Somogyi Néplap, 1981. december (37. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-01 / 281. szám
FOGALMAK VÁLTOZÁSA H a mondjuk a harmincas-negyvenes években valakit úgy mutattak be, hogy ötholdas paraszt, a lényeget elmondták róla. Nevezetesen, hogy mihez ért, milyen helyet foglal el a falu hierarchiájában, milyen körből házasodhat, milyen sorsot szánhat gyerekeinek. Ma legfeljebb statisztikai címszó lehet, annak is pontatlan, hogy „mező- gazdaságban dolgozó fiatal”. Személyre vonatkoztatva semmitmondó meghatározás, nem több, mint az „ipari munkás” megjelölés. Az ipari munkásság rétegződése régebbi keletű, a mezőgazda- sági dolgozóké tizenöt-húsz éve kezdődött igazán. Annak a folyamatnak a részeként, amit úgy szoktunk jellemezni, hogy az elmúlt három és fél évtized leglátványosabb változásai közé tartozik a falu társadalmának átalakulása. Ezen belül a döntő fordulat a szocialista nagyüzemi gazdálkodás létrejötte. Mára a mezőgazdasági nagyüzemekben a szakosodás a speciális szakmai képzettség ugyanolyan természetes, mint az iparban. A különbség: szakmunkás-bizonyítványa, mezőgazdasági iskolai végzettsége a fiatalabb nemzedéknek van. Az állattenyésztőnek, a növénytermesztőnek, a növényvédőnek, a gépszerelőnek, A korszerű nagyüzemek nem nélkülözhetik szakértelmüket. a korszerű nagyüzemek nélkül szakmai ismereteikre nem tartanának igényt. Ahhoz a régi gazdálkodáshoz mást kellett tudni, nemzedékeken át öröklődő, nem iskolában, hanem a gyakorlatban elsajátított tudnivalókat. Nem lebecsülendő tapasztalatok halmozódtak fel ily módon, de ma más, pontosabban más is kell. A közfelfogással ellentétben a régi, a felszabadulás előtti falu sem tiszta mező- gazdasági település volt Lakták szép számmal ipari munkások is, sőt a korabeli statisztikák szerint 1945-ben az ipari munkásság többsége falun élt. Mégis, falu és a parasztvilág — máig hatóan — összekapcsolódott a köz- gondolkodásban. És a falu a városhoz képest elmaradottságot is jelképezett, város és falu közötti különbség, a város javára való különbséget jelentette. A falu szocialista átalakulása egyúttal a különbség csökkenését hozta magával. Jó néhány nagyközség fejlődési üteme oly gyors volt. hogy mára városi ranggal bírnak, s ami ennél fontosabb, városi körülményeket. teremtettek: egészségügyi ellátottságban, üzlet- hálózatban, szolgáltatásokban. út- es vízhálózatban. A kisebb lélekszámú községek lakói sem érik be kevesebbel, ha példának okáért otthonaikról van szó, ha építkeznek. Az igényesség persze önmagában kevés. Miből? Honnan a többre vágyás anyagi fedezete? A nagyüzemek gazdasági megerősödésével párhuzamosan nőtt a szövetkezetekben dolgozók jövedelme, részben a közösből származó jövedelme, de nem elhanyagolható a háztáji föld, az állattartás „adománya” sem. Ami korántsem adomány. Szociológiai felmérések szerint — avagy hivatkozhat ki-ki személyes tapasztalatára — a mezőgazdasági nagyüzemekben dolgozók munkája korántsem fejeződik be a szövetkezet földjén. (Mint ahogy az iparban dolgozók jó része is érdekelt valamiféle második műszakban, s vállal másod állási, túlórát az értelmiségi is, jövedelmét kiegészítendő, de nem mellékesen a közösség hasznára. Nem e cikk témája, hogy hol húzható meg ennek a pluszvállalásnak ésszerű határa.) A háztájiból származó hús, zöldség stb. javítja az ellátást, gazdagítja a piacot, *Könnyített' családi házak Családi házak építésére alkalmas kisméretű és könnyített elemek gyártására készül a Veszprém megyei Állami Építőipari Vállalat: ehhez megvásárolta a belga Deyi- sol cég technológiáját és a gyártáshoz szükséges főbb berendezéseket. Az új termék súlya 60 százaléka lesz a hagyományos házgyári elemekének s mérete is kisebb, így közúti szállításához nincs szükség speciális járművekre. A kis elemekből a veszprémi vállalat tervei alapján 70—100 négyzetméteres lakások épülhetnek. ellenértéke megjelenik egyebek között az újonnan épülő otthonokban. Az öröklött, a még otthon tanult paraszti ismeret korántsem fölösleges a háztá.ii munkákban. Tradíció folytatását láthatjuk abban is, hogy a házak jelentős része ma is kalákában épül. Lényeges különbség: a napjainkban közösen építkezők rendszerint nemcsak munkaerejüket. hanem szakmájukat is kölcsönzi'k. Hiszen a rokonságban. a baráti körben föllelhetők a specialisták. Mielőtt idillire, azaz hamisra sikeredne a kép: az iskolázottság messze meghaladja a korábbi évtizedekét, de nem általános érvényű a szakmunkássá, netán diplomássá válás igénye. Különösen nem, ha a lányok továbbtanulásáról árulkodó adatokat nézzük. Ennek okai szerteágazóak. hogy csak egyet említsünk: a háztájiban a munka nagyobb részét vállaló asszony nagyobb jövedelemhez juthat, mintha szakmát tanulna, nem is szólva a még mindig ható „az asszonynak a tűzhely mellett a hel.ye”-féle avítt felfogásról. A szorgalom, a többletmunka hasznát nem kisebbíti, de: mikor jut ideje ennek a rétegnek a művelődésre, a szórakozásra? Akinek a napi programja úgy alakul hogy „kelek, amikor az állatokat etetni, itatni kell, s fekszem, amikor etettem, itattam, közben pedig mindig van mit csinálnom”. akinek a huszonnégy órából jó, ha nyolc-tíz marad pihenésre, megróható-e. mert könyvet ritkán vesz a kezébe, mert elalszik a televízió előtt, mert az alvást többre becsüli a művelődésnél? A „mezőgazdaságban dolgozó fiatalok” megteremtik! maguknak a jobb életkörülményeket, munkájuktól függ a mezőgazdaság előrehaladása, de azzal, amit megteremtettek és azzal amit a szocialista falu már nyújt nekik. még nem élnek, még nem tudnak élni mindany- nyian. Bizonyos azonban, hogy szakmájuk fejlődése, otthonuk kulturális ösztönző erőként hat. Ezek nélkül aligha remélhetnénk, hogy a szellemi javak iránti fogékonyságuk, igényük belső kényszerré válik. M. n. 363 ezer pecsenyekacsa Több mint 17 ezer csirkét , szállítanak a napokban Pécsre a baromfiiparnak, mintegy másfél ezret pedig illetményként a dolgozóknak a Balatoni Halgazdaság nagyatádi kerületének gö- röndpusztai telepéről. Pécsről majd exportálják is a csirkék egy részét, élve — Jugoszláviába. Nemsokára megérkezik az újabb, 20 ezres naposcsibe-állomány; a csirkék „kifutási ideje” 49—56 nap: ennyi idő alatt érik el a másfél kilós súlyt. Pedig a csirkével csak úgy „mellékesen” foglalkoznak Göröndpusztán, haszon nem sok van rajta, jó, ha nem veszteséges. Eisős'orban azért nevelnek csirkéket, hogy ki tudják használni a munkaerőt és az épületeket, amikor a kacsaágazatban csend van. Ez a csend persze csak átvitt értelmű, ugyanis sok mindent el lehet mondani a kerítés mögött élő kacsákról, csak azt nem. hogy visszahúzódó, szófukar szárnyasok. A törzstelepen most több mint 5800 darabos az állomány. December közepétől megemelt mennyiségű takarmányt kapnak majd: a tojástermelés január közepén indul meg. s január végén el lehet kezdeni a keltetést A kiskacsák az előnevelőbe, majd á különböző tóegységekbe kerülnek. Nagy részüket felnevelik a gazdaságban, kisebb hányadukat azonban fiatalabb korban értékesítik: 25 ezer naposkacsát a nagyatádi és a kadarkúti áfésznek, 33 ezer előneveltet pedig ugyanide, illetve a nagyatádi áfésznek adnak el. Idén 363 ezer pecsenyekacsa került a gö- rondpusztai telepről Pécsre — ez 88,5 vagont jelent, három vagonnal többet a tervezettnél. A kacsatenyésztés szép hasznot hoz a gazdaságnak: tavaly két és fél milliós volt a nyereség. M. E. A gazdaságos hústermelésért Takarmánvaazdáikodásuiik feladatai Megyénk takarmánygazdálkodása az V. ötéves terv időszakában fejlődött, szerkezetében korszerűsödött. Az állatállomány takarmányellátásában megszűntek a meny- nyiségi hiányok, fokozódott a melléktermék-felhasználás, felgyorsult az energia- és költségtakarékos módszerek alkalmazása, nőtt a gyep takarmányozásban betöltött szerepe és jelentőse. Mégsem lehetünk elégedettek a takarmánygazdálkodás jelenlegi színvonalával. A „déli” raj parancsnoka Sorsunk, életünk gyökeresen megváltozott. Potony, Tótújfalu, Lakó- csa, Szentborbás — nemcsak megyénkben, hanem hazánkban is itt találni a legnagyobb összefüggő, délszláv nemzetiség által lakott területet, Itt él Simora Vendel, a Dráva menti Termelőszövetkezet üzemi pártvezetőségének tagja. Húsz esztendeje dolgozója a tsz-nek. — Potonyban születtem, itt gyerekeskedtem. Még abban az időben, amikor bennünket a más nemzetiségek különböző jelzőkkel illettek. Erről sem én, sem többi társam nem beszél szívesen. Édesapám párttitkár volt 1945-ben és az utána következő esztendőkben, korán megismertem a munkásmozgalmat, és amikor láttam a párt őszinte, következetes, lenini nemzetiségi politikájának gyakorlatban történő megvalósulását, én is, sok társammal együtt, arra törekedtem, hogy segítsek. Életünk az elmúlt negyedszázad alatt gyökeresen megváltozott... Az eredmények megvédése vitte Simora Vendelt is a tsz kommunistái közé, majd a barcsi Gábor Andor mun- kásőregységbe. Rajparancsnok. A „déli”-nek nevezett rajba beosztottak közül többen vele együtt kezdték: Filip Márk, Dani József, Szatmári Pál, Borjús Ferenc. Meg még néhányan, akik már leszereltek, mint Bego- vácz Vince, Eskutics József. — Egyenrangú társként, barátként fogadtak az első pillanatban. Ezt tapasztalhatjuk ma is; nincs nemzetiségi megkülönböztetés — állt föl az évet záró szakaszgyűlésen Simora Vendel, s elmondotta társai, a rajában levő többi délszláv nemzetiségű munkásőr véleményét. Lakócsán a tsz szép üzemi konyhájának egyik kis irodájában beszélgetve is ezt erősíti meg. Hosszan sorolja, mi mindenben jut ez kifejezésre a hétköznapi életben. — Igyekeztünk becsülettel eleget tenni feladatainknak, s helytállni a szövetkezetben is. Egy alkalommal elnyertük a kiváló raj címet. Kiváló Munkásőr kitüntetést kapott Filip Márk, Dani József és jómagam. Dani József traktoros a Szovjetunióban volt jutalom- úton, kiváló gazdasági munkájáért. Nemzetiségi hagyományainkat, kultúránkat szabadon ápolhatjuk, az Mlkolában és az óvodában is horvát anyanyelvi oktatás van. Filip Márkkal együtt 1968 óta tagjai vagyunk a közös tanácsnak és a végrehajtó bizottságnak, képviselhetjük a nemzetiségiek érdekeit. A munkásőrök közül velem együtt az üzemi pártvezetőségben van még Szatmári Pál. — Néhány évvel ezelőtt — hat esztendeig volt Simora Vendel az üzemi pártvezetőség titkára — részt vett küldöttként a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének kongresszusán. Ott is arról beszélt társainak, hogyan változott, szépült s lesz egyre szebb a Potonyban, Tótújfaluban és Széntborbáson lakó délszláv nemzetiség élete. — Az országos választmánynak ketten ma is tagjai szövetkezetünkből, az itt élő nemzetiségből: Vert kövezi László, a pártvezetőség titkára és Pazaurek Györgyné, szövetkezetünk üzemgazdásza. Ott is van tehát, aki elmondhatja kéréseinket, javaslatainkat. A „déli” raj is készül a testület negyedszázados évfordulójára, s arra, hogy az 1982. évi kiképzési, szolgálati feladatokat — úgy mint eddig — eredményesen elláthassák. De azt is fontosnak tartják, hogy tovább erősítsék a kapcsolatot a közeli határőrssel. A munkásőrraj, a határőrök, meg a községi MHSZ- klubok — Simora Vendel Potonyban még az MHSZ- klubtitkári feladatot is ellátja — közös rendezvényeket, lóversenyeket tartanak. A határőrök segítenek a katonai szolgálat előtt állók fölkészítésében. Együtt ünnepük meg minden évben a fegyveres erők napját. A határőrök most arra készülnek: a testület negyedszázados évfordulóján köszöntsék a környéken levő községekben lakó délszláv munkásőröket. — Jövőre pedig az a célunk, hogy a „déli” raj valamennyi tagja ezekből a nemzetiségi községekből legyen. Van már több jelöltünk is, akiket előképzésnek javasolunk a Gábor Andor egységbe — mondja a raj- parancsnok. Simora Vendelt az MHSZben végzett tevékenységéért szeptember 29-én Honvédelmi Érdeméremmel — 10 év után —, november 7-én pedig a munkásőrség országos parancsnoka a Haza Szolgálatáért érdemérem bronz fokozatával tüntette ki a testületben végzett munkájáért. Ö az első, aki ezt a kitüntetést megkapta a délszláv nemzetiségű munkásőrök közül. Azt mondja: — A hazát szolgálni megtisztelő kötelesség... Nekem, valamennyi délszláv és más nemzetiségnek ^ mindazoknak, akiknek ez a haza emberi életet biztosít. Szalai László A VI. ötéves terv során a szántóföldi tömegtakarmán.y- termesztésben minőségi változást kell elérni. Fontos üzemi érdek, hogy a silókukorica termésátlaga 40—45 százalékkal a pillangósoké 30—35 százalékkal a termőgyepeké pedig 100 százalékkal emelkedjen úgy, hogy egységnyi terület a lehető legtöbb táplálóértéket adja. Az ésszerűség úgy kívánja, hogy tovább csökkenjen az alacsony hozamú növények — például a csalamádé — területe, és emelkedjen a megyénkben gazdaságosan termelhető másodvetésűeké. A számítások szerint így mód nyílna a pillangós takarmányok 18—gO, az egynyári takarmányok 20—25 százalékos vetésterület-csökkentésére, illetve az árunövények termelésének növelésére. Gyepgazdálkodásunk fejlesztésében — középtávon — átfogó, komplex változást kell elérni. A fejlesztést elsősorban a 30 977 hektár termőgyepterületekre kell összpontosítani. Az agrotechnikai műveletek tervszerű elvégzésével és a korszerű legeltetési eljárások szélesebb körű alkalmazásával a termőgyep hozamát 3,5—3,8 tonnára kell növelni hektáronként. Nagyüzemeinkben a tárolási fogyatékosságokból adódóan jelentős a tápláló- anyag vesztesége. Ennek megszüntetése érdekében fontos, hogy az erjesztett takarmányok 45—50 százaléka korszerű, támfalas, betonozott aljzatú silólétesítmé- nyekbe kerül jón. A szálas takarmányok minőségének megóvása céljából törekedni kell a szénatárolók kiépítésére. Változatlan feladat a melléktermék felhasználásé-, nak növelése; az a cél hogy az élelmiszeripari melléktermékek 90—95 százalékát hasznosítsák az üzemek. A mezőgazdasági „hulladékok” közül a kukoricaszár legeltetését szorgalmazzuk, A téli időszakban a kukoricaszár egv részét célszerű szilázs formájában tartósítani, az üzemi adottságok figyelembe vételével leveles répafejjel vagy nyers szelettel. Az állattenyésztés eredményessége döntően a takarmányellátás színvonalától függ Az intenzív tejtermelő tehenészetekben. a marha- hizlalásban a takarmányozás alapját a jő minőségű — 35 százalék feletti szárazanyagtartalmú — silókukorica szilázs képezze. A juh- és a húsmarhaállömán.y takarmányozását gyepre, valamint a gyeptöbblet terméséből készült szenázsra, szilázsra, szénára szükséges alapozni, fokozott melléktermék-felhasználással. A sertéstenyésztésben a takarmány, illetve a táplálóanyag-szükséglet legalább 5 százalékát terméstakarmányokkal fedezzük. Fontos a takarmányok rendszeres laboratóriumi vizsgálata. Továbbra is kiemelt feladatunk az abraktakarékosság, valamint a fehérjetakarmányokkal történő takarékos gazdálkodás. A tejtermelésben 0,3—0,35 kg. a sertéstenyésztésben 3,8— 4,0 kg, a marhahízlalásban 3,5—3,8 kg, a baromfitenyésztésben 1,8—2,0 kg egységnyi termékre jutó abrak- takarmány felhasználása a cél. A takarmányozási költségek csökkentése és az energiatakarékosság érdekében egyaránt fontos a gabonák szárítás nélküli tárolásának továbbfejlesztése. A tervidőszak végére mintegy 100 000 tonna nedves tárolásra kell berendezkednünk. A takarmánygazdálkodás irányításának, szervezésének javítása céljából feltétlen szükséges, hogy a .jelentős állatállománnyal rendelkez' üzemekben főfoglalkozású ta karmánygazdálkodási előadó irányítsa a munkát. Jogc- igény,- hogy ahol a takarmánygazdálkodásban 10 mii hón felüli termelési értéket állítanak elő, ott önálló ágazatként vagy főágazatként kezeljék ezt a tervékenysó get, és biztosítsák az üze meltetés tárgyi és szeméit feltételrendszerének öss? hangját. A VI. ötéves tervben kiegyensúlyozott és zavartalan takarmányellátásban kell részesíteni a háztáji és kisegítő gazdasagokat is. E célból javítani kell a nagyüzemek háztáji és kisegítő gazdasá gokat integráló tevékenységét, valamint korszerűsíteni szükséges a kistermelői ta- karmányhálózatot. Varga Gábor ME7TAF osztályvezető
