Somogyi Néplap, 1981. december (37. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-06 / 286. szám
!by András Anyám könnyezett Didergett künn az őszi alkonyat és árnyak úsztak a szoba falán. A lámpafényben tompán csillogott 92 asztalon az antik porcellán. .4 tea gőze lengett a magasban, míg kitöltötte a csészébe lassan, rizon a régi-regi délután. Csendesen ült, és maga elé nézett kavar gáttá a párolgó teát. Szívében talán emléket idézett, a gondolata messze múltba szállt. Tűnt if júsága emlékét kereste, mit elfedett sok kormos, őszi este. amikor mindig valakire várt. Hat gyermekére gondolt és apámra, kiknek sorsáért folyvást remegett. Emlékezem a borús délutánra, mikor a könnye halkan megeredt, s szelíd harmatként hunt fehér arcára, mént odakiinn a hűvös, őszi pára. November volt, és anyam könnyezett. Biiyarftefyszék művészeti emlékei Most érkezett a magyaor- sza®i könyvesboltokba — a közös könyvkiadás keretében — Dávid László A középkori Udvarhelyszék művészeti emlékei című kiadványa. Dávid „modem Orbán Balázsként” járta be a Székelyföldet Báróitól Szövőiéig, Nagysolymostól Ze- teváraljáig Műemlékekben gazdag — még évszázados pusztulások, tűzvészek és az idő kérlelhetetlen emésztése után is. A templomok, műemlékek, várak alapítási évei — 1224 (Homoróddaróc). 1280 (Felek). 1301 (Küküllő- sárd), 1319 (Széselyhidegkút) — sorrendben követik egymást. Bögöz (ma Mugeni) templomát a turisták csak elvétve keresik föl. pedig Udvarhelyszék egyik legszebb középkori emléke. Vörös festékkel készült rovásírás teszi értékessé. A felirat Atyai Estván, a XVI. századi restaurátor nevét őrzi. Dávid .elvi, illetve a kort bemutató tanulmányai után veszi sorra Udvarhelyszék helységeit. Műemlékleírásokat ad templomokról, várromokról, vérmaradványokról, freskókról, de kisebb műalkotásokról is. Dávid leírásához. melyet e vidék történelmi leltárának is tekinthetünk, feldolgozza a teljes szakirodalmat. Bőséges a fényképek száma is. melyek a megőrzés szándékán túl figyelemfelhívók. Oláh János Öreg gyümölcsös Egy fa lábánál ülök, összesúg fölöttem az öreg gyümölcsös, darázanyelven a meggy s a körtefák. Alattam a föld, , fölöttém az ég — mintha ugyanegy ítéletre várnánk. Bencze József Ragaszkodj hozzám Ragaszkodj hozzám párom, szirom nyílik a rózsafaágon. Nálam is alkonyodnál, sokáig árvan ne maradjál. Győri László Nyelvtagozat Szegény emberhez, illőn egy szegény kis szabóhoz vittem el a levetett ajándék-kabátot. Kifordította, újraszabta. Viseltem, akár a tűnt világot. Tíz évem öltözött bele, most egy szegen lóg, és cigányul tanul. Tóth-Máthé Miklós w f BIZONYÍTÁS A mester ott állt az ünneplők között. Megil- letődötten hallgatta a megnyitó beszédet. Első gyűjteményes kiállítását rendezték meg a Műcsarnokban. Sokan jöttek el a kiállítás megnyitására. Látni akarták a nagv öreget, dedikáltatni a katalógusokat vagy — ami már szinte vágyálomnak hatott — kezet is fogni vele. A megnyitó beszédet Ve- hemei, az ismert műtörté- < nész mondta. Szépen, hatásosan. Az ünnepség után odafordult hozzá a mester. — Hol van Készéi? Nem látom itt. — Bizony nem. kedves mester, hiszen három éve már hogy eltemettük. — Igazán? Sajnálom... És Gyurgyeki? Talán már ő is .. .? — Fájdalom, de ő is .. Másfél éve. A mester homlokán összefutottak a ráncok. Fáradtan jártatta körül a szemét. Les- szívesebben azonnal elment volna. — Kérdezhetek valamit. Mester? , —; Csak tessék, kedves ... — Vehemei. — Igen. hát hogyne. Kér• dezzen csak! — Barátai voltak az elhunyt művészek? — No nem ... Többek annál: ellenségeim. Vehemei bámult. Megbánta a kérdést. A mester mosolygott zavarán, s egy kicsit élvezte is. Aztán jónak látta, ha még valamivel kiegészíti az elmondottakat. Csöndes mosollyal, nyugodtan hozzáfűzte: — Tulajdonképpen nekik köszönhetem, hogy vittem valamire. Annak idején miattuk távoztam külföldre. Mindent elkövettek itthoni érvényesülésem ellen. A legkevesebb. hogy egyszerűen dilettánsnak mondtak. — Lehetetlen ...! — Pedig így volt — bólogatott a Mester —; és látja éppen ezért sajnálom, hogy ezt az ünneplést nem érhették meg. nem lehetnek már itt... Tudja, barátom, az ember legszívesebben az ellenségeinek szeretne bizonyítani ... — De kedves Mester — mondta kicsit fölháborodva Vehemei —, ön már az egész világnak bizonyított! És ha ez megnyugtatja, biztos vagyok abban, hogy erről jócskán tudomást szerezhettek ök is ... — Nem kétlem. De most nincsenek itt, hogy a szemembe nézzenek, és én az övékbe Sajnos, erről örökre lekéstünk, ök is, én is ..! Hol nyugszanak? Vehemei megmondta. * Mester megköszönte. És másnap délelőtt kilátogatott a temetőbe. Virágot is vitt. Neszeinek szegfűt, Gyurgye- kinek rózsát. — No igen — tűnődött a Mester —. még mindig jobb. mintha fordítva történik ez. De azért kár, várhattatok volna még... A temetőből nem a szállodába hajtott a kocsijával, hanem elment a kiállítására. Alig fért be. annyian voltak. Ödöngött a termekben, próbálta elfogulatlanul, idegenül szemlélni a műveit. Mintha csak egy lenne a látogatók közül. Tótisz András Iskolabusz — Mit szól ehhez? Már megint kifolytak a gyerekek az iskolából. — Na ne mondja•! És hogy történt? — Állítólag nem csukták be rendesen a kaput. Azt mondják, legalább egy osztály kifolyt az utcára. — Szép dolog. Tudja, az én fiaméknál hogy oldották meg. hogy elférjenek a gyerekek? Emeletes tradokal csináltak. Egy régi vágású magas teremben három gyerek is elfér egymás fölött. — Ez igen. De várjon csak! Hogyan tanítják őket? — Emeletes tanárral. A főiskolák már rá is álltak a képzésükre. Jövőre az egyik szak a gúla formálás lesz a la nárképzőkön. — Az én fiam iskolájában Í másképp csinálják: minden U-'yiséget osztályterem iné 1 ‘akitanak. I — Ne vicceljen! A mi is, I kólánkban öt éve nincs lall boratorium. es a szakköri szobában a nyoleadik H tanul. — Szakköri szoba . .1 Jön nekem ilyenekkel. A fiamék- nál átalakították az illemhelyeket is; szorosan préselve száz gyerek is elfér a volt férfivécében. — No de, hogyan? Sióval mi van. ha valakinek mégis ... — Nagyon egyszerű. Minden pad háttámlájára egy zacskót szerelnek, úgy mint a repülőgépeken. Most ment ki egy delegáció Amerikába. hogy thnulmanyozza a PANAM zacskóit. Állítólag azok újra föl használhatóak. — Hát ... ez még mindig jobb. mintha buszoztatnák őket. A kollégám kislányát mindennap leviszik egy szabolcsi faluba tanulni. — Szegény gyerek. — Bár ki tudja . Most tervezik, hogy napközit rendeznek be a buszon. Napi öt órát utazik a gyerek, ezalatt tanán felügyelettel-mea- tanulja az anyagot. Megállt az egyik kép előtt. Mellette két borzas, szakállas ifjú. A beszélgetésükből hamar kiderítette, hogy szakmabeliek Növendékek még vagv éppen csak pályakezdők. Önkéntelenül is odafigyelt, miket mondanak. — Nem értem — vonta vállát a magasabbik —; eddig jóformán semmi. Csak tudnám, mit esznek ezeken a képeken? Mázolmán.yok. Figyeld az ecsetkezelését, a színek összhatását: állítom, hogy behunyt szemmel is különbet festek! — Mitől lett ez világhírű? — töprengett az alacsonyabb. — Minek csapnak ennek akkora csinnadrattát? Valójában még rajzolni sem tud. Primitív, elnagyolt. — Reszket már a keze — nevetett a magasabb. — Ide nézz, mit csinált az okkersárgával ! Szerintem csak odafolyt a festék, és nem vette észre. És ezt ünnepli a világ!... Az emberek örültek. én mondom neked. Ha ez a pasas nem dilettáns, akkor ne kapjak holnap kenyeret a közértben .. — Dilettáns? —• bámult rá az alacsonyabb. — Enyhe vagy. Ez egv közönséges kókler! — Vigéc — mondta erre a magasabb. — Falvédőpiktor — mondta az alacsonyabb — Mázoló! — mondta a magasabb. A mester hallgatta őket. és egyre jobb kedve támadt. Mosolya vidáman terült szét az arcán — kisimultak tőle a ráncai. Itthon vagvok — gondolta —, most már egészen biztosan itthon. Ez nem kétséges. így ócsárolni sehol sem tudnak Sehol a világon! S legszívesebben a keblére ölelte volna a két borzas, szakállas és feltehetően zseniális fiatalembert, aki ilyen szemléletesen, mondhatni „korhűen” idézte vissza az ifjúságát. — Hm. Mi lenne, ha még messzebbre vinnék? Rögtön leadhatnák a nyolc órát is útközben. — Ide figyeljen: ez «tm is rossz ötlet. Csak .. . minek menjenek olyan messze? Addig köröznek Budapesten, amíg véget nem ér a tanítás. Föl kell szerelni a buszt tornateremmel. mosdóval, szaktermekkel, szakköri szobával, magnóval, vetítővel ... És mondja: kinek fog hiányozni az a vacak iskola? — Senkinek. És még sokat köröznie sem kell annak a busznak. Elég ha kétszer átmegy a Lánchídon és az Ár- p ád-hidon, máris letelt az idő. — Tudja mit? Ha a busz egy helyben állna, meg lehetne spórolni a vezetőt. — Föl kell tenni bakra hogy el ne guruljon. — Igen És téglával szigetelni, hogy ne fázzanak télen a gyerekek. — Rá lehetne tenni néhány emeletet. — Na látja? Megtaláltuk a megoldást. Minél több ilyen buszt kelt építeni, és rögtön nem lesznek olyan zsúfoltak az iskolák. Az Ady-arckép változásai Mennyi és hányfélének látható arca van Ady Endrének? Gazdag és egyre terebélyesedő irodalmában a kontúrokon belül egyik majd másak, harmadik, negyedik stb ..., többször egymásnak ellentmondó vonások erősödtek fel. Minden könyv, tanulmány, cikk azt bizonyította, hogy a költő valójában ilyen vagy olyan volt. Azután kiderült, hogy szerteágazó és (rész) összegezé- ' sekből épülő kutatómunkára van szükség az élet, a pálya rajzához, a müvek faggatásához. s A nyugat*» Ady-örökség vonásai szerteágazóak. Köztudott, hogy abban a fogalomláncolatban. amelynek részeire oly gyakran hivatkoztak, különösen érzékeny pont a haza fiság (magyarság). Régóta ismert, hogy a költő pályakezdésétől másként nyilatkozott e téren, mint lírikus kortársai, és szembekerült a közfelfogásban élő szemlélettel is. Sarkalatos kérdés volt akkor 48 és 67 közjogi ellentéte, s ezzel kapcsolatban sokan elfogadtak valamiféle * „monarchikus hazafisóg”-gondo- latot. Ebben a relációban különösen 'fontossá válik annak bizonyítása, hogy Ady- hak nem voltak illúziói a Monarchiával szemben. Cikkekben, versekben sürgette a haladó magyar hagyományok élesztősét, ápolását. Az természetes, hogy őt is befolyásolták bizonyos mértékig a kialakult nézetek, de hozzá kell tenni — ami régóta vezérfonala a kutatásnak —, hogy Ady a valósággal szembenézés, az önmagát vállalni merő kérlelhe- tetlenség, a gondolkodói- erkölcsi bátorság eléggé nem értékelhető pluszát adta az addigiakhoz. A századforduló utáni évek gazdasági és kulturáfis prosperitása ideiAn a politikai köztudatban elsősorban a már említett közjogi kérdések Ady ezek nyomán a mélyrehatóié szociális problémákat ‘is felszínre hozta.. A radikálisok, különösén jásza Oszkár gondolatai, szociáldemokraták követelései, a szocializmus elvei erősen hatottak rá. Ebben a viszonylatban sem elhanyagolhatók franciaországi kapcsolatai, hogy figyelemmel kísérte Jaurés tevékenységét és al- ka 1 mánként pá rhu zamot vont a hazai viszonyokkal. Ugyanakkor egyéniségének ellentmondásai itt is jelentkeztek. Jogos a kérdés, nem ellentét-e, hogy az az Ady, aki ünnepli az orosz forradalmat, a tanulságok levonására buzdít, ugyanakkor, mint „darabont” reformokat sürget. Az eredeti dokumentumok újra vallatásával keresték a megoldást erre és egyéb kérdésekre irodalomtudósok, akik feladatuknak azt tartották, hogy a rosszul, egyoldalúan, részleteiben rögződött, merevített, idealizált Ady-képen változtassanak. Különösen jól észrevehető ez ott, ahol a költő arcmásairól, a róla készült képző- művészeti alkotásokról esik szó. Kortársai, barátai már egy-két hónappal a halála után cikkeztek arról, hogy az arc egyetlen állapotának a leghűbjp másolata sem tükrözheti rá személyiséget. Biró Lajos írta: „A halotti maszkja máris hazudik. A halotti ágyon felvett, fotográfia talán megközelíti az igazságot. Szobra talán újra hazugság lesz.” Ezek alapján egyet kell értenünk azzal az állásponttal, hogy az Adyról készült képi-plasztikai dokumentumok közelébe se érnek a leírásoknak, s akik mondani tudtak róla valamit, olvasmányélményeiknek, a szellemi kapcsolatnak köszönhetik. A követelmény, az igény ma is él: portréján egyszerre tükröződjön müve és személyisége! Időszerű még Krúdy Gyula kérdésé: „Hol áll majd vajon Ady fáradt szobra?” A gazdag kapcsolatrendszerből, amely a költőt a kortárs képzőművészekhez kötötte. Ennek részletes és eredeti forrásanyagra épített feldolgozása nagyon lényeges. Rippl-Rónai József és a költő barátsága megérdemli a megkülönböztetett figyelmet. Két dologra hivatkozók itt. Az egyik, a képzőművészet vonatkozásában szinte egyező párhu- i zamba állítható az a névsor, amely kettejük cikkeiben gyakorta ismétlődik. Persze fontosabb énnél, hogy akiről szólnak mást, jobbat, szebbet akartak, s ezt Ady és Rippl-Rónai egyaránt elismeréssel értékelte. Azt a művészetet viszont, amelyik megvénült, hozzá öregedett a „hivatalos”, illetve más szóhasználattal „konzervatív” irányzatokhoz, csaknem azonos módon utasították el. A másik, Ady Hát ezért bolondultunk? című — a festőnek ajánlott — költeményében irt javító-valtoztató szándékuk közösségéről, hitvallásuk érintkező pontjairól, aminek egyik lényeges eleme a Tisza Istvánhoz való viszony. A vers harmadik szakaszának befejező része konkrét u falasnak vehető arra az esetre, ami 1911 tavaszán történt. A Művészházban rendezett tárlatot látva Tiisza idegesen szaladgált egyik teremből a másikba, s „egészen keresetlen geszti stílusban” mondott véleményt. Rippl-Rónai baráti körben — irodalmárok, művészek előtt —válaszolt, azzal a kincsengéssél, hogy a haladás embereinek ninc6 okuk áltatni magukat a „hivatalos” elismertetés lehetőségével. Az Ady-vers tanulsága is ez. Az esztétikai nézetek egyezése és különbözősége elesen vetődött fel Kosztolányi Ady- értékelésében. Különvéleménye megjelenésétől a figyelem középpontjában állt n „homo aesteticus”, akinek elveit az a fix pont határoz-- ta meg, hogy az élet múlandóságával szentben egyetlen iga'zi vigasz a művészet. Kosztolányi — miként a Különvéleményével foglalkozók mór rávilágítottak — cikke jelentőségének tudatában várta, hogy a jövő igazolja. Kosztolányi épp akkor deklarálta a maga külön ars poeticáját, amikor verseiben, prózai műveiben legközelebb jutott a kor szenvedő emberéhez. Magát csaphatja be. aki benne keresvén az Advval ellentétes költői magatartás példáját a művek helyett a Különvéleményre figve. A délkaráció helyett a hatásvizsgálat igazában inkább bízhatunk. Kassák Lajos példája ugyancsak mutatja azt_ az ellentmondásos • viszonyulást, amely Ady utóéletének egyik sajátos vonása. A MA című lapban irt nekrológjának végső kicsengése az volt, hogy Ady után nincs út, „amin a mai ember önmagához juthatna”, mert ó szigorú, lezárt klasszikusa önmagának. Jó tíz évvel később A Toll vitájában képes volt arra, hogy felülvizsgálja addigi álláspontját (a Kosztolányiét is). Kassák vitacikkének konklúzióját jól emelték ki már többen: aet. hogy müvészetfelfogásának egyik lényeges elve a „kritizáló” befogadás volt. Hogy a kritika hiányáról és hibájáról vem utólag kell panaszkodni. Kassák írásaiban többszöri utalás volt arra, miként igyekeztek szellemi mozgalmak, irányzatok Adyt és líráját kisajátítaná. E rövid írásban jelezni tudtam csupán, hogy Ady művének mely csomópontjain szükséges új típusú megközelítés. Az első (s ezért ellentmondásos) arckép megrajzolása kikerülhetetlen feladat, hogy a költő nagysó- -gát és emberségét — eredőivel és megnyilatkozási formaival együtt — mértekének megfelelőbben; pák) sághűbben láthassuk. taczk-o AáéMm X Ta.jkórv«>. Kádár János Miklós fostinónye
