Somogyi Néplap, 1982. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-05 / 3. szám

Jelentudat 'Bk történelemről, törté­netei ismeretekről beszé­lünk, többnyire évszámokra, személy- és helységnevekre gondolunk, netán egykori kellemes vagy kellemetlen, az iskolai történelemóráikon szerzett élményeinkre. És nem mindig értjük, hogy máért emlegetik oly gyak­ran a történelmet nélkülöz­hetetlen tudásként. Ami nélkül nem érthető igazán a jelen, és aligha képzelhe­tő el a jövő "alakulása. Azon az adathalmazon múlna? Anélkül, hogy , a lexikális tudás jelentőségét megkér­dőjeleznénk, erdemes egy eszmefuttatás erejéig elsza­kadni tőle. A történelmi, is­meret ugyanis elsődlegesen folyamatok és összefüggé­sek megértése; egy-egy adat önmagában keveset mond. Vegyük példának a magyar szabads ágii arcot, ■ amelyről sotoan úgy véljük, hogy róla tudunk a legtöbbet, már csak azért is, mert nemzeti büszkeségünk egyik forrása. Vajon 1848 márciusának ismerői lehetünk-e úgy, hogy az akkori Európa tör­ténéseit. eszméit „kihagy­juk” belőle? Hogy — mai közkeletű szóval élve — a nemzetközi helyzet kívül re-, ked ismereteinken? S a ha­zai előzmények nélkül vajon érthető-e mindaz, ami már­cius idusa után történt? Nyilván nem! És nem ért­hetjük, pontosabban fogal­mazva csok részben érthet­jük az irodalmi, művészeti alkotásokat, a természettu­dományos fölfedezéseket a keletkezési korukat jellem­ző sajátosságok' nélkül. Mi­ért épp arról és úgy szól a mű. miért éppen azzal a kérdéssel foglalkozott a ter­mészettudós? Ezek a kérdé­sek a produktum lényegéhez tartoznak. Egy-egy korról alkotott képünk úgy válhat teljessé, ha a szőkébb értelemben vett történelmi adalékokat kiegészítjük az akikori mű­vészeti és természettudomá­nyos eredményekkel. S há • együtt látjuk a különböző országok egyidejű törekvé­seit. .. Mi köze mindennek a je­lenhez? .A jelen ugyanis pontosan körülhatárolha­tó, mondhatjuk, hogy az idei esztendő vagy éppen a mai nap. Csakhogy ami a jelenben történik, az nem előzmény nélküli. Nem vala­miféle „üres. táblára” raj­zolódnak föl napjaink törté­nései; valamit folytatnak vagy éppen valamit megta­gadnak, meghaladnak. Még soha olyan gyorsan nem ju­tottak el az egyénhez a vi­lág minden tájáról a napi információk, mint korunk­ban. Olykor a'zt mondjuk — és okkal —, hogy képtele­nek vagyunk feldolgozásuk­ra, megemésztés ükre. Rész­ben azért, mert iszonyú mennyiségű ismeretanyag zúdul ráiüv, de részben azért is, mert nem tudjuk elhe­lyezni, nincs mihez kapcsol­nunk az új ismereteket. Pél­dának okáért a Fekete-Afri- kában, az arab világban le­zajló eseményeket az adott országok történelmének — jobb esetben — hiányos is­merete miatt fogadjuk értet­lenül, holott ott azok egy folyamat részei. Említhetünk hazai példát is. A' közvéleményt élénken foglalkoztató — ha úgy tet­szik, egyszerű — példát. Az utóbbi évtizedekben jelentő­sen megváltozott hazánk te­lepülésszerkezete. Vitázunk róla, hogy vajon indokoLt-e a főváros nagysága, törvény­szerű-e a közép- és kisvá­rosok ilyetén fejlődése? Le­Barcson is hat a marcali példa „Le kell szállnunk a magas lóról" Egy művelődési ház mű­ködésének gerincét a szak­körök, valamint a különböző klubok, amatőr művészeti csoportok aükotják — rend­szeres foglalkozásokkal, előadásokkal A barcsi mű­velődési ház helyet ad a bé­lyeggyűjtő és a honismereti körön kívül a képzőművé- szetbarátok, a nyugdíjasok, a horgászok klubjának, de ide tartozik a Boróka tánc- együttes, a fúvószenekar, sőt a gyermekszínjátszók, a fotósok és nem utolsósorban a bábosok is. — A jól működő szakkö­rök nagyon sokat jelentenek egy kisvárosnak — mondja Vértes György, a barcsi mű­velődési ház igazgatója. — Az amatőr csoportok felada­ta, hogy egyre jobban hasz­nosítható műsorokat állítsa­nak össze, járjanak a kis te­lepülésekre, biztosítsák a szórakozási lehetőséget. Ezt szeretnénk továbbfejleszte­ni 1982-ben, minél jobban bevonva a környező telepü­léseket programjainkba, föl­keltve az érdeklődést mun­. kánk iránt — Mi érdekifi elsősorban a barcsiakat az ismeretter­jesztés területén? — Beláttuk, hogy Je kell szállnunk a magas lóról”, legalábbis egyelőre. Az em­bereket a mindennapi dol­gokkal kapcsolatos előadá­sok, tanfolyamok, érdeklik, a „nehéz” dolgokat egy kicsit mellőznünk kell. Ebben az évben például hangosított diasorozatot mutatunk be, először képzőművészeti té­mákról.. Népszerű, afféle „állva fogyasztható” anyag valamennyi. A középiskolá­soknak az osztályfőnöki órák anyagához szervezünk elő­adásokat, szakemberekkel. •Januárban a Másfél millió lépés Magyarországon című tévéműsor stábja jön a fia­talokhoz honismereti elő­adásra. Szeretnénk fejleszte­ni az úgynevezett kikapcso­lódást szolgáló rendezvénye­ket, erre van is igény. Egy­re több üzem fordul hoz­zánk, hogy rendezzünk mű­soros családi estet, i kérik a ház segítségét — Milyen előadásokat lát­hatnak a barcsiak az év fo­lyamán? — A legszívesebben min­denki a színházi előadásokon vesz részt, itt azonban van­nak gondjaink. Rosszak a színpadi körülmények, ezért tavaly is mindössze öt elő­adásra volt lehetőség. Lesz továbbra is filharmóniai bérletsorozat a fiataloknak, idényenként három koncert. A rendezvények sorában az amatőr művészeti csoportok­nak adunk szereplési lehető­séget, együtt a .nagyokkal”. Évente átlag hetven műso­ros előadást szervezünk, a felén amatőr csoportok is föllépnek. Sajátosan barcsi rendezvény a Dráva menti nyár, amit mindig nagy ér­deklődés kísér. Ezenkívül meg kell említenem a határ menti programokat. — Mi a művelődési ház leglényegesebb feladata 1982-ben? — Mindenekelőtt a sza­badidős programokat kell folytatnunk, az ötnapos munkahéttel ugyanis na­gyon sok idő szabadul föl, s azt hasznosan lehetne eltöl­teni. Ezért a marcaliak pél­dájára szeretnénk létrehozni egy szabadidő- és informá­ciós központot házon belül, ott gyerekek és felnőttek egyaránt megtalálják a szó­rakozási és művelődési lehe­tőséget. A jói bevált dolgo­kat akarjuk folytatni az idén. minőségi előrelépéssel. M inden korosztályra kell gondolnunk; egyre több em­bert kell bevonnunk a köz­művelődésbe. A. A. het-e a kérdésről érdemben véleményt nyilvánítaná a történelmi előzmények mel­lőzésével? Aligha! Legalább annyit figyelembe kell ven­nünk, hogy milyen körülmé­nyek között és miért éppen Budapest iparosodott a leg­erőteljesebben, s miért fej­lődött a városaink, a törté­nelmi városaink jelentős ré­sze is mezőgazdasági tele­pülésként? A mai döntések nyilván a mai helyzetet és a jövőbeni terveket tükrö­zik, ám magukba foglalják az előzményeket, az úgyne­vezett történelmi örökséget is. Jelenünk megértéséről van szó tehát, a címül vá­lasztott jelentudat nélkülöz­hetetlen eleme a múlt isme­rete. A megnövekedett idegen- forgalom következtében is gyakran szembesülünk a kérdéssel: kik vagyunk, mit jelent a mai szocialista Ma­gyarország állampolgárának lenni ? Sokan véleményt mondanak rólunk, és afcar- va-aíkaratlanul véleményt formálunk, mindahányszor személyes kapcsolatba kerü­lünk más országok polgárai­val. Joggal nehezményezzük, ha a „csikós-gulyás-papri- kás” országával azonosítják hazánkat, mert e megítélés nemhogy felületes, hanem egyszerűen hamis. Iparoso­dott, korszerű mezőgazdasá­got, figyelemre méltó kultú­rát magáénak mondható or­szág állampolgárai vagyunk. S mert a változások, a fej­lődés alkotó résztvevői is vagyunk, jogunk és köteles­ségünk a rólunk alkotott képet ilyenné, magyarán: hitelessé formálni. Minde­nekelőtt magunkban. Ehhez is szükségünk van a nemzet sorsának legalább vázlatos tanulmányozására, eszmék és téveszmék különválasz­tására, a nemzett önismeret­re. KeH-e tovább bizonygat - ni, hogy e feladatunknak csak a puszta adatok biflá- zásával nem teszünk eleget? És kelü-e még érv — számos kínálkozna — a dolgok lé­nyegének megértéséhez, ne­vezetesen ahhoz, hogy be­lássuk: valóban nélkülözhe­tetlen a múlt ismerete. Épp azért, hogy a jelenünkben otthon érezzük magunkat. m. n. A Somogyi Képtár új szerzeményei Hippi-Rónai József: Fest« a modellekkel Borsos Miklós: Csírázás Értékes, szép, klasszikus és modern művekkel gyara­podott 1981-ben is a Somo­gyi Képtár. Horváth János, a képtár vezetője elmondta, hogy a múlt év utolsó nap­jaiban, illetve az új év ele­jén jelentős vásárlásaik vol­tak. — Kiktől vásároltak? — Rippl-Rónai József Festő a modellekkel című müvét, Zichy Mihály Rabló- támadás című akvarelljét a legutóbbi képaukción vettük meg. — Rippl-Rónai képeinek ára hol tart? — Eddig még sosem érték el a százezer forintot a Rippl-festmények, most épp ennyiért sikerült egyhez hozzájutnunk. Tehát emel­kedik állandóan a kaposvá­ri születésű festő képeinek az ára. — Nemcsak a somogyi klasszikusokat gyűjtik a képtárban, hanem a mo­dern műveket is. Ezekből mit szerzett meg a képtár? — Bartha László Egy kis­város topográfiája című festményét, Borsos Miklós Csírázás című szobrát, öt somogyi képzőművész tíz munkáját Ungváry Károly­tól. Weeber Klárától, Bors Istvántól, Szabados Jánostól é? Raksányi Lajostól vásá­roltunk a napokban. — Mennyire tehető jelen­leg a Somogyi Képtár gyűj­teménye ? — Most számoltuk össze pontosan: ezerhatszázhu­szonnégy képzőművészeti al­kotás van a tulajdonunk­ban. egyharmada élő mű­vésztől. H. B. Színes szárnyak, balladák Sok türelmet, kevés „sárkányt Szőke György festményei­ből és Szabó György grafi­káiból rendeztek kiállítást Siófokon, a Dél-balatoni Kulturális Központban. A tárlat megnyitása óta kö­rülbelül másfél hét telt el. A képeket sokan megnézték. Az emlékkönyvben elisme­rő és elmarasztaló vélemé­nyek, az élmény adta jó ér­zést kifejező tömör meg­jegyzések és értelmetlen ir­kafirkák, sunyi kis gonosz­kodások váltakoznak. Szőke György 27 eszten­dős, Szabó György 29. Azo­nos korosztály, két különbö­ző alkat. Két különböző al­kat, de azonos hőfokú el­szántság —, egy nemes cé­lért. Tehetségük elvitatha­tatlan. Bemutatkozásuk re­ményt keltő. Meggyőződé­sem: sokat várhatunk tő­lük. Miért? Mindenekelőtt mert „halálos komolyan” veszik hivatásukat. Ezt azért merem állítani, mert szakmai — ha úgy tetszik: mesterségbeli — tudásuk máris elismerésre méltó. Kezdők a művészi pályán, a bemutatott anyag, mégis egységes: egy korszak (amely az első megnyilatkozásoktól nyilván mostanáig tartott) legmarkánsabb > munkái. Két fiatalember, aki el­szánta magát a küzdelemre (hiszen tudja, hogy a mű­vész útja nem éppen gó- röngyteien), bízik magában, s úgy érzi. van mondani va­lója a világ szamára. Szőke György vékony test­alkatú, lenge szakáll, vib­ráló tekintet. Megfigyelései, megjegyzései pontosak. Líra, intellektualizmus, erős vita­készség. Jó: vitapartner. Könnyed. Nem ragaszkodik körömszakadtáig egy-egy megállapításához. Rajz-bio- lógia szakos tanár. Rajzot tanít, s a biológiával sajá­tos módon foglalkozik. Az ő „biológiája” hasonlít pél­dául Juhász Ferenc néhány költeményéhez. Megdöb­benti, ámulatba ejti az élő anyag. A mikroszkóp révén látható világ a képzeletét nagy, színes szárnyakkal rö­píti a végtelen felé... — Balatonszabadiban szü­lettem — mondja —, de a gyerekkoromat, kamaszko­romat, legfogékonyabb évei­met Siófokon töltöttem. Mi­után a főiskolát elvégeztem, két évig Harkányban taní­tottam, de mihelyt lehető­ség kínálkozott, hazajöttem a Balaton mellé. Most Szár- . szón tanítok. A harmadik osztálytól a nyolcadikig raj­zot. A művészet iránt ér­zett szerelmem nem gátol a tanári munkában, inkább sarkall. A modem képző­művészet iránti idegenke­dés;, közöny oka ugyanis az emberek vizuális képzeleté­nek sivársága. Az én gyere­keim, meggyőződésem, más szemmel fognak nézni akár egy-egy absztrakt dekorá­ciót is, mint azok, akik csu­pán a látvány szolgai rep­rodukálását várják a mű­vésztől. Akik aztán külön­féle badarságokat firkálnák a tárlatok emlékkönyvé­be... A vizuális kultúra, szerintem, a nevelésen áll vagy bukik. Szóval: szíve­sen vagyok tanár. P^rsen szereztem diplomát, a fő­iskola dísztermében rendez­hettem első kiállításomat. Aztán Harkányban, majd Dunaújvárosban mutatkoz­tam be. Gyermekkoromban kezdtem rajzolni, festeni, de körülbelül az érettségi ide­jén döbbentem rá, hogy szá­momra ez a tevékenység több, mint játszadozás. Ke­mény munka következett. Rengeteget rajzoltam és rajzolok ma is. A biológiát mint tantárgyat imádtam. De egy hangya vagy egy darázs fölépítése, életműkö­dése is izgalommal tölt el. Mindig a részből indulok ki, de az egész érdekel. És min­denek fölött az ember lehe­tőségei ... Szabó György — közép- termetű, jókötésű. A haja, szakálla sötét. Olaszos arc­éi. A tekintete többnyire tű­nődő, önmagába néző. Né­ha azonban éles, nyugtalan fény villan a szemében. A fekete-fehér drámája izgat­ja. Balladás vidéken jár képzeletben. Kőműves Kele- mennéhez hasonló asszo­nyokkal, Jézus-faragó öreg parasztokkal találkozik né­hanapján. Balatoni fiú lé­tére hókoronás hegyekre lát, s . gregorián dallamot su­gárzó gótikus templomot emel a felhők fölé. Kós Ká­roly, Tamasi Áron, Sütő András figurái jelennek meg a képein. Hartenyás széke­lyek, bocs koros románok, falusiak. — Csak mostanában kezd­tem el gondolkodni felőlük — mondja. — Eddig is ben­nem voltak, de nagyon mé­lyen. Siófokon nevelkedtem, a szüleim azonban erdélyi származásúak. Gyermekko­rom legszebb nyarait és karácsonyi vakációit enyedi nagyszüleimnél töltöttem édesapám jóvoltából. Vízve­zeték-szerelő apám ugyanis nem bírt sokáig meglenni a szülőföldje nélkül; időnként elfogta a nyugtalanság, s olyankor mennie, utaznia kellett. És rendszerint ma­gával vitt engem is. Nagy­anyámnak olyan kicsi há,za volt Enyeden, hogy talán csak a mesében van olyan. Karácsonyeste mégis har­mincötén voltunk benne. Persze az erdélyj témán kí­vül más is foglalkoztat. Pél­dául az 'urbanizációval kap­csolatos gondok, a Balaton­ra leselkedő veszélyek. Az egyre több „magának való” vagy magányba szorított, ember. Lakatosmesterséget tanultam, most dekoratőr vagyok. Három évig éltem az NDK-ban, közel Lipcsé­hez. Egy gyárban dolgoztam. Gyerekkoromban sokat raj­zoltam, azután sokáig eszembe sem jutott... Egy­szer csak elemi erővel tört rám. Esős éjszaka volt. Egy lányt kezdtem el rajzolni. Mindkét Györgynek sok türelmet, és kevés „sár­kányt’' ... Jó utat! Szapudi András SOMOGYI NÉPLAP t

Next

/
Oldalképek
Tartalom