Somogyi Néplap, 1981. december (37. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-15 / 293. szám
Szerény bizakodás \ Simonék öröme Simonék délutánénak. Ilyenkor délelőttönként együtt van a család. A mama kint főz a konyhában, a három és íél éves Jánoskát már'elvitték a textiiművek bölcsődéjébe. A beszélgetés azzaL indul, hogy felelevenítjük az első találkozásunkat. Simon Jarnos akkor vitte be a feleségét a szülészetre, mielőtt egy riport ügyében beesőn- gettóm n lakosukba, a kaposvári Füredi utca 5. szám alatti házban. Ritkán fordul elő az újságíró életében olyan, hogy együtt izgulhat az édesapával- Többször érdeklődtem a » szülészeten, megszületett-e már Simonék gyereke A ki tudja hányadik telefon után boldogan közölte a nővér: fiú, János a neve az édesapja után, A szobában mindenen látszik a kisfiú jelenléte. Óriási kamion, dömper áll a sáriikban. — A *nwmét«51 kapta a kamiont mikulásra — mondj* Simonné. — ügy csiszolta a csizmáját előtte; aztán regigei nézte, bogy má van benne. Előkerülne*: * fényképek a stramm kisfiúról. A házaspár mostanában »okát fényképes, megörökltt a gyerek fejlődésének minden fontos mozzanatát. — Én első osztályos voltam, amdkor az első fénykép készült rólam — mondja az asszony. Simonék tizenegy éve házasok. Azóta összeköti őket A közős sors. Simonné tizenhét éve, a férje kilenc eve dolgozik a Famutfonó- ípari Vállalat Kaposvári Gyárában. Es azóta mindig egy műszókban vannak. — Olyan rossz, ha. a házaspár más-más műszakban van, ■ úgy levelezik^ Sokat srAmit, hogy édesanyám két éve velünk van. Ha délei tánosok vagyunk, ő elhozza a gyereket a bölcsiből — így Simonné, —• Matyiik műszak a legjobb? —— Munka szempontjából a délulános.« A férj közbeszól: — Inkább a délelőttös; afért ment jut idő a tájékozódásra. Amikor a dél- utános műszak miután hazajövünk, már vége a tévéműsornak is. — Az éjszakás hét pedig, minél többet csináljuk, annál nehezebb. Tizenöt éve jobban bírtuk — nevet Simonné. Együtt lettek rmmkásőrök, párttagok az üzemben. Együtt vágtak neki a tanulásnak. Elvégezték n textilipari technikumot; a férj ezután gépmester, az asz- szony pedig üzemtechnikus lett. Most is tanulnak: mindketten az esti egyetemre járnak. Simonné harmadikos, a férje másodikos. Az asszony először pártvezetőségi tagként tevékenykedett, két évvel ezelőtt pedig megválasztották az .^’'-műszak párta! apszervezett titkárénak. — Nem nehéz ellátni ezt a tisztséget az itthoni elfoglaltság mellett? — Az biztos, hogy nem tudtam, mit vállalok... Ha viszont igent mondtam, akkor igyekszem is becsülettel eleget tenni a megbízatásomnak. A gyerek miatt valóban, nem könnyű a pártmunka... — Meg a három műszak, az esti egyetem miatt sem — folytatja a férj. — Segít-e János a párttitkár feleségnek? Igenlően bólogatnak. — Amit lehet, abban mindenképpen — mondja a férj. — Megbeszéljük idehaza a dolgokat. — Megvolt már a beszámoló taggyűlés? — Igen — büszkélkedik Simonné. — Nagyon jól sikerült, sokan hozzászóltak. Az üzemi párt-vb-től, a megyei és a városi pártbizottságtól is volt kiküldött... Nekik szintén ez volt a véleményük. Az utóbbi Időben három őröm érte a családot. Az első az volt, amikor otthonhoz jutottak a vállalati munkáslakás-akció keretében 1970-ban, a második, hogy hét évi várakozás után gyerek érkezett a házba. Most pedig az asszony Társadalmi munkáért oklevelet kapott, a Kaposvár felszabadulásának 37. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi megemlékezésen. — Annak különösen örültem, hogy ketten kaptunk ilyet pá rtalaps zervezeti titkárként a textilművekből: én és Bojtot Piroska. A kommunisták valóban élen járnak *á gazdasági, a társadalmi munkában. Mindegyik párttag brigádtag is, így sokat tud tenni a tartalmas vállalásokért. Simonék már karácsonyra, újévre készülnek. Nagyon várják, hogy leálljon a gyár. Akkor, december 23-tól január 4-ig minden idejüket a gyereknek szentelik. Lajos Géza A Magyar Nemzeti Bank hivatalos devizaárfolyamai december 15-től Dértrironeia Vételi Idkép- EtoHóií árfolyam 1D0 egységre, forintban Angol főni Auirtfél dollár Belga frank Dán korona Franc a frank Holland far Int Japán yen Kcsntidft' dollár Kuwait! rliná» Norvég korona NSZK.má.ko Olöss lim OltlrBfc stHIÜing Portugál escudo Spanyol peseta Svájci frank Svéd korona Tr. él «I- rubel USA-dollá* * **5,43 3 9*5,50 90,19 474,72 *08,36 1 405,09 154,93 2 921,29 12 297,20 602,52 1 339,15 28,69 219.14 53.42 35,86 1 «49,21 627,34 ■» 597,40 3 439,53 6 $62,09 3 929,43 90,28 478,20 608,97 1 406,80 153,09 2 924,21 12 309.51 603,1* 1 540,69 28,72 219,36 53,47 35,90 1 851.06 *27,97 2 *00.00 8 442.97 « **8,78 3 933,36 90,37 475,68 609.58 1 407.91 155,25 2 927,13 12 321,82 *03,7* 1 542,23 28,75 219.58 53,42 35,94 1 852.91 «28,60 I 602.60 3 446,41 A* AU»mköz) ni .niUpodásókon alapuló hivatalos árfolyamok változatlanul az október 20-i közlésnek megfelelően vannak érvényben. Börzére a felesleggel A kaposvári Demus tervei Csereberél az ország. A rádió hullámhosszain, magánvállalkozók közvetítésével. Ami nekem fölösleges, az még hasznos lehet neked. És hátha tudsz esetébe olyat adni, amire neked már nincs szükséged, én pedig régóta vágyom rá. Hogy kié az ötlet? Nem tudni, mindenesetre őseink is csereberéitek — igaz, akkor még nem ismerték a pénzt. Persze a civilizált fizetőeszköz közbeiktatásával is lehet csereberélni. Manapság a gazdálkodó egységeknek, vállalatoknak, szövetkezeteknek és kistermelőknek egyaránt sok gondot, terhet jelentenek a felhalmozott készletek. Hányszor látunk tévériportokban gyárak udvarán heverő értékes alapanyagokat, kötőelemeket, szerszámokat és gépeket! Az Országos Piackutató Intézet korántsem biztos, hogy pontos felmerései óvatos becslésié késztetnek: az országban legalább 50 milliárd forintnyi érték hever a raktó rákban. rozsdásodik, enyészik a gyárud varokon. S mjndcz jócskán megterheli a vállalatok költséggazdálkodását, egyszersmind komoly veszteséget okoz a népgazdaságnak. Rendeletek, intézkedési tervek egész sora próbál rendet teremteni a vállalati készletgazdálkodásban — úgy tonik kevés sikerrel. Az utóbbi években általában nem csökkentek, igaz nem is növekedtek az elfekvő készletek, de ez esetben a stagnálás sem kedvező. A jelenségnek több oka van. Az iparvállalatok többségénél örvendetesen felgyorsult a profilváltás, a termelési szerkezet átalakítása természetszerűen — növeli a vállalati készleteket. Részben azért, mert a korábbi gyártmányok előállításához szükséges anyagokból, szerszámokból bőven van n raktárakban, az üzemeknek még nem volt idejük túladni rajtuk. Ugyanakkor az új cikkek termeléséhez vállalataink a szükségesnél több alap- és segédanyagot és más. az új technológiai folyamatba bekerülő alkatrészt, részegységet szereznék be. Az újabb készlethalmozást gazdasági vezetők és anyagbeszerzők egyaránt azzal indokolják, hogy nálunk továbbra is hiánygazdálkodás van. Amit ma megvehetsz, ne halaszd holnapra, mert minden valószínűség szerint már nem kapsz belőle. S, hogy ez mennyire így van. azt igazolja a leggyakrabban hangoztatott kifogás: „a tervet azért nem sikerült teljesíteni. mert az alapanyag- szállítók és a kooperációs partnerek nem szállítottak időben, s még kevésbé a kellő mennyiségben". De a partnerek is továbbadják á labdát, mondván: a szállítás azért akadozik, mert ók is anyaghiánnyal küszködnek. Mindezek ismeretében hasznosnak ítélhetjük a borzejeflegü kezdeményezéseket. meg akkor is. ha azok gazdasági eredményei csak cseppek a tengerben. A készietesere-akclok ■>—0 évvel ezelőtt kezdődtek, azóta Interker Börze néven évente két—három alkalommal ttjegrendezik őkét. Egyre több agazat, legutóbb például a közlekedést és az építőipari vállalatok szerveztek elfekvő készleteikből önálló börzét. Mfg kezdetben csak néhány gyár nevezett be ezekbe az akciókba, maguk sem bízva annak eredményességében, ma már egy-egy akción száznál is több iparvállalat kínálja eladásra a számára felesleges anyagokat, ' A nemrégiben tartott 10. Interker' Börzén például 1,2- milliárd forintnyi vaskohászat!, építést és szerelési anyagtól, villamosgéptől és műszertől igyekeztek megszabadulni — Jelentős árengedmény árén is — a résztvevő ipar- vállalatok. A vásárlók munkáját könnyítette egy háromkötetes katalógus, amiből a börze zárása után is böngészhetnek. Ezek a csereakciók mindenképpen nyereséges vállalkozások. Erkölcsi! siker a szervezőnek, anyagi haszon az eladónak, akinek költségeit ezentúl nem terheli annyi felesleges cikk. és a vevőnek, aki olcsón hozzájutott a számára fontos anyagokhoz, amelyekből feltehetően kelendő, jó áron értékesíthető árut termel, S talán így szűkül majd az alapanyagok és a készletek piacán a hiánycikkek köre, közvetve pedig bővülhet a népgazdaság számára oly fontos exportválaszték. Sz. U. A magyar bútoripar felemás teljesítménye rányomj« bélyegét a hazai kereskedelemre. Termelünk nagyszerűt és Jót, de keveset. Több az elavult és rossz bútor... ilyen körülmények közüli a kereskedők is könnyebben hibáznak, s az egésznek a vásárló issza meg a levét. Mivel a bútor nem filléres áru, okkal Idegesíti az embereket. A kaposvári Dornus Áruház megnyílásának az egész megye lakossága örült. „Bútor- ügyben" az említett es töob; szór, több helyütt már mélyebben is elemzett gondos miatt minden eredményt kétszeres ovációval tógád a közvélemény. S a nagy leliwse- dés után — sajnos — á,iáiéban még nagy'uoo csalódások következnek, éle saépilgessü« a dolgot; a kaposvári Uuimis- ban is csalódtak Somogy polgárai! Senkit sem vigasztal, hogy ezt a csalódást nem a vadonatúj, büszkén átadott létesítményben dolgozó kereskedők számlájára kell írnunk. A lehetőségekhez, az országos viszonyhoz képest nem volt rossz a mi Domusunk kínálata ■— beszámítva azt is, hogy egy új üzletben mindig vannak apróbb-nagyobb zökkenők. „Be kell járatni a boltot", s ez többnyire nem megy simán. Hóna Gyula áruházigazgaló nem túlzottan derűs, amikor arról kell beszámolnia, hogy idei 145 millió forintos bevételi tervüket nem teljesítik, Akkor sem veti szét a vidámság, amikor sikertelen újítási kísérleteikről, választékbővítési próbálkozásaikról beszél és a bútorgyártás, valamint a forgalmazás útvesztőit elemezgeti. (Eltekintünk most e kérdéskör részletes ismertetésétől, hiszen a tények visszaköszönnének, annyiszor kapott már nyilvánosságot a magyarországi bútorügy.) Legyen elég annyi: az igazgató a borús valóság és a némileg derűsebb tervek összevetésekor azt mondta: — Sokan kérdik tőlünk, hogy ml lesz 198'2-ben; általában azt válaszoljuk, hogy derűlátók vagyunk. Nem valamiféle kincstári optimizmus ez, mert ugyanakkor azt is elmondjuk: hatalmas megújulás, óriási kínálat nem lesz, és minden vevőnknek nem tudunk majd azonnal kedvező választ adni. Szerény bizakodásunknak viszont alapja van: jövőre jobb lesz á bútorelosztás. — Elosztást említett, és nem kereskedelmet, Már ez a szóhasználat is lehangoló némiképp. — Talán kissé körmönfont a magyarázat: a legtöbb keresett bútor esetében, sajnos, továbbra Is inkább az elosztás szót tudjuk csak használni, hiszen kereskedni akkor lehet, ha a kínálat legalább megegyezik a kereslettel, nálunk pedig még a kereslet a nagyobb. Az elosztáson belül viszont lehet javítani a kereskedelmi vonásokat, avagy más szóhasználattal: az eloszlást is jobban meg lehel szervezni; úgy, hogy « hiány kisebb hiányérzetét keltsen. — Csakhogy nálunk néha még olyasmi is hiányérzetet kelt, amiből nincs hiány. Előfordul, hogy az ország egyik végében eladhatatlan termékeket a másik „fertályon" hiába keressük. — így van, és itt van a kutya elásva. Jövőre szervezeti változások lépnek életbe, átalakul a bútortergalmazá* rendszeré, Egyszerű lesz a Domusok közti csere, Javulni log az információs rendszer; nem a vevő lohol majd egyik városból a másikba bútor után, hanem ml. Egy helyett két nagykereskedelmi vállalat foglalkozik majd bútorral, és versengésük a vásárlóknak használ. Ezekre a változásokra alapozzuk derűlátásunkat. — A kaposvári Dőmus két gazdához tartozásában látják sokan a bajok okát. Erről miként vélekedik? — Van igazság benne, ám a baj nem akkora, mint ahogy pletykaszinten elterjedt. Valóban előfordult, hogy a megyei Iparctkk-klskeres- kedclem és a Bútorért között „elveszett a gyerek"; ugyanakkor ha csak egyikhez vagy másikhoz tartozna ez az áruház, jó néhány előnyről is le kellene mondanunk. Minderről még annyit: az. együttműködést kell javítani és az akadályokat kisebbíteni. Erről is születtek már döntések. Luthár Péter Arkagyij és Borisz Sztrugackij Nehéz istennek ■1 lenni Kíra megcsókolta a férfi arcát, s újra mesélni kezdett. Ma este eljött hozzá az apja szomszédjának a kisfia. Apja fekszik, kidobták a kancelláriából, és búcsúzóul alaposan megbotozták. A fiú még azt is elmondta, hogy beállított Klra bátyja is sebesülten, de új egyenruha- bal* Pénzt adott az. apjának, és megint azzal fenyegetőzött, hogy ők mindenkit (z- zé-porrá zúznak. Most valami különleges alakulat hadnagya, hűséget esküdött a Rendnek. Az apja arra kéri Klrát, egyelőre semmi esetre se menjen haza Bátyja azzal fenyegetőzött, hogy végez vele. amiért összeállt egv nemessel.,. Igen. gondolta Rumata. Kl- ra nem mehet haza. Es itt sem maradhat. Ha bármi történnék vele... — Alszol? — kérdezte Klra. — Nem. nem... És még mit csináltál? — Kitakarítottam a szobáidat. Szörnyű rendetlenség van nálad. Találtam egy könyvet, Gur atya műve. Arról szól, hogy egy herceg beleszeret ,egy szépséges, de barbár lányba. Ö azt gondolta. hogy » herceg isten, méais nagyon szerette. Azután szétválasztották ókét. s a lány belehalt a bánatába. Nagyszerű könyv — jegyezte meg Rumata. — Még sírtam is rajta. ÜRy éreztem, hogy kettőnkről szól. — Igen, kettőnkről szól. Meg általában mindazokról, akik szeretik egymást. Csakhogy bennünket nem választanak szét. Legbiztonságosabb volna a Földön, gondolta Rumata. De mit kezdenél ott nélkülem? Es mihez kezdek én itt egyedül? Nem, együtt repülünk a Földre. Magam vezetem a gépet, te pétiig mellettem fogsz ülni, s én mindent elmagyarázok neked. Hogy semmitől se féli. Hogy mindjárt megszeresd a Földet. Hogy sohase sajnáld szörnyűséges hazádat. Mert ez nem a te hazád. Mert a te Hazad kitaszított téged. Mert az olyanok, mint te, még csak nem is harcosok. Hogy harcos legyen valaki, ehhez tudói keli gyűlölni, ti nedig éppen ezt nem tudjátok. Éppúgy, mint ml mmiV .. Rumata megint elszuny* nyadt, s nyomban azt látta, hogy Kira a Szovjet épületének lapos tételén áll, dee- kán a degravltAclrts berendezéssel, es Anka türelmetlenül a másfél kilométeres szakadék szélére tuszkolja. — Rumata —- szólt Kira. —, Félek. — Mitől, kicsikém? —■ Te folyton hallgataz. Rettegek... A férfi magához vonta. —• jól van — mondta. — Most én fogok beszélni, te Pedig figyelmesen hallgass. Messze, a vadonon túl, egy félelmetes, bevehetetlen vár Benne lakik a vidám, jóságos és mulatságos Pamna báró. Van felesége, szép és kedves asszony ... Rumata elhallgatott, fülelt. Temérdek pata csattogását hallotta az utcán, sok-sok ember és ló lélegzését. „Itt ugye?” — kérdezte egy durva hang az ablak alatt. — „A-állj!" A tornác lépcsőfokain léptek dobogtak, egyszerre több ököl verte az ajtót. Kira meg remegett, Ru- matához simult, ■— Várj, kicsikém — mondta a férfi, és felhajtotta a takarót. — Értem jönnek — suttogta Kira. •— Tudtam én! Rumata lefejtette Kira karját, és az ablakhoz szaladt. — „Az Ür nevében! — ordították odalent, — Nyisd ki az ajtót, mert betörjük!" Rumata félrerántotta a függönyt, s a szobába beözönlött a fáklyafény. Odalent temérdek lovas topor- gott, zord, fekete emberek, csúcsos csuklyában. Rumata szemügyre vette az ablakkeretet: szokás szerint a keretet beépítették az a blaktók - ba. Az ajtó recsegett, valamilyen súlyos, tárggyal döngették. Rumata kitapogatta a kardját, s markolatával betörte az üveget. — Hé. ti! — rivallt. — Mi az. talán meguntátok a/, életeteket? Abbahagyták az ajtó dön- getését. — Mindig mindent ftsszé- kavarnak — mondta valaki halkan odalent. — Lám, a gazda Idehaza van ... — Mit számít nekünk? — Számít, mert kardban 6 a legelső a világon. — Agyonverlek benneteket — dörögte Rumata félelmetes hangon. Kira hátulról hozzásimult A férfi érezte, hogy vadul dobog a szive. Odalent csikorgó haágon vezényelt valaki: — Betörni, testvérek 1 Az Ür nevében! — Rumata hátrafordult, s Kira arcába nézett. — No, mj az, kicsikém — kérdezte nyájasan Rumata. — Megijedtél ettől a csőcseléktől? Menj, öltözz fel. Itt már nincs mit keresnünk ... Mindjárt elzavarom őket, és elmegyünk Pampához. Kira az ablaknál állt, és lenézett. Arcán vörös fény- foltok táncoltak. Rumatának elszorult a szíve. Megkerge- tem őket, mint az ebeket, gondolta. Lehajolt, a második kardját kereste. Amikor újra felegyenesedett. Kira már nem állt az ablaknál; a függönybe kapaszkodva, lassan leroskadt a padlóra. — Kira! — kiáltotta Ru- mata. ( Folytatjuk.)
