Somogyi Néplap, 1981. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-17 / 218. szám

fl JO niZÉlZEI EGYIK FELTÉTELE Plusz tíz százalék

A munkavállalóiban, a kötődésben - és persze a munkahely elhagyásában is — egyre nagyobb szerepe van annak, hogy milyenek a szociális körülmények az üzemben, a boltban vagy a gazdaságban. Azaz: rendelkezésre áll-e tiszta környezet az étkezéshez, korszerű mosdó a tisztálkodáshoz. És az sem mindegy, hogy a törődésnek milyen más jeleit tapasztalják a munkások, alkalmazottak. Tudjuk, összeállításunk csak néhány példát hozhat a munkáltatók ez irányú tevékenységéről, a kép ennél jóval tarkább. A megye sok száz munkahelyét végigjárva az itt leírtaknál bizonyára jobb, de — sajnos — rosszabb körülményeket is találunk. Mindenesetre Írásaink talán alkalmasak lesznek arra, hogy általuk is lölhivjuk az illetékesek figyelmét e terület fontosságára.

A tiszta Csepel

Füvesített, tiszta, rendezett udvara van a Cseoel Müvek kaposvári rieiiézg-ip- gyárának. A vasipari üzemekben megszokott összevisszaságnak itt nyomát sem látni. Az udvarihoz hasonló a rend az üzem falai között is. A műhelyekben étkezőasztalok állnak: a reggelit, tízórait .hűtőszekrényben tároljak, s aki rr.eg- szomjazik, annak ott a szódavíz-automata. Az ital hőmérsékletét az igényeknek megfelelően lehet beállítani, Itt a legnagyobb kánikulában is hűvös, szomjat oltó víz.

Biczó József, a szakszervezeti bizottság titkára fent az irodában beszélgetésünkkor egyetlen adatot mondott: szociális célokra évente hatmillió forintot költ a gyár. Ebből van az automata is, a hűtőszekrény is.

Munkaruhát egyévi kihordásra kapnak a dolgozók. Ez a rendelkezés a múlt év áprilisától érvényes. Korábban' védőruhaként kapták mindenütt a munkához használt öltözéket. Ez sokba került, s a tröszt szak- szervezeti tanácsának ülésén fölvetették: indokolatlanul

nagy terheket ró ez a vállalatra. A védőruhának ugyanis nincs kihordási ideje. ha elszakad, újat kell helyette beszerezni; a tisztításról is az üzemek gondoskodnak. Tapasztalták azt is, hogy nem vigyáznak rá kellően a dolgozók, s amikor megfakult a tisztítás után, a jó állapotú ruhát

sem vették át. Ezért döntöttek úgy, hogy a Csepel emblémájával ellátott öltözéket munkaruhaként adják, meghatározott kihordási időre. Védőöltözetet csak ott biztosítanak, ahol a munka jellege indokolja.

— A vállalati elképzeléssel egyetértettek a dolgozók — hallottam Kaposi József csoportvezetőtől. — Azóta azt is tapasztaljuk, hogy jobban vigyáznak a munkaruhára.

A gyárban új épületszárnyba került a konyha. Berendezéseit 600 adagosra méretezték, s naponta 700 adag ebédet főznek. Az étel egy részét a környező üzemek viszik el. Azt mondják, a sok adag az oka, hogy néha mennyiségi, minőségi reklamációk is vannak.

— Es a reklamációk többsége jogos — teszi hozzá a csoportvezető.

— A gyárból mindenki itt ebédel?

— A dolgozók 55 százaléka veszi igénybe. S ez jó arány.

Megyünk tovább az épületben. Az egyik ajtón tábla hirdeti: öltöző. Benyitunk.

— Járt már itt ma valaki?

Nevetnek: a gyár itt átöltözött már. A kékre festett öltözőszekrényeiken lakatok, de egyiken sem látszik javítás vagy rongálás nyoma. Műanyag szőnyeg mindenütt. A falon fehéf műanyagborítás. Tisztaság és rend van. A mosdókban csak a zuhanyrózsák hiányoznak: vastag sugárban ömlik a víz, ha megnyitják a csapot.

— Az alkatrészek kopása itt egy kicsit „erőteljesebb” — mondja a szakszervezeti titkár. — Sűrűbben kell csapot cserélni, a kézizuhanyozók pedig tönkrementek: többségüket le is cseréltük. De szándékos rongálást nem tapasztaltunk.„Mesterségünk címere"

A kaposvári Univerzal Vas- és Faipari Szövetkezet egyik legfontosabb tevékenysége a szociális ellátást biztosító létesítmények

gyártása. Konténer fürdőket, vécéket, pihenőket készítenek; országszerte láthatjuk gyártmányaikat. így amikor a szövetkezet dolgozóinak szociális ellátásáról kérdeztük Puskás Gyula elnököt, tulajdonképpen „a tanár vizsgázott”.

— Két telepünk van. Az

egyik az Áchim utcai, ez a régebbi. Ott két öltözőnk van, jó a fürdő is. Az utóbbit tavaly újítottuk föl ötvenezer forintért. Ez a mesterségünk, tehát ilyen gondjaink nem lehetnek. A Vörös Hadsereg útján, a faipari üzemünkben pedig eredetileg is korszerű szociális létesítmények . készültek; ez az üzem mindössze ötéves, tehát már az új előírások szerint épült Azért akadt tennivaló; a festett helyiségeket az idén műanyag fallal burkoltuk be.

— Az érkező és a távozó munkásoknak ezek szerint nincsenek tisztálkodási, át- öltözési gondjai. S egyébként hogyan gondoskodnak róluk ?

— Üzemi étkezdéink vannak, konyhánk nincs. A faiparosok a cukorgyárból, a vasasok a Kapos étteremből

kapják az ennivalót. De nem sokan veszik igénybe az üzemi étkezést: a százharminc ember közül mindössze húszán, A cukorgyári koszttal elégedettek az emberek, de a Kapos konyhájáról már kevesebb jót mondanak, A nehéz fizikai munkához kevés és nem is jó minőségű, amit onnan kapunk. Dolgozóink hatvan százaléka bejáró, sokan a magukkal hozott hideget eszik, s otthon tartják a főétkezést.

— A vidékiek hogyan jutnak el a munkahelyükre, és hogyan mennek ha'za?

— Munkásszállításra nincs igény, de ha lenne, se igén tudnánk megoldani, mert annyi helyről jönnek. Nem távolról; a legmesszebb lakó is csak negyven kilométert utazik, de minden égtáj felől közelítik meg Kaposvárt. Helyzeti előnyük, hogy közel az állomás — a faiparosoknak a vágóhídi megálló —, így könnyen elérik a munkásvonatokat. A munkaidőt is úgy határoztuk meg: fél nyolctól négy éra húszig tart.

— És az egyebek? Munkaruha, védőruha?

— Tavaly módosítottuk az ellátásról szóló rendelkezést, most eggyel több nadrág jár. A védőruhákat annyiszor cseréljük, ahányszor szükséges. Vízvezeték-szerelőink panasza az volt. hogy a viharkabát csúnya és nem szívesen engedik be őket a lakásokba, ha abban menőt—hat éve még ismeretlen volt, hogy tsz-tag üdülni menjen, s a karádi asszonyok gyalog, biciklivel mentek a munkahelyükre, a szerelők pedig a csarnok előtt, nyakig sárban végezték a munkájukat. Ha ezt nézem, óriási a változás. Mert most évente legalább hatan üdülnek jutalomból, s minden munkaterületre gépjárművel viszik a dolgozókat; négyszáz négyzetméteres lebetonozott területen végzik a kisebb munkákat a műhely dolgozói.

—■ A szociális ellátás azonban olyan, hogy soha nem tekinthetjük befejezettnek — mondta Pusztai Lajos főkönyvelő. Váczi Béla elnök- helyettes hozzátette:

— Olyan kedvezőtlen adottságú üzemben, mint a mienk, a fejlesztés lehetőségei is kedvezőtlenek; nem beszélve arról, hogy este

hétkor elmegy az utolsó vonat, megjön az utolsó busz, s a község el van zárva a világtól. A dolgozók szállításával nagy terhek hárulnak ránk, s ez több költséget is igényel.

Ezekután azt várná az ember, hogy az Aranykalász termelőszövetkezet majdnem 400 állandó dolgozója, 970 fős tagsága a szűkös lehetőségek miatt vajmi keveset kap majd a „boríték” mellé. A részletekből összeálló kép azonban mást bizonyít.

Évről évre szélesedik a munkaruhában részesülők köre is. Évi százezer forintot ad a szövetkezet a sportkörnek — s a vezetők hozzáteszik: jó néhány szakember azért telepedett le itt, mert vannak lehetőségek a sportolásra, a szórakozásra.

A szociális gondoskodás segélyezési formáinak több változata is van. A több

mint félezer rryugdf?** .közül a rászorulók évente 200 —500 forint esetenkénti segélyt kapnak, a nagycsaládosok és a gyermeküket egyedül nevelő szülők tanévkezdéskor 300—900 forintot. Öten részesültek eddig lakásépítési támogatásban — jövőre új alapot szeretnének képezni. A tizenhárom szocialista brigád évente 90—100 ezer forintot kap, s nyolc—tíz alkalommal viszik dolgozóikat különböző kirándulásokra. Most a családi üdültetés megszervezésének módját keresik.

Csaknem hétszázezer forintot ad a felsorolt célokra dolgozóinak a szövetkezet. Ehhez jön még a közlekedésre, a dolgozók utaztatására fordított összeg, amely évente meghaladja az egymillió forintot. A kettő együtt valamivel több mint a borítékban kifizetett évi munkadíj tíz százaléka.

ü, szabidban

s'

dalgszél SMaaéayei

A fejlődést önmagában is jelzi, hogy a munkakörülményekhez ma már a mező- gazdaságban is efféle fogalmak társulnak: öltöző (lehetőleg fekete-fehér rendszerű), üzemi konyha, légkondicionált traktorvezetőfülke ... Magától értetődő szókapcsolat lett a tsz-busz. A somogyi gazdaságoknak már mintegy kétharmadában már ilyen buszok szállítják1 munkába a dolgozókat. 14 tsz-ben és valameny- nyi állami gazdaságban van üzemi konyha és kulturált étkezde. 35 gazdaság az áíészokkal együttműködve oldja meg az étkeztetést... A gazdaságokat járva azonban ma is találhatunk kényszerűen tarisznyázó, munkahelyükig kilométereket gyalogló, ruhájukat jobb híján falba vert szögön tartó és munka után lavórban mosakodó embereket. De egyre kevesebbet. A fejlődés mércéje lehetne — erről nincsenek becslések — számuk csökkenése is. A munkakörülmények javítása már a mezőgazdasági üzemekben sem pusztán emberség vagy vezetői jó szándék dolga: egyszerűen gazdasági szükségszerűség.

Egy kombájnos 300 hajdani kaszás munkáját végzi, egy gépi fejő 30—50 „sajtáros emberét”

__ A mezőg

azdasági üzemek nem nélkülözhetnék több embert. Márpedig ha meg akarják tartani a jelenlegieket, ha a fiatalok muhkájára is számítani akarnak, nem csupán gépesítettségben, vagy munkaszervezésben, hanem a munkakörülményekben is föl kell venniük a versenyt az ipari üzemekkel. Ez a „kell”

nek esőben, amikor „teleszívta” magát a kabát. Ügy döntöttünk, hogy könnyebb, szebb esőkabátot kapnak. Ez az üzletre is hat, mert mi szolgáltatjuk, tehát jó reklám, ha gondozottan, szépen öltözött embereink vannak. Jó volna megoldani, hogy esztétikus, színes, emblémával jelölt ruhát kaphassanak, ám ezt nálunk szinte lehetetlen beszerezni. A munkaruhákkal is az a gond, hogy ha kétszer kimossák, már olyanok, mintha kinőtték volna őket.

— Megoldatlan gondjaik?

— A Gilice utcai festőműhelyünk korszerűtlen, a munkások védelme sincs kellően megoldva. Az idén megkezdtük a fölszámolását, a festők áttelepülnek a Vörös Hadsereg útjára, kedvezőbb körülmények közé.

Egyébként személyesen ismerem a munkásokat, legtöbbször egyéni gondjaikról is tudok. S még ha el is kerülné a vezetőség figyelmét valami, akkor is hamar tudomást szerez róla, mert ennyi ember között a rossz hír gyorsan eljut mindenhová.

sürgeti, a korlátozott beruházási lehetőség pedig fékezi a munkakörülmények javításával kapcsolatos fejlesztéseket.

Összességében tehát figyelemre méltó változások történtek, legalábbis ami a „kerítésen belüli” munkakörülményeket illeti. Akad viszont egy „elfeledett” terület: a szabadban dolgozók munkakörülményei. Valójában mindenki tudja, hogy a legmostohább körülmények épp a szabadban vannak. Sár, por, fagy, eső, hó sanyargatja az embereket.

„Elvégre nem tehetünk tetőt a még meglevő néhány gyalogmunkás fölé. A traktorosok a fülkében amúgy is fedél alatt vannak.” Úgy látszik, a szabadban dolgozók teietkérülfné»y«t*-*¥Rla- hogy eleve adottnak, változ- tathatátlannak tekintik. Valójában csupán egyszerűbb egy 30 milliós szarvasmarhatelep beruházási összegét két millióval — egy komplett szociális épület árával — megtoldani, mint fél tucat embernek az erdőszélre öltözőbódét állítani, hoázá- júk naponta meleg ételt juttatni ...

Jó példát a szociális ellátás terén előbbre járó állami gazdaságok kínálnak. Itt, ha csupán egy kimustrált autóbusz átalakításával is, valamennyi szabadban dolgozó munkacsapatnak kerül melegedő. A Sefag erdei munkahelyein már csaknem félszáz gördülő „mini szociális épület” található...

Hogy miért fordítanak erre gondot itt és miért nem a tsz-ekben, annak oka is bonyolult. E helyen csupán • egyet említünk: máig előírás- '-vagy jogszabály,. amely, rögzítené a szabadban dolgozók szociális ellátásának minimumát a szövetkezetek házatáján.

Másfél évtizede felújítás

Tizennégy és fél éve adták át Kaposvár első valóban korszerű élelmiszeráruházát a Honvéd utcában. Az eltelt évek nyomot hagytak az épületen, a berendezéseken. Az ezer négyzetméter alapterületű ABC három ötödé eladótér, a többit a raktárak és a szociális létesítmények foglalják el. Két műszakban negyvenkét eladó dolgozik az áruházban: harmincegy nő és tizenegy férfi. Természetesen van öltözőjük A tizenegy férfira egy körülbelül ugyanannyi négyzetméter alapterületű öltöző jut, de elég vigasztalan képet mutat.- Az egyetlen zuhanyozót kulccsal lehet csak nyitni és zárni, s a mosdókagyló egyszerűen kidőlt a falból. A tanulók öltözője valamivel nagyobb; a „berendezés” négy régi asztal és három szék. Öltöző- szekrény gyanánt nyitott polcok szolgálnak, függönyökkel takarva. A női öltöző zsúfolt ugyan, de nagyobb, s tisztább is az előbbinél. A plafon viszont egy régi beázásról árulkodik. Minden öltözőhöz természetesen tartozik egy WC is, így a negyvenkét eladó és a húsz kereskedőtanuló három WC-t használhat.

Az áldatlan állapotok nem érződnek a kiszolgálás színvonalán, s az eladótér is tiszta, higiénikus. A nagy ’ alapterületű áruházban

azonban egyetlen takarítónő dolgozik, így a kereskedőknek is sokat kell takarítaniuk. Az áruelőkészítést kicsiny, máladozó falú helyiségekben végzik, ahol szabadon futnak a csövek, a vezetékek a falakon. Az üzI

letvezető, Paska Jenő helyetteseivel egy kétszer két

és fél méteres szobán osztozik; hét Íróasztal, szekrény és rengeteg papír fokozza a zsúfoltságot Ráadásul a hűtőkamra motorja is pokoli zajt csap.

— Itt tizennégy év alatt semmi nem változott a szociális létesítményeket illetően — mondja Paska Jenő üzletvezető. — Hétfőn voltam a vállalati központban, hogy legalább a legszükségesebbeket csinálják meg: üvegezzék be a törött ablakokat, javítsák meg a zárakat, a csepegő csapokat. 1981 nyarára ütemezték az áruház karbantartását, de pénzügyi okok miatt elmaradt. Pedig az ellenőrző szervek már többször felhívták a figyelmünket a felújítás szükségességére. 1977 óta nem nézték meg a fűtési rendszert. Itt az ősz, és az eladóteret tavaly is csak 12 fokosra lehetett fölfűteni. A havi hétmillió forintos forgalmat így érjük el. Naponta legalább ezer vevőt szolgálunk ki ilyen körülmények között.