Somogyi Néplap, 1982. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-06 / 31. szám
Jobban, ésszerűbben, takarékosabban Partnap a siófoki GOV-nál A gazdaságpolitikai / kérdések élénken foglalkoztatják hazánk közvéleményét, így megyénk lakosságát is. Az érdeklődés kielégítésében — a tömegtájékoztatási eszközök mellett —• fontos szerepe van a hagyományos formáknak: a szóbeli közléseknek. az előadásoknak. Az ez irányú ismeretek gyarapítását, a folyamatok, jelenségek közötti összefüggések pontosabb megértését szolgálják az ezekben a hetekben megyeszerte rendezett pártnapok is. Tegnap délután a siófoki Gáz- és Olajszállító Vállalat dolgozóinak mintegy nyolcvan fős csoportja gyűlt ösz- sze, hogy — Sulák Gyula pártvezetőségi titkár köszöntő .szavai után — meghallgassa Varga Péternek, a megyei pártbizottság első titkárának előadását a múlt év gazdasági eredményeiről és az idei esztendő főbb feladatairól. — A múlt évre kitűzött célokat elértük, illetve egyes területeken jelentősen megközelítettük — mondta rövid belpolitikai áttekintés után az előadó. — Életszínvonalunkat a fokozódó külgazdasági nehézségek ellenére is tartani tudtuk. Igaz — és ezt sem szabad eltitkolnunk —, ehhez a beruházások visszafogására is szükség volt. Az ipar termelésének országosan kétszázalékos emelkedéséről szólva utalt arra, hogy a somogyi ipar ennél nagyobb arányban, 3,5 százalékkal növelte termelését. Az itt működő vállalatok, Visszatérítést kapnak Húszmillió forint érték talált gazdára (Tudósítónktól.) A barcsi áfész ellátási körzetéhez tartozik négy délszláv község: Lakócsa, Tótújfalu, Potony, Szentbor- bás. A szövetkezet igazgatósága nagy gondot fordít rá, hogy megfelelő színvonalú ellátást biztosítson az itteni lakosoknak. Csaknem ezernyolcszázan élnek itt, s 28 százalékuk tagja a barcsi áfész-nek. Valamennyi községben van vegyesbolt, vendéglátóüzlet és íelvásárlóhely. Lakócsan tőkehúst is árusítanak, Szent- borbáson viszont egy személy intézi közös kezelésben a bolt, a vendéglátás’és a fölvásárlás munkáját. Az üzletvezetők egyaránt értik a magyar és a horvát nyelvet. A múlt évben 20 millió forint érték talált gazdára ezekben az üzletekben, egymillió forinttal több, mint az előző évben. Esemény volt a központnak számító Lakócsán, hogy a nemrég elkészült vendéglő és presszó színes televíziót kapott. A háztáji gazdaságokban zöldségféléket, uborkát, tojást termelnek, és nyulat tenyésztenek, körülbelül egymillió forint értékben. Po- tonyban ebben az évben nyitottak új íelvásárlóhe- lyet A barcsi áfész másként is segít: 20 ezer forinttal támogatja e községek kulturális és sporttevékenységét. Vásárlási és értékesítési visszatérítés címén 40 ezer forintot kapnak a négy üzemek zöme jól alkalmazkodott a megváltozott viszonyokhoz, piaci és egyéb körülményekhez. Ez azt jelenti, hogy megyénk iparának elmaradottsága az országos állaghoz képest csökkent, azaz folytatódott a korábbi években megkezdett felzárkózása. Az építőipar teljesítőképessége összefügg a beruházás csökkenésével. A nagyobb építőipari szervezetekben ugyanis kisebb létszámmal voltak kénytelenek kielégíteni az igényeket. Sajnos, Somogybán nem mindig sikerrel. Ezt az is jelzi, hogy a megye a múlt évben, jelentős összeget nem tudott felhasználni az építésre rendelkezésre álló pénzeszközökből. Ebben a beruházók és a kivitelezők közötti együttműködés zavarai és — ami ezzel összefügg — az ellenőrzés hiánya, illetve következetlensége játszott szerepet. Azok az építőipari szervezetek voltak képesek ellátni feladatukat, teljesíteni tervüket, melyek felismerték a változó körülményeket, igazodtak a lehetőségekhez, és elsősorban felújítási munkákra fordítottak figyelmet. A mezőgazdaság országszerte teljesítette tervét — igaz, nem olyan színvonalon, amilyenen szerettük volna — mondotta az előadó. Ennek ellenére természetesen biztosítva van az ország kenyérgabonája és a szükséges mennyiségű takarmány is. Szólt arról is. hogy a mezőgazdaság drágán termel, és egyik fontos feladatunk, hogy csökkentsük a ráfordítási költségeket. melyek egyes gazdaságokban megengedhetetlenül magasak. Ebben — földrajzi tényezők mellett — személyi okok, azaz vezetési, munkaszervezési hiányosságok is közrejátszottak. E megállapításokkal már meg is kezdte az idei év legfontosabb feladatainak felvázolását az előadó. A továbbiakban kiemelte: változatlanul messzemenően figyelembe kell venni a külső körülményeket, és elsősorban nem többet, hanem jobban, , ésszerűbben, takarékosabban kell dolgozni minden szinten és ágazatban. Csak így érhetjük el, hogy a népgazdaság adóssága ne növekedjen, és továbbra is teljesítem tudjuk elhatározásunkat, az élet- színvonal megtartását. Folytatni kell az ipar termékszerkezetének átalakítását, emelni a műszaki színvonalat, fokozni termékeink versenyképességét. Arra kell törekedni, hogy mennél magasabb nyereséget érjen el minden munkahely, illetve fokozatosan csökkenjen a veszteségesen működő egységek száma. Varga Péter szólt a közvéleményben oly nagy hullámot vert kisvállalatokról, kisszövetkezetekről, helyükről, szerepükről; hangsúlyozta : létesítésük, működésük az ellátás, a szolgáltatás javítását célozza, és semmiképpen sem veszélyezteti a tulajdonviszonyok szocialista jellegét. Befejezésül kiemelte: a nehéz körülmények között is fontos feladatunk, hogy őriz-, zük meg a párt es a nép kölcsönös bizalmát, amely változatlanul további fejlődésünk alapfeltétele. A nagy figyelemmel kísért előadás hallgatói közül többen éltek a lehetőséggel, és kérdésekkel fejezték ki érdeklődésüket. Ennek során — egyebek között — szó esett adósságunk alakulásáról — Varga Péter válaszából megtudhatták, hogy tavaly csak egészen csekély mértékben emelkedett adósságunk a korábbi évek igen kedvezőtlen növekedéseivel szemben. Hallhattak a KGST-országok közötti együttműködés gondjairól, fejlesztéséről, a Szovjetunióból Nyugat-Európába irányuló gázvezetéképítés körülményeiről, kilátásairól és arról, hogy miként ítélik meg a szocialista országokban gazdaságirányítási rendszerünket, illetve annak új formáit. Vásárlási szokásaink és az ötnapos A pult két oldalán — Kérem, hol találom a . .. — s itt valami hétköznapi aprócikket említett az eladó- ,hoz forduló középkorú férfi. — Ott van a gondolában — hangzott a rövid válasz. — Kerestem, már, de nem találtam próbálkozott újra a vevő. — Pedig ott van kérem, én innét is látom — mondta fölényesen Kaposváron a belvárosi Csemegében a hetyke fiatalember, aki valószínűleg csak megtévesztésből öltötte magára a kereskedelmi eladók egyenköpe- nyét. S a burkoltan vaksinak titulált vevő megszégyenülten bolyongott tovább a gondolák között. Napi vásárlásaink apró bosszúságai között említhetem a nagy élelmiszer- áruház villámkezű pénztárosnőjét is, akinél ismételten reklamálnak a vevők, mert újra a gépbe veri a már beütött áru árát. S ha valaki szólni merészel, öltözéke és föllépése alapján részesül bocsánatkérésben vagy fogak között elharapott szitokban. S beszélni kell az áruházi eladóról is, aki nagyobb összegű vásárlásaink alkalmával elénk teszi a kívánt cikket, de csak hosszas unszolásra hajlandó megmutatni a választékot. A fenti tapasztalatok alapiján megnyugvással állapítf- hattam meg, hogy a kereske^-, 'delem 1982-ben is az maradt, ami volt, s változásokkal teli korunkban örömmel töltött el az állandóságra törekvés e néhány példája, amit azonban némileg kikezdett az ötnapos munkarendre való áttérés. Ismerősökkel, kollégákkal osztottuk meg az üzletekben január elseje után szerzett tapasztalatainkat. A legfontosabb következtetésünk az volt, hogy változtatni kell vásárlási szokásainkon, ha nem akarjuk letapostatni cipőnket a pénteki tumultusban, ha nyugodtan óhajtjuk eltölteni a heti két pihenőnapot. Mert a kereskedelem és az ipar — minden ellenkező híreszteléssel szemben — valóban fölkészült a heti ötnapos munkarendre. A vásárlóknak azonban ugyanúgy szükségük van alkalmazkodási időre, mint az eladóknak. Például szeretünk minden nap friss élelmiszert fogyasztani, s ezért naponta bevásárolunk. Ez félig-med- dig kényszer is, mivel a panellakásban vajmi kevés helyen lehet élelmiszert tartani. Legföljebb a hűtőszekrényben, azokból viszont a nagyméretűek nehezen férnek be a kicsiny konyhákba. Csúcstermés gondokkal — Ilyen jó évet még nem zárt a rendszerünk egyszer sem — mondta Gergő Sándor, a Somogyi Burgonyatermesztési Rendszer vezetője. — Csúcstermés volt tavaly, jóval nagyobb termésátlagokkal, mint amire számítottunk. 1981 tavaszán 1312 tonna holland .vetöbur- gonyát importáltunk a rendszer taggazdaságai részére. Ezenkívül 736 tonna Magyar rózsa, törzselit szaporítási fokozatú burgonyát ültettek el üzemeink vetőgumó-szaporítás céljából. — Milyen fajtákkal foglalkoztak? — Tíz fajtát termesztettek tavaly a partnergazdaságok, amelyből a Desiree aránya 69 százalék volt. A burgonya 83 százaléka jó elővetemény — kalászos, pillangós — után került földbe, és csak 17 százaléka egyéb növények után. Vetögumó-szaporitás céljából 683 hektárt ültettek be a gazdaságok, ebből 486 hektárt a holland import- fajtával, 197 hektárt a Magyar rózsa törzselit vetőburgonyával. Az összes burgonyatermő terület tavaly 3512 hektár volt. — A jó termés mennyiben okozott problémákat a betakarításnál? — A betakarítás ütemét üzemszervezési problémák hátráltatták. Az átvétel sem volt zökkenőmentes; a gazdaságok jó része teljes termeset a megyei Zólderttel kötötte le folyamatos szállításra, de a vállalat átmeneti tárolásra nem készült fel. Jó példa az inkei tsz, amely a betakarítás kezdetéig dohánypajtáiból mintegy 1400 tonna befogadására alkalmas tárolóteret alakított ki gyorsan és jól. A Délsomogyi Állami Gazdaságban — amely a rendszer gesztorgazdasága — gondot okozott a nagykot-pádi burgonyatároló leégése, így a tárolást hallatlan erőfeszítéssel és nagy költséggel sikerült csak megoldani. A betakarítás szeptember elején kezdődött a rendszer üzemeiben es kisebb-na- gyobb megszakításokkal csak november elejére fejeződött be. Október 20-i'g 2747 hektárról, az összes terület 78 százalékáról szedték fel a burgonyát. A rendkívül kedvező időjárás a betakarítást egy napig sem késleltette — a viszonylagos lemaradás a nagyobb terméssel, valamint az értékesítési nehézségekkel hozható összefüggésbe. A rendszer szlovákiai partnergazdaságainál ilyen gond nem volt, ugyanis ott az alacsony csapadékmennyiség miatt kevesebb burgonya termett. Nálunk a kínálat növekedér se a kereskedelem és a közvetlen felhasználók szigorúbb minősítésével és visz- szafogott átvételi ütemmel járt együtt. — Végül is ntennyi volt a többlettermés, és mi lett a sorsa? — Hétezer vagon burgonyával számoltunk, és ennél 900 vagonnal termett több a partnereinknél. Eladatlan burgonya egyáltalán nem maradt, ám jelentős mennyiséget tárolnak még a tsz-ekben, amit majd tavasszal szállítanak el. — Felfedezhető-e valamilyen határozott tendencia a burgonyatermés évenkénti alakulásában, vagy ez teljesen a véletlen hatások eredménye? — Általában háromévenként jelentkeznek a csúcsok, egyébként gyakran kevés a burgonya. Ennek kettős oka lehet. Az egyik, hogy ha az előző évben sok volt a burgonya, és nem tudták eladni — főként a háztáji gazdaságok, melyekben még nagyobbak az értékesítés gondjai —,< akkor általában csökkentik valamennyivel a területet. Ugyanakkor ez könnyen párosulhat egy, a burgonya szempontjából rossz mezőgazdasági évvel, gyengébb terméssel — ilyenkor azután még importra is szorulhatunk. — Az épülő-meglévő burgonyái eldolgozok mennyiben járulhatnak hozzá a termésfölösleg levezetéséhez? — Ez nem ennyire egyszerű. Igaz ugyan, hogy a feldolgozók levezethetnek bizonyos fölöslegeket, de teljes megoldást nem adnak. Ugyanakkor mi történjen a feldolgozókkal, ha gyengébb esetleg a lakosság ellátására sem elegendő a termés? Importáljunk burgonyát, hogy a feldolgozók üzemelhessenek? Nem is beszélve arról, hogy ezeknek az üzemeknek a nyersanyagigénye más. A lakosság körében immár közkedvelt Desiree például nem éppen alkalmas pehely vagy pép gyártására; . ehhez magasabb szárazanyag-tartalmú fajtákra van szükség. Így a feldolgozók ellátása — véleményem sze7 rint — csak céltermeléssel oldható meg, következésképpen ezek az üzemek étkezési burgonyafeleslegek levezetésére nem alkalmasak. — Mi hát a megoldás? Ha ismert a burgonyatermés ciklikus alakulása, nem lehetne-e ezt megfelelő eszközökkel jó irányba befolyásolni? — Ez ismét nem ennyire egyértelmű, ugyanis nagyon nehéz előre jelezni a burgonyatermés alakulását. Függ attól, hogy az előző évben milyen volt az idő a vetőburgonya előállításához, megőrzéséhez, s attól is, hogy a termesztés évében milyen az időjárás, a csapadékellátottság. A kötésszám megállapítható ugyan, de az már nem, hogy mekkorára fejlődnek majd a gumók, így valójában a fő cél az, hogy szakmailag, emberileg tegyünk meg mindent a hozamok növeléséért, az ingadozások mérsékléséért — fejezte be a beszélgetést Gergő Sándor. ML E. A fagyasztóládáknak pedig hazánkban egyelőre sem hagyománya, sem ipari háttere nincs. i A kereskedelem a technikái feltételekben mutatkozó hiányosságok ellenére is fölkészült. Elsősorban áruvaL Érezhetően több lett a hosz- szabb ideig eltartható szárazáru — bár ennek választéka Somogybán mindig hagyott maga után kívánnivalót —, és soha nem látott mennyiségben kaptak a boltok gast- rofoL mirelit, félkész, konyhakész, előrecsomagolt és tisztított élelmiszereket. A szállításokat is úgy ütemezték, hogy csütörtökön és pénteken legyen a legnagyobb a választék, mert a vásárlót csak így lehet a szokásosnál kicsit korábban becsalogatni az üzletbe. Zavaró azonban e termékek viszonylagos drágasága, és az is, hogy még nem alkotnak jól összekapcsolható „táplálékláncot”. S választékuk is — bár bővebb a korábbinál — jobban kötődik hagyományos étkezési szokásainkhoz, mint a gyártás jellegéből adódó lehetőségekhez. S legyen a legkisebb élelmiszer boltban is hűtőpult, jusson oda is e cikkekből! Az ötnapos munkarend bevezetése nem érintette a vasárnapi és az ünnepi tej-, illetve kenyérárusítást, így ezek továbbra is megtalálhatók a kijelölt vendéglátóegységekben. Az új nyitvatartás csak kevéssé tér el a régitől. A tanácsok mindenütt ügyeltek arra, hogy ne maradjon ellátatlan egyetlen lakókörzet sem. Változás, hogy szombaton az élelmiszerboltok délután egykor bezárnak; ahol korábban nyújtott műszak volt, ott délután ötkor húzzák le a redőnyt. Az egyszemélyes boltok hetente egy napig zárva maradnak. Az iparcikk-kiskereskedelemben — a vevő szempontjából — alig tapasztalható változás. Az ellátásban döntő szerepet betöltő megyei vállalat nyitvatartási időalapja még nőtt is valamelyest. A vendéglátók esetében is ugyanez a helyzet. De számolniuk kell azzal is, hogy a több szabad idővel rendelkező vendégkört csak jobb, szórakoztatóbb programokkal nyerhetik meg. Az ötnapos munkarendre való áttérés a kereskedelemben és a vendéglátásban óriási előkészítő-, szervező- és papírmunkával járt. Vevőnek és eladónak nem árt tudnia, hogy csupán Somogybán 2337 üzlet és vendéglátó- hely több mint 16 ezer dolgozóját érintő programot kellett kialakítani s elfogadtatni a közéleti demokrácia és a hivatalos szervek fórumain. E tények ismeretében talán több türelmet. megért4st tanúsítunk majd egymás iránt mi — vevők és eladók — is a pult két oldalán. Cseke László SOMOGYI NÉPLAP I
