Somogyi Néplap, 1981. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-06 / 209. szám

CSILLANÓ JEL Csak egy pillanatra láttam; a fiú elfordult hirtelen, vég­tére is már felnőtt embernek tudta magát, s szégyellte, hogy az elrontott munkada­rab miatt — még ha méreg­ből is — a szemébe könny szökik. Mestere, az idős sza­ki, akivel beszélgettem, szin­tén láthatta ezt a csillanást, mert nem hordta le a gyere­ket, hanem bíztatóan és su­tán vállon veregette, s ne­kem az volt az érzésem, hogy legszívesebben megölelné. • • • Sokféle érzés munkál ben­nünk, emberekben, amelyek­ről ritkán beszélünk. Köny- nyet válthat ki belőlünk a harag, a részvét, a keserű­ség, és örömünkben is köny- nyezhetünk. Érzékenységünk egyre nő, és emberi szükség­leteink gyarapodásával mind több érzelmi szál köt ben­nünket környezetünkhöz, s lesz ez a környezet egyre tá­gasabb. Ügy gyűlik bennünk az emóció, ahogy éveink múltá­val szorongásunk is halmozó­dik a percnyi lét miatt Egy könnycsepp csillant n imént a fiatal munkás sze­mében. ö szégyellte, én meg — embermivoltunk e ritkán felfénylő jelének — jobban örültem, mint a kincskereső, ha gyémántra bukkan, * • • Hűért szégyelljük éntft­mánkét? Miért resteOkedttak «Sá­gunkat megmutatni, a ami rosszabb: miért vélik ügy so­kan, hogy akkor élnek oko­san, ha érzékenységük Mű- letét a lehető legkisebbre zsugorítják? Miért így ekei­nek néhányon érzékenységük köréből tdnekesztooi a rész­vétet, a szégyent, a megren­dülést a felindulást, min­dent. amit ésszerűnek vélt életvttetakbte llliiilrmwk A munka közben hibázó fiút mesterének talán meg kellett volna rónia, ám ö is látta az önmagára haragvó gyerek szemében a könnyet, s bölcs intelem helyett meg­hatódott, szinte a fiúval együtt szenvedett. Tény: az érzékeny ember sebezhe­tőbb. A belső páncél, a látszólag tudatos közöny tarán valóban megvéd a szenvedéstől. Talán valóban egyszerűbbnek, köny- nyebbnek tűnik az élet e lel­ki páncél viselőinek, felelős­ségtudatuk terhe minimális; nem él különbül náluk a hal a vízben. Az ám: a hal! Lehetséges, hogy akadjon ember, aki valóban olyan gondtalanul akarna élni, mint a hal? A halnak valóban nincsenek érzelmei, szükség­letei táplálkozásra és ívásra korlátozódnak, s a biológiai szükségletek egyeduralma alól nem képes megszabadul­ni, igaz, nem is akar, és nem is szenved emiatt. Am az ésszerű érzéketlen­ség veszélyesebb a hal közö­nyénél. Ez a védekezés nem egyszerűen passzivitás; nem is olyan túl régen fasiszta egyenruhába bújtatott gyil­kosok e racionális szenvte- lenség birtokában fényképez­ték szakszerűen felakasztott aldoaataikat. Esetlenül, sátán veregette meg a taégyenkeeő fiú vállát mestere az imént „„ • ♦ • A eéBeftűző, eéhwegvalósftó munka tette képessé az em­bert, hogy állati közönyétől magst» hadni jón, hogy szen­ved jen, hogy snenvedését érző saenvedélyes lény legyen, és hogy • világra fogékonyan, egyetemesen reagáljon. Áss m SMnüm. »« tmbmA BttfmfetzödGn m torgmtém Ragtime •MMi. toka* %ér# tévés alkotás forgatása fejeződött be az elmúlt napokban. A szegedi körzeti stúdió példá­ul A színigazgató címmel Radó Vilmosról forgatott portréfilmet. A Kecskeméti Katona József Színház örö­kös tagja — aki több mint harminc évet töltött el a társulatnál különböző beosz­tásokban — tizenhat évig volt igazgató. Emlékeit ele­veníti fel, s megszólal a mű­sorban Bárdi György, Ga­lambos Erzsi, Koncz Gábor, Moór Mariann is. A for­gatókönyvet Heitat Nándor, a Petőfi Népe rovatvezetője irta. Rendező: Radó Gyula. Portréfilm készült a Víg­színház kitűnő művészéről, Darvas Ivánról is. „Ha ál­modosa. három eyrfmi szoktam álmodni. Ha gon­dolkodom, ma már lényegé­ben magyarul gondolkodom” — vall önmagáról a kétré­szes riportban. Nino Manfredit kedveli a magyar mozinézők tábora. Máté Judit készített vele ri­portot, Csoda magyar mód­ra címmel. A felvételek a művéss római otthonában készültek. Manfredi életéről, pályájáról, a színészi alko­tókészségről beszél. Milos Forman a „cseh új hullám” egyik jelentős alkotója hosz- szú ideje Amerikában él. Ott rendezett filmjei közül a magyar mozikban is láttuk az Elszakadást, a Hair-t, a Száll a kakukk fészkére cí­mű alkotását. Nemrég a Magyar—szovjet társadalomtudományi tanácskozás Szeptember 7-én, hétfőn kezdődik Budapesten a ma­gyar—szovjet társadalomtu­dományi együttműködési bi­zottság negyedik ülésszaka. A magyar tudósdelegációt Fach Zsigmondi Pál akadé­mikus, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia alelnöke, az MTA Történettudományi In­tézetének igazgatója, a bi­zottság magyar tagozatának elnöke vezeti, a szovjet tu­dósküldöttség élén Pjotr Fe­dőszeren akadémikus, a Szov­jetunió Tudományos Akadé­miájának alelnöke, a bizott­ság szovjet tagozatának elnö­ke áll. A nyitónapon a tudó­sok értékelik a társadalom- tudományok feladatait az MSXMP XII. e* az SZKP XXVI. kongresszusának tük­rében. Köpec2i Béla akadémikus, az MTA főtitkárhelyettese beszámol az együttműködés 1976—1980 közötti eredmé­nyeiről. Ezen időszak alatt a magyar és szovjet társada­lomtudósok 18 fő témán belül mintegy, száz közös kutatást végeztek. Megbeszélik majd az 1981—85-re tervezett új közös programokat, s az ed­dig megkezdett kutatások folytatását is. A magyar—szovjet társa­dalomtudományi együttmű­ködési bizottság ÍV. üléssza­ka szeptember 11-én, Sopron­ban fejeződik be, ahol is alá­írják az öt évre szóló együtt­működési inunkatervet. Rakoncátlan érzékenység megteremtője gátat is emelt e képességnek, amikor az ember a termelés­ben eltűnni érezte önmagát, amikor munkaerejét eladni kényszerült, s a számára kö­zömbös célú termelés eleven tartozéka lett. Vajon lerombolhaló-e ez a gát, megszüntethető-e a kö­zöny történelmi, társadalmi fundamentuma a mi terme­lési viszonyaink között, ami­kor még mindig árut termel a munkás, és jól tudjuk, hogy a modern ipar terméke a szo­cializmus építése során is an­nál tökéletesebb, minél in­kább nélkülözi készítőjének megkülönböztető kézjegyét... Az a hibázó fiú az imént azért szenvedett, mert elron­tott egy munkadarabot.., * * * A szocializmus építésének, társadalmi rendszerünk fejlő­désének feltétele, hogy mind fokozottabb mértékben le­gyen képes megteremteni a személyiség kibontakozásá­nak feltételeit. A személyiség kibontakozását semmi sem 6egíti jobban, mint amikor az ember a közös eredmények­ben megvalósulni látja a sa­ját céljait. Mert ha már nem pusztán a fizetésért, hanem a közös munka eredményéért, annak öröméért is dolgozunk, ez feltételezi kapcsolataink teljesebbé válását és annak tudatát, hogy kötelezettsé­geink aem csonkítják meg, hanem gazdagítják érzel­meinket Történelmileg kialakuló képességünk, hogy magunké­nak érezzük azt is, ami nem a sajátunk, hogy mindenhez, ami emberi, közünk van: a mienk. Nemcsak a tárgyak, hanem az erű, a tudás, a ha­ladás. Az a könnycsepp h. A. flk Furcsa vigyorú, kalapos figura néz rám a papírlap­ról. Fölötte felirat: Ra­koncátlan. A stencilezett lap alján gépelt szöveg: a fele­lős szerkesztő: Jankovics Mária. Csokonyavisontán kí­vül aligha ismerik ezt az új­ságot. Kissé hasonlít az is­kolákban kiadott diáklapok­hoz. Két évvel ezelőtt egy ak­kor még tizenhat éves lány bátor ötlettel állt elő: java­solta a község fiataljainak, hogy készítsenek újságot. Nagy volt az öröm, hiszen kevés példa van ilyenre. Próba — szerencse! Azóta kisebb-magyobb zökkenők­kel, de megjelenik a lap, amelynek szerkesztője, író­ja és kiadója a most már adminisztrátorként dolgozó Jankovics Mária, az egyko­ri kezdeményező. — Honnan vette az ötle­tet? — Akkor még a nagyatá­di gimnázium tanulója vol­tam, s az iskolánkban mű­ködött egy diáklap. Csoko­nyavisontán szinte semmi­lyen lehetőség nincs a szó­rakozásra; a művelődési há­zunk, valószínű, hogy még ebben az ötéves tervidőszak, ban sem épül fpl. Két évvel ezelőtt ugyanez volt a hely­zet, s úgy gondoltam, vala­mivel föl kellene kelteni a fiatalok érdeklődését. — Előttem a lap egyik száma. Ez kézírással készült. — Eleinte nem volt gép­író, hát kézzel írtam a la­pot, s azt slencileztük. Ma már könnyebb a helyzet: a gépírás jól olvasható. A többieknek, úgy látszik, csupán a lelkesedése volt nagy, s az ötletadó egyedül maradt. Gondolom, nem én vagyok az első, aki megkér­M 4h*fiS, hegy miért «inálja. — Már gimnazistaként is írogattam; csak úgy, ma­gamnak. Sok olyan téma van, ami érdeklődésre tart­hat számot, s ha az írásban nem is segítenek, legalább elolvassák. A lap a Rákóczi Termelőszövetkezet KISZ- alapszervezetéé, minden számában szó van a moz­galmi munkáról, a rendez­vényekről, a hibákról és hiányosságokról is. Külön oldal jut a film- és'könyv­ismertetőknek, írok a köny- nyűzenéről, a legújabb le­mezekről... Lehet, hogy egy­oldalú a szemlélet, de hát magam csinálom. — Milyen a lap fogadta­tása? — Negyven példányban, készül, s akit érdekel, az if­júsági klubunkban elolvas­hatja. Néhányan elmondják a véleményüket, s úgy ér­zem, nem fölösleges a mun­kám. Néhány hete találtam magamnak három társat; így sokoldalúbbá tudjuk ten­ni, s biztosan javul a szín­vonala is. Megterveztük már az újság belső szerkezetét: állandó rovataink lesznek, s szeretnénk megpróbálni a riport és az interjú műfa­ját is. Legközelebbi szá­munkban például a terme-, lőszövetkezet vezetőivel ké­szítünk beszélgetést. A kö­vetkező időben, kéthavonta jelentetjük meg... A rajzolt emberke biza­kodóan mosolyog a címla­pon. Nem csoda, hiszen ké­szítője ugyanígy beszél az újságról. S bár kezdetleges, és hibája is van jó néhány, azért dicsérendő a kezdemé­nyezés. Egy jó ötlettel ér­dekes dolgokat lehet vinni a község életébe. A esokonya- visontaiaknak ma már ter­mészetes, hogy saját lapjuk van. I E. Amatőrfilmes világfesztivál Siófokon HmgOtm thmé regényből forgatott filmet Hámori André» és Szálai András nnmka közben kereste fel, és Szólítson Mi lóénak! cím­mel készített portréfilmet a jeles rendezőről, A lezárni er Trmtner neve talán kevésbé ismert ná­lunk. Francia film-diszlet- tervező. Róla ugyancsak Há­mori András szerkesztő-ren­dező irányításával készült portréfilm, melyet Trauner filmjeiből vett részletekkel illusztráltak. Húsz országból négyszáz vendég és százhúsz film Amint azt lapunk tegnapi számában hírül adtuk, pén­teken este megnyitották Sió­fokon a 40. UNICA-kongresz- szufit. Hanga Mária művelő­dési miniszterhelyettes meg­nyitó beszédében méltatta a fesztivál jelentőségét; el­mondta, hogy az idén 50 éves az UNICA, s ugyancsak fél évszázados múltja van a ma­gyar amatőrfilmes mozga­lomnak. Húsz évvel ezelőtt rendeztek * felszabadulás után először amatőrfilm­Románkori templom Lébényben Hazánk egyik legszebb és legértékesebb román kori építé­szeti emléke Lébénymiklóson található. A XIII. század ele­jei egykori apátsági templomot az évszázadok során több­ször átépítették, de kora építészeti stílusjegyeit napjainkig megőrizte. Sokan keresik fel — külföldi cs hazai turisták — ezt » páratlan szépségű műemléket. Képünkön: a lébé- nyi templom. (MTI fotó: Szabó Imre felvétele -- KS) szemlét, és ugyancsak az idén ünnepli a szakma a Magyar Amatőr Filmszövetség újjá­alakulásának 15. évforduló­ját. A hivatásos és az amatőr film megkülönböztetés 1021 óta indokolt: ez évben ugyan­is a Pathé-cég Pathé-Baby néven forgalomba hozta 9,5 milliméteres rendszerét. A könnyen kezelhető kis kame­rák tulajdonosai egy idő után nem elégedtek meg a moz- gásrögzités primer élményei­vel, s az önkifejezés igényé­vel kezdték használni gépei­ket. A filmek egyre több né­zőt vonzottak, hamarosan klubok is alakultak, majd e klubok szövetségre léptek. A hazai amatőrfilmes mozga­lom történetében jelentős esztendő 1931. Ez évben ugyanis 31 filmamatőr egye­sületbe tömörült, és Pergő Képek címmel lapot is adott ki. Ugyancsak 1931-ben Brüsszelben öt ország — Ausztria, Belgium, Francia- ország és Hollandia — ama­tőrfilmesei nemzetközi ver­senyt rendeztek, Két év múl­tán már 17 ország (köztük Magyarország) 60 filmje ver­senyzett. Ekkor javasolták %a magyar amatőrfilmesek 'a nemzetközi szövetség létreho­zását. 1935-ben Barcelonában, a 4, nemzetközi verseny al­kalmával rendezték meg az első (még nem hivata­los) UNICA-kongresszust (UNION-Internationale du Cinema d'Amateur), 1937-ben pedig 18 tagország hivatalo­san i6 megalapította az UNICÄ-t. A magyarok 1930- tói díjak sorát nyerték.. A filmszövetségnek ekkor már önálló székháza is volt, amelyben kényelmes vetítő­terem, klubhelyiség, könyv­tár, archívum, hanglaborató­rium állt rendelkezésre. A hajdani, viszonylag szűk kö­rű, de virágzó mozgalmat a háború szétdúlta. A felszaba­dulás után csupán 1959-ben nyílt lehetőség a Filmtudo- mányi Intézetben egy úgyne­vezett mintaklub megszerve­zésére, majd 1961-ben *z elő­dök értékes hagyományait vállalva rendezték meg a 9. országos amatőrfilm-sereg- szemlét. öt év múltán — im­már a Népművelési Intézet támogatásával — újjáalakult a Magyar Amatőr Filmszö­vetség. Magyarország 1974 óla ismét tagja az UNICA- nak, amelynek 30 rendes és 8 „levelező” tagja van. Azok az országok a „levelezők” (pl. az USA és Kanada), ame­lyekben nem az állam hiva­talos szövetsége tagja az UNICA-nak. E szervezetek nem vehetnek részt a kong­resszuson, nincs beleszólásuk a döntésekbe, csak a verse­nyen szerepelhetnek. Jose! Walterstheidt, az UNICA elnöke a nemzetközi szervezet hagyományairól be­szélt. Megköszönte a magyar- országi meghívást és a ren­dezők munkáját. Hangsúlyoz­ta: egy-egy ilyen fesztiválon barátságok szövődnek, a a résztvevők a más nemzetbe­liekkel találkozás, beszélgetés révén meggyőződnek arról, hogy a békevágy minden népben erős és cselekvésre sarkalló. Tegnap délelőtt Siófok ta­nácselnöke, dr. Gáti István fogadta a fesztivál résztve­vőit, és beszámolt a Balaton- parti város életéről. Majd az UNICA elnöksége ülésezett, délután pedig megkezdték a filmek vetítését. Két órától hatig a magyar, holland, a norvég, az olasz, este pedig a portugál és a lengyel fil­mesek mutatták be alkotásai­kat. Ma folytatják a vetítést, holnap pedig kiránduláson ismerkednek a Balaton kör­nyékével. A fesztivál meg­rendezését segítették a siófo­ki vállalatok is: a többi kö­zött a Pannónia, a GOV, a KW, a DRW és a Mahart. Szapudi András

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom