Somogyi Néplap, 1981. november (37. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-04 / 259. szám
Ajándék a veteránnak Az őszi napsugarak szépen bevilágították a majsapusztai szociális ottiion szűk kis szobáját, ahova Szabó Gyula igazgató nagy szeretettel kalauzolta a kaposvári vendégeket. Az ablak melletti egyik ágyon feküdt a nyolcvankilenc é\es Hódos Sándor. A sovány arcú, ősz hajú veterán eres. ráncos keze ösz- s/.efonódott a takarón. • A fehér éjjeliszekrényen ott kígott a bot, az idős ember hű társa. Amikor meglátta a kaposvári ismerősöket, dr. kétsági 'Bélát, az SZMT ■szervezési és káderosztályának vezetőjét, dr. Fonal Jánost. az Építők Szakszervezetének megyei titkárát, földerült. az arca; — Megismer, Sanyi bácsi — kérdezte dr. Fonai János. — Meg . .. meg — érkezett az elhaló válasz. Szabó Gyula, a szociális otthon igazgatója az ügyeletes nővér segítségével mindent elrendezett a szobában, hogy a két szobatárs kíváncsiságától követve leülhessünk. — Sanyi bácsi az otthon második legöregebb lakója — mondta az igazgató. Nyolc évVel ezelőtt került ide feleségével együtt KapolyróL Szegény feleseget már itt temettük el. Egy kis csend áll be. — Sajnos, most 6 is betegeskedik — folytatja ae igazgató. Dr. Fonai János veszi át a szót: . — Amikor legutóbb itt jártunk, akkor még fent járt. Emlékszem, hogy felpattant a székre, leszedte a régi szakszervezeti könyveit a szekrény tetejéről. Sanyi bácsi az egyesülés előtt a fa- munkasok szakszervezetének.' volt a tagja, ó most is eadctpefcéut őrzi a régi tag- könyvért—. Nagy időt téttől i a mozgalomban, hetvenedik éve szakszervezeti .tag. Akiről szó van, figyelemmel kiséri az elhangzottakat. A nővér közben megigazítja a párnát, hogy a beteg kényelmesebben fe- küpnetsen. nekünk pedig széket hoz be. Dr. Fonai •lános közben átad egy csomagot. — Fogyassza el jóízűen, Sanyi bácsi. Nehezen indul a beszélgetés, hiszen a betegség na- gvon legyengítette az idps embert. Fiatalon teveaeny mozgalmi ember volt. A régi iaóknek megfelelően sokat vándorolt, hiszen nehezen kapott megfelelő munkát: asztalosként. Csábította a Jőváros. ott ugyanis sok kisüzem keresett jó szakmunkásokat. Idősebb sza.k- társai sokat beszélgettek vele, az ő tanácsukra lépett be a íamvnkások szakszervezetébe 1912-ben. — Visszaemlékszik meg azokra az időkre? — kérdezte dr. Rétsági Béla. — Bizalmi volt? — Bizalmi emberek voltunk — így Sándor bácsi. — Mindig este kilenckor ke-' rültünk haza. A munkából egyenesen a .szakszervez..ibe mentünk gyűlésre. A Népszínház utcában volt a szakosztály. a központunk pedig a Lukács utcában. — Előfordult, hogy üldözték vagy elbocsátották? — Üldöztetésben nem volt részem. Olyain azonban megesett, hogy a szakszervezet kiközvetített, a mester pedig nem fizette meg a mun- kadíjat. Azt mondta: őneki a szakszervezet nem írhatja elő, hogy mennyit fizessen. Én meg vásszafelettem neki: a mester úr pedig nekem nem írhatja elő. hogy menynyiért dolgozzak. Azzal «elhagytam ._ A felszabadulás után az ő élete is megváltozott. A 21. számú Állami Építőipari Vállalatnál volt megbecsült munkás. majd művezető, csoportvezető. 1957-ben ment nyugdíjba, s akkor hazaköltözött Kapolyra. A szakszervezettel azóta is szoros a kapcsolata. — Amikor az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete a 75. évfordulóját ünnepelte — szó Iáit meg Sándor bácsi — akkor engem is kitüntettek. — Akkor érzi, hogy megbecsülik. — Hogyne . . . — Jó-e itt. az otthonban7 ' Felcsillan a szeme, kicsit megemelkedik az ágyon hogy jobban halljuk a szavait. — Jó... Nyugodt az életünk. Szép időbén kiülünk az udvarra, sokat beszélgetünk a régi időkről a társaimmal. — Sanyi bácsi, azt kívánjuk, hogy még sokáig jó egészségben emlékezzen vissza a mozgalomban töltött évekre — mondja dr. Rétsági Béla. — Mielőbb álljon talpra, sétálgasson, mint régebben. Dr. Fonai János veszi át a szót. közelebb hajolva az ágyhoz: — Szakszervezetünk mindig gondoskodik a mozgalom veteránjairól. Sanyi bácsi most ezerkétszáz forint jutalmat kap a központi vezetőségünktől. Használja fel erőben, egészségben. Az igazgató jelzi, bogy mennünk kelL A találkozás kifárasztotta az otthon közszeretetnek örvendő lakóját Búcsúzodnak. Már kint járunk a folyosón, amikor még mindig halljuk: / — Viszontlátásra... Jöjjenek el máskor is. Lajos Gésa Lakótelepi klubkönyvtár nyílt Marcaliban 4z «M vendég: Berták László Rerzsenad könyvtár néhány evtaaede sanifjálatkéfgen ai3 az «task rendelkeaésére. De MsencB.fi k mint annyi mos helység épfii, gazdagodik. A takte» költő ménét vasét» az új lakótelep is, amely a vánoa nyugati neszéiben s<ik-sok osaladnak nyújt békés éa kényelmes otthont Épp arat« hegyre néz, ahol egykoron Berzsenyi is szívesen •***•- sl finom mell út __ HétfSn este egyfltt tan péti a város azzal a kas régióval, ahol a Jskótelepiek- mek elkészült a® első kulturális intézményük. A régi családi házat senk) sem akarta lebontani, némi átalakítással előbb szükség- óvodaként szolgált, majd amikor a város vezetői látták. hogy a kisgyerekek elhelyezése megolíjódott, arról döntöttek, hegy a közművelődés végleges otthonává válhat az épülőt. Kevés átalakítással klubkönyvtár, valamint pártiklub létesült Mindössze egymillió forintot költöttek a helyiségek kialakítására, a felújításra, kétszáz- ötvenezret pedig a berendezésre. A hatvan négyzetméter alapterületű' könyvtár már szeptembertől fogadja az olvasókat a könyvtáros pedig arról számolhatott be, hogy a beiratkozottak java része fiatal, főleg általános iskolás. A városi és járási könyvtár fiókkönyvtárában háromezer kötet áll a rendelkezésükre. Ez az első fiókbibliotéka a városban, de f a környékén már kiépült hálózat működik: Gyótapusz- tán, Gombán, .Bizen, Borom- kán, Horvátkúton. A varoson belül azonban még vannak ellátatlan területek , máris gondolnak arra, hogy a Kaposvárról bevezető út mentén épülő új lakótelepen " hasonló intézményre'lesz szükség A meglévők jobb hasznosítására is tltestamcmsk. ÍVjftfitAM tehet teon a SAÉV klubját és ■ lakótelepi iskolában működőt is. így ezek az új ké- tesÉtménnyel együttműködve hatékonyabban segíthetik: az igények kielégítését Az úgynevezett tizenkettes lakások száritóhelyiségeit általában nem használják a lakók, ezekben szakköri és klubhelyiségeket remde&nek be — mondta Buda fai László, a városi tanács elnökhelyettese. Négyezer ember él Marcaliban a Berzsenyi lakótelepen: idős és fiatal, tősgyökeres éa nem rég marcali ; különböző emberek. Élettanná jakban azonban közös: keresik « otthont, ahol a közösség és egyéni művelődésre alkalmuk nyi- — Ne hagyjon magunkra sokáig, ó, elbűvölő! — bége- tett az egyik öregember. ' Duna Oka na megfogta Ru- mata zekéje ujját, és magával húzta. A folyoso vegén dona Oka- na hirtelen megállt, alkulcsoi- ta Rumata nyakát, és rekedt nyögéssel az ajkára tapadt. Rumata nem kapott levegőt. A tündérből a mosdatlan test s/aganak es az esztori parfüm illatának csípős keveréke áradt. Rumata erőt vett matt. lAígtíCnTitMt ■ lakótelepi életforma hagyományait. Ennek első állomása volt a hétfő esti író—olvasó találkozó. amelyre többek számára ismerős költőt hívtak meg a marcaliak: Berták Lászlót, aki — vései születésű lévén — a környék sok településén megfordult fiatal korában. Ismerősök közé érkezett, Az író—olvasó találkozók megfakult színe vegyült mégis a kellemes este paletta jázv. Tálán a lakótelepi közösség még nem szokott hozza, hogy megoldódjon a nyelve ilyen alkalmakkor — gondolom magamban. S bízom benne, legközelebb * nem csak a költő btzxnyii __ H erényi Barna megtörülte a száját. Miért nem mosakodnak itt a palotában sosem '.' Meg ez a temperamentum! Legalább betoppanna dón Reba ... Az asszony célratörően cipelte, akár a hangya a döglött hernyót. Rumata sült bolondnak érezte magát, és valami udvarias badarságot zagyváit, dona Okán a csak halkan kaparászott. Betuszkolta a túlfűtött budoárba. amely valóban telides-teli volt aggatva sző nyegekkel, rávetette magát a hatalmas agyra, es a parnakton Artagyij és Borisz Sztrugackij gán, megpróbálta viszonozni a csókot, s ez nyilvánvalóan sikerült, mert dona Okana újra felnyögött No, ellátom a bajodat, te cafat, gondolta Rumata, és a karjába szorította. — Te undok... — mondta az asszony zihálva, elragadtatással. — Majdnem összetörtél __ — Égek a szerelemtől — mormolta a férfi. — Én is. Ügy vártalak! Menjünk hamar ... Az asszony magával von szólta valamilyen.hideg, sötét szobákon keresztül. Rumata elővette a kendőjét, és lopva Húszéves a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola Ünnepi tanácsülés, kiállítás az intézetben 9 Tanárokat, kutatókat, gyakorlata szakembereket, hallgatókat köszöntött tegnap délután Kaposváron a mezőgazdásági főiskola ünnepi tanácsülésén dr. Henics Zoltán, az intézet pártvezétősé- gének titkára. Eljött a megye s az ország néhány mezőgazdasággal foglalkozó intézetének vezetője, munkatársa — közülük nem egy hajdan a főiskola hallgatója, tanára volt —, s néhányan azok közül is, akik az 1961- ben alapított technikum első diákjai voltak. A Munkácsy Mihály Gimnázium kamara-kórusa rövid műsorral köszöntotté a tanácskozás résztvevőit, maid Szabó Ferenc, a főiskola KlSZ-bizottságámak titkára a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 64. évfordulójára emlékezett Aztán Gellert Gabriella, a III. évfolyam ha ti gat ója Móricz Zsigmond- nak A szaotjatoa*» iskola című írását olvasta fei Az intézet alapítása Ma eltelt időről dr. Széles Gyula főigazgató-helyettes emlékezett. A mezőgazdaság szocialista átszervezése idején egyre nyilvánvalóbbá vált hogy a fejlődés záloga a tudomány. Éppen ezért oktatási, kutatási központokra volt szükség, ahol a szakember- képzés mellett különböző fajták és új technológiák kikísérletezésére is mód van. Ilyen meggondolások ntan jött létre a mostani intézmény elődje, a tatom pusztai kastélyban: a felsőfokú mezőgazdaság technikum. Az akkor négy féléves iskolában ötvennégyen kezdték az első évfolyamot Ott laktam. tanultak, ma már elképzelhetetlen körülmények között. Megyénkben nagy hagyományai voltak az állattenyésztésnek, s az akkori diákoknak, tanároknak jutott az a feladat hogy a jövőt megalapozzák. 1964-ben a technikum kinőtte a pusztai kastélyt., elkészült a dénesma.iori iskola. Három év múlva már hat félév volt a képzési idő; ekkor négy tanszék működött és összehasonlíthatatlanul jobb körülmények között dolgozhattak tanárok, diákok, mint korábban. 1963 és 1971 között 520-an kaptak itt szaktechnikus« oklevelet. Az igazi változást az hozta, hogy az alapítás után tíz évvel főiskola lett a technir kumból. Állattenyésztő és ágazatszervező. üzemmérnöki - diplomát kaptak ettől kezdve a végzett hallgatók. A főiskola a mai napig közel másfélezer szakembert adott a megye s az ország mezőgazdaságii üzemeinek. A továbbképzési osztály egyik feladata pedig, hogy a gazdasági szakemberek elméleti ismeretednek fejlesztéséről gondoskodjék. A korszerű képzés minden feltétele adott a főiskolán. Jól felszerelt gyakorló- és előadótermek. a legmodernebb oktatási eszközök állnak a tanárok, diákok rendelkezésére. Az intézetben egyébként különös hangsúlyt fordítanak a gyakorlati képzésre. 25 gyakorló és bemutató gazdaság fogadja a diákokat, ugyanakkor 500 hazai mezőgazdasági üzemmel és vállalattal állnak kapcsolatban a főiskola szakemberei. Külföldi gazdaságokba is eljutnak gyakorlatra a hallgatók. s több külföldi egyetemmel kutatási kapcsolata van az intézetnek. A tudományos és kutatómunkáról különösebben nem kell szólni, hiszen ki ne hallott volna például az Európa hét országában elterjedt sertéshibridről, a KAHYB- ról. vagy az itt kidolgozott szarvasmarha hús- és tejtermelési repdszerröl. Számos nemzetközi konferenciára eljutnak az intézet kutatói. s tudományos publikációikat még a tengeren túl is ismerik. Föllendült az intézet kulturális és sportélete is. Egyszóval -az egykori kis tátomi technikum húsz év alatt országos hírű agrárszellemi központtá vált. • Az ünnepi tanácsülésen ezután a törzsgardatagokat köszöntötték, majd dr. Guba Sándor főigazgató jutalma-' kát, törzsgárdajelvényeket adott át. Ez utóbbi arany fokozatát. a ma is itt dolgozó alapitótagok közül hatan vehették át. Az ünnepi tanácsülés a főiskola Kaláka táncegyüttesének műsorával véget ért. Az emlékezés azonban nem. Az intézet aulájában ugyanis kiállítás várta az ünneplőiket. Képek, írásos anyagok bestéitek az elmúlt húsz évről, színes diák elevenítették föl az intézet életének egy-egy mozzanatát, a hangszórókon pedig az évek során összegyűlt beszélgetéseket, az iskolával kapcsolatos, hangszalagra rögzített dokumentumokat hallgathatta meg a közönség D. T. elnyúlva bámult rá. Rumata úgy állt, mint a sóbálvány. — Gyönyörű vagy — suttogta az asszony. — Jöjj ide hozzám. Olyan sokáig vártam rád!. .. Rumata égnek emelte a szemet, émelygés környékezte. Arcán vére j tékcseppek gördültek alá, s undorítóan csiklandozták. Nem bírom! A fészkes fenébe ezzel az egesz hírszolgálattal... A mocsok jobb, mint a vér, de ez sokkal rosszabb a mocsoknál! — Mit késlekedik, 'nemes dón?! — kiáltotta visító hangon dona Okana. — Jöjjön már, varom! — A f-fene. . . — mondta rekedten Rumata. Az asszony odas-zakwlt hozza. — Mi van veled? Resaeg vagy ? — Nem tudom — présel te ki magából a férfi a választ. — Fulladozom — Hozassak tálát? — Miféle tálat?- No seba j . . . Elmúlik . . — Az asszony türelmetlenségtől remegő ujjaival elkezdte kigombolni Rumata zekéjét. — Gyönyörű vagy... De olyan félénk, iránt egy kezdő. Sohasem gondoltam volna .. . A férfi kénytelen volt megragadni a kezét. De rút, gondolta. No, ebből nem lesz ■semmi. Pedig kár, ez a nő tudhat egyet-mást... Don Reba fecseg álmában . . . Magával viszi a vallatásokra... Nem bírom __ — Nos? — kérdezte ingerülten az asszony. — A szőnyegei gyönyörűek — felelte Rumata. — De mennem kell. Az asszony először nem éi-tette, azután eltorzult az arca. — Hogy merészelsz? — suttogta, de Rumata már kiugrott a folyosóra és elsietett.. Holnaptól fogva nem mosakszom, - gondolta. ttt disznónak kell lenni, nem [ledig istennek. — Kappan! — kéáHotta utána az asszony. — Ném- ber! Karóba hozatlak?. . Rtamata kitárt egy ablakot, es leugrott a kertire Mohon nyelte a hideg levegőt. „Nem veszi be a gvom- rom!” — „A Kísérletnek semmi köze a te érzéseidhez. Ha nem tudod —- ne vállald.” — „Nem vagyok állat” — ”Ha a Kísérlet ügy követeli, állattá kell válni.” Éjfélre járt, amikor hazaért. Le sem vetkőzött, csak ledobta a kardkötőjét, lehe- veredett a szalonban a díi ványra. és máris mély álomba merüli. Unó felháborodott kiáltozására és egy kedélyes basz- szus ordítására ébredt. — Gyerünk, gyerünk, te farkaskölyök, mert rnegci- balom a füledet!.., — De hiszen az úr alszik, ha mondom!... Az ajtó kitárult, s beron - tott a szalonba az óriási, piros arcú, íeher. fogú, előré- meredő ba.jszú Pampa dón Bau báró félrecsapott ' bár- sonysapkaban és pompás ma Lnapi ros köpenyben. Nyoméban Unó. aki a báró jobb nadragszáraba kapaszkodott. (Folytatjuk.) Nehéz istennek lenni
