Somogyi Néplap, 1981. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-04 / 181. szám
KÁNIKULA Ott es lieg szóda A hőmérő higanyszála az év eddig eltelt időszakában tegnap kúszott a legmagasabbra. A tűző napon szinte lehetetlen volt elviselni a déli hőséget. Akiket a munka a napra parancsolt, sóvárogva gondoltak azokra, akik legalább tető alatt dolgozhatnak. A telepített üzemekben, ahol a gépek termelték a ,, pótmeleget", az emberek legszívesebben az udvaron tartózkodtak volna, ahol egy kis szél is van. A kánikulai forróság minden munkahelyen fokozott helytállást követelt. Erről, a meleg okozta nehezebb munkakörülményekről és az emberekről való gondoskodásról szólnak mai összeállításunk írásai. — Mire a legbüszkébb augusztus 3-án Lovkó Imre, a Nagyatádi Cérnagyár főmérnöke? — A júliusi kánikulák, viharok és hideg napok ellenére sikerült teljesíteni tervünket. 151,3 tonna cérnát készítettünk, melyből jelentős mennyiség exportra ment. Július elsején bevezettük az ötnapos munkahetet, tehát csökkent a munkaidő. Ugyanakkor volt olyan napunk, hogy a viharok miatt négy órát álltak a gépek. És természetesen a nagy meleg is okozott gondokat. — Miért bosszankodik augusztus 3-án? — A nagy meleg miatt Árnyékban 35 fok van. Gondoljon csak bele, hogy akkor mi lehet a perzselőben, a festődében meg a többi munkahelyen: kánikula a javából. Pedig még csak hétfő dél van, péntek óta csupán néhány órája indítottuk be a gépeket. Pár óra múlva még elviselhetetlenebb lesz a hőség. A perzselőüzemben Szűcs Gaborné mondja: — Kint könnyebb elviselni ezt a meleget. Itt a gépek mellett 50 fok van. Még jó, hogy adnak hideg szódát, és. itt kivételesen jaífát is. Az üzemrészt az idén korszerűsítették, befejezték az új tető építését, növelték a 'légteret, és megkezdték a klimatikus berendezések cseréjét. A festődében . Pintér László borszeszes hőmérőt mutat, de rá sem kell nézni, hogy megtudjuk; az egyik legmelegebb üzemrészbe kerültünk. Segíthet-e itt a hideg szóda, a limonádé, amitől még jobban izzad az ember? A színek mesterei meztelen felsőtesttel állnak a gőzölgő üstök mellett. — Már c^ak néhány hónapot kell kibírni — mondja egyikük, mert ő is tudja, hogy az itt dolgozók javaslatára hamarosan megkezdődik a szellőztetők felújítása. A gyárat járva facsarni lehet az izzadságot az ingünkből. Talán egyedül a Aki kemence mellett I " > • I 5 1 „husol Kilencszázhatvan fokon égetik ki a virágcserepeket a kaposvári háziipari szövetkezet gázkazánjaiban. A szombati „termést” tegnap délelőtt már hűtötték, így a hatalmas üzemcsarnokban alig valamivel lehetett több harmincöt foknál. Ajtók, ablakok zárva, de a. félmeztelenre vetkőzött egető, Matus József homlokán nem látszanak izzadt- ságcseppek. — Miért nem szellőztetnek? 1 — Folyamatosan kell lehűlni a terméknek, ha rányitnánk az ajtót* megrepedezne. Különben is megszoktam a meleget, tizenhárom éve csinálom ezt a munkát. —■ Nem is megy ki levegőzni? — Két okból sem: ha működik a kemence, nem lehet itthagyni egy pillanatra sem. Az automatikus berendezés azonnal jelez, ha valami üzemzavar van, s akkor rögtön le kell állítani és megvizsgálni a hiba okát. Most, ilyen melegben meg nem érdemes kimenni, mert kint sincs sokkal hűvösebb. — Mivel üdíti magát? — Védőitalként tejet kapunk, az bent van a hűtőben. Kint a folyosón ott áll a szódásballon, de a szódavízből nem tanácsos sokat inni, mert annál jobban izzad az ember, kiszerelőüzemben érzi jól magát az ember. Ez a legkorszerűbb rész. — Ma reggeltől a hagyományos üdiujk mellett citromos teát is adunk a dolgozóknak — mondja a gyár főmérnöke. — Az éjszakasok kólát is kapnak. S akiknek még kell valami, azok a gyári büfében — amelyet nemrég korszerűsítettünk — mindent megtalálnak. — Jó, hogy van az a büfé — halljuk Kovács Lajos- nétól a eérnázóban. — Mert igaz, hogy keverhetünk magunknak a limonádéból, de sokan lemondanak róla a gyomruk miatt. Nem mindenki bírja a savas üdítőt. A gyárudvaron alig találkozni valakivel. Aki átsiet az üzemrészek között, az üdítős üvegekkel igyekszik a helyére. Nagy forgalma van ezekben a napokban a gyári büfének. De senki sem él vissza a lehetőséggel, a gépeknek menniük kell. Tisztelet hát a cérnagyáriaknak, az izzadságcseppektől és portól feketedő embereknek. A tetőn Falat raknak a panelszerelők Kaposváron, az épülő Béke-Füredi lakótelepen. A Rendőr a téren Kaposváron, a Mártírok terén izzadnak a házfalak, olvad az aszfalt, a járókelők az ereszek adta párcentis hűsben sietnek. Horváth György rendőr főtörzsőrmester is legszívesebben valami árnyékos helyre húzódna, ha tehetné. Szakad róla a víz, mintha most lépett volna ki ruhástól a zuhany alól. — Egész hét végén szolgálatban, voltam — törölgeti a homlokát —, ma pedig reggel hat óta járom a várost. Szerencsére jelentősebb esemény nem történt. Az imént állítottam elő egy fiatalembert, közerkölcs elleni vétség miatt, ezenkívül főleg a tilosban parkolókkal akadt dolgom. — A meleg elbágyasztja a járművezetőket... — Lassúbb lesz a forgalom. És lassúbbak a, reflexek, gyakoribb, hogy rosszkor indul el a kereszteződésben az autó, de szerencsére ezt csattanás eddig még nem követte. Csak fék- csikorgás. — És a gyalogosok? — Kevesen vannak az utcán, akinek nem kell, nem merészkedik ki a tűző napra. Viszont sok jármű a meleg miatt rövidíteni akarja az útját, és így ellenkező irányból is behajt az egyirányú utcákba. Több ilyen esettel találkoztam ma. — Pihenésre jutott idő? — Majd estefelé, akkor irány a kert. Addig nem lehet pihenni. Ha véget ér a szolgálat, a hideg fürdő jól esik. A> rendőr a térről a kapitányságra indul. Most jön a munka másik nehéz része: jelentést írni a forró szobában arról, hogyan telt a kánikulai délelőtt Kaposvár utcáin. fejük fölött soha nincs tető; a panelfalak köze reggel óta tűz a nap, a fehér színű elemek pedig visszaverik a hőséget. A tetőn, huszonketten dolgoznak. Reggel hétkor kezdték — „akkor már meleg volt itt” —, és délután negyed hatkor fejezték be. („Délben háromnegyed órás az ebédszünet, s akkor ért véget, amikor a legmeredekebben tűzött a nap.”) Izzadnak az emberek, bőrüket ' cserzi a nap, s fent a falon a hegesztőpisztoly még „hulladék hőt” is termel. — Egy hideg sör lenne jó — mondja Horváth Lajos. — Hideg víz is — teszi hozzá Tóth János, a brigád vezetője. — S tea? — Védőitalt nem adnak. Az nekünk nem jár, csak azoknak, akik zárt üzemben dolgoznak. Ott szódát mérnek. — Itt még normális víz sincs — folytatja Fodor László. — Az egész építkezésen két csap van. — S egy vízhordó? — Egy sincs. Ha szomjasak vagyunk, a daruval le- küldjük a kannát. Az hoz vizet. Ha hoz. Tíz éve dolgozik együtt a SÁÉV panelszerelő brigádja. Van, aki innen a tetőről a saját lakásának ablakára lát. ök szerelték azt a házat, akárcsak a többit a lakótelepén. — Ki volt már szabadságon? — Mindenki. — Nyaralni? — Egy fenét..." Dolgoztunk: a brigád 90 százaléka kőműves. Szabadság alatt egészítjük ki a fizetést. — Minden évben így van ez? — Így ..; Az még nem volt, hogy valaki kifeküdt volna a napra. Mégis azt mondják, irigylésre méltó színünk van, de hát itt a tetőn nagyon süt a nap. — Pedig ebből a munkából csak a szint lehet irigyelni — teszi hozzá Horváth László. —: S a pénzt? — A brigádnak 22 forintos az átlagórabére — mondja a brigád vezetője. — De volt. amikor ezt sem kerestük meg. Most változtattak a bérezésen, talán valamivel jobb lesz. A daru — amelyik a panelt emeli — a darussal együtt bérmunkát végez, s a kezelő órabért kap. Mi teljesítménybérben dolgozunk. A darut pedig három sebességgel lehet működtetni... A tetőn talpégető a forróság, s a szél, amelyik a város felett végigfut, a falról viszi az emberekre a meleg levegőt. A daru vízért indul a kannával. A lovász óhaja KATLAN A KONYHA A siófoki áfész egy hete nyitottá meg a városközpontban a 115-ös számú étel- és sörbárját. Nagy szükség volt epre a vendéglátóhelyre, ám a nyár derekán gondjaik is vannak- Ilvenkor már nehéz személyzetet toborozni, hiszen aki csak tehette, a nyár elején. elszegődött az egész szezonra valahová. Kevesen dolgoznak a sörbárban és sok a vendég, őket pedig nem érdeklik a „belső” gondok, hanem minél gyorsabban jó ételt és« hideg italt akarnak az asztalukon látni. Különösen most, a kánikulában nőnek meg az igények, no meg a meleg miatt .türelmetlenebbek, ingerlékenyebbek az emberek. S ha van a forrónál még forróbb hely, az a konyha, ahol a bár specialitásai — főleg belsőségekből — elkészülnek. Budavári Ferenc üzletvezető-helyettes' pedig szakácsként állt helyt. Beszélgetni szinte lehetetlen vele: néhány friss máj elkészítése és szapora saláta- porciózás közben csíptük el félmondatait. — A szakmám fölszolgáló. De ez most mindegy. Különben is mi úgy tanultunk, hogy eljártunk a szakácsok óráira.. — Főnök! Egy lioni máj rendel, meg kovászos ... — No és a gyakorlatban elleste az ember a szakács- tudományt. — Melyik szebb? — Az futósabb, ez melegebb. Persze könnyebb lenne, ha elegáns öltözékben kint fogadnám a vendégeket és kösaöntgetnék nekik. — Főnök, kész van már az a zúzapörkölt... — ... szóval, ahogy régi mesterem mondta; a főnök több tudással érdemli ki a bizalmat és persze a visszatérő jó vendégkört. — És a kánikula? — Nincs mit beszélni erről. Vele jár. Nincs mit beszélni? Elég; amit már említettünk: a konyha egy katlan. „Nékem olyan asszony kell, ha beteg is keljen fel.” Ezt fütyörészik a szántód- pusztai kulturális és idegen- forgalmi központ lovászai már kora reggel. A szöveget máskor talán antihu- mánusnak éreznénk, itt és most azonban, a lóitatás fáradságos órájában, talán nem vétek arra a következtetésre jutnunk: e hat férfiú bizony megérdemli az áldozatkész oldalbordát. Az istállóban' mór reggel is legalább 35 fokos volt a hőség, a bögölyök szinte egymást súrolják a levegőben. Egyik-másik jószág 3—4 vö- dömyi vizet is elnyel, mire szomjúsága némelyest lecsillapul. A látvány éppen az ellentéte annak, amit az idillikus, szórakoztató lovászéletről olvastunk álromantikus regényekben. — Kánikulában kevesebb a vendég, többségük inkább a vízben keres enyhülést, mint a ló hátán — mondja Gábor László, a tapasztalt lovászmester —, ám ilyenkor is 10—12 órát kell dolgozni naponta. Az állatok lustábbakká, álmatagabbak- ká válnak a hőségben, egyszersmind idegesebbekké, ingerlékenyebbekké is. Az etetés, itatás, alomrakás, jártatás ebben az időben rengeteg veszéllyel jár. Egyikünk sem tudhatja, melyik pillanatban kap egy kiadós rúgást a lengőbordája alá. Ha meleg van, a vendégekkel sem udvarias- kodnak a lovak. Gyakran előfordul, hogy a tapasztalatlan látogatók — elsősorban 17—18 esztendős hölgyek — repülve távoznak az állatok hátáról. S ami a legfurcsább: a pónik sem viselkednek különbül. Az ő lustaságuk is csak látszat. Nemcsak a jószágok, hanem a látogatók testi épségéért is felelősek vagyunk. Az itatás közben folytatódik, s aligha ér véget hamarosan .., Szabó Ferenc lovász már a negyedik vödör vizet teszi egy jól megtermett kanca elé. Az állat másodpercek alatt elnyeli. A lovász pedig keserűen só-; hajt fel: „Hej, ha én ugyanennyi sört megihatnék a fő-, nők számlájára!” SOMOGYI NÉPLAP
