Somogyi Néplap, 1981. december (37. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-24 / 301. szám
Ajándék ez a könyv TAKÁTS GYULA Icarus a költőhöz Ki nem az Égő Szárnyra épít, szánandó szolga mind. Építsd magadba hát az égnek tündöklő sarkait. Jeget díszítsél pálmaággal. A fényt ébenbe áztasd. Mély völgy fölött kötélhíd szálán tanítsd repülni szárnyad. Alattad égjen bár üvegből éles cserép-patak, " altasd el dallal síró tested és nyisd ki szárnyadat! / Mit sajnálsz? Az omló port talán? Leszel még véle egy. Hogy élsz, ö hirdeti, a szárnyad s a hűvös, ritka menny! Ha ezt nem érted, ültessél fát, vagy magról nagy tököt, s vágj bölcs arcot, akár a majmok a narancsok között. költő fontos üzenetet tartalmazó vers csokorral lépett az őt ünneplők elé. „Ki nem az Égő Szárnyra épít / szánandó szolga mind”'—. vallja a „Milliókért” felelősséget érző költő az emberség és a művészet nevében. Mert tudja, hogy bár az idő végtelen, meg kell ragadni üstökénél, hogy tetté váljon az emberi kéz, a gondolat gyümölcse.” (Nekem / és neked is ( csak egy időnk van.) Ars poetica hangján szól a Remény című költeményében: „Keresd mindenben a rejtett barlangok és források értelmes ( és lelkes tér képrendszerét. I Ezért írj!“ Pap Gábor • Karácsonykor egyedül». A világűrbe ellipszist rajzolt a föld, akkor kemény sarkán is gyorsan megfordult már; csak rőt kontúrjai látszották az égnek s az ablakokon pattantak színes fények. A hiányok súlya lenyomta a vállam fehérség némaság volt vendégségben nálam s körülöttem percegett a múlt __ A percmutató lassan baktatott és a fenyőfáról, apró koppanássed peregtek kiégett csillagok. A csüggedés sem idegen a költőtől, a Ki ötezerben élsz című vers mégis inkább csak utalás arra a létféltő gondolatra, hogy „megérti-e dalunk ?”, ki ötezerben él... A költő míg verset ír, bízik, s a megfogant vers Üjszü- lött: a Jövő. Ajándék ez a könyv. Ajándékba hozta Takáts Gyula. „Szeretettel a háromszázból” — írta a deidikáció fölé. Ezt az ajándékot szeretnénk most megosztani olvasóinkkal az Icárus a költőhöz című verssé!, H. B. Méghozzá kétszeresen. Takáts Gyula hetvenedik születésnapját nyomdához nyomdászokhoz) méltóan kívánták megünnepelni a pécsiek ist A Szikra Nyomda elkészítette „szeretettel és a költő megbecsülésének jeléül” a Kimondani versválogatás kis példányszámú kötetét, amelybe a költő adta a „nyersanyagot”. Termésének javából'azt a tizenhatot, melyet így szeretett volna együtt látni. Tipográfus (Szántó Tibor) és grafikus (Würtz Ádám) öntötte formába a költő szándékát, az ihletett verseket. Ajándék ez a könyv. Ajándék a költőnek, a dunántúlinak, aki pécsi egyetemi évei alatt az ifjúság szellemi kohójában talán először izzóit __Weöres Sándorral és s okukkal együtt. Ezek az évek kitörölhetetlen, mély nyomokat hagytak a költőben, Takáts Gyulában. Ajándék ez a könyv a pécsi évekért és ajándék ez a könyv a pannon, város ölelő karjáért __ K imondani —■ ért a címet választotta Takáts G^ila a könyvárusi forgalomba sose kerülő ajándékkötet címéül Érezteti a cím is, hogy a Pátkai Tivadar Tatának szárnyai nőttek Mégiscsak más az, másként télik a szolgálat, ha az ember zubbonya zsebében ott lapul az eltávozási papír. Nem is beszélve arról hogy holnap karácsony. Néhol derékig ér a hó. Hirtelen jött és sok. Mióta leint vagyunk, legalább- harminc centivel nőtt. — A kutyát sem verik ki ilyen moslék időben — így Királyszéki őrvezető, kétszeres élenjáró katona, este ki- 1 énekor1 a h üszőnkettes ha- árőniasB ponton. Pedig velünk együtt kiverték, pontosabban; szolgálatba vezényeltéki Tatárt, őrsünk egyetlen valami revaló szimatját is. Hogy a Tatár nevet ki, makor és miért ragasztotta rá, art már nem udni Ám Tata, mert így becéztük, inkább hasonlított Morei Lására, semmint Jzsingisz kán valamelyik isére. Egyszerre kalács fiattal telik/,meg a levegő. Anyám yenkor dupla adagot szo- ott sütni mákosból meg ■Ízesből. Hej, de belakom előlük holnap, ha — — Örvezető! Te szereted kalácsot? — Hát ez meg hogy a . ancba jutott most az eszedbe? — Mert olyan... kalács- illat van — szippantok bele hallhatóan a levegőbe. — Bolond vagy, katona;! ez a dog talán össaacsmélta magát — Tévedsz! Ideérzak a hazai illata, (Pedig nem tévedett) — Hát, ha ideérzík valaminek az illata, az. az jCsak az édesapám főzte barackpálinkáé lehet. Na, majd holnap; az lesz az első, adok a torkomnak, adok a gégö- lömnek bőven. Valahogy így múlattuk a perceket s nem is fáztunk, mint máskor. Melegíthetett bennünket a másnapi barackpálinka, a kalács. Ott ültünk már valahol messze a karácsonyfák körül, hallgatva az Ave Mariát, amen- dikás gyerekeket — Szegény Tata! Te aztán megint kimaradsz a buliból — incselkedik vele az őrvezető, mintha az én gondolatomba is beleolvasna. (Art hiszem, sohasem olvasott két ember egymás gondolatában könnyebben, mint mi, ott.) — Szerintem neki is járhatna valamilyen szabadság. Mondjuk: kutyaszabadság. i — Vagy kutyakarácsonyfát állíthatnánk nekik a Főólban. — Hatalmas kutya karácsony fát, roskadásig szalon^ * csülkökkel. Határtalan nagyokat mulattunk ötleteinken. Tata meg úgy figyel bennünket, mintha mindent értene. Igenlően bólogat a fejével, talán még sóhajtozik is Egyre higedül, érezzük körmeinken, a „gépcsuzii csöven. Az éjfél már csikorog. — Na. Mostantól ketyeg a papírunk. — Ez a fél óra igazán nem szoroz — dugja vissza Királyszéki a kölcsön zsebórát szolgálati táskájába. — El kellene indulni befelé ... — jelenti ki az őrvezető a parancsnok jogán —, mert nehéz lesz bejutni időre ezzel a döggel. — Azám! Erre látod nem is gondoltunk. Hogyan jön Tata a derékig érő hóban? Egy szaros nyomvonal sincs. Gyorsan összekapkodjuk szerelvényünket, s indulunk. Már ami Királyszékit és engem illet. Tatár bezzeg megmakacsolja magát. Vagy a hótengerrel nem szándékozik megbirkózni, vagy eszébe jutott a szolgálati szabályzat, s tudja, hogy még nincs itt az idő. Pár métert éviekéi ugyan, aztán mint aki jól végezte dolgát, visszaül a helyére. — Ennek fele sem frankó — mondom az őrvezetőnek. — Az ilyet agyon kéne ütni — dühöng Királyszéki. — Agyon bizony. — Mit képzel ez?! Majd talán miatta késsük le a vonatat! — Hát __ lábmosásra már b iztos hogy nem marad időnk. Tatár csak nem mozdul. Fülét, farkát egyre idegesebben csóválva kotorássza a havat. — Aztán éL is kéne tüntetni. — El is ... De hová ? — A csatorna — vágom rá kínomban, mégis diadalmasan. Esünk-kelünk, úgy H a nem vofcna ünnep, akkor sem volna ugyan munka, de azért sincsen dolog, mivelhogy eljött az ünnep hete. Mit csinál ilyenkor a tanyák nagy világában élő ember? A pusztákon élő úriember az ünnepre leginkább városba vágj/ faluba megy, rokonokhoz, ha csak mások nem mennek őhozzá. Ez is van, különösen a téli Istvánoknál, ha szókása. hogy névnapjára vendégeket vár. Ez a szokás még megmaradt régi pusztai úriházaknál abban a formában, hogy nem hívnak vendégül külön-külön senkit, hanem nyitva a kapu minden barát és ismerős számára, s minden barátnak és ismerősnek azon vendégei számára is, akiket jónak lát magával hozni. Szép dolog, kedves dolog, de hiányzik belőle valami, ami a gazd- asszonynak gondot okoz: sohasem tudni - előre, mennyi lesz a vendég. Mivelhogy nincsenek meghívottak, hanem ki-ki, ahogy meggondolja magát, megindul. Sohasem tudni még csak megközelítőleg sem a számukat. Sok mindentől függ. A pusztán más dolgokat kell figyelembe venni, mint a városon. Mindenesetre, a legelsők közé tartozik az, hogy milyenek az utaik. A városi ember legtöbbje talán nem is tudja, hogy odakint a nagy térségeken világítóeszköz gyanánt tisztelik a havat. Városon, ha ilyenkor hó esik, legfeljebb abban örvendetes, hogy kedvtelve mondogatják az emberek: — Fehér karácsony lesz, O dakint pedig ajándék az, amely különféle egyéb hasznai mellett még megszünteti ja.z éjszakai sötétséget Ha hó lepi el a nagy mezőt nincs többé szükség a holdra. Ha van, jó. Ha hóvilág is van, s holdvilág is van, szinte nappalian fehérek és világosak az éjszakák, azonban maga a hó is ad annyi világosságot, hogy éjjel is lehet járni a pusztát. Ennélfogva, ha fehér tél van, könnyebb a járáskelés. Amúgy szinte lehetetlen. cibáljuk egészen a csatorna partjáig. Nem tudom, mi iz- zadunk-e jobban vagy Tatár. — Hááát... Te vagy a parancsnok ... — De mit mondunk az öregnek? Megfagyott? Aztán heledobtuk a.,.? — -Hmm-m. — Áááá, az nem jó, mert... — Majd csak lesz valahogy. Na! .Ne húzzad az időt! Király széki őrvezető kétszeres élenjáró katona csövénél fogva a géppisztolyát, hirtelen a feje fölé lendíti, aztán . .. Aztán lassan, majdhogynem sírva visszaengedi a lába elé. Alig hallhatóan hozzáteszi: Hiszen ha valakinek kétórad útja van, és sötét beállta előtt haza akar érni, már fél háromkor délután útnak eredhet. Ilyen kurta mulatságért csakugyan nem érdemes töretni sem embert, sem állatot Olykor meg más bajok vannak. Valamely betegség miatt nem merik látogatóba vinni a gyereket. Vagy maguk nem mernek látogatóba menni olyan helyre, ahol gyerek van, nehogy valami környékbeli járványt oda vigyenek. Hej, a gyerekjárvány nagy úr. Egyéb baj is van. Ha valamiféle állatbetegség van, már akkor is korlátozódik a vendégjárás. Vannak letiltott helyek, faluk, majorok, amiken nem szabad keresztülhajtani. És azután az utak, én jó uram! Vannak idelent puszták, amelyek csak húsz-huszonöt éve puszták a szó mai értelmében, mivelhogy azelőtt még pusztábbak voltak, nádasok, semlyékek, vízjárta helyek, amiket évente tengerfenékké tett a tavaszi áradás. Z árt és rabélet ez ilyenkor; más időben, az ünnep hetében azonban éppen kétségbeejtő. A kintlakó család letehet arról végképp, hogy ő bárhova mehessen, vagy akárki hozzájuk jöhetne. Az egyetlen jó még a világon, hogy lovat és lovas embert teremtett az isten. Ez az egyetlen lény, amely még mehet valamerre: hova menne máshova, mint a faluba a postáért. Nincsen. más mulatság, csak aa, amit a posta. hoz. Városi ember a karácsonyi duzzadt lapszámokat leginkább ünnep után olvassa el szegről végre, míg az ilyen börtönébe zárt ' pusztaiakénak ilyenkor égyedüli öröme az újság, amit tarisznyájában hosszas küszködések után meghoz a postáról a lovas ember. Közben sétálás egyik szobából a másikba, sorra szedése az ablakoknak, s kibámulás valamennyin a vigasztalan, saras világba, szemlélése, hogy miként hajkurássza a nagy csizmás béresasszony az elszabadult malacot, azután ebéd, azután rövid időre lámpa- gyújtás, azt is, mint mondani szokás, csak azért gyújtják meg, hogy eloltsák, mert a legkitartóbb szándék sem tud esti nyolc órán túl megbirkózni a fent- létellel... Hát a kintlakó nép? A nagy tanyavilág, amelynek apró, sárból vert falu fészkeiben külön-külön lakik a szántóvető magyar? Ott is csöndnek az uralma van ezen a héten, bár ugyan a másikon, meg a harmadikon is. Élik a téli világ egyftangő, zajtalan életé. Itt valóban észrevétlenül trucEtur dies die. Az asszony főz meg mos, az ember olykor megitatja az állatokat, ételt vet éli bűk. „kever” a malacnak, egyéb foglalkozása nincsen. Ha ért a betűkhöz, fölír ezt vagy art a kalendáriumba, olykor verset is szerkeszt, s eldugja, hogy a fia ne lássa. Lakodalom még nincsen, az majd csak farsangon következik. Legföljebb ha disznótor van imitt-amott, s a jó ismerősökhöz vendégségre járnak ily alkalmakkor. Ez azonban kölcsönbe megy, mert a szívesség annak idején visszaadatik. Közel tanyákban átjárnak egymáshoz kártyázni az emberek. Aki szeret olvasni, könyvet is hozhat a gazdasági körből, ha a kör nincsen messze, s ha van könyv a körben. Más tennivaló mi lehetne? Ha valaki valaha ült, s a börtönben. megtanulta a varga- ságot, bajlódhat a csizmákkal, amiket összevarrás végett hozzáküldenek. Ez a hivatal azonban nem mindenkinek jut ki, a börtön sem jutott. Hát igen, még van, hogy imitt-amott kisüstben pálinkát főz valamely szomszéd, s ilyenkor ahhoz is el szokás nézni megdeputálás szempontjából — azontúl aztán már csakugyan nincsen semmi tennivaló. Így jön az ünnep böjtje és az este. Az apró ablakok ez estén tovább világosak, mint máskor szokott lenni. Jézus, a gyermek, repül át a térés mezőkön, a tanyák fölött, s ím belop a szobába a Miska gyereknek egy pár új kis csizmát. A hangtalan téli éjben így libeg a Jézus, jővén a csillagok közül, s valóban a Valér lánynak meg papucsot hozott, D e azért úgy esti nyolc óra tájon csak pihenésre készülődnek. Lepihennek, de neon vetkőznek, mert tíz-tizenegy óra tájon fölkel a nép, mert útja van. Hogy kinek mekkora útja van, az attól függ,*” milyen távolságra van az iskolától. Üjból fölcsillan az apró ablakokban a világ. És a tanyákból mindenfelől megindulnak az iskola felé, lábalván sarat vagy havat. Csurakokban az asszonyok, nagy sipkákban és subákban az emberféle, a gyerek pedig ködmönben, mert suba nincsen, ami a gyerekre volna tartozandó. Kömyös- körülről, különféle tanyákból haladnak állati bőrökben a népek. Az öreg tanító húzza az iskola mellett a falábon álló csengettyűt,, tiszta szava messze elszolgál az éji csendben, és el- szótalanodva, mély elmerü- lések között lépnek be az iskola házába az emberek. A padokban elülnek valahogy (bár a suba nem túlságosan alkalmas erre), de elhelyezkednek asszonyok, gyerekek, férfiak, vén emberek. Jön nemsokára a tanító is. Tömörkény István AZ ÜHHEP HETEK — Már minden mindegy... úgysem érnénk el. Vállunk- ra vesszük hát Tatárt. Azaz csak vennénk, ha ki nem rántaná kezünkből a szíjat, és el nem iramodnék hatalmas felhőket rúgva a porhóból. Mi pedig temetői csöndben vonszoljuk magunkat az őrs bejáratáig, hogy jelenthessük: ,)A szolgálati ideje alatt különös esemény nem történt.”. Kellemes karácsonyt kívánva lerakjuk szerelvényeinket. Jó forró vízben áztatjuk ki lábainkat, hiszen időnk az van bőven. Két vagy három héttel történt az eltávozás után? Reggelihez sorakoztunk, am.kor nagy-nagy csörömpöléssel vágódott ki a tiszti étkezde ablaka. Tatár ina- szakadtából menekült, át az alakuló téren — éppen a jeges betonúton beforduló tehergépkocsi első kereke alá. Tatának azóta szárnyai nőttek. Eljön hozzánk minden karácsonykor. A hátsó udvarban földíszítve várja egy hatalmas szaloncsülkös kutyakarácsonyfa, még a kalácsból is jut neki. Szikswa Károly Boflchomesok című rajzói. Zalán Tibor Szikszai Károly: Betlehemesek Apró angyal, kezében lángol, zendül a táj, amerre lép, a zöld lángtól. Csengő csilingel, piros sipkás rázza; , ezüst lángokat szór szét a hóhomályba. S már itt áll, ki a betlehemet hozza, zsebében kalács, illata csiklandozza orrát. Szeplős arca mosolyba rándül. Ablakban fény gyűl, az ajtó sarkig tárul. Énekelnek, a hó lassan megered. ö megszületett: készítsd ünnepre szíved!
