Somogyi Néplap, 1981. december (37. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-31 / 305. szám

Eredményes évet záriunk Beszélgetés Varga Péterrel, a megyei pártbizottság első t/'tkárával Az év utolsó napjaiban fölkerestük a me­gyei pártbizottság első titkárát, és arra kér­tük: értékelje Somogy helyzetét, mondja el véleményét, tapasztalatát. Varga Péter ezút­tal is készségesen tett eleget kérésünknek. I- Első kérdésem: milyen tapasztalatokkal zártuk a tervciklus első évét? Elége- dett-e a termelés alakulá­sával, a korszerűsítésre ho­zott határozatok végrehajtá­sával? — Somogy fejlődése, ter­melési eredményei igazolták a megyei pártértekezieten, a XII, kongresszuson elhang­zott alapvető megállapításo­kat. Az első év tapasztalata azt mutatja, hogy a reális helyzetnek megfelelően, jól határoztuk meg a fő célo­kat. Mondhatom, hogy So­mogy hozzájárult a népgaz­daság egyensúlyi helyzetének javításához. Megkezdődött a jobb, a hatékonyabb gazdál­kodásra való áttérés. Ezt a termelési eredmények és a tartalmi változások is mu­tatják. A fejlődés számok­ban is kifejezhető. Az ipari termelés 3—4 százalékkal emelkedett, a mezőgazdaság eredménye azonos a múlt évi­vel. Figyelemre méltó viszont, hogy a mezőgazdasági és az élelmiszeripari üzemek nye­resége a szigorúbb szabályo­zók bevezetése ellenére azo­nos lesz a múlt évivel. Né­hány gazdaságban veszteség­gel is számolunk. Az. okok között termelési adottságok­ra. de nagyobbrészt vezetési hiányosságokra utalhatok. Ürömömre szolgál, hogy gaz­daságaink a szabályozók he­lyenként kényszerítő hatásá­val is megbirkóztak. Úgy gondolom: az új kö­rülményekhez való alkalmaz­kodás kicsit gyorsabban is végbemehetett volna. A gon­dolkodás változásával rend­ben vagyunk. Tetteink azon­ban ~ iparban és mezőgaz­daságban — kissé lassúak, s ez figyelmeztető is egyben. Az új követelmények ab­ban jutnak kifejezésre, hogy jobb minőségben és korsze­rűbb termékeke' kell előállí­tanunk, de az sem mindegy, hogy mekkora költséggel. Drága terméket, ha mégoly jó is, szinte lehetetlen ér­tékesíteni a világpiacon ... 1981-ben már érzékelhet­tük az V. ötéves tervidőszak fejlesztéseinek, rekonstruk­cióinak hasznát. Elsősorban a húsiparra gondolok, de né­hány ipari szövetkezetünk, mint a Delta vagy a csurgói Napsugár is számottevő ered­ményt ért el. Mezőgazdasági tsz-eink közül csak azért nem nevezek meg egyet sem, mert szerencsére jóval több So­mogybán a kiemelkedő ered­ményt elérő szövetkezet, mint néhány évvel ezelőtt. Gazda­ságunkban a tartalmi válto­zások szívós, mindennapi munkát követelnek, es hoz­záértést, kiváltképp, ha a mi­nőségi, a hatékonysági, a ta­karékossági követelmények­re gondolok. Az a fontos, hogy éljünk a belső tartalé­kok felszabadításának, kiak­názásának lehetőségével. . Jónak tartom, hogy a mun­kások. a tsz-parasztok egyre több helyen kezdeményező- en segítik a gazdasági veze­tőket. Üzemeink többségében Kevesebb volt a túlóra, mint korábban, de néljáDy helyen ennek az ellenkezőjével is találkozhattunk, ahol csak i.ajrával tudták teljesíteni az exporttervet. Az ipari vezetők kötelessége, hogy a törvényes munkaidőben, a mezőgazda- ságiaké pedig az, hogy a jó időt kihasználva igyekezze­nek teljesíteni a tervet. Gondunk nem kevés. A mezőgazdaságban például ne­hézséget okoz. hogy a meg­termelt vagy feldolgozott árut nem tudjuk megfelelő rak­tárakban, hűtőtérben elhe­lyezni. Az almára gondolok, de a cukor raktározása is gondot okozott, legalább úgy, mint az idei meggytermés feldolgozása A termelő tud­ni akarja, hogy munkájának jyümölcse nem megy ve­szendőbe. Tehát nagyobb ru­galmasságra van szükség nemcsak az átvételben es feldolgozásban, hanem az ár­politikában is a fogyasztói piacon. A termelőnek es a felvásárlónak pedig szerző­désben vállalt kötelezettségét kell egyre jobban teljesíte­nie. S akkor nő a termelői kedv, jóba lesz az ellátás. , Végül fontosnak tartom, hogy 1981-ben tervszerű, fo­lyamatos munkával értük el eredményeinket. Összessé­gében jó évet zár Somogy gazdasága. A termelés meny- pyiségi eredményeivel elége­dettek vagyunk, néhány te­rületen azonban ütemesebb, gyorsabb lehetett volna az alkalmazkodás új körülmé­nyeinkhez. Az építőipar- pél­dául nem tudta teljesíteni csökkentett tervét sem ...- Sikeriilt-e a VI. ötéves terv első évében megőrizni I korábban elért életszínvona­lunkat, fejleszteni életkörül­ményeinket? — Örömmel mondhatom, hogy 1981-ben sikerült meg­tartani a sofnogyi emberek életszínvonalát, javítani élet­körülményeit. Ha fogalmaz­hatok így: ez az 1981-es év legnagyoob eredménye. Egyes helyeken — óvatosan mon­dom — még tovább is lép­tünk ennél. A bérkiáramlás valamivel (1—2 százalékkal) nagyobb is volt a tervezett­nél. A lakáshelyzet a váro­sokat (főként Kaposvárt!) ki­véve jő, elfogadható. Kapos­váron, Nagyatádon. Siófokon és másutt mennyiségi és mi­nőségi igények merülnek föl — joggal. A megye vezető testületéi — a pártnál és a tanácsnál is — a közeljövő­ben testületi üléseiken fog­lalkoznak azzal, hogyan le­hetne a jogos igényeket meg jobban, gyorsabban kielégíte­ni. Kétségtelen, hogy a la­kosság, az érdekeltek rész­vétele egyre nélkülözhetetle­nebb lesz; azaz nagyobb ösz- szegekkel kell hozzájárulniuk lakáskörülményeik javításá­hoz. A tanácsoknak pedig több gondot kell fordítaniuk arra, hogy előkészített terü­letek álljanak a családi ház­építők rendelkezésére. Ami az áruellátást illeti: úgy gondolom, a lakosság közérzetét kedvezően befo­lyásolta, hogy kellő színvo­nalú ellátást tudtunk bizto­sítani az elmúlt évben. Ter­mészetesen tudomásom van arról, hogy néhány termék­ből nem volt zökkenőmen­tes az ellátás. De — a vá­lasztékot illetően is — min­denképpen jobb volt, mint 1980-ban. Nyáron a nyaralók­ról, az idegenekről is gon­doskodnunk kell. Számuk meghaladta a félmilliót. Nem vallottunk szégyent még ak­kor sem, ha néha magasabb árakon jutottak egyes cikkek­hez. Zsúfoltság' csak a hét végén volt tapasztalható. S hogy nem támadt alap­vető feszültség, ahhoz az állami és szövetkezeti keres­kedelmen kívül az új, szer­ződéses formában tevékeny­kedők is hozzájárultak. S ha már itt tartunk, hadd mondjam el: az új vállal­kozási formáktól többen ide­genkednek megyénkben; vannak, akik a szocializmust féltik tőlük. Aggályuk alap­talan. Az áruválaszték már eddig is bővült, a szolgálta­tási igényeket jobban ki tudtuk elégíteni általuk. De azt sem hagyhatjuk figyel­men kívül, hogy a népgaz­daságot meg kell szabadita- nunk a ráfizetéses gazdálko­dástól. Az új vállalkozási formák ebbe az irányba ’ i.s Italnak. Végtére is azt kéren: a közvéleménytől: várja meg. miként érvényesül ez az új kezdeményezés. N.e idegen­kedjen az új formáktól, hi­szen ezekkel jobbá tesszük a '■osság ellátását. S hogy egy gondolattal to­vább lepjünk; úgy érzem, 1981- ben a gyermekintézmé­nyek helyzete, a bölcsődei, ovodai. iskolai ellátás nem volt olyan feszítő, mint két- három évvel ezelőtt. Az alap­vető igényeket ki tudtuk elé­gíteni, de teendőnk van bő­ven. Iskoláinkban a zsúfolt­ságot szeretnénk csökkente­ni, s ezáltal megteremteni a minőségi munka feltételeit. A VI. ötéves tervben 230 tan­termet kell felépítenünk: en­nek megvannak az anyagi lehetőségei: Jó volna, ha eze­ket csakugyan jnegépítenénk! Az első évben azonban — néhány tanácsnál — még a tervek sem készültek el. Az egészségügyi ellátás ki­elégítő volt. Egyes időszakok­ban még nagy a zsúfoltság. 1982- ben megkezdjük a me­gyei kórházi reiconstrukcio legnagyobb beruházását, a műtéti tömb építését. Folytat­juk a marcali kórház korsze­rűsítését, es a siófoki kórházat is alkalmassá tesszük arra, hogy a nyári megnövekedett igényeknek is eleget tudjon tenni. A barcsi példa azt bizo­nyítja, hogy támaszkodha­tunk a lakosság áldozatválla­lására, segítőkészségére ak­kor is, ha ^fogyatékos gyer­mekek gyógykezeléséről van szó. I- Milyen Somogy lakóinak a közhangulata, közérzete? I Hogyan fejlődött a szocia­lista demokrácia és a köz- gondolkodás? — Megyénkben — mint országosan — kiegyensúlyo­zott a lakosság közérzete, közhangulata. Az emberek bíznak abban, hogy folyama­tosan érvényt tudunk szerez­ni a párt politikájának. A lakosság széles rétegei já­rulnak hozzá ahhoz, hogy szilárd a közrend, a közbiz­tonság. Az elmúlt évben is nőtt a lakosság politikai ér­zékenysége, amely nemcsak a belpolitikai, hanem a nem­zetközi helyzet értékelésében is megnyilvánul. Aggasztja őket az Egyesült Államok erőegyensúlyt megbontó tö­rekvése az egyik oldalon, és tenni akarnak azért, hogy vívmányainkat, életszínvpr Dalunkat megőrizzük — a másikon. Érzékeltetik, hogy van mit féltenünk, van miért tevékenykednünk. S jja ki-ki — nyíltan, őszintén — szóvá teszi a maga területén a visszásságokat, akkor azzal lételemünket,, a szocialista demokráciát fejlesztj,. I- Van-e elképzelés arra, hogy az évtizedek óta hor­I dozott megyei gondjaink egy részét végérvényesen megoldjuk? Gondolok a be­ruházásban részt vevők har­monikusabb együttműködé­sére, a határidők betartásá­ra, a személyi felelősség ér­vényesítésére. — Megyei pártértekezle­tünk a történelmi elmara­dottságból adódó helyzet fo­kozatos felszámolását tűzte ki célul. Ez a mostani, sze­rényebb anyagi • lehetőségek miatt kissé lelassult, de tö­rekvéseink mindenképp a cél, felé hatnak. Gondjaink egy részét meg tudjuk olda­ni, de végérvényesen — a közeljövőben — semmiképp. Kaposvár vízellátását pél­dául megoldottuk, de a belső elosztó hálózat megteremté­se, az, hogy minden lakás­ban legyen tiszta víz — még hátravan. Az alapellátásban is vannak még teendőink. A beruházásokkal foglalkozó kérdése jogos! A feszültség ugyan valamelyest csökkent, de a szervezetszerű együtt­működés még ma sem meg­felelő. Az alapkérdés az vol­na: hogyan segíthetjük egy­más munkáját. S a valóság: hogyan nehezíthetik, mibe köthetnek bele, hogyan tud­nának nagyobb kötbért ki­szabni a beruházásban részt vevő másik szervezetre. Ez nem tartható mayatarlas. Végtére is a szubjektív oko­kat, gátakat kell kiküszöböl­ni, hiszen senkinek sincs jo­ga ahhoz, hogy egyéni el­képzelése miatt akadályozza megyénk fejlődéséi. Tizen­egyezer ember dolgozik me­gyénk építőiparában. Ha jól szerveznék munkájukat, ki tudnák elégíteni Somogy igé­nyeit. Nagyon jó kisebb kö­zösségekkel találkozhatunk. De a „nagy egésszel” még van mit tennünk. Többek kö­zött a tanácsoknak is tudo­másul kell venniük, hogy korszerűbb építési technoló­giákat vezettünk be, s ezek, ha költségesebbek is, gyor­sabban hoznak eredményt, tehát megtérülnek. Változtat­ni kell az anyagi érdekelt­ségen is. Az a szakmunkás, aki ma még ímmel-ámmal dolgozik a több szintes la­kóházépítésen, a hét végén háromszoros teljesítményt nyújt egy villaépítésen, és ott minőségi munkát végez! A szubjektív gátakat nem küzdh'etik le a vezető testü­letek. De ha a „rábeszélés” nem használ," kezdeményez­nünk kell a vezetőcserét — akár tanácsi, akár építőipari vezetőről van szó. Be kell látnom: az utóbbi években a megengedettnél türelme­sebbek voltunk. Hosszú ide­ig elnéztük egyik-másik ve­zető felelőtlen magatartását. 1982-ben a feszültségek je­lentős részét meg akarjuk szüntetni. És még egy feszültséggóc! Eléggé elterjedt nálunk a fe­lelősség megosztásának rend­szere. Vezetőink egy része hajlamos arra, hogy mindun­talan testületekre, megfog­hatatlan „jogi személyekre.” hárítsa át a felelősséget. Ez tarthatatlan. Ha valami jól sikerül, akkor minden rend­ben; de ha baj van, akkor sokan igyekeznek a felelős­séget áthárítani másokra. Végtére is az a megoldás, hogy a vezetés gyorsabban reagáljon a hibákra, a mu­lasztásokra, s hogy jobban ismerje el anyagilag, erköl­csileg is a tisztességesen, fe­lelősséggel tevékenykedőket. Az a feladatunk, hogy — főként a kritikus helyekre — jól képzett, alkalmas em­bereket állítsunk, akik merik vállalni a felelősséget, és tudnak határozottan igent, s még határozottabban nemet is mondani. B — Végül újévi üzenetnek is szánhatnánk utolsó kérdé­sembe adott válaszát. Mit I vár Somogy lakóitól 1982- ben? — Az elmúlt év eredmé­nyei igazolják: Somogy dol­gozói, a lakosság döntő több­sége a munkában, állampol­gári kötelezettségej, teljesíté­sében becsülettel, tisztessség- gel helytállt. Ha ez a ma­gatartás 1982-ben folytató­dik, s még igényesebben vég­zi a munkáját mindenki, ak­kor tartani tudjuk életszín­vonalunkat, javítani Somogy lakosságának életkörülmé­nyeit. Céljaink világosak: folytatni akarjuk a fejlett szocialista társadalom építé­sét. Szeretném, ha gyorsíta­ni tudnánk a tartalmi válto­zásokat, ehhez megvan min­den adottságunk. Ügy érzem, a politikai feltételek is adot­tak ahhoz, hogy magabizto­san haladjunk előre. Lakos­ságunk érti a politikát, haj­landó cselekedni érte. Az a kötelességünk, hogy figye­lemmel kísérjük azokat a jelenségeket, amelyek időn­ként fékezik előrehaladásun­kat. Minden olyan témára reagálnunk. kell, döntenünk sorsáról, amelyek feszültsé­geket idézhetnek elő. Nem kétséges: A bonyolult nemzet­közi helyzetre Somogybán nem tudunk alapvető hatást gyakorolni. De ha terveinket valóra váltjuk, ha szándé­kainkban és tetteinkben bel­ső egységet tudunk kialakí­tani, akkor hatást gyakoro­lunk arra, hogy a szocializ­mus, a béke erői 1982-ben újabb sikereket érjenek el. Szeretném ezúttal megkö­szönni Somogy kommunistái­nak és párton kívüli dolgo­zóinak bizalmát, odaadó min­dennapi munkáját és támo­gatását. Kérem, hogy ezután is így támogassák megvénk vezető testületéit. E gondola­tokkal kívánok Somogy min­den lakójának békét, egés-'c get, boldog új esztendőt J. li Barcsi képek Egyszer — nem is oly rég — szakemberek gyűltek ösz­sze Barcson, több megyéből érkeztek a dél-somogyi kisvá­rosba, és a várospolitikáról, a településfejlesztésről, az esz­tétikai követelményekről szándékoztak eszmét cserélni. E szép cél azonban — mi tagadás — kis híján eltűnt valami­féle homályban. A tanácskozásokat, az értekezleteket visz- szájukrol is alaposan ismerő emberek az ilyenkor szokásos és érthetően, de rosszul beidegzödött hangulatban gyűltek egybe: megint egy fórum, ahol... Ami ezután következett, az viszont elütött a sztereoti­piáktól. A szakemberek — tanácsok felelős személyiségei, közgazdák, építő- és építészmérnökök — valamire fölfigyel­tek, valamin meglepődtek. Mégpedig azon, amit nemcsak előadásokban, hanem városnéző körúton, kézzelfogható va­lóságban is megmutattak nekik a kisváros vezetői. Barcs egységesülő, komoly koncepción alapuló település-esztétikai tervei és a tervek tényekben is megmutatkozó, megvalósí­tott létesítményei „ejtették rabul” a vendégeket. Azóta egy sor példával kiegészíthetik a helybéliek a va­lósággá változott elképzelések sorát. Ha most újra megren­deznék azt a tanácskozást, hosszabb ideig tartana a város­nézés. Ilyen rendezvény nélkül is érdemes volt lencsevégre kapni a kisváros néhány létesítményét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom