Somogyi Néplap, 1981. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-11 / 213. szám
Társadalmi munka, közérdekű célok A Hazafias Népfront megyei bizottsága tegnap az utóbbi öt év településfejlesztési eredményeiről és a következő évek feladatairól tárgyalt. Dr. Stadler József megyei alelnök beszámolójában arról szólt, hogy a VI, ötéves tervben kevesebb központi elosztású pénzzel számolhatnak a helyi tanácsok, ezért fokozottabb szerephez jut a társadalmi munkában végzett település- fejlesztés. Minden jogos igényt viszont így sem lehet rövid távon kielégíteni, A népfront aktivistái sokat tehetnek azért, hogy enyhítsenek a gondokon. Megyénk az elmúlt öt évben nem ért el országosan kimagasló teljesítményt a településfejlesztési versenyben — annak ellenére, hogy két községünk is élen jár az egy lakosra jutó társadalmi munka értékében. Más megyékben ugyanis tőlünk eltérő módon számolják a segéd-. a szak- és a gépi munka értékét. Ezért is merült fól a beszámolóban és a hozzászólásokban az az igény, hogy egységesen bírálják el az egész országban; mi számít társadalmi munkának és azt milyen módon értékeljék. Ennek a kidolgozása egyébként folyamatban van. Általánosan elfogadható, hogy ahol közérdekű célokat tűztek ki és azokat megfelelő módon, széles körben ismertették, ott átlagon felüli volt a részvétel, s ennek megfelelően az eredmény is. Néhány helyen viszont — főként az új lakótelepeken — a vártnál kisebb érdeklődés mutatkozott a közös célok megvalósításáért. „Az ott lakók időnként mintha kívülállókként figyelnék környezetük építését, szépítését” — emelte ki beszámolójában az alelnök. Ez annál is inkább furcsa, mert jó néhány gond megoldására egyáltalán nem vagy csak elenyésző összeget kellene fordítani. Jellemző adat: a több mint tízezer közérdekű bejelentés, észrevétel egyhar- madát ésszerűbb szervezéssel orvosolni lehetett. A VI. ötéves terv célkitűzései új lendületet adtak a népfrontmozgalomnak. A feladatokat is ennek szellemében határozták meg. Többet kell törődni a kisebb települések lakóinak gondjaival, hogy megállítható legyen a falvakból az elvándorlás. Ugyancsak több figyelmet érdemel az értelmiségiek bevonása a mozgalomba; részvételük a település fejlődésében nélkülözhetetlen. U J. A tejtermelésről sokrétűen Szakmai tanácskozás Barcson Nemcsak Somogyból, hanem Baranyából is sok érdeklődőt vonzott az a tejtermelési tanácskozás, amit tegnap tartottak Barcson a művelődési házban. Mintegy kétszáz üzemi szakember, rendszerek, szakigazgatási szervek képviselői gyűltek össze, hogy mezőgazdaságunk fontos ágazata,» a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésének feladatairól váltsanak szót. Berkes László, a megyei takarmányozási és állattenyésztési felügyelőség igazgatója megnyitójában vázolta azt a szakosodási folyamatot, amely végbement megyénkben az 1972-es kormányhatározat óta. Hangsúlyozta; azzal együtt, hogy az ötödik ötéves terv során a tejtermelésben számottevő a fejlődés, országos összehasonlításban lemaradás mutatkozik, s az egyes üzemek közötti jövedelmezőségben igen nagyok a különbségek. A szakmai tanácskozáson a fejlesztés sokrétűségének megfelelően több témában hangzott el előadás. Elsőként a házigazda Vörös Csillag Termelőszövetkezet főállattenyésztője. dr. Pallér End" re tartott tájékoztatót a nagyüzem tejtermelési eredményeiről és fejlesztési célkitűzéseiről. Ez a nagyüzem a szarvasmarhaágazat jelentős fejlesztését valósítja meg a mostani tervidőszakba!}. Alapot adott ehhez, hogy az utóbbi öt év alatt kétezer- hatszázról ötezer literre emelték a tehenenkénti tejtermelést (mintegy huszonöt—huszonhat millió forint tejprémiumot jelentett ez); egy liter tejet 5,57 forint önköltséggel állítanak elő és 10,4 forintért értékesítenek. Ezért határoztak úgy, hogy a múlt évi nyolcszázról ezerötszáz—ezerhatszázra növelik tehénlétszámukat. Dr, Cséfalvi Géza, az OTÁF osztályvezetője országos viszonylatban elemezte a tejtermelésben végbement fejlődést, vázolta azokat a tenyésztői tennivalókat, amelyeket a tej-, illetve a húsirányú szakosodás kíván az üzemi szakirányítóktól. A tejtermelés figyelemreméltó mennyiségi fejlődése mellett hazánkban is mindinkább előtérbe kerülnek a minőségi követelmények. A tanácskozás résztvevői fokozott érdeklődéssel hallgatták Unger Andrásnak, a Magyar Tejgazdasági Kísérleti Intézet tudományos munkatársának előadását, aki a nyerstej minősítésének új rend' szeréről, a fölkészülésről és várható követelményekről szólt. Az új minősítési rendszer, amely szoros kapcsolatban lesz az árakkal, előreláthatólag 1983-tól lép életbe — de most kell készülni rá. Az egész Dunántúlt ellátó központi nyers tej-laboratórium Veszprémben már fölépült, működik. A Somogy és Baranya megye nagyüzemeiben termelt tej minősítését e hónaptól kezdik meg; a visszajelzések alapján a gazdaságoknak lesz módjuk arra, hogy fölkészüljenek. Valójában ehhez a témához, a higiénikus tejnyeréshez kapcsolódott az az előadás, melyet a világhírű Alfa-La- val cég képviselője tartott, számos — már hazánkban is alkalmazott — technológiai gyártmánya közül ismertetve néhányat. Rangsorolni nehéz, de újdonsága miatt talán a legnagyobb érdeklődést az osztrák Elanco cég képviselőinek előadása váltotta ki. Tőlük származik a Rumensin nevű egyedülálló takarmánykiegészítő, amelynek használatával adott mennyiségű takarmányból több húst lehet előállítani, vagyis gazdaságosabbá tehető a termelés. A világon 28 országban százötvenmillió hízómarhánál alkalmazzák már Kémiai talajjavítás. Százhatvanhét hektáron végrJ el a* Mén a kémiai talajjavítást a Szerencsi Állami Gazdaság meliorációs főmérnökség«, a borsodsziráki Bartók Béla Termelőszövetkezetben. Az állami gazdaság munkájának értéke Borsodban és Heves megyében évente több mint 20 millió forint. Képünkön; mészkő port szórnak a talajra — Sajószentpeter közelében íMTl-jotá — Hozma istván felv.) ezt a módszert (az Amerikai Egyesült Államokban 1975 óta), nálunk elsőként a Tau- rina közös vállalat vezette be. Ezt követően három rendszer; a Taurina, a Boscoop és a Kaposvári Szarvasmarha-tenyésztő Közös Vállalat képviselője kért szót, műszaki szolgáltatásaikról, a jövedelmező termelésfejlesztés érdekében végzett munkájukról, törekvéseikről adtak tájékoztatást. A jól sikerült, hasznos szakmai tanácskozást kiegészítette a Taurina bemutatója : fényképeken, tablókon, kiállított eszközökkel szemléltették a rendszernél alkalmazott technológiát. V. M. TARTALMAS TÉLI TANULÁST A nyár és az ősz egyúttal a bemutatók, a tapasztalat- cserék és a tanulmányutak időszaka is. Ilyenkor kínálkozik nagyobb mozgáslehetőség — és több érdekes téma — a programok lebonyo-- lításához. Nem véletlen, hogy a megye különböző egyesületei, tudományos szervezetei éves munkatervükben a második és a harmadik negyedévre többnyire ilyen és hasonló eseményeket irányoztak elő, a másik két negyedévben pedig inkább tanfolyamok, teremhez kötött oktatások szerepelnek. S ezek a képzések — vegyük a tapasztalatcseréket, tanulmányokat is ebbe a sorba — kevés kivételtől eltekintve vizsgakötelezettség nélküliek. A téli tanfolyamok, a különféle témájú klubrendezvények hallgatói nem kapnak osztályzatot; ki- nek-kinek jól felfogott érdeke tehát, hogy odafigyeljen, hogy ne hiányozzon az előadásokról. A Magyar Agrártudományi Egyesület Somogy megyei Szervezetének idei munkatervében •csaknem negyven rendezvényt szerepeltet. Ezek egy részének lebonyolításában más szervek is közreműködnek. A falusi esték előadássorozat időpontja az év első és utolsó negyede, s ugyancsak az év utolsó három hónapjára tette rendezvényeinek jó részét az állatorvosok szakosztálya. Elérkezett tehát a fölkészülés ideje, a témakörök öszmai kommentárunk szeállításának feladata. Az igények szerint egyeztetik az időpontokat, előadókat kérnek föl. A mezőgazdasági nagyüzemek működési területein azonban nemcsak az agrártudományi egyesület szervez előadásokat a téli estékre, hanem a gazdaságok is igyekeznek lehetőséget teremteni hasznos programokra. A siófoki November 7. Mezőgazdasági és Kertészeti Termelőszövetkezet például együttműködési megállapodást kötött a Dél-balatoni Kulturális Központtal, s a közművelődési kapcsolatok keretében klubfoglalkozásokat és egyéb érdekes, a téli szabadidőt tartalmasán kitöltő összejövetelt tervez. Ott, ahol sokan — és szívesen — foglalkoznak háztáji árutermeléssel, illetve saját fogyasztásra szánt mezőgazdasági cikkek előállításával, szükségét érzi a lakosság az új, korszerű módszerek meg- ismerésének, egyes eljárások elméleti és gyakorlati elsajátításának. Az előadássorozatok befejeztével ők sem tesznek vizsgát, nem kapnak bizonyítványt. Egy-egy szép gyümölcsös, szőlőültetvény, baromfi-, sertés- vagy házi- nyúlállomány azonban mindennél ékesebb bizonyítéka az ismeretgyarapításnak. Ma már aligha okoz gondot bárkinek is, hogy hallgatóságot szervezzen a téli tanfolyamokra. Inkább az igények kielégítése jelent feladatot — különösen ha a szervezők, a rendezők a minőségre is törekszenek. H. F. Még mindig csak lehetőségek A halászati gazdálkodás helyzete Somogybán Nehezen maradt higgadt az ember tegnap a megyei tanács mezőgazdasági fejlesztési albizottságának tegnapi, a haltermeléssel és a fejlesztés lehetőségeivel foglalkozó ülésén. A tényeket, a gondokat, de a megoldás lehetséges fő lépéseit is ismerjük már. A helyzet nem ad okot derűlátásra. "Sul sok a „külön érdek”, a hatósá- gosdi, a meddő vita (mellesleg: csaknem maguktól értetődő kérdésekben), és túl kevés a határozott útmutatás. Kevés a pénz is a fejlesztésre. Somogy az ország második legnagyobb halastóterülettel rendelkező megyéje. S bár a rangsorban nem marad el évi 450—500 vagonos haltermelésével sem, jócskán elmarad — mint annyi fórumon elhangzott már — saját lehetőségeitől. Nem kétséges: megjelelő fejlesztésekkel ez a mennyiség akár' másfélszeresére is növekedhetne. Valójában számottevő termelésnövekedéssel reálisan ma csak a megye egyetlen korszerű — intenzív módszereket alkalmazó és fejlesztési eszközökkel is rendelkező — nagyüzeme, a Balatoni Halgazdaság számolhat. A tsz-halastavak zöme „szét van szórva”, apró, elöregedett. Felújításuk, korszerűsítésük sok millió forintot igényel. Egyáltalán érdemes-e ennyit rájuk költeni? Egyértelmű az igen. Nem csupán azért, mert a hal ma a népgazdaságnak és a termelőüzemnek egyaránt jövedelmet hoz, azért is, mert egy ilyen természeti adottságot kár nem kihasználni. A kérdés „csupán” az, ki végezze el ezt a feladatot, miből és milyen módon. Az ötéves terv szerény fejlesztésekkel számol a megye tsz-tógazdaságaiban: 40 hektár felújítását és 75 hektár alapyető munkáinak elvégzését tervezi. Kétséges azonban, hogy most, az állami támogatások elapadása után ■ akár csak ennyi is megváló-; > sul-e. A tsz-ekben nem jut pénz e célra. Kézenfekvő lehetőségnek látszottak a haltermelési rendszerek. Csakhogy az ő számukra is elsősorban a tavaknak a könnyen nyereségesre fordítható részében van „fantázia”. S bizony, a megye gazdaságaiban kevés ilyen akad. A bikali rendszer például a három év alatt elért terméstöbblet felét kéri segítsége viszonzásául. Aligha csábító számára ez a fél rész az eliszaposodott tavacskákon, ahol az intenzív gazdálkodásnak még csak lehetősége sincs. A megye halastavainak csaknem a fele a Balaton vízgyűjtő területén van. Ezeken a részeken szerencsésen összekapcsolhatnák a halászat fejlesztését a víz- és környezetvédelmi beruházásokkal. Nem nehéz belátni, hogy ezek a tavak a Balatonba befolyó vizek természetes biológiai tisztítórendszerei is. A halak fölfalják a vízbe került szerves anyagokat, amelyek különben közvetlenül kerülnének a nagy tóba ... Ezt a bizonyításra sem szoruló tényt egyes helyeken nemcsak kétségbe vonják, hanem a tavakat a Balatonra veszélyt jelentő „víz- szennyezőként” állítják be. Ennek kapcsán a tegnapi albizottság! ülésen is határozottan kimondták: a vizmi- nősítés objektivitásához —■ finoman szólva — némi kétség fér. Bármely halastóról bebizonyítható, hogy „szennyvíz”, ha például a mintát a lehalászáskor fölkavart iszapos vízrészekből veszik. A mintavételezés ilyen „szubjektivitásai” mellett nem nehéz olykor a gazdaságokat — bírságokkal és egyéb módon — sakkban tartani, s még kevésbé: gátat vetni az ésszerű megoldásnak. Jó javaslatnak látszik a meliorációs és tórekonstrukciós beruházások összekapcsolása is. A tavakban gondot okozó iszap, néhány száz méterrel arrébb szerves anyagban gazdag talajjavító réteggé válhat. Kár, hogy ez az ötlet nem öt éve hangzott el, amikor még több fejlesztési összeg jutott meliorációra! Igaz: hol volt akkoriban átlag 33 százalékos nyereség a halászati ágazatokban, s ugyan ki látott akkor ebben fejlesztésre érdemes területet...? 1985-re a megyei terv a mostaninál csaknem húsz százalékkal több, 5700 tonna körüli „halterméssel” számol. Hogy ez megvalósul-e, mindenekelőtt attól függ: születik-e végre e tárgyban a MÉM és az OVH vitáit is eldönteni képes magas szintű döntés. B. F. Elednek a paksi atomerőmű technológiai rendszerei A paksi atomerőműben átadták az üzemeltetőknek az első turbina idegengőzös indításához és a cirkulációs mosatáshoz szükséges irányító részt. A reaktor épületben lévő blokkvezénylő az atomerőmű legfontosabb irányító központja. Innen ellenőrzik, irányítják a fő technológiai rendszereket, innen tudják a szakemberek teljes összefüggésükben áttekinteni a lejátszódó bonyolult és sokrétű folyamatokat. Máris innen vezénylik az atomerőmű tűzjelző-rendszerét, a házi üzemi villamos- rendszert, itt van a központja több száz különféle méretű és rendeltetésű, közöttük pár centi átmérőjű és derékvastagságú tolózárak, csövek nyitásának-zárásának. • SOMOGYI NÉPLAP