Somogyi Néplap, 1982. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-12 / 9. szám
K ét hint olvastam,nem is éppen a közelmúltban, de azóta sem hagy nyugton. Most, hogy eszembe jutottak, ismét eltűnődöm: összefüggést gyanítok közöttük. Az egyik hír arról tudósított, hogy az előjegyzett autókra befizetendő előleg fölemelése után százezer igénylő közölte a Merkúrral: igénylését visszavonja nem fog autót, venni. A másik hír így szólt: „Állat- és kirakodóvásárt tartottak... Zalaegerszegen. A legtöbben igáslovat akartak vásárolni, párjáért hetvenezer forintot is fizettek”. Az összefüggés pedig, amelyre gyanakszom, paradoxonfélében, is kifejezhető, valahogy így: a két áremelkedés korántsem jelent egyformán értékemelkedést. Az igásló árának emelkedése az igásló értékének emelkedését jelzi; minél drágább lesz viszont az autó (és hajtóanyaga, a benzin), ez annál inkább az autó értékcsökkenését fogja jelenteni. Nem kell az autó, mert drága; és kell a ló, tehát drága. Miféle folyamat rejlik e mögött a paradoxon-féle mögött? Én értékváltás-folyamatnak nevezem: még nem is lett általánossá az autó nálunk, még épp csak most kezdtük státus-szimbólumból használati értékké háziasítani korunk ipari futóvadját, az autót, még nem is alakítottuk ki igazán az úgynevezett autós életformát, már szakítanunk is kell vele. Űj értéket kell keresnünk helyette, új életformát. Olvastam Szabó L. István washingtoni tudósítását a Népszabadságban arról, hogy Amerikában, ahol csakugyan általános volt az autós életforma, milyen látványos jelei vannak már az életformaváltásnak. Ma ahogy divatosan mondjuk, felgyorsult az idő, Kezesen gondolkozónk együtt cselekszünk Emlékszem, milyen örömmel mondta az egyik párton kívüli vállalatvezető néhány évvel ezelőtt: „Képzeld, meghívtak a városi pártbizottság ülésére. Felszólaltam. s olyannyira figyelembe vették a véleményemet, hogy, a javaslatommal kiegészítették a határozattervezetet.” Mindnyájan természetesnek tartjuk ezt a gyakorlatot. Országosan és a megyében is meghallgatják a párton kívüli szakemberek véleményét, akár gazdaságpolitikai, akár művelődési, oktatási vagy egyéb kérdésekről van szó. Meghívják őket bizonyos témák tárgyalásakor a pártbizottságok ülésé- . re, pártértekezletre, sőt a kongresszusra is. Kádár János a Hazafias Népfront tavalyi kongresz- szusán érthetően kiemelten foglalkozott azzal, mit jelent a politika megvalósító-^ sában a párton kívüli tömegek támogatása, részvétele. „A párt és a kormány is minden kérdésben széles körű tanácskozásra törekszik, ha lehetséges, még a döntés meghozatala előtt. A párt, hogy más példát ne említsek, a kongresszus mondanivalóját ■ meghatározó irányelveket is országos vitára bocsátotta. Ebben a vitában milliók vettek részt, ' párttagok és pártonkívüliek egyaránt.” Ez így volt a párt programjának kidolgozása, a gazdaságirányítás reformja, most pedig a VI. ötéves terv összeállítása idején is. A párttagokon kívül a pártonkívüliek is lehetőséget kaptak a véleményük kifejtésére. egyrészt a' tömegszerveretek és mozgalmak fórumain. Példaként hoznám fel, hogy a Hazafias Népfront megyei bizottsága az országos gyakorlatnak megfelelően helyileg is sokat tesz azért, hogy széles körben megvitassa a legfontosabb törvényeket és intézkedéseket határozattá emelésük előtt a szakemberekkel és az állampolgárokkal. A párt ereje nem a tagok létszámától függ, hanem attól, mint érvényesül ez a politika. Az MSZMP ezért állította helyre, majd fűzte egyre szorosabbá kapcsolatai, együttműködését a pártonkívüliek hatalmas táborával 1956 októbere után. Ennek forrása az volt, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt elítélve az MDP szektáns és dogmatikus politikáját, visszatért az egyedül helyes lenini elvekhez és normákhoz. A párt munkastílusát a legutóbbi huszonöt évben az jellemezte, hogy a párt vezető szerepét a munkásosztály, a dolgozó nép szolgálataként fogta fel.. így azt a helyes gyakorlatot ’követte, hogy az eszmei és politikai meggyőzéssel, harcának, munkájának tényleges eredményeivel nyerje meg a tömegek bizalmát. A szervezeti szabályzat új pontjai közé már 1957 nyarán bekerült, hogy egyes kérdéseket nyilvános vitára bocsáthatnak és párton kívüli szakembereket is bevonhatnak a döntések előkészítésébe. _ A dembkratizmus szélesítésének szándéka vezérelte az MSZMP országos értekezletét akkor, amikor kimondta: szükség van arra, hogy a tudományos és kul-. turális élet minden területén az összes dolgozó — párttag és pártonkívüli — kifejthesse véleményét lehetőleg még a döntések meghozatala előtt, vagy pedig akkor, amikor a párt megbeszéli a határozatok végrehajtásának tapasztalatait. Az MSZMP politikájában — az MDP-hez viszonyítva — kezdettől fogva új volt, hogy visszaállította a tömegszervezetek önállóságát. A szak- szervezetek, a Hazafias Népfront mostani kongresszusán szó esett arról, mennyire elsorvasztotta a szakszervezetek tevékenységét, a népfrontpolitikát a rossz, adminisztratív és bürokratikus gyakorlat a személyi kultusz idején, 1956 előtt. A közvélemény is jobban elfogadja a döntéseket, ha tudja, hogy az elvek kimun-: kálásában széles körűen részt vettek a párton kívüli szakemberek, a tömegszervezetek és -mozgalmak révén pedig a társadalom legkülönfélébb rétegei és csoportjai. Ez egyben erősíti a kölcsönös bizalmat a párt és a tömegek között. A pártnak ma erős a szövetségi tábora a pártonkívüliek között. Ez nagyon fontos vívmánya több mint két és fél évtizedes történelmünknek. Így a mostani nehéz időszakban is szilárd az alapja, hogy leküzdjük a külső és belső nehézségeinket. megteremtsük a gazdasági és általános fejlődés lehetőségeit Lajos Géza s a változasidósójgot kapjuk alapélményül: Fölöttünk a szupemovarobbanásos kozmosz uralkodik, alattunk a bolygómilliárdok egyikévé zsugorodott Föld imbolyog, körülöttünk drámaian változó emberi viszonyok: aki tegnap űr volt, ma alattvalói üldözöttje, aki istenként vagy népvezérként imádtat- ta magát, holnap politikai, szörnyeteggé vagy szélhámossá degradálódik, az apának megingott családfői egyeduralma, a család labilis életközösség, a tulajdon veszedelmes teherré válhat, nemhogy a jó, még a rossz sem nyeri el bizonyos jutalmát, az emberi rend nagyon is az embertől való — tárgyi és erkölcsi értékei tehát szüntelenül változnak. És ezeket a változásokat nem történelmi léptékben, nem is generációnként éljük át, hanem sűrűn: egyik évről, egyik percről a másikra. Gondoljunk a kevésbé jelentős értékekre, , a külsőségekre, a divatra. Egy évtized alatt a következő érték- változásokat éltük át, találomra és fontossági rend nélkül sorolom őket: — Diadalmasan magasra emeltük a műanyagot. Most azt mondjuk: éljen a természetes anyag. Övé a jelen, a jövő. És kivételes értékként becsüljük a tiszta élő gyapjút, a lenvászont, a faparkettát. — Az ifjúság dacos lázadással tett hitet a beat-zene, a hajbozont, a toprongy mellett, és erkölcsi fölénnyel mosolygott a szülők zenéjén, íejformáján, viseletén. Most pedig kellős közepén vagyunk az úgynevezett nosztalgiahullámnak. — Azt mondtuk: vége a saénkorszaknak. Éljen az olaj és a földgáz, övé a jövő. És most valóságos diadaljelentésként hallom a hírt: új feketeszén-telepet találtak a Mecsekben. De mi itthon, Magyarországon, és minden ember a kelet-európai térségben, átéltünk és átélünk olyan értékváltást is, amelyet a forradalmi tá rsadalom váltás hozott és hoz magával. Átéltük például a címek- rangok teljes értékvesztését. És tanúi vagyunk a címek- rangok újabb értéknövekedésének : a doktor úr, a tanácsos úr ma ismét jól cseng, és divatja van a esa- ládfakutatásnak, a kutya- bor- és címerkészitésnek. C sak annyit mo6t már, hogy itt is gyanakszom egy összefüggésre. Arra az összefüggésre. amely a viharos értékváltások és a világ mai erkölcsi állapota közt fennáll. Nyilvánvalónak látszik ugyanis: ha a magatartás- fogódzók állandóan ledőlnek mellőlem, erkölcsiekben is elbizonytalanodom. De én nem panaszkodom emiatt, sőt örülök annak, hogy ilyen viharos korban élhetek. Már csak hiúsági okokból is: annál nagyobb az érdemem, minél megpróbálóbb időkben tudom megőrizni, úgy- ahogy, erkölcsi tartásomat. r. v. Vas a saiakhányókbó! A Tatabányai Szénbányák Haldex részlegében és a Szilikátipari Kutató és Tervező Intézetben megkezdték annak az új ipari üzemegységnek a tervezését, amelynek üzembe helyezésével különféle tisztaságú vasat nyernek majd vissza a Dunai Vasmű. salakhányóiból. A vasmű vezetői több külföldi kivitelező cég ajánlatát is mérlegelték, és a tatabányaiak ajánlatát fogadták el, mert azok a külföldieknél előnyösebb feltételekkel, gazdaságosabb és gyorsabb kivitelezői munkára vállalkoztak. Márciusra elkészítik a feldolgozó mű tervdokumentációit,' a tavasszal megkezdik a helyszíni építkezéseket, s már a jövő évben kulcsra készen átadják a vasműnek az új sala!;feldol- gozó művet. A Dunai Vasműből mind- ezideig hatmillió tonna olyan salak került ki, amely még átlagosan húsz százaléknyi vasat tartalmaz. A tatabányaiak által tervezett és gyártott berendezésekkel ezt az értékes nyersanyagot nyerik majd vissza: 1984-től kezdődően évente másfélmillió torma acélműi salakot dolgoznak fel. A tervek szerint a legmagasabb, a 90—95 százalékos vastartalmú anyagot az acélműbe, a 60—65 . százalékos vasat tartalmazó elegyet pedig a kohóba adagolják majd. Ilyen módon a Dunaújvárosi Kohászati Kombinát százhúszezer tonna nagyolvasztói és száztízezer tonna acélműi alapanyaghoz jut évente, ami évi több száz millió forint értékű devizamegtakarítást . eredményez. A vástól különválasztott salakot pedig különféle építőanyagok gyártására teszik alkalmassá, A salakfeldolgozó mű létesítéséhez szükséges kilencszázmillió forint alig több mint két ev alatt megterül. Külön köszönet érkezett az exportért Barcsi bizonyítékok Tavaly írtunk arról, hogy a Fővárosi Kézműipari Vállalat barcsi telepe elkerült a csőd széléről, és az ott dolgozók abban bíznak, hogy az 1981-es eredményekkel talán büszkélkedhetnek is. Néhány napja újra fölkerestük a barcsiakat, és azt tudakoltuk: beteljesültek-e vagyaik ? Kérdésünkre tények sorával válaszoltak. A belkereskedelem megrendeléseit december tizedikéig teljesítették, a szocialista országokba kiszállítandó árut december 14-én továbbították, s a tőkés exportra készített ruhákkal már november 28- án végeztek. Több héttel a határidő előtt valamennyi kötelezettségüknek eleget tettek. Különösen a nyugati szállítmányok sikerének örülhettek a telepen, mert a jó minőségű és gyors munkáért a tőkés partner külön is köszönetét mondott, és a vállalat ruhaipari gyáregysége így véglegesen az export-gyártók közé sorolta barcsi telepét. összesen Ötvenkétmillíó forint értékű árut állítottak elő 1981-ben Barcson, ezzel túlteljesítették a tea-vet. És az eredmények meglátszottak a fizetési borítékokon is. Közel négyezer forint ma a telepen a havi átlagkereset, és tavaly a negyedik negyedévben százezer forint jutalmat, célprémiumot oszthattak el a dolgozók között. Ezzel a pénzzel tulajdonképpen önmagukat jutalmazták meg a barcsiak, mert munkájuk oly nagyot javult, hogy volt miből szétosztani a forintokat. Tavaly az év elején még a bizonytalansággal küszködtek, az idén már ellenkező előjelű gondok miatt törték a fejüket: oly sok a megrendelés, hogy alig győzik majd a munkát. A mai cél: jobban meg kell szervezni a munkafolyamatokat. javítani kell a termelékenységet, mert e2t diktálja a feladatok bősége. (Hol van ez már a tavalyi vagy még inkább a tavalyelőtti céltól, amikor csupán arról volt szó, hogy jó lenne már egyszer, ha nem is túl gyorsan. de folyamatosan dolgozni .. -) Az egyik varrodát teljesen leköti majd a nyugati export, és ez sok munkát ad a szabászatnak is — tavaly még nem itt szabták ki ezeket a ruhákat, hanem Budapestről kapták a kiszabott anyagot. Új feladatot is kaptak: kötött holmit is szállítanak a tőkés piacra — ilyesmit még sohasem vásárolt tőlünk nyugati cég. S hozzátesszük: a konfekció iránti kereslet ma az egész világon visszaesőben van, tehát igencsak nagy igényeknek kell eleget tenniük. Hasonlóan „kemény” követelményekkel lépett föl a szocialista országokkal kapcsolatot tartó külkereskedelmi vállalat, s nem kevésbé szigorúak a belföldi kereskedők. Azt is elmondták a barcsiak, hogy az idén először sikerűit Januárban *leíjes gőzzel” elindulni. Á korábbi években az első hónapot amolyan előre betervezett lemaradással indították. Most a december 23-án megállított gépeket úgy kapcsolták be az év első munkanapján, hogy mindenkinek a kezében ott volt az első munkadarab abban at percben, amikor leüli a helyére. Ennyi kedvező Je! után azt is meg kellett kérdeznünk: lehetséges-e, hogy a tavalyi sikerek után kissé túl szépnek látják a világot? A választ hamar megkaptuk: természetes, hogy szívesen büszkélkednek, de ez nem jelenti azt, hogy szemernyi gondjuk sincsen. Hogy csak egyet említsünk: továbbra is szákemberhiánnyal küszködnek, üzemvezetők, közvetlen termelésirányítók kellenének a telepre. Igen ám, de a régi „hír” még ott lóg kölöncként a nyakukban, senki sem rohan hozzájuk repesve... Űjabb eredményekkel .kell tehát bizonyítani, hogy felemelkedésük nem lesz tiszavirág-életű. Az ország legtermelékenyebb fonodája A kaposvári texti/müvek tervei Túlteljesítette tavalyi tervét a kaposvári textilművek. Az eredetileg tervezett 10 ezer 840 tonna fonal helyett 193 tonnával többet, 11 ezer harminchárom tonnát állítottak elő. Az 1981-es év* a szokásosnál jóval több, összetett problémát hozott a gyár számára. A hatodik ötéves terv első évének második felében bevezették az ötnapos' munkahetet, s a 2,9 százalékos munkaidőalap-kiesés miatt növelni kellett a gépi hatékonyságot. A gépek gyorsításakor azonban veszélybe kerülhet a minőség, gyakrabban szakadnak a szájak, ezért. a feladatok nem látszottak könnyen megoldhatónak. Az előtétanyag minőségét azonban sikerült .javítani, jobb lett a gépek üzembiztonsága és belső hatásfoka: vagyis a termelőor- sok száma is nőtt. Szigorú karbantartással elérték, hogy a termelésből Kieső gépidő a minimumra csökkent. A gyűrűsfonőbari pedig bevezették a Werner-módszert. Nagyjából így foglalható össze a tavaly, év elején kidolgozott eredménynövelő intézkedési terv, melynek végrehajtása nyomán, mint Bodosi Tamás főmérnök elmondta. nemcsak a termelési tervet sikerült túlteljesíteni, hanem 1980-hoz képest tíz százalékkal nőtt a termelékenység is. A gyár egy évvel ezelőtt is az ország legtermelékenyebb fonodája volt, s az akkori, háromszáz kilométeres munkásóránkénti teljesítményt tavaly 329-re sikerült növelni. A termelékenység növelésére fordított figyelemnek: i* köszönhető, hogy a gyár az előző ötéves tervben háromszor lett élüzem, S az eredményeket i'olyamtosan csökkenő létszám mellett érték el. Tavaly tízzel csökkent a mun- káslétszam. Most kilenc- százötvenen vannak, de az idei tervben további húsz ember távozásával számolnak. A termelékenységnek idén 3,9 százalékkal' kell javulnia, tartani kell a napi 40.6 tonnás íonaltermelés színvonalát, és az első osztályú termékek 52 százalékos arányát is. S emellett, természetesen, a termékszerkezetben is változások történtek. A vevők 1981-ben a finomabb fonalat keresték. A textilművékben tavaly egy új technológiával 1753 tonna fonalat gyártottak alacsony minőségi osztályhoz tartozó pamutból. A Rieter-típusú svájci előkészítő gépsor segítségével, amely tíz turbinás fonógépre dolgozott, kétoldalú megtakarítást értek el. Kevesebb emberre volt szükség, és olcsóbb alapanyagból állították elő ugyanazt a fonalminőséget. A munkakörülmények is kedvezőbbek lettek. A termékszerkezet módosulásának másik lényeges eleme az volt. hogy 730 tonna fésűsfonalat állítottak elő a Nagyatádi Gern agyar számára. Az előrelépéshez azonban további minőségjavításra van szükség. A kaposvári textil- művek által gyártott fonalak szinte minden szempontból megütik az első osztályú mértéket. Egyedül a fonalak csomótartalma magas.'Ezért megbíztak öt nyugati cégét, hogy próbáljanak olyan egyszerű módszert találni a kártológépek átalakítására, amelynek révén elérhető a világszínvonal. .A megbízáshoz két-két kártológépet bocsátottak a rendelkezésükre. A módosítások értékelése most folyik. Mivel a fonal a textilipar egyik alapanyaga, ezért a megbízás közvetetten szolgálja a végtermékek exportképességét. A fésűsfonal-„prog- ram” idén folytatódik: 98G tonna gyártását tervezik. Öt újabb turbinás fonógépet is üzembe állítanak az év során. 20 gyűrűsfanógépre egyedi pihelefúvó berendezést szerelnek, s az előfonók egy részét nyugatnémet szálelszivó készülékkel látják el. A gyűrűsfonókon műanyag meghajtószala- gokikal cserélik fel a pamut- szalagokat, A műanyag élettartama kilencszerese a pamuténak, így alkalmazásuk sokkal gazdaságosabb, s kevesebb a meghibásodás is. E korszerűsítési intézkedések mellett meg kell említeni azt is. hogy a munkásáUomány bérszínvonala tavaly meghaladta az 52 ezer forintot A kaposvári textilművek több mint tíz év alatt gyümölcsöző együttműködést alakított ki a, böhönyei termelőszövetkezet mellék- ' üzemágával, ahol tavaly 3100 tonna, szövődéi felhasználásra szánt fonalat orsóztak a számukra. Cs. L. ÉRTÉKVÁLTÁS
