Somogyi Néplap, 1981. november (37. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-25 / 276. szám
wzw. — Az energiatakarékosság mellett — szól közbe Pusztai Lajos — a sertéstelep rekonstrukciója is indokolta, hogy -megvalósítsuk ezt a Neuero-féle nyerstárolási módszert. A most induló rekonstrukció során ugyanis megkétszerezzük, tíz-tizen- 'egyezerre emeljük a hízóki- bocsátást. A nedves tárolási módszerrel olyan kukoricát nyerünk, amelyből — átalakítva a keverőüzemünket — biztosíthatjuk a sertések számára a szükséges takarmányt. Ezzel a létesítménnyel hosszú távra megoldottuk a tárolás gondjait, összhangot teremtettünk a betakarítás üteme és az elhelyezési lehetőség között. Energiatakarékos tá roiás Új, korszerű módszer Korádon Augusztus 23-án kezdődtek a munkák, s tegnap, november 24-én átadták rendeltetésének a nedveskukorica-tá- roló komplexumot. A megyében ez az első tűzzománcos Neuero silótoronypár, amelyhez csatlakozik négyezer tonnányi, kalodarendszerű síktároló. Tegnap kora reggel a toronynál még az utolsó simításokat , végezték a Neuero cég szerelői, a terepet csinosították, igazgatták a szövetkezet dolgozói és tíz órakor került sor a nagyüzem gazdálkodásában oly fontos létesítmény műszaki átadására. A betonalapzatú, fóliával bélelt és földdel takart kalodák egy része már tele van kukoricával — látványnak is szép a keverőüzem és a sertéstelep szomszédságában épült létesítmény, A látvány szépsége azonban messze elmarad attól a gazdasági előnytől, amelyet ez a módszer az üzemnek jelent. Pusztai Lajos főkönyvelő hóna alatt vaskos iraíköteg — az ember nem is hinné, hogy egy létesítménynek ekkora „irodalma” van. Mint ahogy az is meghökkentő, hogy a beruházás hitelkérelmét május 14-én nyújtották be a bankhoz, s október 6-án született meg a szerződés. Csal tizenhárom fit válnak ki Előnevelt ezüsthárssal pótolják a hiányt A napokban kivágnak tizenhárom ezüsthársat Kaposváron a Németh István fasorból. A döntés a közvélemény és a szakemberek érveinek meghallgatása után született. A Dimitrov utca és a fasor kereszteződésétől számított 55 méter hosszan megmaradnának a fák. Ezt követően távolítanak el tizenhármat. A munka összefügg a megyei kórház sebészeti tömbjének területelő- készitésével. A kivitelezés itt 1982,’ július i -én kezdődik: arra az . időre építésre alkalmassá kell tenni a területet. A tervezők először 27 fa kivágásával számoltak; amikor a megyeszékhely közvéleménye erről tudomást szerzett, vita kerekedett. A várost szerető emberek féltve a fasort, azt kérték, hogy változtassák meg az elképzelést és hagyják érintetlenül a fákat. Ennek alapján a tervező és a beruházó ismét megvizsgálta a javaslatot: azt kutatták, hogy milyen megoldással lehet fölépíteni a műtéti tömböt úgy, hogy ne kelljen a fákhoz nyúlni. Az épület alapterületét és helyét funkcionális követelmények határozták meg, Az új létesítmény szervesen kapcsolódik majd a mostani sebészethez. Az építés szervezését tovább nehezítette: úgy kell végezni a kivitelezést, hogy a véradóállomás ■ és a jelenlegi sebészet munkáját ne zavarják. Adva volt az építési technológia is, az IMS-szerkezet. Ehhez pedig nagy teljesítményű daru fölállítására van szükség. Tovább nehezítette a helyzetet, hogy az épület úgynevezett roskadó lösztalajra kerül, ezért fúrt és injektált cölöpalapozással készül majd. Mélyalapozásra van szükség a darupályához is, hiszen csak így bírja el a nagy terhelést. Megvizsgálták azt is, hogy hol lehet elhelyezni a darut. Ha az épület déli oldalára teszik, akkor hatósugarába kerül a jelenlegi sebészet. Működő létesítmény fölött pedig egyetlen kivitelező sem vállalja a daru mozgatását, a balesetveszély miatt. Ha viszont az északi oldalra telepítik, akkor a pályája a fasorba esik. Megkérdezték a döntés előtt a szakembereket is Rumszauer János erdőmer- Bők iss sasKBázáa véleményét: „A fakitermeléssel nem érték egyet, helyette a fák csonkítását, fiatalítását javaslom.” A tervezők és a kivitelezők jelezték: „A , fasor mejietti építkezéssel kapcsolatos földmunkák kö- vetkéztebéfi 1 ' a gyökérzet olyan nagymértékben megsérül, hc^y a"z a fák kipusztulását eredményezi.” A területről ugyanis hatezer köbméter földet kell elszállítani. és az új műtéti tömb «, alapja a fák gyökérzónájába kerül. A*» Kertészeti Egyesülés véleményét Kokics Tibor igazgató így foglalta ösz- sze: „ .. .olyan megoldást kellene találni, hogy az építési anyagok, panelek beszállítása más irányból történjen vagy ha erre semmi lehetőség nincs, akkor két- három fa feláldozásával lehessen megoldani.” A város lakóitól — köztük a megyeszékhely díszpolgáraitól — sok javaslat érkezett. Ezeknek a városképet féltő észrevételeknek a figyelembevételével sokoldalú vizsgálat indult, a környezet és természetvedelmi szakemberek bevonásával. Azt kutatták, miként lehetne megmenteni a fákat. Arra a következtetésre jutottak: ha egy daru helyett kettőt állítanak be, nem kell az. északi oldalon az épület teljes hosszában kivágni a fákat. Vita folyt szinte minden centiméterért. Az eredmény: ha tizenhárom fát eltávolítanak, lehetővé válik már az egyik — északi oldalra telepített — daru működése. Igaz, hogy ez nehezíti a kivitelező munkáját hiszen a meglevő fák fölött kell majd terhet emelni. Ez fokozott figyelmet, nagyobb körültekintést igényel. Ilyen előzmények után ad- • ták ki tizenhárom fa kivágására az engedélyt — azzal a kikötéssel, hogy a beruházónak az építés befejezése után pótolnia kell a hiányt: tíz-tizenötéves ezüst- hársakat kell ültetni ma.id a kivágott fák helyére. A pótlásról már most gondoskodtak: a cseri parkba ötven darab tízéves ezüsthársat telepítettek a kertészek s ezeket fokozottan gondozzák amí% végleges helyükre kerülhetnek. Sok véleményt," kívánságot figyelembe vevő, ésszerű döMtés- született Több időt vett igénybe a hitelkérelem elbírálása,, mint az egész komplexum megépítése. No, de végülis egy nagy. jelentőségű létesítmény üzembehelyezése ünnep — és nem az ünneprontás szándéka vezetett, hogy egy gondolattal kikívánkozott: mint a beruházások többségének, ennek sem volt göröngyök nélküli, sima útja. Az előzményekről így beszél a szövetkezet elnöke, Árvái József : — Az energiatakarékosság létkérdés. A gyakori hangoztatástól lehet hogy elkopta- tottnak hat, de valóban létkérdés. Amikor a múlt év végén ‘egy pénzügyi közlönyben olvastunk erről a módszerről, három napon belül döntöttünk, hogy beadjuk a pályázatot a fejlesztési bankhoz. A pályázathoz nagyszerű segítőtársat találtunk a megyei Agroberben, lemondtunk náluk más megrendelésről, csakhogy ezt a pályázatot mielőbb elkészítsék. Szerencsénk volt, elnyertük. — Mi a' módszer lényege? — A húsz-negyvenszázalékos víztartalmú kukoricát szárítás nélkül helyezzük a síktárolókba, illetve a két silótoronyba. A siiótoronyban kapja meg a termés a kémiai kezelést, onnan egyenesen megy a keverőüzembe. Amikor a silótorony kiürül, előírás szerint huszonnégy óra alatt kell ismét feltölteni a síktárolókból. — Az energiatakarékosságról sok szó esett. Forintokra „fordítva” ez mit jelent? — Az egész beruházás mintegy hétmillió forintba kerül. Számításaink szerint az energiarfiegtakarítás és egy sor egyéb munka — szállítás, rakodás, rostálás stb. — elmaradása éves szinten egy- millió-kilencszázezer forint megtakarítást jelent. Azaz három és fél év alatt megtérül a költség. Az idén „töredék” az év, de a kalodákba betárolt nedves kukoricát már nem kellett szárítani, s ez csak gázolajban 76 ezer liter megtakarítást jelent. Ha az egyéb elmaradt költségeket hozzászámítják, az idén egymillió forint „hasznot” hozott az új létesítmény. T. M. Ellensí . ka Kiesést Melléktermékek, hulladékok hasznosítása 2500 kocás sertéstelep működik a Böhönyei Állami Gazdaságban a több éve tartó rekonstrukciós, bővítő program eredményeképpen. A sertéságazat a legfontosabb, "ez határozza meg a gazdálkodás többi területét. — Növénytermesztésünk is elsősorban ezt az ágazatot szolgálja ki — mondta Bihari András Géza, az állami gazdaság igazgatója. — Kukoricát, búzát, árpát, zabot termesztünk, s a takarmány legnagyobb részét sertéstáppá dolgozzuk- föl. A táp zöme a telepre kerül, de 3000 tonna takarmányt értékesítünk is. Sajnos az idén erős jeget kaptunk — tíz éve nem volt ekkora jégverés a környékén —, az árpa kivételével minden kultúránkat , elérte. Szántóföldi növénytermesztésben ennek ellenére is teljesítjük1 a tervet. A termés 55 százalékát nedvesen tartósítottuk, s ez jelentős megtakarítást jelentett. Az őszi munkákkal jól haladunk, a vetést rég befejeztük: 375 hektáros az őszi árpánk, 550 a búza, száz a rozs. A sertéstelepről az idén 4350 tonna sertéshús kerül a Kaposvári Húskombinátba, amelynek egyik legjelentősebb ellátója épp ez az állami gazdaság. 1985-re 4750 tonnás évi kibocsátást terveznek Böhönyén. annak ellenére, hogy a sertéságazat nyeresége évről évre kevesebb. — Az idén nem lesz meg a tervezett 18 milliós nyereség — folytatta Bihari András Géza —. de mintegy 12, millióra pzért számíthatunk, ugyanis nem keveset teszünk a kiesések ellensúlyozására: ilyen például a nedves kukorica etetése, tárolása, a melléktermékek hasznosítása. Megnyertük ’ a pályázatot, így 40 milliós- állami kölcsönnel megépíthetjük azt a, hőközpontot is, ami mezőgazdasági hulladék, fa és szalma tüzelésén alapszik majd, s ez tetemes megtakarítást jelent Egy kazánt már jövőre szeretnének üzembe állítani. Egy hőközpont látja majd el a sertéstelepet, a szárítót, a kommunális épületeket. A továbbiakban szükségessé válik itt is a rekaasirMkitm Mérlegelők A mérlegelésnek helye van! A mérlegelésnek nincs helye. A mérlegelés eszre és megfontoltságra vall. A mérlegelés ésszerűtlenséghez, megfontolatlansághoz vezet. A mérlegélés súlypontozás vagy elterelő hadmozdulat. A mérlegelés szükségessége a valóságból következik. Máskor torzítja a valóságot. A mérlegelés képessége felkészültségre vall. A mérlegelés fátylat borít tudatlanságunkra. Mi lehet az igaz ezekből az ellentétpárokból? Egyik vagy a másik? Mindkettő? Attól még, hogy valami igaz, valóságtartalma lehet a másiknak is. De a világért se játsszom a szavakkal. Az a bánatom csupán, hogy túlságosan elszaporodtak nálunk a „mázsamesterek”. Ha megírok valamit, bajom származhat belőle. Ha ‘nem írom meg? Baja származhat a közösségnek. Mérlegeljek? Ki a fontosabb? A közösség vagy én? Nem lehet" vitás, hogy a mérleg nyelve az előbbi felé billen. Nemcsak az újságírás dilemmái - foglalkoztatnak. Mérlegelés ürügyén néha ennél jó- val fontosabb ügyek is csorbát szenvednek. A mérlegelés kötelesség. Hadd bizonyítsam! Miféle ember lehet az, aki egy- egy intézkedése, cselekedete előtt nem mérlegeli, hogy tettének milyen politikai, társadalmi, gazdasági hatása lesz? (Persze, ettől még tévedhet.) De miféle ember az, aki a fentiekre való hivatkozással fúr és akadályoz meg mindent, ami személy szerint neki nem tetszik, amivel ő nem ért egyet? Végtére is nem a mérlegelés, hanem az örökös mérlegelésre hi- ' vatkozás ellen emelek szót. Hadd mondjak egy másik példát. Manapság (így szokás mondani: „rohanó világunkban’) gyakran mondják az emberek; semmire sincs időm. Szerintem viszont mindenre van, és kell lenni, amit fontosnak tartunk. Eszembe sem jut kételkedni abban, hogy gazdasági — anyagi — «helyzetünk nehezebb, mint korábban volt. De néha már vér lázi tó, hogy bármiről esik szó, ez a gépiesen ismételgetett, elkoptatott szöveg köszön vissza: a mai gazdasági helyzetben nincs rá lehetőség. Pedig még mindig megtaláltuk a megoldást. Ezután is megtaláljuk. A gazdasági helyzetre való örökös hivatkozás a rossz főkönyvelő alkatát idézi föl, aki sohasem tud örülni, nem képes támogatni egy jó kezdeményezést, viszont mindig pontosan kimutatja: mit miért nem lehet. Végtére is egy társadalmi, politikai kötelezettség torzulásának, a mérlegelés ferdülésének tanúi vagyunk, amely nem egyszer a tehetségtelenséget, a nemakarást, a felelősség elhárítását igyekszik leplezni. Pesti szakemberektől kérdeztem: meddig nézik el, hogy a megye székhelyén nincs egy normális könyvesbolt vagy könyváruház? Széttárt karok, mosoly volt a válasz: „A mai helyzetben?” Mondtam volna hogy nem; húsz-huszonöt év óta, de hát ez nem érv a „mérlegeléssel” szemben. (Természetesen ismerem a terveket.) Említeném (ki tudja hányadszor), hogy sportcsarnok, művelődési ház, csónakázótó, vasútállomás, felüljáró. „A mai gazdasági helyzetben?” És a szomszéd megyében csónakázótavat, sportcsarnokot, művelődési központot, technika házát avatnak, Európa-hírű, melegvízú fürdőt működtetnek — „a mai gazdasági helyzetben”. Könyvkiadásért besterkednek azok, akik csakugyan szeretik ezt- a megyét. „Mérlegelni kell!” És közben százezrek folynak el ér- I telmetlen, soha meg nem térülő reklámozás, hirdetés címén, I mert azt hisszük, hogy mmdig másoknak és sohasem önmagunknak kell megmutatnunk életrevalóságunkat. A mérlegelésnek helye van. De jaj annak a patikusnak, akinek elromlik a mérlege (s a betegnek még inkább!); vagy annak, aki hivatásánál fogva csak hivatkozni tud az örökös mérlegelésre ... T érjünk vissza a sajtóhoz! A kérdés ugyanis nem miatta, hanem azért fontos, hogy tisztán lássunk: mi tartozik a közvéleményre és mi nem? A politika azt mondja: a katonai és az államtitkon kívül minden. A közösség ugyanis alkotó részese a társadalomépítésnek; nélküle semmi sem valósítható meg ebben az országban. Néhány hónapja olvastam egy információs jelentést Az volt a lényege, hogy a nagyvállalat elodázta (azaz nem hagyta jóvá) a munkaügyi tervet, ezért se prémiumot, se fizetésemelést nem tudtak adni a dolgozóknak. Háborgás, bizonytalanság, hangulatromlás követte a tényt, s ezen egy cseppet sem lehet csodálkozni. Munkatársam kereste az igazgatót — Húsz perc múlva — mondta a titkárnő —; most ebédel. Húsz perc múlva már elment A főmérnök: — Majd holnap megbeszélem az igazgatóval, Másnap: — Az igazgató három hónapig tanulmányi szabadságon van, tehát nem tud vele beszélni. — Hívta a párttitkárt. És íme, a „mérlegelés” kifejező példája. Azt kérdezte: — Milyen szemszögből vetődött föl ez a kérdés? — Nem értettük. Hiszen ők panaszkodtak a megyei pártszervnek. — Na jó, de hát úgy gondolják, hogy ez a napilapban is meg fog jelenni? — Természetesen. Mert segíteni szeretnénk. — Akkor majd visszahívom, megbeszélem az igazgatóval (aki mellesleg három hónapig szabadságon van). — Beszéljek a vezérigazgatóval? — kérdezte a munkatársam. — Nem hiszem, hogy jót tenne magának. Majd ha minden elintéződött, akkor visszatérhetünk a témára. Nem tértünk vissza. A „mérlegelés” a kítérőkeresés, a felelősség hiányának legszembeötlőbb példája. A nemrég megboldogult Komlos János úgy látta: az éremnek van egy harmadik oldala is. Mai témánkban csak a másodikat keresem. Azt, hogy lehet és szabad-e tartósan mérlegelésnek minősíteni a tehetetlenséget, a nemakarást? Azt hiszem, egyszerűbb lenne azt mondani: most nem ezt tartón: a legfontosabbnak, ezért erre vagy arra az ügyre nem biztosítunk pénzt, szellemi erőt kapacitást. Hozzátenném szerényen: ez természetesen nem a népgazdaság mai, nehezebb körülményeiből fakad. Az egyenes beszéd mindig megértésre talál; a másra és más okokra hivatkozás elbizonytalanítja az embereket, néha elfogadhatatlanná teszi a tényeket is. Az ország és a megye persze fejlődik közben — ki vitathatná. Mégis furcsa, hogy nagyon következetesen mindig az az ágazat szenved csorbát, amelynek lététől és kiteljesedésétől emberebb emberré válhatunk; amelytől szellemiekben — így hát teljesítőképességben is — sokat kap a közösség. Ezt az ágazatot kultúrának hívják. Legfontosabb alkotóeleme persze a közoktatás. (Az általános iskolák tárgyi feltételeinek javítása, a tanteremépítés most kiemelt helyet kapott ötéves tervünkben.) Így igaz ez Somogyra is. Ma még csak halvány értesülés (tehát nem nevezhetem ténynek) jutott el hozzám, és elkeserített. Azt hallottam : megyénk egyetlen közművelődési beruházása, a barcsi könyvtár megint veszélyben van. Elképzelhető, hogy valamiféle mérlegelés az oka? Nem tudom, utána fogok járni. Azzal a biztos tudattal, hogy ha egy ötéves tervben, egy akkora megyében, mint a miénk, egyetlen közművelődési könyvtárt terveztünk, akkor annak megépítése elé semmiféle „jogos és okos” mérlegelés nem vethet gátat. Ez azonban csak egy következő téma lehet, ha egyáltalán megismerhetem .az összefüggéseket, ha a „mérlegelés” nem ázt követeli majd, hogy hallgassak, hiszen úgysem lesz belőle semmi.». A mérlegelésnek — mondtam — helye van. A mérlegelésnek — mondtam — nincs helye. Társadalmi igazságokat, tényeket tudok csak elfogadni, és nem egyéni magyarázatokat. Mert amit akartunk, amit fontosnak tartottunk, arra még mindig volt pénz és szellemi, fizikai kapacitás. I Sok a „mázsamester”. Nem vagyok meggyőződve afelől, hogy valamennyien szakvizsgát tettek. Hinti Béla
