Somogyi Néplap, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-11 / 239. szám
« eajwaag. tat «h» y »oit egyszeregy Mmfxm. Szegeny s«ÉC Bntrt a tempkm egere. Bier tanyán étt házikójában feleségével és két gyermekével. a kislányt Juliskának Méták; a fiút Jancsinak. Olyan szegények voltak, hogy szemük kopogott az éhségtől. Egy napon odáig jutottak, hogy a padlásukról mind lesöpörték a gabonát, és még egy karéj kenyeret sem tudtak vásárolni, mert az országban éhínség dúlt. A szegény ember, aki ivás- nak adta a fejét bánatában, azt mondta este a feleségének: — Mihez kezdjünk, asz- szony? Mit adjunk enni szegény gyermekeknek, ha üres a kamra? — Tudod, mit gondoltam, macskám ? — mondotta az asszony. — Holnap hajnalban elvisszük a vadon erdő közepébe, és otthagyjuk őket. — Azt már nem, asszony, még ha éhen veszünk is! De a felesége nem hagyta békén, amíg részegen bele nem egyezett. A gyermekek mindent hallottak, mert nem bírtak aludni az éhségtől. A mostoha azonban így folytatta: — Meg kell szabadulnunk a gyermekektől. Jól bevisz- szük őket az erdőbe, nehogy visszataláljanak, hogyha haza akarnak jönni — azzal a mostoha is falnak fordult, hogy részegen álomra hajtsa a fejét. Hajnalban fölverte a gyerekeket az asszony, adott nekik egy-egy darabocska kenyeret, azzal mindannyian elindultak az erdőbe. Üt közben Jancsi szétmorzsálta zsebében a kenyeret, és el- szórogatta az úton. Jó mélyen bementek az erdőbe, ahol a gyermekek még sosem jártak, ott egy tisztáson azt mondta az asz- saony nekik/ — Maradjatok itt, és ha elfáradtatok, dőljetek le, szundítsatok egyet. Este, ha végeztünk a munkával, értetek jövünk. Teltek-múltak az órák. Bealkonyodott. De nem jött a gyermekekért senki. A mostoha tán már be is jelentette. hogy eltűntek. Jancsi megsimogatta Juliskát, és azt mondta: — Maradjunk itt, amíg föl nem kel a hold, akkor majd könnyebben megtaláljuk az úton elszórt kenyérmorzsákat, hogy hazataláljunk. A két gyerek ment, men- degelt, egész éjjel, aztán másnap is estig. Aztán rájuk virradt a harmadik, sőt a százharmadik nap is — azóta, hogy elhagyták a szülői házat. E gyik reggel egy nagy házikóhoz értek, ahol sok hasonló korú fiú és lány volt, nagy vidámságban. Azt mondja nekik az egyik fiú, aki fejjel ha alacsonyabb volt a többinél: — Látom, hogy nincs kenyérrevaló, és jó soványak is vagytok. Boglyas hajatokról meg azt látom, hogy nincs hol lehajtanotok a fejeteket. Álljatok be közénk! Kapott a szón a két testvér, és délelőtt Jancsi már vígan görgette a sziklát, Juliska pedig hordta a vizet, minthogy nem volt más tanult mesterségük. De csak A __A—ArtL _ s ag. móka. Akkor akt mondták nekik: — Jancsi, te fiú vagy, hét erre kell menni, a fiúkhoz! Neked pedig, Juliska, eme, a lányokhoz! Adtak nekik pálinkát, de csak nagyon nekibúsuit a két testvér, mivel olyannyira szerették egymást. Így teltek-múltak a hónapok, évek. Jancsi lett a főgörgető, Juliska pedig a vizes szakmában lépett elébb; kinevezték mosogatólánynak. BtrWa Károly Juliska és Jancsi Mesehorror felnőtteknek A szívük azonban csak nem tudott megpihenni egymás nélkül. Egyszer aztán félréhívta Juliska Jancsit az esti pá- linkázás után, és azt mondja: — Egyetlen testvérem, Jancsi, nem jó így bizony nekünk egymás nélkül. Mások házakban élnek, vidáman duruzsol a kályha, nekünk meg nincs semmink. — Bizony, semmink nincsen — horgásztattá le a fejét Jancsi. — .Tudok én itt egy kis házat — mondotta Juliska. És elindultak. R eggel egy házikóhoz értek. A házikó födele és falai mézeskalácsból voltak, ablakai pedig cukorból. — Együnk! — mondta Jancsi. — Én letörök egy darabot a tetőből, te pedig hugocskám, kóstold meg azt az ablakot! Csuda édes... Neki is láttak, de váratlanul kinyílt az ajtó, és egy vénséges vén asszony csoszogott ki a házból, botra támaszkodva. — Hát ti hogy kerültetek ide, ahol a madár sem jár? No gyertek csak be szépen, maradjatok nálam, jó dolgotok tósz! — Azzal kézen fogta őket, és bevitte a házba. Bőséges reggelit adott nekik, majd ágyat vetett, ők pedig gyanútlanul lefeküdtek. Az ám, csakhogy a vénasszony gonosz boszorkány volt: ahány ifjút megkaparinthatott, mind kiszipolyozta. kiszekálta, és túlélte. Másnap — vasárnap — már hajnalban talpon volt, kézen fogta Jancsit, kivitte az istállóba, és odaállította ganajt hányni. Utána felköl- tötte Juliskát: — Kelj föl, te világ lustája! Szaladj vízért, főzzél finom ennivalót a bátyádnak, mert meg kell hizlalni! Most csupa csont és bőr, de majd ha jó kövér lesz, jobban tud dolgozni. Szegény Juliska szaladt a vízért, főzte a finom ennivalót, és egyre potyogtak a könnyei az ételbe. (Németh Miklós grafikai»* Kéedecí to tow**: — Miért itatod *z egereket, egyetlen húgom? — Ne ie kérdezd, bátyám! Tegnap itt jártak a mesebeli tanácstól, és azt mondták, hogy nagyon sovány a boszorka, mi meg jól meghíztunk. — Egyet se búsulj, egyetlen húgom! Azzal megragadta a vén- asszonyt, kivitte az istállóba, és bezárta egy vasrácsos ketrecbe. Juliska pedig minden reggel kiment az istállóba, és rákiáltott a boszorkára: — Nyújtsd ki a rácson egyik ujjad, hadd lássam, híztál-e már! Csakhogy a sötétben nem látott jói, úgyhogy a vénász- szony rászedhette: ujja helyett egy vékony csontot dugott ki a rácson. Juliska csodálkozott, mérgelődött, hogy a boszorka nem akar hízni, pedig már régen meg kellett volna pukkadnia. Egy nap aztán elvesztette türelmét. Megparancsolta Jancsinak, hogy fűtsön be a sütőkemencébe, mert meg akarja sütni a vénasszonyt, s mellé valami tésztát is. Jancsi megrakta a tüzet. — Bújj csak be egy kicsit! — mondta a boszorkánynak —, nézd meg, ég-e jól a tűz! De a vénasszony okos volt: tudta, hogy Juliska be akarja lökni a kemencébe, hogy megsüsse. Ravaszul így szólt: — Bebújnék én, de nem tudom, hogyan kell! — Jaj, te buta vénasz- szcaiy, hát majd én megmutatom ! — Azzal odalökte a kemence szájához a vénasz- saonyt, taszított egyet rajta, és rázárta a kemence ajtaját. A boszorkány porrá égett. Juliskának sem kellett több. Hamar beszaladt az istállóba, és mondta bátyjának: — Eredj, Jane«, siránkozz, hogy eltűnt az öregasszony! A két ifjú bement a házba, összeszedte a boszorkány ládájából a drágaköveket, gyöngyöket. Zsebre raktak, amit csak tudtak, és elindultak hazafelé... M entek, mendegéltek, átkeltek egy nagy vizen, amit Tiszának hívtak, továbbmentek, végül megpillantották a szülői házat. Édesapjuk éppen az ajtóban állott. A nyakába ugrották, megcsókolták. (A gonosz mostoha időközben meghalt.) A házban aztán kirakták zsebeikből a drágaköveket, gyöngyöket, csak úgy csillogott-villogott tőlük a szoba. A faluból nyomban elindult két testvér oda, ahol a házikók falai és födele mézeskalácsból, ablakai pedig cukorból vannak. Juliska és Jancsi azután boldogan, gondtalanul élt tovább — máig is élnek. JSényi László rajra. (A művész olaszországi vázlatiü zetéből) Takóts Gyula MERT VÉGÜL IS A rend maga: a nőit!. Valami paradicsomi pillanat az első hét után, parányi pont az épp megszületett menny alatt... Aztán elindult minden itt időnk és talpunk alatt, és a világ csak ezt mutatja, a lebontás vonalait. S benne elomló arculatát. Mert minden csak odatör, mint a szobrok és az anyag sorsa. Villog a kvarc diribdarab tükör s a szervezet és szervezett szétosztja magát és csak addig él, míg vázában épp tartani tudja a változót parányi sejtjeinél a létezés törékeny egyensúlya. Nincs aki és ami ellenáll! Mindennek lényege: szétbomlani, mert végül is nem tökéletes a világ, s az a kezdés sem volt paradicsomi. Győri László LILLA A vén kerekes hajóról egy vékonyka fiatalember szállt le. Poggyásza nem volt. Könnyen megtalálta, amit keresett. — Mivel szolgálhatok az úrnak? — 'kérdezte tőle a fogadós. — Ebédelni szeretnék; de előbb hozzon egy meszely- lyel. A fogadós eléje tett egy kancsót és egy csuprot. Néhány gubás paraszt üldögélt csak a sarokban — ráért, álldogált még egy kicsit. A fiatalember belekóstolt a borba: — Neszmélyi? — kérdezte. — Az. De lehet, hogy al- mási. De inkább neszmélyi. Azaz, persze hogy neszmélyi. — Szóval fele úton termett. — Valahogy úgy — düny- nyögte a kocsmáros. — Nincs azok között különbség. Egyik hegy olyan, mint a másik, higgye az úr! A fiatalember megebédelt, s odaintette a vén fogadóst: — Hol lakik Lévainé? Hozzá tartanék. — Nem Lévainé már az: özvegy Lévainé; de már az se, hanem Végh Mihályné, a Juliska nagyságos asszony, a papunk felesége. Itt lakik, három házzal alább, a templom mellett. Rokona az úr? — Afféle — morogta a vendég. — Vagy inkább a Csokonai Vitéz. — A Veres Vitézről már hallottam, de Csokonai?... Hm. Nem vélekszem Csokonaiakra; igaz, nemigen jár Juliska asszonyomhoz se vendég, se rokon. — Csak pajkoskodtam. Az én nevem: Petőfi Sándor. — Olyan atyafiról se hallottam — ingatta fejét a kocsmáros. A fiatalember a kora őszi napsütésben lenézett a Dunára; ott folyt nem messzire, a kertek alatt, s elindult az úr háza felé. A plébánia alacsony, de tisztességes lak volt, négy ablakkal nyúlt ki az útra. Hátul az udvarban szilvalekvár rotyogott rézüstben, s az újdondász egy derék termetű, őszes, kövé- redő némberrel ült szemközt az első szobában. Ó, csak Lillát hagytad volna, Csak magát nekem, Most panaszra nem hajolna Gyászos énekem. Nézte -a némber, nem... mégse némber..., a nő homlokát, gondosan fésült, fehéredé haját, s szótlanul tartotta kezében az ó könyveket, amelyek nem is voltak olyan ók, olyan régiek, csak mintha évszázadok homályából bukkantak volna föl, egy másik, révedő világból. S az a kézírás! Végigtapogatott — érezte a betűkön, ama léleknek a dom- borodásain: ó, csak Lillát hagytad volna, Csak magát nekem, Most •fianaszra nem hajolna Gyászos énekem. Anatolij Rasz A választ húzzák alá Manapság nagyon divatos, hogy mindenféle és fajta tesztek és kérdőívek segítségével különböző szociológiai vizsgálatokat végeznek. Így mi is az olvasók figyelmébe ajánljuk kérdőívünket. j A föltett kérdésekre röviden, őszintén, írásban válaszoljanak. 1. Szereti-e önmagát? Ha igen, közölje, hogyan: a) józanul, b) felelőtlenül, c) felelősen, d) állhatatosan, e) állhatatlanul. Ha nem szereti, akkor közölje okát: a) ok nélkül, b) más valakit szeret. 2. Mit csinál a munkahelyén? a) dolgozik, b) telefonon beszélget, c) nyafalóépítö- I szövetkezetét szervez, d) I részt vesz a kultúrcsoport- I ban (a megfelelő választ | húzzak Kitti. 3. Volt-e már részeg állapotban? a) születése napján, b) hétköznap, c) nyilvános helyen, d) egy nappal fizetés előtt. Ha nem volt, akkor miért nem? 4. Vannak-e barátai? Ha igen, akkor mit tudnak? a) szép tapétát szerezni, b) női csizmát szerezni, c) előre figyelmeztetni arra, hogy hamarosan ellenőrzés lesz (közölje nevüket és a lakóhelyüket; postai irányítószám nem szükséges). 5. Hogyan vélekedik az operáról? a) ki nem állhatja, b) elviseli, c) kívülről' tudja, mennyibe kerül, bármelyik jegy, ha másoktól veszi. 6. Átengedte-e már a helyét nőknek2 a) villamoson, b) az aspi- rantúrán, c) a forró levegőjű műhelyben. 7. Milyen a kapcsolata a kezelőorvosával? a) baráti, b) feszült, c) ö egyáltalán nem ismeri önt. S. Volt-e már tanúja annak, hogy levágták egy nyilvános telefonkészülék kagylóját? Ha igen, akkor mit lett? \ a) belemélyedt az újságárusnál kirakott hírlapok olvasásába, b) szótlanul fölháborodott, c) egy másik fülkéből telefonált és közölte a látottakat ...a feleségével. A megfelelő tmlaszt húzzák alá! A kitöltött űrlapot küldjék be címünkre. Ha a kérdőívből valamilyen fontos kérdés kimaradt, akkor . arra legközelebb is válaszol- l hatnak. I (Fordítotton Gellert György) I Nem tudta továbbolvasni. Ujja alatt összefutott LiQa, Csokonai, Debrecen, Komárom, Domby Márton, a jó öreg, akinek most olyan oktalanul a nyomába szegődött. Vagy csak álmodik? A nő a szilvalekvárra gondolt : fortyogott, bugyogott, bugyborékolt. „Én élek és vígan — azt hallom az úr is vígan múlat Keszthelyen. Én az urat óhajtom, várom is, mindaz- által mikor legjobbnak véli és ítéli az úr, altkor jöjjön. Ha soká késik, akkor a Lidi is férjhez megy.” A Lidi! Fogta ölében a cifra kis ébenfaládikát. „Oh, kedves édes barátom, áldom azon időket, melyeket veled töltöttem; áldom azon eszközöket, melyek óhajtott barátságodat megismertették velem; áldom nemes lelkedet, tisztelem hűségedet, amíg élek. Jó emlékezetedet elviszem gyászos koporsómba.” Gyászos koporsóm... S még most is élek!... Szeme világát lassan, nehézkesen a jövevényre vonta. Milyen fiatal! A gyermekem lehetne, ha lehetett volna gyermekem ! Ö, csak Lillát hagytad volna, Csak magát nekem, Most panaszra nem hajolna Gyászos énekem. A gyerekember, a szerkesztő úr, sápadt, sárga, rángatózó arccal ült az asztal túloldalán. Rózsa Endre Preludium Emlékek, vak rep ü lés ben. Pókháló döccen: a csapda... Hogy verdes a lepke! Bögöly dong. És nem menekülhet az ég sem: ráng egy pocsolyába ragadva! Simái Mihály A fa átváltozása bordáim szárnyasodnak szárnyaim tollasodnak jaj hamar azt a fejszét gyökérző lábaimnak mert ha maradnék kötve itt görbednék örökre itt roskadnék mogorván ”álna ágam horoggá _OMOGYI NÉPLAP
