiemeli az ismeretlenek sorából. tekintélyt szerez neki. Holiósy a népszínműfes- 1 eszet hamis tetsaelgősségé- re válaszol a falusi élet közvetlen hangjával.

Akkör már tömörültek Holiósy körül a fiatal művészek. s 1886-ban megnyitotta Münchenben festőisko- ' iáját; Holiósy nagyszerű pedagógus volt: vonzó, színes egyéniség.

Két nagybányai festő. Réti István és Thorma János vetette föl a milleniumi ünnepségek évében Hollósynak a nagybányai telep megszervezésének gondolatát. Hollósyékrtak tetszett az ötlel Az akadémiák ellen való lázadásuk forrósodó han- J gulaita váltott át a vágyba, s a közös akaratba, hogy hazai talajból sarjadóztassák a berni művészet új vetését.

A nagybányai környezet rendkívüli bőséggel kínálta — sajátos, éles megvilágításban — hegyeinek, erdőinek. rétjeinek, talajának színvilágát. A kolónia törzse az alapító öt művész: Holiósy, Réti, Thorma, Fc- renczy Károly, Iványi Grünwald Béla. A Hollósy-isko- lábar az. első nyáron 31-en dolgoztak: magyarok, oroszok, lengyelek, németek, osztrákok, de akadtak spanyol, angol, eszi. növendékek is. Holiósy hat évig -i- Nagybányáról történi, távozásáig — vezette az iskolát, növendéke volt többek között Glatz Oszkár, Rudnay Gyula, Czigány Dezső.

Holiósy korai zsánerképei, a „Kocsmában mulatozó’-k helyére ,,Az ország bajai”-n töprengők kerültek, útja a népért való nagyobb törté- ' nelmi gondhoz vezetett. A szabadság, a nemzeti függetlenség egymásba fonódó gondolata, vágya ott kísértett a nagybányai alapító csoport minden tagjában, s a milleniumi örömmámor közepette Hollősy a Rákóczi- indulót idézte meg. A Rákó- czi-induló első vázlatát 1895- ben festette Holiósy, s ettől kezdve 25 évig, haláláig foglalkoztatta a téma.

„Holiósy Rákóezi-induló- jának változatai arról tanúskodnak, hogy mondanivalójának súlyát, élményteljességét, az egymást követő festőnemzedékek stílusproblémáival megküzd ve tudta kifejezni — irta Bhnyi László, — E sajátos elbeszélő a zsónerfeslés reálista igényeivel nyúlt az impresz- Bzianisztikus festői előadásmódhoz, és azzal a kifeje- aésbeli szertelenségével,

melyet csak utóbb, az ex - presszionizmus törvényesé

t»U, Bátran folyamodhatott

bármiféle eszközhöz« egyidejűleg, hiszen mi sem állott távolabb tőle, mint az, hogy meghatározott irányzathoz tartsa magát, mikor ecsetje mozgását mondanivalójának értelme irá-< nyitotta, s rábízta annak ütemére, hevére, szín- és íormaérzékeny- ségét pedig képzeletének látomásos izgalmára. Hogy ebből az újra és újra felszított alkotói lázból nem kerekedhetett higgadt, sima festői előadásmód, természetes, annál is inkább mivel Hol lök y piktúráját kezdettől fogva a könnyű, gyengéd ecsetkezelés jellemezte, a fény finom fátylai már korán megbabonázták, beszűrődtek kocsmaképeinek ablakán, még könnyebbé tették ecsetjárását, mintSZfiPUii

ANDRÁS

13.

— Egészségünkre!

Fölhajtjuk a felest, még

egyet kérünk, majd leülünk az egyik vénséges vén asztal mellé. v

— A bort ne forraljam meg? — kérdi Dénes bácsi.

— /Jó ötlet. — mondom. — jSzívesen innék forralt bort.

— Hát csináljon egy jókora ibrikkel, papa, és ne sajnálja belőle a fűszert...

Háttal ülök az ablaknak. Egy idő után furcsa, kellemetlen érzésem támad. Mintha odakintről, az udvar sötét mélységéből figyelne valaki. Megborzongok.

Gyuri lazán elomló, fekete hajába fehér szálak vegyülnek. Arca barna, mintha napozott volnál. Fölhajtóm a pálinkámat, majd megvallom neki, mit érzek. Természetesen Laci bácsira gyanakszom.

Belemosolyog a poharába.

— Laci bácsi mgr otthon ül, és a hegedűjét nyaggat- ja. Nem hallja?

Elképedek.

— Mit kellene hallanom?

— Papa — fordul az apósához —, nyissa ki a raktar ajtaját! .

Dénes bácsi kinyitja. Gyuri rámnéz.

— Moot figyeljen!

Valóban. Heged Ck'ineogás

hallatszik a raktár felől.

Csodálkozva kérdem:

— Itt lakik az öreg a kocsmában?

— A raktáron túl egyszo- ba-konvhás lakás van. Negyvenöt előtt a mindenkori kocsma,ros lakta, negyvenöt óta Szabóék. A hazuha álom suhanfia át színein,

majd mintha látomás járna át rajtuk a Rákóezi-induló- ban ...”

Holiósy magán j'osain,

'■isszavonultán, a művészi élettől elszakadva. anyagi gondok között élte utolsó éveit. 1917-ben már nem nyitotta meg . iskoláját, s 1918-ban meghalt.. Halálakor Ady emlékezett meg róla a Nyugat lapjain.

K. M.

Bár Morfium címmel jelent , meg a napokban igényes válogatás Mihail Bulgakov elbeszéléseiből, kar- colataiból és hírlapi tárcáiból az Európa kiadó gondozásában, a kötet közrebocsátásának tényét, mégis inkább lázcsillapitási eljárásként kell elkönyvelnünk. A Bulgakov-láz ugyanis jó egy évtizede változatlan erővel „dühöng”. Az író drámáinak bemutatóira jegyet szerezni egyenesen hőstett (gondoljunk csak A bíbor sziget kaposvári előadásaira!), a regényeinek újabb és újabb kiadásait is úgy kapkodják szét az olvasók, mint gyerekek az ingyen cukrot. Az életében keserű sorsra kárhoztatott szellemóriást kárpótolta végre az utókor, amiben persze elsősorban nem kegyeletérzé- sünk játszik közre, hanem az a tény, hogy alkotásainak gondolatvilága a nyolcvanas évekre sem veszítette el időszerűségét, szemlélet- módja még kevésbé.

Igaz, ezekben az elbeszélésekben hiába keresnénk a gondolati összegezésnek

azt a mértékét, a társadalmi jelenségek szintetizálásának azt a nagyszerűségét, és az úgynevezett montázs- szerkesztésnek azokat a páratlan ' csodáit, amelyeket legjobb színpadi műveiben és hatalmas regényében, A Mester és Margaritában fedezhettünk föl, s amiket kiadatlan regénye, a Kutyaszív is bizonyára tartalmaz. Ne feledjük: Bulgakov eme kisprózái alkotásai jórészt 1922 és 1927 között keletkeztek, a szovjet irodalom egyre duzzadó folyamában lubickoló fiatalember műve tehát valamennyi, és nem a harmincas évek minden eredetiséget elnyelő örvényébe sodródott, érett művészé. Csakhogy a teljes mozaikkép szépségeit sem érzékelhetjük igazán, ha nem vesz- szük szemügyre a kockákat külön-külön. Az apró remeklésekben pedig minden I olyan, vonás kirajzolódott már, amely azután a későbbi grandiózus írásokban állt össze szerves egységgé.

Szóljunk mindenekelőtt a hősökről! Előtanulmányok ők a Mesterhez, a Hontalanhoz, az Álszentek összekönyvespolc

esküvése Moliére-jéhez és A fehér gárda vagy a Színházi regény szereplőihez. Tétova értelmiségiek. a lorradalom és a polgárháború tisztítótüzében elbizonytalanodott és új, szilárdabb talajt kitapogatni szándékozó, olykor tudathasadásos személyiségek; Egyi- kük-másikuk — mint a címadó novella hőse, a cári birodalom eldugott kisvárosában sínylődő, morfinistává vált orvos — a klasszikus orosz irodalom „fölösleges embereinek” szellemi örököse. Akad köztük, akit nem a szocializmus eszmerendszerének ismerete és az elnyomottak iránti rokonszen- ve tesz a forradalom elszánt hívévé, hanem egy petlju- rista főtiszt szadizrnusának látványa. Van, aki nem a vörösökhöz menekül Gyenyi- kin vérengző seregéből, hanem emigrál, hogy azután — legalább típusként — a külföldre szakadt orosz értelmiség ' fantasztikus - karikatúrájában, a Menekülés című drámában éledjen újjá néhány/ esztendővel később. Fölbukkan Csiesikov is: ezúttal nem halott jobbágyokkal üzletel, hanem egy nem létező vállalatot vásárol föl állami pénzen, afféle dörzsölt nepmanként. Találkozunk a hetilapszerkesztők rigolyáinak kiszolgáltatott ifjú írókezdemény- nyei — a Színházi regényben őt is viszontlátjuk majd, Makszudov név alatt. A háttérben pedig minduntalan felködlik a Dnyeper- part, a kihalt Krescsatyik, s az imádott szülőváros, Ki- jev többi nevezetességének

Szívműtét

helyi érzéstelenítéssel

A magyar nyelvű szovjet lapok februári számaiban — hasonlóan , a korábbi számokhoz — több, hazánkról szóló vagy éppen az itt élő emberek szűkebb csoportjainak életét bemutató írást óikat lebombázták. Az az egy szem bomba, ami Vadasra esett, Laci bácsdék házát találta. Akkor éppen üres volt ez az egyszoba-kanyha, hát ide költöztek. Később, mint mondtam, kocsmátok volt az öreg, amíg le nem bukott. Még ötvenhat előtt fény derült valami sikkasztására; senki sem tudja pontosan, mekkora összegről volt szó. Tény, hogy az öreget! csak nagy nehezen tudták megmenteni a börtöntől régi. befolyásos barátai, akik feltehetően sokszor vendégeskedtek nála. A kodsmából azonnal kia kotbp 1 ltot ták. Egykét hét múltán a pártból is. Egyszerre vége lett a dicsőségnek. A rettegett S?»bóék (mert az asszonytól talán még jobban féltek, mint az embertől) semmivé váltak. Maradtak a kocsmároslakás- ban, a falu egyetlen zsúp- fedeles épületében, mert a lebombázott ház magától nem épült újjá. Laci bácsinak meg akkoriban kisebb gondja is nagyobb volt annál. Öt csak a fiatalom érdekelte, mással nem törődött. Pedig amíg nagykutya volt, egy fillérjébe se került volna. • Megcsinálta volna neki a falu népe kalákában, ha rendesen viselkedik. Furcsa ember. Jó műbútorasztalosnak ismerték valami kon:, csak büdös volt; neki a munka. Most hegedülget.

Esd veri, szél rázza az, ablakot,.

— Északi szél — mondja Denes bácsi, s elénk teszi a forralt bori, — Ettől maid. felmelegednek. — Lassú, tűnődő léptekkel megy vissza a pull möge szunyókálni,

Élvezettel lélegzőm be a forralt bor gőzét, fűszeres illatát. Jól érzem magam. Jobbra, a sarokban egy' különös formájú, öreg kályha dödörög. Csak most fedezem föl. Egyszerre fölöslegesnek, •sőt bán tónak érzem a villanyvilágítást. Gyertyafényt szeretnék, az illene ebbe a kocsmába, ahol már első világháborús bakák is koccin- gattak.

— Van valahol gyertyánk is — Dénes bácsi az ütött kopott szekrénybe nyúl.

Egykedvűen veszi tudomásul kívánságomat, nem csodálkozik rajta.

Először egy csonkot talál. azután hamarosan előkerül a szép s.zál, csaknem ép gyertya is a kacatok közül. Az utóbbit az asztalunkra ragasztja, a csonkot pedig magának gyújtja meg.

Gyuri nevetve csóválja a fejét, azt hiszi, beszivtam kissé.

A szeme alá árnyék lopakodik, a szája vonala eltorzul a visszafojtott ásítástól.

— Maga fáradt — mondom. — Agyban volna a helye.

Legyint.

— Korán van még.

— A busz is korán indul

holnap.

Cigarettával kínál; rágyújtunk.

— Fáradt vagyok, nem tagadom — mondja —. hiszen

hajnal óta sokat elvégeztem. Odabent is. itthon is. A műsor mindennap ugyanaz. Lazítani is kell néha. Kikapcsolódni. Azt hiszi, én sokszor jövök ide? Kérdezze meg az apósomat! Ket-harom hónapja láttam utoljára belülről a kocsmát. Tudja, ha volna egy barátom itt... Egy hasonszőrű cimbora, aki elhívna néha egy kis borozgatásra, beszélgetésre . .. Mert ha fáradt is az ember, azért hajlik arra, hogy időnként leüljön valakivel és kibeszélgesse magát. Látja, most megmondom őszintén, azért örültem, amikor megláttam magát, mert rögtön az jutott eszembe, hogy ma kirúgunk a hámból.

— Mit szól ehhez Évike?

Mosolyog.

— . Semmit. Legalábbis semmi rosszat. Ismer. Tudja, hogy nem iszom le mar gaifi a sárga földig. Talán még örül is, ha néha szórakozni támad kedvem. Mert Évi tudja, mennyit dolgozom; hogy kevesen dolgoznak nálam többet ebben az országban. És becsületére legyen mondva: szeretné, ha kevesebbet dolgoznék és többet lazítanék. Attól tart, hogy túlhajtom' magam, s egy napon beadom a kulcsot. Ettől én nem félek. Mindenki maga tudja, menynyit bír, mire képest Én egyelőre sokat bírok, hális- tennek, hát sokat is vállalok. Tudom, nem látszik rajtam, hogy az átlagnál erősebb, szívósabb vagyok, pedig a honvédségnél még hadosztálybajnokságot is nyertem birkózásban. Há- rom szakmám van (ugye, ez ‘sem látszik rajtam?), es konyátok még ötféle mesterséghez. Tudok és szeretek dolgozni. Mire én annyi idős leszek, mint maga, négyszobás, összkomfortos házam lesz tágas udvarral, kerttel, garázzsal s megyeszékhelyen, Természetesen kocsi: is veszek.

(Folytatjuk.)

vashatunk majd, A Lányok, Asszonyok például Szánfero- pol és Kecskemét, a két testvérváros gazdag kapcsolatait ismerteti, s ugyanebből a lapszámból megtudhatjuk, hogyan zajlanak a Budapestről elnevezett moszkvai szálloda és új kulturális központ mindennapjai. A folyóirat elkalauzolja az olvasót az Orosz Tél ünnepére, illetve Tádzsikisztán déli vidékeire, s beavat az Aeroflot szovjet légiközlekedési vállalat munkájába. A lap ezúttal is gazdag divatrovalot, kézimunka-lei fásokat közöl, karcsúságot ' őrző ^őrnagya- korlatokat ' mutat be a lányoknak, asszonyoknak.'

A Szovjetunióban — A bajnok egy csendes napja címmel — az újságíró-sakkmester Alekszandr Rosal a háromszoros sakkvilágbajnokról, Anatolij Karpovról ír színesen, érdekesen. A folyóiratban riportot találhatunk egy cigánycsaládról — Demeterekről —; a szülők még szekéren vándoroltak, gyermekeik és unokáik viszont már letelepedtek, sőt valamennyien tanult, megbecsült emberek. Nagy feltűnést keltett, s a lapban la bizonyosan érdeklődést vált ki Georgij Mis sebész műtéti eljárása, melynek lényege: az orvostudós helyi érzéstelenítéssel végez szívműtéte.- ket, s így olyan betegek is a gyógyulás esélyéhez jutnak, akiknek a szervezete nem bírná el az altatást. A februári számból megtudhatjuk, hogy Üzbegisztán termékei nyolcvan országba jutnak el, s világviszonylatban; ebben, a közép-ázsiai köztársaságban gépesítették legnagyobb mértékben a gyapot betakarítását, itt a legbőségesebb a hektáronkénti gyapottermés.

A Fáklyában több írás jelenik meg a falusi lakások építésének témaköréből — ugyanis ez egyike a társadalom előtt álló új feladatoknak.

képe, mely azután A fehér gárda turgenyevien Szép leírásaiban tárgyiasult, magasabb színvonalon.- Egyszóval: a húszas évek kialakuló szovjet társadalmának változatos tablója ez a kötet, egyszersmind előtanulmány a nagy Bulgakov-alakokhoz.

Természetes, hogy a tartalmi azonosságok . mellett több formai jegy is utal már A Mester és Margarita szerzőjére. Mindenekelőtt arra a finom meg'íigyelőké- pességre, amely, annyira jellemzi általában az orvosból lett írók alkotásait: a különleges, úgynevezett deviáns viselkedésformák fölismerésének képességére, az oknyomozás biztonságára. Az érzékelésnek és az észlelésnek ez a módja szükségszerűen plántálódik át a stílusba: némelyik novellát, a szikár, tömör szerkesztés és cselekményépítés okán, akár e betegekről vezetett kórnapló gyanánt is olvashatnánk. Másutt a szürrealista álomszerűség hökkent meg eredetiségével, ismét másutt a hagyományos realista írásmodor nagyszerűsége kelt bámulatot. Jogosan kérdezhetné persze bárki: miért oly csodálatra méltó ez, hiszen egyik vagy másik korszak jellegzetes stílusfordulatait és gondolatmeneteit bármely közepesen művelt „stróman” elsajátíthatja? Ez tény; a sokféleség azonban csak egy lángész agyában alakulhat át szerves egésszé, hamisítatlan, egyéni gondolat- és stílusvilággá. Világ- szemléletének időszerűsége mellett ezért is tartozik Mihail Bulgakov századunk leghatalmasabb szellemei közé — még korai elbeszéléseivel, tárcáival, naplójegyzeteivel, szösszenetei- vel is. I-engyel András