Somogyi Néplap, 1981. december (37. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-24 / 301. szám
Tisztelet az angyaloknak! A íeJvilágosült családban nem sok titok övezi a karácsonyiét. Papa, mama vette. díszíti, néhol mé;g a gyerek is közreműködhet e családi örömet előkészítő műveletben. Ahol még őírzik az ünnep misztériumát, ott Télapó hozta a csillagszórós fácskát, vallásos emberek otthonában a kis Jézus vagy az angyal. Amúgy az angyalok feltűnően, kimentek a divatból. Karácsonyi lapokon röpködnek még, de a mesékben már nemigen bukkannak fel. Árulják őket, mint dísztárgyat, de ebben a minőségükben is alul maradtak a csúf manókkal, nyélvöltöge- 1-5 krampuszokkal, brekik- el. mulatságos, szakállas szörnyekkel szemben. Nem ' v erseny képesek. Aminthogy azok a szárny nélküli, hús-vér emberek is, akik a jóság jelképétől eltanulták a segítés, az adakozás, a békesség őrzésének tudományát, ritkábban kerülnek reflektorfénybe, mint az emberkrampuszok. Nem az ..angyali léleknek” titulált (és ezzel máris kissé lenézett) jótékonykodókra gondolok. Nem azokra, akik zokszó nélkül tűrnek el igazságtalanságot, pofont, bán- talmat és szenvedést. A cselekvő angyalok előtt tisztel- gek tiszta szívből. Nem mindig könnyű őket fölismerni. Pontosabban: békeidőben, nyugalomban, kiegyensúlyozott társadalmi körülmények között nehéz. A második világháború, a főváros ostromának sötétjében olyan nyilvánvaló volt, hogy egyik-másik honfitársunkban angyal lakik, mintha glória világított volna a feje fölött. Már azon az első estén, amikor a karácsonyi gyertyagyújtáskor megszólaltak az ágyúk, megismerkedtem egy kalaposné-an- gyallaj, aki idegen létére felcsapott olfalmazómnak, ennivalót adott és fekhelyet egy szabászasztaion, a ház legbiztonságosabb zugában. Találkoztam egyenruhás angyallal is, akinek lőnie kellett volna rám, amikor észrevette, hogy megpróbálok átfutni az utcánkat átszelő frontvonalon, ehelyett <1 berántott egy kapu alá, lego- rombított,' majd zordan hazáig kísért, mintha foglya lettem volna; hiszen a németek nem ismertek tréfát a kijárása tálalóim • megszegőivel szemben, N. Minden vész megtenni a maga felismerhető angyalait. 1978 karácsonyán Vietnam^ ban jártam. Láttam a hanoi kátéd rá fisban éjféli misére ■ összesereglett, halottaira emlékező, a béke megőrzéséért fohászkodó tömeget, sok-sok asszonyt, idős férfit, az embersűrűben szien- dergő gyereket. Csak később találkoztam, szép utazásunk során, a vietnami háborúk észrevétlenül glóriás jóembereivel. Azokkal, akik nem a harcokban tűntek ki. Csak mosollyal fogadták gyerekükké az árvákat, füvekből főztek gyógyszert, ruhájukból téptek kötést a sebesültnek ott, ahol nem volt frontkórház vagy segélyhely. Velük, akik sosem ismert ételeket találtak ki az éhezőknek és felcsaptak tanítónak oklevél nélkül, mert megértették, milyen adomány a tudás. Némely angyal már csak legenda; meghalt, anélkül, hogy hősi halottá lett volna, a többség ma azokban a házakban található. ahol a lakók — egy új szokás szerint — időről időre megümneplik azt a családot. amely a legszebben él, a legkellemesebb szomszéd, a leggondosabb szülő, idős rokonainak legderekabb támasza. De hói lelhető fel a jó ember békében? Hol kereshetjük ma Magyarországén? Az életmentőt kitüntetik, az intézeti gyereket patronáló szocialista brigádról megható cikkek -jelennek meg, s a televízió külön műsort szentel azoknak, akik a legtöbbet tettek a rokkantak évében a testi fogyatékosságban szenvedőkért. De ha csak ennyi angyal járkálna köztünk, akkor az ördögfiókák éppúgy elöz'önlöt- ték volna életünket, mint a kerti törpék a vásárokat. Tévedés ne essék. Ördögnek se csak azt a leleplezett, saját zsebére / dolgozó üzletkötőt,' tolvajt, korrupt tisztségviselőt, lakásüzér. markecolót, garázdát, autós cserbenhagvót látom, aki néha szinte saját gazságában tetszelegve néz rám a Ké : fény adásakor a képernyőről és akiről szellemes címekkel felruházott cikkeket közölnek a lapok. A -láthatatlan angyal ellentéte a nehezen felismerhető gonösz. A felettes, aki abban lek örömét, hogy még akkor is találjon néhány megalázó szót. amikor beosztottját megjutalmazza. (Én intéztem el, nem volt könnyű, rémé- I lem, utólag kiérdemli, ne- I hogy a fejébe szálljon a di- 8 csőség stb.) Az ördögök, 8 akár csak a mesékben elő- 8 szeretettel vetik magukat a 8 gyengékre, a kiszolgáltatot- B takra, a gyerekekre. Közvet- S len környezetemben például 8 egy csinos, fiatal krampusz I lakik. Szemre: gyerekasz- I szonyka. És éjszakánként, 8 amikor csecsemője felsír, po- 8 koli szavak kíséretében pü- Ej föli a háromhónapos ember- íl két. akit első pillanattól 8 gyűlöl, amióta könnyelműen 8 a világra hozta. Ugyanezt a 8 nőt három ismeretlen ördög- I fi kergette meg nemrég. I ,.csak egy kicsit - elszórako- I zunk veled !” felkiáltással. | Folytathatnám a sort. de | mivégre? Ki-ki jól tudja I miként fest az ő ördöge. Angyalainkat nem ismer- I jük. Miközben a krampuszlány i a csecsemőt veri, egy idős I szomszédasszony (nagyot- 8 halló, bicegő) becsönget hoz- 8 zá, könyörög, fenyegetőzik is, 8 mintha feljelentést tett vol- 1 na, noha nem tett. Amikor B a fiatalasszonyt csibészek kergetik, váratlanul elébük toppan egy tréningruhás, atlétatermetű angyal és néhány szava után az ördög- fiák már nem akarnak egy kicsit elszórakozni a köny- nyünek ismert nőcskével. Nem nevezhetem néven, azt a színésznőt, aki eljátszik egy főszerepet a főiskolások vizsgafilmjében, s nem veszi fel á honoráriumot. Legyen a pénz egy színészhallgatóé, akinek szüksége van rá. (A színésznő sem gazdag!) Nem nevezhetem néven azt a fiatalasszonyt sem, akit olyan betegség sújtott szülés után, hogy tudja: néhány év múlva mozgásképtelen lesz. De ma mijident tehet addig! Két diplomájához egy harmadikat szerezve népművészeti köröket szervez, sántákéivá utazik ide-oda a megyében, ahol él, és sugárzik az örömtől, hiszen amit megtanult, és most megtanít, folytatja létezésének értelmét a földön. A karácsony különös alkalom arra, hogy az emberben lakó angyal megmutassa magát, ö az, aki nem feltétlenül drága ajándékot vesz, csupán azt a valamit, aminek a megajándékozott biztosan szívből örüL Aminek csakis ő örülhet. Így hát töri a fejét, üzletről üzletre jár, barkácsol vagy hímez, még a saját könyvespolcát sem tudja kikerülni, ha onnan egy kedves kötete integet rá, az' a kötet, amely a meg- ajándékozandónak még kedvesebb lehet. Az angyalemberek: egyre kevésbé divatosak. A jóság fogalma gyakran a bugyuta- ság szinonimájaként hangzik föl az okosok beszélgetésében. Én pedig hittel hiszem, hogy szükségünk van rájuk, s hogy nem a Szecsuánba leszállt istenek dolga meglelni a jó embert. És mi megtehetjük azt is, amire Brecht istenei képtelenek: megadhatjuk nekik az illő tiszteletet. Máriássy Judit Szinyei Merse Sernátfr Mária albuma fontosak. München mellett így az utazások és találkozások és a festészet fejlődésével való szembesülés kapott megfelelő hangsúlyt. A közvélemény Szinyei Merse Pált' műves alkotóként tartja nyilván, nevének hallatán a Majális ra gondol elsőként mindenki (legfeljebb még a Lila ruhás nőre). Teljesen helytálló így Bernáth Mária megállapítása, hogy a x'e- mekmű elhomályosítja a művész többi produktumát. Ugyanakkor az is tény, hogy a Majálisnak meg kellett vívni a maga harcát az elismerésért. A festménynek több vázlata készült Münchenben, s amikor Szinyei az összefoglaló remeket befejezte, a bécsi világ- kiállításon próbálta lemérni a hatást. A Majálist és Fürdőház című képét küldte el; az utóbbi bronzérmet kapott, de a fő munkájával kudarcot vallott. A következmény — mint erre az album bevezetője utal — az volt, hogy Szinyei Merse rövidebb-hosszabb időszakokra meghasonlott a festéssel. A gazdálkodással törődött jernvei birtokán, ecsetet évekig nem vett a kezébe. Végül is a millenáris kiállítás hozta, meg számára .az átütő sikert, a fiatalabb festőnemzedék nagy „Tehetségem nem nagy, szinérzékem jó, technikám egyszerű, rutinról, bravúrról szó sincs — mindezt magam is jól tudom.” A művész önéletrajzi feljegyzéseiből ezekkel a szavakkal indítja Bernáth Mária a szép kiállítású album bevezető tanulmányát. A szavak útmutatásának megfelelően ad új vonásokkal képiét Szí nyei Merse egyéniségéről, életének és pályájának állomásairól. Szinyei Merse Pál a rajz és a festészet világába való bevezetést gimnáziumi tanulóként kapta meg Nágyvá- radon rajztanárától. Tizenkilenc éves, amikor beiratkozik a müncheni akadémiára, s a következő éében már megfestette Holdkelte című képét. 1868-ig Wagner Sándor tanítványa volf, s ezen idő alatt egész sor tanulmányfejen és tájkép- tanulmányon tökéletesítette tudását (ezekből kiemelkedik á Faun és nimfa 1. és 2. vázlata). Ugyanabban az évben Piloty iskolájába került át, s akkor lépett először a nyilvánosság elé Becsben a Faun képével. A mesterségbeli tudás elsajátítása azzal is járt, hogy Szinyei a maga egyéni módján kezdte látni a világot, s szemléletének alakulása nyomon követhető az album illuszti’ációs anyagában. , Egy könyv, amelynek elsődleges célja, hogy a művész képeivel, stílusával és eszközeinek jellegzetes jegyeivel ismertessen meg, aligha adhat xészletekbe menő számbavételt. Bernáth Mária fő feladatának azt tartotta, hogy a pálya csomópontjaira ■ irányítsa a figyelmet — azokra, amelyek egyéni és művészettörténeti szempontból egyaránt lelkesedéssel foglalkozott műveivel. Majd a nagybányai művészcsoport győzelemre vitte azokat az elveket, amelyeket a Majális huszonháx'om évvel korábban mutatott. Jellemző, hogy a kormány ekkor vette meg a festményt a Nemzeti Múzeum részére, noha a művész évekkel előbb ingyen felajánlotta. Babits Mihály Téli dal EsilZ a hó, a dal ma megered esik a hó a kályha szíve halkan dobbanó a dal ma szép lesz, mély lesz és engem szimbólumokkal teljes költemény. Mondom nektek, hogy bányászok vagyunk mondom bizony, bár elfog gyakran a mélységiszony s mint aki szédül tornyok ormain, émelygünk ormos akna kormain. A bánya mély, az akna piszkos ám a bánya mély, az akna piszkos, mint a szenvedély: forró sötétben fénylő kincseket keresünk míg valami eltemet. S talán a víz temet bennünket el, talán a víz, talán a tűz, talán a viheder, talán a föld, a kő; talán a jég, talán a forró, fojtó bányalég. Nő- s férfié, egyforma köntösünk nő- s férfié, mi nem kérdezzük, hogy melyik kié; meleg űrben mezítlen dolgozunk s tán drágakő lesz, amit felhozunk, Tán drágakő lesz, amit felhozunk, tán drágakő, tán gyémánt, koronába Hihető, tán áldott szén, tán átkozott arany: mi dolgozunk lovább, vigasztalan! Ady Endre Az izgága Jézusok Kegyes hölgy Krisztust egyszer szült, rég s azóta is hiába várjuk Rívó anyától s jámbor csemetétől Hozsannás idők teljesültét. Soha bizony nem nőtt ily nagyra S ilyen gyötrőn feszülti'e várás: Mintha vii-radni utálna az égbolt S mintha mindig ésupán virradna. Néha ébreszt víg hajnal-ének S rá nyögve sóhajt vajúdó vágy, Megvadulnak a nászbeli bús párok, Mintha Krisztust teremtenének. S az idők mégi6 állnak, várnak Régi Krisztus kis bűvkörében, Síró anyáktól vidám megváltója Sohse fog jönni a világnak. Sok-sok Krisztust, de mosolyogva Küldjétek el, friss anyák, hozzánk, Pálmák napján nem csöndes szamárhát kell, De tűzszekér égig robogva. Sok-sok harcos s dalia-ének Sok vakmerőség, vér, tűz, és hit, Ezt hozzátok, elkrisztusodott bús, Keresztfás, szikkadt, anyaméhek. Vörös Krisztusoknak izgága, Tavaszi hadja várunk, várunk, Mert a világ megszenvedett, megérett S jussára méltó: a világra. Kik immár nemcsak harcot hoznak, De a harcot végigharcolják, Tapsolj, Élet, kikkel i-égen tartoztál. Millió, jövő Jézusodnak. (1914) Ügy látszik, ettől a pillanattól a Majális kvalitásai háttérbe szorították az oeuvre más ,— figyelemre ugyancsak érdemes — alkotásait. 1901-ben ezt a képet a nemzetközi szakmai közvélemény emlegette elismeréssel és jutalmazta aranyéremmel. De arról sem szabad megfeledkezni, hogy az Oculi, a Hóolvadás című remek. azután a Pipacsok a búzában vagy az önarckép ugyancsak éx'ett all/otás S ezt nem csupán a visszatekintő művészettörténész állítja. hanem a kortársak is ígv látták.. A Hóolvadás •1900-ban Párizsban ezüstérmet kapott, a Park pedig 1910-ben Budapesten ara- nyat. önarcképét 1911-ben elkérte az Uffizi Képtár. Az előbbi néhány adatból úgy tűnhet, hogy a század- forduló utáni pályaszakasz bővelkedett sikerekben. Bernáth Máriával mégis egvet kell értenünk abban, hogy Szinyei Merse Pál a magyar festészet történetének egyik nagy magányosa, akinek útját a Majális után De nem váltott lehetőségek fémjelzik. I.aczkó András Todorka Vücseva Popatanoszov tervfelelós fölébredt, és nagy nehezen az órára sandított. A feje úgy zúgott, mint a harang, kiszáradt nyelve alig fért el a szájában. „Istenem — gondolta szomorúan Popatanoszov —, hát így kikészültem volna a főkönyvelő névnapján”? Kilenc óra volt — elaludt. Be kéne tán telefonálni. . Föltárcsázta a számot, és a kagylóban meghallotta az igazgató titkárnőjének a hangját. — Az igazgató bent van? — kérdezte rekedt hangon. — Ki keresi? — A központból... — Tudja ... Angelov elv- társ most a .. . műhelyben van. — Akkor kapcsolja a főmérnököt. — Sajnos, ő értekezleten van. — És a főkönyvelő? — Elment a bankba. — Akkor kapcsolja, kérem, a tervosztályt. — Tessék, kérem. — Halló, itt a tervosztály —. hallotta a titkárnő hangját. — Az osztályvezetőt kérem — suttogta rekedten Popatanoszov. — A minisztériumban ifan. — És a helyettese? — A megyén van. — És ki van bent az osztályon? — Propatanoszov terv felelős, de ő most értekezletet tart. — Popatanoszov elmosolyodott, és fejére húzta a takarót. A kölcsönös segély- nyújtás úgy működik, mint egy automata. Juhász László fordítása Mindenki a lieiyen
