Somogyi Néplap, 1982. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-03 / 28. szám
Mozgalom a tiszta, virágos Balatonért Első helyein a viz védelme A három balatoni megye nép fron tmozga Ima közösen egyeztetett elképzelések alapján szervezi és újítja meg környezetvédelmi tevékenységét a magyar tenger partján. A Hazafias Népfront megyei bizottsága eddig is sokat tett azért, hogy nagyobb legyen a rend, a tisztaság a településeken, új parkok alakuljanak ki, csemetéket ültessenek a kopár részekre, avagy pótolják a kivágott fákat. Az utóbbi időben nagyon sok szó esett róla különiéte fórumokon, hogyan lehet az idegenforgalmat es a tó teherbíró képességét egyensúlyba hozni, megóvni a Víz minőségét, a környezetet. Mi sem természetesebb, hogy az állami szervek, a tanácsok, a vállalatok feladata az intézkedés, a környezet védelméért azonban a társadalmi szervezetek, mozgalmak szintén sokat tehetnek, hiszen a lakosság mozgósításának feladata rájuk hárul. A Hazafias Népfront megyei elnöksége a közelmúltban tervet fogadott el a környezetvédelmi munkabizottság ajánlásai alapján arról, hogy mit tegyenek a népfrontbizottságok a Balaton partján. Üj vonása e tervnek, hogy elsősorban a nagyobb önállóságot, kezdeményezőkészséget állítja a középpontba. Az elnökség tagjai egyetértettek, hogy első helyre a tó vízminőségének védelmét tegyék. A nép fron tmozgalom magára vállalta annak a köz-* szellemnek az erősítését, hogy mindenhol ítéljék el a hanyagságot, a rendetlenséget. Különösen fontos lesz a fölkészülés időszakában a parkosítás, a virág- és a faültetés, a berendezések kijavítása a közterületeken és a magánterületeken 'is. tíokat tettek a környezetvédelmi örök azért, hogy felhívják a figyelmet a hí- naros területekre, az illegális szeméttelepekre. Egész biztos, hogy új lendületet ad a környezetvédelemnek az úgynevezett lakóhelyszépíié- si és környezetvédelmi munkabizottságok megalakítása; a tervek szerint nyugdíjasokat is, fiatalokat is fölkérnek a részvételre a balatoni településeken. A megyei környezetvédelmi munkabizottság kidolgoz egy faültetési programot Nagy segítséget jelent, hogy a Hazafias Népfront Országos Tanácsa pénzügyi támogatást nyújt facsemeték vásárlására. Újdonság, hogy egy kis arborétumot létesítenek Boglá rlel lén. A társadalmi munka szerepe a jövőben még nagyobb lesz, mint eddig volt. A közvélemény egyetértésével találkozik az az elképzelés, hogy jobban vonják be az üdülőtulajdonosokat minden településein, ezért a nép- fnontbizottságok a tanácsokkal közösen felhívással fordulnak majd hozzájuk, s kérik, hogy ők is vegyék ki a részüket a környezet szépítéséből, védelméből. A rend, a tisztaság érdekeben megerősítik mindenhol a környezetvédelmi őrségeket, s minden időszakban növelik a szemlék számát. A megyei tanács-vb a népfrontelnökséggel karöli ve az idén is meghirdeti /i tiszta, virágos Balaton-pa, - tért mozgalmat. Az elnökség úgy vélekedett, hogy a dijakról az egész szezon alapján ítélnek majd. Ezért tartanak egy tóparti bejárási augusztus végén is. hogy va - lóban a legszebb, legtisztább üdülőhelyek kapják az ei ismerést. A nyár nehezebb, mégis várják Szvath István 29 éves, nos, e9t gyermek apja - de néhány hét múlva már kettőé ; Tóth Antal 33 éves, nős, Tóth József 32 éves, szintén nős, és három gyermek apja; Fajtái Dezső is 32 éves, nős, neki két gyermeke van. Mind a négyen kaposvári lakosok, fcnnyit a személyi adatokról. Mindannyian a Kaposvári Közúti Építő Vállalat gépkezelői, asz'a’íterítő gépen, illetve úthengeren dolgoznak — tavasztól őszig. Most a császárréti k.V-ieicpen szerelővé változva saját gépeiket készítik föl ez idei útépítésekre, „Kettős életet élnek". Az erről szóló beszélgetésből jegyeztünk föl néhány foszlányt. — A nyári éjjel-nappali műszakok után ez a téli pihenő. Jó kis pihenő; néha olyan négyemberes darabokat emelünk ki ezekből a hatalmas masinákból, hogy ropognak az ízületeink! Persze ezzel együtt jó a kötött munkarend, a rendszeresebb élet. — Naponta van főtt étel. A műhely fűtése ugyan nem az az igazi, de máskor kint, az útépítésen néha szinte megfagyunk, néha megsülünk. Itt még a rossz fűtés is legalább egyenletes. — A tizenkétórázás néha azzal jár, hogy mikor hazamegyek, a feleségem épp elmegy dolgozni, aztán mire ő hazaér, én indulok újra a műszakba. Néha azért sikerül köszönnünk egymásnak. Mégis várom . a nyarat. Aki a szabadabb élethez, a kötetlenebb munkához hozzászokott, nem sokáig bírja, hogy naponta ismétlődő munkaidőben mindig ugyanott ... — Mindegy ám. Ez télen is, nyáron is jó koszos meló. Csak az csinálja, aki szereti. Három-négy év alatt már úgy megismerjük a gépet, hogy akár kint, akár idebent vagyunk, rögtön tudjuk, melyik porcikája az, amihez hozzá kell nyúlni. Persze ilyenkor, nagyjavításkor mindent szét kell szedni és össze kell rakni, úgy, ahogy az igazán jó spéci munkát a szerelők csinálják. De mindenképpen jó, hogy az ember saját maga készíti föl a gépét nagy hajtásra. — Megette a fene a munka szeretetét, ha nincs benne pénz! Mindegyikünknek van eredeti szakmája: ki autóvillamossági szerelő, ki mezőgazdasági gépszerelő, ki autószerelő . . . Azt is leI hét szeretni, de ebben többet keresünk. — Öt évé is kerestünk ennyit. Tan meg kevesebb munkával is. A pénz meg csak romlott. Mégis itt vagyunk. Ez a banda már majdnem tíz éve együtt van. — Több mint tízmilliót ér a gép. Egy-egy nagyjavítás is több millióba kerül. Aztán az ember ráül a milliókra, és teszi a dolgát. Ha lehet, akkor pontosan, szépen ... Azután átveszik az utat, olyan minőségellenőrzéssel: majdhogynem minden kavicsot átvizsgálnak. És jók az utak. * * » Télen általában fagyszabadságra kényszerülnek az útépítők; sokan ilyenkor veHideg, csípős a szél a tabi határban; a felhők mögül elő-előbuk- kanó napsugarak most bizony nem melegítenek. Mivel foglalkoznak ilyenkor a mezőgazdaságban dolgozók? -i- ezt kérdeztük Korács Ferenc tsz-einöktől. — Hétfőn reggel megtartottuk a vezetői megbeszélést, értékeltük a múlt heti munkát, s meghatároztuk a feladatokat. Tizenkilencedikén lesz a zárszámadás, arra is készülünk. Hat munkahelyi közösségi ülést tartunk még a héten, majd a termelőszövetkezet vezetőségi és küldöttgyűlésére kerül sor. Most akartuk kezdeni a fejtrágyázást, de az szik ki „a rendes évit” is. De amikor a saját gépük karbantartáskor sorra kerül, behívják az embereket szerelni. Szükség is van rájuk, mert a szerelők saját maguk nem bírnának ennyi masinával. No, meg azért is jó, ha ott a „gazda”, mert nincs, aki jobban ismerné a munkaeszközt, mint ő. A gépkezelők ilyenkor így is kevesebb ideig és kevesebb pénzért dolgoznak, mint nyáron. Kevesebb ... Szvath István gúnyoros mosollyal búcsúzott: — Viszlát! Mi maradunk. És „nyaralunk” még egy kicsit. A nyaralók pedig feketén, olajosán nekiveselkedtek. erős szél miatt későbbre kellett halasztani. A legközelebbi feladat a legelők tisztítása, műtrágyázása lesz, és természetesen dolgoznak az eszközök karbantartásán. — További terveik? — A növénytermelési és a gépesítési ágazat hamarosan elkészíti a tavaszi mezőgazdasági munkák intézkedési tervét. Március 1-én gépszemlét tartunk. Sajnos, jelentős az alkatrészhiány, különösen a T—150-es és az MTZ-gépeknél. A szükséges vetőmagot, műtrágyát ós növényvédő szereket is most szerezzük be. A gabonaprogram keretében tíz százalékkal növeljük majd a kalászosok vetésterületét, a hozamokat pedig húsz százalékkal kívánjuk emelni. L. P. Készülnek a tavaszi munkákra Mima, sziiwes exportra 225 vagon alma, 6.5 vagon meggy, négy vagon cseresznye, 62 vagon szilva termett tavaly a Bárdibükki Állami Gazdaság gyümölcsösében. — Nálunk nem voltak értékesítési gondok a múlt évben sem — mondta Borsos István főkertész. — Szép volt az alma, jóval az országos átlag fölött, pedig jégverést is kaptunk és fagykár is érte. Elég jó áron adtuk el. Harminc vagonnal küldtünk a csehszlovák hűtőházaknak, s nagyobb tételekben a Somogy megyei és a budapesti Zöldértnek. Hatvan vagon még a kiskorpádi hűtőházban áll, de ez sem eladatlan: tizenöt vagonnyit a Somogy megyei, 45 vagonnyit pedig a budapesti Zöldértnek tárolunk. Az utóbbiból 25 vagon megy még exportra. Szépen termett a szilva is, jóllehet ez is kapott fagyot, jeget. A cseresznye tavaly elég keveset hozott, a meggy viszont almái többet. — Ebből is túltermelés volt országosan, bár mi el tudtuk adni — folytatta a főkertész. — Véleményem , szerint az a gond. hogy keveset szállítanak belőle exportra, a minőség miatt. A szilva most kezd jó üzletté válni. Termésünk zömét exportáltuk: kisebb részét étkezési szilvaként, nagyobb részét a nyugati konzerv- gyátakba küldtük. Az utóbbi években sok gondot fordítottak a bárdibükki gazdaság gyümölcsösében a munkaeszközökre. A szilvaválogató gépsor már két éve dolgozik, s tavaly elkészült az almaválogató gépsor is: decemberben már ezzel válogatták az almát. Elkészült a gyümölcsös környékén az úthálózat, végeztek az udvar betonozásával. — Kilenc vagon cseresznyét, 5,5 vagon meggyet, 70 vagon szilvát, 210 vagon almát terveztünk erre az évre — mondta a főkertész. Most a régi tarlályládák karbantartása és a gyü- mölcsíametszés a legfontosabb íela'dat. A szilvással nagyjából elkészültek már, és az alma egy részével is. Tizeiket millió E gy év alatt ennyi, nem több es nem kevesebb. Mögötte az alkotó ember, aki kötelességét, korábban feltételezett képességét szarnyalta túl. Számítottak rá, biztatták, -a legkülönbözőbb módon ösztönözték. Lehet ellenállni? Miért is tenné, hiszen tudja, hogy megbecsülik erőfeszítéseit. Ilyen légkörben jó élni. Megmutathatja, hogy mindennapi munkáján kívül mire képes. Töpreng, gondolkodik, dédelgeti az álmát, és büszke, ha valami okos ötlet az eszébe jut, ha bizonyítani tudja értékét, s meg büszkébb, ha az álom megvalósul. Netán kudarc éri? Akkor se torpan meg: próbálkozott, nem sikerült, majd legközelebb. Újra töpreng, és jobbnál jobb ötletek pattannak ki az agyából. Olyanok is, amilyenekre indítást kapott, és o-lyanok, amilyenekre még senki sem gondolt. Nem hagyja elsikkadni őket. E rövid bevezető után elárulhatom: tizenkét millió hátterét kutattam a napokban. Nem leltem csodákra. Mégis nagyszerű dokumentumok birtokába jutottam. Bizonyító erejűek. Azt tanúsítják, hogy egyetlen vállalat ufiiói egy év alatt tizenkét milliót hoztak a konyhára. Mivel magyarázható? Honnan ez a nagy buzgalom? Szerényen mondták: a mozgalom 1970-ben együtt született a vállalattal, tehát hagyományai vannak. Azokra pedig lehet és kell is építeni. A grafikon fölfelé ível. Az ötödik ötéves terv éveiben összesen 22 200 000 forint népgazdasági eredmény született a vállalat újítómozgalmáriak sikereként, és tavaly — egy év alatt! — tizenkét millió. Egyre több ember kap. kedvet, s a Dél-dunántúli Vízügyi Építő Vállalatnál mind nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a mozgalomnak. E két megállapítás kölcsönös összefüggését aligha lehet vitatni. De mondhatok más számokat is az előző tervidőszakról. 1976-ban 98, 1980-ban 192 újító volt náluk. S talán ennél is beszédesebb: 1976-ban 63, 1980-ban már 123 volt a fiatal, a harminc éven aluli újítók száma. Nyoma sincs a féltékenykedésnek, az ás- kálódásnak, a „betartásnak”. Becsülik és segítik egymást; örülnek, ha bárki okos megoldásra jutott. A jobbnál jobb elképzelések a közösség kohójában születnek. A szomszéd megyében egy szennyvíztisztító berendezés nyomóvezetékét kellett volna átvezetni a Zala folyó alatt. Más irányba kell terelni a folyót, a kijelölt szakaszon vízteleníteni a medret — iszonyú költség, hosszadalmas, fárasztó munka. Az újítók munkához láttak. Vasbeton elemekből, feszített hídgerendákból korszerű közműhidat terveztek és valósítottak, meg a Zala fölött. Négymilliós megtakarítás született ebből a közösségi munkából. Hangsúlyozom: közösségiből! Száz, főiskolát, egyetemet végzett szakember és 1450 fizikai munkás dolgozik a vállalatnál. S az újítómozgalomban részt vevők közül öt év alatt 83-ról 88-ra nőtt a műszakiak, 15-ről 104-re a fizikai dolgozók száma. Együtt vannak! A lehetőségek, a megvalósult álmok egyre több ösztönzést adnak. Először azt gondoltam, valamiféle különleges módszereket találtak ki a Délviépnél. Ilyesmiről szó sincs. „Csak” alkalmazzák az általuk jónak ítélt, bevált módszereket, és komolyan veszik azokat. Az újítás gondolatát állandóan felszínen tartják, gyorsan reagálnak minden megmozdulásra, azaz építenek dolgozóik alkotó fantáziájára, cseíekvökészsé- gére. Es díjazzak is becsülettel, hiszen megéri. A z újítási feladattervnek az a célja, hogy a legszükségesebb megoldásokra, technikai, technológiai feladatokra, a munkaszervezés tökéletesítésére irányítsák a figyelmet. A brigádvezetőkig bezárólag mindenkihez eljut a felszólítás, s már az év első hónapjában együtt töpreng a nagy közösség. Azután összegezik a javaslatokat, a vezetők is hozzáteszik a magukét, de csak a legfontosabb célok kerülnek a feladattervbe. Ezeken kívül bárki bármilyen újítást benyújthat. Talán nem is furcsa, hogy zömmel a feladatterven kívül születnek újítások. Tavaly 75 ésszerűsítést adtak be a vállalatnál, s közülük 35-öt fogadtak el. Csupán a mozgalom ébrentartására 76 400 forintot fizettek ki különböző címen. Igaz, a tizenkét milliót összesen tíz újítás hozta, de ez semmit sem von le a többiek éHékéből. Módszerekről beszélek. Újítási versenyt hirdetnek a termelési egységek és a szocialista brigádok között is. Az első három helyezett tizenöt-, tíz-, illetve nyolcezer forintot kap, de a pénzt nem lehet szétosztani, csak tanulmányi kirándulásokra fordíthatják a győztesek. Önállóan szervezik ezeket a közösségi eseményeket, amelyekről kimondták: a kocsmázás nem lehet'„úti cél”.. Lezajlottak már élménydús belföldi kirándulások, de előfordult az is, hogy Pozsonyban, a szlovák partnervállalattal szerveztek szakmai tapasztalat- cserét. A verseny tehát nemcsak gazdasági eredményt hoz, hanem az egyén szamara is a fejlődés lehetőségét, ötletnapok nélkül már szegényesnek éreznék életüket a brigádok. Az építési, gépészeti szakemberek, az újítási felelős a munkahelyeken keresi föl őket, s a helyszínen bírálják el és fizetik az ötleteket. 100—400 forintot érhet egy ötlet, de ha többet, az már újításnak számít. Intézkedési terv készül, és felelős „születik”, hogy az elfogadott ötletek mielőbb megvalósuljanak. Azt mondják: évente 150—200 ötletet jegyeznek, s az alkotó töprengésért tavaly 35 embernek csaknem .9 000 forintot fizettek ki. Kamatozó befektetés ez a javából. Minden évben 6—8 dolgozójuk kapott Kivaló Újító kitüntetést (ez ágazati elismerés), s az idén is nyolcat terjesztenek föl a múlt évi siker nyomán. De van. a vállalatnál újítási ■ankét és kiállítás; negyedévenként az egész közösség tájékoztatót kap az elfogadott újításokról, jutalmazzák a hasznosításban, bevezetésben résztvevőket. Alig hiszem, hogy ezekkel elmondhattam minden jól bevált módszert, amely az alkotó fantázia kibontakozását segíti. A legjobban mégis az tetszik, amilyen következetesen és gyorsan goiidoskodnak arról a Délviépnél, hogy négy megyében tevékenykedő dolgozóik gyorsan megismerjék és bevezessék munkahelyükön a legjobb újításokat. Ezért lehet büszke az újító! Ez serkentheti további erőfeszítésre, hiszen agyának, szakmai hozzáértésének, ügyességének gyümölcse gyorsan érik, s nem lapul hónapokig, évekig a dossziék mélyén. A hitelesség kedvéért mondom el: a múlt évi 12 milliós népgazdasági megtakarításból nyolcmillió nyereségtöbbletként jelentkezik a vállalatnál, négymilliót viszont a beruházók takaríthattak meg a vállalati dolgozók újításai révén. A haszon vitathatatlan. Emberi hatása sem lebecsülendő. S zellemről, közösségről beszéltem az rrnént. Tudom, a műszaki szakemberek sok helyen pénzt várnak az újítások szakmai elbírálásáért, a Délviépnél ez munkaköri kötelesség. Néhol ferde szemmel néznek a munkásra; itt a műszakiak, ha kell, ellenszolgáltatás nélkül segítségére sietnek, önzetlenül megrajzolják elképzeléseit. A jó szervezés, a hiteles propaganda, a demokratikus légkör, a gyors elbírálás és bevezetés jó halassal van a közösségre. S bár a megvalósult újítás tudata a pénznél is többet ér, azért elmondom: a múlt évben 433 000 forint újítási díjat fizettek ki a Délviépnél. Ha tizenkét millióról beszélek, gondolom, senki sem vitatja, hogy megtérül ez az összeg, de nemcsak gazdaságilag, hanem a munkások, a műszakiak tudatának, önbecslésének változásában is. Gazdagok vagyunk. S a gazdagság forrása az emberekből, alkotó fantáziájukból, cselekvőkeszségükből fakad. , U 6. Jáveri Sálai
