Somogyi Néplap, 1981. december (37. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-13 / 292. szám

Á gyermek nem fabábu Családok ezreinek nyugal­mát bolygatja föl szinte min­den ősszel a levélpapírra vagy levelezópapírra gépelt száraz értesítés, melyből ki­derül: a szülők szemefényét új iskolába helyezik át. Csen­des mozgást vagy szidalom- őzönt fakaszt. És szemrehá­nyást is: miért nem vették figyelembe már jóelőre az oktatási intézmények tervezé­sekor a népesedési hullám alakulását? Miért nem bizto­sítottak megfelelő pénzössze­get? Miért ilyen ésszerűtlen az iskolai körzetek felosztá­sa? Miért kell felsőtagozato­sokat is kiragadni a megszo­kott környezetből, szeretett közösségükből? Záporoznak a kérdések szülői értekezlete­den és igazgatói szobákban. jön a kétely: vajon föllen- űti-e a gyermek tanulási edvét a változás vagy lelo- osztja? S mennyire teszi 'i'óbára idegzetét az alkal- ^ nazkodás az ismeretlen osz- '.áiytársakhoz és pedagógu­sokhoz? Egyeseknek — a ke­vésbé gátlásosaknak és azok­nak, akiknek szülei idejeko­rán képesek közömbösíteni az áthelyezés okozta lelki megrázkódtatást — olykor használ azl új környezet. Több otthonban azonban valóságos mikrotragédiák játszódnak le. Olyanok, amelyeknek dra­maturgiai vonalvezetését — tudomásom szerint — egye­lőre egyetlen felelős testület, sem vizsgálta meg. „Félek a találkozástól” Nóra fél. Mint mondja, nem a faggat ózó újságírótól, nem a tanórától, aki türelme­sen hallgatja beszélgetésün­ket, sót nem is otthonról hozta gátlásait, hiszen csalá­di környezete példás. Csak úgy általában fél. Szemhéjá­nak ideges rezdülései, arcá­nak és kezének mozdulatai kiváltképp akkor válnak ki­számíthatatlanná, amikor az áthelyezésekre terelődik j a szó. — Hetedikes vagyok, s ez a negyedik iskolám. Költöz­ködés miatt csupán egyszer kellett változtatnom. Nem vagyok rossz tanuló, nem va­gyok fegyelmezetlen sem, ezért nem hiszem, hogy elő­ző tanáiaim me» akartak volna szabadulni tőlem. Ve­lük és iskolatársaimmal az­óta is gyakran találkozom az utcán; olyankor mindig olyan kellemetlen, rossz érzés fog el. Nagyon furcsa . . . Félek valamitől. Nem tudom meg­magyarázni . .. Egyszóval: kellemetlen érzés volt átjön­ni .., Persze egy kicsit jó is, mert a régi iskolámban, a ré­gi osztályomban voltak ked­vencek és voltak kivételezé­sek is. Ha én mondtam va­lamit, azt nem fogadták el, de ha más mondta ugyanazt, jó volt. Itt ilyesmi nem for­dult elő. Az igazgató bácsi a tanévnyitón azt mondta: min­denki tiszta lappal indulhat. Anyukám és apukám egy ki­csit dühös volt szeptember­ben, de megvigasztaltak; biz­tattak, hogy itt jobb lesz, s hamarosan be tudok illesz­kedni az osztályközösségbe. Elsősorban azokkal baratko­zom, akikkel együtt jöttünk át az ősszel. Persze azért né­ha órák után átmegyünk a volt iskolánkba, s megkeres­sük az udvaron régj osztály­társainkat ...' Az is jólesik, hogy a tanárok ebben az új iskolában nem gorombák és sokszor megkérdezik a véle­ményünket. A tétova félmondatokból árad a reménykedés, de — mint láttuk — árad a harag is a régi iskola iránt, amely „megszabadult” diákjától. Mérlegelni Nóra még nem tud. Ügy is mondhatnánk; nem érti a gazdasági terve­zés, a beruházás és a kivite­lezés bonyolult . összefüggé­seit. Csak azt érzi: több kö­zösségből is kiebrudalták már. Tanulmányi eredmé­nyeinek ingadozásaira nem lel magyarázatot. Csak sejti, hogy ’ talán a változások miatt. A történet végére kí­vánkozó kérdés egyelőre csu­pán költői. Vajon hogyan il­leszkedik majd be felnőtt­ként egy munkahelyi kollek­tívába Nóra, aki — mert hat év alatt négyszer volt kény­telen közösséget cserélni — már tizenhárom esztendős korára szinte megtestesítőjé­vé vált a bizonytalanságnak, a kisebbrendűségi komplexu­soknak ? Gyors alkalmazkodás Anikó életútja jóval kacs­kari ngósabb, mint osztály t társáé. Ö hat év alatt, ötször cserélt iskolát, ebből négyet a megyeszékhelyen. Modo­rában azonban szemernyi ha­tározatlanságot vagy kiáb­rándultságot sem fedezünk föl. Ellenkezőleg: megvan benne mindaz a kedvesség és a gyors „réplikázás” kész­sége, amely az ő korosztá­lyához tartozó kislányok vonzereje. Igaz, az „áruló­vá” lett korábbi iskola — a negyedik — iránti gyanú és düh benne is munkál. — Tudok olyan esetekről, hogy az osztálytársaim anyu­kái berohantak az igazgató­hoz, és kiverték a hisztit: micsoda disznóság, hogy a gyereküket minden évben másik iskolába kell beíratni... Az én szüleim is dühösek voltak, de nem hisztiztek. El­fogadták, én is elfogadtam, hogy ha mások úgy döntöt­tek, akkor át kell jönni. (Azt természetesen nem tisztáz­hattuk Anikóval, vajon a té­nyek iránti fogékonyság, a megértés játszott-e ebben közre vagy a beletörődés. Én nem is bantam ezt a válto­zást. Igaz, egy-két kedves ta­náromat is el kellett hagy­nom. de itt legalább nincsen kivételezés. És legalább meg­tanulok alkalmazkodni a másféle körülményekhez, Nó­ra is segít ebben; ő a leg­jobb barátnőm. Korábban is egy osztályba jártunk. de Változó olvasási szokások Ifjú könyvbarátok birodalma A gyermekkönyvtaros legalább annyira pedagó­gus. mint könyvtáros. Sót: nem elég ismernie a tanter­vet. hanem az anyaghoz je­lentős többlelet is kell ad­nia, meghozza úgy, hogy azt a gyerek játéknak, szórako­zásnak tartsa. Különösen nehéz ez a megyei könyv­tár gyermekrészlegében, ahol a rendszeres olvasók, száma meghaladja a két­ezer-négyszázat. Pálné Lein - berger Ágota, a részleg veze­tője a legfontosabbnak az egyéni foglalkozást tartja, mert a gyereket csak így lehet olvasóvá nevelni. — Készítettünk egy össze­sítést: a napi látogatók hat­van százaléka kéri a könyv­táros segítségét. Az első fél­évben százhatvannégy cso­portos foglalkozást tartot­tunk; volt olyan nap, hogy négy—öt órát is. Az új tan­tervben már szerepel a könyvtárhasználat ismerte­tése, s ez a feladat egyelő­re a könyvtárosokra hárul. — Melyek voltak ebben az evben a, legsikeresebb foglalkozások' sorozatok ? — A gyerekeknek általá­ban kevés lehetőségük van a felnőttekkel folytatott bensőséges beszélgetésre, ezért is kísérte nagy érdek­lődés a Rólad van szó so­rozatot; kiscsoportos fog­lalkozás keretében beszél­gettek olyan témákról, mint a szülő—gyermek kapcso­lat. a diákszerelem, a fel­nőtté válás. Sikeresek vol­tak a nyári mesedélelőttök, ahol észrevétlenül gyakorol­tattuk az olvasást vagy a Verses országjárás című so­rozat. — Változtak-e a gyerekek olvasasd szokásai ? — Nem is kismértékben! Megnőtt az ismeretterjesztő irodalom olvasottsága. Az egyik nap például százti- zenket látogatónk volt: ösz­szesen szazkilencvennvolc ismeretterjesztő kötetei kölcsönöztek. A tanításból lassan kiveszik az egytan- könvvüség. Több feladatot kapnak a gyerekek, bizo­nyos témákhoz maguknak kel fölkészülniük, megke­resniük a szükséges irodal­mat. Így aztán a gyerek rá­jön az olvasás „izére”, ma­ga is keresi a lehetősége­ket. — Nőtt-e a látogatók szá­ma ebben az évben? — Érdekes, hogy a láto­gatottság ugyan nőtt, csök­kent viszont a kölcsönzött könyvek száma. Tért hódí­tott a helybeli feldolgozás: itt olvasnak a gyerekek, itt használják a kézikönyvtári. Ez is a tanulási. olvasási szokások változását jelzi, méghozzá jó irányban. — A gyerekkönyvtáros gyakran lát el pedagógusi feladatokat. Van-e erre kü­lön módszertanuk? — Nyolc évvel ezelőtt in­dítottuk el Somogyi Gyer­mekkönyvtárosok Útmuta­tója című kiadványsoroza­tot; az ország más részén is keresik. A tizenkilencféle kiadványban könyvanyagot állítottunk össze á különbö­ző órákhoz, tantárgyakhoz. Ez már tulajdonképpen könyvtárosi pedagógiai módszertan, amelyhez kap­csolódnak a gyakorlati fog­lalkozások. A múlt év óta például rendszeresen lá­togatnak a siketnéma-inté- zet növendékei: ez különle­ges feladatot jelent, más­fajta módszert, más eszkö­zöket. S ezeknek a mód­szereknek egyáltalán nincs szakirodalmuk. — Mennyiben kíván ez más módszert? — Itt is az egyén: foglal­kozás a elöntő, sót sokkal inkább az. mint az egész­séges gyerekeknél, A más­fajta környezet, a más mód­szerek intenzivebb tanulást eredményeznek, ha játékos formában is. Rendkívül ne­héz feladat. Az első össze­jövetelek után hamarosan kiderült hogy ezek a gye­rekek jó néhány fogalom .jelentését nem értik; külö­nösen azok, akik még nem tudnak olvasni. Ilyen fogal­mak például a gazdag, sze­gény vágj' a sár .. . Képek segítségével magyarázunk, képekkel mesélünk el egy- egy történetet. A hatodiko­sokkal már tartottunk ösz- szefoglaló történelemórát is. Ezek még csak a kezdeti lé­pések. keressük a megfele­lő módszereket. Persze sok függ a pedagógusoktól is. Szerencsére már vannak partnereink. ■ A. A. Az ósnaivra emPHek egy­két közismert példát. hogy érzékeltessem a különbsé­get. Az egykori kislány, aki a füle tövéig elpirult. egy pajkos szó hallatán: ösnaiv. A régi kizsákmányoló vi­lágbeli pincér, aki egy té­ves számlázásért a sárga földig elszégyellte magát: ösnaiv. Aki hitt a század- fordulói reklámnak, amely szerint ha nö. sarkig érő ha­ja nö, ha férfi, visszanyeri, amijét elvesztette — ösnaiv. E figurák letűntek az idők mélyvízébe. , A jelen pilla­nat: a tudatos, előre meg­fontolt naivak kora. Itt a neonaiv művész, az­az az olyan festő, szobrász, énekes, satöbbi, aki nem azért nem tanul, mert hát­rányos a helyzete, hanem azért, mert nagyon is tudja, hogy így előnyösebb, Mert egyvalamit megtanult. de . azt nagyon: hogy a hivatá­sos, valóságos naivnak az « akfcor még wem törődtünk egymással; a nyár óta let­tünk barátnők, mióta meg­tudtuk, hogy átkerülünk (!) az új iskolába. Az áthelye­zések okait is megértem. Mert minden iskola jobban szereti a jó tanulókat. Hal­lottam olyan esetet, a gye­rekek beszélték, hogy az egyik iskola igazgatója írt a másiknak: a korábban áthe­lyezett gyerekek közül a tíz legjobbat hajlandó vissza­venni. Pedig a gyengébbek­nek erre a szeretetre sokkal nagyobb szükségük volna! Mindenesetre egy picit irigy­lem azokat, akik végig egy iskolában tanulnak. Persze azért a változatosságnak is van haszna ... Egyéni elbírálást! Ha valaki olyan egészsé­ges lelkű, határozott egyéni­ség, mint Anikó, talán van haszna belőle. Feltételezve, hogy a kislányban nem egy­szerűen a dac öltötte magá­ra a határozottság álarcát. De vajon ilyen-e a gyermekek többsége? A rendelkezésünk­re álló országos eredmények szerint nem. Ezért hát — a két kislány példáján és ren­geteg, egyelőre föl nem tárt „kisikláson” okulva — nem volna-e helyesebb az áthe­lyezések előtt az úgynevezett egyéni elbírálás módszerét meghonosítani a gyenge, kö­zepes vagy egyszerűen satnya önbizalmú tanulók „átpasz- szolgatása” helyett? Esetleg a szülőket, a gyermekeket is megkérdezni? Végtére is a gyermek nem élettelen fabá­bu, akit kényére-kedvére to­logathat bárki, csupán azért, mert van hozzá hatalma. Kengyel András Gyógypedagógusok tanácskoztak A Magyar Gyógypedagógu­sok Egyesületének rendes évi közgyűlésén tegnap dr. Göl- lesz Viktor, az egyesület fő­titkára beszámolójában ki­tért azokra az utakra-mó- dokra, amelyekkel előbbre le­hetne, kellene, lépni a fogya­tékosok gondozásában, okta­tásuk színvonalának emelé­sében, társadalmi beilleszke­désük megkönnyítésében. A program során a szocialista országok neves szakemberei és a hazai kutatók megvitat­ták az értelmi és érzékszer­vi fogyatékosok beilleszkedé­si esélyeit, lehetőségeit, a re­habilitáció fel lételeit. Ebből az alkalomból nyílt meg — s látható egy hónapig a Bár­ra Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán a Nap mindenkinek süt című kiállí­tás. A magyar Unesco-bi- aottság és a. Magyar, Gyógy­pedagógusok egyesületének közösen kiirt pályázatára összesen 151 munka érkezett 20 gyógypedagógiai intézet 132 mozgássérült, siket, na­gyothalló, vak, gyengén látó és értelmi fogyatékos tanuló­jától. Közülük 18 — saját világáról valló — diák raj­zát, grafikáját, fotóját, írá­sát. kézimunkáját díjazták. Pályaválasztási kiállítás Barcson A víz- és erdőgazdálkodás vonzó bemutatójával ébresz­tettek kedvet a barcsi műve­lődési házban megrendezett pályaválasztási kiállításon a most végző általános iskolá­sokban. Megyeszert« előtérbe került ezekben a hetekben a fiatalok pályaválasztása. Fog­lalkoznak vele a családokban, az iskolákban. A munkahe­lyeken népes iskolai csopor­tok fordulnak meg, hogy be­pillantsanak az ott folyó élet hétköznapjaiba. Képeink a barcsi pályaválasztási kiállí­tásról adnak ízelítőt. Divatos a neonaiv fö ismérve, hogy nem tagit a naivitástól, ha törik, ha szakad. A naiv művésznek jó, ha névjegy helyett csak kézje­gye van; képére ráírja, hogy Kép, szobrára, hogf) Szobor. Milyen ma a naiv — neo­naiv — vendég? Gonddal végigpásztázza az étlapot,* megvárja, amíg a körülötte álldogálló pincérhad egy tagja odakegyeskedik, és ne­felejcskék gyerekszemekkel rátekint: — Mondja, kérem, mit ajánl nekem? A neonaiv ilyesmikkel idegesíti az ellentábort: — Mondja, nem tegnapi a ke­nyér? — Mondja, nem túl zsíros a karaj? — Mondja, nem öregít engem a frizu­ra? — Érett a dinnyéje? — Savanyú a káposztája? — Édes az almája, ed.es? — És esőben nem válik le a talpa? — Mától nem lett olcsóbb a benzin? Elég körülnézni, és kide­rül: merő neonaiv állampol­gár nyüzsög körülöttünk. De nem kevesebb a neo-mű- naiv sem. Sokféle vál- és alfaja van; osztódással szaporodik. Naiv turista. A vámnál beszámol arról, hogy azért vette azt a sok sárga csil­logó micsodát odakint, mert bebeszélték neki, hogy szi- dolozott sárgaréz, és csak a fazonja miatt drága. Ez a, színhely ihleti a münaiva- kat. Ezért például akad olyan is, aki nein is sejtet­te, hogy a Cinzano felirat üvegben nem steril ivóv' i'an mind a húszban; ú: gondolta, e'selleg kézmosá. m is jó lesz. azért hozol eimytt. Az élven nem is sej­tette, hogy egynapi, utravaló­nak sok az öl rúd télisza­lámi. Fogalma sincs róla, hogyan és kicsoda ügyesked- te be a kocsijába azt a száz- hatvanöt centis, élő alvó-ha- jasbabát, az ülőkéjébe meg a nyolcszáz darab kvarc­órái. Naiv vámos is van, el­méletben. ót leírni egysze­rűbb: naiv vámos az, aki ezt elhiszi. Naiv olvasó: aki elhiszi, hogy van olyan naiv vámos, aki az. ilyen neo- münaiv meséket elhiszi. Folytathatnám reggelig. De annyira mar — és még — nem vagyok naiv, hogy elvárjam az olvasó hat per­cet meghaladó érdeklődését Pereli Gabriella SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom