Somogyi Néplap, 1981. december (37. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-31 / 305. szám
A TASZSZ állásfoglalása Reagan vádjaira ES a kezekkel! # Távirat Kubába Moszkvában közzétették a TASZSZ hírügynökségnek a Reagan elnök Los Angeles-i beszédére, az abban elhangzott szovjetellenes vádakra reagáló állásfoglalását. ,„A Fehér Ház közölte Reagan elnök legutóbbi, a lengyelországi eseményekkel kapcsolatos nyilatkozatát. Mint korábban, az elnök ebben a nyilatkozatában is figyelmen kívül hagyta az objektív tényeket és meghamisította a valóságot. Mintha számára nem is léteznének azok a magyarázatok és bi/.onyitékok. amelyeket Wnjciech Jaruzelski tábornok, a Lengyel Népköztár- s.iság kormányfője terjesztett elő. — Ronald Reagan beszédében emlékeztet levélváltására Leonyid Brezsnyevvel, s közben meghamisítja a szovjet vezető levelének mondanivalóját. Miről is volt szó .tulajdonképpen? Leonyid Brezsnyev felszólította az Egyesült Államokat, hogy szüntesse meg beavatkozását egv szuverén állam, a Lengyel Népköztársaság bel ügyei be. Szüntesse meg azt a beavatkozást, amely a legkülönbözőbb formákban már hosszú ideje tart. — A levél elutasította az Egyesült Államoknak azt a törekvését, hogy a lengyelek helyett maga döntse el: milyen úton és hogyan kell továbbfejlődnie a lengyel társadalomnak. Leonyid Brezsnyev hangsúlyozta, hogy a lengyelországi társadalmi rendszert nem Washington, nem Moszkva, nem más fővárosok. hanem maguk a lengyelek választották. Senki sem írhatja elő a lengyel vezetésnek: hogyan intézze az ország belső ügyeit. — Levelében Ronald Reagan utalt rá, hogy az Egyesült Államok kormánya a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatokat negatívan befolyásoló lépésekhez folyamodhat. Válaszában Leonyid Brezsnyev megállapította, hogy a jelenlegi amerikai vezetés már korábban is meglehetősen sokat tett a korábbi amerikai kormányzatok hiyatali ideje alatt a két ország kapcsolataiban nagv erőfeszítések árán elért eredmények megsemmisítése érdekében. Amennyiben a szovjet—amerikai kapcsolaElsietett lépés Kjeid Ölesen dán külügyminiszter szerdán elsietett lépésnek minősítette Ronald Reagan amerikai elnök ked*en este bejelentett .szovjetellenes intézkedéseit. „Az amerikai kormány láthatólag másképpen ítéli meg a lengyelországi helyzetet, mint a NATO többi tagállama” — tette hozzá. Ölesen a dán rádiónak ado.tt interjújában elmondja. hogy Washington ugyaft •'el őre értesítette nyugateurópai szövetségeseit az ’amerikai gazdasági megtorló inétzkedésekről, de azok- 1 ról nem folytatott velük •konzultációkat. atlanti szövetséggel szemben?” Eppler a továbbiakban úgy vélekedett, hogy Lengyelország elsősorban az európaiak ügye, mert az ország Európában fekszik. „Semmit sem szabad tenni — tette hozzá — ami lehetetlenné tenné a rendezett állapotokhoz való visszatérésre tett ígéret valóra váltását.” tok tovább' romlanának, ezért teljes mértékben az Egyesült Államokat terhelné a felelősség. — A Szovjetunióval kapcsolatos, kitartóan ismételgetett koholmányokra az Egyesült Államok elnökének azért volt szüksége, hogy igazolja az általa bejelentett, a szovjet—amerikai kapcsolatok további romlásához vezető intézkedéseket Leállították az ’ Aeroflot Egyesült Állanjokba irányuló járatait, elhalasztották a tárgyalásokat az új szovjet —amerikai tengerhajózási egyezményről, jelentősen megszigorították bizonyos, a világpiacon közönséges kereskedelmi árunak számító berendezéseknek és eszközöknek a Szovjetunióba való eladása engedélyezését. Mint ismeretes, egy sor gazdasági terv esetében az Egyesült Államok kezdeményezte a kapcsolatok felújítását, most pedig ő áll el ezektől egyoldalúan. — A nemzetközi jog normáit, a más országokkal szemben vállalt kötelezettségeit figyelmen kívül hagyva az Egyesült Államok megbízhatatlan, sőt, hogy azt ne mondjuk: szeszélyes partnerként viselkedik. Ennek a megállapításnak a jogosságán nem változtat semmit Reagannek az a kijelentése sem, hogv az Egyesült Államok „konstruktív és kölcsönösen előnyös kapcsolatokat kíván fenntartani a Szovjetunóval". Ez csupán frázis. — A washingtoni kormányzat magatartása az oka annak, hogy nehezebbé válik a két ország közötti problémák rendezése, ami pedig mindenkinek a javára válnék és a nemzetközi biztonság megszilárdulását szolgálná. Az amerikai elnöknek és az Egyesült Államok más hivátalos. személyiségeinek a kijelentései azt bizonyítják, hogy semmiképpen sem tudnak lemondani a mások ügyeibe való beavatkozásról, a másokra gyako rolt nyomásról, a szankciókról, az embargókról és a hasonló módszeredről. Olyan jegyei ezek a politikának, amelyek már régen megértek arra, hogy a lomtárba kerüljenek. — Minden népnek jogában áll eldönteni, hogyan akar élni. .Aki pedig erőszakkal gyámkodni akar más népeken, vagy fogadatlan próká torként lép fel, az csupán egyetlen válaszba számíthat: „El a kezekkel!” — fejeződik be a TASZSZ állásfoglalása. Az enyhülésre várva Korunk egyik nagy kérdése: folytatódik-e a nyolcvanas években a kelet— nyugati kereskedelemnek hetvenes években tapasztalt örvendetes fejlődése. Sok jel utal arra, hogy — legalábbis az elkövetkezendő 1—2 évben — nem. De mint ahogy az elmúlt két évben is tapasztalhattuk: mindig lehetnek olyan jelentős kezdeményezések — legutóbb a szovjet—nyugatnémet földgázcső üzlet —, amelyek újabb lökést adnak a kereskedelmi kapcsolatok és a forgalom bővülésének. Az elmúlt két évben az Egyesült Államok kormánya politikai tényezővé szerette volna tenni a fejlett tőkés és a szocialista orszáolyan bizottság neve, amelyet a multilaterális, vagyis a sokoldalú árukivitel ellenőrzésének összehangolására hoztak létre a NATO-tagországok még 1949-ben. Az évszám sok mindent elárul: a hidegháború legsötétebb időszaka volt ekkor. A COCOM-lista azon cikkeket sorolja fel, amelyeket „stratégiai okokból” nem szabad szállítani elsősorban a Szovjetuniónak, de más szocialista országoknak sem. A listáról azért beszélnek gyakran mostanában, mert az Egyesült Államok egyrészt aktivizálni akarja a COCOM- ot, mely az enyhülés, azaz a 70-es évek idején formálissá vált. Másrészt azon/. • • • Norvégia — hírügynökségi. értesülések , szerint — 'ugyancsak a nyugat-európai szövetségesek álláspontjának egyeztetését szorgalmazza. Livinn Berg norvég külügyi államtitkár szerdán Oslóban kijelentette, hogy országa figyelemmel kíséri a lengyelországi helyzet alakulását, és állandóan kapcsolatban van a többi nyugat-európai országgal. A szerdai norvég lapok ismertetik a diplomata kijelentéseit, miszerint a norvég kormány nem tervezi teljes kereskedelmi tilalom elrendelését Lengyelországgal szemben. • • * Erhard Eppler, az SPD elnökségének tagja. Reagan .elnök intézkedéseivel kap- .csolalban a következő kér- -dést tette fel: „vajon mit iszólna a NATO, ha a Szov- ■ jetunió a törökországi kato- 1 nai hatalomátvétel címén hasonló lépéseket tennie az cn SOMOGYI ö NÉPLAP gok közötti kereskedelmi kapcsolatok alakítását, pontosabban visszafejlesztésükkel megnehezíteni — szándéka szerint — a Szovjetunió és a többi KGST- ország gazdasági és politikai helyzetét. Soha annyit nem szerepelt az úgynevezett COCOM-lista a lapok hasábjain, nyilatkozatokban, tárgyalásokon, mint az elmúlt evben. A COCOM egy ban a COCOM-hoz tartozó több tagország felismerte a kelet—nyugati kereskedelem fontosságát, s szándékában áll fejleszteni. Ez az 1949-hez viszonyítva új helyzet — nevezetesen a NATO-n belüli „kereskede- lempártiak és kereskedelemellenesek” megosztottsága — árra ösztönzi az Egyesült. Államokat, hogy nap_mint. nap elmarasztalja a Kelettel, vagyis a szoKádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Lázár György, a Minisztertanács elnöke táviratban üdvözölte dr. Fidel Castro Ruzt, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkárát abból az alkalomból, hogy a Kubai Köztársaság népi hatalmi nemetgyűlése ismét megválasztotta az államtanács és a minisztertanács elnökévé. Apró Antal, az országgyűlés elnöke Fla- vio Bravó Pardonaü, a nemzetgyűlés újonnan megválasztott elnökének küldte .jókívánságait. Fontos bejelentés Varsóban A lengyel államtanács, a nemzeti megmentés katonai tanácsának javaslatára, szerdán döntést hozott arról, hogy meghatározatlan időre elhalasztják az első fokú helyi tanácsok helyeit betölteni hivatott választásokat, amelyeket 1982. február 5-re tűztek ki. A választásokra akikor kerül majd sor, ha azokat nyugodt társadalmi légkörben, a Lengyel Nép- köztársaság alkotmányának szellemében lehet lebonyolítani Az államtanács tudomásul vette a nemzeti megmentés katonai tanácsának nyilatkozatát, amely szerint a ta- . nács mindent megtesz annak I érdekében, hogy a .képvise- | leti szervek mielőbb felújíthassák normális tevékenységüket. Varsóban szerdán bejelentették: a nemzeti megmentés katonai tanácsa indítványozni fogja a lengyel par-' lamentben, hogy állítsanak"* fel állami ítélőszéket azok-'*' nak a személyeknek a felelősségre vonása céljából, akiknek a 70-es években folytatott hibás politikája súlyos gazdasági és politikai válságba vezette az országot. A lengyel belügyminiszter szerdán felfüggesztette a kijárási tilalmat az egész ország területére szilveszter éjszakájára, hogy a lakosság a szokásos módon ünnepelhesse az újév beköszöntét. Ezt a döntést az tette lehetővé. hogy az utóbbi időben fokozódott a társadalmi fegyelem, és a lakosság egyre teljesebb , mértékben tartja tiszteletben a szükségállapot előírásait, eialista országokkal kereskedni akaró berendezésszállítókat, exportőröket, így például a gázcső-ügyletben csővonal fektetéséhez táv- irányítórendszereket szállító francia Matra és Tnomson cégeket. Nem becsülhető le az amerikai álláspont, mert az USA maga is jelentős arányt képviselte a Szovjetunió kereskedelmi forgalmában. Igaz, 1980-ban 58 százalékkal csökkent a kétoldalú szovjet—amerikai szállítások értéke, így ma már az USA inkább más keleti országokkal akarja csökkenteni a forgalmát. A teljes kelet—nyugati kereskedelemben az USA 7.7 milliárd dollár értékű szállítással vett részt 1980-ban, míg a teljes kelet—nyugati kereskedelem értékét nyugati vélemények 90 milliárd dollárra becsülik. De a kelet—nyugati áruforgalom fejlődésének legnagyobb akadálya rövid távon a jelenlegi kedvezőtlen _ világgazdasági helyzet. A gazdasági teljesítmények csökkenése a legtöbb tőkés piac beszűküléséhez veKancsal világtükör Furcsa pár. Sokáig a hódolat pózában láthattuk őket. Baniszadr iráni elnök az ország vallási vezetőjének. Khomeini ajatollahnak a kezét csókolta. A kczcsók ízlés és hagyomány dolga: ahány ház, annyiféle üdvözlés. De Iránban hamarosan elkövetkezett az a helyzet, amikor Baniszadr képtelen volt arra, hogy tiszteletéül ilyen módon adjon bizonyosságot. Párizsból ugyanis meglehetősen nehéz Teheránba átcsóko'ni. Valószínűleg ez volt az oka annak, hogy az ex-c!nök megfeledkezett a fiúi tiszteletről és apait- anyait beleadott Khomeini-ellenes szónoklataiba. PáfbdSZ} A világ sokkal jobb szeret! — ha legalábbis államközi szinten — másfajta stílus uralkodik. Két hosszú, nehéz év után végre sikerült leülni tárgyalni Kelet és Nyugat politikusainak. Nem ment ez könnyen. A párbeszéd is a korábbinál nehezebben bontakozott ki. A kezdet ezúttal is — szovjet—nyugatnémet — csúcstalálkozó volt. Reméljük, találkoznak majd mások is a csúcsokon. Most értjük meg igazán, miért is nevezik csúcstalálkozónak az államfői megbeszéléseket. Át kell mászni a nehézségek hegyén — mielőtt célba érnek. Talán utoljára. De a csúcsra fel kell kapaszkodni. A nemzetközi kapcsolatokban a hegymászás nem pasz- szió, hanem kötelesség. És a világ reméli, hogy a jövendő év vége más, jobb lesz mint az idei, amikor stílusosan még a Mikulás is fegyverrel érkezett. zet, egyre több országban „félnek” a külföldi konkur- renciától; a hazai gazdaságokat kereskedelmi protekcionizmussal védelmezik. Emiatt a világkereskedelem már az elmúlt évben is csekély mennyiségi növekedést ért el, az idén pedig egyenesen csökkent. A dekonjunktúra elsősorban a tőkés gazdaságokat érinti, de mérséklődött a gazdasági növekedés a szocialista országokban is. A mérséklődés azonban nem volt olyan nagy mértékű, mint a tőkés világ legfejlettebb országainak zömében és ez ébren tartotta az üzleti körök érdeklődését a szocialista piacok iránt. A korábbi nagy tőkés eladási kedv és a Kelet vásárlási szándéka mindazonáltal veszített erejéből a közöttük lebonyolódó kereskedelem tartós kiegyensúlyozatlansága miatt. A dinamikusabb fejlesztést célul tűző szocialista országok szeretnék exportjukat növelni és takarékoskodnak azokkal a devizákkal, amelyekből tőkés importjukat fedezik. Jelentős tőkés külkereskedelmi • mérleghiányuk miatt a keleti országok eladni szeretnének, akárcsak a pangó belföldi kereslettel küszködő tőkés országok. Ezt az ellentmondást — egyebek között — az úgynevezett kompenzációs ügyletek, azaz az olyan szerződések oldhatják fel, ahol áru ellenében árut szállítanak. Ma az ilyen ügyletek a teljes kelet—nyugati forgalom körülbelül 15 százalékát teszik ki. A kompenzációkat azonban számos relációban nem tekintik „jó üzletnek” a tőkések. A fejlett országok elsősorban nyersanyagokat szeretnének beszerezni gép- és berendezésszállításaik ellentételeként, de a Nyugatnak fontos nyersanyagokból a kelet-európai országok — a Szovjetunió kivételével — csekély mértékben rendelkeznek. Azok a nyersanyagok pedig, amelyekből szállítani tudnak, a világpiacon többnyire leértékelődtek, s eladásuk számukra cserearány-romlással jár. Nehéz, megítélni, hogy ha a következetesen józan üzleti érdek kerekedne is felül. milyen dinamikával fejlődne a kelet—nyugati kereskedelem, s elémé-e n. 70-es évek dinamikáját, amikor is tíz év alatt öt- zzörésre növekedett. K. G,
