Somogyi Néplap, 1981. december (37. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-13 / 292. szám
Ni XXXVII. évfolypm, 292. szám 1981. december 13„ vasárnap Befejezte tanácskozását a termelőszövetkezetek IV. kongresszusa Határozatot fogadtak el — Megválasztották a tisztségviselőket Szombaton az építők Rózsa Ferenc székházéban a kongresszusi előterjesztések vitájával folytatta munkáját a mezőgazdasági szövetkezetek IV, kongresszusa. Az ülésen megjelent Lo- sonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Havasi Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter és Hetényi István pénzügyminiszter. Váncsa Jenő: Tovább bővült a szövetkezetek együttműködése A vitában felszólalt Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, aki kifejtette, hogy a szövetkezeti szektor a társadalmi és politikai élet f.on- tos tényezője, és a mező- gazdasági termelés fejlesztésében is meghatározó szerepe van. A mezőgazdasági nagyüzemek rendelkezésére állő állóeszközállomány 73 százaléka van a közös gazdaságok birtokában, ezek adják, illetve ezek állítják elő a nagyüzemi termelés 74 százalékát és adják a nyereség. őt) százalékát, A szó-, cialista mezőgazdaság alapvető formájává vált a termelőszövetkezet, amely mint vállalat, illetve vállalkozás is egyenrangú partnerévé vált az állami vállalatoknak, sőt — el lehet mondani — bizonyos tekintetben versenytársává nőtte ld magát. A termelőszövetkezetek jó része elzárkózott az élen járó állami gazdaságok közé, nem egy közös gazdaság ezek eredményein is túl tett, például a hozamok tekintetében vagy a fejlesztési munkában. Az adatok bizonyítják, hogy a nyolc tonna feletti hektáronkénti gabonatermést elért 73 nagyüzem közül 65 termelőszövetkezet és az évenként hatezer liter feletti átlaghozamokkal dolgozó négy tehenészetből három termelőszövetkezeti. A jövedelmező gazdálkodásban is előbbreléptek; az üzemek 42 százaléka a közgazdasági elemzések szerint magas színvonalon gazdálkodik, ami a népgazdaság más szektoraival egybevetve is jó eredménynek számít. A rugalmasság és a gyors alkalmazkodóképesség valamint a vállalkozói tevékenység kiszélesedése jellemzi az elmúlt időszakot a termelőszövetkezeti mozgalomban, ez hozta magával, hogy az üzemek a háztáji termelés valódi gazdái lettek. A nagyüzemek szerves része lett a kistermelés, ám ebben továbbra is meghatározó szerepe van a nagyüzemeknek. Ezek az idén 3,5 millió tonna takarmányt adtak el a kistermelőknek, többezer tenyészállatot bocsátottak rendelkezésükre, és a háztáji gazdákat, illetve a kistermelőket kétmilliárd forint értékű szolgáltatással is segítették. Elmondotta, hogy a. szövetkezetek együttműködése tovább bővült. Hétszáz- hetvenhárom társulás működik a mezőgazdaságban, ezek közül 600-at a termelőszövetkezetek kezdeményeztek, illetve vezetnek. Mindössze 18 olyan közös gazdaság van az országban, amelyik egyetlen társulásnak vagy termelési rendszernek sem tagja, az süket a mezőgazdasági vezetés folyamatosan napirenden tartja. Arra van szükség, hogy ezekbe a gazdaságokba jól képzett szakembereket irányítsanak, segítsék a szakképzett munkaerő letelepedését, javítsák egymás közötti együttműködésüket. és minden lehetséges módon felkarolják gazdasági felemelkedésüket. Váncsa Jenő ezután a mezőgazdaság helyzetéről, idei (Folytatás a 2. oldalon) Óriás akkumulátorok. Huszonötféle ipari akk«mulátort gyártanak a budapesti Akkumulátor- és Szárazelem- gyár kaposvári telepén. A zömét targoncákhoz használják föl, de a MÄV-nak, a kórháznak és a postának is készítenek. összes többi gazdaság valamilyen integráló rendszerhez kötődik. Váncsa Jenő foglalkozott a kongresszuson felvetett több kérdéssel, egyebek között azzal, hogy a tsz-ekkel kapcsolatban lévő felvásárló-feldolgozó vállalatok, üzemek előnyösebb helyzetben vannak a termelőknél, és ezt gyakran éreztetik is. Elmondotta, hogy a monopolhelyzet, illetve az esetenkénti kiszolgáltatottság miatt ugyan 'Szükség van központi intézkedésekre, de egyre kevesebb számban, mert az agrár-, illetve a gazdaságpolitika újabb és újabb intézkedései mindinkább olyan helyzetbe hozzák a termelőket, hogy egyenrangú társakká válnak. . Kifejtette, hogy a termelőszövetkezetek és társulásaik ilyen értelemben is képesek a további megújulásra. Foglalkozott a miniszter a gazdálkodásban lemaradt termelőszövetkezetek helyzetével, ezek az üzemek 1,5 millió hektáron gazdálkodnak, árujuk nélkülözhetetlen a hazai ellátásában és az exportban, ezért megsegítéA Magyar írók Szövetségének közgyűlése Felelős részesei az ország sorsának Pozsgay Imre felszólalása Szombaton Budapesten — a XIII. kerületi pártbizottság székhazában — megkezdődött a Magyar Írók Szövetségének közgyűlése. A tanácskozáson négy témát tűztek napirendre: a szövetségnek az előző közgyűlése óta végzett öt évi munkáját, az írótársadalom további feladatait, a szövetség alapszabályának módosítását és az új választmány megválasztását. A megnyitó ülésen Cseres Tibor, az írószövetség titkárságának tagja a tanácskozás soros elnökeként üdvözölte a résztvevőket, köztük az elnökségben helyet foglaló Aczél Györgyöt, a Miniszter- tanács elnökhelyettesét, Övári Miklóst, az MSZMP Központi Bizottságának titkárát, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjait, valamint kulturális életünk több más vezető személyiségét. A program szerint az írásos beszámolóhoz — amelyet már korábban kézhez kaptak az 537-es létszámú szövetség tagjai — szóbeli kiegészítést fűzött Dobozy Imre, a Magyar írók Szövetségének elnöke. Dobozy Imre kijelentette, hogy irodalmunk rég nem volt annyira élénk, polemikus, vállalkozókedvű, mint épp mostanában. Hagyományőrzés és újítás perlekedik benne, összegező szándék és gyakori újrakezdés, értékállandósítás és átértékelés, Gazdag „Mindenkit az foglalkoztat, hogyan lehetne többet, jobban, eredményesen”... „Megfontolt, bölcs gondolatok kicserélése ez a kongresszus”. A küldöttek között járva, velük beszélgetve az ilyen és az ehhez hasonló vélemények sokaságát idézhetném. Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter igen találóan mondta tegnap: „A kongresszus munkáját az egész mezőgazdaságért és élelmiszeripari termelésért érzett felelősség hatja át.” Hozzáteszem, hogy az ülésteremben helyet foglalók között a legidősebb küldött 64, a legfiatalabb 17 éves. Talán már nem is kettő, hanem három generáció nyilvánítóiig ki a termelőszövetkezetek legfőbb fórumán őszinte ten- niakarását, kötődését a mozgalomhoz, dicsérve az erényeket, az eredményeket és kritizálva a fogyatékosságokat, a feszültségeket. A több mint 30 felszólalás rendkívül sokoldalúan foglalkozott a mezőgazdasági szövetkezetek életével, helyzetével. sikereivel és feszítő gondjaival. Az idő azonban . véges, nem jutott, nem iut- [ hatott mindenki szohoz. A somogyiaknak még szerencséjük volt, mert két képviselőjük is szót kapott. 'Méghozzá miridkettő élénk tetszést váltott ki. Kosa Ferenc, a Ka-Hyb igazgatója a társulások jogszabályozásának fonákságait bírálva így fogalmazott : „A jogalkotásnak ez a hibridje még a sertéshibridizációban jártas vállalatunk számára is valódi. Reméljük, továbbszaporításra nem alkalmas — különlegességet jelent.” Felcsattant a taps a hasonlat hallatán; s így történt tegnap Major Zoltánnak, a kaposmérői tsz anyagbeszerzőjének felszólalása közben is. Ö a szocia- listabrigád-mozgalom helyzetéről szólt. A kérdésre, miért ezt a témát választotta, így felelt: „Meggyőződésem, hogy a szociális tabrigád-mozgalom- ban nagy erő van, és nem hagy nyugodni, hogy szövetkezeteink miért nem hasznosítják jobban ezt az érőt. Megjósolni sem lehét. mekkorát lendíthetne ez az üzemeken. Másrészt az is nyugtalanít — és ezt hangsúlyoztam is felszólalásomban —, hogy az utóbbi években mintha alábbhagyott volna a mozgalommal való törődés, sok az- elszüi’külést okozó sablon. Ezektől meg kell szabadítani a mozgalmat, megújítására a szövetkezeti sajátosságoknak megfelelő átformálására lenne szükség. Major Zoltán volt egyébként az egyedüli, aki felhívta a kongresszus figyelmét az újítómunka fontosságára, kifejtve, hogy lényegesen emelkedne az ésszerűsítések száma, ha az újítók érdekvédelme a jelenleg alkalmazott eljárásoknál jobb lenne, ha nagyobb anyagi és erkölcsi megbecsülést kapnának. Nem mondhatta el gondolatait Boda János, a siófoki November 7. Tsz elnöke, aki az érdekvédelmi munka továbbfejlesztéséről, a szövetkezeti élet, a demokratizmus szélesítésének fontosságáról, embert formáló értékeiről szeretett volna szólni. És nem állhatott a szónoki emelvényre Belső Gáborné, a hatéi tsz növényvédelmi vezetője sem. — Amiről én szerettem volna szólni — mondta —, az részben érintették. Természetesen kicsit más megközelítésben, másfajta érveléssel. — Mit mondott volna el, ha szót kap? — A fiatalok helyzete foglalkoztat. Nemcsak a munkába állásuk, letelepedésük, anyagi helyzetük gondjai, hanem a vezetésben való részvételük alacsony aránya. Ügy érzem, hogy keveset bíznak ránk adott munkaterületen. És hogyan tanuljunk felelősségérzetet, nehéz feladatokat vállalni, ha nem kapunk erre lehetőséget ? Óvatoskodást tanulhatunk, ami aztán 40 éves korunkra úgy belénk rögződik, hogy félő, elveszik belőlünk a dinamizmus, a kezdeményezés, a bátorság. Ez is és megannyi elhangzott észrevétel a holnapért való őszinte, mély aggódást fejezett ki. Ezen a kongresz- szuson a fő jellemző volt a jövő, a fejlődés érdekében végzendő sokrétű feladat megvitatása. Ahogy Váncsa Jenő mondta tegnap: „Meggyőződésem, hogy közös ösz- szeíogással megbirkózunk ezekkel a feladatokkal. Kérjük, hogy hazatérve még hatékonyabban. végezzék munkájukat.” A termelőszövetkezetek 4. kongresszusa ehhez értékes segítséget, gazdag útravalót adott. Vörös Márt» eltökélt cselekvőkészség és makacs egyszeméiyiseg, a történelmi- társadalmi bc5 nyolultság megfejtésének igénye és a megfejtés elhárítása, vagy a bonyolultság értelmezés nélküii kimondása. A lényeg — mondta —- nem a különféle stílustörete- vesek versenyfutása, hanem az eltérő alkotói szemléletek, magatartások erős polarizálódása, a közgondolkodás megújítását támogatva. Mindezt művek sokasága bizonyítja. Például fontos szerephez jutott a racionálisan rákérdező, a visszás jelenségeket bíráló, a mindennapok esetlegességeivel küszködő személyiség világát felderítő költészet A pályakezdő írók helyzete kapcsán beszélt az írószövetség elnöke a hagyomány folytatásának és megújításának eltérő értelmezéséről is. A pályakezdők — miként kifejtette — elsősorban, nem másképp írnak, hanem másképp élteké nevelkedtek, mást látnak mai világunkból, mint az idősebb korosztályok. Fölemlítette új lehetőségek szükségességét a fiatalabb és korosabb írók kölcsönösen mélyebb ismerkedéséhez, gyakori találkozásokhoz, nyílt és nézeteket, elveket tisztázó eszmecserékhez, vitákhoz. Kitért az olyan társadalmi visszásságokra, gondokra — köztük említve az alkoholizmust, a népesedési kérdést —, amelyek az írókat is foglalkoztatják, hasonló felelősségérzettel, mint a nemzet nagyobb részét, a politikát. Ám — folytatta — az íróknak nemcsak aggódniuk kell, az ő legfontosabb dolguk a cselekvés, a jól megírt értékes mű, az írói-emberi állásfoglalás minden komisz embertelenség ellen, s minden igaz és emberséges cselekvés mellett. Ezután megkezdődött a napirendi témák vitája. Pozsgay Imre művelődési miniszter felszólalásában az írószövetség működésének tapasztalatairól, az írók társadalmi szerepéről és felada-. {Folytatás a 2. oldalon.) ARA; 1,80 Ft
