Somogyi Néplap, 1981. december (37. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-15 / 293. szám

r Uj gazdasági szervezeti formák Rugalmasabb alalaazksis a változó igényekiiez Aktfwaöíés a magyei tanácson A népgazdaság jövő évi I feladatairól és az új gaz­dasági szervezeti formákról rendezett tegnap aktíva- ülést a megyei pártbizottság es a megyei tanács végre­hajtó bizottsága. A tanács­kozáson — amelyen részt vett Kovács Béla, a megyei pártbizottság titkába, Sarudi Csaba, a megyei tanács ál­talános elnökhelyettese és dr. Szerényt János, a Szak- szervezetek Somogy megyei Tanácsának vezető titkára is — elsősorban az új gaz­dasági szervezeti formák megalakításának rendjével és működési feltételeivé! kapcsolatban tettek fel kér­déseket a résztvevők az ak­tívaülés előadójának, dr. Villányi Miklós pénzügymi­niszter-helyettesnek. Tóth Károlynak, a megyei tanács elnökhelyettesének' megnyitója után dr. Villányi Miklós előadásában hangsú­lyozta: a népgazdaság jövő évi terve az idei esztendő gazdálkodásának eredmé­nyeire épül. Ezért fontos annak elemzése, hogy mely területeken léptünk előre, és hol tapasztalható eltérés a tervezettől Nehány általá­nos tapasztalatot is megem­lített Elmondta, az adatok­ból kitűnik: az ipari terme­lés csökkenése megállt, s ez a jelenség akkor is kedve­ző, ha figyelembe vesszük, hogy a teljesí tóképessége nem érte el a tervezettet, s a többlettermék belföldi fel- használására volt alkalmas. A másik tapasztalata, hogy a vállalati nyereségek növe­kedése n^yobb a számí­tottnál.' Ezt azonban nem támasztja alá a hatékony­ság javulása. A magasabb nyereség forrása egyrészt az áremelkedés, másrészt a tudatosan képzett tartalékok felhasználásából ered. Ez a jelenség azért érdemel fi­gyelmet, mert vállalati tel­jesítményekkel alá nem tá­masztott beruházási forrá­sok képződnek. Végül ele­mezte a lakossági vásárló­erő alakulását is. A jövő esztendő gazdál­kodásával kapcsolatos ten­nivalókat elemezve kifejtet­te, hogy gondjaink alapve­tően belső eredetűek; meg­oldani ezeket csak több és jobb minőségű munkával lehet. Ebből következik a jövő esztendő fő feladata is: a belső felhasználás növe­kedésének megakadályozása és a népgazdasági források bővülésének elősegítése. A mi­niszterhelyettes kifejtette: a gazdaságot befolyásoló külső körülmények kedve­zőtlen hatását csak belső intézkedésekkel lehet meg­akadályozni. Ennek érdeké­ben, született több döntés. Egyebek között ide sorolta a kormány energiaprogram­ját, amely a nyersanyagok­kal és energiahordozókkal való takarékos gazdálkodást szorgalmazza. Ezt a célt szolgálja a bankhitel-kama­tok változása és a bérsza­bályozási rend szigorítása is. Napjainkban sok sró esik az új gazdasági szervezeti formákról. Dr. Villányi Mik­lós előadásában hangsúlyoz­ta: létrehozásuk egybeesik a nagy- és középüzemek korszerűsítésével. A magyar gazdaságban államosítástól napjainkig alapvetően cent­ralizálási, koncentrációs tö­rekvések voltak megfigyel­hetők. Ez világszerte ta­pasztalható folyamat. Né­hány új tényező azonban szükségessé tette a szerve­zeti rendszer korszerűsíté­sét. Ma hazánkban, lénye­gesen. alacsonyabb a kis- és középüzemek, vállalkozá­sok aránya, mint a KGST más tagországaiban, illetve a tőkés országokban. A ru­galmasabb alkalmazkodás a változó piaci viszonyok­hoz ugyanakkor megkövete­li a nagy-, a közép- és a kisvállalatok ésszerű ará­nyának kialakítását A fo­Tízet kértek, húszán jöttek Több mint kétmilliós társadalmi munka A Minisztertanács határo­zata alapján a siófoki járás néhány községe — Balaton- szabadi, Ádánd, Siójut, Ság- , vár, Nyim, Som és Nagybe- rény — a jövő évben új köz- igazgatási formában folytal­ja életét: ezek a települések január 1-től a város környéki községek kategóriájába tar­toznak. Az eddigi közigazga­tási forma utolsó évét zárják most a Ságvári Községi Kö­zös Tanácshoz tartozó fal­vakban : Ságváron, Nyimben, Somban és Nagyberényben. Arról érdeklődtünk Győri Jó- zsef tanácselnöktől, milyen fejlesztési eredményeket ér­tek el; mivel gyarapodtak ebben az esztendőben. Megtudtuk, hogy a legna­gyobb szabású munkák az óvoda bővítésével kapcsolat­ban zajlottak Sáigváron. Az eddigi két csoport helyett há­rom csoportot helyezhetnek el a létesítményben a 740 ezer forintos fejlesztés ered­ményeként. Ehhez a gyer­mekintézményhez 870 ezer forintért korszerű konyhát és éttermet is építettek. A munkák befejeztével megva­lósulhatott a régi kívánság: a közigazgatási térség vala­mennyi óvodás korú gyerme­két megfelelő körülmények között helyezhetik el. A konyha és az étterem szol­gál a körzeti iskola — a somi, a nyírni és a ságvári gyerekek járnak ide — diák­jainak étkeztetésére is. Két­százezer forintot fordítottak a nagyberényi és a nyimi orvosi rendelő korszerűsíté­sére. Az Idén januárban össze­omlott Ságváron a kultúrház — a régi, tömésfalú épület nem várta meg, amíg terve­zett felújítására sor kerül. Az újjávarázsolt létesítmény­ben — az idén november 7-én vehette birtokba a la­kosság — filmvetítés foly­hat, lebonyolíthatja rendez­vényeit az ifjúság. Erre a munkára 300 ezer forintot költöttek. Nagyberényben, Somban és Ságváron 360 ezer forintért mintegy négy kilo­méternyi utat korszerűsítet­tek: háromszázezerért felújí­tották a székhely községben a tanácsházát. A közcélú beruházások megvalósításában jelentős társadalmi munkát vállalt magára a közigazgatási tér­ség lakossága: ennek a tevé­kenységnek az értéke az idén meghaladta a kétmillió fo­rintot. Főként az óvodabőví­tésnél jeleskedtek: itt volt legnagyobb az önzetlen ösz- szefogás, s több volt az ön­kéntes jelentkező, mint amennyire a tanács vezetői számítottak. Gyakran elő­fordult, hogy tíz embert hív­tak segíteni, erre húszán je­lentek meg az óvodánál. Valószínű, hogy a segítő­készség akkor sem esik maid vissza, ha ezek a települések az új közigazgatási formába, a város környéki községek körébe tartoznak. Ez a for­ma ugyanis nagyobb lehető­séget kínál a város — Sió­fok — és a környező köz­ségek összehangolt fejleszté­sére, a kulturális, művelődé si és egyéb szolgáltatások sze­lesebb körű igénybevételére gyasztó szükségletek rend­kívül nagymértékben diffe- renciáiódtak: egyre változa­tosabbak az egyedi igények. Gazdasági érdek az, hogy meghatározott sorozat­nagyság alatt kis- és közép­üzemekre bízzuk a terme­lést. Az is tény, hogy a hát­téripar fejletlensége a gyor­sabb előrelépést gátolta, és végül a növekvő szabad idő hasznos eltöltésére is mód nyílik. — Ha a gazdaságban je­len vannak a kis- és kö­zépvállalatok — mondta a pénzügyminis zter-helyet- tes —, lehetőségük lesz ar­ra a nagyvállalatoknak, hogy a számukra gazdaság­talan tevékenységet átad­ják. Célszerű a nem gazda­ságos termelőeszközök kö­zös működtetése is kihasz­náltságuk javítása érdeké­ben. Jelentős szerep vár az új szervezeti formákra a szolgáltatások mennyiségi és minőségi hiányainak meg­szüntetésében, és mód nyí­lik ama, hogy a lakosság pénzét jobban bevonják a termelésbe. Az intézkedé­sektől azt is várjuk, hogy megvalósuljon a „töredék” munkaerő ésszerűbb haszno­sítása, és növekedjen a verseny, amely érezhető lesz az árakban és a minőség javulásában is. Az új gazdasági formák létrehozásával kapcsola­tos néhány ellenérvre is vá­laszolt a miniszterhelyettes. Kifejtette, hogy az intézke­dések nem változtatnak a tulajdon jellegén, sőt a szo­cialista tulajdonviszonyok erősítését szolgálják. Arra van szükség, hogy e kisvál- lalkoízások kezdeménye­zői, szervezői a szocialista szervezetek legyenek. Az intézkedésekkel azt akarta a kormány elérni, hogy kisvállalkozások első­sorban a termelésben és szolgáltatásban alakuljanak meg. Tény, hogy a szocialis­ta nagyvállalatok féltik szakmunkásgárdájukat: at­tól tartanak, hogy a legkép­zettebbek hagyják ott őket. A miniszterhelyettes erre az aggodalomra is felelve ja­vasolta: biztosítsák a válla­latok — a jogszabály adta lehetőségek között — a munkások részére a vállal­kozás lehetőségét és ezzel együtt a többletjövedelmet. Azt sem szabad elfelejteni, hogy egy vállalkozáson nemcsak nyerni, veszíteni is lehet. A kisvállalkozásokkal, új gazdasági formákkal kap­csolatos jogszabályok meg­jelentek. Ennek ellenére sok még a bizonytalanság. Az aktívaülés résztvevői közül többen is szóltak jogértel- rnezési kérdésekről. Ezekre válaszolva mondta el a mi­niszterhelyettes, hogy a jog­szabályok összegyűjtve meg­jelennek egy füzetben, amely a jövő év első hetei­ben az államigazgatási szer­vekhez jut el, később pe­dig a boltokban is árusít­ják. Sok a burgonya, kevés az uborka Befejeződtek az őszi—téli szerződéskötések Januar elsejétől önálló vállalatként, dolgozik tovább a megyei Zöldért. E válto­zás több új vonást hozott az őszi-téli szerződéskötések­nél. Több mint 31 ezer ton­na zöldségre és gyümölcsre szerződött a vállalat; ez több az idén eladott meny- nyiségnél, viszont kevesebb a tavaly leszerződöttnél. Az óvatosság jórészt ért­hető. A többcsatornás érté­kesítési ' rendszer térhódítá­sával, az új tsz, az áfész és a magánüzletek megnyitásá­val csökken a Zöldért részaránya az ellátásban. Ennél is lényegesebb, hogy míg eddig a Zöldker-köz- pont közreműködésével volt mód a fölösleges menv- nyiségek más megyébe szál­lítására, most szűkültek a lehetőségek. A szabályozók és például a magas szállítá­si költségek a Zöldérteket abban teszik érdekeltté, hogy megyén belül próbál­ják megtermeltetnd a szük­séges mennyiséget, csupán a területükön meg nem ter­mő zöldségből vásároljanak. Szamócából, dinnyéből vagy uborkából több megye is igényli a somogyi szállítást. A burgonyára ez, sajnos, nem áll. Korábbi nagy vá­sárlóink közül például Ko­márom megye egyáltalán nem rendelt somogyi burgo­nyát. A tavalyi 23 ezer ton­nával szemben jövőre jó esetben is csupán, 15 ezer tonnára van értékesítési le­hetőség. Erre a mennyiség­re a Zöldért meg is kötöt­te a szerződést. Többre szer­ződni egyszerűen nem mert. Akár csak két-három ezer tonna raktárban rothadó vagy kényszerűen alászán- | tott burgonya kára ugyanis az új gazdálkodási feltéte­lek között csődbe vihetne a vállalatot. A gazdaságok szakembe­rei gyakran szóvá teszik, hogy a Zöldértnek erőtelje­sebb és rugalmasabb piac­kutató munkát kellene vé­geznie, s akkor további mennyiségre is találna ve­vőt. Ez csupán részben igaz. Egy kereskedelmi vállalat' ugyanis — még oly szerény „rezsivel” és árréssel is — drágább szállító, mint a termelőüzem. A burgonyás gazdaságoknak — mint ezt több példa is mutatja — eleve jobb esélyei vannak a megyén túli közvetlen szállításra. A burgonyagond megoldá­sát csupán egy központi el' osztású készlet létrehozásá­tól remélhetnék az üzemek. Annak az unalomig ismételt szükségszerűségnek a belá­tásától, hogy az ország bur­gonyáját elsősorban a bur­gonyatermelő vidékeken — Somogybain, és Szabolcsban — kell megtermelni: ott, ahol a természeti adottsá­gok nem adnak más válasz­tási lehetőséget. A burgonyával ellentét­ben főként nyár eleji pri­mőrökből nem sikerült me­gyénkben szerződni a szük­séges mennyiségre. így jú­niusban még Szentesről is hozzák majd a paprikát, pa­radicsomot és a konyhaker­ti növényeket. Fölvetődik a kérdés, miért kell vállalni a tetemes szállítási költsé­get, miközben Kaposvár ha­tárában van az ország egyik legkorszerűbb primőrker­tészete. Június első hetében a me­gye napi paprika- és para­dicsomfogyasztása egy-két tonna. A balatoni idény kezdete után ez a mennyi­ség egyik napról a másikra 25—50 tonnára emelkedik. A hónap elején _ olykor a mérői tsz primőréinek érté­kesítése is gondot okoz, egy­két héttel később viszont nincs az a mennyiség, amit a boltok ne fogadnának szí­vesen. E rendkívüli igények kielégítése érdekében szer­ződött a Zöldért több, me­gyén kívüli gazdasággal. A jövő évi megállapodá­sok új vonása, hogy a gaz' daságok több mint tiz jele módozat közül választhatják ki a legkedvezőbbet. Ha pél­dául a Zöldért a tábláról válogatás nélkül szállítja el az árut, a fogyasztói ár 40 százalékát kapja a gazda­ság. Az ár 85 százaléka ille­ti azt a tsz-t, amelyik az árut csomagolva szállítja a boltba. A legtöbb nagyüzem azt választotta, hogy az árut a fogyasztói ár 70 százalé­káért a vállalat körzeti rak­táraihoz szállítja. Ugyancsak új lehetőség — s erre ösztönzik is a keres­kedőket —, hogy a boltok önállóan is kössenek szerző­dést a termelőkkel. Eddig mintegy kétmillió forint ér­tékű zöldség és gyümölcs szállítására kötöttek ilyen közvetlen megállapodást. Természetesen jócskán van még lehetőség pótszer­ződésekre is. Uborkából ed­dig 1082 tonna szállításáról állapodtak meg, s akár két­szer ennyit is szívesen fo­gadnának. Fokhagymából vagy petrezselyemből is na­gyobb az igény a szerző­döttnél. Gyümölcsfélékből 5400 tonna fölvásárlásával szá­molnak. Itt április végéig van mód a szerződések meg-, kötésére. Elsősorban a meggy, málna és kajszi ér­tékesítési lehetőségei látsza­nak kedvezőnek. B. F. Répanadrágot is varrtak Május elseje óta működik a jákói termelőszövetkezet varrodája. Női ruhákat ké­szít az itt dolgoz» huszon­nyolc asszony egy budapes­ti ipari szövetkezet számá­ra. Elég gyakori a termék- váltás : varrtak többféle szoknyát, ruhát, pantallót —■ még répanadrágot is. Bér­munkát végeznek, a gépe­ket és az anyagot a fővá­rosból kapják. A melléküzemág létesíté­sének célja az asszonyok fo­lyamatos foglalkoztatásá­nak biztosítása és az alap- tevékenységnél biztosabb nyereség elérése volt. Egy régi épületet alakítottak át varrodává, korszerűen föl­szerelt szociális helyiségek­kel. A varroda egész évben üzemel, csak a burgonyavá­logatás idején tartottak szü­netet. A létszámot fokoza­tosan . bővítették, így még most is van több asszony, aki a tanulóidejét tölti, s órabérben dolgozik. Ebben az évben 900 ezer forintos termelési értéket, s ebből mintegy 150 ezer fo­rint nyereséget várnak Já- kón a varrodától. A későb­biekben tovább szeretnék bővíteni az üzemet. Téli munkák a kenyérgyárban Fagazdasági társulás A siófoki kenyérgyárban 30 személyt állítottak be a teasüte- mények készítésére. A Győri Keksz- és Ostyagyár részére ké­szítenek naponta 18 mázsa kókuszos, citromos és fahéjas tea­süteményt. Január óta működik a volt csurgói járás területén el­helyezkedő öt termelőszövet­kezet — a berzencei, a gyé­kényes!, az iharosberényi, az inkei és a csurgói tsz —, valamint a Sefag fagazdasá­gi társulása. Az öt tsz-nek együttesen 5300 hektár erdő­területe van. A társulás fon­tos ellátója a Sefag csurgói üzemegységének. — Üzemtervi lehetőségünk 35 ezer köbméter fa lenne, ezzel szemben idén 28 ezer" köbméter fát termelünk ki, ami elsősorban a gépi és sze­mélyi feltételek elégtelensé­géből fakad — mondta Vö­rös György erdőmérnök, a társulás vezetője. — Mind­ezek kiépítéséhez idő kell: célul tűztük ki, hogy 1982— 1983-ra kitermeljük a lehe­tőségeinknek megfelelő fa­mennyiséget. A társulás tagjai erdőterü­letük arányában, hektáron­ként 300 forinttal járultak hozzá az induló közös va­gyonhoz — a Sefag kivételé­vel, amely — erdőterülete itt nem lévén — 500 ezer forint­tal szállt be. Így több mint kétmillió forint összejött, s ezzel már el lehetett indulni. — Elsődleges feladatunk a termelés biztonságának nö­velése — folytatta Vörös György. — Vásároltunk egy LKT—80-as erdészeti csuk­lóstraktort, amelyet közösen használunk. Ez persze egye­dül kevés lett volna az öt termelőszövetkezetnek, ám időközben a gyékény esi tsz vett egy ugyanilyen gépet sa­ját erőből. A társulás legfontosabb piaca a csurgói üzem; a Se­fag azonos árajánlat esetén elővásárlási joggal is rendel­kezik. A társulás erdeinek területi elhelyezkedése is olyan, hogy gazdaságos a szállítás Csurgóra. Idén 30 millió forintnyi fát értékesí­tenek, amelyből 25 millió a Sefag üzemébe kerül, a töb­bi pedig papírfa és lakos­sági tűzifa. — A térség legnagyobb része, 55—60 százaléka aká­cos,' égeres, 12—15 százaléka tölgy, bükk, a többi nyár. fenyő, hárs, kőris, cser és más fajták. Erdőfelújítási hátralék nincs a társulás te­rületein. Idén összesen 43,5 hektár új erdőt telepítettünk a térségben, ennek nagy ré­sze jéger, kisebb része vö­röstölgy — főként olyan területeken, amelyeket más­ként nem lehet hasznosítani. A telepítések tovább folyta­tódnak az elkövetkezendő években. M. E. SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
Oldalképek
Tartalom