Somogyi Néplap, 1982. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-20 / 43. szám
SOMOGYI TÁJAK, EMBEREK A pálcái útszűkület t En erre a tájra szavazok. És a szép • melléknév felső fokára. Zselic, verejtékkel szentelt vidék... Istenek kemencéjében sült kerek kenyerek: dombok. Asszonyágyék- sejtelmes, árnyas völgyek. Világossággal biztató nyiladékok. Birkahajtó ösvények. Szerény, halk szavú erek. Most jég fojtja beléjük a csobogást. Az őszi vetést foszladozó, piszkosodó fehér takaró borítja. A Szennából kivezető úthoz bekötő csalla- itozik, annak szélén útszűkületet jelez a közlekedési veszélyre figyelmeztető tábla. Itt most a meghökkentően beszédes jelkép: Patca megyénk legapróbb aprófalva. Aprófalunak nevezzük az ötszáz lakosnál kisebb népességű településeket Patcán a legutolsó népszámláláskor mindössze 93 embert találtak az összeírok. Patca megszámláltatok, és híjával találtatott... (A tíz évvel korábbi fölméréskor még 118 lakosú kisközség volt.) Az ilyen számbavételeknél az embert a lakost bensőséges szóval szoktuk emlegetni. Léleknek, a létszámot pedig lélekszámnak. Kicsit keserű aktualitásű népi szólásmondás társul bennem a kifejezésekhez. „Lélek, lélek, meddig élek!?” A másodikat már „veUára kapva” meg is forgatja a képzelet: Jatcába hálni jár a lélek — az ember! —, hiszen a küencvenháromból elég sokan csak estére térnek meg a megyeszékhelyről, ahová műszakba járnak. tagot. „Itt a felesége, a szomszédban laknak ..." Ballagunk is a Handó-porta felé. . . Előttünk a postás jár, üelőtte meg egy idős gazda, demizsonnal: ki a szőlőhegybe! 2 Házigazdám amolyan két barázda kö- • zötti állapotban van éppen: már nem dolgozik, de még nem nyugdíjas. Az Állami Biztosító járási fiókjának pénzügyi vezetője elérte a korhatárt, hogy abbahagyja az ingázó „cigányéletet”. — Úgy van ezzel az ember, hogy amíg paraszt voltam, addig a pantallósokat irigyeltem; amikor meg hivalalbéli lettem, de jó volt hétvégi parasztnak lenni, kézbe kapni a pincekulcsot, és irány a szőlőhegy! Ülünk a szépen bebútorozott szobában házigazdámmal, akinek sorsa van. Ha volna magyar Solohov, annak a tollára való ... A háziasszony ott sürög-forog körülöttünk, s egyszer csak azt mondja: — Látod, hát mégis elmondhatod valakinek azt a régi sérelmet, azt az igazságtalanságot, ami vélünk megesett... Mert tudja — fordul felém —, az a szálka még mindig benne van az uramban, azt az idő ki nem-húzhatta. Ügy van, ahogy mondja. — Beszéljük ki azt a szálkát az eleven húsból, János bátyám! Hogy is kezdje, mint is, kezdje? Talán ott, hogy ebben a református községben az ő családjuk volt az egyetlen katolikus. A felekezeti iskolába, ahová kényszerűség miatt járt, el *is ismerték, meg nem is. Abban a világban még nem az egyke volt divatban; a Handó gyerekeik is hárman voltak: két fiú, egy lány. A legidősebb Handó fiú avval szerzett tekintélyt a meztéllábas elemisták között, hogy délutánonként krumpli darabolásával szemléltette a társaknak a törteket, öccse, de talán a húga is eltanulta tőle a törteket még az elemi előtt, úgy, hogy a Jancsi gyerek millióig, számolt, mire a mesterhez került... Handó János nem mondja, de a bátyja bizonyára a példaképe is volt A faluban először az idősebb Haindó fiú vett el református lányt. Nem is volt ez abban az időben olyan sima dolog! Aztán a báty eltűnt valahol a háború poklában, többet sohasem látta viszont a szülőfalut. — Anyánktól örököltük az olvasás szeretetét Sobri Jóska históriája, filléres regény, klasszikus — mindegy volt. Ha akadt szabad negyedóránk, már böngésztük a könyvet. Csakhogy a bátyámé volt az első olvasás joga; én szemközt ültem vele, és a „fejtetőn álló” betűket silabi- záltam. így tanultam meg folyékonyan olvasni „tótágast álló” szövegeket. S rögtön meg is bizonyítja ezt a tudást. Mint a vízfolyás, olyan szépen, egyenletesen ömlik belőle a szó; valamilyen hivatalos szöveget olvas föl, „természetesen” megfordított lapról. — Tizennégy holdunk volt, középparaszti családnak számi tot tünk. Itt, nálunk majdnem mindenki középparaszt volt, nem ismertünk zsíros- vagy szegényparasztot. Amikor a lis- « iákat kezdték gyártani, Patcán csak három kulák akadt: az egyiknek huszonöt holdja volt, a másiknak cséplőgépe, a harmadiknak íölszorozták a szőlőjét, ez máshol is előfordult. Én mentettem ki egyiket a listáról, 56- ban mégis nekemjöttek volna ... Ez az a szálka, amelynek környéke elmérgesedett Handó Jánosban? — Falcára is eljöttek a népnevelők, szervezték a téeszcsét 55-ben. Engem hibáztatott a falu, hogy „elsőnek írtam alá”. Meggyötörtek azok az agitátorok, apám meg „eltűnt" azokban a napokban. Hiába jártunk utána ... Csak akkor engedték haza, amikor aláírtam. És még engem vádolt a falu, hogy huszonöt- ezer forintot markoltam föl a népnevelőktől azért az aláírásért! Az ismerősök nem álltak szóba velünk, ez volt az Egyakarat Téeszcsé. Olyanok voltunk a szülőfalunkban, mint a megtűrt idegenek, ötvenhatban aztán szétment a szövetkezet, es akkor én, a pártonkí- vüli lettem a kommunista, akit „agyon kell verni”. Még a templomból is kinéztek bennünket, és nem volt tanácsos kerítésen kívülre lépnünk. Kötél vagy előrelépés ... ez állt előttem, ez a két lehetőség. Az előrelépést választotta. Ezerkilencszáz- ötvenhétben egy év alatt levizsgázott a hetedik-nyolcadik osztályból, aztán elvégezte a közgazdasági technikumot levelezőn. Akkor már újra téesztag volt. Csakhogy a vizsgák előtt mindig őt osztották be a nehezebb munkákra. „Megmutatjuk, hogy nem fogsz leérettségizni!” — mondta neki egyszer valaki. Sőt akadt, aki addigra már azon a véleményen volt, hogy ha 1955-ben nem ódzkodik annyit, hogy elsőnek írja alá a belépési nyilatkozatot, már korábban megcsinálták volna nélküle a szövetkezetei Érettségi előtt nem bírta tovább, mindent megírt a kabinettnek. Ügyét kivizsgálták, a pártbizottság, a tanács melléje állt Leérettségizetl Jeles eredniény- nyeL — Handó elvtárs, azt szeretnénk, ha megnyugodna — mondták neki. — Kérjük, foglalja el a főkönyvelői széket az eddei szövetkezetben ! Hajnalonként annak a falunak a szántóföldjét járta Kéki László elnökkel. Segítettek beállítani a vetőgépet, szerelték a munkagépekéi íeltűrték az ingujjal és versenyt kaszáltak a tagokkal. A következő évben magával vitte a feleségét is, és csak 1964-ben tértek haza Patcára, amikor idősebb Handó, az apja elhuny! Handó János azután tizennyolc évig naponta buszozott be a megye- székhelyre, állami biztosítói hivatalába. Az ember élete egyszeri és megismételhetetlen, nincs lehetőség arra, hogy újraéljük valamiféle javított kiadásban a rossz éveket. Talán szívesen kitörölné az életéből azt a három évet, amíg száműzött volt a saját falujában, s amely három évről más tanúkban talán egészen másfajta kép él. A történelemmé minősülő események az egyénben szubjektívabb lenyomatét hagynak, mint a történelemkönyvekben. — Már csak hat pálcái gyerek száll föl reggelenként a buszra, hogy iskolába menjen... — Azt mondtam egyszer a tanácsülésen: én ezt a kis falut nem engedem Gyűrűfű sorsára jutni — válaszolja meg a megállapításból kiérezhető kérdőmondatot. Mert ő „betéve ismeri” a szülőfalu és környéke minden dülőútját, dombhajlatát, megművelt földterületét. Hogyne tudná a Csurgo- mány, a Kutyaszorító-gödör, a Szlonka-tetö, a Másik oldal, a Ragula, a Mósa, a Csipány, a Ganyés, a Szépvölgy, a Dömötör-völgy, a Cémaszáli-erdő, a Rigoli-part, a Szál-oldal, a Belső-Lanka, a Bankói-oldal, a Jégfa-telep, Nózsi-szőlő, a Boroda, a Páprányos, a Dórit nevének eredetét. Néhány érdekesebb névmagyarázatot idézünk. A Jégfa-telepnél, a jégfai malomnál, mindig hideg, „jeges üdő” volt. A Csurgovány-gödörben forrás volt, hársfa háncsából csináltak kifolyót a víznek. A Kutyaszorítóba veszett állatot fogtak körbe a bátor legények. A Boroda-szőlős: gyakran elA falu a szemközti, erdőtaréj ú domb alatt bújik meg, _az erősen lekerekített vonalú, alacsony vállú templommal. Mintha a kertek aljáról lopó zna be az érkező; az útról hátukat mutatják a házak, górét és istállót — a gazdaságot — kínálva először megtekintésre. Később nyitja rá szemét az idegen a szokatlan jelenségre, hogy itt az egyik soron több Házhelyet is nem családi ház, hanem gazdasági épület foglal el; a gazda a másik soron, az istállóval szemben lakik ... Talán a paraszti prakticizmus diktálta így: ne szivárogjon a trágyáié a kútba. Azt mondta valaki, mielőtt a faluba értem volna: „Figyelje meg: sok portán az istálló tekintélyesebb épület volt a lakóháznál!” Így lehetett, hiszen még ma is mutatja ezt az arcát Patca ... Ami az aprófalu családi házait illeti, van itt nyolcvan-kilencven telet megért épület, de fiatalabb, szépen átöltöztetett, friss vakolást! is. Asszonyok ácsorognak az italbolt-vegyesbolt közelében; ebben a tarka csokorban már több a fekete virág, mint a piros, kék, sokszínű. Színes fényképet nézegetnek, adják a felvételeket kézről kézre. Tőlük érdeklődöm, merre lelem meg Handó János tanács- és vébéverte a jég és a „bor odalett”. Dórit: ott gyakran látni a lidércfényt. 3 Azzal a háttér-ismeretanyaggal keresem • meg a szennai községi közös tanácson Belovics Emilné vb-titkár asszonyt, hogy Somogybán tíz év alatt csaknem hússzal nőtt az aprófalvak száma — jelenleg a nyolcvan fölött van —, és további húsz falu áll választóvonalon, azaz lakossága hatszáz alatt van. Az ok: elvándorlás, a külterület esetenkénti átcsatolása. Néhány kirívó csökkenés: tíz év alatt Patosia 544-ről 43ü-ra, Porrog 506-ról 306-ra, Polány 610-ről 429-re, Hollád 630-ról 480-ra, Üjvárfalva 665-ről 468-ra, Gyugy 595-ről 426-ra, Bonnya 621-ről 428-ra fogyott, Nagyállás pedig eltűnt a térképről. — Patca tulajdonképpen nincs siratnivaló helyzetben — mondja a titkár asszony. — Az elhalálozás, elköltözés miatt megüresedő házak nem állnak sokáig üresen: Kaposvárról hétvégi tanyának vagy lakóháznak vásárolják meg. Az egykori híres vásározóhelyre tehát a városból jön az utánpótlás. A zsobrákok, fazekasok, mikék szomszédságába itt idegenül hangzó nevűek települnek. Olyanok, akik nyugalomra vágynak vagy lakásgondjaikat másként nem tudták megoldani. Vajon meggyökereznek -e ? Fekete hajú, bájos fiatalasszony — mai madonna — gyerekkel, öreg portáján. Kovács Györgyné. — Ügy gondoltuk a férjemmel, hogy lehet itt élni. Harmincezerért, törlesztésre kaptuk meg az épületet, tanácsi segítséggel. Gyes-en van, a fagerendás mennyezetről lógó hintán szórakoztatja kicsi Marikát. Az göcögve kacag, élveri a röpülést. Az ágy fölött — újmódi „szentképek” — Y oko Ono és John Lenon. A vitrinben könyvek: Robert Merle regényei, fantasztikus elbeszélések, magazinok. — Nincs központban a tévé, de azért szives«! nézek ismeretterjesztő filmeket, főként azokat, amelyek a technikával vagy a biológiával foglalkoznak. Aztán a Hét műsorát, a híradót... A Finommechanikai Vállalat várja vissza a gyes letelte után. — Városi lány. Hogyan szokott a faluhoz? — örültünk, hogy ez a lehetőség adódott. Igyekszem beilleszkedni a faluközösségbe. Csak az a baj, hogy hozzám hasonló korú, kisgyermekes anya kevés van Patcán. — Távolabbi terveik? — Búvárszivattyút vettünk, mert tavasz- szal szeretnénk fürdőszobát kialakitani. Ezt a másik helyiséget meg rendbe kell tennünk, hogy lakni lehessen. Nézze, kitartást és szorgalmat lehet tanulni a papaiaktól; van, ahol rna is komolyan veszik az állattartást, és a szólő is türelmei törődést követel... Végszóra megérkezik a körzeti védőnő, hogy tanácsaival segítse a fiatal anyát. Talán ez is olyan jelképes értékű, mint az az útszűkületet jelző tábla. A Szennából érkezett élő segítség mintha azt jelképezné: Patca nincs egyedül. I.eskó Lászl'-
