Somogyi Néplap, 1982. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-28 / 23. szám
Utazunk. Legtöbben napjában legalább kétszer: a munkahelyünkre és onnan haza. Nagyon kevesen yan- nak, akik ezt az utat gyalog teszik meg. Azok is, akik helyben laknak. Hiszen a lakótelepek a település egyik végén épülnek, az ipartelepek a másikon, s így van ez rendjén. Tízezrek szállnak buszra Somogybán egy-egy réggé len — és ki tudja, hányán ülnek vonatra, autóba, motorkerékpárba hogy elius sanak kenyérkeresetük szín helyére. Ezenkívül saját jármüveiken is szóiiitiák dolgozóikat a gazdaságok, vállalatok, szövetkezetek; iskola buszok népesednek be a megállóknál zsibongó gyereksereggel. Utazunk. A reggeli ,,nép- vándorlás” hangulatát igyekeztek megörökíteni jegyzet- füzetükben, fényképezőgéppel munkatársaink kedden. Ezen o napon ők is gyarapították az utasok számát, vagy ha úgy tetszik; növelték a zsúfoltságot... HAJNALTÓL NYOLCIG Januárban legnagyobb az utasforgalom feomogyban a kaposvári Volán a legnagyobb utas- szállító vállalat: körülbelül 160 ezer embert'utaztat tömegközlekedési jármüvein. Ez az utas tömeg nagyjából fele-fele arányban oszlik meg a helyi es a helyközi járatokon. 1191)0 iáratot indítanak naponta — az arány hasonló az előbbihez —; a helyközi járatokon főként munkába járókat. illetve munkából hazatérőket visznek. — Január a legerősebb utasforgalmi hónap — mosdja Balogh János, a vállalat sze mélyfoi iga Imi osztályvezetője. — Ilyenkor sokan otthon hagyjak az autójukat, és busszal járnak, s az idén meg az is közrejátszott a forgalomnövekedésben, hogy az új rendelkezés szerint az utazási költségből az eddiginél több hárul “a munkáltatóra. s kevesebb a dolgozóra. A kora reggeli műszakokba való szállítást viszonylag könnyen svózzük kapacitással, legnagyobb feladat elé reggel hét és nyolc óra hozott az alkalmazottak utaztatása1, állít bennünket Kaposváron — ilyenkor viCsaládi közjáték Még alig világosodik. Kaposvár, legsűrűbben lakott városrészéből dolgozni indulnak az emberek. Ha megkérdeznék őket, mivel töltenék legszívesebben szabad idejüket, biztosan így válaszolnának: alvással. A hajnali buszvárásnak megvan a maga, jellegzetes- sege. Mindenki szorosabbra húzza össze a kabátját, mint nappal, s a beszélgetés is halkabb — , még gyér az autóforgalom, csak a szótő-. ri meg a csendet. Felparázs- lik az első cigaretta a sötétben. Nevetést csalt ritkán na úan i. A várakozók már Áijislp, nagykabátban Csupán egyetlen épületből szűrődik ki világdssag reg— gél léi, hétkor t Mernye központja ban : „a kis vendéglőből. A kocs- maros azonban nem tudja, megmondani, mikor indul a ■ legközelebbi busz Kaposvárra. Kérdezos- ködesünkel hallva egy íiatai hölgy lel világosii: negyedóra múlva. Háromnegyed hétkor már legalább tizenöten to- porgunk a megállóban, végre nyolc 'pere késéssel betűt a busz. Méghozzá nem is egy, hanem' egyszerre kelió: a polányi és a Sió- lök—Kelle—Ka posvá. járat. Mindkettőben elfogytak az ülőhelyek, adnak az utasok. Gyors helyzetfelmérés: melyiken több a hely? Megrekedünk az ajtóban, pedig hatul akad még állóhely. Az első ülésről felpattan egy testes férfi, s nagy hangon' intézkedik, de senki sem hallgat a szavára. Sokkal kisebb hangerővel, mintegy magának megjegyzi: „Olyanok, mint a birkák!” Legyint, s visszaül. Felprése- lődünk, indulunk. Iménti útitársunk ismerőst pillant meg:-*• Marika, ígért nekem egy naptárt! — Cserében egy ülőhelyért! — hangzik a válasz. Nem kötnek „üzletet”. Az utasok többsége félálomban szendereg, itt is, ott is lecsukódik valakinek a‘ ■ szempillája. Mások szótlanul merednek maguk elé, vagy nézik az elsuhánó tájat a reggeli derengésben. Noha keilendes meleg van, szinte mindenki nagykabátban, utazik, ■«okán még a sapkájukat se »eszik le. Igaz, az álló utasoknak ez kissé körülményes Je lenne . . . Somogyaszalóban kilencen kissé türelmetlenek. S így me$y ez minden reggel.., Jegyet kevesen váltanak, a hajnalban indulók többsége bérletes. A tizenkettes az állomásig megy, onnan egy másikkal utaznak tovább a munkahelyre. A kocsi belső világítása bágyadt arcokra, karikás szemekre vetődik. Nem egy férfi felejtkezett el a reggeli borotválkozásról, s. van, aki még mindig nem tért magához a tegnapi ivászat után . .. — Tessék csak leülni a gyerekkel! Maga me; mit lökdösődik?! Vigye innen azt közti várnak a megállóban, de nem mindenki száll fel; látják, jön -utánunk a következő já-, rat, gondolják, ott talán több helyük lesz. Egy fejkendős néni föláll, fölkínálja a helyét egy másik, idősebb utasnak. Amikor az szabadkozik, a néni megnyugtatja: — Leszállók a Margit-templomnál. — És megpróbál utat törni magának a tömegen keresztül, hogy az ajtó közelébe férkőzzék. Világosodik. Hátul diáklányok ülnek. Előkerülnek a szatyrokból a tankönyvek, jegyzetek, de ez inkább csak alibi. Jobbára egymással beszélgetnek halkan — lesz még idő becsöngetés előtt átolvasni az anyagot. Kaposfüreden szállnak le először — ketten. Aztán a Volán-telepnél még néhá- nyan. A zsúfoltság azonban csak a béke-füredi lakótelep megállójában csökken. Most már ülőhely is akad, néhányon le is zökkennek az ülésre; jót tesz ez a néhány perc pihenés. Mire a Kossuth térre érünk, mindenki felcihelő- dik. Felhúzott kesztyűvel, táskával a kézben várják, hogy megálljon a busz a pályaudvaron. Néhányan még elnyomnak egy asitast, aztan kiszállunk. A friss levegőn egy pillanat alatti elszáll az a szemekből a rohadt szatyrát, mert lerúgom ! Hajnali párbeszéd. Mindig akad hangoskodó, akiből kirobban a kialvatlanságból eredő türelmetlenség. Két kislány ül egymással szemben. . Anyjuk mellettük áll. Az egvik gyerek négy, a másik nyolc év körüli. A kisebbik. csak úgy huncutságból, lábával elkezdi bököd mi a másikat. Amaz méltatlankodva szól rá a kicsire, ami persze, olaj a tűzre. Végül is: „Anyu, szólj már rá! — Maradjatok nyugton. Mit molesztálod folyton ezt a kisgyereket? — Majd kimossa a kisasszony a nadrágomat ! — A kicsi közben folytatja megkezdett tevékenységét ... A halk anyai figyelmeztetésekből végül dühödt veszekedés kerekedik. Az asszony alaposan elagyabu- gyálja a nagyobbikat, aki keservesen sír. A kisebbik kényeskedően nyafog, az utazóközönség pedig megjegyzésekkel kíséri a történUiicet." ‘ Az egyik hajnali buszjáraton. a belvároson keresztül igv dóiul lény családi viszonyosra .. A kicsit valószínűleg naponta fél ot körül keltik. A nagyobbiic hatat nehez iskolatáska húzza — nyilván az iskolába megy. De ilyen korán még ki sem nyitott az intézmény! Vajon hány társával toporog a ka- ou előtt? szont forgalomba állítunk helyközi járatú buszokat is, miután azok megérkeztek vidéki vonalukról. Az ötnapos munkahétre való átállás, a korábbitól eltérő munkakezdési időpontokhoz való igazodás kisebb zökkenőkkel járt, azonban állandóan folyik a menet- ••end finomításai szükség szerinti alakítása; figyelik az utazási igényeket hogy ösz- szehangolják őket a menetrenddel. Már történtek apróbb változtatások januárban is, s február 1-től újabbak következnek. (Kaposvár helyi közlekedésében például csaknem negyven járatnál 5—10 perces módosításokra kerül sor, a 20-as vonalán két új járat közlekedik majd. A helyköziek Közül is két új járat indul Kaposvár körzetében; korrigálták,, illetve változtatják a járatidőpontokat Marcaliban és Tabon, Nagyatádról pedig diákjáratot indítottak Ötvöskónyiba.. Oroszlánrészt vállal a kaposvári Volán a tanulók és az óvodások szállításából. Nyolcvanegy somogyi körzeti iskolába viszik a tanulókat reggelente: több mint kétszáz tagiskolából összesen 2370 alsó tagozatost és 3905 felső tagozatost „gyűjtenek” össze. A tanulószállításba bevont körzeti iskolák száma hárommal, a gyerekeké csaknem háromszázötvennel több az előző tanévinél. — Az óvodásak szállítása is körzetenként történik — tájékoztatott Balogh János. — Ök általában az iskolásokkal együtt utaznak. Itt csak nyáron adódik gond,- amikor az iskolákban szünet van, az apróbbak viszont olyankor is járnak óvodába. A tanulók hazaszállításához nem elég annyi busz, mint amennyi reggelente kell, ugyanis vannak, akik igénybe veszik a napközit is, mások viszont nem, s nekünk mindkét 1 igényhez igazodnunk kell. A helyközi közlekedésben — a tanulószállításon kívül — körülbelül 3500 óvodást, középiskolást és ipari tanulót is célba juttat naponta a kaposvári Volán. M mmzkás§árat cv házhoz mo&y Balogh László . huszonkét esztendeje tartozik a korán kelő emberek közé. Amikor a rádióban megkezdik az ötórás híreket, 6 már talpon' van, hogy bemelegítse a Latvija autóbuszt. Tizenegy évvel ezelőtt eljegyezte magát a vízüggyel. Azóta a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság kaposvári szakaszmérnökségének nagyatádi építésvezetőségén dolgozik. Álmosítóan korán van, amikor úti társként szegŐT döm- mellé, hogy Nagyatádról előbb Görgetegre, majd ismét keresztül a városon Nagy barátiba vigyük Sträubet Imre brigádját, melynek tagjai a most épült tómederben irtják a cserjét. Negyed hét lesz egy perc múlva, amikor megállunk az egykori Kuntelep autóbusz- fordulójában. Az első utasra nem kell sokat várnunk. Slancki László pontosan ér- kezik. — Hát a kollégád hol van? — kérdi Balogh Lászr ló. A kérdezett nem tudja a választ, így a mikrobusz Törzsök Béláék házához gurul. A sötét épületben semmi jele a jmunkába készülődésnek. Ezek szerint Törzsök Béla ma nem jön munkába, de jönnek a többiek: Varga György, Topiák János, Benkó Jenő meg a két Futó Gyula, a fiatalabb meg. az idősebb. Az előbbi éppen ma először, merthogy most vették föl. Nehezen indul a beszélgetés. A „vizesek” gondolatban még mindig a meleg agyban vannak, bár azt mondják, hogy megszokták már a hajnali kelést, az lenne a furcsa, ha nem fél hat vagy hat előtt kellene ébredniük. Bejárók valameny- nyien. Gyakran változó munkahelyük; távol van az otthontól. Hol Ropolyban, hol Nagybarátiban várja őket a munka. Hosszú kilométereket utaznak, de nem panaszkodnak. Görgetegen, a termelőszövetkezet kivételével, nincs munkalehetőség. Nagyatádon a „Zelkónát”, azaz a csemegebolt előtt megállunk. Otitársaim minden reggel itt veszik meg a napi élelmüket: kenyeret, tejet, kakaót vagy valami felvágottat. Bár ilyenkor télen, disznóvágások idején kevesebb pénzt hagynak a boltban. Harmincnégy kilométer — ekkora a távolság. Görgeteg és Nagybaráti között. Pontosan hétre, a munkakezdésre érünk a tározóhoz. Kezdődhet az irtás. Kevesen vonatoznak Valamikor — s ehhez nem is kell annyira a történelmi múltba visszatekinteni — az Tanulók Magya Fél hétkor még alszik a város, a kaposvári autóbuszpályaudvaron azonban ilyenkor is nagy a nyüzsgés: jön- nek-mennek a kocsik, az emberek, Beáll a Magyaregresre indüló járat. Hárman ülünk fel, s rövidesen a 'behavazott vetések között szalad a busz. Hét óra felé jár az idő. amikor bekanyarodik a kisközség tej gyűjtője elé. Itt a megálló. Emberek toporognak a hidegben: idős asszonyok nagy szatyrokkal, álmos szemű munkálja indulók. Aztán gyorsan megtelik élettel a kocsi: nagy csapat iskolás zuttyan a hátsó ülésekre. Hangosan csevegnek, nevetgélnek, az utasok között ők a legfrissebbek. — Engem minden reggel fölébresztenek — mondja egyikük. — Nekem a vekker szól, aztán ki az ágyból, és rövidesen futás a buszhoz! — így a másik. Minden reggel együtt megy a kis csapat. Amíg Kaposvárra érnek, sok mindent meg lehet beszélni. Fajisi Zoli még csak szeptember óta tagja a társaságnak. — Most járpk ötödikbe, de már hozzászoktam a reggeli buszözáshoz. Nem olyan vészes, gyorsan beérünk az iskolába. Háromnegyed nyolcra mindig ott vagyunk. — Ma milyen órákra készültetek? — Hát. az ötödikeseknek ma magyar nyelvtan lesz, matek meg gyakorlati — mondják többen is. Nagy Csaba nyolcadikos, ö már régi utas a kocsin, s áz „öregeknek” kijáró tisztelettel ülik körbe' a többiek. — Az öcsém is velünk utazik. ötödikes. « A lányok komolyabbak. Akadnak, akik könyvet vesznek elő, s még egyszer átfutják a leckét. Ugyancsak erőltetik szemüket, mert kint még félhomály van. De megszokták már, hogy. minden percet kihasználjanak. A nagyobb fiúk a lányok ülése mellett állnak, s bizonyosan „komoly dolgokról” beszélgetnek... — hiányra értek haza? — kérdezem tőlük. — Általában a /élketles tanulóbusszal jövünk, úgy, hogy kettőre otthon vagyunk. Ha nem, akkor elérjük a félhármast vagy az estit. Valamenyien a kaposvári Hámán Kató Általános Iskolába járnak. Onnan, ahol megáll a busz, csak egy ugrás az iskola. Hazafelé ugyanez az útvonal. — Amikor az a nagy hideg volt — mondják a srácok—, gyakran késett a járat, sokat fagyoskod tunk. De most pontosan jár . .. Nevetgélnek, még megmegeresztenek egy tréfát, aztán nyílik az ajtó: leszállás. Fél nyolc van, kezdődik a nap. ipari és __ egyéb foglalkozást nyújtó nagyobb településekre a vonat vitte a dolgozóé többségét. Kaposváron például reggelente a tömeg elárasztotta a vasútállomás előterét, ha egy-egy vonat befutott Ma Kaposváron dolgozik a megye iparában foglalkoztatottaknak majdnem a fele, itt található a legtöbb intézmény ugyancsak számos munkahellyel. Hogyan vélekedik az utasforgalomról Cséfalvai György, a megye- székhely vasútállomásának személyszállítási vezetője? , — Munkanapokon tizenegy vonattal összesen mintegy 3800—3800 utas érkezik hajnali 4.40 és reggeli 8 óra között. Ez átlagos utaslétszám, hiszen piaci napokon például többen jönnek, s nyaranta, tanítási szünetben kevesebb a diák a szerelvényeken, viszont nő a Balatonra utazók száma, akik itt szállnak at a fonyódira vagy a siófokira. A munkanapokon hajnalban és kora reggel Kaposvárra érkező utasok 85 százaléka a városban dolgozik, illetve tanul és bérlettel utazik. Vannak, akik Dombóvár felől érkeznék, s már a vágóhídi megállónál leszállnak, vagy a fo- nyódival jönnek, és a textilművek megállójáig utaznak. Dombóvár és Gyékényes felől három-három, Fonyódról és Felsőmocsoládról kétkét. Siófokról pedig egy vonat érkezik reggel nyolcig Kaposvárra. Nincsenek már hagyományos értelemben vett mu nkát.vonatok, ám még ma is ezrek veszik igénybe ezt a tömegközlekedési eszközt
