Somogyi Néplap, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-11 / 239. szám
Pátkai Tivadar SZÁZADVÉGI PILLANATOK Klösz György felvételiéi Besorozhatatlan katonák (Kaukázus, 1980 ősz) fekete kövek vörös és kék kövek... mohába és bársonyba öltözteti őket illendően az idő a kolostor kazamatáiban itt bárányok sírnak: gyönge nyakuknál kés időz maikban még remény de holnapra bevérzi majd hörgésük a forrás vizét bevérzi ezt a verset is — fekete vörös és kék kövek ülnek a kolostor gerincén ülnek szótlanul a sólymok; a légierő besorozatlan katonái Bencze József Esteledik Alkonyaikor hét csillag fon holdhomályt az égi orsón, felolvad a zsibongó zaj, s pereg a fény, mint a borsó. Havas dombon szőlőtőkék közöttük nagy szél botorkál, kóbor kutyák szimatolnak lakatra zárt vaskapuknál. Jön az éjjel, álom, mese, hallik a szél lélegzete, csillog a hold ezüst lova, csillag kérdi: hova, hova? Enescufesztivál A nagy román zeneszerző születésének 1Ó0. évfordulója alkalmából ezekben a napokban zajlanak Bukarestben a IX. George Enescu- fesztivál eseményei. A megnyitó esten a George Enescu nevét viselő bukaresti filharmónia szimfonikus hangversenyt adott Mircea Cris- tescu vezényletével. Közreműködött Arthur Grumiaux belga hegedűművész. Az ünnepi hangversenyek programja mindenekelőtt Enescu-művek, szimfóniák, dalok, kórusok és kamarazenei alkotások szerepelnek. A fesztiválon Enescu művei, klasszikus és kortárs román zenei művek, operák, balettek mellett Mozart, Beethoven, Brahms, Musz- szorgszkij, Csajkovszkij, Prokofjev, Bartók és ma élő külföldi zeneszerzők műveit mutatják be. A világhírű együttesek között, amelyek föllépnek a fesztivál műsorában, ott találjuk a Moszkvai Akadémia Nagyszínházát, az egyesült államokbeli Lar Lubovits-balett-társula- tot, a drezdai szimfonikus zenekart. Ugyancsak nagy számban szerepelnek nemzetközi sikernek örvendő művészek Európából, Latin- Amerikából és Ázsiából. A román sajtó nagy elismeréssel ír a Pécsi Balett bukaresti fellépéséről. A Köztársasági Palota nagytermében tar.tott balettesten a magyar együttes Bach Brandenburgi versenyművét, Mahler IX. szimfóniáját és Sztravinszkij Tavaszi áldozását mutatta be — kiemelkedő sikerrel. A nagy méretű album címlapján régies rajz: egy párnázott puffon üldögélő hölgy elmerülten tanulmányozza a készségesen félrehajtott fejű, brillantinos ha- jú-bajszú kereskedősegéd által behízelgően bemutatott, „minden igényt kielégítő” divatcikkeket. Egyszerű ábra, de mi mindent föltár! Itt mindenki ráér. A hölgyet nem várja haza síró gyerek, sem munkapad vagy gépíróasztal, a kifent segédúr is csak meghajtja, de nem hajtja magát, a diszkrét félhomályban megadóan várakozó, kalapos úr is időt (s nyilván anyagiakat) nem kímélve tölti be a tőle elvárt szerepet: ácsorog, várakozik, amíg őnagysága válogat. A fedőlap négy sarkában — kör alakú keretben — négy fotó: óbudai, ópesti látképek. Mindezt fekete cirádák ölelik körül, óbordó alapon. A kötet címe: „Budapest Anno...” Anno 1870, 1880, 189« — a száz év előtti Pest és Buda, azaz frissen egybekelt Budapest hangulata köttetett e 200 oldalnyi Euro-Offset papírra, fekete-fehérben, mégis az illékony szivárvány színeit idézően. Egykorú fényképek, Klösz György udvari fényképészeti műintézete által készíttetvén. S a városképek, enteriőrök által szabadon hagyott parcellákon egykori hirdetések. És akárcsak a fotók, e reklá- mocskák is egy darab történelmet, egy letűnt idő vágyait, ínségeit, igényeit, hiszékenységét és mindezt ismerő kereskedői dörzsöltségét idézik. „Fényirodai Terem, Klösz Photograph” látható az album utolsó fotóján. A Hatvani — mai Kossuth Lajos — utca 1-ben, a ferencesek temploma mellett áll ma is az a ház, ahol Káosz György, 1367-ben műtermet nyitott, majd maga mellé véve időközben grafikai főiskolát végzett fiát, kifejlesztette Magyarország egyik legnagyobb grafikai intézetét, végül kitűnő színes offset nyomdáját. A Klösz György és Fia Műintézet .Rt 1948-ig állt fönn. Ma Offset Játékkártya Nyomda néven ismerik — idehaza és külföldön. Ott készült a szóban forgó album is. Klösz és fia megörökítette a századvég és a századforduló Pestjének, Budájának — és lakóinak — minden érdekességét Egybeesett működésük a kiegyezést követő, megbékélő időszakkal, a monarchiabeli polgári fejlődéssel. 1872—73-ban egyesítették Pestet és Budát. 1896-ban megrendezték a világraszóló milleneumi ünnepségeket — ahol Klösz nagydíjat is nyert. Az album valóságos méretét messze meghaladó tartalmú! Képeket nézegetünk. De szép volt a rohanást, tülekedést nem ismerő, autómentes világ! Örülünk anNők és férfiak — A női szépség titka a következő. Először: egy szerelmes férj. Másodszor: a szerelmes férj fizetése. — Meghívják az embert vacsorára. Ruha, fodrász, smink, taxi, A tizenhat főre terített asztalnál külön kis táblácskákon a nevek. Már ettől majd frászt kapni! S ráadásul az étkezés kellős közepén kiesik a kezünkből a villa, bukfencezik egyet a térdünkre simuló különleges szöveten, s az asztal alá pottyan. Mégsem tehetjük meg, hogy letérdelünk, s az asztal alatt c súszunk-má- szunk utána. Ehelyett visz- szamosolygunk az asztal túloldalán nézegető férfira, s megengedjük neki, hogy hevesen udvarolni kezdjen. Amikor már se lát, se hall a lelkesedéstől, egy óvatlan pillanatban elemeljük a villáját, s végre nekilátunk a ha- böstortának. Filozófia Szemlélet: ha valami nem eiaáo, «műik nincs ara, de Zalán Tibor Megfigyelések 32 Mindkét judását arcán csókolta jobbról az egyiket, a másikat bal felől; hogy így megalázódnak látta arcaik közt középütt megnyílni a szégyen mélysötét gödreit Könnyeit pergette később érettük a földalatti vonat reménytelen szerelvényein és egy ideig még máshol is Aztán meg a it a sem emlékezett már ugyan jöttek el érte egy hajnalon hogyan hurcolták el onnan ugyan vezették végig a jajgató liget ama ösvényén izok ketten megálltak a Hegy lábánál... hiszen... Fölfélé már nélkülük kellett mennie, s haláláig egyedül így szólt az alku — s leköpdösték: ameddig sikerült felkötni üfc Drávafoki középnemes Bittó István nak. hogy mennyi értékben, esztétikumában, időt álló városrész áll a valóságosan is az idők viharát, a két világháborút. Megsiratjuk a méltánytalanul eltüntetett negyedeket, és ámulunk: volt valaha ilyen ápolt, idilli a Liget? A Pesten járókelők találkoznak Klösz Pest-fotóinak nagyításaival a Felszabad.:- j lás téri aluljáró állandó tárlatán is. Nemrég reprezentatív kiállítást rendeztek sajátos munkáiból a Budapesti Történeti Múzeumban. Egy minden tekintetben jó szemű fotós, muzeológus, Bach Melitta beleásta magát a múzeum gazdag fotóarchívumába, s észrevett valamit. Aprócska, jelentéktelen alakok álldogálnak, őgyelegnek, tevékenykednek a házsorok között, az épülő millenniumi földalatti kövei között, a szépítendő pázsit közepén; itt utasára vár egy konfliskocsis, ott egy lámpatisztogató derít több fényt a promenádozók- ra, görnyedt kubikosok húzzák az igát, egy pékbolt- ajtóban meg egy mester áll a segédeivel... Az egykorú üvegnegatívokat fölnagyította, hatven-hetven-száz- szorosméretűre. Közelített a kisemberek régvolt életére, és fura, máiba látó kamera módján főszereplővé avatta az árnyékos oldalon élőket. Október végéig tart nyitva a Századvégi pillanatok című tárlat a Budapesti Történeti Múzeumban. A „Budapest Anno..." című album — tervezője Mayer Gyula, a kópiák és nagyítások készítője Bach Melitta és Bakos Ágnes; kiadója a Corvina. S bár nem olcsó, gyorsan elkelt. Éppen most került a boltokba a második kiadás. (Képeink a kiállítás anyagából valók.) Pereli Gabriella A Zala—Somogyi Közlöny című múlt századi periodika 1863-as évfolyamának példányai arról győznek meg, hogy a megye és az ország életében jelentős szerepet játszott Bittó István. Ettől kezdődően a szigetvári kerület választotta meg több ciklusban képviselőnek. Bittó pályája azonban korábban, a reformkor idején indult.. Ahhoz a nagy nemzedékhez tartozott, amelyik a XIX. század húszas éveiben született, így végigküzdhet- te mindazt, ami 1848-hoz vezetett. Tagja lett az első népképviseleti országgyűlésnek. Nem tartozott a túlságosan radikális követek közé, de a függetlenség kérdésében az Ausztriától való elszakadás mellett foglalt állást. Nem szalmalángfel- lobbanás, nem a képzelet lázongása, s nem a nagyra- vágyás ábrándja bírta őt a harcokban való részvételre, hanem hazafisága, az ország, a nép sorsa iránt érzett kötelesség. A szabadságharc elbukása után szükségszerűen menekülnie kellett: a katonai bíróság távollétében ítélte száműzetésre. Kalandos úton — Törökországon át —, sok hányattatás után Párizsban telepedett meg mint emigráns. Az ott töltött két év (1849 végétől 1851 végéig) alatt kapcsolatot talált néhány francia államférfihoz és segítségükkel ideje nagy részét a korszerű államtanok tanulmányozására fordította. Pár év múltán arról beszélt ismerőseinek, hogy amikor a francia fővárosba eljutott, sok minden ismerős volt számára, de az emberek, a felfogások és intézmények mind elütöttek attól, amit itthon megszokott. Jól tudta, hogy a magyar társadalom 1848-ig a középkori' hűbéres élét szelíd képződménye volt. Ür és szolga, egyházi és világi főrendek, fejedelmek babonás bálványozása, százféle előjog, basáskodó főtisztviselők és ezeknek megfelelő gondolkodás volt a jellemző. „Mi más a francia közszellem — írta — a maga gondolatainak, érzéseinek, törekvéseinek korlátlanságával! Mégsem tudtam igazán megkedvelni”. S azért, mert észrevette, hogy az akkori francia társadalomnak van egy negatívuma: az érdekekre alapozott számítás és az ebből fakadó gyűlölködés. Ezért ragadta meg mindjárt az első alkalmat a hazatérésre. A családi vagyon nagy része ugyan Pozsony A fele (se) tréfa ha így van, akkor értéke sincs. Tehát értéktelen. A rövidség édestestvére a tehetségnek. De nem az egyetlen... Az éhezés gyógy- hatásáról pedig mégiscsak helyesebb ebéd után elmélkedni... Napi följegyzések — Egyes eladók még a jó szót is pult alá rejtik. — Kedves nászutasok, ne túl hangosan kopácsoljátok családi boldogságotokat... — Udvarias levél: „Kedves Szaktárs! Engedje meg, hogy minden ezután következő születésnapja és névnapja alkalmából a legjobbakat kívánjam Önnek. Hasonlóképpen a legjobb kívánságaimat szeretném kifejezni más évfordulók alkalmából is. De engedje meg, hogy ne áruljam el, mit kívánok Önnek a levelében feltett kérdéssel kapcsolatban.” — Elázhat vajon az ember, ha csalc száraz Martinit tsatJtl — Ha nem követsz el hibát, hogyan gondolod, hogy ki tudsz mászni belőle? — Érdemes mondani valamiről valamit, amikor ugyanarról hallgatni is lehet? — Érdekes, hogy egyeseknek — ahhoz, hogy megértsék őket — csafc meg kell szólalniok. Másoknak pedig csak elhallgatniok... — Van piros tinta is, kék is, zöld is, sőt még sárga is, de mindegyikkel alaposan be lehet feketíteni az embert. — Az erdőben is csak akkor lélegzik könnyen az ember, ha történetesen több a levegő, mint a fa. — Ha gyakran megdobnak kővel, építs a kövekből nyaralót. — A bolha nagy érték, ne tékozoljátok el! Elefántot lehet csinálni belőle. — Lányok, ne bolondítsa- tok magatokba addig lírikust, amíg meg nem tudjátok, hogy tehetséges-e. (Összegyűjtötte és oroszból tetciitotta: Konczefc József) környékén volt. de Bittó István jelentősebb birtokai Somogy megyében terültek el, Drávátok körül. Pár ezer holdnyi birtokát a franciáknál megfigyelt racionalizmussal igyekezett irányítani. A tágas park közepén álló nagy kastélya nemcsak nyári lak volt számára, hanem olyan központot alakított ki — amint erre az idők változása lehetőséget engedett —, ahol a megyei nemesség szívesen fordult meg. Már kortársai is céloztak arra, hogy sok tekintetben hasonlított Deák Ferenchez. A pártvezér különösen kedvelte Bittót. Találkoztak és egy ideig egy táborban is voltak 1848-ban. Hasonló elveket képviseltek 1861-ben, hogy azután 1865-től véglegesen egy táborba kerüljenek. Deák belső bizalmasainak köréhez tartozott, a „nagy táborkarhoz”. Ez a „táborkar” látta el tanácsokkal Deákot. S ha figyelmesen elolvassuk az ide tartozók névsorát, akkor látjuk, hogy Bittó a legkitűnőbb egyéniségek közé került: Klauzál Gábor, Szalai László, Kemény Zsigmond, Eötvös József, Andrássy Gyula, Kerkapoly István mellé. Közöttük nyilván nem lehetett kezdeményező szellem, de minden nagy kérdésről volt érett és komoly véleménye. Ezekből nem olvasottsága tűnt elő, hanem inkább észlelései és tapasztalatai, gyakorlati okossága. Az sem hallgatható el, hogy tekintélyével és mindenki által ismert tájékozottságával ellentétben állt kis termete. „Kicsiny ember nagy bottal jár” — gyakori szállóige volt környezetében. Barátai és hívei termete miatt „Pistiká”-nate nevezték. Talán ez is közrejátszott abban, hogy nem tudott vezérszónokká válni. Pedig nemcsak oka, alkalma is lett volna 1873-tól többször, mert akkor vette át — Deák Ferenc halála után — a dolgok irányítását. Hamar kiderült, hogy sem tekintélye, sem ereje nincs ahhoz, hogy a feladat-1 nak megfeleljen. Deák halála után egyébként is megbomlott az addig sem teljesen egységes párt. Bittó hamarosan fölismerte, hogy Deák rendszerét nem lehet sokáig fenntartani. Volt ugyan még egy „zöm”, amit a korabeli szójárás az eszmék megvalósítójaként tartott nyilván, de az önzést nem ismerő benső barátok és hívek lassan elfogytak és Bittó fölmérte, hogy napjai meg vannak számlálva. Politikai tevékenységének csúcsát jelentette az 1874. évi 33. törvénycikk. Ezt Bittó készítette elő, s az országgyűlés el is fogadta. Lényegében apróbb módosításokat hajtottak végre a választójogot szabályozó 1848- as törvényen. Ez az átalakítás persze nem a választók érdekében történt, mert az adóhátralékosok kiiktatásával jelentősen szűkítette a választójogot. Ennek következményeként a választójogosultak aránya az 1848. évi közel 10 százalékról 5,5-re zuhant vissza. A korabeli nemesi közvélemény által erősen dicsért törvény (volt, aki a „nemzeti képviselet megtisztulását” látta benne) a későbbiekben sok küzdelem forrása lett. S hozzájárult Bittó bukásához Is. A „miniszteriálisok” Tisza Kálmán vezette csoportja nem nézte jó szemmel, hogy Bittó, mint „régi” ember még szerepet játszik. Egy napon így a többség egyetértésével Tisza került a helyére a miniszterelnöki bársonyszékbe. A tények azt mutatják, hogy Bittó élete végéig — a főrendiház tagjaként is — megmaradt a középnemesség képviselőjének. A haladás táborához csatlakozott — de csak addig a pontig, ameddig osztálya és egyéni érdekei erre kényszerítették. Lacafco András
