Somogyi Néplap, 1981. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-01 / 179. szám

yy A folyó szerelmese Félelmet®» * Dráva. Az utóbbi napok rendkívül sok csapadékától megduzzadj fo­lyó harsogva rohan. Ilyen­kor csak a Dráva szeszélyeit jól ismerő, bátor emberek vállalkoznak arra, hogy a vízre merészkedjenek. Vízvár alatt, a vízház kö­zeiében egy emelöháló hú­zók« leiéné L szikár, naptól barna ember álldogál. Rit­mikus, megszokott mozdula­tai húzza, majd ereszti visz- RZa a hálót. — Látták volna tegnap es­te, akkor tetőzött. Éjszaka legalább 90 centimétert apadt... A folyó így is na­gyon. szép.' Ezernyi történe­Korszerffbb, nagyobb tel­jesítményű világítótesteket az iskolákba — hangzott el nemrég országszerte a felhí­vás. Megyénkben is akad már jó példa — a somogy- jádi általános Iskoláé s ősztől a fonyódl Iskolások Is élvezik a korszerű világítás előnyeit. Dr. Komáromi József, a Fonyódi Nagyközségi Közös Tanács titkára mondja: — Szocialista szerződésünk van az Egyesült Izzó Kaposvári Elektroncsőgyárának fonyó­di üzemével, amelynek szo­cialista brigádjai már eddig is nagyon sokat tettek, az óvodáért, az iskoláért, az öregek napközijéért, a böl- csődés gyerekekért. Az év elején vetődött föl a gondo­lat, hogy a kaposvári gyár segítségével elvégeznék ezt a munkát. — Mi indokolta Fonyódon az iskola világításának kör­tet mesél annak, akit érde­kel ... Plecskó Mihály negyven­évi gátőri szolgálat után két éve ment nyugdíjba. Gye­rekként ismerte meg a Drá­vát, s azóta sem tudott el­szakadni tőle. Büszkéin han­goztatja, hogy szerelmese ennek a folyónak. Ezért vál­lalt nyugdíjasként gondnoki állást a vízháznál, — Naponta hajnal! négy után lejövök a partra. Hor­gászom vagy emelőzom. Tegnap például egy száz­negyven centis, 15 kilós har­csát fogtam. A fiam elvitt« Barcsra, azt hiszem a Boró­ka éttere^.ifek adta el. Fog­dés jó példa lehet arra, hogy két közösség miként segíthet egymás gondjainak a megoldásában. Hajba Józsefné, a fonyódi Iskola igazgatója: — A mun­ka értéke megközelíti a nyolcszázezer forintot. Ne­künk ilyen célra egy ötéves terv alatt sem lett volna ennyi pénzünk. Hozzátéhe- tem, hogy az anyag megvá­sárlása is nagy erőfeszíté­sünkbe került. Űjabb iskolában gyúltak tehát erősebb fények a kö­zös összefogás, a példás tár­sadalmi együttműködés ré­vén. Végezetül öt név, azoké, akik a legtöbbet tették mind­ezért: Schlichter Béla, Hor­váth István, Horváth Sándor, Vermesi József és Schneid- ter József. K. Z*. tam már 37 kilós, évekkel korábban pedig egy 53 kilós harcsát is, hossza 205 centi­méter volt. Ha meguntam a horgászást, lekaszálom a fü­vet a vízház környékén, ren­det teszek, majd irány a szőlő. Az öregtölgyes alatt van 240 négyszögöl szőlőm, ott dolgozgatok. Este újból itt vagyok a parton ... Közben kiemel egy másfél kilós harcsát meg egy ke­szeget. Ahogyan sorolja, hányfajta hal található a Drávában, abból kiderül: alapos ismerője a folyónak. Megtudjuk tőle, hogy csak újholdnál szabad horgászni, s a szél járást nem szabad figyelmen kívül'hagyni. Leg­jobb a nyugati, délnyugati csendes szél. Varsákról, emelő-, eresztő- és dobóhálókról, mi 11 ingről mesél az emelöháióhoz ha­sonló egykori drávai halász­hálóról. A lakásán arról i* meggyőződhetünk, hogy eze­ket- a regi halászeszközöket el tudja készíteni. Éppen egy eresztóháló összeállítását kezdte el. Barcson, az ifjú* sági házban levő kiállításon sok olyan drávai halászesz­köz, készség található, ame­lyet Plecskó Mihály gyűjtött vagy csinált — Tanulmányt készítek. Megírom tapasztalataimat, a negyvenéves gátőri mun­kám során szerzett ismere­teimet, s a folyó, főként a Dráva vízvári szakaszának történetét; hogyan éltek itt az emberek régen, miként milyen eszközökkel halász­tak, mit használtak egykor és napjainkban. Talán ezzel is elősegíthetem, hogy má­sok is jobban megismerjék és megszeressék ezt a szép folyót. Sz. I„ ' r ■ lljabb iskola kapott korszerű világítást Nagyüzem a Mafilm- stúdiókban Szívzűr — Aranycsapat A filmgyár műtermeiben e,s számos külső helyszínen dolgoznak ezekben a hetek­ben a Mafilm forgatócso­portjai. Palásthv Györgyi akinek Égigérő fii című müve a nemrég megrendezett moszk­vai filmfesztiválon: nyert rangos elismerést, ismét a gyermekeknek szánja ríj filmjét. A Dialóg Stúdió vál­lalkozásaként készülő alko­tás — Bálint Ágnes forgató- könyve nyomán — egy meg­lehetősen zajos és bonyodal­makkal teli, ám alapjaiban harmonikus életű család mindennapjait, mutatja be. Az operatőr Kardos Sándor, * szereplők pedig — sok gyerek társaságában —Dra- hota Andrea, Manyai Zsu­zsa. Balázs. Péter és Ernyei Béla. A film premierjét az év végére tervezik. Ugyan­csak a Dialóg Stúdióban for­gatja ú,i filmjét Bacsó Pé­ter: jelenleg Pást megyei községekben készítenek fel­vételeket az 1950-es években játszódó produkcióhoz, mely a népi kollégiumok világába vezeti majd el nézőit. Kollányi Ágoston, a ter­mészet világának neves- kró­nikása ezúttal egész estét betöltő játékfilm létrehozá­sára vállalkozott. Képsorai arról számolnak majd be, milyen hatással vannak ter­mészet-védelmi területeinkre • környezetükben dolgozó mezőgazdasági nagyüzemek. Nemrég kezdték forgatni az Objektív Stúdió „Szív­zűr” című produkcióját i», amelynek főhőse egy vidékre került fiatal orvos-. A fősze­repet Möthé Gábor alakítja. Udvaros Dorottya. Pogány Judit, Básti Juli é* mások társaságában. Sok ezer méternyi archív filmanyagot nézett át az el­múlt hónapokban a Hunnia Stúdióban Surányi András, az Aranycsapat rendezője. A magyar labdarúgás fényko­rát megelevenítő mű az egy­kori Képkockák mellett inai beszélgetéseket is a közönség elé tár. így a labdarúgás ré­gebbi és újabb csillagait .— köztük Puskást, Czibort, Fe­lét, Becken bauert, Rurpen- niggét — egyaránt láthatják, hallhatják az érdeklődők. A közeljövőben utazik a stáb Nagy-Britanniába, ahol az angol futball kiválóságait ké­rik kamera elé, a Wembley stadionban tervezik megszó­laltatni Sebe« Gusztávot. Rémer úr, elszakadt a sträng széf űsítését ? — Az előzetes mérések sze­rint egyes tantermekben a világítás erőssége a nyolc­van luxot sem érte el a kí­vánatos 400 lux körüli érték helyett. Amikor megkezdtük a munkát, nem számítottunk arra, hogy ebből még az idén világítás lesz. Meg ta­' nultak a gyerekek, amikor megkezdődött a szerelés. Sok segítséget kapott sz itt dolgozó brigád a szülői munkaközösség tagjaitól, a helybeli gyáregység és a MÁV egyik szocialista bri­gádjától. Szinté mindig volt itt tőlük valaki. .Részt vál­laltak a legnehezebb mun­kából, a vésésből, mert az egész vezetékhálózatot át kellett alakítani. — A gondnoknő elmondta, hogy gyakran még esté tíz órakor is dolgoztak... — Bizony, itt nem nyolc óra volt a munkaidő, mint bent a gyárban. A lávollé- tilnk alatt felgyülemlett munkát nem végzi el he­lyettünk senki teljes egészé­ben, tehat hajtani kellett. Simko Antal, a kaposvári gyár Igazgatója: — Dicséret illeti a fiúkat, hiszen kifo­gástalan minőségben végez­ték a munkájukat. Azt hi­szem, az ilyen együttmúkö­Megfordultak utána a lá­nyok a szulki utcán legény­korában, ez holtbiztos! Most is szép ember a szíjgyártó mester, nyolcvan évvel a vállán; ja, mindnyájuk mil­ler« — molnára —, az idő lisztet szitál a fejünkre. A rémermeiszternek pedig va­kítófehér a haja, £ kipödört, szárnyas bajusza; irigylikis a taríejűek .. . Aztán a keze: ma is úgy áll — áll? jár! — -benne a nal (tű), a szueril (ár), a messzer (kés), ahogy hatvan- évvel ezelőtt. Ül a párnával megfejelt hu­siin — ez a varrószék né­met neve úgy írva. ahogyan ejtik —, és. dolgozik. Hol a ladi, hol a szentgyörgyi, hol meg a palosfai üzemegy­ségből hoznak ilyen-olyan hibával lószerszámot: ..Ré­mei' úr, elszakadt a strang!” 0 meg hű embere ma is a szövet kezetn ek. — Hanem valamikor még az öltözködésben is volt kü­lönbség a pauer, a földmű­ves. meg a ha-ndberger kö­zött ! Az iparosemberek a ma­guk körében voltak otthon. Nem viseltek vászongatyát, noha kisdologra — csippent szemével a szíjgyártó — ak­kurátus ruhanemű volt. A slráfos, gallér nélküli barna kabátot ciglréklnek ejti. Té­len bársonynadrág, bár­sonykabát dukált. Paraszt- ember klumpában járt. pa­rasztasszony tutyit viselt. A lányok mellén kendó volt keresztbe kötve, a {első szok­nya alatt aUószoknyák, s blúzt meg (eres-nek mond­ták: vasárnapra puffos uj­jú fehér inget — stuchní- metet — húztak magukra a derékig érő hajú német lá­nyok. A bordó, sötétkék se­lyem felső szoknyán szép szalagok, igy mentek a templomba. Az asszonyok kemény. szinte gips/.merev fejkendőt hordtak, ebből úgv kellett kibújni. Az iparosfe- ieségek nem engedték deré­kig a hajukat; kontvot te­kerlek. másként divatoltak ebben is. Aztán a miller, a rémer, a (isler (asztalos), a razirer (borbély), a pinder (kádár), a Wagner (bognár), meg a smidt (kovács) mes­terség Ide. mesterség oda, csak elkezdte a főidet l* művelni, hogy el ne marad­jon a paraszttól. Vetette a krumbire-t, termesztette a tu vakot, ami a szuloki arany, a dohány itt ej tett ne­ve. Játsszunk a nyelvvel a kedves öreg mesterrel. Ügy írom, ahogy 6 mondja — meg a szulkiak —, nem ahogy a hivatalos irodalmi nyelv diktálná. —■ Azt mondtuk egymás­nak a más lováról, viccel: „Háj a szénája, rossz a ló­ra/' Mert a háj takarmányt jelent, a rossz meg lovat... Az egyszeri ember meg el­ment szántani- * szomszéd községbe, igen ám, csakhogy otthon feledte a schnell- vaugot. az eketaligat. Vakar­ta a fejét nagyon. Azt mond­ja a, szomszéd falusiaknak, gyorsan lefordítva a sehnell- vaugot magyarra: „Gazd- uram, adnának kölcsön egy gyorsmérleget, mert otthon hagytam...” A schnellvaug szó szerint ezt is jelenti. Na­gyot néztek az atyafiak: nem elég, hogy mérleget kér, de meg gyors is legyen..' ? Végső búcsú Gyergyai Alberttól A Farkasréti temetóbén tegnap mély részvéttel vet­tek végső búcsút Gyergyai Alberttól. .Az Állami-dí jaj műfordító, kritikus, t nyugal­mazott egyetemi tanár, a Nagyvilág föíTuinkatársa 88 eves korában, hunyt el. Ko­porsója előtt — amelyet el­borítottak a kegyelet koszo­rúi — pályatársak, tanítvá­nyok, barátok rótták le ke? gvelelüket. A szúkebb hazát, Somogyot dr. Balassa Tibor, a megyei tanács elnökhelyet­tese es Gál Sándor, a Ka­posvári Jára.-i Pártbizottság első titkára képviselte. A szülőfalu ,— Nagybajom — képviseletében Bakó László, a nagyközségi pártbizottság titkára és Csík László tanács­elnök vett löszt a gyászszer­tartáson. A Művelődési Miniszté­rium, a Magyar Írók Szö­vetsége, a Magyar Pen Club, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság és az Eötvös Lő­rinci Tudományegyetem ne­vében Nagy Peter akadémi­kus búcsúzott az elhunyttól. — Keservesen nehéz a túlélő feladata. Intézmények, szervezetek, emberi társulá­sok fájdalmát, részvétét kell hivatalosan tolmácsolnia, amikor legszívesebben, nem mondana mást, csak saját fájdalmát, veszteségét... Ne­héz eldönteni, melyik szere­pe volt a fontosabb és mé­lyebb hatású: a pedagógu­sé-e, aki nemzedékek sorát tette a francia kultúra isme­rőjévé, szerelmesévé, a for­dítóé-e. aki mindig a leg­nehezebb feladatokat vállal­ta, s tudta a tökéletesség szintjén teljesíteni, vagy az esszéíróé-e, aki a lelkesült beleélés hangján tudott a jelen és műit alakjairól, mű­veiről, szépségeiről beszélni? S akkor még nem említettük az öregkorában kibontást»-' 7.ó, emlékező prózaírót, aki anyjának, falujának, saját nehéz es tanulságokkal ter­hes életútjának oly megejtő szavú krónikása volt, a líri­kust, aki érdemes kezdetek után elhallgatott, s akinek szerzetesi alázatú fordítói életműve után friss tiszta­sággal buzgott föl a költé­szete sajnálatosan ritka, ké­sői verseiben. Hajtsuk meg fejünket a teljesítmény előtt: mindenek­előtt a fordítóé előtt, aki Voltaire-től Marguerite Du- ras-ig á francia irodalomnak annyi kincsét tétté magyar­rá; ezen belül a valóban utolérhetetlen színvonalú Flaubert- és Proust-fordítá- sokat. De nem kevésbé kell fejet hajtanunk a tanul­mányíró, az esszéista előtt. Négy kötete — a Klassziku­sok, Kortársak, A Nyugat árnyékában. Késői tallózás — és a csak regen megje­Így múlatjuk az időt, mi­közben a keze sebesen jár. Belekérdeznék a mesterség fortélyaiba, bizonyára nem mondaná azt, amit a kártya- csatába kibiekedőknek szok­tak: „Gibic hal tér mául!” Ugye. nem is kell magyarul ídeirni a jelentését? A köny­veit lapozgatom. Itt van minden bejegyezve a meg­rendelőkről és a rendelések­ről, a szíjgyártó Ásókig visz- szamenően a rózsásain ke- ménvfedeleisben. Ma is el tud­na számolni minden csatról, búj tatóról, kapocsról, kara- binről. kengyelről, zablától, csengőről. El nézetni, ahogy dolgozik; de sok Marian, Ketrájn, Lina, Linzi kíván­hatta a dolgo.s.sagáeit férj­nek! S ó ®/thez lett hű egv életre. Meg a szövetkezet­hez. ahova 52-ben léped be: akkor még négy működött ebben a faluban. Igaz. 56- ban ...szétugrottak”. de ahogy újjászervezték a csoportot, ő megint a közösnek lett szíj­gyártója. Egyről kettőre munkával jut az ember, ilyen számtanpélda az élet A szülőid mester már gye­rekkorában megtanulta ezt. Ezért, becsülik, ezért szere­tik nemcsak ott hanem az egész környéken. «*»**>***- k k lent, nu már szinte megts- lálhatatlan ötödik: a Mai francia regény a múlt és a jelen európai irodalmának olyan ismeretét, a tudás és az élmény oly szép es gaz­dag példáit rejti magában, hogy ezekhez nemcsas mi, a kürtárssk, de a késői nem­zedékek is vLsza-vissza fog­nak térni, okulásért, élveze­teit egyaránt- Merf Gyergyai- nak az irodalom mindig él­vezet, öröm és élmény volt. Akik óráját hallhattuk, akik orakat időzhettünk lakásán, szavait hallgatva -— vagy eppen vitatkozva —, mind­nyájan gazdagabban távoz­tunk, mint ahogy jö tűnk. Ktipoc,-, volt nagy nemzedé­kek és a maiak között, De kapocs volt kultúrák között Is... s kapocs volt a fel­halmozott tudás és a tudás­ra szomjas ffjúság között is mindhalálig. A Nagyvilág szerkesztősé­ge nevében Kéry '' László irodalomtörténész, főszer­kesztő emlékezett Gyergyai Albertre, méltatva azt a kapcsolatot, amely negyed­század alatt kialakult, s amely a halálos ágyán Is ar­ra ösztönözte, hogy tanul­mányt írjon a folyóirat ok­tóberi számába. Gyergyai Albert hamvait — végakaratának megfele­lően — Nagybajomban he­lyezik el augusztus 5-én 15 órakor, a nagyközség dísz­polgárát megillető díszsírhe­lyen. Hanglemezdíj Egy hazai, négy külföldi öt hangfelvétel. — egy ha­zai és négy külföldi al­bum — kapta meg az idén a Liszt Ferenc Társaság nemzetközi Liszt-hanglemez nagy díj át. A 14 tagú zisüri — elnöke Kadosa Pál, Kossuth-díjas zeneszerző, titkára Meixneir Mihály zenetörténész volt ■— a világ 22 hanglemezének 26, értékelésre beküldött felvéte­lét meghallgatva választotta ki az elismerésire máitokat. Ezúttal — először — sokszo­rosított magnetofon-kazet­tákkal is pályázhattak a ki­adók. A zongoraművek közül nagydíjat kapott a francia Arpege társaság albuma, amelyen Liszt h-moll szo­nátáját, valamint 8 kései zongoradarabját játssza Michael Rudy. Ugyancsak nagydíjjal jutalmazták a Connoisseur Society (USA) kazettafelvételét: ez Oxana Yablonskaya előadásában Liszt Schubert dalátiratait, a Spanyol rapszódiát és két Paganini-etűdjét tartalmaz­za. A svéd Grammofon Ab Bis cég Hans Fagius orgo­nája tékát rögzítetté: az „Ad nos. ad salutarem undam” című fantázia és fúga, a B-A-C-H prelúdium és fúga, valamint a „Weinen kla­gen ... variációk csendülnek fel a lemezen. Az NSZK- beli Emi Eleetrola a szerző zenekari kíséretre komponált összes zongoraművét jelen­tette meg, a közreműködők: Michel Béroff és a lipcsei Gewandhaus zenekara, Kurt Masur vezényletével. Végül a Hungaroton albuma b.zo- ny'ult méltónak á nagydijra. A Koronázási misét a Ma­gyar Rádió és Televízió énekkara é* szimfonikus ze­nekara adja elő Kincses Ve­ronika, Takács Klára, Gu­lyas Dénes és Polgár Lász­ló közreműködésével, Lehel György vezényletével. A nagydíjakat immár ha­gyományosan a Liszt Ferenc születésének évfordulóján rendezett hangverseny kere­tében adják át a nyertesek­nek, október.-22-én, a Zene­akadémián.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom