Somogyi Néplap, 1981. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-24 / 224. szám

TIHANYI CAPRICCIO Látogatóban Borsos Miklósnál \ Egy óra Borsos Miklós­sal, Tihanyban. Csapongó beszélgetés, zenei műszóval: capriccio. Jegyzetfüzetem lapjait a kimért idő miatt ritkán fordítom, inkább az emlékekre és a befogadó szemre hagyatkozom ... Az augusztus végi, szeszé­lyes napok egyikén délelőtt tizenegyre beszéltük meg, hogy zavartalan nyári haj­lékában fölkeresem Tihany diósi domboldalán. Előtte telefonon bizalmas tudni­valót közölt velem: a kapu mellett „zárdái kolomphoz” vezető drót feszül, keressem meg a markolatát... A ka­puban két oroszlános kiné­zetű bálvány kutya a kerítés­oszlopom. Mohaöltöztette szobrok, két versidézettel. Mély hangzású . harang felel moz­dulatomra, bent elcsitul a faragás, kalapálás — dom­borítás lármája— Szívélyesen fo­gad Borsos Mik­lós. Vörös bort vittem a mester­nek, mondván, hogy hozzá a dió itt terem. Szeme csodálkozásról árulkodott: hon­nan tudom, hogy a vörös bor és a dió, a domborí­tás, a vésnöki munka „tartozé­kai”. Kaposvári tanítványa ava­tott be a mű­helytitokba még indulásom előtt, de amúgy is gyak­ran fölidézte fő­iskolás élményei­ről beszélve tanárának alak­ját ... A IV. dunántúli tárlat meghívottja Borsos Miklós. — Munkásságának néhány remeke — a Nemzeti Galé­riában őrzött művei: — a magyar szobrászat „etalon- ja-mércéje” — fogalmazott így Rideg Gábor, a kiállítás főrendezője. — Ön készítette a „Du­nántúli művészetért” érmet, melyet a kiállítás fődíjasá­nak adományoznak — kezd­tük a beszélgetést. — Mire gondol e kifejezés hallatán; dunántúli művé­szet? — Először is arra, hogy ez a megjelölés egy földrajzi egységre utal. A Dunántúl művészete korántsem képez egységet, a legkülönfélébb szellemi alapon állnak ’ a nagy történelmi múltú váro­sok. Dél-Dunántúl központ­ja, Pécs a modern képzőmű­vészeti irányzatok képvise­lőinek munkáit gyűjti. Ka­posvár helyét Rippl-Rónai, Vaszary jelölte ki. Székes- fehérvár? Szintén a modern művészet felé tekinget. Győrben éltem tizennyolc éves koromig, hogy ez a vá­ros Bécs és Budapest között helyezkedik el, zenei életé­re volt különös hatással. Pannónia művészetét, a pan­non kultúrát vállalhatjuk. A görög-római művészeteket a kereszténység mentette át az utókorba. Erdélyben a nyugati szellemiséget a pro­testantizmus teremtette meg. A rómaiak érdemesnek tar­tották, hogy a Dunántúlon villát építsenek, szőlőt tele­pítsenek, mivel, éghajlatunk rokon az övékkel. — Műveit, avielyek példáz­zák ennek az örökségnek a .szellemiségét, már Kaposvár­ra szállították. Milyennek képzeli el a kiállítást? — Nem tudom, Kaposvár el tudja-e érni, hogy a Du­nántúlon élő művészek ja­va részt vegyen a kiállításon. Nem lesz-e részleges bemu­tató? Közben gondolkodtam azon, milyennek képzelek el egy dunántúli tárlatot. Van egy ötletem. Egyszer jó len­ne együtt látni Dunántúl Sumonyl Zoltán _______________________ 1 P A 1 N 1 E 1 L­H A 1 ■ G 1 Ml Ezután a határozott férji kioktatás után Annához for­dul, s úgy válaszol az asz- szonynak, aki őt ki akarja rekeszteni a dolgozók sorá­ból. mintha meg sem szakí­totta volna ez a kis csalá­di párbeszéd. — Ugyan, ugyan kedves Anna, hát csak nem akarod azt mondani, hogy az a ren­geteg magyar a Chopok lej­tőin csupa jogász, mérnök­közgazdász, tanár, külkeres­kedő meg fotóriporter?! — Nézd kedvesem, én nem tudom, hogy kinek mi pon­tosan a foglalkozása vagy a végzettsége, de hogy nem gyári munkások, az hét­szentség! Egy meiós, akinek a te korodban háromezer- hatszáz forint a fizetése, az nem vesz a családjának sí­felszerelést húszezerért! — Hat azért többet keres — igazítja ki a feleségét a mérnök. — Én is azt hiszem, hogy többet, mert annyiból nem­igen lehet megélni — mond­ja a tanárnő —csak egy gyári munkásnak más az igényé. — Hogyhogy más az igé­nye? A mólosnak is ponto­san olyan igényei vannak, mint bárki másnak! Honnan veszed ezt a hülyeséget?! Mint valami nagyságosasz- szony a harmincas évekből! A Weisz nagysága, akinél anyám takarított napi egy pengőért! Annak voltak ilyen elméletei! — Ne hülyéskedj már, Jóska — pirul el mérgében a tanárnő —, hát nagyon jól tudod, hogy nem erről van szó! Nehogy megsértődj már a proletariátus helyett! Per­sze hogy pont úgy vannak igényei, mint az értelmisé­gieknek vagy a parasztság­nak, vagy mit tudom én ki­nek, csak éppen mások ezek az igények, mint a tieid! Mert mondjuk telekre gyűjt, ami neked ingyen se kelle­ne, meg családi házra épít, ami megint nem kellene, vagy kocsira gyűjt, ami ne­ked már megvan. Esetleg la­kásra, és én attól tartok, hogy ezek vannak többen, mert egyelőre albérletben lakik vágy a szüleinél lakik, és szeretne családot alapíta­ni, gyerekeket csinálni, és azokat normgiis körülmé­nyek között felnevelni! Ne­ked meg már ez is megvan. Hát csak erről van szó! — Én se ingyen kaptam« művészetét, az „ősök” —nem egészen a régmúltra gondo­lok —, RTppl-Római, Vasza- ry, Egry műveivel együtt. Föllenné a kérdést, az euró­pai rangú mesterekkel ösz- szehasonlítva a mát: van-e erő az élő művészetben? Vendéglátóm ezután for­dult egyet a házban, méz­színű csopakival kínált, s hetvenötödik születésnapját' ünnepelve kortyoltuk a hű­vös és ízes fehér bort. Fes­tői témaként az asztalon fan­táziával elrendezett* gyü­mölcs-kosár. A kertbe invitált. Agyag- edények és márványszobrok közt sétáltunk a zöldben, ahol a virágok és a fák — ez csoda! — a délt idézték. Olaszországot, Firenzét... A ház, mely épp annyi idős, mint éin ugyanúgy ... Egy fa emléke: csonk törzs. Annyi­ra elterebélyesedett, hogy ki kellett vágni. Ez a kert nem­csak egy művész otthona, ha­nem Borsos Miklósnak és fe­leségének a műve is. A hátsó fészerben fehér márványból kibomló madon­na. — Életem első faragásá­nak a témájához tértem visz- sza — mondja a mester, s aprólékosságigal beavat a márvány megmunkálásának rejtelmeibe. Tapintani in­gerlő a „lélegző” kő, mégis inkább tapintatosan hallga­tom, hogy milyen kárt okoz­hat a műben a kéz, és .mi­lyen hasznos eszközzé válik ugyanez, ha érti: hogyan si­mogassa a márványt... Réz­domborítás. Sárkányölő, ba­ráti megrendelésre. — Mint­ha ezer éves lenne, nézd, a patinája... Se í^írkány, se Szent György, csak egy izmos fér­fi — meztelenül — és a ló. (A lóról és lovasáról renge­teg rajz készült Tihanyban, ahol a tóban valamikor együtt fürödtek a katonák és a hátas jószágok.) — Az volt az elképzelé­sem, hogy úgy ábrázolom a sárkányotok ahogy vért nél­kül éppen fölszáll a lovára. A hite magasztosítja föl a tettére ... Búcsúzni készülök. Ven­déglátómhoz délután szülő­városának küldöttsége érke­zik. A kapuban elválva mondja: — , Találkozunk a kiállítás megnyitóján. Föl- tétlen ott leszek. Horányi Barna # lakásomat! ' Nagyon sokat spóroltunk, és ráadásul még a kezdő mérnöki meg jog­gyakornoki fizetésünkből, hogy vissza tudjuk fizetni a kölcsönöket! — Persze! Mindenki így csinálta! De most hogy már nem akarsz ilyen dolgokat venni, ki tudsz fizetni évi hét-nyolcezer forintot a tát­rai kirándulásra, és húszez­ret a jugoszláviai tenger­partra! Ha a melósnak meg­van a lakása, kocsija, eset­leg a telke is, akkor talán neki is igénye támad egy kis síelgetésre. Szóval ezt je­lenti az igények különböző­sége, nem pedig az én lené­ző, úri allűrjeimből fakad. — Van itt pénz! — vágja el a vitát a házigazda. — Ide figyeljetek, hogy micso­da pérjzek forognak ebben az országban! Nézzétek meg a mai Népszabadság lakás­hirdetéseit! Pedig gondolom, hogy az MSZMP központi lapjában csak a szemérme­sebbek hirdetnek. Csak tud­nám, hogy kik ezek?! 31. „Gellértnél távfűtéses, rep­rezentatív, száz négyzetmé­ter öröklakásomat és Sza­badság-hegy tetején önálló egy szoba összkomfortos, fűt­hető kis kertes nyaralómat elcserélnem önálló’ budai villára. Minden megoldás érdekel.” — Szegénykém! önálló budai villára támadt igé­nye! És meg is fogja kapni. De azért ez nem a munkás- osztály, nem az uralkodó osztály tagja! Vagy: „XII. kér. Gaal József utcában 126 TaSiinni dalfesztiválon több mint 27 ezer zenész és énekes vett részt, köztük az NDK-ból', Magyarországról, Finnországból és több szovjet köztársaságból érkezett kó­rusok is. A gyönyörű természeti környezetben színpompás látványt nyújtottak a díszes, népviseletbe öltözött zenészek, táncosok és a nagyszámú vendégsereg. Az ünnepség szép aktusa volt a dalos fákl.vagyújtás, a résztvevők színes menete Tallinn utcáin, vala­mint a koncert a „dal mezején” Élő történelem Sorsfordító események Publicisztikai írások és ta­nulmányok sora jelent meg az elmúlt években napilap­jainkban és folyóiratainkban ifjúságunk történelmi tudá­sának és tudatának hiányos­ságairól, kiváltképpen arról az olykor elképesztő tájé­kozatlanságról, mellyel a mai tizen- és huszonévesek a negyvenes-ötvenes évekről nyilatkoznak meg. Hiányos­ságok pótlására vállalkozott tehát a rádió munkaközössé­ge — szerzőként Asperján György, szerkesztőként Fagy- gyas Sándor, rendezőként Gáli István — amikor" elké­szítette az Élő történelem című, nagy lélegzetű soro­zatot hazánk 1944 és 1962 közötti históriás eseményei­ről. Bízvást megállapíthatjuk már most, a nyolcrészes so­rozat kedden este elhangzott első adása után; vállalkozá­sukért csak tisztelet és. elis­merés járhat. Egyszerre kel­lett tájékoztatni a fiatalokat a tankönyvekből eddig nagy­részt kimaradt tényekről, fel-felvillantani a főszerep­lők arcvonásait, és számos bonyolult összefüggéssel megismertetni az akkoriban eszmélő vagy azóta született nemzedékeket. Nos, a felsorolt három szempont közül kedden az első érvényesítése sikerült a leginkább. Részletes, néha túlságosan is részletes ese­ménynaptárt kaptunk a fel- szabadulás folyamatáról, a nemzetgyűlés, a kormány, a négyzetméteres, 2 szintes lu­xus öröklakás beépített be­rendezéssel, garázzsal eladó.” — így röviden, eladó. Mert már nem akar lakni, mi?! Ugyan már! Ennek van még legalább két lakása. — "Tudod, mennyi egy ilyennek az ára? Pontosan kétmillió! Készpénzben. És ha egy hét múlva felhívod, már eladta! Mert van, aki­nek van kétmillió forint készpénze. Azt pedig nem lehet a fizetésekből össze­spórolni. — Apropó, lakás! A szom­szédaink költöznek. Kaptak egy három és félszobás la­kást a Pozsonyi úton. — Az ikresek? — Igen, Ábrahámék. És a tanár részletesen el­meséli az egész históriát, la­kásügyi előadóstul, párttit­károstul együtt. Hatásos be­fejezésként pedig az öntuda­tos munkáskáder kínosan csengő mondáját: a gyerekei már nem egy ilyen prolikör- nyezetben nőnek fel. — Na, mérnök elvtárs, munkásőr elvtárs — kaján- kodik a fotós —, mit szólsz a munkásosztály fejlődésé­hez? A tanárnő Ábrahám Ist­ván védelmére kel. — Pedig higgyétek el, nem hülye a fickó, és még vala­mi régi munkás-öntudat is van benne. Két-három hó­napja, amikor az ikrek szü­lettek, valamiért bekopogott hozzánk. A dédit kereste, hogy a Tériké üzent neki valamit a kórházból. Persze hát, behívtuk, gratuláltunk neki, volt otthon egy üveg pezsgő is. (Folytatjuk) politikai pártok meg- vagy újjáalakulásáról, a földosz­tásról, az 1945. és 1947. évi választásokról, a postdami tárgyalások ránk vonatkozó határozatairól, a köztársa­ság kikiáltásáról, az infláció felszámolásáról. Csak a bő­ség zavarával magyarázhat­juk, hogy néhány momen­tum, a további fejlődés szempontjából fontos tény kimaradt ebből a sorból. Ezt az apró hiányosságot talán a kevésbé lényeges dolgok felsorolásának rövidítésével lehetett volna kiküszöbölni. A „sokat markolni” kény- szerűsége hébe-hóba rányom­ta a bélyegét a magyaráza­tokra is. A pártviszonyokat, a földreformot és az államo­sításokat ismertető tárgyila­gos és frappáns néhány Csak a Csiky Bérletek Bár volt már egy Csikágó- elöadás, és gyermekdarab-be- mutatót is tartott a Csiky Gergely Színház az igazi év­ad október másodikén, Tur- genyev Egy hónap falun című tragikomédiájának premierjé­vel kezdődik: A bérletezés helyzetéről, a társulat ven­dégjátékairól most érdeklőd­tünk Babarczy Lászlótól, a színház Jászai-díjas igazgató­jától. — örvendetes tény —, hogy rendkívül nagy az ér­deklődés. Tizenkilenc előadást tartunk bérletben minden da­rabból. Ezenkívül sok város­ban számítanak ránk. So­mogybán Nagyatádon és Sió­fokon játszunk. Örömmel mondom el, hogy most már Siófokon is megerősödött az a réteg, amely a közönség bá­zisunkat jelenti. — Játszanak Tolnában, Gyór-Sopronban, Zalában ... — Tolna megyében Szek- szárd, a törzshelyünk, Paks kedvező benyomásokat ha­gyott bennünk, mert a váro­siasodás mellett emberi köze­get teremtett az általunk kép­viselt stílushoz. Dombóváron nem tökéletes feltételek kö­zött játszunk,-és a közönség arculatának formálása is fel­adatunk. Sopronban minden évben huzamosabb időre vár­nak minket, és örömmel mon­dom: szeretnek! Nagykanizsa az egyik zalai játszóhelyünk, kedvvel megyünk oda; időn­ként arra is vállalkozunk, hogy Lentiben és a Vas me­gyei Körmenden tartsunk előadásokat. — A statisztikák szerint meredeken emelkedik a láto­gatottsági grafikon. Tavaly a termelőszövetkezeti tagok elő­ször jöttek bérlettel színház­ba. — Két előadásra szólt a Teszöv-bérlet. Az idén már három darabot tekintenek meg e bérlet tulajdonosai. Két telt házat jelent ez produk­ciónként, aminek kifejezetten örülünk. Új közönségréteget jelent színházunknak. Hét­ezer-ötszáz-, nyolcezer felnőtt bérletessel számolunk össze­sen, és körülbelül nyolcezer­háromszáz gyermeknézövel. — Nem okoz-e váratlan mondat azonban feltétlenül alkalmas volt arra, hogy fel­ébressze a fiatalok kíváncsi­ságát, s további vizsgálódá­sokra késztesse őket. A három archív felvétel — Kádár János, Rákosi Má­tyás és Gerő Ernő beszédei­nek felidézése —, nagyszerű bizonyíték volt a mondani­való szolgálatában. Remél­jük, hogy a sorozat követ­kező részeiben még ennél is több lesz a hangdokumen­tum, mely nemcsak az ese­mények összefüggéseinek megértéséhez segíti hozzá a fiatalokat, hanem a lelkese­déssel és aggodalommal, de­rűvel és félelemmel, robba­nékony indulatokkal teli légkör érzékeléséhez is. It. A. és nézők gondokat az évad előkészítése a színház vezetésének? — A legváratlanabb helyze­tek elé kerülünk néha. Szeret­nénk kétfelé osztani a főis­kolások bérletét. Ugyanakkor a mezőgazdasági főiskolás fiúk — érthetően — ragasz­kodnak ahhoz, hogy a tanító­képzős lányokkal vehessenek reszt az előadáson. A lányok — bár sokan vannak —, el­képzelhetetlennek tartják, hogy még egy bérleti napot iktassunk be ... így aztán 550 bérletes főiskolás vesz részt azon az előadáson; je­gyet nem is tudunk árusítani. — Tulajdonképpen jó gon­dok ezek. — Valóban. Ugyanígy meg­fontolás kérdése, hogyan ítél­jük meg a másik jelenséget, melyet ebben az évadban ta­pasztaltunk. Ezt premier­pszichózisnak nevezem. Az ülőhelyek sokszorosára volna szükség, hogy a Csiky-bérle- tesek közé mindenki bejus­son. Legszívesebben szerdá­tól vasárnapig csak Csiky- bérletes előadásokat tarta­nánk, úgy megnőtt ez a bér­letigény a városban. Termé­szetesen ezt kielégíteni képte­lenség. Mint ahogy illuzóri­kus elképzelés az is, hogy mindenki az első három sor valamelyik székében kapjon helyet. Legszívesebben azt tanácsolnám mindenkinek: a nézőtéri „utca” környékére kérjen bérletet, hiszen onnan a legjobb a rálátás a színpad­ra, és akusztikailag is ott a legtökéletesebb az élmény. Nagy szeretettel fogadjuk az új nézőket, akik a „lemondás­sal” fenyegetőznek, ha nem jutnak be a premierre. Sze­retnénk megtartani őket, hi­szen minden bizonnyal a szín­házi élmény vágya hozza őket. Arra, hogy egy Vörösmarty- vagy Katona-bérlet előadá­sa is olyan lesz, mint a be­mutatóé, a színház vezetői és a tehetséges társulat . a biztosíték. U L. SOMOGYI NÉPLAP Szabó Lőrinc portréja

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom