Somogyi Néplap, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-21 / 247. szám

Do iiinypojtiél burgonyaürolá

Vita a zöldségkereskedeieroro!

A termelőknek is a piachoz kell igazodniuk

Á vásárlót elsősorban az érdekli, mennyit (kell fizetnie, a termelőt pedig az, mennyit' kap termékeiért. A vásárlók zöme megérti, hogy a zöldség és gyümölcs megtermeléséhez szükséges gépéknek, vegyszereknek — nem is beszélve a primőrök ellátásához fölhasznált fűtőanyagokról — áruk van. A termelő — lévén más területeken maga is vásárló — jogosnak fogadja el, hogy a fogyasztó minél olcsóbban szeretne hozzájutni az áruhoz. A bírálatok össztüze így szinte szükségszerűen a felvásárló és kereskedelmi vállalatokra, ezen belül is elsősorban a zöldségkereskedelem 60 százalékát képviselő Zöldértre irányul.

Termelők és fogyasztók teljesen egyetértenek abban, hogy a zöldségellátás gondjait elsősorban az okozza, hogy az árut ésszerűtlenül hosszú úton, túlságosan drágán juttatják el a boltokba.

A nagyatádi tsz elnöke saját tapasztalatait mondta el, mégis sok termelő véleményét összegezte. ->

— Az úgynevezett III. osztályú paprikát kilónként 1,50-ért vették át tőlünk. Kaposváron ugyanezt 4 forintért láttuk viszont, sőt a boltokban akkoriban kapható 8 forintos paprika is megszólalásig hasonlított a miénkhez. Megértjük, hogy magasak a szállítási költségek, s azt is, hogy a vállalatnak a kockázatot is be kell építenie az árrésbe. Nehéz viszont megérteni, hogy aki a vásárlóhoz juttatja az árut, többet kap, mint aki megtermeli.

— Általános hiba, hogy

egy cikket kiragadva ítélik meg az árrések indokoltságát — mondta dr. Kiss József, a Mészöv elnöke. — Ha például a tököt 50 fillérért veszik, és három forintért árulják, fölháborodott cikkek születnek, pedig el kell fogadni, hogy az efféle olcsó termékeket a fogyasztókhoz juttatni valóban többe kerül, mint az áru értéke.

— Tény, hogy magasak a költségek, de vajon szükségszerű-e minden esetben, hogy ilyen magasak legyenek? Sokan az áfészek zöldségforgalmazását hozzák erre jó példának. A szövetkezetek 20 százalékos árréssel is nyereséget érnek el.

— A szerényebb árrés elsősorban abból következik, hogy az áfészek a helyi ellátásra helyben szervezik meg a termeltetést. Ez lerövidíti az áru útját, s mérsékli a költségeket.

— Többen épp az ésszerűség hasonló megnyilvánulásai alapján már azt a kérdést teszik föl, vajon az áfészek nem gazdálkodnának-e eredményesebben a Zöldért eszközeivel? Komárom megyében erre már van kezdeményezés.

— Alig hinném, hogy egy ilyen változás szándék vagy felsőbb utasítás kérdése. A különféle gazdálkodó egységek mindenkori életképessége, rugalmassága, gazdálkodási színvonala dönti el azt, hogy szükséges és ésszerű-e egy efféle lépés. Korántsem világos, hogy az áfészek közül melyik milyen mértékben válik alkalmassá egy ilyen feladatra, s az sem. hogy a Zöldért mennyire képes élni az önállóság új lehetőségeivel, hogy tud-e változtatni munkamódszerein, s hogy képes lesz-e helytállni a megélénkült piaci versenyben. Az áfészek — melyek a megye zöldségellátá- sánaík mintegy tizedét biztosítják — elsősorban e versenyben kívánnak még erősebb ellenfelek lenni.

Dr. Kiss József szerint a kibontakozó többcsatornás értékesítési rendszer jórészt önmagában megoldja a korábbi ellentmondásokat.

— A verseny élénkülésével egyre inkább megszűnik a Zöldért viszonylagos monopolhelyzete. Ez önmagában is az árrés mérséklésére ösztönzi a vállalatot, arra, hogy a többi zöldségeladóval versenyképes árral állhasson a fogyasztó elé. Megszűnt a termelőd kiszolgáltatottság, hiszen a termelő a kedvezőbb ajánlatot tevő tölvásárlót részesítheti

előnyben. Végül a Zöldért is kénytelen lesz a szó legjobb értelmében kereskedni.

Ez persze azt is jelenti, hogy egyetlen vállalat sem kötelezhető arra, hogy mindent megvegyen. A termelőknek is a piachoz kell igazodniuk választékban és minőségben is. Egyre inkább módjuk van választani az értékesítési csatornák között, ugyanakkor, ha sok lesz az áru, nem panaszolhatják azt, hogy nem veszik át. A le nem szerződött áru kockázatát a termelőnek kell vállalnia. Ez a kockázat csak úgy mérsékelhető, ha a gazdaságok jobban alkalmazkodnak a piachoz.

— Az értékesítési gondok legtöbbször abból fakadnak, hogy a leszerződött, a reálisan tervezhető mennyiségnél olykor sokkal több terem — mondta Herner Endre, a megyei pártbizottság gazdaság- politikai osztályának munkatársa. Aligha hoz megoldást, ha ezt a kiszámíthatatlan kockázatot a termelő nyakába varrjuk. Az efféle feszültségek ' megoldásának kulcsa az lehet, ha például közös állami, vállalati és szövetkezeti kockázati alap létrehozásával, védőárakkal, a feldolgozó kapacitás fejlesztésével, jobb kereskedelmi munkával levezető szelepet találunk az áru számára.

— Elfogadom, hogy a kereskedelem képtelen olcsóbban a vevőhöz juttatni az árut — mondta a nagyhajóim tsz főkertésze, Szakács Tamás. Legyen a boltban akár 3 forint az 50 filléres tök. A kérdés csupán az: elő lehet-e állítani egyáltalán azt a zöldséget ennyiért. Az ágazatnak az utóbbi években elért szerény nyeresége vajon deg alapot ad-e ahhoz, hogy a termeies fejlesztését, a minőség javítását várják tőlünk?

Bíró Ferenc

fPoéytatjuk.)

A korábbi években 200 mázsa körül volt a burgonya hektáronkénti termésátlaga az inkei tsz-ben. Idén azután saját szaporításé import vetőburgonyájukkal a tervet, de még a legvérmesebb reményeket is meghaladó eredményt értek el. A 170 hektáron ültetett növény termésátlaga már most. megközelíti a 400 mázsát, pedig a betakarítás még véget sem ért.

Ilyen rekordtermésre senki sem számíthatott, még kevésbé szerződhetett. Mi legyen, hát a tervezettet mintegy 70 százalékkal meghaladó tetemes mennyiséggel?

A Zöldérttel kötött megállapodás szerinti 240 vagonnyit már leszállították — ötszáz fordulót tettek a teherkocsik «— a nagyatádi tárolóhoz. . A vetőgumónak szükséges mennyiséget tárolták, s a tagoknak is kiadták a háztáji termeléshez igényelt részt, mégis megmaradt több mint 100 va- gonnyi. Érmek — szerződés nélküli — értékesítésére most semmi esély sincs, tavaszra ugyanakkor sejthetően még exportszállításokra is nyílik mód. Az inkei szakemberek korszerű tároló híján is megtalálták a nyitját, hogyan óvjanak meg 100 vagon burgonyát a következő hónapokban. Egykori dohánypajtáikat alakították át — sok ötlettel és minimális ráfordítással — szükségtárolóvá.

Tegnap már a negyedik pajta átalakításán dolgozott a gazdaság ácsbrigádja. Az egyik ilyen szalmabálákkal bélelt és szellőzőcsatornával fölszerelt tároló már teli van, a másik kettőt most töltik fel. A szakemberek szerint az idei termés minősége kifogástalan, így minden remény megvan rá, hogy az óriás „burgonya- konaervek” időállóak lesznek.

Ezekben a hetekben több somogyi gazdaságban okoz gondokat a burgonya terméstöbblet. Az egyszerű és ésszerű inkei tárolási mód alighanem megoldást jelenthetne a burgonyát kényszerűségből prizmákban tároló gazdasá gokban.

A cukorrépabetakar ftás

most az egyik legfontosabb feladat a kisgyaláni termelőszövetkezetben is. Még a diákok is besegítenek a munkába, a göllei általános iskola felső tagozatától 129 —130 gyerek böngészi három napon át a gép által elszórt répát, mint minden évben.

— Hol tartanak?

— A 210 hektárból 55-tel már elkészültünk — mondja Nádorfalvi, Nándor, a termelőszövetkezet elnöke. — Jó közepes a termés, ám meglehetősen gyomos lett az idén. Ennek oka részben a vegyszer gyenge hatása — sajnos ma még nincsenek olyan vegyszereink, amelyek az időjárási viszonyoktól függetlenek —, részben pedig az, hogy a tavalyi ősz miatt nem tudtuk minden területen megfelelően előkészíteni a talajt.

— Más őszi munkák?

—_ Most takarítjuk be a kukoricát is 750 * hektárról, 80 hektárral már elkészültünk; az idén jó termést hozott. Gondot jelent viszont a szállítás: a kombájnok teljesítőképességét éppen emiatt nem tudjuk kihasználni. A talajeiőkészités felével már elkészültünk: összesen 710 hektár kalászost vetünk, ebből 670 hektár a takarmány- és az étkezési búza, 50 hektár az őszi árpa.

— Kertészetük?

— Régen szélesebb volt a zöldségfélék skálája, de az átvételi árak miatt nem érte meg fenntartani. Az

200 mázsa ponty és busa

wr

Őszi munkák

idén már csak zöldbabot termesztettünk, 40 hektáron, — de ez sem jött most be, az erős gyomosodás miatt 13 százalékos kieséssel tudtuk csak betakarítani.

— A halastavon már lehalásztak most ősszel?.

— Igen. még a múlt hónapban. 14 hektáros halastavunk van, amelybe pontyot és Idusát telepítettünk fele-fele arányban. Mintegy 200 mázsa halat adtunk át szeptemberben, nem volt rá- fizeté*. Régebben adódtak

gondjaink az értékesítéssel, előfordult, hogy lehalásztunk, és nem tudtuk eladni senkinek a halat. Most már évek óta a Bikali Halgazdaság rendszerébe tartozunk, így nincs piacproblémánk.

M- &.

Családi, gyerekek

■■

Ö

röm végigsétálni az új városrészek házai között, a

falvak gyermekintézményeinek környékén, vagy reggel bárhol, amikor a települések minden irányából gyerekek igyekeznek szüleikkel vagy nélkülük „munkahelyükre”, a napi foglalatosság színhelyére. Látványuk gondolkodásra késztet. Látom bennük életünk értelmét, látom a jövő derékhadát: munkásokat, tanítókat, mérnököket és kereskedőket, jogászokat és a közlekedés szakembereit, mezőgazdászokat és orvosokat, tudósokat és művészeket, habár egyikükről sem tudni még, merre irányítja őket tehetségük és ambíciójuk. Kétségkívül ők a jövő ígéretei. Aki kicsit is közösségi szellemben gondolkodik, az büszke rájuk, nagyrészt értük él, és' cselekvésünk sikerének folytatóit látja bennük, örülni tud gyarapodásuknak, de annak is, ha seregük nő — néha újabb és újabb gondokat teremtve szüleiknek, a felnőtt-társadalomnak.

Azért gondoltam ma erre, mert nem árt időnként visz- szatérni régebbi témáinkra. Jó, ha. összevetjük a közelmúltaid jelennel, s ha eközben a jövőre gondolunk. A népesség alakulásának nyomon követése nem somogyi, nem magyar sajátosság. A világon mindenütt foglalkoztatja ez a kérdés a kormányokat, ha más-más előjellel, módszerrel és tartalommal közelítenek is hozzá. Van, ahol a túl gyorsan szaporodó népesség gondjaival küzdenek, másutt — mint nálunk is — több újszülött, nagyobb népszaporulat lenne kívánatos. A családeszmény kiteljesedése a nők, az anyák megbecsülése, a gyermekkultusz terjedése azoiiban aligha képzelhető el jobban másutt, mint éppen a szocialista társadalmakban, ahol elveink és gyakorlatunk szerint minden terv, szándék és cselekvés középpontjában az ember áll. Mi történt az eltelt hat-nyolc év alatt? Érdemes számba venni.

Emlékezzenek rá, hogy 1973-ban népesedéspolitikai határozat született Magyarországon, s ez a családok gyermekszámának növelésére irányult. Nem egyszerűen „ráolvasással”, vagy az agitáció eszközeit igénybe véve született útjelző, hanem hasznos intézkedések sorozatával. Azért, hogy a fiatal házasok gyermekvállalása mellett a nevelés egészségügyi és szociális feltételei is javuljanak. Nos, hadd mondjam el, hogy 1980-ig számottevően nőtt a gyermeklétszám hazánkban. Ennek két alapvető oka volt. Egyrészt ebben az időszakban volt a legnagyobb a szülőképes korú nők száma, másrészt a konkrét párt- és állami intézkedések kedvező hatást gyakoroltak a családokra. 1973-ban családi pótlékra, anyasági és gyermekgondozási segélyre hétmilUárd forintot fordított az ország; 1980-ban húszmilliárdot! Ahogy az előrejelzésekből tudom; a VI. ötéves tervben újabb mil- liárdokkal tetézzük ezt az összeget. Gyermekintézmények sokaságát teremtetté meg az előrelátó ember. Egészségügyi Intézkedések sorozata látott napvilágot, és épült be mai valóságunkba. Némiképp változott az emberek gondolkodása is. A népesség alakulásának — köztudomású — nemcsak gazdasági meghatározói vannak. A tudati tényezők; a gyermekvállalás, az erkölcsi, az érzelmi momentumok, a családeszmény kiterjedésének állapota is közrejátszik...

Ideje, hogy az országon belül szűkebb hazánk, Somogy tapasztalatairól ejtsünk szót. Nos hát elmondhatom: 1980- ban 6100-zal több 0—14 éves korú gyermek élt Somogybán, mint 1973-ban. A koraszülöttek aránya 1973-ban 13, 1980- ban 11,7 százalék volt. Talán az egyik legnagyobb siker, hogy az 1973. évi 6407 művi vetéléssel szemben 1980-ban már csak 2979-ről szólnak a statisztikák. Szomorú viszont — s az országos adatokban is ilyesmiről olvasok —, hogy még nagyon sok (Somogybán 745, azaz 26 százalék) a húsz éven aluli fiatalok művi vetélésének száma. Végtére is több a gyerek, mint csaknem tíz évvel ezelőtt. A siker azonban nem kápráztathat el minket. Életünknek ugyanis vannak olyan vonásai, amelyek ma is érdemesek a figyelemre.

I

tt van például az a kissé megdöbbentő, épp ezért megfontolandó tapasztalat, amely szerint Somogybán szembetűnően csökkent a házasságkötések, és feltűnően nőtt a válások száma. 1973-ban 3089, 1980-ban 2589 házasságkötés volt megyénkben. Nyolc évvel ezelőtt 797, tavaly 856 válást mondott ki a bíróság; akkor a házasságkötések egynegyedére, most egyharmadára. A helyzet — úgy gondolom, tudati tényezőkre is utal. Arra, hogy időnként meggondolatlan, felületes a párválasztás. Nem célja sem a pártnak, sem az államnak, hogy erőszakkal tartson együtt házastársakat, ha egyszer nincsenek meg az együttélés alapvető feltételei: a megértés, a szeretet, az együtt gondolkodás, az érzelmi közösség, az érdeklődési kör közelsége. Csakhogy e feltételeket nem lehet állami eszközökkel megteremteni. A családteremtés egyéni felelősség. Nem ártana ezt jól a tudatunkba vésni...

A családtervezésnek kétségkívül vannak anyagi feltételei is. Ilyenek az életkörülmények, a lakás, a bölcsőde, az óvoda és így tovább. A szocialista állam hallatlan erőfeszítéseket tesz még akkor is, ha minden problémát nem tud egy csapásra megoldani. Itt van például a szociálpolitikai kedvezmény — lakásügyben. Összegezve hadd mondjam el, hogy 1977 és 1980 között Somogybán 3544 család 1815 —

úgynevezett „OTP-bébit” vállalt, hogy kedvezményesen lakáshoz jusson. A vállalkozóknak azonban (megdöbbentő adat) évenként 33, 36, illetve 38 százaléka tett csak eleget elkötelezettségének. Tíz százalékuk orvosi papírral igazolt, s e témában ne kötözködjünk, meg kell érteni. Többségük azonban csupán lakásszerzésre használta ki e nagy állami kedvezményt. Most visszafizet, s néha még méltalanko- dik is.

Az említett példa azt igazolja: az intézkedések egy része nem, vagy csak részleges eredményt hozott. Mint ahogy nem vált be a háromgyerekes családeszmény sem. Bizonyítok: Somogybán 104 102 család van. Két gyermekkel 24 395, három gyermekkel mindössze 4001 család él. Az egyedülálló szülők közül 10147 él gyermekkel, és 39 392 család gyermek nélkül! Ez utóbbi adatok egy része nem az anyagi körülményekre, nem a társadalom figyelmetlenségére, hanem tudati tényezőkre vezethető vissza.

Ha már a népesség alakulásáról beszélünk: romlott megyénkben — és országosan is — a halálozási arány. Somogybán 1973-ban minden ezer lakos közül 13,1, 1980-ban már 15,3 vett búcsút az élettől.. Ha arra gondolok, hogy 39 392 család gyermek nélkül él, elgondolkozom.

V

an tudomásom arról, hogy milyen újabb intézkedések várhatók népesedéspolitikai ügyben a következő években. Épp ezért váltig állítom: a magyar állam nem tétlenkedik, s ez pénzben, lehetőségekben, .újszerű elképzelésekben is azt bizonyítja, hogy rajt tartja érzékeny ujjait a népesedés ütőerén. Csakhogy ez nem elég. A családeszmény, a gyermekvállalás és nevelés szándéka; életünk és törekvéseink „újratermelése”, azaz a gyermekáldás minden mást, az anyagi javak szerzésének mámorát is háttérbe szorító elkötelezettsége, a tudati elemek fejlesztése semmivel sem pótolható.

1975-től országosan is csökken a szülőképes körű nők száma. Mérséklődött a házasodási kedv, nőtt a válások száma, csökkent a gyermekvállalási készség. Olvasom: 1976 és 1980 között mindössze 648 volt a természetes szaporodás

Somogybán. Az 1981 és 1985 közötti időre mínusz 3760-ról szól az előrejelzés. Irányt, cselekvési programot jelző számok ezek. Több gyermek vállalását, a népesség növelését igénylő útjelzők...

Jávori Beta