Somogyi Néplap, 1981. november (37. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-29 / 280. szám

Gondolatok egy taggyűlésről Őszinte beszámoló - felelősségteljes vita Szokatlan időpontban — délelőtt 10 órakor — tartot­ták beszámoló taggyűlésü­ket a MÁV Kaposvári Üzemfőnökség Vontatás II. alapszervezetének kommu­nistái. Utazók valamennyien — néhány nyugdíjas kivéte­levei — dízelmozdony-, il­letve motorvonat-vezetők. Többen éppen leadták a szolgálatot, masok meg úgy jöttek el otthonról, hogy nyomban a taggyűlést kö­vetően szolgálatba lépnek, s csak éjszaka vagy másnap mennek haza. A taggyűlést levezető elnök, Pánovics Alajos egész éjszakai, tizen­három órás tárasztó munka után látta el e tisztségét. Ebben, mint abban a tényben is, hogy az ifjúsági klubtól néhány meterre — ahol a taggyűlés folyt — ki- sebb-nagyobb szünetekben egymást követték az érke­ző, induló szerelvények — jelképet láttam. Hiszen a beszámoló is erről szólt: ar­ról a pártéletről, amit az ide tartozó hatvankét kommu­nista, a nehéz vasúti szolgá­lat ellátása mellett tervsze­rűen. szervezetten folytat. Egy veszélyes üzem min­dennapi életébe, gondjaiba nyerhettem bepillantást, s tapasztalhattam azt a fele­lősséget, amit az alapszer­vezet kommunistái a sze­mély- és áruszállításért, a kulturált utazás feltételei­nek biztosításáért, a vasút tekintélyének növeléséért éreznek. Bensőségesen, még­is ünnepélyesen kezdődött a tanácskozás: Szakács Tibor fiatal motorvonat-vezető vet­te át párttagkönyvét, né­gyen pedig a politikai okta­tás eredményes befejezésé­ért oklevelüket. Megfontolt, mértéktartó és tárgyilagos volt a pártveae tőség beszámolója — arat ‘ Tóth Mihály, az alapszerve­zet titkára ismertetett. Nem hiányzott abból az őszinte bírálat, önbírálat sem. Soraik erősítése nagyon fontos volt: öt kommunistát vettek föl az évben, létre­hoztak az utazó fiatalokból egy önálló KíSZ-alapszerve- zetet Gál Elemér titkárral az élem S hogy az ifjúsági munka mennyire tartalmas­sá vált, azt jelzi,: a fölvett párttagok közül valamennyi fizikai munkás, s négyet a KlSZ-szervezet ajánlott. Hallhattuk a kommunisták tevékenységét a gazdasági feladatok végrehajtásában, azt, hogy valamennyien részt vesznek a szocialista ver­senyben, a brigádok mun­kájában. Végül pedig, ho$y a járműpark állapota, az alkatrészhiány s a javítások gyakran felületes elvégzése mennyire gátolja feladataik eredményes elvégzését. Mindebből kitűnt: a XII. pártkongresszusnak az a ha­tározata. amely a vasút dol­gozóira, kommunistáira nagy feladatokat ró, ennél a párt- alapszervezetnél a minden­napi munka szerves része. Ez tűnt ki a hozzászólá­sokból is, melyek sorát Ba­logh József kezdte el, akit még tizennégyen követtek. Nem is a sok felszólalás tetszett elsősorban, hanem az a határozottság, bátor ál­lásfoglalás, ami tükrözte az alapszervezet kommunistái­nak . véleményét, felelőssé­gét. Hallhattunk sajnálatos eseteket az alig munkába ál­lított mozdonyok, motorvo­natok szinte azonnali meg­hibásodásáról, a laktanyai elhelyezés gondjairól. Birál- ták az üzemanyag-takaré­kossági ösztönző rendszert, a kaposvári ifjúsági lakások árát, javasolva, hogy a vas­út teremtsen módot munkás- lakások építésére. De el­hangzott az is:, a vontatás­nál tevékenykedőknek az eddiginél jobban együtt kell működniük a forgalomban dolgozókkal. különösen a várhatóan magas téli — ka­rácsonyi — csúcsforgalom idején. A kulturált aúauas föltéte­leinek biztosítása, a menet­rend betartása, az ifjúsági parlament tapasztalatai, a szakszervezet tevékenysége csakúgy helyet kapott a fel­szólalásokban. mint számos más olyan kérdés, ami el­választhatatlan a mindenna­pi élettől, munkától. — A beszámoló és a vita bizonyítja az alapszervezet vezetőségének. valamennyi kommunistának egyre javu­ló. tartalmasabbá váló munkáját — tolmácsolta az üzemfőnökség pártbizottsá­gának véleményét Molnár Pál, a pártbizottság titkára. Nem kevés feladata lesz a jövőben az állomás pártszer­vezeteinek, kommunistáinak' Gerecs László műszaki és Mayer József üzemviteli üzemfőnök egyebek között arra hívta föl a figyelmet, hogy találkozni súlyos fe­gyelemsértéssel, például it­tassággal. S az évenkénti kötelező műszaki vizsgák pedig az oktatás terén kö­vetelnek sürgős változtatá­sokat. Huszonhárom mozdony-, illetve motorvonat-vezető nem felelt meg a követel­ményeknek a kötelező vizs­gán. Tizenketten közülük* nem ismerték a fékpróbával kapcsolatos utasításokat, szabályokat. Szenvedélyesen tette ezt szóvá Szécsényi Zoltán nyug­díjas motorvezető is, aki bí­rálta a felettes szerveket, mert a járműpark fejleszté­sével együtt nem gondos­kodtak a mozdony, és mo­torvezetők színvonalas ok­tatásáról. Persze ez senkit nem mentesít az önképzés­től. az otthoni tanulástól. Veszélyes üzem a vasút! Egy-egy szerelvényen embe­rek százai utaznak, milliós értékeket szállítanak. Tart­hatatlan, hogy bárhol olyan emberek jelenjenek meg munkára, szolgálatra, akik előtte szeszes italt fogyasz­tottak. De éppen ilyen ve­szélyes az is, hogy olyan emberek vezessenek sze­mély- vagy teherszerel vé­nyeket. akiknek a szükséges gyakorlata megvan ugyan, de a korszerű vontató jár­művek műszaki -kezelését csak részben vagy felülete­sen ismerik. A szenvedélyes, mégis fe­gyelmezett, pártszerű vita meggyőzött: valamennyien azon lesznek, hogy a követ­kező beszámoló taggyűlésen még eredményesebb politi­kai tevékenységről, s keve­sebb. a vasút nagy felada­tait akadályozó hibáról szá­molhassanak be! SzaJai László SOMOGYI KRÓNIKÁJA A hét végére megváltozott, a somogyi táj képe is. A sűrűn hulló hó ugyan nem fagyott talajt terített be, és így legföljebb hógolyózásra, hóember készítésére kínál­kozott alkalmasnak. A téli sportok kedvelőinek még várniuk kell. A határban jórészt rendel talál a téli' időjárás. Az őszi mun­kákkal végzett gazdaságok­nak kedvezett a hétközi eső, és most a hó is: a búzave­téseknek ugyanis nagy szük­ségük volt csapadékra. És ha nem lesz tartós vagy nem kap utánpótlást a ha­vazás, a sjántó traktorok munkáját is megkönnyíti a kiszáradt talajt lazító ned­vesség. Néhány gazdaság­ban ugyanis még akad dol­guk a munkagépeknek. Ahogy azonban a határ­ban fogy a tennivaló, úgy szaporodnak a feladatok az irodákban. A tsz-ekben ké­szülnek az elemzések, az összegezések az idei ered­ményekről, és megkezdték a jövő évi tej-vek kidolgozá­sát is, immár az új szabá- lyozók szellemében. Nem megyei esemény vol-t, Pécset érintette az Elnöki Tanács pénteken hozott tör­vényerejű rendelete, mely- lyei ez év december 31-gyel megszüntette a Pécsi Tanár­képző Főiskolát. E felsőok­tatási intézmény ezután a pécsi — most mar Janus Pannon»» — Tudomány ­egyetem tanárképző kara­ként működik tovább, álta­lános és középiskolai taná­rok egységes képzését vál­lalva. A hír bennünket, so­mogyiakat is közelebbről érint, hiszen a szomszédos Baranya székhelyéről került ki a megyénkben oktató ál­talános iskolai tanárok túl­nyomó többsége. \ A héten — kedden és szerdán — rendezték meg az ötödik somogyi levéltári napokat. Az első napon Rét- ki András, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese A helytörténet-kutatás jelentő­sége az oktatásban és a közművelődésben címmel tartott előadást. Pölöskei Ferenc, az ELTE professzo­ra a Tanácsköztársaság utá­ni ellenforradalom történe­tének tanítását elemezte a legújabb kutatások alapján. Másnap az üzemtörténet­írásról tanácskoztak. Refe- fátumot Incze Miklós, a Történettudományi Intézet osztályvezetője tartott. A tény, hogy két egymást követő napon is tanácskozás tárgyát képezte a teraiálviz, nyilván a véletlen műve. Az viszont már korántsem tekinthető annak,, hogy álta­lában megnövekedett az ér­deklődés a sokoldalú fel- hasíaiálás lehetőségét kíná­ló természeti kincsünk iránt, melyet Somogybán is viszonylag bőséggel rejt a lóid mélye. Szerdán a me­gyei termálfürdő-bizottság [galon tartott ülésén a he­lyi lehetőségek bővítéséről volt szó. Egyebek között az üdülőszövetkezet alakításá­nak körülményeit és tenni­valóit beszélték meg. Más­nap Fonyódon országos in­tézmények képviselői és me­gyei szakemberek anól ta­nácskoztak: hogyan lehetne minél szélesebb körben hasznosítani a gazdaságban is e geotermikus energiát. A héten minden üzletben érezhető volt az ünnepek közeledése. Főként a játék­boltokban növekedett meg a forgalom. Sajnos sokan for­dultak ki üres kézzel a szaküzletekből. Néhányan velünk is közölték elégedet­lenségüket amiatt, hogy a rendkívül népszerű Lego- játékokból nekik már néni jutott. Az egyik apa elkeseredetten írta meg tapasztalatait ar­ról, miként ..gazdálkodnak" egyes boltokban a keresett áruval. Mondanánk, hogy amíg hiánycikként ismerünk valamit, addig bizony fenn­áll a kivételezés, a pult aló­li kereskedés lehetősége. Mindez persze aligha vi­gasztalja meg azt a gyerme­ket, aki mit sem hallott külkereskedelemről, devi­zagazdálkodásról, csak azt látja: kis barátjának van, neki pedig nincs ilyen já­téka. Következtetése: az ő apukaja nyilván ügyesebb volt. Faál László A csűesfárolás gondjai Összesen kétszáznegy­vennyolcezer tonna állandó és ideiglenes tárolótere van a Somogy megyei Malomipa­ri és Gabonaíorgalmi Válla­latnak. Október végén ebben a tárolótérben kétszázhu- szonhatezer tonna termény volt, és ez a több mint ki­lencvenszázalékos raktár ki­használás azt .jelenti, hogy például a tabi térségben a tároló egyik végén megy ki a zab, a másik végén már jön- be a kukorica. Nem túl­zás, hogy időnként emberfe­letti erőfeszítést kíván szer­vezésben, vezetői intézkedés­ben, hogy számottevő zök­kenő nélkül kerüljön bizton­ságba a megtermett érték. Nemcsak a mezőgazdasagi munkákban, hanem a ter­ménytárolásban is a legkriti­kusabb időszak <tz őszi csúcs. A tárolótér hiánya a megye egészére jellemző — igaz, eltérő mértékben — így ért­hetően ebben az időszakban fokozódik az egymásrautalt­ság a termelő és a felvásár­ló vállalat között. És hogy megértéssel, jó szándékkal, kölcsönösségi alapon át le­het hidalni számos súlyos- gondot, arra nem egy példa van a megyében. Az is ter­mészetes, hogy a jő együtt­működés legszebb példáival ott lehet találkozni, ahol a legsúlyosabbak a nehézsé­gek. Somogybán ez — sajnos visszatérően — a tabi tér­ség. A kapolyi. a kisbárapá- ti és legfőképpen a tabi Bé­ke Termelőszövetkezet együttműködése igen nagy mértékben enyhített a csúcsidő szorito gondjain. A feszült helyzetnek azon­ban óhatatlan velejárója az „ütközés". Amikor november 24-én a vállalat kapolyi szárítójánál tárolójánál jártam, rövid óra alatt ízelítőt kaphattam a he­tek óta tartó erőfeszítésekjz- galmaiból. A 16 ezer tonnányi tárolótér teljesen tele volt terménnyel, a dolgozók nap­raforgót rostáltak; export­szállításra készítettek elő. Ahogy ürül a hely, a szerző­dések szerint ide kell szál­lítani a szövetkezeteknél bértárolásban kinn * levő mintegy 11 ezer tonnányi termést. Minden négyzetmé­ternyi helynek, minden so­ron következő munkának szoros ütemezése van. Ebben a helyzetben szinte megoldhatatlan feladatot je­lentett, hogy a nagy herényi termelőszövetkezet további tíz-tizenhárom vagonnyi kukoricával jelentkezett szá­rításra és tárolásra. Ez a mennyiség még benne van ugyan a szerződésében — de jó tíz nappal korábban úgy jelezte a tsz: ezt már nem tudja leszállítani. Feszült ta­nakodás, telefonok — végül is a vállalat központjának közreműködésével a siófoki kirendeltségen oldották meg a nagyberényiek gondját. Megállapodtak. hogy - napi kétszáz mázsás ütemben ide- szállítja a- szövetkezet » a terményét. Amikor csütörtö­kön délelőtt tízkor érdeklőd­tünk, megtudtuk, hogy aznap még nem jött egy szem ter­més sent, az előtte való két napon viszont befutott a négyszáz mázsa. Az ütközésre ez csak egy példa. Bosszúság a szövet­kezetnek, bosszúság a válla­latnak. A gond megoldódott de jobb együttműködés­sel talán el lehetett volna kér-" M. AnuKor runes elegendő tá­rolótér, a leggondosabb fel­készülés mellett is gyűlnek a bajok, ha jobb a termés, vagy ha nem az elképzelé­seknek megfelelően alakul a ki- és beszállítás. Ez év őszén ezek mind előfordul­tak. A vállalat előzetes ter­vei szerint azzal számolt, hogy a tárolási csúcs novem­ber végén lesz, akkor 339 ezer Ionná termény elhelye­zéséről kell gondoskodniuk. Mivel a számítottnál jóval több napraforgó és zab ter­mett (hétezer helyett tizen­hétezer tonna zabot vettek át), másrészt a számítottnál kevesebb termést szállíthat­tak ki a megyéből, így lé­nyegében egy hónappal ko­rábban, már október végén bekövetkezett a tárolási csúcs. A felborult ütemezés, a korábban érő és nagy mennyiségű kukorica érthe­tően tovább nehezítette a helyzetet. Különös erőfeszí­tésre volt szükség mind a vállalatnál, mind a szövet­kezetnél, hogy a visszás kö- i rülmények ellenére minél kisebb zökkenőkkel helyez­zék biztonságba a megter­mett értéket. Mi lesz jö­vőre? — vetődik föl a kér­dés. ' Kapolyon már betonozzák az újabb ötszáz vagonos tár­ház alapjait, a terv szerint a jövő ősszel ide már ter­mény kerül. Ez — ha nem is oldja meg — kétségtele­nül enyhíti a térség tárolási gondját. Reményt ad az is, hogy jövőre hozzákezdenek itt öt silótorony építéséhez — összesen háromezer ton­nás tárolóterű. Marcaliban is létesül ötezer tonnás csar­noktároló. A termelőszövet­kezetekkel kooperációban az idén és jövőre Toponá- ron, Buzsákon és Szorosa­don, összesen tízezer tonna tárolótér épül. Ne hallgassuk el: további huszonötezer ton­nányi tárolóra lenne még igény; jelentkeztek partner­nek a szövetkezetek, de a vállalat — pénzügyi okok miatt — egyelőre nem tud társulni. A megyei tanács felméré­se alapján ezek a fejleszté­sek némi enyhülést hoznak ugyan — dé távolról sem jelentenek végleges, meg­nyugtató megoldást, így a kérdésre, mi lesz jövőre, ma még az a válasz: akkor sem lesz könnyebb a helyzet. Hacsak további erőfeszíté­sek, lépések nem történnek az évről évre visszatérő gond megszüntetése érdeké­ben. Vörös Márta Ha küldött lennék — Mit mondana, ha küldött lenne a termelőszövetkezetek közelgő, negyedik országos kongresszusán? Milyen prob­lémákat lát, melyek feltétle-, nül érdemesek a megvitatás­ra? — ezzel a kérdéssel ke­restük .meg a héten Vess Magdolnát, a kutasi terme­lőszövetkezet fiatal főagronó- musát. — Számos kisebb-nagyobb gond is lenne, de hármat biz­tosan elmondanék közülük, ezeket lényeges és visszatérő problémáknak tartom. Az egyik a ledolgozandó munka­órák számával kapcsolatos, a másik a lakásépítéssel, a har­madik pedig a szakmunkás- képzéssel. Egy tsz-tagnak évi 2300 órát kell dolgoznia ah­hoz, hogy pótszabadságot, tel­jes értékű háztáji földet és egyéb kedvezményeket kap­jon. Ezt nagyon soknak tar­tom, főként azokban a szö­vetkezetekben, amelyek csak alaptevékenységgel foglalkoz­nak. Ez kifejezetten hátrá­nyos megkülönböztetés az iparban dolgozókkal vagy akár a tsz-alkalmazottakkal szemben. Negyvennégy órás munkahéttel számolva, egy tsz-tagnak 52,3 hetet, azaz több mint egy évet kellene — évente — folyamatosan végigdolgoznia. Ezt a kitételt el kellene mar törölni a tsz- törvényböl. A mezőgazdaság sajátos ágazat, a növényter­mesztésben nincs minden időszakban munka, eseten­ként viszont éjszakába nyúl­nak a műszakok, az állatte­nyésztésben pedig nincsenek vasár- és ünnepnapok: az ál­latnak karácsonykor és szil­veszterkor is ennie kell. Mindezt figyelembe kellene már venni, és az amúgy is nehéz munkát végző embe­rekkel szemben nem kellene elérhetetlen vagy csak alig teljesíthető követelményeket támasztani. Az iparban a két­évente egy napot ugró sza­badsághoz és egyéb juttatá­sokhoz csupán folyamatos munkaviszonyra van szükség — a tsz-tagok 2300 munka­óra-kötelezettségét legalábbis csökkenteni kellene. — Mi a probléma az épít­kezésekkel? — Itt ugyancsak hátrányo­sabb helyzetben vannak a fa­lun élő fiatalok, mint a vá­rosiak. A különböző szociál­politikai juttatások— a gyer­mekek után elengedett össze­gei: és más kedvezmények — csak a több szintes társas­házakhoz „járnak”. Lehetne persze itt is építeni ilyeneket, csakhógy a városban a tár­sasházak mellett van zöldsé­gesbolt, hentesüzlet, miegy­más, falun viszont nincs. Ter­mészetes, hogy itt elsősorban kertes családi házakat építe­nek a fiatalok — nem ártana, ha a városban építkezőkhöz hasonlóan bírálnák el őket is. — A szakmunkásképzéssel kapcsolatos gondjaik? — Most tulajdonképpen megoldódott ez nálunk, de másutt vagy más időpontban még gond lehet. Túl soknak tartjuk a harmincas létszá­mot, amely alatt nem lehet szakmunkásképző tanfolya­mot indítani a tsz-eknek, il­letve csak saját költségen. Pedig dolgozóink szaktudá­sának növelése nagyon fon­tos, arra viszont nehezen le­het rávenni a felnőtt tsz-ta-- gokat, hogy heteket, hónapo­kat töltsenek távol a család­juktól valamelyik szakmun­kásképzőben. ' — Más nincs, amit elmon­dana a decemberi kongresz- szu son? — Volna éppen. Például a közgazdasági szabályozórend­szerének problémái... De ez már nem a kongresszus gond-' ja. / M. E. SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom