Somogyi Néplap, 1981. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-04 / 181. szám

Ellenőrzés éjszaka Alföldi lány a tóparton Már besötéledelt, ám a levegő még mindig perzsel, nem enyhül a hőség. Lehú­zott ablakokkal suhannak az autók, pőrére vetkőzött em­berek ' sétálnak az utcákon. Az aszfalt ontja magából a meleget. A gépkocsi, mely­ben a rendőrség és a társ­szervek tagjai ülnek, lassan halad, az ifjúságvédelmi el­lenőrzés résztvevő az út mentét figyelik. Alig látnak stopposokat. Úgy látszik, már nem olyan kedvelt ez az utazási forma, mint ré­gebben. A kocsi a Balaton-partra érkezik. Az ellenőrzésben részt’ vevők elsősorban arra kiváncsiak, hogyan és hol nyaralnak, szórakoznak a fiatalok, a tizenévesek. Út­közben a balatonföldvári gyermekmegőrzőbe is betér az ellenőrző csoport. Egyet­len lány pihen csak itt a vaságyon, szemét vörösre sírta, egy napja sincs, hogy behozta a rendőrség. Egy al­földi városból érkezett nya­ralni, már vagy három he­te. — Hol talált magára * rendőrség? — Fonyódon. — Már kö­röztek, mert a szüleim beje­lentették, hogy elmentem hazulról. — Csak úgy se szó, se beszéd eljött otthonról? — Leléptem, akartam ma­gamnak egy jó nyarat. — És sikerült? — Kezdetben jó volt. Egy fiúval voltam együtt, na­gyon szépén teltek a napok. Aztán vége lett.. — És a másik társaság­gal utana ismerkedett meg? — Igen, akkor még nein tudtam, hogy milyenek. — Miért, milyenek voltak? — Hát kocsikat törtek fel, loptak. Három srác volt meg egy lány. — Mivel teltek a napok, s hol aludtak? —- Napközben a strandon voltunk, éjjel egy Wart­burgban aludtunk. — Az is lopott volt? — Úgy tudom az egyik srácnak a kocsija. — Miért nem hagyta ott őket? — Próbáltam, de nem le­hetett, nem engedtek. — A megőrzőből távira­toztak a szüleinek. Mit gon­dol, milyen lesz a találko­zás? — Nagyon félek. Retten­tően szigorúak. Egyszer azt mondták, ha valami baj lesz, javítóba adnak, azt hi­szem, meg is teszik. Az igazi élet éjfél után kezdődik. Addigra egy ki­csit hűl a levegő, a disz­kókban pedig emelkedik a hangulat. Földváron, a kem­pinggel szemben levő disz­kóban 360 fiatal szórakozik, moccanni alig lehet. Az üz­letvezető, a felszolgálók egy pillanatra sem pihennek. Röinbölnek a hangszórók, fogy a sör. az üdítő, táncol­nak a párok. Szórakoznak, mindenféle veszekedés, köte- kedés nélkül. Az ajtónál szigorú az ellenőrzés, ide 18 éven aluli nem jön. Leg­alábbis így éjfél után már nem. Hasonló a helyzet a szárszói diszkóban is. A Szárszó és Szemes kö­zött levő kempingbe is be­tértünk. A portás — egye­temista fiú — kényelmesen berendezte a fülkét, mélyen alszik, alig lehet felzörget­ni. Végre kinyitja a szemét, álmosan odaszól: — Menjetek már be * francba, hagyjatok aludni. Nehezen érti meg, hogy nem éjjeli szállást keresünk. Ügy látszik, ide bárki bejö­het. 'égre fölkel, elmond­juk, miért jöttünk, ö meg mentegetőzik, fáradt, meg sör is volt az este, de hol­nap már úgyis elutazik. Ná­lunk tanuló külföldi diák. A ligeti diszkóban záróra felé jár az idő. — Most lötyögjetek egy kicsit, aztán jön az utolsó nagy nekifutás — üvölti a fiú a mikrofonba, s harsog a zene. A falon villognak a képek, kell a jó hangulat­hoz. A párok azonban in­kább egymással vannak el­foglalva. Szemesen et” nm.yr>v',> társaság sétál az utcán. Fi­úk, lányok. Vk >h... u ssek, ejjei két órakor. — Csak cigiért szaladtunk le — mentegetőznek. — Itt lakunk a közelben. Az iga­zolványunk sajnos otthon maradt. — Kelten elrohan­nak a papírokért. A lányok barátnők, itt ismerkedtek meg a fiúkkal. — Otthon tudják, hogy el­jöttünk. Itt sátorban la­kunk. — Kempingben? — Nem, egy telken. A kempingben ajánlották, hogy a házigazda 25 forin­tért — persze ez naponta és fejenként értendő — meg­engedi, hogy a telkén fel­állítsuk a sátrat. Rendes em­berek. Mindig megkérdezik, nincs-e valamire szüksé­günk. — És a szüleik nem kifo­gásolták, hogy lejönnek? — Egyáltalán nem. Ha ’ hazamegyünk, közösen nya­ralunk majd. Lellén három 16 éves fiú­val találkozunk. Kaposvári középiskolások, egyikük pe­dig az ország másik részé­ből érkezett. Fülében kari­ka. Megszokta. Meg egyéb­ként is ez a sikk. Hazafelé tartanak. Az egyik fiú szü­leinek a villájában nyaral­nak. A fonyódi Delta diszkó­ban moccanni sem lehet, annyian vannak. Szól a ze­ne, villognak a fények. A táncotokról szakad a verej­ték, de nem lehet nyugton ülni, nincs pihenő. Mire végigjártuk a szó­rakozóhelyeket, világoso­dik. Zárnak a diszkók, ha­zatérnek a táncos lábú lá­nyok, aztán este újra kez­dődik minden. Fáradtan ülnek kocsiba az ellenőrzést végzők, szem­betűnő szabálytalansággal, kirívó esetekkel nem talál­koztak. Dán Tibor, Sumony/ Zolii d ______ 1 P A 1 1 E 1 L­H A L 0 1 M Tizenegy évvel ezelőtt, amikor fölépült a dán pa- nelhaz. ennek az egy plusz két félszobás szövetkezeti lakásnak 145 ezer forint volt a teljes vételára, és huszon- kétezer forintot kellett be­költözéskor kifizetni. A fönnmaradó százhuszonhá- romezer forint törlesztésé­re pedig harmincéves hitelt kaptak a tulajdonosok. Az, hogy a három-négy év alatt is tetemesen megemelkedett lakásárak ellenére a tanár szinte forintra ugyanannyi törlesztést és közös költséget fizet, mint az őslakók, úgy fordulhat elő, hogy a nép- szaporulat serkentésére be­vezették a születendő gyere­kek utáni harmincezer fo­rintos kedvezményt, na meg ő már induláskor is tízezer­rel többet fizetett. Csakhogy mi lett volna akkor, ha vé­letlenül nem talalnak egy ilyen szerencsés cserelehe­tőséget, vagy ha az eredeti lakók nyerészkedni akartak volna a cserével — amire igazán, lelt volna lehetősé­gük —. s nem a tanács út­ján intézik el, hivatalos ár­folyamon?! Talán még min­dig egy szobában laknának! De nemcsak a lakásával szerencsés. Magyar—törté­nelem szakos létére Buda­El SOMOGYI NÉPLAP pesten kapott állást, gimná­ziumban, ahol hét ev után — igaz, hogy egy rendkívüli fizetésemeléssel — már há- roinezer-kilencszáz forint a fizetése, s ahonnan, ha csak megint nem segít a szeren­cse, ma is el fog késni. Mentségére szolgáljon, hogy ezt a sokat emlegetett szerencsét mindig csak az utolsó pillanatban hívja se­gítségül, vagyis nem eleve számít rá; mindig úgy ter­vezi, hogy hétkor elindul. Fél hétkor kel, azzal a meggyőződéssel, hogy fél óra alatt el kell készülnie (egy perc fogmosás, három perc borotválkozás, hat perc fürdés stb.), de vala­hogy minden tovább tart, s elmegy az idő. Ma is a reg­gelivel. Mert ha nem regge­lizik, még el tudott volna indulni hétkor. Már a tás­ka is a kezében volt, ami­kor a konyhából kiszólt a nagyanyja, özv. Maxczali Ferencné: — Na gyere, gyere, kész a reggeli, ne piszmogj már annyit, mert el lógsz késni! özv. Márczaii Ferencné már majdnem öt éve él Bu­dapesten. véletlenül ponto­san azon a napon költözőit fel a szülőfalujából, ami­kor a dédunokája megszü­letett. Talán ezért van az, hogy a lánya unokái és a többi dédunoka közül ez a kisfiú áll hozzá a legköze­lebb. Most itt lakik a má­sodik kis szobában, vezeti a háztartást, főz, mos, vasal, takarít, s mindent feleany- nyi idő alatt végez el, mint a húsz-harminc évvel fiata­labbak. Délután leviszi a dédunokát a játszótérre, mindenkit ismer, mindenki­vel jóban van, az egész ház dédinek szólítja. A tanár, aki összesen há­rom-négy családot ismer az emeleten, s még két-három emberrel van köszönő vi- nyonyban a házból, hol bosszankodik emiatt a fa­lusi tempó miatt, hol meg irigységgel vegyes csodálko­zással fedezi fel nagyanyjá­ban azt a közösségtarem'ő erőt, amely szinte a közép­kor óta hiányzik a városla­kók között. Csakhogy az ak­kori, a középkori városok „face to face” (egymást arc­ról ismerő) közösségének a műalkotások micsoda reme­kei: gótikus katedralisok es városházak adtak keretet, s így á művészetek, de első­sorban az építészet — amely mégiscsak akkor érte el csúcspontját — nemcsak az egyháznak volt szolgálóleá­nya, hanem ennek a közös­ségteremtő és megtartó erő­nek is; addig a panelház- közösség színhelyéül a ját­szótéri padok szolgálnak. Ilyen bonyolult és olykor alig követhető gondolatok jutnak a tanár eszébe, ame­lyek legalább arra jók, hogy elnyomjak a bosszankodását, és türelmesen, néha még érdeklődést is tanúsítva hallgassa végig rcggelizés közben a ház — számára is­meretlen — lakóival történt legfrissebb eseményeket. Ma például: — Itt fölöttünk ezt a kis Ákoskát az az asszony gon­dozza a harmadik emeleten, akivel el szoktam lent be­szélgetni. Nagyon tiszta, rendes emberek, úgy szere­tik azt a kisgyereket, de Tengeri olajfúró-fedélzet. A tenger napjainkban még óriási mennyiség« kiaknázatlan olaj- és föld gázkincseket tartogat, Hatalmas íúrófedélzetcket létesítenek egyes országok olajvállalatai vagy nemzetközi vállalatok. Virágok az aktacsomó alatt A huzavona a cseri város­részben, a Katona József utca kicsiny 'családi házá­ban kezdődött. A háttérben négyszáz négyszögölnyi kertecske, tö­méntelen szebbnél szebb vi­rággal. Az előtérben egy idős, mozgássérült házaspár. Bencs Vilmos valaha hiva­tásos kertészként dolgozott, az idő azonban a zajtól és füsttől távol, a természetben élő embereket sem kíméli: a hetvenegy esztendős férfi ma kilencvenszázalékosán munkaképtelen, hosszú ideje kezelik egy súlyos gerinc­sérv, szív- és cukorbetegség’ valamint hallásának fogya­tékossága okán. Egyik sze­mével semmit sem lát. Fe­lesége évtizedek óla szenved gyógyíthatatlan hátgerinc- sérvben: ő hetvenöt százalé­kos munkaképtelen. Nyugdí­juk együttesen 2400 forint. A házaspár tehát szolid kertészkedéssel segített ma­gán, s néhány esztendeig nem volt akadálya annak, hogy a megyei kórház tő­szomszédságában, a Bajcsy- Zsilinszky és a Dimitrov ut­ca sarkán virágot árusítsa­nak. Tavaly ősszel azonban, a rokkantak nemzetközi évé­nek küszöbén, porszem ke­rült a hivatal gépezetébe. Az ügy a bürokrácia min­denkori legerzékenyebb megörökítőjének, Franz Kaf­kának kívánkozna a tollára. 1980. november. Bencs Vil­komolyan, hát biztos, hogy jobban, mint a szülei. Mond­ja is ez az asszony, hogy az ura is megmondta már, hogy ők szívesen örökbe is fogadnák, mert úgy sajnál­ják ezt a kis Akoskát. Ö nem is bánná, mondja az asszony, mert nagyon rosz- szul élnek a szülei. Hat csak útban van ez a kisfiú, még inkább az ember gon­dozza, az hordja minden reggel a harmadikra, meg az is jön érte. De hát mi­csoda elet ez igy, az a sok rossz házasság, mindnek csak a gyerekek isszák meg a levét. Mert az anyja is­ten tudja, merre koszai min­den este, jóformán, nem is ismeri. A tanárnak rémlik Vala­mi, hogy hallotta már ezt a nevet. Ákoska, Ákoska! — rikácsoló férfihang a lift­ben, s próbálja hozzá meg­keresni az arcot. Aztán mi­közben lassan szürcsöli a teát, megkérdezi: — Kik ezek itt fölöttünk? — Én nem tudom, az em­ber mérnök, azt mondják, de hát egy mérnök elvesz egy ilyen nőt? Igaz, hogy öregebb az ember jóval, jaj, hogy ez már hajnalban mennyit köhög, de majd- hogy meg nem fullad, én nem is tudom, hogy nem tüdőbajos-e? Mert pontosan úgy fulladozik, de komo­lyan mondom, hogy csak majd meg nem szakad. Az 1 asszony meg valami irodán dolgozik, azt mondja ez a Szabikné, de én már meg nem tudnám mondani, pe­dig mondta is, hogy hol. Szabikék nak is van egy lá­nyuk, már úgy, hogy ők ne­velték, örökbe fogadtak egy olyan lelencet. De most már menyasszony, szépen keres, taníttatták rendesen. (Folytatjuk) v. mosné — mint korábban már többször is — kérvényt nyújtott be a városi tanács­hoz virágárusítási engedé­lyért. A kérést kettejük egészségi állapotával és cse­kély jövedelmével indokolta. 1981) december II. Lebó Gábor, a városi tanács cso­portvezetője írásban utasí­totta el a kérelmet. Indok­lás: a házaspár egyik tagjá­nak sincs kereskedelmi kép­zettsége. A Hivatal mentsé­geként megemlítjük: az egye­di esetet nem követte egy olyan, általánosan érvényes rendelkezés, mely a zöldsé­get, tojást és tejfölt árusító falusi nénikéknek is kötele­zővé tette volna a kereske­delmi szakközépiskolai érettségi bizonyítvány bemu-' tatását. Bencsék esete kivé­tel... 1980. december 27. A két idős ember fellebbezést ad be. Az építési, közlekedési és vízügyi, illetve a terme­lés-ellátás felügyeleti ősz-; tály „labdázni” kezd a csaknem teljesen magatehe­tetlen emberekkel. Két ürügy is akad. Az egyik: a kórház sarkán más is árusít virágot. A másik: Bencsék nemcsak az önmaguk által termesztett virágokból tesz­nek szert jövedelemié. 1981. január 19. Bár a városházán és a megyeházán egyaránt tudják, hogy az idős házaspár gyógyüdülő­ben tartózkodik, „egyeztető tárgyalást” hívnak össze, melyen a „vádlottak” közül csupán a konkurrens kiske­reskedő vesz részt. Itt a me­gyei tanács mint „fellebbvi- telí hatóság” képviselője „visszautalja az ügyet a vá­rosi tanács hatáskörébe". A kertészet mesterségében tel­jesen járatlan — és nem mozgássérült — konkurrens zavartalanul árusít tovább a kórház sarkán. (Bencs Vil­mos: „Volt idő, amikor he­ten árultunk ott világokat egyidejűleg. Mindannyian megéltünk belőle, s nem volt köztünk semmilyen háború­ság.”) A tavasz közeledte nyilván serkentően hatott a hivatali mechanizmus „vérkeringé­sére” is. ugyanis az „ügy” többször is körbefutotta a városi, illetve a megyei ta­nács és az Igazságügyi Mi­loo albán lek (al 100 angol font loo ausztrál dollár 100 belga frank loo bolgár leva (a) loo cseszlovák korona (a) 100 dán korona loo francia frank 100 holland forint 100 indiai rúpia 1 ooo japán yen 100 kanadai dollár loo KNDK von (a) 100 kubai peso (a) loo kuvaiti dinár ltot lengyel zloty (al loo mongol lugrik (a) 100 NDK-márka (a) Iihi norvég korona 100 NSZK-márka lom» olasz líra loo osztrák schilling 100 portugál escudo 100 román lei (a) loo spanyol peseta 100 svájci frank 100 svéd korona 100 szovjet rubel (a) (b) nisztérium által bezárt há­romszöget. Ügy szaporodtak az akták, mint a gondos gaz­dától kifogástalanul ápolt, jól táplált nyulak. A két rokkant ember sem tétlen­kedett közben. Járták a hi­vatalokat, igazolásokért, „bizonylatokért”, engedélye­kért. kellett területfoglalási engedély, erkölcsi bizonyít­vány, pénzügyi igazolás, tár­sadalombiztosítási igazolás, Köjál-engedély, s talán még születési anyakönyvi kivonat is. Mert rend a lelke min­dennek. Márciusban tartot­tak egy újabb „egyeztető tár­gyalást” az „illetékes osztá­lyok” között, foglalkozott a tengeri kígyó hosszúságú szörnyszülött „ügyével” a városi tanáés titkára, s ha a véletlen — egy szerkesztő­ségünknek küldött levél for­májában — nem szólt volna közbe, a virágárusítási his­tória hamarosan bizonyára a Biztonsági Tanács napi­rendjén szerepelt volna... Ám. amint a pocsékul szer­kesztett drámákban, itt is egy hirtelen és a cselekmény korábbi menetéhez képest következetlen megoldás kö­vette a lassú kibontakozást. Csütörtökön. délután kér­tünk audienciát telefonon a városi tanács illetékesétől, s éppen másnap reggel, láto­gatásunk perceiben derült ki: az engedélyt aznap „pos­tázzák” a Golgotát megjárt idős házaspárnak. Happy end! Ám az örömmámorban úszva is hadd tegyünk fel végezetül egy-két — ko­rántsem költői — kérdést. 1. Vajon mennyire egyez­tethetjük össze az’ eljá­rást azzal a törekvéssel, melynek célja a kiskereske­delmi tevékenység fellendí­tése? Nem kerékkötői-e a kibontakozásnak a régi, me­rev szabályok? ■ 2. Hány körlevelet kellene közrebocsátani ahhoz, hogy leggondosabb tisztségvise­lőink is felismerjék: papír­ban szegény ország vagyunk? 3. Mit er az emberség'ísza- kadatlan hangoztatása a rokkantak évében, ha'akad­nak hivatalok, amelyek —• mint ebben az esetben is — nem éppen megfelelő hang­nemben „tárgyalnak” az el­esettekkel?! Lengyel András Oz augusztus 1-től érvényes devizaárfolyamok Egység Devizanem Nem kereskedelmi arrolyatn vétel közép eladás forintban 1ÍM) 10D USA-dollár vietnami dong (a) 170,— 430,54 568,05 1 214,01 364.64 113,77 2 630,02 310.42 1 328,80 11 523,6t 76,42 552,87 484,— 537.64 1 350,22 27,14 131.38 50,21 170,— 33,37 1 547,40 634,31 1 700,— 3 263.48 682,81 365,00 1 !«.9l 2 1)32.71 310,12 1 328,20 II 555.15 76.42 352,87 484,— 538,18 1 551,57 27,17 132,17 50,26 170.— 33,40 1 548,35 634,94 1 700,— 3 266,75 682,81 a) Államközi megállapodásokon alapuló árfolyamok b) Csak magyar—szovjet viszonylatban érvényes. 156,59 156,53 156,59 6 135,53 6 141,67 6 147,81 3 720,34 3 724.06 3 727,78 82,20 82,28 82,36 1 676,14 1 676,14 1 676,14 170,— 170,— 430.97 431,40 568,62 569,19 1 213,31 1 216,53 365,00 365,37 140,05 2 635.40 »10,42 1 328,80 11 546,63 76.42 352,87 484.— 538,72 1 352,92 27,20 132,36 50,31 170,— 33.43 1 550,50 635,57 1 700,— 3 270,02 682,81

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom