Somogyi Néplap, 1981. november (37. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-05 / 260. szám

Ügyeskedő tartozók Befejezik a vetést Növekszik az adóhátralék Aligha van még olyan népszerűtlen tevékenységük a tanácsoknak, mint az adóigazgatás. Jelentőségét azonban nem lehet eléggé hangsúlyozni. Hiszen gazda­sági életünk szerves része­ként befolyásolja életszínvo­nalunk alakulását, segíti összehangolni az érdekéket, és gátat szab a munka nél­kül szerzett vagy azzal arányban nem álló jövedel­mek kialakulásának. Az adó . mértékére rendkívül érzé­keny a közvélemény. Már ezért sem mindegy, hogy mennyire találkoznak a jog­szabályok és azok alkalma­zása a lakosság igazságérze­tével. A tanácsok ez irányú te­vékenysége jelentősen befo­lyásolja az adott terület, te­lepülés ellátását a közintéz­mények működésének kö­rülményeit, színvonalát. So­mogybán például a csaknem 160 ezer adófizetésre kötele­zett állampolgár évente nö­vekvő összeggel, tavaly már mintegy 321 millió forinttal járult hozzá a költségvetési feladatok megvalósításához. Ugyanekkor a helyi taná­csok költségvetési bevéte­leinek több mint negyven százaléka a lakossági, adók­ból származik. Nem mind­egy tehát, milyen adóigazo­lást folytatnak a helyi szer­vek: olyant-e, amely ösztön­zi a helyes kezdeményezé­seket, lakossági szükségletek kielégítésére serkent, egy­szersmind biztosítva az ará­nyos közteherviselést :— vagy a változó körülményeket, a helyi sajátosságokat figyel­men kívül hagyva, követke­zetlen intézkedéseivel .ki­vívják” a bürokratikus jel­zőt. Milyen adófizetők vagyunk mi, somogyiak? Kissé cini­kusan azt is mondhatnám, hogy amilyenné formáltak bennünket az ezzel foglal­kozó hatóságok. Mindenek­előtt a kivetéssel, illetve az ezt megalapozó feltáró és elemző, minősítő munkájuk­kal. E tekintetben — állapí­totta meg a megyei, tanács vb legutóbbi ülése — sokat javult a tanácsi szervek munkája: elmélyültebb elemzést és gondosabb fel­táró munkát végeznek. (Az utóbbira iellemző, hogy ta­valy a különböző helyszíni vizsgálatok eredményeként 2,2 millió adóhiányt állapí­tottak meg. a jórészt a Ba- laton-parton működő kis­iparosok és kereskedők el­lenőrzése során) Igaz, hogy az eredményekkel maguk sem elégedettek. Főként a jövedelem-megállapító munkájukat kell továbbfej­leszteni, egyes szellemi fog­lalkozásúak, az idénybérbe- adók, a kisiparosok és ke­reskedők körében. Ez a fel­tétele annak, hogy a jogsza­bályok következetes, de a helyi sajátosságoknak meg­felelő alkalmazása révén megfelelő összegek kerülje­nek elvonásra. Annál fonto­sabb ez, mert az adók által történő jövedelemszabályo- zás nem burkolt kifejezése az adók emelésének. Hiszen például éppen a legutóbbi időben a termelés ösztönzé­se, az ellátás javítása érde­kében — progresszív adó­kulcsok alkalmazásával — sok kisiparost és kereskedőt részesítettek nagyobb mér­tékű, differenciált adóked­vezményben, illetve men­tességben. Az idén például a tavalyi 3 és fél millióval szemben 23 millió forinttal csökkentették általános jöve­delemadójukat. Mindez a kérdésnek az egyik oldala. A másik, hogy a kivetett adóösszegeket be is fizessék, mégpedig határ­időre. E tekintetben nem le­het kielégítő fejlődésről be­szélni. Igaz, a lakosság túl­nyomó többsége tisztessége­sen, fegyelmezetten eleget tesz kötelezettségének, egy szűkebb réteg tagjai közül többen — adójukat évi tíz­ezrekben mérik — kihasz­A daránypusztai „boszorkánykonyhán Kémcsöveik, lombikok, ti­tokzatos anyagok, folyadé­kok között folyik itt a mun­ka. Az egész működési me­chanizmusnak a laboratóri­um a lelke, ahol minden­féle eljáráson mennek ke­resztül a növények, míg vé­gül tömény, illatos kivonat lesz belőlük. Igazi „boszor­kánykonyha” ez, márcsak azért is, mert a felhasznált anyagok egytől egyig a ter­mészet ajándékai; olyan nö­vények, amelyeket az em­berek valamikor gyógyítás­ra használtak: borogattak velük, teát főztek belőlük. A Tabhoz közeli Darány- pusztán egy egész üzem mű­ködik azért hogy ezeket a növényeket feldolgozza, s az ipar rendelkezésére bocsás­sa. Eddig a dolog jó oldala. A termelési, feldolgozási gé­pezet hibátlanul működik, ám a lánc további részébe valami hiba csúszott. S er­ről nem a daránypusztaiak tehetnek... Varga Béla 1972-ben ke­rült vegyészmérnökiként Da- ránypusztára. Itt ismerte meg a gyógynövények fel­használhatóságának módját, ezeket a különleges növé­nyeket, amelyeket semmi mással nem lehet pótolni. — Kaprot, levendulát, muskotályt, zsályát, izsópot, komlót termesztünk, s az ezekből készült illóolajból már négy és fél tonnát szál­lítottunk a Szi las menti Termelőszövetkezetnek. Ezenkívül foglalkozunk ol­dószer tisztításával is. Há­rom évvel ezelőtt kezdtük el ezt a tevékenységet, melynek népgazdasági hasz­na milliókban mérhető. Ed­dig ugyanis a növényvédő szerele elhasznált oldóját egyszerűen megsemmisítet­ték, mi viszont ezt az im­portból származó anyagot desztilláljuk, s így újra fel­használható. Az illóolajat a Szilas menti Tsz exportál­ja. szinte teljes mennyiség­ben. Magyarországon mini­mális a kereslet, mert nincs fejlett gyógykozmetikai ipa­runk. Magyarországon gyógy­növények ismertetésével ki­zárólag az orvos- és gyógy­szerészképzésben foglal­koznak. Feldolgozással a Herbaria, a Szilas menti Tsz és a daránypusztai üzem foglalkozik. A KHV már csak felhasználja ezeket az anyagokat, de nem ő állítja elő. S bár bővében vagyunk ezeknek a természet adta or­vosságoknak, az emberek nem ismerik óikét. S eddig csupán néhány olyan könyv került forgalomba, amely a gyógynövényekkel foglalko­zik. Dr. Domokos János, a Pélpusztai Állami Gazdaság (Fejér megye) daránypusztai kerületének vezetője még ennél is sötétebben látja a helyzetet; — Lassan oda jutunk, hogy anyagainkat egyáltalán nem tudjuk értékesíteni. Hi­hetetlenül hangzik, de a gyógynövényeknek, is van divatja, mely a hatásuktól teljesen független. Most .a vadon termő gyógynövények, belföldön pedig a menta a menő. Még külföldön is egyre kisebb az érdeklődés a régi. jól bevált illóolajak iránt, a belföldről nem is beszélve. Igaz, ezek az anya­gok nem olcsók, de nem is megfizethetetlenek. S ha már mindenféle egészségte­len dologra annyit áldozunk, ezt a természet adta lehe­tőséget nemhogy jobban, hanem teljes egészeben kel­lene kihasználni. ^ nálva a bürokrácia útvesz­tőit, esetenként a szigorú­ság hiányát, addig húzzák- halasztják a befizetést, ameddig csak tudják. így történhet meg, hogy a me­gyében a városok, községek egy részénél évről évre nö­vekszik az adóhátralékok összege, amely a múlt év­ben már jócskán meghalad­ta a 16 millió forintot. Ha arra gondolunk, hogy ebből az összegből hány óvodai, iskolai termet lehetett vol­na korszerűsíteni, karban­tartani és működtetni köz­célú intézményeket, jelen­tésnek kell tartanunk ezt az összeget... Kérdezhetné valaki; miért engedik ezt az illetékes ha­tóságok? Erj;ől a vb-tagok is behatóan érdeklődtek. Sok más -ok között — mint ami­lyen az apparátus nagyará­nyú cserélődése, néhány ki­sebb tanácsnál a gyakorlat hiáhya, egyes kibúvásra le­hetőséget adó jogszabályok — kiemelkedik, hogy a he­lyi vb-k nem érvényesítették következetesen érdekeltsé­güket az adóik, behajtásában. A felettes szervek sem vizs­gálták egy-egy feladat tá­mogatásakor: mennyivel tar­toznak az adófizetők a vá­rosban vagy a községben Ezután másképp lesz. A kint levő hátralékot figyelembe véve teljesítik a kérelmeket. Elvetették már az őszi bú­zából a teljes előirányzott mennyiséget a somogyi me­zőgazdasági üzemek, össze­sen 71 294 hektárnyi terüle­ten.. A munka még tart, de már a terven felüli mennyi­ségeket vetik megyénkben. Repce 7787 hektáron, őszi árpa 12 934 hektáron, rozs 3227 hektáron került a so­mogyi földekre az idei őszön. Az őszi búzát a me­gye 80 tsz-éből még '8—10 szövetkezetben vetik ezek­ben a napokban, ám nemso­kára, várhatóan a hét vé­gére itt is befejeződik a munka, a kedvező időjárás­nak köszönhetően jóval toev rabban, mint más években.’ Utravaló a családtól Főiskolások a párttól Vagyis a vb-k arra kénysze­rülnek, hogy minden törvé­nyes eszközzel biztosítsák a kivetett adók befizetését. Az adófizetési morál to­vábbi romlását sem a me­gye, sem a települések nem engedhetik meg maguknak Amikor azt hangoztatjuk, hogy biztosítani kell az ará­nyos közteherviselést, ak­kor ebben nemcsak a méltá­nyosságot. a jogos csökken­tést, a kedvezményeket kell értenünk, hanem a szigorú­ságot és a következetességet az adók behajtásában. Határozottan kell alkal­mazni a jogszabályokat, és ha más nem használ, élni a bírságolásokkal, a pótlékok kivetésével is. A fölmérések azt mutatják, hogy e tekin­tetben nem mindig elég szi­gorúak a hatóságok: a tevé­kenységüket. illetve — min­denekelőtt ingatlanértékesí­tésből származó — jövedel­müket eltitkoló, rendszerint jómódú emberek gyakran figyelmeztetéssel vagy eny­he pénzbírsággal Osszák meg a szabálysértést akkor, amikor a tanácsok krajcáros gondokkal küzdenek. Nem lehet tűrni, hogy néhányan — összeköttetéseiket vagy az ügyeskedés legkülönbözőbb formáit felhasználva — ki­bújjanak az arányos közte­herviselés alól. Ezt kívánja a közösség érdeke, melyet mindenekelőtt a helyi ta­nácsi vb-knek kell érvénye­síteniük. Sok szó esik mostanában arról, mennyit ismernek a fiatalok abból az útból, ame­lyet hazánk megtett a párt vezetésével a felszabadulás óta. A több mint három és fél évtized küzdelmeiből, eseményeiből még egy mos­tani főiskolás is keveset élt át személyesen, így a tan­könyvekből, újságokból, mű­vészeti alkotásokból, az idő­sebbek visszaemlékezéseiből meríti ismereteit. Legutóbb a KISZ kong­resszusán is sokan említet­ték, milyen fontos az, hogy az idősebbek átadják tapasz­talataikat a fiataloknak. En­nek igazságáról győzött meg a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola hallgatóival .— We- ninger Tamással, Németh Imrével, Szabó Istvánnal, Tóth Józseffel — folytatott beszélgetés arról, hogy ta­nulmányaik, személyes ta- I pasztalataik alapján mit tud­nak az ország vezető erejé­ről, a munkásosztály pártjá­ról, történetéről, harcairól. Mind a négyen harmadéve­sek, széles látókörű fiatalok, a főiskolai fölvételük előtt több-kevesebb ideig dolgoz­tak is. A főiskolán bekap­csolódtak a KISZ munkájá­ba, új ismereteket szereztek a marxizmus—leninizmus tanulmányozása, a gazdag közéleti lehetőségek révén. Ez nem egyformán, de még­is sokat adott személyiségük, politizáló készségük fejlődé­séhez. koztunk a főiskolai KlSZ-bi- aottság helyiségében. Mind a négy fiatalt meglepte a té­ma. Meg is fogalmazták, hogy o felszabadulás, az el­lenforradalom időszaka ne­kik már történelem. Első él­ményeik az 1968-ban beve­zetett új gazdaságirányítási rendszerrel kapcsolatosak. S annak sem a kezdeti, inkább a későbbi szakaszával A családnak mindenkép­pen nagy szerepe van ab­ban, hogy a világ dolgai iránt érdeklődő fiatalt eliga­zítsa a politikai események­ben. Erre elsősorban Wénin- ger Tamástól és Németh Im­iétől hallottam jó példát. Az ő szüleik kommunisták, s igyekeztek minél jobban be­avatni gyermeküket: mi. az, amiért harcolnak, mit jelent a párt politikája. Az esti beszélgetések témái megma­radtak bennük, s ahogy nőt­tek, úgy már az ő vélemé­nyükre is kíváncsiak voltak a szülők, sőt vitatkoztak is otthon. Minden kérdésükre válaszoltak, s ha valami kö­dös volt előttük, akkor fel­világosították őket. Ellen­példaként Tóth József meg­jegyezte, hogy az ő család­jukban sokkal nehezebb volt személyes tapasztalatokra szert tenni fiatalabb évei­ben. Észrevette, hogy a pártszervezet és a KISZ kö­zött formális volt a kapcso­lat a gimnáziumban, aztán később a munkahelyén is. Így egy tévhit alakult ki benne: a pártról csak a te­vében lehet látni műsort, s az mindig valamilyen nagy célt határoz meg. Vélemé­nye azután változott meg, hogy a főiskolán bekapcso­lódott a közéletbe, s marxiz­must tanult. A négy fiatal szerint szin­te meghatározó jelentőségű az, amit a középiskolában tanulnak vagy nem tanul- • nak. Még ott is, ahol egyéb­ként jól fölkészült történe­lemtanár oktatta a tantár­gyat, mai szemmel nézve hiányérzete volt az egykori diáknak. A munkásmozga­lom történetével megismer­tették, a pártról azonban igen keveset mondtak a diá­koknak. Ugyanígy munkahe­lye válogatja, hogy mennyi­re törődnek a fiatalok poli­tikai ismereteinek növelésé­vel. Weninger Tamás a sze­rencsések közé tartozott a boiyi mezőgazdasági kombi­nátban. A főnöke sokat be­szélgetett a gimnáziumot végzett állategészségügyi szakmunkással. A pártveze­tőség tagjaként kötelességé­nek érezte, hogy nevelje, s így jutott el odáig: fölvették a pártba. Szabó István a pálfaa termelőszövetkezet­ben gyűjtött jó tapaszfcaáarto­kat, S ennek is köszönheti, hogy az idén fölvették a pártba a főiskolán. Ott az alapszervezet szívesen látta a fiatalokat a pártnapokon, mindent megtett azért, hogy minél többet tudjanak a dolgozók arról, mi és miért történik a gazdaságban, az országban. Kinek-kinek eltérő politi­kai ismerete, tapasztalata volt, amikor fölvették a Ka­posvári Mezőgazdasági Főis­kolára. Most, amikor hama­rosan befejezik tanulmá­nyaikat, állattenyésztési üzemmérnökként kezdik meg pályájukat, sokkal jobban meg tudják ítélni, mit kap­tak a főiskolától ilyen szem­pontból. Jó szívvel említet­ték azokat az előadásokat, amelyek a párt történetével kapcsolatosak. A marxizmus —leninizmus tanszék vezető­je például — személyes él­ményeit is hozzátéve — az ellenforradalom időszakával ismertette meg őket. amikor a főiskolára kei'ültek. A filmmel egybekötött előadá­sokat adott mindnyájuknak Aki akar, annak megvan a lehetősége a tájékozódásra a főiskolán. A szabad időben tartott előadások, a KISZ vitakörei jó lehetőséget te­remtenek arra. hogy fölké­szüljenek a közéleti tevé­kenységre. Ma már nem úgy van a falvakban, mint régen, most a mezőgazdasági szakemberek közművelődési, politikai tevékenységére is számítanak. A fiatalok el­mondták, hogy a marxizmus —leninizmus tanszék tanárai szívesen vállalnak előadáso­kat, tájékoztatót. Ez lehetővé teszi mindnyájuk politikai fejlődését. A három év azon­ban kevés a marxizmus—le­ninizmus alapos elsajátításá­hoz. Sokat beszélgettünk arról, mennyire ismerik a fiatalok történelmi vívmányainkat, a párt politikáját. Örömmel hallgattam, milyen szenve­déllyel fejtegették jövendő teendőiket a pórt. agrárpoli­tikájának megvalósításában. Példákkal magyarázták el, mint képzelik a hatéko­nyabb,' gazdaságosabb me­zőgazdasági termelést, a mi­nőség javítását. A beszélgetés sok szem­pontból tanulságos volt. A szakmai és politikai szem­pontból jól fölkészült leendő szakemberek tisztelik elődei­ket, s maguk is készek elkö­telezetten cselekedni jöven­dő munkahelyükön. Lajos Géza SOMOGYI NÉPLAP Paál László Egy egész délelőtt vitat­JelentÖS fejlesztést hajtanak végre a sertéste­nyésztési ágazatban a Győr-Sopron megyei Lébénymiklósi Termelőszövetkezetben. A több mint harminc-hatmillió fo­rint értékű beruházás lehetővé teszi, hogy az eddigi koca- állományt hétszáz darabra emeljék

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom